7.fejezet

Sesshoumaru a k�rm�vel megv�gta a l�ny karj�t, majd lenyalta a kiserken� v�rt. Sakuya tudta, hogy a „sz�rakozni” sz� nem a k�nz�s�t fedi, hanem valami m�st, ami �lvezet lenne az inuyoukainak.

Egy v�ratlan pillanatban hasba r�gta a f�rfit, mire az elejtette. A l�ny fel�llt �s nagy nehezen d�monn� v�ltozott, ami sok erej�t felhaszn�lta. Sesshoumaru miut�n �sszekaparta mag�t a f�ldr�l megt�madta, de a n� mostm�r el tudott ugr�lni el�le. A f�rfit felideges�tette, �s ostor�val megcsapta a d�monn�t. Sakuya nekirep�lt a f�nak �s ezt kihaszn�lva a d�mon meg akarta t�madni, de egy pajzs keletkezett a l�ny k�r�l.

- �bredj m�r fel! – ki�ltotta a fi�ra. Egy feh�r burkot h�zott fel a f�rfi k�r�, hogy ne tudjon senkinek sem �rtani. A saj�tj�t pedig megsz�ntette. – Ameddig nem higgadsz le, nem engedlek ki.

- M�g mindig nem v�laszolt�l a k�rd�semre. – mondta, mik�zben nekiugrott a falnak.

- Semmi �rtelme. Am�gy az�rt �rezted rajtam az �cs�t szag�t �s Kikyou�t, mert Inuyasha a papn�vel tal�lkozott. Miut�n elment �n meg�leltem a r�gi tan�t�mat. – mondta karba tett k�zzel, b�r nem volt ereje fel�llni a fa t�v�b�l. A f�rfi ezt meghallva kezdett megnyugodni �s visszav�ltozott. A l�ny leengedte a pajzsot. – De mi�rt d�h�tett fel?

- Semmi k�z�d hozz�. – vetette oda, majd megfordult �s elment. A l�ny is elindult ut�na, miut�n felt�p�szkodott. Nagy nehezen be�rte a fi�t, �s mell� l�pett.

- Mit is �rtett�l a „sz�rakozni” sz� alatt? – k�rdezte Sakuya �nel�g�lten, b�r tudta a v�laszt.

- Nem eml�kszek r�. – felelte higgadtan.

- Ahha. – mondta nem t�l meggy�z�tten.

- Tal�n nem hiszel nekem? – �rdekl�d�tt hihetetlen�l fagyosan, amit�l a d�monn� szinte odafagyott a talajhoz.

- Am�gy, tudom mit akart�l tenni. – kacsintott Sesshoumarura, �s ink�bb elsietett a helysz�nr�l, miel�tt k�rd�re vont�k volna.

Sakuya bement a kunyh�j�ba �s ell�tta a s�r�l�s�t, amit a papn� okozott, azt�n elaludt.

M�snap reggel Inuyasha ut�n kelt fel. Kiment �s le�lt mell�.

- J� reggelt. – mondta a l�ny.

- Neked is.

- Nem j� j�t�kot j�tszol. – sz�lalt meg csendesen a d�monn�.

- Ezt, hogy �rted? – n�zett fel a l�nyra Inuyasha.

- V�lasztanod k�ne a k�t l�ny k�z�tt.

- Ezt honnan tudod? – k�rdezte d�h�sen.

- L�ttalak tegnap Kikyouval. – mondta halkan.

- De hogyan tudt�l �tmenni a pajzson? – lep�d�tt meg.

- Elfelejtetted, hogy papn� vagyok? – k�rdezte halv�nyan mosolyogva.

- Nem. – mondta zavartan.

- J� reggelt. –mondta Sango. M�g�tte Miroku l�pdelt v�r�s teny�rnyommal az arc�n.

- Nektek is. – k�sz�nt�tte �ket a d�monn�. Sesshoumaru j�tt el�, m�g�tte Rinnel �s Jakennel. – Hova mentek?

- Elmegy�nk. Rinnek meg�g�rtem, hogy addig maradunk, am�g fel nem �p�lsz. – mondta hidegen. A kisl�ny odal�pett a hanyouhoz �s meg�lelte.

- Sesshoumaru-nagy�r, nem j�hetne vel�nk Sakuya? – k�rdezte kiskutyaszemekkel, amit�l mindenkinek megl�gyulna a sz�ve. A f�rfi a n�re pillantott, majd megfordult �s elindult. A kisl�ny megfogta a d�monn� kez�t, �s mag�val h�zta, mert ez az ur�n�l azt jelentette, hogy neki mindegy.

- Sziasztok. M�g tal�lkozunk. – k�sz�nt el a l�ny a led�bbent t�rsas�gt�l.

M�r egy hete tartott a d�monnal. Most d�l lehetett, �s lepihentek egy falu mellett. Jaken hozott �lelmet. Miut�n megeb�deltek tov�bb indultak. Egy furcsa erd�n kellett kereszt�l menni. Sesshoumaru �s Sakuya ment el�l, Rin a kett� k�z�tt, �s Jaken szorosan m�g�tt�k. A l�ny hirtelen meg�llt �s hallgat�zott. A t�bbiek is meg�lltak.

- Mi�rt �llt�l meg? – n�zett k�z�mb�sen a l�nyra, ami�ta egy pajzzsal meg�ll�totta, nem volt t�l kedves vele.

- Sesshoumaru, te nem �rzed? – k�rdezte �s lassan elindult.

- Mit? – k�rdezte kicsit sem k�v�ncsian.

- Mintha valami h�zna befel�. – ment el�l, m�g�tte a t�bbiek. Mehettek m�r n�h�ny perce, amikor Sakuya meg�llt. – Innen j�n. – n�zett k�r�l, de abban a pillanatban beszakadt alatta a f�ld �s sik�tva lezuhant. Sesshoumaru m�g �pp idej�ben meg�llt �s nem esett bele. A lyuk �tven m�ter m�ly volt �s az alj�n f�l m�teres s�r volt. A d�monn� felt�p�szkodott �s k�rben�zett.

- Te ostoba, ez egy csapda. – mondta g�nyosan �s a sz�l�re �llt, hogy l�ssa a l�nyt.

- Erre, m�r �n is r�j�ttem, de szerintem te sem vagy t�l okos. – mosolyodott el g�nyosan a n�.

- Ne s�rte… - nem volt ideje befejezni, mert a g�d�r sz�le, ahol a d�mon �llt leszakadt �s Sakuya mellett v�gezte. Felt�p�szkodott �s m�rgesen a l�nyra n�zett. – Mi�rt nem sz�lt�l?

- Nem vettem �szre. – adta az �rtatlant.

- Na persze. Most csupa s�r lettem. – n�zett a ruh�j�ra.

- �gy nyafogsz, ak�r egy kisl�ny. – g�nyol�dott.

- S�rtegetsz? – k�rdezte m�rgesen �s szemeivel gyilkos pillant�st k�ld�tt a l�ny fel�.

- Ez t�ny, nem s�rt�s! – mosolygott a d�h�s d�monon.

- Ha ki�r�nk, megb�nod. – fenyegette meg a n�t.

- Ha ki�r�nk. Most ink�bb fogjunk �ssze. – adta az �tletet �s feln�zett.

- Rendben. – adta be a derek�t. Sesshoumaru megpr�b�lt felugrani, de a s�rt�l nem tudott akkor�t, csak a negyed�ig jutott.

- Van egy �tletem.

- Mi?

- Mi lenne, ha felm�szn�nk a fal�n?

- Pr�b�ld meg. – a l�nynak megn�ttek a k�rmei �s felugrott, majd elkezdett m�szni. M�r majdnem fel�rt, amikor megcs�szott. Kezdett lefel� zuhanni, de Sesshoumaru elkapta a karj�t.

- K�sz�n�m. – mondta sz�gyell�sen.

- M�ssz tov�bb. – felelte �szre sem v�ve a k�sz�netet. Mindketten elindultak felfel�. A f�rfi hamarabb ki�rt, ez�rt seg�tett a l�nynak. Mindketten messze a g�d�rt�l lepihentek. Rin odament hozz�juk �s meg�lelte �ket.

- Azt hittem, hogy bajotok esett.

- Nincs semmi bajunk. – mosolygott a l�ny. – Sesshoumaru, j�l �ll a barna sz�n.

- Ne pimaszkodj. – morogta a fi�.

- Nem is annak sz�ntam. – elindultak �s est�re ki�rtek az erd�b�l, majd let�boroztak egy m�sikban.

Sesshoumaru elment t�zi f��rt. Rin�k aludtak. Sakuya fel�llt �s elment megf�rdeni, amerre �rezte a v�z illat�t. Egy gy�ny�r� v�zes�shez �rt, mely �t m�ter magasb�l z�dult le. Krist�lytiszta k�k v�z volt, �s k�z�pen egy kis szikla l�tszott ki a kellemes folyad�kb�l. A l�ny k�rben�zett, �s amikor meggy�z�d�tt, hogy nincs ott senki, levetk�z�tt �s kez�ben a ruh�j�val beles�t�lt a kellemes v�zbe, ami a dereka fel� �rt. Kimosta a ruh�it �s kiter�tette a parton egy k�re, hogy megsz�radjon.

Be�llt a v�zes�s al� �s �gy mosta le mag�r�l a sarat. A haja most kisimult �s a combja k�zep�ig �rt. A v�zes�s m�g�tt volt egy kisebb barlang, nem lehetett h�rom m�tern�l nagyobb. Bement sz�tn�zni. K�v�lr�l nem lehetett l�tni, hogy ott van valaki.

Sesshoumaru is �gy d�nt�tt, hogy lef�rdik. A parton �rezte Sakuya illat�t, �s azt hitte, hogy m�r elment. Levetk�z�tt �s bement a v�zbe. Kimosta a ruh�it �s kiter�tette sz�radni. Lebukott a v�z al�, hogy megmossa a haj�t, de amikor fel�rt meglep�d�tt, hogy egy alak rajzol�dott ki a v�zes�sben, majd kil�pett a d�monn�. Mind a ketten annyira meglep�dtek, hogy csak b�mult�k egym�st egy percig. Mind a kett�nek tetszett a l�tv�ny, de ink�bb a fi�nak.

- Mi mindig tal�lkozunk. – mondta a l�ny halkan �s h�tat ford�tott a d�monnak.

- �n nem b�nom. – v�laszolt Sesshoumaru �s h�tulr�l meg�lelte a l�nyt.

A hangja most nem hideg volt, hanem kedves �s l�gy. A d�monn� megfordult �s belen�zett az aranybarna szemp�rba. Sesshoumaru felemelte a l�ny �ll�t, majd ajkuk �ssze�rt. Ez a cs�k most szenved�lyes volt, nem �gy, mint amikor meggy�gy�totta. T�bb percig cs�kol�ztak, majd a fi� cs�kolgatni kezdte a l�ny nyak�t. Sakuya �lvezte, de �sz�be jutott, amit mondtak neki �s eltolta mag�t�l a f�rfit, mire az k�rd�n n�zett r�.

- Biztosan ezt akarod? – a fi� nem v�laszolt, csak megcs�kolta a l�nyt.

Kimentek a partra �s egym�s� lettek. Miut�n pihentek egy kicsit, lef�r�dtek �s visszamentek. Megbesz�lt�k, hogy nem mondj�k el senkinek, ami k�zt�k t�rt�nt �s nem is mutatj�k ki. Sz� szerint led�ltek a fa t�v�be a f�radts�gt�l, de nem akart�k Rin�ket egyed�l hagyni, ez�rt j�ttek vissza. Sakuya a kisl�ny jobb oldal�n, Sesshoumaru a m�sik oldalon aludt el.

M�snap reggel mind a ketten k�s�n �bredtek. Rin vir�got szedett n�h�ny m�terrel arr�bb. A kisl�ny, amikor �szrevette, hogy fel�bredtek, odafutott hozz�juk.

- J� reggelt Sesshoumaru-nagy�r. Neked is Sakuya.

- J� reggelt. – k�sz�ntek egyszerre.

Fel�lltak �s folytatt�k �tjukat, de semmi nem mutatta, hogy Naraku nyom�ra bukkantak volna. M�r egy h�napja mehettetek, amikor megl�ttak egy m�rgez� darazsat a leveg�ben. Csendben k�vett�k �s f�l �ra m�lva, megl�tt�k Naraku kast�ly�t. Jaken�k elb�jtak �s a k�t d�mon elindult az �p�let fel�.

- Inuyash��k is itt vannak. – k�z�lte Sesshoumaru a l�nnyal.

- �n is �rzem. – v�laszolt �s gyorsabban kezdtek el futni. Amikor oda�rtek, m�r jav�ban folyt a csata.

Kanna feltartotta Mirokut, Sang�t �s Kagom�t. Inuyasha meg Narakuval harcolt, de n�h�ny kisebb v�g�son k�v�l nem tudta megsebezni. Naraku vele ellent�tben t�bb sebet ejtett a f�ld�monon.

- Sesshoumaru, �r�l�k, hogy meg�rkeztetek. – mondta neg�desen. Inuyasha b�ty�ra n�zett, �s pihent egy kicsit. – Sakuya, t�ged is v�rtalak.

- Mi�rt, hi�nyoztam? – k�rdezte a l�ny ugyan�gy, ahogy a f�rfi.

- Persze, hogy hi�nyozt�l. N�lk�led, nem lenne igazi a csata, ez�rt van sz�modra egy meglepet�sem. – gonoszan elmosolyodott.

A palot�b�l el�l�pett egy v�r�s haj� fi�, akinek botosty�n s�rga sz�n� szemei voltak. Piros �s fekete kimon�ja volt, az oldal�n egy karddal. A f�rfi nagyon hasonl�tott a d�monn�re, amikor a l�ny t�zd�monn� v�ltozott. Sakuya, mintha lefagyott volna, �gy figyelte a fi�t.

Folytat�sa k�vetkezik…