5.

Az �j er�

By:Kinuye

Sesshoumaru, csak addig pihent, am�g a Nap sugarai, be nem s�t�ttek a barlangba. A f�ny az arc�t meleg�tette, amit�l fel�bredt, de nem nyitotta ki a szem�t. Hallgat�zott, hogy van-e mozg�s, de csak az egyenletes szuszog�sok hangja t�rte meg a csendet. Kinyitotta aranybarna szemeit �s k�rben�zett. Mindenki aludt, �s a t�z is kialudt. A Napot, szinte m�r teljesen lehetett l�tni, de az alj�t, m�g az el�tt�k elter�l� alacsony hegy takarta. Fel�llt, �s lassan a barlang sz�j�hoz ment. A h�ta m�g�tt egy halk �s�t�st hallott, majd k�t kis k�z meg�lelte a l�b�t.

- J� reggelt, Sesshoumaru-nagy�r! – k�sz�nt�tte Rin j�kedv�en a hallgatag d�mont, aki megsimogatta a gyermek fej�t.

- Neked is. – mondta halkan, de a hangj�ban egy kis kedvess�g hallatszott, amit a kisl�ny �szrevett �s mosolyogva fogta meg a f�rfi bal karj�t.

- Nagyuram, mostm�r elmondod, hogy kaptad vissza a karodat? M�ltkor azt mondtad, hogy majd elmes�led, ha itt az ideje. – n�zett Sesshoumarura Rin, k�ny�rg� szemekkel.

- Az seg�tett visszakapni a karomat, aki most betegen fekszik a pr�memen. – sz�lalt meg cs�ndesen, hossz� hallgat�s ut�n a f�rfi. Rin �rtetlen�l pislogott p�rat, majd k�rben�zett, �s megakadt a szeme a d�monl�nyon, aki ugyan �gy fek�dt, ahogy a fi� lerakta. A kisl�ny hitetlenkedve n�zett az �jult d�monra.

- Kinuye? Mi�rt beteg? – k�v�ncsiskodott a gyermek �s agg�dva tekintett a f�rfira.

- Igen �, �s nem tudom. – felelte hideg hangj�n, ami most l�gyabb volt. Len�zett Rinre, aki elengedte a kez�t �s Kinuy�hoz sietett. Let�rdelt a d�monl�ny mell� �s megfogta a k�z�t.

- Kinuye, �bredj fel. – k�rlelte a kisl�ny. A s�rk�ny hossz� szempill�i n�h�ny m�sodperc m�lva megremegtek, azt�n r�snyire kinyitotta a szem�t. Rin �r�m�ben a l�ny nyak�ba ugrott. – Kinuye!

- Rin. – mondta a s�rk�ny er�tlen�l. Megfogta a gyerek kez�t, ami mellette pihent, miut�n elengedte a l�ny nyak�t. Sesshoumaru bel�pett a barlangba, mert elment sz�tn�zni a k�rny�ken, de a kisl�ny hangj�t meghallva visszaj�tt. Kinuye a f�rfira pillantott.

- Jobban vagy? – k�rdezte kicsit sem �rdekl�d�n, �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz.

- M�g… nincs v�ge. – er�ltette ki mag�b�l a szavakat, azt�n lecsuk�dtak a szemei, �s elengedte Rin kez�t.

- Sesshoumaru-nagy�r, mire gondolt? – k�rdezte Jaken k�v�ncsian, miut�n odabukd�csolt gazd�ja mell�, val�sz�n�leg nemr�g kelt fel. A kutyad�mon, nem felelt, csak beler�gott a kis gn�mba, aki kirep�lt a barlangb�l, �s nagy puffan�ssal f�ldet �rt.

- Indulunk! – adta ki a parancsot, �s felvette az �jult l�ny a f�ldr�l, majd kil�pett a szabadba. – Rin, hozd Kinuye ruh�j�t!

- Igenis. – v�laszolt a gyermek �s felvette a s�rk�ny kimon�j�t, ami eddig a t�z mellett sz�radt.

Sesshoumaru lass� l�ptekkel haladt, amit a kisl�ny is tudott k�vetni. A f�rfi n�ha a karjaiban fekv� d�monl�nyra pillantott, aki nem egyszer megremegett. A f�rfi �gy d�nt�tt, hogy elviszi a beteget egy papn�h�z, aki tud seg�teni Kinuy�n. Mivelhogy �tba esik a falu, nem lesz nagy kit�r� sz�m�ra, �s m�g meg is tudhatja, hol rejt�zik Naraku, ha szerencs�je van.

M�r mehettek egy ideje, amikor Sesshoumaru orr�t megcsapta az a szag, amit ut�lt. Elfintorodott, amit Rin �szre is vett.

- Sesshoumaru-nagy�r, mit �rzel? – �rdekl�d�tt kedvesen a kisl�ny.

- A korcs �cs�met. – szinte k�pte a szavakat.

- Nagyuram, megint elm�sz? – k�rdezte Jaken k�v�ncsian.

- Most nem, de ha elmennek a falub�l, felkeresem az �reg papn�t. – felelte �s lerakta a l�nyt egy fa al�, aki m�g mindig remegett, ez�rt a f�rfi, a pr�met megigaz�totta a s�rk�nyon.

- Mi�rt m�sz oda? – k�rdezte a gyermek, �s egy k�k vir�got t�pett le, azt�n s�rk�nyhoz szaladt �s a haj�ba rakta.

- Kinuyet elviszem a papn�h�z. – v�laszolta �s r�n�zett a s�padt d�monl�nyra, aki egyenletesen szuszogott.

A k�t kis t�rsa b�lintott, �s letelepedtek egy fa al�. Rin n�ha elszaladt, hogy szedjen vir�got, k�zben Jaken morgol�dott valami miatt. Sesshoumarunak rossz el��rzete volt, ez�rt elment sz�tn�zni a k�rny�ken, h�tha megtal�lja az ok�t. A Nap, kis id� ut�n kis�t�tt, �s emiatt a leveg� is felmelegedett.

Rin, miut�n megette a megmaradt halat, Jakent ideges�tette, aki hi�ba menek�lt a kisl�ny el�l, mert az mindig elkapta �s j�tszani kezdett a kis szolg�val. Sesshoumaru miut�n visszaj�tt, le�lt egy fa t�v�be �s elgondolkodott.

Inuyasha egy kunyh�ban fek�dt, sebes�lten, mert Naraku az el�z� tal�lkoz�sukkor ell�tta a baj�t. Miroku �s Sangonak kisebb s�r�l�sei voltak, de Kagom�nak semmi baja nem esett, mert a saj�t vil�g�ban tart�zkodott. A di�kl�nynak lelki ismerte furdal�sa lett, hogy nem tudott seg�teni bar�tain, ez�rt eg�sz nap k�r�l�tt�k s�nd�rg�tt. A f�ld�mon, amikor fel�bredt, szinte fel is pattant, ahogy meg�rezte a b�tyja szag�t.

- Mi a baj Inuyasha? – k�rdezte aggodva Kagome, amikor bel�pett a kunyh�ba, egy halom gy�gyn�v�nnyel a kez�ben.

- Sesshoumaru. – sziszegte, �s rohant volna a d�mon szaga ut�n, ha Kagome meg nem �ll�tja.

- Inuyasha, fekszik! – mondta a f�lv�rnek, aki elter�lt a f�ld�n.

- Ezt, m�g megb�nod. – d�h�ng�tt a fi�.

- Most, nem mehetsz el, a b�ty�ddal harcolni, mert m�g nem gy�gyult�l meg. – magyar�zta a l�ny, �s a fi�ra mosolygott. – Mutasd a sebeidet, kicser�lem a k�t�st.

A f�ld�mon beadta a derek�t, �s hagyta, hogy a l�ny kitiszt�tsa a sebeit, �s �jra bek�t�zze, de azt�n valami sz�get �t�tt a fej�ben, amit sz�v� is tett.

- Sesshoumaru szaga mellet, m�g egy d�mon�t �rzem. – sz�lt Kagom�nak, elgondolkozva.

- Komolyan? V�rszagot �rzel a leveg�ben? – n�zett k�v�ncsian a fi�ra.

- Nem, de mi�rt nem t�nik el? Tal�n nem �rzi a szagomat?

- Azt k�tlem, hogy nem �rzi. Sokkal jobb szagl�sa van, mint neked! – felelte Kagome, mire Inuyasha, megint morogni kezdett.

A f�ld�mon m�g egy ideig meg volt s�rt�dve, azt�n meg sz�tunta mag�t, mert nem mehetett sehova. Sango�k is bementek, �s besz�lgettek minden f�l�r�l, hogy ne unatkozzon, annyira a kutyaf�l� fi�.

Inuyasha, m�g este is �rezte a b�tyja szag�t, ami ideges�tette, �s nem �rtette, hogy mit akar a falu sz�li erd�ben, egy m�sik d�mon t�rsas�g�ban.

- M�g, mindig itt vannak! – mondta bossz�san a t�rsainak, akik nem tudt�k kikre gondol.

- Kik? – k�rdezte Shippou, k�t harap�s k�z�tt, mert most ettek, egy kis t�sztaleveset, Kagome j�volt�b�l.

- Sesshoumaru, �s az a m�sik d�mon. - felelte �s elkezdte mag�ba t�mni az �telt. Sango�k kez�ben meg�llt az ev�eszk�z.

- Hogy �rted azt, hogy m�g mindig? – �rdekl�d�tt Miroku.

- D�lel�tt is �reztem a szagukat! – jelentette ki, amit�l mindenki meglep�d�tt, csak Kagome nem.

- Lehet, hogy valami dolga van. – vetette fel Shippou.

- Nem tudom, de ha m�g egy �ra m�lva is �rzem a szagukat, odamegyek, �s legal�bb nem fogok unatkozni. – mondta Inuyasha teli sz�jjal, k�zben az �kl�t r�zta. Mindenki egy nagyot s�hajtott, azt�n elmentek aludni.

Sesshoumaru csillagokat n�zte, Kinuye mellett �lve. Rin �s Jaken, Aunt oldal�n aludt el, aki nem r�g csatlakozott hozz�juk.

A d�mon f�l�t meg�t�tte az egyenetlen l�gz�s, �s a szapor�n dobog� sz�v hangja, ami a s�rk�nyb�l j�tt. A l�nyra pillantott, akinek szinte kipattantak a szemei, �s hirtelen fel�lt. A leveg� ut�n kapkodott �s egy halk sikoly t�rt fel bel�le, de ez �gy hangzott, mintha nem akarn� fel�breszteni a t�rsait. A h�ta megg�rnyedt, azt�n a talajba markolt, hogy levezesse az elviselhetetlen f�jdalmat, ami a h�t�ba ny�lalt.

A d�mon nem �rtette, hogy mi �bresztette fel a l�nyt, azt�n megcsapta az orr�t, Kinuye v�r�nek az illata. Megragadta a l�ny karjait, hogy lefogja, de nem l�tta a s�rk�ny szemeit.

- Nem…b�rom…elviselni! – ny�sz�r�gte a l�ny, �s pr�b�lt kiszabadulni az er�sen tart� karok k�z�l, ami majdnem siker�lt. A f�rfi meglep�d�tt, hogy ilyen er�s l�ny, hisz m�g l�bra sem tud �llni.

Kinuye h�ta megfesz�lt, azt�n elernyedt, mintha kisz�llt volna bel�le az �let. Sesshoumaru enyh�tette a szor�t�st, hogy ne f�jjon a l�nynak, �s agg�dva pillantott, a t�r�keny testre. Kinuye lassan feln�zett, �s f�jdalmat t�kr�ztek a k�k szemek, amib�l, egy k�nnycsepp folyt v�gig, a piros arcon.

- M�r nem sok�ig b�rok vele. – mondta a l�ny akadozva �s er�tlen�l.

- De mivel? – �rdekl�d�tt kiss� aggodalmas hangon a d�mon.

Kinuye arc�n, egy halv�ny mosoly jelent meg, hogy a fi� f�lti egy kicsit. Lassan felemelte a jobb kez�t, �s kisim�tott egy tincset Sesshoumaru szem�b�l, ami eddig bele l�gott. A hajsz�lat v�r�sre festette a l�ny v�re, ahogy hozz��rt. A f�rfi mag�hoz �lelte a s�rk�nyt, aki a v�ll�ra hajtotta a fej�t. Sesshoumaru, Kinuye ez�st tincseibe f�rta az arc�t, amikb�l �radt a l�ny kellemes illata. A l�ny nem �lelte meg a kutyad�mont, hogy ne v�rezze �ssze ruh�j�t, �s a haj�t.

- A jel, amit nem k�rtem, m�gis megkapom. – v�laszolt halkan Kinuye n�h�ny perc m�lva, amit a f�rfi nem �rtett, mert ez nem kapcsol�dott a k�rd�s�hez.

Meg akarta k�rdezni, hogy mire gondol a l�ny, de nem akarta megszak�tani a pillanatot, ink�bb m�g jobban mag�hoz �lelte a s�rk�nyt. Azt �rezte, hogy d�monl�ny elnehez�l, �s egyenletesen kezdett szuszogni. „Elaludt.” �llap�totta meg mag�ban, �s egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n. �lbe vette a l�nyt, a pr�mmel egy�tt, �s fel�llt. Jakenhez s�t�lt, majd egy kissebben beler�gott, hogy �bredjen fel, ami meg is t�rt�nt.

- Vigy�zz Rinre! – adta ki a parancsot, m�g a k�m�s gn�mnak, aki k�bultan b�lintott, de a f�rfi m�r nem volt el�tte, mert egy sz�kken�ssel elt�nt el�le.

Sesshoumaru n�h�ny ugr�ssal a faluban volt. Kereste Kaelde kunyh�j�t, amit meg is tal�lt kis id�n bel�l. Magabiztosan bel�pett a helys�ge, ahol az �reg papn� gyertyaf�nyn�l olvasott valamit, de amikor megl�tta, hogy ki j�tt hozz�, ijedt�ben felpattant.

- Mit akarsz Sesshoumaru? – k�rdezte az any�.

- Nem harcolni j�ttem papn�. – felelte jeges hangon, de �lvezte, hogy f�lnek t�le.

- Akkor mi�rt? – nyugodott meg egy kicsit, �s csak most t�nt fel neki, a f�rfi karjaiban alv� l�nyt, akinek a tenyer�b�l, a f�ldre cs�p�g a v�re. – Mi t�rt�nt vele?

- Gy�gy�tsd meg! – felelte ellentmond�st nem t�r� hangon, amit�l a papn� �sszerezzent, de nem mutatta.

- K�rlek, k�vess. – sz�lt a f�rfinak �s kil�pett az ajt�n, a d�mon ut�na. �tmentek egy m�sik a kunyh�ba, ami az any�� mellett �llt. – Fektesd le oda.

Sesshoumaru b�lintott, �s lerakta a l�nyt az �gyra, ami egy takar�b�l, meg egy t�glalap alak� p�rn�b�l �llt. Kaelde odament Kinuy�hoz �s megn�zte, hogy van-e l�za, de a d�monl�ny homloka, nem volt annyira forr�, ez�rt megnyugodott, hogy nincs annyira nagy baja. Feln�zett a karba tett f�rfira, aki az asszony cselekedeteit figyelte, ami egy megh�kken�s volt.

- Sesshoumaru, mi�ta van meg, mind a k�t karod? – �rdekl�d�tt.

- Kaelde, nem ezt j�ttem megvitatni! Meg tudod gy�gy�tani? – felelte, nem t�l kedvesen.

- Amit tudok, megteszek, de azzal seg�ten�l, ha v�laszoln�l n�h�ny k�rd�semre.

- H�t akkor, k�rdezz! – v�laszolt kis gondolkod�s ut�n.

- Mikor lett rosszul? – k�rdezte kedvesebben, hisz a d�mon m�r nem volt annyira bar�ts�gtalan.

- El�z� �jjel. – felelte szok�sos jeges hangj�n, �s nekid�lt a falnak.

- �s, mi okozta mindezt?

- Egy r�m�lom.

- Egy �lom? – lep�d�tt meg, mire a kutyad�mon b�lintott.

- Alig tudtam fel�breszteni, de m�r akkor, forr� volt.

- De �gy l�tom, hogy az�ta, lement a l�za. – pillantott az alv� l�nyra.

- Megf�rdettem, �s ma este ment fel neki megint. – mondta, mire az �reg miko led�bbent.

- �rtem. Mondott valamit, hogy mi baja van?

- „A jel, amit nem k�rtem, m�gis megkapom.” Csak ennyit mondott, de most mennem kell. – felelte.

A l�nyr�l levette a pr�met, amit a v�ll�ra csatolt, �s miel�tt kil�pett volna a kunyh�b�l, m�g egy pillant�st vetett Kinuyera, azt�n megfordult �s elt�nt az �jszak�ban. Kaelde, m�r hallotta valahol ezt a mondatot, de nem eml�kezett r�, hogy hol. Kinuyera n�zett, akin a f�rfi f�ls�je volt, ett�l kicsit meglep�d�tt. „Sesshoumaru agg�dik egy l�ny miatt? M�g a haorij�t is oda adta neki?” k�rdezte mag�t�l.

- Furcsa, �szre sem vette, hogy �bren vagyok. – sz�lalt meg halkan a s�rk�ny, �s az asszonyra mosolygott.

- Mi a neved l�nyom? – �rdekl�d�tt kedvesen �s let�rdelt a fekv�hely mell�.

- Kinuye. – felelte, �s nagy nehezen fel�lt, a miko seg�ts�g�vel. – K�v�ncsi r�, hogy mi okozza mindezt?

- Igen, k�l�nben nem tudlak meggy�gy�tani. – v�laszolta.

Kinuye b�lintott, �s kioldotta az �vet a derek�n, mire a ruha lecs�szott r�la. A haj�t el�re fogta, �s az asszony megl�tta, hogy mit akar mutatni a l�ny. D�bbenten pislogott n�h�nyat, ahogy a d�mon bal lapock�j�n megl�tott, egy halv�ny feketes�rk�ny alakzatot. A jel, amir�l Kinuye besz�lt, alig 10 centis lehetett, �s olyan volt, mintha n�ha felizzott volna. Kaelde meg akarta k�rdezni, hogy mi ez, de a l�ny v�laszolt, a fel nem tett k�rd�sre.

- Ryou megjel�lt mag�nak.

- Ki az a Ryou? – k�v�ncsiskodott az asszony.

- Hallott m�r a Feketes�rk�nyokr�l? – az �reg miko b�lintott. – Ryou a vez�r�k.

- De mit akar t�led?

- Az asszony�v� akar tenni. – n�zett f�lre a l�ny, �s felvette a f�ls�t. Megn�zte a tenyer�t, ami m�r alig v�rzett, hisz szinte teljesen beforrt a seb. – Most lepihenn�k.

- Rendben.

A s�rk�ny visszafek�dt, �s azonnal elaludt. A miko betakarta, �s hozott vizet. Beborogatta a l�ny homlok�t, azt�n visszament a kunyh�j�ba, lepihenni.

Sesshoumaru, miut�n visszat�rt a t�borukhoz, letelepedett egy fa t�v�be, �s figyelte a csillagokat. Olyan �rz�se volt, mintha Kinuye ott lenne mellette, mert a pr�mnek olyan illata lett, mint a l�nynak. Egy hajsz�l l�gott a szem�be, ami v�r�sen csillogott a holdf�nyben, mert a s�rk�ny v�re befestette. A bal karj�ra pillantott, ami ugyan olyan volt, miel�tt az �ccse lev�gta volna, �s azt, hogy visszakapta, a l�nynak k�sz�nheti. Nagyot s�hajtott �s lehunyta aranybarna szemeit.

M�snap reggel �tra keltek, mert nem akart a d�mon, Inuyasha k�zel�ben maradni, ez�rt ink�bb elindultak az ellenkez� ir�nyba.

A kis csapat a faluban, el�g kor�n kelt, h�la a f�ld�monnak, mert mindenkit felvert. Inuyasha, amikor meg�rezte a d�monl�ny illat�t, r�gt�n felugrott.

- Mit �rzel Inuyasha? – k�rdezte Sango, �s k�zben lekevert egy pofont a szerzetesnek, mert megsimogatta a fenek�t. – Miroku!

- Annak a d�monnak a szag�t, aki Sesshoumaruval volt tegnap, de most �gy �rzem, mintha a faluban lenne. – indult volna kifel�, de az �reg miko, akkor lepett be a kunyh�ba.

- Inuyasha, maradj nyugton. – sz�lt a fi�nak az asszony, a kez�ben n�h�ny gy�gyn�v�nnyel. – Kagome, Sango a seg�ts�geteket k�rn�m.

- J�, megy�nk, de miben kell seg�ten�nk? – �lltak fel a l�nyok.

- Gyertek ut�nam, �s megmutatom. – indult el egy m�sik kunyh� fel�, m�g�tte a k�t l�nnyal. Bel�ptek az ajt�n, �s Sango�k szinte egyszerre ugrottak egyet h�tra, ahogy megl�tt�k a d�monl�nyt.

- Ez-ez az a l�ny, Naraku csatl�sa! – ki�ltott fel Kagome, mire a fi�k berontottak a h�zba.

- �n nem �rzem rajta, Naraku b�z�t. – sz�lalt meg Inuyasha, �s a fekv� l�nyra n�zett, de a Tetsaig�n tartotta a kez�t.

- Soha sem voltam a csatl�sa, csak a sz�vets�gese, egy ideig. – mondta halkan Kinuye, �s r�pillantott a kis csapatra.

- Mit keresel itt? – mordult fel, a f�lv�r.

- Ide hoztak. – �lt fel nagy nehezen, aminek az lett a v�ge, hogy a f�ls� lecs�szott, a v�lla al�. Mirokunak felcsillant a szeme, de Sango ezt �szrevette, �s adott neki egy pofont.

- Kinuye, jobban �rzed magad? – k�rdezte kedvesen az any�.

- Egy fokkal jobban. – vallotta be, �s mosolyt er�ltetett a piros arc�ra, ami megint azt jelezte, hogy bel�zasodott.

- El k�ne vinni a patakhoz, hogy lemenjen a l�zad. – vetette fel. – Kagome, seg�tetek neki?

- H�t j�. – felelte bizonytalanul a di�kl�ny.

- Inuyasha, elvinn�d Kinuyet? – k�rdezte az �reg miko.

- Mi�rt pont �n? – h�borodott fel, de ekkor megcsapta az orr�t, a d�monl�ny v�r�nek az illata.

Kinuyera pillantott, akinek le volt hajtva a feje, �s a keze �k�lbe volt szor�tva. Befestett�k a padl�t, a v�r�s v�rcseppek. Mindenki a meglep�d�tt fi�ra n�zett, aki a l�nyt figyelte, azt�n �k is a d�monra pillantottak, akinek a test�b�l, mintha fekete l�ngok csaptak volna ki, amik az ez�st�s tincseket, t�pkedt�k.