Sakuya a t�z hanyou

1.fejezet

By:Kinuye

Egy sz�p ny�ri d�lut�n Sesshoumaru �s csapata, egy erd�n haladt �t, amikor a f�rfi megtorpant, �s beleszagolt a leveg�be. Az orr�t egy d�mon szaga csapta meg, �s egy hanyou�.

- Mit �rzel Sesshoumaru-nagy�r? - k�rdezte, h� szolg�ja Jaken, �s ura mell� sietett. A f�rfi nem v�laszolt, csak hirtelen elt�nt a szem�k el�l.

N�h�ny m�sodperc m�lva, a f�l�t furcsa hangok �t�tt�k meg. Siet�sebbre vette a temp�t, �s megpillantott k�t alakot harcolni. Ez egyik egy fiatal l�ny, aki a f�ld�mon volt, a m�sik egy hatalmas medved�mon. A l�ny haja koromfekete �s hull�mos volt, ami a fenek�ig �rt, de n�h�ny ez�st �s v�r�s tincs d�szelgett benne. �gy t�nt, hogy a monstrum fog gy�zni, mert a hanyou, m�r alig �llt a l�b�n. Egy hossz� kard l�gott a n� oldal�n, de nem azzal harcolt. A medve megcsapta hossz� karmos mancs�val a n�t, aki nem v�dekezett �s emiatt egy f�nak csap�dott. Azt lehetett hinni, hogy megs�r�lt, mert a has�hoz szor�totta jobb kez�t.

- Azt hitted, hogy legy�zhetsz? – kacagott fel gonoszan a monstrum.

- �n meg azt hittem, hogy t�bb eszed van. – felelte a l�ny g�nyosan, mik�zben fel�llt a fa t�v�b�l. A has�n nem volt semmilyen seb, m�g a kimon�ja sem szakadt el.

- S�rtegetsz? – k�rdezte d�h�sen a medved�mon. A hanyou lassan elindult, majd meg�ll n�h�ny m�terre az ellens�g�t�l, de a feje le volt hajtva, ez�rt nem l�tszott az arca.

- Eleget j�tszottam! – mondta nyugodtan �s feln�zett a t�mad�ra. Az arc�n gonosz mosoly ter�lt el. A k�rmei megn�ttek, amit a fekete ruha elrejtett.

A l�ny elt�nt a d�mon szeme el�l, �s el�tte termett. Belem�lyesztette a k�rmeit, a t�mad� sz�v�be. A d�mon felord�tott, amikor a l�ny k�rmeib�l t�z csapott ki, ami elem�sztette a test�t. A medv�b�l, csak hamu maradt. Sesshoumaru nem hitt a szem�nek, de az arc�n ez nem l�tszott. Egy f�nak d�lve k�vette az esem�nyeket, amikor a n� megsz�lalt.

- Nem j�nn�l el�? – k�rdezte h�ttal �llva a fi�t�l.

- Ki vagy, korcs? – l�pett k�zelebb a hanyouhoz, �s hangj�ban g�ny �rz�d�tt.

- Sakuya vagyok. – mondta �s szembefordult a d�monnal. A l�ny szeme aranybarna volt �s fel�l pirossal kih�zt�k, ami ment a kimon�j�n l�v� v�r�s r�zs�khoz. A hossz� anyag al�l, csak a k�rmei l�tszottak ki. – �s t�ged, hogy h�vnak?

- Sesshoumaru vagyok. – v�laszolt �s v�gigm�rte a l�nyt. Karcs� volt �s alig m�lhatott tizenh�t. Az arca finomv�g�s� volt.

- K�zdj meg velem!

- Ha meg akarsz halni, h�t legyen. – kir�ntotta kardj�t �s elindult a l�ny fel�.

Sakuya is el�h�zta fegyver�t, amelynek az egyik oldal�n v�r�s minta d�szelgett. M�r j� ideje harcoltak, de nem b�rt�k legy�zni a m�sikat. Mindkett�j�k szerzett sebeket, de azok nem annyira s�lyosakat.

- J� kardforgat� vagy. – mondta Sesshoumaru �s megpihentek egy kicsit.

- Te is. – v�laszolt mosolyogva a l�ny. A d�mon el�tt termett �s led�nt�tte a l�b�r�l. R��lt �s a kardj�t a nyak�nak szegezte. – Most mit tegyek Sesshoumaru?

- �lj meg, ha akarsz. – felelte, de a n� fel�llt �s eltette a fegyver�t.

- Gyere, seg�tek. – mondta kedvesen, �s a kezet ny�jtott a d�monnak. Az egy kicsit elgondolkodott azut�n elfogadta a seg�ts�get. Egym�ssal szemben �lltak �s n�zt�k a m�sikat. A l�ny magas volt, de �gy is a fi� f�l fejjel magasabb lehetett. Sakuya megfordult �s elindult az erd� fel�, de Sesshoumaru megfogta a csukl�j�t. A l�ny meg�llt �s visszan�zett.

- Csatlakozz hozz�m, hogy legy�zzem Narakut. – a d�monl�ny el�sz�r meglepetten, azut�n m�rgesen n�zett r�.

- Rendben. �n is Narakut keresem.

- Menj�nk vissza Rin�k�rt. – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon �s elindult, ahol hagyta t�rsait.

- Ki az a Rin? – �rdekl�d�tt.

- Egy haland� kisl�ny, aki velem tart. – Sakuya a d�mon mell� l�pett �s �gy haladtak tov�bb.

- �rtem. – v�laszolt, azt�n elgondolkodott. - „Biztos szereti, hogy megt�ri maga mellett, de azt hittem, hogy gyilkolja a haland�kat.’’

N�h�ny perc m�lva ott lyukadtak ki, ahol a f�rfi hagyta Jaken�kat.

- Rin, Jaken gyertek el�. – sz�lalt meg �s az egyik bokorb�l a kisl�ny szaladt a f�rfi fel�.

- Sesshoumaru-nagy�r �r�l�k, hogy itt vagy. Ki ez a l�ny? – k�rdezte k�v�ncsian �s a d�monl�nyra n�zett.

- Szia. Sakuy�nak h�vnak �s te Rin vagy ugye? – leguggolt a l�ny el� �s r�mosolygott.

- Igen. – b�lintott.

- Nagyuram ez a l�ny vel�nk fog tartani? – k�rdezte Jaken, miut�n el�botork�lt a bokorb�l.

- Nem mindegy az neked Jaken? – k�rdezte goromb�n. A d�monn� meglep�d�tt a hirtelen hangulatv�ltoz�son. – Indulunk.

Elindultak Nyugat fel�, de �rdekes m�don, mindig f�jt a sz�l. Rin sokat besz�lgetett a l�nnyal �s kezdtek �sszebar�tkozni. Est�re meg�lltak egy erd�ben �s letelepedtek. T�zet gy�jtottak �s megett�k a reggel meghagyott gy�m�lcs�t. M�r mindenki aludt, kiv�ve Sesshoumarut �s az �j l�nyt.

- Elmegyek f�rdeni. L�ttam egy tavat a k�zelben. – mondta �s elindult. A d�mon nem reag�lt, csak n�zte tov�bb a csillagos eget.

A l�ny miut�n lef�rd�tt ell�tta a sebeit �s vitt vissza vizet �s n�h�ny gy�gyn�v�nyt. Let�rdelt a kutyad�mon mell� �s lerakta, amiket hozott.

- Vedd le a f�ls�d. Tudom, hogy �bren vagy. – sz�l�totta meg a f�rfit halkan, hogy ne �bressze fel t�rsait.

- Minek? – k�rdezte jegesen �s a l�nyra n�zett.

- Bele fogsz halni, ha nem l�tom el a sebeidet. – mondta �s kezdte leh�zni a f�rfir�l a f�ls�t.

- Mi�rt haln�k bele? – h�zta fel a szem�ld�k�t �s �gy tekintett a mellette t�rdel�re.

- Ha a kardom megsebez egy d�mont, az kis id� ut�n belehal. Csak �n tudom meggy�gy�tani. - a v�zzel let�r�lgette a fi� mellkas�n l�v� sebet, majd bek�t�zte. – Mi t�rt�nt a karoddal?

- Semmi k�z�d hozz�. – v�laszolta goromb�n.

- Csak k�rdeztem. – mondta �s letelepedett egy fa t�v�be, majd elaludt.

- „Furcsa egy l�ny’’ – gondolta �s elment sz�tn�zni a k�rny�ken.

Amikor semmit nem tal�lt visszament �s � is elaludt az egyik fa t�v�ben. M�snap reggel � kelt fel el�sz�r, azut�n Sakuya, Jaken �s Rin. Elindultak Naraku keres�s�re, de n�h�ny �ra m�lva megkordult Rin hasa. Sesshoumaru ezt meghallva meg�llt.

- Jaken, Rin menjetek �s hozzatok �lelmet. – utas�totta a kis k�vet�it.

- Igenis nagyuram. – mondt�k egyszerre �s elindultak a k�zeli faluba.

Mindketten le�ltek az egyik fa t�v�be, �s sz�tlanul n�ztek maguk el�. Sesshoumaru t�rte meg a csendet.

- Mi�rt keresed Narakut? – k�rdezte kicsit sem �rdekl�dve.

- Meg�lte az ap�mat �s h�gomat, meg… engem is. – mondta halkan a m�sodik fel�t a mondand�j�nak, de nem el�gg�, mert a d�mon meghallotta.

K�v�ncsi volt, hogy ha m�r meghalt, hogy �lhet. A l�ny mintha hallotta volna a d�mon gondolatait �s v�laszolt.

- �gy is, �gy is, meghaltam volna, mert az er�m elpuszt�totta volna a testemet. Az a test nekem t�l gyenge volt. Csak egy f�ld�mon voltam, aki akkor v�ltozik emberr�, amikor csak akar. Mostm�r a hatalmam akkora lett, mint egy tisztav�r� youkainak. Mostm�r d�mon �s haland� vagyok egyszerre. – mondta halkan.

- Akkor, te v�g�l is egy korcs vagy. – �llap�totta meg.

- Igen, �s b�szke vagyok r�. �gy vannak emberi �rz�seim is, �s nem vagyok �res, mint a t�bbi d�mon. – felelte �s feln�zett az �gre.

- Ezzel r�m c�lozt�l? – k�rdezte kicsit inger�lten a f�rfi, de nem l�tszott rajta.

- Dehogy is. Benned vannak �rz�sek, mint a harag, gy�l�let �s a szeretet, de te j�l �lc�zod. – mondta �s a f�rfi arany szemeibe n�zett.

- �s most mit �rzek? – �rdekl�d�tt sz�ntelen hangon.

- Len�zel engem �s gy�l�l�d a fajt�mat, de nem tudom, hogy mi�rt. – gondolkodott el. - L�tom a szemedben, ezeket az �rz�seket. Mindj�rt j�v�k. – mondta �s berohant az erd�be.

N�h�ny perc m�lva gy�gyn�v�nyekkel �s v�zzel t�rt vissza. Let�rdelt Sesshoumaru mell� �s levette r�la f�ls�j�t. Azut�n lefejtette az anyagot sebr�l, de nagyon megijedt. A seb m�r szinte dupla akkora volt.

- Ha holnapra nem javul az �llapotod m�st, kell bevetnem. – kimosta a sebet �s az �sszemorzsolt gy�gyn�v�nyt r�rakta, majd �jra bek�t�zte a d�mon fels�test�t.

Feladta a f�rfira a haorit �s visszament az el�z� hely�re. Negyed �ra m�lva megjelentek Jaken�k, j� sok ennival�val�val. Mindenki evett, kiv�ve Sesshoumaru, mert nem eszik emberi �telt. Amikor v�geztek, elrakt�k a marad�kot �s elindultak.

D�lut�n volt, amikor Sesshoumaru meg�rezte egy d�mon szag�t, de nem kellett keresg�lni, mert el�tt�k bukkant fel a f�k k�z�l. Egy Sesshoumaruval egyid�s fi� volt, akinek s�t�tk�k haja volt �s tengerk�k szeme. A haja a h�ta k�zep�ig �rt �s h�tul �ssze volt fogva. K�k �s feh�r kimon�ja volt, rajta egy fekete p�nc�llal. A fi� a kutyad�monra, majd a mellette �ll� l�nyra n�zett, aki a kisl�ny �s a z�ld l�ny el�tt �llt, v�delmez�leg.

- Ki vagy te �s mit akarsz? – k�rdezte Sesshoumaru, �rzelemmentes hangon.

- Kiyoshi vagyok �s azt a l�nyt, akarom. – Sakuy�ra mutatott, egy fejbiccent�ssel. A d�monn� meglep�d�tt. Mivel k�v�ncsi volt, elindult a fi� fel�. N�h�ny m�terre t�le meg�llt.

- Sesshoumaru menjetek el! – sz�lt h�tra. - Ha kellek, akkor el is kell kapnod, mert �nk�nt nem megyek veled. – mondta kih�v�an.

Rin�k elb�jtak, de a kutyad�mon k�v�ncsi volt, ez�rt csak h�tr�bb h�z�dott.

- Ahogy akarod. – Kiyoshi a d�monn� m�g�tt termett �s h�trafogta mind a k�t karj�t. – M�r az eny�m vagy. Ne ellenkezz. – suttogta a l�ny f�l�be.

- Mi�rt kellek neked? – k�v�ncsiskodott, �s hagyta, hogy lefogj�k.

- Halottam m�r r�lad �s a hatalmas er�dr�l. Mellettem jobb helyen vagy. Mindent megkaphatn�l, amit csak szeretn�l.

- Ha nem baj, akkor majd �n eld�nt�m, hogy kivel tartok. – mondta mosolyogva �s egy hirtelen mozdulattal, kiszabad�totta a kez�t.

Kig�ncsolta a f�rfit, aki ezen meglep�d�tt. Leguggolt a meglepett fi� mell�. Az egyik k�rm�vel megkarcolta az arc�t, mire abb�l n�h�ny csepp v�r csordult ki.

– �n ink�bb vel�k tartan�k. – mondta �s fel�llt mell�le.

- M�g visszaj�v�k, �s nem tudsz majd ennyivel elint�zni. – azzal elt�nt az erd�ben.

- Szeretsz sz�rakozni ugye? – k�rdezte Sesshoumaru a l�ny m�g�tt �llva, mert az eg�szet hallotta.

- �gy izgalmasabb az �let �s n�zd mit tal�ltam. – felmutatott egy �kk�szil�nkot vigyorogva.

- Ezt mikor szerezted? – lep�d�tt meg.

- Az el�bb, amikor kig�ncsoltam. – nevetett fel Sakuya.

- J� tolvaj lenne bel�led. – felelte elk�pedve a f�rfi, de mint mindig ez sem l�tszott rajta.

- Most mi�rt mondod? Mostm�r biztos, hogy visszaj�n. – k�rdezte kicsi ir�ni�val a hangj�ban.

- Neked kell, majd elint�zned. – megfordult �s elment Rin�k ut�n.

- El is fogom. – mondta mag�nak, majd a f�rfi ut�n indult.

Amikor beesteledett let�boroztak egy barlangban, mert �rezt�k, hogy esni fog. T�zet gy�jtottak �s megett�k a reggeli �lelmet. A n�, �l�be vette Rint �s �gy aludtak el. Jaken is szuny�k�lt. Sesshoumaru n�zte az es�t �s gondolkozott, de nemsok�ra �lom j�tt a szem�re. Mostan�ban egyre f�radtabb volt, mert a mellkas�n l�v� seb mintha kisz�vta volna az erej�t.

Hajnalban Sakuya fel�bredt, �s �vatosan lerakta a f�ldre a kisl�nyt, majd levette a ruh�j�t �s r�ter�tette az alv� gyermekre. Ez alatt egy feh�r kimon� volt, ami a combja k�zep�ig �rt �s arany h�mz�s d�szelgett rajta. A ruha �s az ujjak v�gei pirosba v�ltottak �t. Egy fekete selyem�v volt a derek�ra k�tve.

Az es� m�r el�llt �s pont most k�sz�lt felkelni a Nap. A l�ny megn�zte Sesshoumaru seb�t, de nagyon cs�nya volt. A gy�gyn�v�nyek nem �rtek semmit. Ha azt akarja, hogy a d�mon ne haljon bele az utols� lehet�s�get is, ki kell haszn�lnia. Nagyot s�hajtott, majd a jobb tenyer�t megv�gta a k�rm�vel. A v�re v�gigfolyt az ujjain, azt�n a f�ldre csepegett. A v�g�sra helyezte tenyer�t, majd megcs�kolta az alv� d�mont. A tenyere feh�r f�nyt �rasztott, majd f�l perc m�lva kialudt �s a seb begy�gyult. A l�ny kif�rad, ez�rt elaludt Rin mellett.

Sesshoumaru egy �ra m�lva �bredt fel �s m�r nem f�jt a sebe a mellkas�n. Meg�rezte Sakuya v�r�nek illat�t mag�n �s len�zett a sebes�l�s�re, de m�r semmi nem volt ott. Az alv� l�nyra tekintett, akin csak a r�vid ruha volt. Egy haland� m�r r�g f�zott volna, mert Rint a d�monn� kimon�ja meleg�tette. Fel�llt �s kiment sz�tn�zni a k�rny�ken, mert nem akart unatkozni.

Folytat�sa k�vetkezik…

Sziasztok! Ez a legels� ficem, amit m�r f�l �ve �rhattam. Azt hittem, hogy sohasem fog napvil�got l�tni, de meggondoltam magam. Pr�b�ltam a r�gi fogalmaz�somon jav�tani, nem nagy sikerrel. K�rlek n�zzetek el mindezek felett.

J� olvas�st k�v�nok, a tov�bbiakban is.

By:Kinuye