Egy kellemes tavaszi reggelen, a cs�ndet egy kisl�ny hangja t�rte meg a palota falain bel�l. A 10 �ves gyermek ki�ltozva rohang�lt a folyos�kon, amit a dolgoz� csel�dek mosolyogva fogadtak. �trohant a kerten, �s amikor ezt egy fiatal, feh�rhaj� l�ny �szrevett, a kisl�ny m�r a nyak�ban volt. Mosolyogva �lelte meg a gyereket, aki szorosan hozz� b�jt.

    * Fumie, nem k�ne rohang�lnod. – mondta a l�ny �s lerakta a f�ldre, akinek a mondand�j�t sz�nta.
    * Tudom, de �gy �r�l�k. – ugr�lt a cs�pps�g.
    * �n is, 4 nap m�lva j�nnek a vend�gek.
    * Igen, �s nagyon k�v�ncsi vagyok r�juk, mert r�gen nem voltak itt idegenek. – simogatta meg a gyerek fej�t a l�ny, hogy lenyugodjon.
    * Eln�z�st, kisasszony, de az �r m�r v�rja �n�ket. – sz�lalt meg egy szolg�l�, a k�t l�ny mellett.
    * K�sz�nj�k, hogy sz�lt�l Sata. – n�zett a csel�dre az id�sebb d�mon.
    * Ez a dolgom. –felelte �s miut�n meghajolt, ment a dolg�ra. A k�t l�ny elindult a palota ur�nak szob�ja fel�. Bel�ptek a helys�gbe, ahol h�rom szem�ly besz�lgetett, de amikor �szrevett�k �ket, elhallgattak.
    * J� reggelt. – k�sz�ntek egyszerre a meg�rkez�k.
    * J� reggelt. – viszonozt�k.
    * �ljetek le. – mondta egy csinos, halv�nyk�k hossz� haj� n�, aki �l�nk k�k szem�vel r�juk n�zett. A l�nyok helyet foglaltak a palota ur�val szemben.
    * A vend�gek miatt h�vtatok minket? – k�v�ncsiskodott a fiatal l�ny, n�mi hallgat�s ut�n.
    * Igen. K�sz�l�dni kell. – v�laszolt a d�mon, akinek bord� szeme nem t�kr�z�tt szinte semmilyen �rzelmet. Ez�st haj�t h�tul �sszek�tve hordta, ami �gy a h�ta k�zep�t s�rolta. – Kinuye!
    * Igen ap�m? – n�zett a f�rfira az eml�tett, �ce�n k�k szemeivel.
    * K�rlek, �lt�zz fel a legszebb ruh�dba, aznap este. – mondta, de hangj�ban egy kis keser�s�g �rz�d�tt.
    * J�, de mi�rt? – k�rdezte Kinuye �s kezeit az �l�be rakta.
    * Majd elmondom l�nyom. – v�laszolt a f�rfi �s a mellette �l� n�re n�zett, aki erre, szomor�an b�lintott.
    * Rendben. – t�r�d�tt bele, mert m�r megszokta, hogy nem k�tnek mindent az orr�ra.
    * Fumie, te majd seg�ts a n�v�rednek. – mondta az asszony kedvesen, mire a gyermek felpattant �s a n�h�z futott.
    * J� anyu. – b�jt oda az asszonyhoz a kisl�ny, �s a bord� szemeivel az apj�ra pillantott.
    * Ap�m, elmenn�k s�t�lni egyet a k�rny�ken. – �llt fel Kinuye.
    * Rendben, de Fumie is veled mehetne. – mondta a f�rfi.
    * J�, akkor gyere hugi. – fogta meg a kisl�ny kez�t Kinuye �s kiszaladtak a szob�b�l.
    * Bairei, szerinted bele fog menni? – k�rdezte egy fi�, aki eddig cs�ndben figyelt.
    * Musz�j, de ismerem, hogy mennyire makacs. Nem lesz k�nny�. – n�zett a f�rfi, a feh�r haj� fiatal fi�ra.

A k�t testv�r, egy r�ten s�t�lt, ami a palot�t�l nem messze volt, amikor Kinuye d�moni energi�t �rzett a mellett�k l�v� erd�b�l. Megtorpant �s a f�kat f�rk�szte. Fumie meg�llt, �s � is oda n�zett, ahova n�v�re, de nem l�tott semmit.

    * Kinuye, mi a baj? – l�pett a l�ny mell�, a h�ga.
    * Menj vissza, d�moni aur�t �rzek. – mondta �gy, hogy nem n�zett a kisl�nyra.

Fumie kis gondolkod�s ut�n b�lintott, majd sietve visszaindult. Kinuye lassan elindult az erd� fel�. Meg�llt az els� f�n�l, k�rben�zett �s tov�bbment. Kis id� ut�n megcsapta az orr�t a d�mon szaga, akinek az erej�t �rezte, majd n�h�ny l�p�s ut�n megl�tott egy fiatal fi�t egy szikl�n �lni. Elb�jt egy vastag fa m�g�, �s onnan n�zte a betolakod�t, aki eddig nem vette �szre a l�nyt, mert el volt mer�lve a gondolatiban. A sz�lir�ny hirtelen megfordult �s a l�ny illat�t a fi� fel� f�jta a szell�. A d�mon feln�zett �s beleszagolt a leveg�be, majd Kinuye fel� pillantott aranybarna szemeivel, mik�zben a sz�l az ez�st tincseket a szem�be f�jta. A l�ny gyorsan visszah�z�dott, �s amikor �jra kin�zett, a fi�nak nyoma sem volt. F�lig kil�pett a b�v�hely�r�l �s k�rben�zett, de nem l�tta sehol. �rtetlen�l pislogott n�h�nyat. Megfordult �s ott �llt el�tte a d�mon, alig h�sz centire, amit�l a l�ny majdnem sz�vrohamot kapott. A jobb kez�t a mellkas�hoz rakta �s a leveg� ut�n kapkodott, mik�zben l�pett egyet h�tra.

    * Mi�rt leskel�dt�l ut�nam? – k�rdezte a fi� �s f�rk�sz� pillant�ssal v�gign�zett az el�tte �ll�n.
    * �n nem leskel�dtem. Meg�reztem, hogy itt vagy. – v�laszolt kicsit s�rt�d�tten �s meg nyugodt egy kicsit.
    * Mit keresel itt?
    * Ezt �n is k�rdezhetn�m, mert ez a ter�let az ap�m�. – h�zta fel mag�t a l�ny karba tett k�zzel. A fi� kicsit meglep�d�tt, de nem a hangnemen, hanem amit hallott.
    * Hogy h�vnak? – k�v�ncsiskodott, de nem lehetett hallani a hangj�n.
    * Kinuye, �s t�ged? – higgadt le a d�monl�ny.
    * Sesshoumaru. – v�laszolt �s le�lt a k�re, ahol az el�bb gondolkodott. A l�ny is le�lt, a vele szemben l�v� fat�rzsre. A f�ldet vizsg�lta, mintha l�tna valami �rdekeset. Kis id� ut�n a d�monl�ny megsz�lalt.
    * Mit keresel itt a Keleti tartom�nyban? – n�zett a d�monra.
    * �n semmit, az ap�m nem mondott semmit, csak azt, hogy j�nn�m kell. – pillantott az �gre Sesshoumaru.
    * Meg�rtem, ha rosszul esik, hogy a sz�leid nem mondanak el semmit neked. Velem is ezt teszik, �s n�ha d�h�t. – mondta szomor�an a l�ny �s a fi� szemeib�l pr�b�lta kiolvasni a gondolatait.

A k�t d�mon m�g egy ideig besz�lgetett, vid�mabb t�m�kr�l. J�l meg�rtett�k egym�st, ez id� alatt, de a t�rsalg�st a l�ny szak�totta meg.

    * Most mennem kell. J�nnek a katon�k. – �llt fel �s k�k szem�vel szomor�an Sesshoumarura n�zett, aki k�vette p�ld�j�t, �s fel�llt.

    * Mi�rt j�nnek? – csapta meg az orr�t a k�zeled�k szaga.
    * Engem keresnek. Rem�lem, m�g tal�lkozunk. – sz�lt h�tra �s elindult, de m�g egyszer h�tran�zett. A d�mont m�r nem l�tta, �gy t�nt, hogy elment.
    * Kinuye!! – halott meg egy hangot az eml�tett �s a f�k k�z�l el�l�pett az a fi�, aki az apj�val maradt, miut�n � elment, nyom�ban egy tucat katon�val. – Mi�rt nem j�tt�l vissza?
    * Sajn�lom, gondolkodnom kellett. – v�laszolt megb�n�an a d�monl�ny �s k�zelebb l�pett.
    * J�l van akkor, gyere, mert m�r mindenhol kerestek. – mondta kedvesebben �s visszaindultak a palot�ba.

Sesshoumaru egy f�r�l az eg�szet v�gign�zte, majd � is elt�nt szellemg�mbk�nt. A l�ny minden nap kiment a tiszt�sra, mert a fi�val tal�lkozott. �sszebar�tkoztak ez alatt a n�gy nap alatt. Kinuye azon a napon, amikor a vend�geket v�rt�k, el�bb indult vissza a palot�ba, nehogy elk�ssen, mert m�g fel kell k�sz�lnie is.

Bement a szob�j�ba �s felvette a kik�sz�tett ruh�t, amit az �desanyja v�lasztott. Le�lt a t�k�r el�, ami az ajt�val szemben volt �s a haj�t kezdte f�s�lni, k�zben a vacsor�ra gondolt, mert nem �rtette, mi�rt kell neki is jelen lenni a fogad�son. Bairei el�z� nap k�z�lte ezt vele.

    * Bej�hetek? – k�rdezte egy m�ly hang.
    * Persze gyere. – a f�rfi odas�t�lt a l�ny mell�. – Mit szeretn�l apa?
    * Ugye tudod, hogy a Feketes�rk�nyokkal szemben veszt�sre �llunk? – kezdte a palota ura. Kinuye b�lintott. – �ldozatot kell hoznom. Sz�vets�get k�t�k, az egyik tartom�ny ur�val, de cser�be fel kell aj�nlanom nekik valamit, az egyik olyat, ami t�bbet �r sz�momra, b�rmi m�sn�l. – mondta lehangoltan �s az ablakon kereszt�l a teliholdra n�zett.
    * �s mi lenne az? – k�rdezte k�v�ncsian �s apja fel� fordult.
    * Te, Kinuye. – a d�monl�ny ledermedt. Lerakta f�s�j�t az asztalra, majd lehajtotta a fej�t, mik�zben visszafordult a t�k�r fel�.
    * Hozz� kell mennem valakihez, hogy ne vesz�ts�nk? – k�rdezte halkan, de hangj�ban keser�s�g hallatszott.
    * Igen. – v�laszolt megb�n�an a f�rfi, �s ink�bb elford�totta a tekintet�t a l�ny�r�l, �s ism�t a holdra n�zett.
    * Felaj�nlasz engem egy idegennek, mint egy darab rongyot, hogy el�rd a c�lodat? – kelt ki mag�b�l a l�ny �s szinte ord�totta mindezt. A f�rfira n�zett, k�nnyes szem�vel a l�ny, amit�l Baireinek majdnem megszakadt a sz�ve a sz�p arc l�tv�ny�t�l, amit most s�s cseppek tettek szomor�v�.
    * Sajn�lom. – mondta halkan �s kis�t�lt a szob�b�l. Kinuye az asztalra borult �s keservesen s�rni kezdett.

A terem tele volt hatalmas erej� d�monokkal, akik m�g nem tudt�k, hogy mit aj�nl fel nekik Kelet ura, a sz�vets�g�rt. A szolg�l�k felt�lalt�k az �telt, majd elhagyt�k nagy szob�t. Felh�vta mag�ra a figyelmet Kinuye apja, azzal, hogy fel�llt. A vend�gek lassan elhallgattak, �s v�rt�k, hogy mit szeretne a f�rfi.

    * Tudj�k, hogy mi�rt h�vtam ide �n�ket, mert sz�vets�get kellene k�tn�m, ahhoz, hogy le tudjam gy�zni a Feketes�rk�nyokat. Mint tudj�k, sokan vannak �s er�sek, nem b�runk el vel�k, mi Ez�sts�rk�nyok, ez�rt seg�ts�get k�rek �n�kt�l. – mondta hangosan a f�rfi, mire egy kis hangzavar t�rt ki, de az sem tartott sok�ig.
    * �s mit aj�nlasz fel nek�nk, az�rt, hogy megb�zzunk benned, Bairei? – k�rdezte �szak ura, aki tigrisd�mon volt, �s az egyik leger�sebb mind k�z�l. A t�bbi vend�g helyeselt.
    * A l�nyom kez�t. – v�laszolt egyszer�en, b�r lelki ismeret furdal�sa volt, hogy ezt teszi Kinuy�val.
    * �s l�thatn�nk a l�nyodat? – k�rdezte az egyik d�mon.
    * Persze. – felelte, mire kiny�lt a vele szemben �ll� ajt�.

Bel�pett a terembe Kinuye, k�k selyemkimon�ban, amin feh�rliliom mint�k voltak. A l�ny der�kig �r� haj�t, fel�l felt�zt�k k�t feh�r hajt�vel, amit szint�n liliom d�sz�tett. A szem�t k�kkel kisminkelt�k �s az ajkaira r�zsasz�n� r�zst kentek. A l�ny le�lt apja mell�, k�rben�zett �s megakadt a szeme egy ez�sthaj� fi�n, aki csod�lkozva n�zett r� aranybarna szemeivel, amiben egy kis szomor�s�g bujk�lt.

    * Val�ban gy�ny�r� a l�nyod, biztos vagy benne, hogy a sz�vets�g�rt cser�be �t hozz�adod valakinek, a teremben �l�k k�z�l? – k�rdezte Inutashio, a m�r �l� f�rfit�l.
    * Igen, csak �gy gy�zhetj�k le a Feketes�rk�nyokat. – v�laszolt semmilyen �rz�st t�kr�z� hangon. – Ki fogadn� el �gy a felt�teleket?
    * Mi biztosan, a fiamnak �gy is feles�get keresek. – n�zett v�gig Kinuy�n, �szaki tartom�ny ura. N�h�ny m�sodpercen bel�l, el�g sokan jelentkeztek, a l�ny nagy szomor�s�g�ra, de elv�llalta, hogy seg�t az apj�nak, ez�rt musz�j elviselnie mindezt.
    * Mostm�r csak ki kell v�lasztanod, hogy kivel sz�vetkezel. –mondta az egyik nem jelentkez� d�mon, de mindenki egyet �rtett vele.
    * Holnap k�zl�m �n�kkel a d�nt�sem. – jelentette ki a f�rfi, amire elkezd�d�tt a vacsora, �s mindenki elmes�lte, milyen h�stettei voltak eddig, meg, hogy mik�nt megy a tartom�nya.

Kinuye fel�llt �s kis�t�lt a teremb�l, amit nem sokan vettek �szre, a hangzavar miatt. Kis id� ut�n az a fi� is ott hagyta a vend�geket, akit a d�monl�ny felismert. Kinuyet kereste, akit a kinti kertben tal�lt meg, egy f�nak d�lve, mik�zben az ez�st�sen vil�g�t� holdat figyelte.

    * Sz�pek a csillagok. – sz�lalt meg a fi�, Kinuye mellett, aki csak most vette �szre az �rkez�t.
    * Igen, azok. – v�laszolt �s a d�monra n�zett szomor� szemekkel.
    * Mi�ta tudod, hogy f�rjhez adnak?
    * A vacsora el�tt tudtam meg nem sokkal. – pillantott �jra az �gre. A fi� nekid�lt a fa m�sik oldal�nak �s a csillagokat f�rk�szte.
    * Te is akarod? – k�rdezte halkan, de �rdekl�d�n.
    * Nem, de meg kell tennem ap�m�rt. – v�laszolt �s egy k�nnycsepp csordult le az arc�n, ami a ruh�j�ra hullott.

A fi� meg�rezte a s�s nedv illat�t, ez�rt Kinuye mell� l�pett, aki a nyak�ba borult �s s�rni kezdett. A d�mon, vigasztal�s k�pen sut�n meg�lelte a l�nyt, aki szorosan hozz� b�jt, �s k�zben belef�rta az arc�t az ez�st tincsekbe, amik kellemes illatot �rasztottak. Kinuye n�h�ny perc m�lva kezdett megnyugodni, �s m�r csak szipogott, de nem akarta elengedni a d�mont, de a szem�be n�zett.

    * Sajn�lom. – mondta cs�ndesen.
    * Mit? – n�zett a k�nnyekkel �ztatott szemp�rba, amik k�ken csillogtak a holdf�nyben.
    * �sszek�nnyeztem a f�ls�d. – mosolygott a sr�cra, aki szint�n mosolyra h�zta sz�j�t.
    * Nem baj. – felelte.
    * Sesshoumaru? – n�zett �rtatlanul a d�monra, aki jelezte, hogy v�rja a k�rd�st. – Mikor mentek el?
    * Nem tudom, tal�n holnap reggel. – felelte a fi�. Kinuye kib�jt az �lel� karok k�z�l �s indulni k�sz�lt, b�r nehez�re esett. – Hov� m�sz?
    * Csak s�t�lok egyet. J�ssz te is? – n�zett le a d�monra, aki kis gondolkoz�s ut�n fel�llt �s egym�s mellett indultak az erd� fel�.
    * Hov� megy�nk? – pillantott k�rbe a fi�.
    * Majd megl�tod, csak gyere ut�nam. – mosolygott a d�monra.

N�h�ny perc n�ma s�t�l�s ut�n, Kinuye el�re szaladt �s �tment a szemben �ll�, magas bokrok k�z�tt. Sesshoumaru nem �rtette a l�ny viselked�s�t, de k�vette a p�ld�j�t, csak � nem sietett. A bokrok m�g�tt egy kis tavacska �llt. H�rom m�ter magasr�l v�zes�s z�dult bele a t�ba. A csobog�st alig lehetett hallani. Egy kis fa �llt a t� annak a sz�l�n, ahol a v�zes�s eggy� v�lt a tavacsk�val. Sesshoumaru Kinuy�t a cseresznyefa alatt l�tta meg, mik�zben a t�rzset sim�totta v�gig. Sesshoumaru �tugrott a t�lpartra, a l�ny m�g� nem sokkal.

    * Itt nem nyugodtabb? – k�rdezte meg sem fordulva Kinuye.
    * De, sz�p ez a hely. – n�zett k�rbe �s megakadt a szeme a fa levelein, amelyek most k�kes f�nnyel vil�g�tott�k meg a teliholdas �jszak�t. – Ez hogy lehet?
    * Csak egy kis var�zslat, de szerintem �gy jobb. – fordult meg a d�monl�ny �s a fi�ra pillantott, azt�n a v�zhez s�t�lt �s leguggolt a sz�l�hez. Visszan�zett a d�monra �s elmosolyodott.
    * Ezt te csin�ltad? – lep�d�tt meg a fi�.
    * Igen, ez az �n er�m. – felelte, m�g mindig Sesshoumarura n�zve.

Jobb kez�t a v�zbe m�rtotta, �s amikor kih�zta, hull�mozni kezdett a felsz�ne. Egy pillang�forma emelkedett ki a v�zb�l, azt�n elv�lt t�le �s felr�ppent a leveg�be, egyenesen Sesshoumaru jobb v�ll�ra sz�llt. A kutyad�mon egyik ujj�t odatartotta, mire a kis �llat r�m�szott �s k�zelebbr�l megfigyelhette. A lepke �tl�tsz� volt, de vil�gosk�k, ak�r a v�z. Kinuye Sesshoumaru el� s�t�lt �s n�zte a fi� arckifejez�s�t, ami lep�d�tt �s egyben k�v�ncsi volt.

    * Hogy tetszik?
    * M�g nem l�ttam ilyet, de tetszik. B�rmilyen form�t tudsz csin�lni? – n�zett a l�nyra, �s a lepk�t a m�sik kez�be adta.
    * Persze, de, csak ha van annyi v�z, mert ha nincs mib�l, nem lehets�ges. Mit szeretn�l l�tni? – k�rdezte �s �jra a v�zhez s�t�lt, majd a pillang�t a tavacsk�ba helyezte.
    * Nem tudom, ezt r�d b�zom. – a l�ny mell� ment �s figyelte minden mozdulat�t.

Kinuye a kez�vel megkavarta a vizet, majd fel�llt �s h�tr�bb l�pet. A v�zb�l sz�p lassan kiemelkedett egy alak, ami kis id� ut�n form�t �lt�tt, Sesshoumaru nem kis megd�bben�s�re. A v�zben egy 17 �ves kin�zet� fi� �llt, t�rdig �r� hajjal. Sesshoumaru furcsa szemekkel pillantott a mellette �lldog�l� angyali mosollyal r� pillant� Kinuyera.

    * Na, milyen? – k�rdezte visszafojtva a kuncog�s�t, mert a d�mon el�g �rdekesen tekintett r�.
    * �leth�. – d�bbenten v�laszol. Kinuye kiny�jtja a teremtm�nye fel� a kez�t, aki megfogja �s kil�pett a partra. A d�monl�ny behunyja a szem�t �s koncentr�l, de amikor kinyitotta a fi� nem �tl�tsz� volt, hanem sz�nes, �s teljesen �leth�.
    * Ez lenn�l te! – mosolygott a l�ny a d�monra �s elengedte a fi� kez�t.
    * Csak kin�zetre olyan, mint �n? – nyugodott le a fi�.
    * Nem, �n ir�ny�tom, de az er�d egy kis r�sz�t �r�k�lte tal�n, de nem biztos. Eddig m�g nem nagyon form�ltam meg, embereket �s d�monokat. – r�ntotta meg a v�ll�t Kinuye, majd a teremtm�ny�re n�zett, aki visszas�t�lt a v�zbe �s �jra cseppfoly�s lett.
    * Az eredeti szerintem jobb. – mondta b�szk�n �s karba tette a kez�t Sesshoumaru.
    * Vissza kell mennem. – t�rt el a t�m�t�l Kinuye �s szomor� szemekkel a d�monra pillantott. A fi� r�n�zett a l�nyra, majd a f�ra pillantott, hogy ne l�thassa az arc�t. – Sesshoumaru. – sz�l�totta meg a d�mont.

Sesshoumaru a d�monl�nyra pillantott, �s Kinuye ajkait �rezte a saj�tj�n, amit�l led�bbent. A l�ny ezt kihaszn�lva �tugrott a t�ls� partra �s m�g egy ugr�ssal bevetette mag�t az erd�be, hogy a fi� ne vonhassa k�rd�re tette miatt. Sesshoumaru nem mozdult meg, m�g egy percig, azt�n azt vette �szre, hogy miut�n a l�ny elment, a k�ken vil�g�t� levelek elvesztik f�ny�ket. � is visszaindult a palot�ba, de �t k�zben Kinuy�n gondolkozott. “Tele van meglepet�ssel ez a l�ny, nem tudom kiismerni.” Halv�ny mosoly jelent meg a sz�ja sz�l�n, �s bel�pett a d�monokkal teli terembe, ahol j�t mulattak. Le�lt apja mell� �s figyelte az esem�nyeket. Inutashio �s Sesshoumaru egym�sra n�ztek, �s a hatalmas d�mon megpillantott valamit a fi�n. Az egyik ujj�val a sz�j�ra mutatott egy mosoly k�s�ret�ben. A d�mon meg�rtette �s v�gigh�zta a kez�t az ajkain, de amikor a k�zfej�re n�zett, halv�nyan elpirult, mert r�zsasz�n r�zst t�r�lt le, ami Kinuye ajkair�l ker�lt a saj�tj�ra. Let�r�lte �s cs�ndben hallgatta besz�lget�st, ami nem nagyon �rdekelte. Inutashio �szrevette, hogy fia unatkozik, ez�rt megsz�l�totta a vend�gl�t�jukat.

    * Bairei, ha nem lenne baj, mi lepihenn�nk, mert f�raszt� utunk volt. – mondta a hatalmas kutyad�mon, de ezt, csak kital�lta, hisz m�r n�gy napja Keleten voltak, csak neki m�g el kellett int�zni egy-k�t dolgot.
    * Rendben, Sata majd elvezet titeket a szob�tokba. – felelte �s tov�bb besz�lgettek.

A k�t d�mon fel�llt �s kis�t�lt a teremb�l. Az ajt�ban ott �llt a szolg�l�l�ny.

    * K�rem, k�vessenek. – hajolt meg a l�ny �s �tmentek a kis kerten, majd a baloldalon fekv� folyos�ban, meg�llt egy ajt� el�tt, amit kinyitott. Inutashio ment el�l �s ut�na a fi�. – Fiatal�r, �nnek k�l�n szob�t sz�ntunk, k�rem, j�jj�n ut�nam. – sz�l�totta meg a fi�t, aki kis id� ut�n k�vette a csel�det.

Visszamentek a kerthez �s meg�llt a szolg�l� a folyos�t�l jobbra fekv� szob�n�l. Sesshoumaru bel�pett helys�gbe �s k�rben�zett. A fekv�helyen k�v�l, egy �jjeli szekr�ny volt, amin egy kis gyertya volt arra a c�lra, hogy bevil�g�tsa a szob�t, b�r nem nagy f�nye volt. Levette a p�nc�lj�t �s ledobta a szekr�ny mell�. Lefek�dt az �gyra �s a plafont n�zte. Bal l�b�t felh�zta �s karj�t a feje al� rakta, �sszekulcsolva. “Ide�rzem Kinuye illat�t, a k�zelben van.” – gondolta mag�ban, majd elnyomta az �lom.

Reggel a d�monl�ny, amikor fel�bredt, halv�nyk�k lenge kimon�t vett fel, amit feh�r vir�gszirom mint�k d�sz�tettek �s s�t�tk�k, v�kony �vet k�t�tt a derek�ra. A haj�t kieresztve hagyta, miut�n megf�s�lk�d�tt. Elindult az apj�hoz, hogy megk�rdezze, mik�nt d�nt�tt a h�zass�gr�l. Bekopogott az ajt�n �s bel�pett.

    * Ap�m, hogy d�nt�tt�l? – k�rdezte lehangoltan.
    * M�g sehogy. Azt szeretn�m, hogy te v�laszd ki a f�rjed, a jelentkez�k k�z�l. – n�zett az ajt�ban �lldog�l� l�ny�ra. Kinuyenak az ut�bbi mondat olyan volt, mintha a sz�v�b�l ki�ll� t�rt m�lyebbre d�ft�k volna, hisz senkihez nem akart hozz� menni. Ezt �gy fogta fel, hogy kiv�laszthatja, hogy milyen fegyverrel onts�k ki az �let�t.
    * Ap�m, csak akkor h�zasodok, ha id�sebb leszek. – felelte d�h�sen.
    * �n is arra gondoltam, de kit v�lasztasz? – k�v�ncsiskodott az Ez�sts�rk�ny, de tudta, hogy ez f�j a l�ny�nak.
    * Nem tudom, majd k�zl�m veled, mik�nt d�nt�ttem, hogy ki legyen az, akit meg kell t�rn�m, majd magam mellett. – azzal a l�ny megfordult �s kis�t�lt a helys�gb�l, egyenesen a testv�r�hez.

Fumie a t�bbi d�mongyerekkel j�tszott, amikor megjelent a Feketes�rk�nyok egy csapata, sasd�monokkal, akik a sz�vets�ges�k volt. A gyerekek sik�tozva menek�ltek, amikor ezt �szrevett�k, de n�h�nyukat elragadta egy sas �s magukkal vitt�k �ket. Az Ez�sts�rk�nyok, akik a k�zelben voltak, felvett�k a harcot az ellens�ggel, de k�ptelens�g lett volna, ha t�zen legy�ztek volna t�z Feketes�rk�nyt �s h�sz sasd�mont. Kinuye f�l�t megcsapta a sik�t�sok hangja, ez�rt d�h�t elfeledve rohanni kezdett abba az ir�nyba. Amikor oda�rt, egy sas �ppen a h�g�t akarta elragadni. Neki ugrott a t�mad�nak, hogy megmentse a testv�r�t, aki mostm�r �t tekintette ellenfel�nek.

    * Fumie, menek�lj! – ki�ltott a d�monl�ny, h�tra sem n�zve �s kit�rt a t�mad� karmi el�l.
    * J�. – mondta �s szaladni kezdett a palota fel�, de nem vette �szre, hogy egy m�sik sasd�mon �t c�lozta meg. A gyerek sik�tott egyet, amikor felkapta a mad�r. Kinuye odakapta a fej�t �s a t�volod� testv�r�t, pillantotta meg.
    * Fumie!!! – ki�ltott fel �s seg�ts�g�re sietett volna, ha az ellenfele nem csapta volna neki egy f�nak a sz�rnyaival. Neh�zkesen fel�llt �s �jra elindult, de a mad�r feltartotta. A kisl�nyt m�r alig l�tta, ez�rt minden erej�t �sszeszedve karmaival meg�lte a sasd�mont, de m�r k�s� volt, mert m�r elt�ntek a szeme el�l. K�ts�gbe esetten kapkodta a fej�t, de nem tal�lta �ket az �gen. T�rdre rogyott �s k�nnyezve a f�ldet verte, hiszen nem tudta megmenteni a testv�r�t. Felh�k gy�ltek a feje felett, de m�g nem eredt el az es�. N�h�ny perc m�lva a jobb v�ll�n meg�rzett egy kezet. Szipogva feln�zett �s megl�tta az apj�t. Let�r�lte k�nnyeit �s szembe �llt a f�rfival, aki szomor�an tekintett l�ny�ra, majd mag�hoz r�ntotta �s meg�lelte Kinuyet.
    * Mi t�rt�nt? – k�rdezte l�gy hangon Bairei.
    * Ap�m esk�sz�m, hogy visszahozom, az �letem �r�n is. Esk�sz�m! – s�gta az apja f�l�be, majd kibontakozott az �lel�sb�l �s elindult a palota fel�.

�jszaka volt, a csillagokat n�hol eltakarta egy-egy felh�. Kinuye a szob�j�ban �t�lt�z�tt �s felvett egy k�nyelmesebb s�t�tk�k kimon�t, amiben jobban lehetett mozogni, �s vil�gosk�k �vet k�t�tt a derek�ra. A haj�t felk�t�tte, hogy ne akad�lyozza a mozg�sban. Sata l�pett be az ajt�ba, kez�ben egy karddal. Kinuye elvette �s felk�t�tte a fegyvert az oldal�ra, majd kis�t�lt a szob�b�l. A szolg�l� k�vette a kertbe a l�nyt.

    * K�sz�n�m Sata, hogy seg�tett�l. – sz�lt h�tra �s felugrott a tet�re, majd n�h�ny sz�kken�s ut�n, a f�k k�z� vetette mag�t, �s elt�nt az �jszak�ban.