4.fejezet

Inuyash��k mentek egy ideje, amikor Sesshoumaru meg�rezte a l�nyok illat�t. M�g egyszer beleszagolt a leveg�be, hogy biztos legyen benne, azt�n �gy gondolta, hogy sz�l a kis t�rsas�gnak, mivel testv�re nem �rezte meg.

- �rzem Sakuya illat�t �s a bar�tn�d�t. – mondta k�z�mb�sen a d�mon az �ccs�nek.

- Akkor siess�nk. – ki�ltott fel Inuyasha �s elindultak az illatok ir�ny�ba.

- �rzem Sesshoumaru �s Inuyasha illat�t. – torpant meg Sakuya �s elmosolyodott mag�ban.

- Mindkett�t? – d�bbent le a miko, �s nagyokat pislogott a mellette �ll�ra.

- Igen. – b�lintott. Ekkor l�tt�k meg a fi�kat, �s Sango�kat. A d�monirt� l�ny leugrott Kirara h�t�r�l �s meg�lelte bar�tn�j�t.

- M�r hi�nyozt�l Kagome. – sz�lalt meg a barna haj� l�ny, miut�n elengedte a j�v�b�l �rkezettet.

- Ti is nekem. Sesshoumaru mit keres itt? – pillantott a d�monra, aki unottan �lldog�lt nem messze t�l�k.

- Tal�n nem tetszik valami? – k�rdezte a d�mon, gyilkos pillant�st k�ldve a l�ny fel�.

- Csak k�rdeztem. – menteget�z�tt Kagome.

Elindultak Narakut megkeresni. Beesteledett �s m�r mindenki f�radt volt. Inuyasha odaadta Kagom�nek az �kk�vet m�g d�lut�n.

- Pihenj�nk egy kicsit. – vetette fel Miroku.

- Rendben. – mondt�k egyszerre. Let�boroztak, �s t�zet gy�jtottak.

Mindenki elaludt, csak Sakuya �s Sesshoumaru volt �bren. A l�ny fel�llt �s a d�monhoz fordult.

- Sesshoumaru gyere velem. – a d�mon kis gondolkod�s ut�n elindult a n� ut�n, aki ek�zben elt�nt a f�k k�z�tt.

A f�rfi, amikor megtal�lta a l�nyt egy gy�ny�r� t� partj�n �llt. A hold f�nye megvil�g�totta a d�monn� alakj�t. Meg�llt a l�ny el�tt nem sokkal.

- Mi�rt h�vt�l? – k�rdezte jeges hangj�n.

- Szeretn�d visszakapni a karodat? – �rdekel�d�tt a hanyou, �s hangja komoly volt.

- Persze. – biccentett.

- Van egy lehet�s�g, hogy visszakapd. – kezdte halkan a l�ny.

- Mi lenne az? B�rmit megteszek �rte. – v�gta a r� a f�rfi.

- B�rmit? – k�rdezte k�v�ncsian Sakuya, �s egyik szem�ld�k�t felh�zta.

- Igen b�rmit. Mond el, hogy mit kell megtennem! – mondta �s egyet l�pett a l�ny fel�.

- Add a kezedet! Visszakapod a karodat, meg az er�m egy r�sz�t is. – Sesshoumaru odany�jtotta a jobb karj�t.

Sakuya egy m�ly �s hossz� v�g�st ejtett a fi� tenyer�n �s ut�na a saj�tj�n is. Megfogta a d�mon kez�t �s mondott valamit, m�s nyelven, majd megcs�kolta a meglepett f�rfit. Sesshoumaru azt �rezte, hogy a hanyou v�re �t�ramlik a saj�tj�ba �s ez egyre jobban f�jt neki. A k�t test feh�ren kezdett vil�g�tani. Mindkett�j�knek elviselhetetlen f�jdalmuk volt, majd egy perc ut�n sz�tv�ltak �s mindketten eszm�letlen�l hulltak a f�ldre.

Hajnalban a l�ny �bredt el�sz�r �s az �benfekete haja mindkett�j�ket betakarta. Azt vette �szre, hogy a f�rfin fekszik, ez�rt lem�szott r�la. Sakuya fel�llt �s �l�nk lila szem�vel megvizsg�lta a kez�t, de azon semmi nem volt. A fekete kimon�j�b�l, most lila lett �s a vir�gok nem v�r�sek, hanem feh�rek �s ez�st�k voltak. A haja most egyenes volt �s a t�rd�ig �rt. A frufruja n�hol a szem�be l�gott. Egy-egy vastag tincset lehetett l�tni el�l, ami a derek�ig �rhetett. A l�gy szell� j�tszott a selymes hajsz�lakkal, mik�zben a f�rfi visszan�tt karj�ra pillantott. Megfordult �s visszament a t�borba, majd le�lt egy fa t�v�be �s elaludt. Reggel Kagome �bresztette fel, ahogy megr�zta a karj�t.

- Ki vagy te l�ny? Olyan illatod van, mint Sakuy�nak! –k�rdezte goromb�n Inuyasha.

- Mert, az is te ostoba. – l�pett ki a f�k k�z�l Sesshoumaru.

- Mi? Az, hogy lehet? – k�rdezte Sango d�bbenten.

- �n is egy f�ld�mon vagyok, �s mivelhogy az �desany�m papn� volt, emiatt, akkor v�ltozok d�monn�, amikor csak akarok. – mondta el di�h�jban a l�ny.

- �rtem. �s most mi�rt nem d�mon vagy? – k�v�ncsiskodott a miko.

- Tudod Kagome, tegnap t�l sok er�met elhaszn�ltam �s egy ideig ember maradok. –n�zett Sesshoumarura a lila szem� l�ny, de senki nem vette �szre ezt.

- �s mire? – k�rdezte k�v�ncsian Inuyasha.

- Az nem r�d tartozik. – felelte inger�lten. Fel�llt �s elindult az erd�be.

K�zben elment Sesshoumaru mellett, de nem n�ztek egym�sra. Kagome felpattant �s a l�ny ut�n futott.

- V�rj meg. – ki�ltott ut�na, �s a n� meg�llt. – Mi a baj Sakuya?

- Semmi, mi�rt? – n�zett a mellette �ll�ra, semmit sem mutat� szemp�rral.

- Csak kicsit szomor�nak l�tlak. - v�laszolta

- Tudod, Naraku �lte meg az ap�mat �s a h�gomat, engem is bele�rtve. Megesk�dtem, hogy megbosszulom �ket. – mondta �s egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n. Most emberk�nt az �rz�sem elhatalmasodnak, rajta �s minden ki akar bel�le t�rni, amit eddig elfojtott.

- Sajn�lom. Hogy �rted azt, hogy t�ged is bele�rtve? – �rdekl�d�tt, mik�zben elindultak.

- Meg�lt �s �j testben �ledtem �jj�. Most hagyjuk ezt a t�m�t. – er�ltetett mosolyt az arc�ra.

- Rendben. – egyezett bele Kagome �s meg�lelte a l�nyt.

Visszamentek �s elindultak Naraku fel�. K�s� d�lut�n volt �s most kezdett lemenni a nap. A semmib�l el�t�nt Kiyoshi Kagur�val.

- Mit akartok? – k�rdezte Inuyasha �s el�h�zta a kardj�t.

- Az �kk�szil�nkok�rt j�tt�nk. – mondta a d�monn�. – Penget�nc! – mindenki pr�b�lta kiker�lni a t�mad�st, de Kagome megs�r�lt a l�b�n.

- J�l vagy? – k�rdezte Sakuya.

- Persze, csak egy karcol�s. – felelte.

- Sakuya, menjetek innen! – ki�ltotta h�tra Inuyasha.

Kagur��k meglep�dtek, hogy a r�gi t�rsuk, most csak egy gyenge haland�. A hanyou l�ny felemelte a mikot �s Kirara seg�ts�g�vel elmentek.

- Kagura tartsd fel �ket, am�g �n elveszem a szil�nkokat. – sz�lt h�tra Kiyoshi �s elindult a l�nyok ut�n.

Sesshoumaru ezt l�tva ut�na akart menni, de Kagura egy S�rk�nyt�nccal megakad�lyozta. Mindenki harcolt a boszork�nnyal, de nem b�rtak vele.

Ek�zben a l�nyok egy r�ten pihentek meg. Sakuya leszak�tott egy darabot a ruh�j�b�l �s bek�t�zte a l�ny seb�t.

- K�sz�n�m. – h�l�lkodott a miko.

- Nincs mit. – mosolygott Kagom�ra.

- Ha, mosolyogsz sokkal szebb vagy. – hallatszott Kiyoshi hangja a f�k k�z�l.

- Mit akarsz? – k�rdezte a lila szem� l�ny �s fel�llt a f�ldr�l, majd a hang ir�ny�ba fordult.

- Az �kk�szil�nkokat. – v�laszolta.

A l�ny el�tt termett �s megcs�kolta, k�zben v�gighas�totta a hanyou h�t�t a k�rmeivel, hogy f�jdalmat okozzon neki. Sakuya �rezte, hogy v�gigfolyik a h�t�n a v�r, de nem foglalkozott vele. Kir�ntotta a kardj�t �s teljes erej�b�l hasba sz�rta a fi�t. Az a f�ldre rogyott �s v�r csordult ki a sz�j�n.

- Megmondtam, hogy, ha m�g egyszer meg mersz cs�kolni, meg�llek. – sziszegte �s kih�zta a fegyvert a f�rfib�l. Kiyoshi feln�zett a l�nyra, majd kilehelte a lelk�t �s Sakuya Kagom�ra n�zett. - J�l vagy?

- Igen. – a miko nem vette �szre, hogy bar�tn�je megs�r�lt, �gy nem is foglalkoztak vele t�bbet.

Lement a nap �s a t�bbiek, m�g mindig Kagur�val harcoltak. Sango �s Miroku megs�r�lt �s lepihentek. Inuyasha is szerzett egy-k�t sebet, de nem adta fel. Sesshoumaru meg sem s�r�lt, csak ugr�lt a t�mad�sok el�l �s n�ha lecsapott. Egyszer csak meg�rezte Sakuya v�r�nek illat�t.

- „Biztosan megsebes�lt.’’ – gondolta mag�ban a d�mon �s egy m�sodpercre lankadt a figyelme, amit Kagura ki is haszn�lt.

- Penget�nc! – ki�ltotta a boszork�ny, �s a peng�k v�gighas�tott�k a d�mon b�r�t. A l�bain �s a kezein csak kisebb s�r�l�s volt, de egy m�ly �s hossz� v�g�s volt a mellkas�n. A bal karj�r�l leszakadt a ruha �s most vett�k �szre, hogy meg van mind a k�t karja. A fi� eddig nem haszn�lta azt a kez�t, mert m�g nem volt a r�gi.

- Ez, hogy lehets�ges? – k�rdezte d�bbenten a sz�lboszork�ny. Meglepetts�g�ben, h�tr�bb l�pett n�h�nyat.

- Valaki visszaadta a karomat, de ez nem l�nyeges. Most meghalsz!! – ki�ltotta Sesshoumaru �s a Toukijinnel lecsapott a boszork�ra, de nem egy �tlagos t�mad�s volt.

A k�k vill�mokat, l�ngok font�k k�rbe �s �gy tal�lt�k el Kagur�t. A csap�s t�bb m�ter �tm�r�j� volt. A d�monn� test�t elnyelte a t�mad�s �s sz�z m�terrel arr�bb semmiv� foszlott. A nyom�ban kicsavart �s hamuv� �gett f�kat lehetett l�tni. Mindenkinek leesett az �lla.

- „Ekkor er�t adott volna �t Sakuya, �s �rzem, hogy ez az ereje negyede volt, amit elhaszn�ltam. Milyen er�s lehet igaz�b�l? M�g sohasem l�ttam rajta, hogy elf�radt. Amikor velem harcolt megj�tszotta, az elgyeng�ltet, de ut�na k�tszer, akkora er�vel t�madt.’’ – kavarogtak a gondolatok Sesshoumaru fej�ben, de Inuyasha a v�ll�ra tette a kez�t �s visszat�rt a val�s�gba. – Mit akarsz?

- Csak gratul�lok, hogy legy�zted. – mondta elismer�en az �ccse �s elindult a t�rsai fel� seg�teni. A d�mont meglept�k testv�re szavai. N�h�ny m�sodperc m�lva meg�rezte Kiyoshinak v�r�nek a szag�t �s elkezdett rohanni a l�nyok fel�.

- Ebbe meg mi �t�tt? – k�rdezte Miroku.

- Ki tudja. – v�laszolt Sango �s felt�p�szkodott a f�ldr�l a szerzetessel egy�tt.

- �rzem Sakuy�nak a v�r�nek az illat�t, �s egy m�sik er�s d�mon�t. – sz�lalt meg Inuyasha.

- Akkor menj�nk. – mondt�k egyszerre a t�bbiek �s elindultak �k is arra, amerre Sesshoumaru ment.

A f�rfi kiugrott a f�k k�z�l �s Sakuy��k el�tt �rt f�ldet. A l�nyok annyira megijedtek, hogy h�tr�bb ugrottak egyet. A t�zd�mon semleges arckifejez�ssel v�gign�zett a f�rfin �s megakadt a szeme a bal karj�n, amit nem fedett ruha. Kagome is ezt tette.

- Sess… Sesshoumaru… a karod! – dadogta a miko �s a visszan�tt testr�szre mutatott.

- �jra a r�gi. – v�laszolta �s belen�zett a lila szemp�rba, amelyek most mintha vil�g�tottak volna a s�t�tben. Sakuya elford�totta a tekintet�t.

- �reztem az el�bb a felszabadul� er�t. Ugye tudod, hogy ez csak egy kis r�sze, amit kapt�l? – k�rdezte az emberr� voltozott d�monn� �s le�lt egy fa t�v�be, de nem n�zett a fi�ra.

- Tudom. �reztem. – v�laszolta fagyosan �s a csillagokat f�rk�szte.

- Kagome! - ki�ltott fel Sango �s a bar�tn�je nyak�ba ugrott.

- Sango! J�l vagytok? – agg�dott a miko.

- T�l �lj�k. – v�laszolt a f�k k�z�l el�l�p� Inuyasha. M�g�tte Miroku s�t�lt.

- T�borozzunk le. Az el�bb l�ttam egy megfelel� helyet. – mondta csukott szemmel Sakuya.

- Rendben. Mutasd az utat. – mondta Inuyasha �s h�t�ra, vette a s�r�lt Kagom�t, mert nem tudott l�bra �llni. A l�ny fel�llt �s bementek az erd�be.

Folytat�sa k�vetkezik…