A m�lt �rny�k�ban

Kinuye, m�r m�sf�l hete volt Keleten �s minden napj�t v�gigunta, kiv�ve, amikor pr�b�ra tette Danjur�t. Ez a reggel is ugyan �gy kezd�d�tt, mint a t�bbi, de nem tudta, hogy d�lut�nra igencsak meg fog lep�dni, egy v�ratlan vend�g miatt.

Kelet �rn�je, most el�gg� rosszkedv� volt, de nem tudta megmondani mi miatt. Mivelhogy, m�r megreggelizett, felment a szob�ja feletti terembe, amiben Rik�val besz�lgettek a m�ltkor. A helys�gben volt n�h�ny d�mon, akik r� v�rtak.

-    Nos, mir�l van sz�? – k�rdezi, kiss� unottan �s le�lt a kanap�ra, a d�monokkal szemben.

-    Kinuye �rn�, �gy d�nt�tt�nk, hogy egy f�rfi kez�be adjuk a tartom�ny vezet�s�t. – sz�lal meg az egyik f�rfi.

-    M�gis mi�rt? – k�rdez vissza �s �s�t egyet.

-    Mert �n, egy n�, �s a n�k gyeng�bbek a f�rfiakn�l, ez�rt van egy jel�lt�nk, aki t�k�letesen megfelel, hogy az �desapja hely�be l�pjen. – felelte egy m�sik, �regebb d�mon.

-    Teh�t, ha j�l k�vetkeztettem: Maguk szerint gyenge vagyok, hogy gy�zelemre vezessem az Ez�sts�rk�nyokat, ez�rt hozz� kell mennem egy f�rfihoz, aki ez�ltal a kez�be venn� az ir�ny�t�st Kelet felett. Igazam van? – �rdekl�dik, �s megropogtatja az ujjait.

-    Pontosan �rn�m. – v�laszolta a v�r�s haj� f�rfi.

-    Hercegn�, maga nem lehet ellenf�l, egy j�l k�pzett harcossal szemben. – vette �t a sz�t, egy fiatal d�mon.

-    Val�ban, �gy gondolja? – k�rdezett vissza k�s�rtetesen jeges hangon, �s az arc�n egy s�t�ni mosoly �lt ki, mik�zben a szeme v�szesen megvillant. A d�mon kiss� meglep�dtek a l�ny arckifejez�s�n.

A kez�ben megjelent egy j�gt�r, de a k�k kimon�ja ujja eltakarta, azt�n eldobta a fegyvert, egy laza csukl�mozdulatb�l. A fekete haj�, fiatal fi� szeme elkerekedett, amikor �rezte, hogy a penge, alig n�h�ny millim�terre haladt el az arca mellett, �s m�g�tte nem sokkal belef�r�dott a falba. A f�rfi, d�bbenten pillantott maga mell� �s szem�vel k�vette a fekete tincset, am�g el nem �rte a padl�t. Mindenki szeme elkerekedett, azt�n valami felh�vta a figyelm�ket, mire a fegyverre tekintettek, amib�l kiindulva, minden megfagyott. Olyan volt, mintha a t�rb�l terjedt volna sz�t a szob�ban a j�g.

-    Egy: Ha annyira gyenge vagyok, akkor k�zdj�nk meg. Kett�: Maximum, ahhoz a f�rfihoz megyek feles�g�l, aki le tud gy�zni. – k�z�lte a d�monokkal, azt�n kiviharzott a teremb�l, maga ut�n hagyva a d�bbent t�rsas�got.

-    Kazuo, ki akarsz �llni az �rn� ellen? – k�rdezte egy k�z�pkor� f�rfi, kis id� ut�n.

-    Igen. K�v�ncsi vagyok, hogy milyen er�s egy ilyen gy�ny�r� n�. – felelte magabiztosan a fekete haj� fi�, azt�n felvette a f�ldr�l a lev�gott 20 centis tincset.

-    Kazuo, nem lesz k�nny� dolgod. A gyenge k�ls�, hatalmas er�t takar. – l�pett be a helys�gbe az agg d�mon, mire minden szem r� szegez�d�tt.

-    Raidon, akkor is, egy n�! �n vagyok azoknak a katon�knak a vez�r�k, akik Keletet szolg�lj�k. Nem hiszem, hogy le tudna gy�zni, hisz m�r f�l �vsz�da vagyok, ebben a posztban, �s m�g senki sem tudott megfosztani ett�l. – er�sk�d�tt a fi�, mik�zben z�ld szeme, szinte villogott, hogy valaki azt mondta r�, hogy egy n�t nem tud legy�zni.

-    Ez igaz, de Kinuye t�bb mint sz�z �vig k�pezte mag�t, hogy ki tudja szabad�tani a testv�r�t. Most is, csak az�rt van itt, hogy megnyugtassa a n�pet, azt�n ism�t keres�s�re indul a fiatal hercegn�nek. – vil�gos�totta fel a teremben �l�ket, akik meglepetten pr�b�lt�k ezt felfogni.

-    Azt hittem, hogy ez, csak egy mese, �s Bairei �ld�zte el az �rn�t, ami�rt nem tudta megmenteni Fumie hercegn�t a hal�lt�l. – sz�lalt meg egy k�z�pkor� d�mon.

-    �n is, azt hittem. – vallott�k be, a f�rfiak.

-    Kinuye h�ga �l, csak elrabolt�k. Kazuo, ha nyersz, ugye tudod, hogy ak�r Kelet �j uralkod�ja lehetsz, ha j�v�hagyom. – k�z�lte a fi�val. Hossz� szak�ll�t kezdte simogatni, azt�n a hadvez�rre pillantott, akinek felcsillant a szeme. – De, ha vesz�tesz, Kinuye, miut�n megs�rtetted, meg fog �lni.

-    Ez, nem fog el�fordulni. – pr�b�lta mag�t megnyugtatni.

N�h�ny perc m�lva az �sszes d�mon ment a dolg�ra, de a palot�t m�g mindig j�g bor�totta minden�tt. Raidon maradt csak a teremben, azt�n a t�rh�z s�t�lt.

-    Kinuye, sosem v�ltozol. – mondta mag�nak, egy halv�ny mosollyal a sz�ja sz�l�n, azt�n kih�zta a falb�l a fegyvert.

A j�g, abban a pillanatban elt�nt �s a fegyverb�l, csak v�z maradt. Raidon figyelte, ahogy a hideg folyad�k kisziv�rog az ujjai k�z�tt, �s koppanva f�ldet �r. �sszez�rta a tenyer�t, azt�n elindult, hogy elint�zze az el�k�sz�leteket, mire a vend�g�k meg�rkezik, minden a hely�n legyen.

Kinuye s�rt�d�tten �ld�g�lt a tet�n, ami a kedvenc helye volt, mert gy�ny�r� kil�t�s volt innen, meg szinte senki sem tudta, hogy amikor elt�nik, itt �cs�r�g �s a gondolataiba van m�lyedve.

-    Hogy, mer�szel gyeng�nek h�vni? – d�h�ng�tt, �s �k�lbe szorult a keze, ahogy visszagondolt. – Mindenki f�rjhez akar adni. Ha valaki m�g egyszer ezt mondja, meg�l�m.

-    Kinuye, jobb lenne, ha lenyugodn�l. – sz�lalt meg egy fagyos hang a l�ny m�g�tt.

-    K�nny� azt mondani Sesshoumaru. Te mindig higgadt vagy, velem ellent�tben. – fordult meg �s kicsit elkalandozott tekintete a f�rfin, aki ott �llt el�tte teljes harci �lt�z�kben, de a d�monn� tal�lt benn a valami furcs�t. – Elm�sz?

-    M�g nem. Holnap hajnalban indulok. – felelte �rzelemmentes hangon, mire a n� a szem�be tekintett.

-    �rtem. – mondta kicsit szomor�an, b�r hangj�n nem �rz�d�tt.

A h�t�n furcsa bizserg�s futott v�gig, mire megfordult �s nem messze t�le, egy m�sik h�z tetej�n, fekete haj� f�rfit pillantott meg, akin csukja volt. A szeme elkerekedett, ahogy felismerte, azt�n pislogott egyet, de a fi� elt�nt. �rtetlen�l r�zta meg a fej�t, azt�n a tet� sz�l�hez sietett, letekintett a m�lybe �s k�rbe n�zett, de nem l�tta sehol, ez�rt nagyot s�hajtott. Megfordult �s a d�mon �rtetlenked� tekintet�vel tal�lta szembe mag�t.

-    Azt hiszem, k�pzel�d�k. – felelte a fel nem tett k�rd�sre, �s megr�zta a fej�t, hogy el�zze a gondolatait.

-    Mit l�tt�l? – k�rdezte a f�rfi kis id� m�lva.

-    Nem tudom pontosan, de olyan volt, mintha Ryout lett volna. – v�laszolta �s �ssz�bb h�zta mag�n a k�k kimon�t.

Sesshoumaru nem v�laszolt, csak aranybarna szemeit v�gigfutatta a falun, amit v�rosnak is lehetne nevezni, hisz �tsz�r�se is megvan egy nagyobb telep�l�snek. Tekintete a l�nyon �llapodott meg, aki h�ttal �llt neki �s karba tett k�zzel n�zett a messzes�gbe. A d�monn� hossz� ez�st�s haj�val a hideg sz�l j�tszott, �s a k�k kimon�ba is belekapott n�ha. A f�rfi Kinuye mell� s�t�lt �s arra a pontra n�zett, ahova Kelet �rn�je, ahol egy hatalmas palota halv�ny k�zvonalai rajzol�dtak ki.

-    Danjuro elmondta,...hogy az ap�m nem sokkal meghalt volna a nagy csata ut�n, ha nem �li meg Ryou. – mondta halkan a d�monn�, mire a f�rfi �rdekl�dve tekintett r�. 

-    M�r r�g�ta szenvedett. Egy d�mon sok �vvel ezel�tt, megm�rgezte, amikor megs�r�lt egy kisebb harcban Ryou ellen. Akkoriban, m�g az ereje akkora volt, hogy v�gezni tudott volna a Feketes�rk�nyok vez�r�vel, de nem volt r� lehet�s�ge. Viszont, amikor el�rkezett ez a nap, t�lzottan legyeng�lt a szervezete. Annak ellen�re, hogy tudta mi lesz a v�gkifejlet, ki�llt Ryouval. – sz�netet tartott azt�n folytatta. - El�z� nap, megb�zta Danjur�t �s m�g n�h�ny katon�t, hogy hozzanak vissza Keletre. Azt hitte, hogy any�m biztons�gban lesz a palot�ban, de t�vedett. – itt elakadt, azt�n egy halk s�haj ut�n folytatta, imm�r a f�rfira tekintve.

-    M�g aznap �jjel bet�rtek a palot�ba. V�res csata vette kezdet�t. Bairei megmondta n�h�ny Ez�sts�rk�nynak, ha nem gy�znek �s megt�madn�k Kelet sz�v�t, v�dj�k meg Mizukit �s a v�rost. A t�bbi d�mon, aki a palot�n k�v�l volt besz�lltak a harcba, �gy mi �lltunk nyer�sre, ami be is k�vetkezett napfelkelte el�tt nem sokkal. Hatalmas k�rok keletkeztek, sok helyen a h�zak l�ngokban �lltak, �s legal�bb sz�z d�mon vesztette az �let�t aznap �jjel. A legnagyobb vesztes�g a fajt�mnak az volt, hogy az any�mat elrabolt�k, �s a leger�sebb s�rk�nyokat meg�lt�k. – a hangja elhalkult �s k�zelebb l�pett a f�rfihoz. – B�ntudatom van, hogy elhagytam Keletet, �s ezzel cserben hagytam a haz�m. Lehet, ha itt maradtam volna, �s nem sz�k�k el, az ap�m m�g �lne meg az any�m is, itt lenne velem.

-    Ne hib�ztasd magad. A m�ltat nem tudod megv�ltoztatni. – mondta a d�mon Kinuyenak, aki kicsit meglep�d�tt, hogy a f�rfi vigasztalni akarja.

-    Igazad van. – halv�ny mosoly jelent meg az ajkain, ami nem kombin�lt a szomor� �ce�n k�k szemp�rral. – De, akkor is �gy �rzem, hogy el�rultam Keletet.

-    Szerintem Bairei b�szke lenne r�d, hogy ilyen er�s lett�l. – mondta, �s a Feketes�rk�nyok palot�j�nak k�rvonalaira pillantott. – F�jdalmat okozol neki, ha minden�rt magadat hib�ztatod.

-    Van r� okom, hogy ezt tegyem. – felelte szinte suttogva, azt�n lehajtotta a fej�t. – Tudod, hogy h�ny halad� v�re tapad a kezemhez? Tudod, h�ny v�rost tettem a f�ldel egyenl�v�? – k�rdezte halkan, azt�n folytatta d�h�sen - Ez a test, amiben vagyok, maga a hal�lnak ad otthont. Sokan �gy h�vtak, hogy a Hal�l �rn�je, mert bennem sz�letett �jj� az, aki ezer �ve hatalmas puszt�t�st v�gzett a vil�gban.

-    De, megv�ltozt�l. – mondta a f�rfi �s tudta, hogy milyen �rz�se van a l�nynak, hisz � is sokat m�sz�rolt.

-    T�vedsz! – ki�ltott Sesshoumarura, �s felkapta a fej�t. – Ez, m�g mindig itt van bennem, csak elnyomom. Mostm�r van is okuk, hogy a Hal�l �rn�j�nek sz�l�tsanak, mert olyan er�t kaptam, mint ami neki volt!

-    Ez nem jelent semmit. –mondta higgadtan, b�r ez nem gy�zte meg a l�nyt, ink�bb m�g inger�ltebb lett t�le.

-    L�tom�saim vannak, amiket � tett, �s itt van bennem! �rzem! Arra v�r, hogy elvesz�tsem a fejem, �s �tvegye felettem az uralmat, ami be fog k�vetkezni. K�v�ncsi volt�l, hogy honnan van az �j er�m? Megtudtad, �gyhogy sz�llj le r�lam! Nem �rted, hogy milyen f�jdalmakat �ltem �t, az elm�lt h�napban! Est�nk�nt min�l messzebbre mentem t�letek, hogy ne vegy�tek �szre, amikor szenvedek, mert eg�sz nap magamban tartottam! – ord�totta a f�rfinak, aki kiss� meglep�d�tt a l�ny kit�r�s�n.

Kinuye remegett a d�ht�l, meg a f�jdalomt�l, ami megint visszat�rt. Azt hitte, hogy elm�lt, de miut�n meg�rkeztek Keletre, m�snap ism�t �rezte �s sokkal rosszabb volt, mint eddig. Nem csoda, hogy ki van borulva, meg ingerl�keny, ha ezt �li �t.

A d�monn� f�l t�rdre esett, �s �sszeh�zta mag�t mik�zben a fej�t lehajtotta. Sesshoumaru k�zelebb l�pett a l�nyhoz, de az morogni kezdett.

-    Ne, gyere k�zelebb!!!! – sziszegte el�g ijeszt� hangon.

Az inuyoukai megtorpant. Meglep�d�tt, amikor a n� �ll�r�l k�nnycseppek hulltak a f�ldre. Sesshoumaru a l�nyhoz ment, de az egy v�ratlan mozdulattal fel�llt �s beh�zott neki egyet. Az er�teljes �t�s miatt cs�szott n�h�ny m�tert h�tra.

-    Mondom, NE gyere a k�zelembe!!! – morogta, �s a f�rfira tekintett.

A fi� let�r�lte a sz�j�n kicsordul� v�rt, �s a l�ny szem�be n�zett, de az nem k�ken csillogott, hanem aranybarn�ban. Kinuye tekintet�ben, ugyan azt pillantotta meg, mint amilyen az �v� is volt r�gen. Amikor a haland�kra n�zett, miel�tt meg�lte volna �ket, ugyan ez csillogott benne: Sz�nalom �s gy�l�let.

Folytat�sa k�vetkezik…

V�ge az els� r�sznek, k�vetkezik a Hal�l �rn�je…