2.

Kimiko, amint ki�rt a barlangb�l, �tg�zolt a v�zen �s le�lt a partra, a fegyvereit maga mell� let�ve. El�gg� h�v�s volt az �jszaka �s erre, m�g a vizes ruha is r�tett egy lap�ttal, hogy f�zzon. Megfogta a vil�g�t� nyakl�ncot, mire kialudt a halv�nylil�s f�ny. �sszeh�zta mag�t, �s feln�zett az �gboltra, ahol pont egy hull�csillag sz�llt el. A l�ny elmosolyodott �s k�v�nt mag�ban valamit, azt�n fel�llt, a kez�ben a fegyvereivel. Indulni k�sz�lt, de furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, mintha figyeln�k. Ben�zett az erd�be, �s megakadt a szeme, egy nagy f�n. Onnan �rezte, azt�n a d�s lombra emelte tekintet�t, �s fesz�lten figyelt, de nem �rzett semmit.

Fel�lt�z�tt, �s visszaindult a faluba, de pont az alatt a fa alatt ment el, amikor valami f�ldet �rt m�g�tte, de nem vette �szre.

-        H�, kisl�ny! – hallott meg egy f�rfihangot Kimiko, mire 180 fokos fordulatot tett, �s szembe tal�lta mag�t a t�mad�j�val.

Sesshoumaru nem tudott aludni, ez�rt lehunyt szemekkel t�prengett, amikor valami kiz�kkentette a gondolatmenet�t. Egy sik�t�s �t�tte meg a f�l�t, aminek, a gazd�j�nak hangja ismer�s volt sz�m�ra. Kipattantak a szemei, felugrott, azt�n futni kezdett a hang ir�ny�ba. Gyorsan haladt, m�gis j�val lassabban, mint szokott. El�rte a barlang sz�j�t, azt�n egy sz�kken�ssel �tugrott a v�zes�sen, majd a parton �rt f�ldet. A szeme el�g gyorsan megszokta a f�nyviszonyokat, �s megpillantotta Kimikot, �s egy fekete haj� f�rfit, akinek megg�rnyedt a h�ta.

A f�rfi a k�rmeit a l�ny has�ba v�jta, �s miut�n kih�zta a kez�t, a miko elter�lt a f�ld�n. A fegyvereit a d�mon nekidobta egy f�nak, mire azok elt�rtek. Nehezen felt�p�szkodott, �s amikor v�gre k�t l�bon �llt, meginogott �s a has�hoz szor�totta kez�t, miut�n siker�lt egyens�lyban maradnia, hogy ne essen el.

-        Mit akarsz t�lem? – k�rdezte d�h�sen a l�ny, mire a f�rfi gonoszan felkacagott.

-        Te �lted meg a testv�rem. – sziszegte, miut�n abbahagyta a nevet�st, �s a karmai megn�ttek, amikor a l�ny fel� mutatott.

-        Igen meg�ltem, mert ha nem teszem meg, m�g valakit elpuszt�tott volna. – felelte d�h�sen, �s lepillantott a has�ra. Az ujjai k�z�l v�r csepegett a f�ldre, amit az moh�n mag�ba sz�vott.

-        �s, akkor mi van?? – k�rdezte, �s a miko fel� l�pett egyet. – Mi d�monok az�rt vagyunk, hogy titeket, haland�kat elpuszt�tsunk.

-        Ez nem igaz!! Atsu, mindig megv�dett, ha bajba ker�ltem �s mindig seg�tett nekem, pedig egy d�mon! – ki�ltott a f�rfira Kimiko.

-        Mert, egy bolond, hogy egy haland� n�be szeretett bele. – mondta len�z�en �s elfintorodott. A l�ny kiss� meglep�d�tt ezen, hisz nem tudta, hogy a fi� szerelmes bel�. – K�v�ncsi vagyok, hogy mi tetszett neki benned.

-        Az �des kicsi �csik�d, meg majdnem v�gzett vele! – mondta emelt hangon. – Ha nem adok neki az er�mb�l, m�r r�g nem �lne!

-        Akkor, m�gis van hasznod. – jelent meg egy vigyor a fekete haj� f�rfi arc�n �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz, aki h�tr�lt. – Egy miko, aki �t tudja adni m�soknak erej�t, m�r hallottam r�luk, de ritk�k, mint a feh�r holl�k.

-        T�vedsz, csak �n maradtam, mert az �desany�m meghalt. – mondta kiss� szomork�san, de inger�lten.

-        M�g egy ok, hogy magammal vigyelek. – ugrott a l�ny el�, �s elkapta a nyak�t, majd felemelte.

-        Azt lesheted! – sziszegte fuldokolva, �s a szeme mintha v�r�sen villant volna meg, de csak egy pillanatra l�tszott.

Kimiko egy er�teljest r�gott a fi� gyomr�ba, aki elengedte a l�nyt. A papn� kem�nyen �rt f�ldet, �s am�g a d�mon a f�jdalm�val volt elfoglalva, � k�rben�zett �s megl�tott egy �p nyilat, n�h�ny m�terre t�le a fa t�v�ben.

-        Te kis… - mondta d�h�sen, de meglep�d�tt, ahogy a l�nyra pillantott, de az m�r nem volt ott. Megfordult �s a miko �llt el�tte, a jobb kez�ben a ny�llal. – Azzal akarsz legy�zni?

-        Igen. Lehet, hogy nem �lem t�l, de te is j�ssz ut�nam. – felelte magabiztosan.

-        T�l gyenge vagy. – hallatott s�t�ni kacag�st, azt�n a l�ny fel� k�ld�tt egy karomcsap�st, de Kimiko k�t k�zzel megfogta a fegyvert, �s maga el� ny�jtotta, mire egy lil�s pajzs keletkezett k�r�l�tte, ami megsemmis�tette a t�mad�st. – Nem gy�zhetsz ellenem.

-        Az lehet. – mondta a l�ny, mik�zben halkan lihegett.

A f�rfi gonoszan elmosolyodott, azt�n futva a l�ny fel� indult, aki nem mozdult, csak lehajtotta a fej�t. A d�mon, m�r majdnem el�rte, amikor Kimiko megmozdult, de olyan gyorsan, hogy a fi� nem is l�tta, mit tesz. El�rte a papn�t, �s egy j�l ir�nyzott csap�ssal egy f�nak �t�tte, de olyan er�vel, hogy a l�ny felsik�tott, azt�n eszm�letlen�l lecs�szott a fa t�v�be.

A d�mon diadalittasan �llt, azt�n elindul az al�lt miko fel�, de a m�sodik l�p�sn�l megtorpant, �s elkerekedett a szeme a f�jdalomt�l. Lassan lepillantott, �s megl�tta az ok�t. Egy k�ken f�nyl� ny�lvessz� �llt ki a has�b�l, amit eddig �szre sem vett. A h�ta megg�rnyedt, �s ki akarta h�zni a fegyvert, de nem tudott hozz��rni az aura miatt, ami szinte �gette a kez�t.

-        K�l�nleges vagy miko. Hinnem kellett, volna neked. – sz�lalt meg akadozva, �s a sz�j�b�l v�r buggyant ki, azt�n megfordult, mert d�monszagot �rzett.

Sesshoumaru �llt m�g�tte, kiss� megviselten �s vizesen. Az inuyoukai a p�rducd�monb�l ki�ll� ny�lvessz�re pillantott, ami m�g mindig k�ken f�nylett, azt�n az al�lt l�nyra a fa t�v�ben. A fekete haj� fi� megt�ntorodott, azt�n t�rdre rogyott. Most tudatosult benne, hogy amikor a l�ny megmozdult, olyan gyorsan dobta el fel� a nyilat, hogy nem is �rezte, amikor belef�r�dott a has�ba. Feln�zett a jeges tekintetbe, f�jdalmat t�kr�z�d� szemeivel.

-        Becs�ld meg �t, mert egyszer hasznodra v�lik. – sz�lalt meg er�tlen�l �s akadozva, azt�n eld�lt, ezzel kilehelve a lelk�t.

Sesshoumaru az �jult mik�hoz ment, azt�n a v�ll�ra dobta �s bement az erd�be. A falusiak m�snap kerest�k a l�nyt, de nem tal�lt�k sehol, ez�rt p�nik t�rt ki.

Kimiko szempill�i megremegtek, azt�n lassan kinyitotta a szem�t, de hom�lyosan l�tott, ez�rt csak azt tudta, hogy a nap fent az �gen. Megmozd�totta a fej�t, hogy k�rben�zzen, de f�jdalom ny�lalt a tark�j�ba, amit�l felszisszent. Megfogta a homlok�t, azt�n nagy nehezen fel�lt, �s k�rben�zett, de senkit sem l�tott. A fej�n anyagot tapintott ki, ami azt jelezte, hogy be van k�t�zve.

-        Hol vagyok? – k�rdezi mag�t�l, azt�n fel�ll.

Amint k�t l�bra torn�zta mag�t, elindul egy vastag fa fel�, hogy megt�maszkodjon. N�h�ny l�p�s ut�n megsz�d�l, �s becsukja a szem�t, amikor d�lni kezdett el�re. P�r m�sodperc m�lva kinyitja a szem�t, mert nem �rzett f�jdalmat, �s ekkor j�n r�, hogy valaki elkapta. Feln�z �s egy aranybarna szemp�rral tal�lja mag�t szembe, ami �rzelemmentesen figyeli minden mozdulat�t. Halv�ny p�r jelenik meg az arc�n, azt�n siker�l meg�llnia a l�b�n.

-        K�sz�n�m. – mondja halkan. – Te ki vagy?

-        Sesshoumaru. – feleli jegesen a f�rfi. – L�tom, jobban vagy, akkor �n elmegyek.

-        V�rj, nem eml�kszek semmire, �s nem tudok hova menni. – sz�lal meg f�l�nken, amit�l a d�mon meglep�dik, b�r nem mutatja. – Seg�ten�l?

-        Gyere. – v�laszolja, azt�n elindul.

A l�ny botladozva k�veti, azt�n a sok fa ut�n, hangokat hall meg. Nem sokkal ut�na egy kisl�nyt �s ronda gn�mot pillant meg, veszekedni.

-        Sesshoumaru-nagy�r. – szalad oda a gyermek, amint megl�tta, azt�n a l�nyra n�z. – Jobban vagy m�r?

-        Igen, de semmire sem eml�kszem csak, hogy Kimikonak h�vnak, �s miko vagyok. – felelte elgondolkodva.

-        Kimiko, vel�nk tartasz? – k�v�ncsiskodott a gyermek.

-        Azt hiszem igen. – tekint a f�rfire, aki elindul.

-        Gyere, vel�nk j�hetsz. – fogja meg Rin a kez�t, �s a d�mon ut�n h�zza.

Jaken, morgol�dott, hogy m�g egy haland�val b�v�lt a csapat, de abba is hagyta, amikor Sesshoumaru beler�gott �s egy bokorban landolt.

A l�ny, m�r k�t hete a d�monnal tartott �s �jra kezdte tanulni a miko er� elsaj�t�t�s�t. M�r, a szent ny�lvessz�vel tud harcolni, de v�dekezni m�g nem. Ut�lag kider�lt, hogy 2 napig volt eszm�letlen, �s az is, hogy a f�rfi, az�rt t�ri meg maga mellett, mert a l�ny megmentette az �let�t, k�tszer is. Egyszer, amikor sebes�lt volt, �s ell�tta a s�r�l�seit, m�sodszor, amikor v�gzett a p�rducd�monnal a barlangban. Kimiko s�r�l�sei nagyon gyorsan gy�gyultak, ami felt�nt a d�monnak, mert egy ember akkora v�g�ssal a has�n, ak�r egy h�napig is ellenne, de a l�ny sebe, m�r teljesen begy�gyult, �s m�g heg sem maradt ut�na.

Egyik sz�p, k�s� ny�ri d�lel�tt, elviselhetetlen h�s�g volt, amit a k�t haland� nehezen viselt, ez�rt Sesshoumaru egy patak ment�n haladt tov�bb. Kimikonak rossz �rz�se t�madt, gonosz aur�t �rzett a k�zelben, azt�n mintha megcsapta volna a d�mon szaga. Lekapta a v�ll�r�l az �jat, �s egy nyilat helyezett r�, majd kil�tte a szent ny�lvessz�t a patak m�sik oldal�n �ll� fa lombjai k�z�. Mindez egy pillanat t�red�ke alatt tette, amit az inuyoukai pont l�tott, �s meglep�d�tt, hogy ilyen gyorsan mozog a l�ny, de nem tudta mire c�lzott.

A sz�lir�ny megfordult, �s megcsapta az orr�t a kellemetlen b�z, amit gy�l�l. A gazd�ja leugrott a f�ldre, jobb v�ll�ban a ny�lvessz�vel, �s gonoszan felkacagott.

-        Naraku. – sziszegte a d�mon.

-        Sesshoumaru-nagy�r, mostm�r m�g egy haland�val is utazol? – k�rdezte g�nyosan, �s kiszedte a v�ll�b�l a nyilat, majd kett�t�rve ledobta a f�ldre, �s l�nyra n�zett.

-        Mit akarsz? – k�rdezte a jegesen.

-        Csak hallottam, hogy egy papn�vel utazol, �s megn�ztem, hogy igaz-e a pletyka. – n�z a mikora, sz�r�s szemekkel.

-        Mostm�r elmehetsz. – sz�lal meg Sesshoumaru, �s emiatt a f�rfi r�n�zett, majd m�rgez�g�z felh�j�vel, ami megjelent k�r�l�tte, elment.

-        Sesshoumaru, ki volt ez a f�rfi? – k�v�ncsiskodott a miko, amikor ism�t elindultak.

-        Naraku. Egy korcs, akivel v�gezni fogok. – felelte, �s ezzel lez�rta a besz�lget�st.

D�lut�nig mentek, azt�n let�boroztak a patakt�l nem messze. Rin �s Kimiko szerzett egy kis �lelmet a k�zeli falub�l, azt�n azt megett�k, majd j�llakottan �ltek le egy fa t�v�be. Sesshoumaru elment sz�tn�zni a k�rny�ken, ez�rt a papn� �gy d�nt�tt, hogy felfriss�ti mag�t.

-        Rin, j�ssz f�rdeni? – �llt fel.

-        Most nem, ink�bb j�tszok egy kicsit Jakennel. –mosolygott a l�nyra, azt�n nekiesett a gn�mnak, hogy ne unatkozzon.

-        Rendben, akkor nemsok�ra j�v�k. – mondta �s elindult a patakhoz.

Kis id� m�lva el�rte, azt�n k�r�ln�zett, hogy van-e valaki a k�rny�ken, de nem volt. Levetk�z�tt, azt�n beleg�zolt a h�s v�zbe. Lemosta mag�r�l az �t por�t, meg a reggeli d�mon v�r�t, amit az inuyoukai �lt meg. Indult kifel�, de gyors l�ptek hangja csend�lt a f�l�ben, �s miel�tt feleszm�lt volna egy nagy csobban�st hallott maga mellett.

M�g megijedni sem volt ideje, mert befogt�k a sz�j�t �s a derek�n�l valaki, mag�hoz szor�totta, ezzel egy�tt lefogva a l�ny karjait.

-        Maradj, nyugton. – suttogta Kimiko f�l�be, egy kellemes f�rfihang. A miko b�lintott, amit a f�rfi meg�rtett.

A f�k m�g�l, hangos �s gyors l�pteket lehetett hallani. Kimikonak ez nem nagyon tetszett. N�h�ny m�sodperc m�lva az erd�b�l, kiugrott egy 2 m�ter magas bikad�mon. Az �rkezett meg is torpant, ahogy �szrevette a meztelen l�nyt, akit h�tulr�l lefogja az, akit k�vetett.

Kimikonak kis id� m�lva felt�nik, hogy mit n�z a mel�k, �s � is oda tekint. Az arca v�r�sbe v�ltott a d�ht�l.

-        Sz�pek. – vallotta be a bika, ami m�g egy lap�ttal tett a miko d�h�re.

A l�ny szeme egy pillanatra v�r�sen megvillant, azt�n egy gyors mozdulattal kiszabadult a fogvatart� karok k�z�l. M�g abban, minutumban megragadta a fi� kez�t, �s nekiv�gta a d�monnak, egy ki�lt�ssal egy�tt.

-        Perverz diszn�k!!! – rohan ki s�rt�d�tten a partra, �s felkapja mag�ra a ruh�it meg f�ldr�l a katan�t, amit Sesshoumaru adott neki, hogy azzal is tanuljon meg harcolni, ha m�r vele tart.

D�h�sen k�zel�teni kezdett a ki�t�tt bikad�mon fel�, hogy meg�lje. Amikor m�r ott �llt mellette, felemelte kardot, hogy v�gezzen a behem�ttal, de miel�tt a penge el�rte volna a c�lpontot, valaki lefogta a kez�t. Kimiko megd�bbent, hogy a fi�, aki beugrott mell� a v�zbe, h�tulr�l fogta meg a karj�t, ezzel megmentve a d�mont.

-        Ne �ld meg, � a b�ty�m. – mondja a f�rfi kellemes hangon, mire a l�ny elrakja a fegyver�t az �v�be.

-        Nem �l�m meg, de elereszten�l? – k�rdezi Kimiko, mert a sr�c m�r j� ideje fogta h�tulr�l a kezeit, ezzel egy�tt �t is �lelte a t�r�keny testet.

-        Ja, bocs. – felelte zavartan, �s ink�bb elt�volodott a mikot�l.

-        Mi a neved? – k�v�ncsiskodott Kimiko, �s le�lt egy fa t�v�be.

-        Akio, �s a b�ty�m Hisoko. – v�laszolta �s az �jult d�mon fel� b�k�tt a fej�vel. – �s, neked mi a neved?

-        Kimiko. – felelte, �s esz�be jutott valami. – Mennem k�ne, mert Sesshoumaru leharapja a fejemet.

-        Sesshoumaru-nagy�r? – d�bben le a barna haj� fi�. – Ismered?

-        Vele utazom. Miut�n elvesztettem az eml�kezetemet � tan�t, hogy �jra haszn�lni tudjam az er�met. – mondta, �s fel�llt, hogy induljon.

-        V�rj, mi is hozz� indultunk. Ugye b�tyus? – r�gott bele a d�monba, mire az megmozdult.

-        M�g egy kicsit, aludni akarok, anyu. – sz�lalt meg, �s �tfordult a m�sik oldal�ra, mire a l�ny nevetni kezdett. A behem�t erre felriadt �s hirtelen fel�lt.

-        Ez �llati. – kacagott Kimiko j�kedv�en.

-        Haland�, ne d�h�ts. – mondta a mikonak, de el�gg� zavarban volt Hisoko.

-        Nem �ln�l meg. Nem �rzek benned gonosz d�moni aur�t. – felelte, �s abbahagyta a nevet�st. – Akkor j�tt�k?

-        Igen. – b�lintott Akio, �s a l�ny ut�n indult. – Gyere m�r Hisoko, az a papn� a Nagy�rral utazik.

A h�rom szem�ly elindult a t�bor fel�. Rin �s Jaken, ahogy megl�tta az idegeneket, megijedtek. A kis gn�m, el�k�sz�tette a k�tfej� botj�t, hogy megv�dje a kisl�nyt �s mag�t.

-        Ne gyertek k�zelebb, k�l�nben megs�tlek benneteket. – dadogta a kis d�mon.

-        Jaken, nyugi. – l�pett ki mosolyogva Kimiko, Hisoko m�g�l. – Nem b�ntanak, ugye fi�k?

-        Sesshoumaru-nagyurat keress�k. – felelte Akio.

-        R�gen �lt�nk haland�t, nem gondolod �cs�m? – k�rdezte gonosz mosollyal a sz�ja sz�l�n a d�mon, amit�l Rin megijedt.

Kimiko sz�r�s szemekkel n�zett fel a s�rga szemp�rba, azt�n felugrott a leveg�be, �s fejbe v�gta a bik�t. Az megd�rzs�lte a n�vekv� p�pot, �s k�rd�n tekintett a l�nyra.

-        Hiso, ne ijesztgesd Rint. – mondta, �s a kisl�nyhoz ment. Mag�hoz �lelte, �gy az megnyugodott.

-        Haland�, meg�llek, ha m�g egy ilyet teszel. – k�z�lte a l�nnyal, aki elengedte a gyereket �s d�h�sen a d�mon el� s�t�lt.

-        Val�ban? – k�rdezte inger�lten. – M�r r�g halott lenn�l, ha Akio nem fog le, ami�rt megest�l, mik�zben f�r�dtem.

Hiso zavartan n�zett az �ccs�re, azt�n a d�h�s l�nyra. Jaken�k d�bbenten hallgatt�k az esem�nyeket.

-        Igazat mond Kimiko. – b�lintott a b�tyj�nak, a fi�.

�ppen, ekkor l�pett ki a f�k k�z�l Sesshoumaru, akit ahogy megl�ttak a fiv�rek, meghajoltak el�tte.

-        Mit akartok? B�r, mindent l�ttam �s hallottam a patakn�l. – n�zett unottan a testv�rekre, azt�n a f�l�t egy reccsen� fa hangja �t�tte meg, mire h�trafordult.

-        Te meglest�l, mik�zben f�r�dtem??? – kelt ki mag�b�l a l�ny, �s kiss� lihegve, �llt a kid�lt fat�rzs mellett, amit d�h�ben t�rt ki.

-        Ink�bb, l�sd el a sebedet. – felelte a f�rfi, �s a l�ny kez�re n�zett. Kimiko ujjair�l a f�ldre csepegett a b�bor v�re.

 A miko h�tat ford�tott neki tiltakoz�s k�pen, �s le�lt a r�nkre s�rt�d�tten. A fiv�rek elkezdt�k mes�lni, mi�rt j�ttek �s �gy, �k is csatlakoztak a csapathoz.

Folytat�sa k�vetkezik…