3.fejezet

Az idilli k�rnyezetb�l, egy hatalmas palota magasodott ki, aminek a k�rny�k�n, kihalt n�v�nyek t�mege mutatta, hogy valamilyen puszt�t� er� van a k�zelben. Az �p�leten bel�l, egy s�t�t szob�ban, egy f�rfit lehetett l�tni. H�ttal �llt az ajt�nak, mert az ablakon tekintett ki. K�t szem�ly l�pett be a helys�gbe.

- Elhozt�tok a l�nyt? – �rdekl�d�tt a fekete haj� f�rfi, azt�n megfordult, hogy az �rkez�kre tekintsen.

- Igen Naraku. – v�laszolt Sakuya �s lerakta a mikot padl�ra.

- J�, akkor most menjetek. Sakuya, Kagura majd megmutatja a szob�dat. – utas�totta a d�monokat, mire kimentek a helys�gb�l �s tal�lkoztak a sz�lboszork�nnyal.

Kiyoshi elment a dolg�ra, m�g a d�monn� bevezette a f�rfi melletti szob�ba, az �j j�t�k�t Narakunak. Kagura elment �s f�l perc m�lva bel�pett az ajt�n, a k�k haj� fi�. Bez�rta az ajt�t �s csillog� szemekkel n�zett a l�nyra.

- Mit szeretn�l? – k�rdezte k�z�mb�sen a l�ny, de v�laszt csak akkor kapott, amikor a f�rfi el�tte �llt.

- T�ged. – felelte a d�mon �s mag�hoz r�ntotta a d�monl�nyt, majd er�szakosan megcs�kolta.

Sakuya pr�b�lta mag�t�l eltolni a fi�t, nem nagy sikerrel. Kiyoshi a d�monn�vel az �gy fel� kezdtek haladni, de a l�ny ezt �szrev�ve, eltasz�totta mag�t�l a fi�t.

- Ha m�g egyszer ezt megpr�b�lod, meg�llek! – mondta sziszegve �s felpofozta a v�zd�mont. Kiviharzott a szob�b�l, de majdnem nekiment Kagur�nak.

- Naraku hivat. – k�z�lte, �s kiss� lep�d�tten tekintett az el�tte �ll�ra.

- Ha, Kiyoshit keresed, bent van. – v�laszolta d�h�sen �s bement Narakuhoz. – Mit szeretn�l?

- Megv�rjuk a t�bbieket. – k�z�lte vele, �s ekkor j�ttek be Kagur��k. – Sakuya, te elveszed Inuyash�t�l az �kk�szil�nkokat, mert ha nincs a haland�n�l, akkor n�la van. Kiyoshi �s Kagura, ti pedig keress a sasd�monokn�l szil�nkokat. Induljatok. – mondta, �s mindenki ment a saj�t dolg�ra.

A kis csapat kereste Naraku kast�ly�t, hogy kiszabad�tsa Kagom�t. D�lut�n volt, amikor Inuyasha meg�rezte Sakuya illat�t.

- Annak a l�nynak az illat�t �rzem, aki elvitte Kagom�t. – mondta Inuyasha �s elindultak a szag ir�ny�ba.

Amikor megtal�lt�k a l�nyt, �ppen egy v�zes�s el�tt �llt. Mintha meg�rezte volna jelenl�t�ket, elmosolyodott �s kis�t�lt a partra. A ruh�ja �s a haja csurom v�z volt. Nem volt rajta cip�, �gy mez�tl�b �llt a kis csapat el�tt.

- M�r v�rtalak Inuyasha. – sz�lalt meg mosolyogva �s kedves hangon. A test�b�l n�h�ny centis l�ngok csaptak ki. A t�z visszasz�llt ahonnan j�tt, �s a l�ny m�r meg volt sz�radva. M�g a csizm�ja is rajta volt.

- Mit tettetek Kagom�val? – k�rdezte d�h�sen a l�nyt�l �s el�h�zta a kardj�t a f�ld�mon.

- �n semmit, de Naraku fogva tartja. – felelte, �s feln�zett az �gre.

- Mit akarsz? – k�rdezte Miroku, mert rosszat sejtett, a t�lzott kedvess�ggel.

- El kell vennem t�led az �kk�veket. Naraku ezt parancsolta nekem. – b�k�tt a f�ld�mon fel�.

- De nincs is n�lam. – mondta Inuyasha �rtetlen�l. Sakuya elmosolyodott �s a fi� el�tt termett, egy kisebb ugr�ssal.

- Mostm�r n�lad vannak. – s�gta a fi� f�l�be, �s a test�b�l l�ngok lettek, majd elt�nt. Mindez egy szempillant�s alatt t�rt�nt.

- Mit mondott? – �rdekl�d�tt a szerzetes, �s a fi� mell� l�pett.

- Azt, hogy mostm�r n�lam vannak az �kk�vek. – felelte, m�g mindig �rtetlenkedve.

- Akkor, n�zd meg. – utas�totta Sango. A fi� �tvizsg�lta a zseb�t �s egy kis csomagot lelt benne. V�r�s szalag d�szelgett rajta, �s nem lehetett nagyobb �t centin�l.

- Ez mi lehet? – k�rdezte Inuyasha, �s az aj�nd�kot n�zegette.

- Bontsd ki �s megtudod. – felelte a szerzetes.

- J�l van na, Miroku! – mondta inger�lten a f�ld�mon.

Kibontotta az aj�nd�kot �s egy kicsire �sszehajtogatott lev�l volt benne, meg Kagome �kk�szil�nkjai.

– Nem �rtem, hogy mit akar ezzel az a l�ny. – mondta ki Inuyasha azt, amit mindenki akart.

- Mi sem, de mi �ll a lev�lben? – k�v�ncsiskodott a d�monirt�.

- Nem tudom. Olvasd el. – dobta oda Mirokunak.

- Ez �ll benne: „Sziasztok! Ha azt akarj�tok, hogy Kagome �letben maradjon, sz�vetkezzetek Sesshoumaruval �s visszakapj�tok. Csak egy�tt gy�zhetitek le Narakut. �n kiszabad�tom Kagom�t. B�zzatok bennem, Naraku m�r nem ir�ny�t. Sesshoumarunak mutass�tok meg ezt a levelet, �s bele fog egyezni. Sakuya.’’

- Nem hiszek neki. – jelentette ki Inuyasha.

- �n igen. K�l�nben, akkor mi�rt adta vissza Kagome �kk�szil�nkjait? – sz�lalt meg a pap�r m�g�l a szerzetes, mik�zben m�g egyszer v�gigolvasta.

- Igazad van Miroku. Induljunk �s keress�k meg Sesshoumarut. – �rtett egyed Sango.

- Igen, �s hol? – k�rdezte cinikusan a hanyou.

- Szerintem, � is meg�rezte Sakuya illat�t �s elindul megkeresni. – sz�lalt meg v�gre Shippou, mert eddig Kirar�n �ld�g�lt.

- Akkor menj�nk.– mondta Miroku.

- Rendben, gyertek. – adta be a derek�t a kutyaf�l� fi�. Elindultak �szakra a nyomokat k�vetve.

Egy m�sik csapat is a poros f�ldutat r�tta, amikor az ez�sthaj� f�rfi megtorpant. A leveg�be szagolt, �s meg�rzett valamit, amit keresett.

- �rzem Sakuya illat�t. – jelentette ki a kutyad�mon. Rin szeme felcsillant.

- Nagyuram, szerintem k�vess�k �s megtal�ljuk Narakut. – vetette fel az �tletet Jaken f�lve.

- Most az egyszer igazad van. Indulunk. – mondta �s �k is elindultak �szak fel�.

- Sajn�lom Naraku, de nem tudtam megszerezni t�l�k az �kk�vek, mert nem volt n�luk. – mondta Sakuya lehajtott fejjel.

- Az hogy lehet? – k�rdezte m�rgesen a f�rfi, �s d�h�ben a szemei v�r�sen villogtak.

- Nem tudom. – v�laszolta, de Naraku m�rg�ben �gy arcon v�gta, hogy a falnak esett. A l�ny sz�ja sz�l�n v�kony v�rcs�k folyt v�gig. Let�r�lte, majd fel�llt. – Sajn�lom Naraku.

- Most menj. – utas�totta �s a l�ny kisietett a szob�b�l. Kagura mellett ment el, aki ur�hoz ment. A sz�lboszork�ny bel�pett a helys�gbe. – Mit tudt�l meg a l�nyr�l?

- Csak azt, hogy r�gebben te irtottad ki a fajt�j�t, de � valahogy t�l�lte. Meg volt egy b�tyja �s egy h�ga. – sz�molt be a d�monn�.

- �, m�r eml�kszem. � �s a h�ga volt a fajt�ja egyik leger�sebb harcosa, csak az apja f�ltette �ket, mert nem akarta, hogy meghaljanak. – gondolkodott el, �s gonosz mosoly jelent meg az ajkain. - Meg azt csiripelt�k a madarak, hogy a tisztav�r� b�tyja �lte meg az anyjukat. Amikor, feln�ttek bossz�b�l a testv�r�kkel v�geztek, de n�gyen b�rtak csak vele.

- Ha, ez igaz, a b�tyja biztosan er�s volt, hogy csak n�gyen tudt�k meg�lni. – Naraku gonoszan elmosolyodott, mert t�madt egy �tlete.

- Most menj. – a boszorka kiment �s elnyelte a s�t�ts�g. – Kiyoshi, nem a legjobb l�nyt v�lasztotta, mert biztosan meg fog halni, ha �gy kezeli Sakuy�t. Egy gonddal kevesebb.

A s�t�t teremben, csak f�ml�ncok z�rg�s�t lehetett hallani, �s egy l�ny ki�lt�sait.

- Naraku eressz el! – kiab�lt Kagome �s a l�ncok fogs�g�b�l pr�b�lt szabadulni. Nem sok sikerrel, mert azok fels�rtett�k a b�r�t.

- Semmi �rtelme, mert azokat nem tudod leszedni. – mondta a most bel�p� v�r�s ruh�s l�ny.

- Mit akartok t�lem? – tekintett a n�re, aki k�zelebb l�pett hozz�.

- Azt, csak Naraku tudja. Holnapra Inuyash��k ide�rnek. – felelte, �s v�gign�zett a meggy�t�rt mikon.

- Honnan tudod? – lep�d�tt meg.

- Azt nem mondom el, de b�zz bennem. – mondta �s elment.

Sesshoumaru �s Inuyasha meg�rezt�k egym�s illat�t. Egy tiszt�son tal�lkoznak, ahol minden gy�ny�r� smaragdz�ldben pomp�zott. Rin�k elb�jtak egy bokorban �s, �gy figyelt�k a testv�rp�rt.

- Most nem csat�zni j�ttem, hanem valamit oda kell adnom. – mondta Inuyasha �s odadobta Sesshoumarunak a levelet. Az elolvasta �s �ccs�re n�zett.

- Ha csak �gy gy�zhetj�k le Narakut rendben, veletek tartok egy ideig, de azut�n �gy is el fogom venni a Tetsaig�t. – Rin�k ekkor kij�ttek a bokorb�l �s a kutyad�mon mell� �lltak.

A t�bbiek led�bbentek, hogy ilyen k�nnyen ment, de �r�ltek neki. Elindultak �s est�re let�boroztak az erd�ben. Rint, Shippout �s Jakent visszak�ldt�k Kaelde any�hoz, hogy ne essen bajuk.

M�r mindenki aludt, csak egy valaki nem, Sakuya. A l�ny mindv�gig egy dolgon gondolkodott, hogy j�l megszervezze a terv�t.

Kiment a szob�j�b�l �s halkan elindult Naraku fel�. Benyitott �s megl�tta az alv� f�rfit. Becsukta az ajt�t, majd odaosont az �gy mell�, hogy elvegye a hanyout�l az �kk�szil�nkokat. Naraku nyak�ban f�nylettek, �gy el�g neh�znek �g�rkezett a terv megval�s�t�sa. A d�monn� a nyakl�nc fel� ny�lt, de a fi� mocorogni kezdett. A l�ny gyorsan kiment a szob�b�l, miel�tt fel�bredt volna. Lefutott Kagom�hoz �s eloldozta a l�ncokat. A miko, most �bredt fel. K�v�ncsian �s ijedten n�zte, ahogy Sakuya szorgoskodik.

- Mit csin�lsz? – pislogott laposakat.

- Elmegy�nk! Sz�llj fel a h�tamra. – a l�ny megkapaszkodott �s a t�zd�mon elkezdett rohanni.

F�l perc m�lva ki�rtek a palot�b�l �s meg�lltak az erd�ben. Kagome lesz�llt a l�ny h�t�r�l, azt�n k�rben�zett. Tekintete a d�monn�n �llapodott meg.

- Mi�rt seg�tesz nekem? – �rtetlenkedett.

- Naraku mostm�r nem uralkodik felettem. Am�gy, �rtatlanok nem szoktam meg�lni. – felelte.

- �rtem. Mi�rt gy�jt�d az �kk�szil�nkokat? – k�v�ncsiskodott a miko.

- Hogy magamhoz csalogassam azt a f�rget. – mondta d�h�sen. – Megk�rhetn�lek arra, hogy vedd ki a h�tamb�l a szil�nkot?

- Persze. De mivel v�gjam meg a b�r�d? – k�rdezte, �s k�rben�zett, h�tha tal�l valami �les t�rgyat.

- Tess�k. – a miko kez�be nyomott egy �jat �s nyilakat, amiket egy bokorb�l vett el�.

Azokat d�lut�n k�sz�tette oda, amikor Inuyash��khoz ment. Kagome a nyilat belesz�rt a l�ny h�t�ba �s az �kk�szil�nk leesett a f�ldre. Sakuya visszav�ltozott eredeti alakj�ba. Felvette a f�ldr�l a szil�nkot, �s a nyakl�nc�ba rakta.

– Ha megtal�ljuk Sesshoumaru�kat odaadom neked az �sszes darabot, de addig itt biztons�gban van. – sz�lalt meg. A l�nyra n�zett, mik�zben a med�lt forgatta a kez�ben.

- Rendben. – b�lintott.

Elindultak D�l fel�. Az est�t v�gigbesz�lgett�k �s kezdtek �sszebar�tkozni. Miel�tt hajnalodott, let�boroztak, hogy pihenjenek egy kicsit. H�t �rakor felkeltek �s tov�bbindultak. Egy gyenge k�gy�d�monon k�v�l semmi nem tartotta fel �ket.

Folytat�sa k�vetkezik…