5.fejezet

Let�boroztak azon a helyen, amit a t�zd�mon eml�tett. Az inuyoukai messzebb lepihent, mert el�gg� f�jtak a sebei, f�leg a mellkas�n l�v�. Egy ember nem �lte volna t�l, de � d�mon volt.

Kagome mindenki seb�t ell�tta, majd elaludtak, de Sakuya �s Sesshoumaru nem voltak m�g az �lmok mezej�n. A l�ny fel�llt �s elt�nt a f�k k�z�tt. Amikor visszaj�tt hozott vizet egy kis t�lban �s meg�llt a f�rfi felett.

- Mit akarsz? – k�rdezte csukott szemmel.

- Ell�tom a sebeidet. – v�laszol ugyanolyan hideg hangon.

- Nem kell. – makacsolta meg mag�t a fi�.

A l�ny let�rdelt el� �s r�n�zett Sesshoumaru f�ls�j�re, mely teljesen el volt �zva a v�rt�l. A f�rfi kinyitotta a szem�t. Belen�zett a szomor� szemp�rba, de a tulajdonosa pr�b�lta elrejteni �rz�seit. A l�ny lerakta a t�lat �s s�hajtott egyet.

- Vedd le a f�ls�det! – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon.

A f�rfi figyelte a l�ny minden mozdulat�t, de nem mozdult. Sakuya �vatosan levette a megmaradt p�nc�lt �s a ruh�t. Megijedt a l�tv�nyt�l, a seb nagyon ronda volt, �s ha nem l�tja el biztosan, belehal az inuyoukai. Kicsi volt az es�lye, hogy t�l�li, m�g akkor is, ha bek�t�zi. Agg�dva n�zett az aranybarna szemekbe. Gyorsan kimosta az �sszes v�g�st, majd mind bek�t�zte, csak a mellkas�t hagyta ki. A f�rfi szem�vel k�vette a hanyou minden mozdulat�t. Inuyasha fel�bredt a mocorg�sra �s halkan figyelte, hogy mit csin�lnak.

- K�rlek, v�gd meg a tenyeremet. – mondta Sakuya �s kiny�jtotta a jobb kez�t a f�rfinek.

Sesshoumaru r�n�zett a l�nyra, mire az b�lintott. A karmaival lassan v�gighas�totta tenyer�t. Kiserkent a v�r, majd a f�ldre csepegett, amit az moh�n mag�ba sz�vott. A l�ny k�zelebb hajolt a fi�hoz. A tenyer�t v�gigh�zta a seben �s azut�n, ahol a legm�lyebb volt a v�g�s, odaszor�totta a kez�t. Sesshoumaru felszisszent a nyom�s miatt. Kis id� ut�n bizserg�st �rzett a seb�ben, ami szokatlan volt sz�m�ra. Sakuya k�zelebb hajolt a d�monhoz �s megcs�kolta, amit a f�rfi viszonozott. Inuyash�nak leesett az �lla.

- „Ezt nem hiszem el! A b�ty�m hagyja, hogy ember megcs�kolja, �s m�g viszonozza is. Mi ez?’’ – k�rdezte mag�t�l, amikor a l�ny tenyere feh�r f�nyt �rasztott, a d�mon seb�vel egy�tt. A hanyou megt�rte a cs�kot �s fel�llt. A seb teljesen begy�gyult, csak egy kis heg maradt annak a jel��l, hogy az el�bb egy hal�los v�g�s volt ott. Mind a kett� fi� elk�pedt. Sakuya elindult, hogy elaludjon, de Sesshoumaru megragadta a l�ny csukl�j�t �s mag�hoz r�ntotta. A n� r�esett a fi�ra �s pr�b�lt fel�llni, de a d�mon nem engedte. Nagy nehezen kib�jt a karok k�z�l. Fel�llt �s bement az erd�be. Sesshoumaru elaludt, azut�n Inuyasha is.

Reggel Kagome �s a kutyaf�l� fi� �bredt fel el�sz�r. Miroku, Sang�t �lelve aludt. Sesshoumaru meg ott ahol tegnap. A miko k�rben�zett �s ijedten Inuyash�ra pillantott.

- Inuyasha, Sakuya elt�nt. – ki�ltott fel.

- Tegnap este elment, az�ta nem tudom, hogy hol lehet. – v�laszolta a fi�. A hanyou l�ny arr�l, fa�gr�l leugrott el�j�k, amelyiken az �jszak�t t�lt�tte. Mind a ketten meglep�dtek, az �rdekes bel�p�n.

- Honnan tudod, hogy az este elmentem? – k�rdezte ravasz mosollyal az arc�n Sakuya. K�zelebb l�pett a neh�z helyzetben l�v� fi�hoz.

- H�t...�n...csak tudom �s k�sz. – mondta goromb�n �s elfordult a l�nyt�l. Sakuya k�zelebb l�pett �s megfogta a fi� v�ll�t. Lentebb h�zta, vele egy magass�gba. Kagome k�v�ncsian figyelte az eg�szet.

- Csak nem hallgat�zt�l az �jjel? – k�rdezte a fi� f�l�be s�gva k�s�rteties hangon. Inuyasha a hang hallat�n megremegett. Le akarta tagadni, de Sakuya Kagom�hez l�pett.

- J�ssz velem �lelmet keresni? – k�rdezte kedvesen.

- Persze. – felelte mosolyogva a miko, azt�n elt�ntek az erd�ben. Inuyasha megd�bbent a l�nyon.

- Vigy�zz vele, mert a v�g�n megb�nod. – figyelmeztette Sesshoumaru az �ccse mell� l�pve.

- Hah, nem f�lek t�le. – fordult el a fiv�r�t�l.

- �gy fogsz j�rni, mint Kiyoshi. Haland�k�nt meg tudta �lni, de te f�ld�monk�nt, m�g meg sem tudtad sebezni. – szurk�l�dott testv�r�vel.

- Sz�llj le r�lam!! – s�rt�d�tt meg Inuyasha. Sango most �bredt fel �s az �lel�st egy pofonnal viszonozta. Miroku felpattant �s az arc�t simogatta.

- Te perverz �llat. – kiab�lt a d�monirt� v�r�s fejjel.

- Hol vannak a l�nyok? – k�rdezte a szerzetes, m�s t�m�ra v�ltva.

- �lelmet hoznak. – v�laszolt a d�mon �s le�lt egy fa t�v�be.

A l�nyok meg�rkeztek n�h�ny hallal, megs�t�tt�k �ket, �s miut�n v�geztek �tnak indultak. Naraku, amikor megtudta, hogy k�t szolg�ly�val v�geztek, elment, miel�tt a csapat r�tal�lt volna.

M�r m�sf�l h�nap telt el �s Sakuya d�moni k�lsej�t is visszanyerte. Narakut nem tal�lt�k sehol, ez�rt Sesshoumaru egy h�t ut�n leszakadt a csapatt�l, de a l�ny vel�k maradt. A d�monn� odaadta Kagom�nak az �sszes �kk�szil�nkot, csak egy maradt n�la. Ez alatt az id� alatt a miko t�bbsz�r is haza ment.

Hat darab szil�nkot szereztek az elm�lt h�nap alatt. Shippou�rt is visszamentek �s �jra egy�tt volt a csapat. A l�nyok elmentek f�rdeni. El�sz�r Kagome, Sango �s v�g�l Sakuya ment bele a kellemesen meleg v�zbe. Nagyon j� bar�tn�k lettek, az elm�lt id� alatt. J�l elbesz�lgettek, amikor Sakuya f�le megmozdult, mert meghallott valamit.

A d�monn� lentebb mer�lt �s egy f�l m�teres szikla fel� emelte a kez�t. A l�nyok felfigyeltek �s elhallgattak, majd k�v�ncsian n�zt�k, hogy mire k�sz�l bar�tn�j�k.

- Forg�sz�l! – mondta �s a szikla elrep�lt egy bokorba, miut�n felemelkedett a leveg�be �s n�h�nyszor megp�rd�lt.

- A����! – ki�ltott fel Miroku �s kim�szott a k� al�l.

- Mirokuuuu! – ord�totta Sango �s Kagome, majd miut�n fel�lt�ztek, mindketten adtak egy j�kora pofont a szerzetesnek.

Sakuya a l�nyok el�tt �rt a t�borba �s Inuyasha v�rta �ket Shippouval. A t�bbiek is meg�rkeztek �s a f�ld�mon elmosolyodott a fi� l�tt�n, mert egy nagy p�p volt a fej�n. A k�t v�r�s teny�rnyomr�l nem is besz�lve az arc�n.

- Megint meglested �ket? – k�rdezte unottan a hanyou.

- Mit v�rt�l? � m�r csak ilyen, egy ideig nem fog megv�ltozni, az biztos. – v�laszolt Sakuya a szerzetes helyett, aki most 5 m�tern�l k�zelebb, nem mert menni a d�h�s l�nyokhoz.

- Pedig nem �rtana, mert nemsok�ra m�r nem �ssza meg ennyivel. – mondta Inuyasha, aki ez id� alatt megbar�tkozott a d�monn�vel. A k�t bar�tn� ek�zben elaludt egy takar� alatt, amit a di�kl�ny hozott.

- Lesz�lln�tok r�lam? – kelt ki mag�b�l Miroku.

- Persze, de legk�zelebb t�lem is nagyobbat kapsz. Most egy kicsit rosszul vagyok, �s ez a szerencs�d. – mosolygott a l�ny. Shippou a l�ny nyak�ba ugrott.

- Ami�ta vel�nk tartasz, szinte minden m�snap rosszul vagy. – mondta a r�kak�ly�k.

- Tudom, de r�gebben is volt n�ha ilyen. – felelte kedvesen.

- H�t, akkor biztos nincsen semmi bajod. – mondta a f�ld�mon �s nekid�lt a f�nak.

- Szerintem, sincs. – csatlakozott Miroku a besz�lget�sbe �s k�vette bar�tja p�ld�j�t.

- Nem akarsz m�g aludni Shippou? – k�rdezte mosolyogva a l�ny, �s az �l�be vette a gyereket.

- De. – v�laszolt �s Kirara felugrott Shippou mell�, majd egyszerre elaludtak. Sakuya elmosolyodott. Mag�hoz �lelte �ket, hogy ne f�zzanak, mert h�v�sek voltak az �jszak�k.

- Sakuya, elj�nn�l velem egy kicsit besz�lgetni? – k�rdezte Inuyasha 10 perc m�lva, amikor Miroku nem figyelt r�juk.

- Persze. – fel�llt �s �vatosan letette a f�ldre Kirar��kat. – V�rj egy kicsit. – mondta �s kibontotta a kimon�j�t, tart� �vet.

- Mit csin�lsz? – k�rdezte meglepetten a f�ld�mon �s erre a szerzetes is odan�zett. Mind a k�t fi� azt hitte, hogy le akar vetk�zni.

- Mondom, hogy v�rj egy kicsit. – levette mag�r�l a ruh�t �s a k�t kis d�monra, ter�tette. Miroku szeme majd kiesett. A l�nyon a r�vidke feh�r kimon� volt, ami a combja k�zep�ig �rt, rajta arany h�mz�ssel �s v�r�s szirmokkal az ujjak v�g�n. A led�bbent Inuyasha mell� l�pett. – J�ssz?

- Persze. – bementek az erd�be �s meg�lltak ann�l a t�n�l, ahol f�r�dtek.

- Mit szeretn�l, Inuyasha? – k�rdezte �s fi� fel� fordult.

- Csak, azt szeretn�m k�rdezni, hogy mi van k�zted �s a b�ty�m k�z�tt?

- Mi lenne? – h�zta fel a szem�ld�k�t Sakuya.

- Nem tudom, ez�rt k�rdezem. Ameddig itt volt, t�bbsz�r megmentette az �letedet. – mondta a fi�.

- Mert haland� voltam, �s nem tudtam magam annyira megv�deni. –felelte k�z�mb�sen.

- De mi�rt v�dett meg? – k�v�ncsiskodott.

- Nem tudom, tal�n �gy akarta megk�sz�nni, amit tettem �rte. – vonta meg a v�ll�t.

- Mire c�lzol? – k�v�ncsiskodott tov�bb, ezzel d�h�tve a l�nyt.

- Semmire. – megfordult �s elindult a t�bor fel�.

- Mond el nekem. – k�rlelte.

- B�zok benned, de nem fogom minden titkomat megosztani veled. – �llt meg.

- Szereted? – t�rt a l�nyegre, kicsit kelletlen�l.

- Nem. – v�laszolt hidegen �s megfordult. – Te szereted Kagom�t?

- Dehogy szeretem. – kelt ki mag�b�l Inuyasha.

- Biztos vagy benne? – megfordult �s elt�nt a f�k k�z�tt. A hanyou d�bbenten �llt f�l percig, majd � is visszament a t�borukba. M�r mindenki aludt, m�g Sakuya is az �l�ben a k�t d�monnal. Inuyasha felugrott egy f�ra �s ott l�pett az �lmok vil�g�ba.

M�snap reggel kor�n elindultak, mert Kagome hat �kk�szil�nkot �rzett. A l�ny negyed �ra m�lva megsz�lalt.

- Inuyasha, m�r nem lehet messze az �kk�szil�nk.

- Akkor siess�nk. – v�laszolt a fi� �s felkapta a h�t�ra a mikot. Miroku �s Sango Kirar�n ment Shippouval egy�tt. Sakuya a f�ld�mon mellett ugr�lt. – Sesshoumaru �s annak az ordasnak a szag�t �rzem, meg Naraku�t.

- „Sesshoumaru?’’ – n�zett Inuyash�ra a d�monn� meglepetten.

Folytat�sa k�vetkezik…