Hal�l �rn�je

                        By Kinuye

                                1.fejezet

Az �g kezdett beborulni. S�t�t viharfelh�k gy�lekeztek a k�t er�s d�mon felett. A hideg sz�l is feler�s�d�tt �s mostm�r szinte jeges volt a h�m�rs�klet. A s�rk�ny k�r�l forg�sz�l kezdett kialakulni, ami lassan feket�v� sz�nez�d�tt. Kis id� ut�n, csak a l�ny test�nek k�rvonalait lehetett l�tni a s�t�t nappalban. M�g kora reggel volt, m�gis olyan fekete lett az �gbolt, hogy �jszak�nak is mondhattuk volna.

Sesshoumaru h�tr�bbh�z�dott, hogy a fekete aura ne �rje el �s �gy n�zett a d�monn�re. Kinuye felemelkedett a leveg�be, �s sz�tt�rta karjait. A f�rfi, amikor jobban belen�zett a forg�sz�lbe, �szrevette, hogy a l�nyon nincs ruha. Az Ez�sts�rk�nyok hercegn�je k�r�, az aur�b�l, mintha a test�re csavarodott volna egy fekete anyag.

Az inuyoukai �gy d�nt�tt, hogy m�g most megszak�tja az �talakul�st, miel�tt teljesen �tvoltozik a l�ny. El�r�ntotta a Toukijint, �s a l�nyra c�lzott. A kardb�l, egy k�k vill�mokb�l �ll�, cs�va l�vellt ki, ami eltal�lta a d�monn�t, mire a forg�sz�l hirtelen elt�nt.

Sesshoumaru meglep�d�tt, mert egy koromfekete haj� gy�ny�r� n� �llt el�tte. A l�nynak le volt hajtva a feje, �gy nem lehetett l�tni a szemeit. A t�r�keny porcel�nfeh�r testen egy fekete finom, �s k�nny� anyagb�l k�sz�lt kimon� volt. Alul a f�ldet s�rolta, �s a derek�n�l egy v�rv�r�s selyem�v d�szelgett, ami a l�ny t�rd�ig �rhetett. A ruha �s az �jjak v�g�n v�r�s r�zsaszirmokat lehetett l�tni. Egy t�rdig �r� fekete csizma volt m�g rajta, amit a ruha eltakart.

Kinuye megfogta a bal v�ll�t, azt�n maga el� emelte a kez�t, amin v�r�s folyad�k csillogott. A d�monn� feln�zett az el�tte �ll� f�rfira aranybarna szemeivel, amik d�h�sen megvillantak.

-        Sesshoumaru, ezzel nem �rt�l el semmit csak azt, hogy feld�h�tett�l. – sz�lalt meg kellemes hangj�n a n�, de m�gis v�szesen csend�lt.

-        Az lehet. – felelte. – V�ltozz vissza, k�l�nben, meg�llek!

Kinuye felkacagott, azt�n hirtelen elhallgatott �s komoly tekintettel n�zett a fi�ra.

-        Engem nem tudsz meg�lni. – vil�gos�totta fel a f�rfit. – Ha megsebes�tesz, csak Kinuyenak �rtasz. De, tudod mit? �lj meg, �s, akkor a l�nyt soha t�bb� nem l�tod. Viszont, �n csak er�sebb leszek. 

-        Mit akarsz? – k�rdezte az inuyoukai, �s a Toukijint a n�re szegezte.

-        Nem �rulom el, viszont �n most megyek. – v�laszolta, �s ugrott volna �t egy m�sik h�ztet�re, de a csukl�j�ra egy s�rg�sz�ld energiaostor tekeredett.

-        Nem m�sz sehov�. – k�z�lte a n�vel, aki unottan n�zett a d�monra. – V�ltozz vissza!

-        Mi�rt tenn�m? – �rdekl�d�tt, �s egyik szem�ld�k�t felh�zta.

Sesshoumaru a Toukijinnel lecsapott a n�re, aki kit�rt el�le. A fekete haj� d�mon is el�r�ntotta oldal�n l�g� kardot, aminek a peng�j�n egy feketes�rk�ny minta volt, �s azzal t�madott vissza.

A k�t d�mon csat�zni kezdett, de m�r az elej�n felt�nt Sesshoumarunak, hogy a n� nem akarja �t meg�lni, ink�bb j�tszik vele. Ez kezdte d�h�teni, �s egyre er�sebbeket s�jtott a l�nyra, de az b�rta a strap�t �s m�g, meg is sebezte a inuyoukait a bal v�ll�n. P�nc�lja egy er�sebb csap�sn�l, megrepedt �s leesett a f�ldre. A f�rfi ezt nem t�rve, nekiugrott a n�nek, �gy a k�t kard egym�snak fesz�lt. Az inuyoukai szeme v�r�sbe v�ltott, ez�ltal az ereje meg n�vekedett. Ell�kte mag�t�l Kinuyet, hogy le tudjon csapni r�, de az elt�nt a szeme el�l. �rtetlen�l n�zett k�rbe, de sehol sem l�tta.

-        Hov� lett�l? – k�rdezte a s�t�ts�gt�l, kiss� torz hangon.

-        Kapsz, egy b�cs�aj�nd�kot, hogy j� eml�ked maradjon, miel�tt a m�svil�gra k�ldelek. – mondta a l�ny, de nem lehetett meg�llap�tani, hogy hol volt. A s�rk�ny hangja v�zhangzott, �gy olyan volt, mintha mindenhonnan sz�lt volna.

Kinuye hirtelen felt�nt Sesshoumaru el�tt �s v�rv�r�s ajkait a f�rfi�ra tapasztotta. A d�mon a d�bbenett�l, moccanni sem tudott, de nem csak ett�l, hanem mintha az izmai lefagytak volna, ezzel kij�zan�tva �nmag�t. A n� megszak�totta a cs�kot, �s szeme �sszezavarodotts�got kezdett mutatni, �gy sietni pr�b�lt. H�trah�zta a karj�t, hogy le tudja sz�rni az inuyoukait, azt�n a keze meglend�lt. A penge v�szesen k�zeledett Sesshoumaru mellkas�hoz, mik�zben n�ha megremegett a l�ny keze. A mozdulat abbamaradt, amikor a kard el�rte a f�rfi b�r�t �s ruh�zat�t, ezzel v�r�sre festve a feh�r haorit.

A fegyver cs�r�gve hullt a f�lre, azt�n a l�ny t�rdre borult �s tenyer�be temette az arc�t. �gy is, a porcel�nfeh�r ujjak k�z�l, �tl�tsz� cseppek sziv�rogtak ki, amik a l�ny fekete kimon�j�ra hulltak.

-        Bocs�ss meg. – suttogta Kinuye, �s feln�zett k�nnyes �ce�n k�k szemeivel a f�rfira.

Sesshoumaru mellkas�n, csak egy kisebb v�g�s keletkezett, ami nem volt s�lyos, mert Kelet �rn�je keze id�ben �llt meg. Ha m�g n�h�ny centivel m�lyebb lett volna a seb, a penge a d�mon sz�v�be sz�r�dott volna.

Az inuyoukai, k�zelebb l�pett a n�h�z, �s hozz� akart �rni, de Kinuye ezt �szrev�ve felpattant �s elrohant. Sz�gyellte mag�t �s lelki ismeret furdal�sa lett. A f�rfi feltekintett a kitisztul� k�k �gre, �s elgondolkozott.

A d�monn� 5-6 �ra m�lva kil�pett a szob�j�b�l, �s megc�lozta a konyh�t. Mivel rosszul �rezte mag�t, kihagyta az eb�det �s most kezdett �hes lenni. Az �tkez�vel szemben helyezkedett el ez a helys�g �s szerencs�j�re az �sszes szolg�l� az el�k�sz�letekkel volt elfoglalva. K�sz�tett mag�nak egy egyszer� m�gis laktat� �telt, azt�n le�lt �s megette.

�gy d�nt�tt, hogy sz�tn�z a palot�ban, mert mi�ta itt volt nem volt ideje. Amikor elsz�k�tt, �talak�tott�k az �p�letet, �gy igazi kast�ly lett bel�le.

Kinuye, �ppen az el�csarnok fel� tartott, amikor meg�rzett egy ismer�s illatot, ami j�l esett neki, b�r most ink�bb elmenek�lt volna a gazd�ja el�l. Megtorpant, �s lehajtott fejjel n�zett maga el�, hallgatva a halk sz�vdobog�st, �s a ruha suhog�s�t, amik egyre hangosodtak.

-        Mit �hajtasz? – k�rdezte a l�ny, is kisebb s�haj ut�n.

-        M�r kerestelek. �gy d�nt�ttem, hogy ma indulunk. – k�z�lte a d�monn�vel szok�sosan rideg hangj�n.

Kinuye tekintete d�bbenetet, azt�n szomor�s�got mutatott. Lehunyta a szemeit �s kiss� a f�rfi fel� ford�totta az arc�t. Miut�n �gy �rezte, hogy az �rzelmeit siker�lt elrejtenie, el�re n�zett �s kih�zta mag�t.

-        �rtem. J� utat. – sz�lalt meg h�v�sen. – Bocs�ss meg, de most mennem kell. Azt hiszem, nem tudok majd t�letek elb�cs�zni, mert vend�g fog j�nni, �s fel kell k�sz�ln�m.

-        Ugye, ezt te sem hiszed el? – k�rdezte az inuyoukai �s k�zelebb l�pett a hercegn�h�z, amit a l�ny kiss� idegesen fogadott. – Nem kellene elrejtened az �rzelmeidet, nem illik az arcodhoz a hideg tekintet.

-        �pp, te besz�lsz? – jelent meg Kinuye ajkain egy g�nyos mosoly. - Sohasem ny�lsz meg senkinek. Hi�ba ismerlek m�r oly r�g �ta, m�gsem tudom, hogy mit �rzel, vagy gondolsz m�sr�l.

-        P�ld�ul r�lad? – k�rdezett vissza g�nyosan. – Val�ban �rdekel, hogy mit gondolok Kelet �rn�j�r�l?

-        Igen. – b�lintott a l�ny.

Kinuye r�nt�st �rzett a jobb kez�n. P�r pillanat m�lva, azt vette �szre, hogy a haj�t eltakar� fekete kend� a f�ldre hull, �s a f�rfi ajkait �rzi a saj�tj�n, mik�zben a d�mon a karjait fogja. A s�rk�ny lep�d�tten pislogott, azt�n Sesshoumaru elv�lt a l�nyt�l, �s h�tat ford�tva neki elindult az el�csarnok fel�, ott hagyva a d�bbent d�monn�t. Nem vett�k �szre, hogy egy smaragdz�ld szemp�r figyeli a mozdulataikat, amiben d�h csillant meg.

Kelet �rn�je arc�n, a lep�d�tts�get a zavarts�g v�ltotta fel, mik�zben halv�ny p�r jelent meg rajta. Miut�n a f�rfi elt�nt a szeme el�l, bet�rte a f�le m�g� az el�re l�g� fekete tincseket, majd felvette a kend�j�t, azt�n elsietett.

Hatalmas t�meg �llt a f�kapu el�tt �s ut�n. B�r azt akart�k, hogy �szrev�tlen�l t�vozzanak Sesshoumaru�k, nem akart �sszej�nni nekik. A vend�g, el�g k�zel volt a palot�hoz, �gy m�r minden k�szen �llt a fogad�s�ra. A kis csapatot v�gig figyelte Kinuye, csak �j k�lsej�vel, nem mert el�j�nni, �gy a h�tt�rben maradt, am�g el nem mentek.

Raidon, amikor �sszetal�lkozott a d�monn�vel meglep�d�tt a koromfekete hajsz�nen. Persze Kinuye, elmondta neki, hogy egy kisebb �tv�ltoz�s miatt maradt �gy, amit a f�rfi meg�rtett, �s semmilyen rossz sz�t nem sz�lt. Az agg d�mon, miel�tt t�vozott volna, k�z�lte a l�nnyal, hogy reggel er�s gonosz aur�t �reztek, de amire indultak volna megkeresni az er� forr�s�t, az hirtelen elt�nt. Kelet hercegn�je fej�ben furcsa gondolatok f�rk�ztek be, amik nem hagyt�k nyugodni.

Kinuye �ppen �lt�zk�d�tt, amikor az ajtaj�n egy szolg�l� kopogott. Azt�n bel�pett, �s seg�tett a d�monn� obij�t megk�tni, mert az nem boldogult vele.

-        �rn�m, nemsok�ra meg�rkezik �szak k�vete. – k�z�lte a l�nnyal a csel�d, mire az b�lintott.

-        Tudom, �rzem. – er�ltetett mosolyt az ajkaira, azt�n nagyot s�hajtott.

-        Valami baj van, �rn�m? – aggodalmaskodott a szolg�l�.

-        Nem, csak egy kicsit f�radt vagyok. Menj�nk. – felelte, �s elindultak az el�csarnok fel�.

A hatalmas teremben, ugyan �gy sorakoztak fel, mint amikor Sesshoumaruval �rkeztek, csak � volt legel�l, Raidon mellett. A hatalmas kapu nyikorogva kiny�lt, �s bel�pett rajta k�t szem�ly. A hirtelen j�tt vil�goss�g miatt, el�sz�r nem lehetett l�tni az �rkez�ket, azt�n a szemek megszokt�k a f�nyviszonyokat. A d�monok elindultak a palota �rn�je fel�, azt�n Kinuye el�tt meg�lltak, �s meghajoltak.

-        �dv�z�llek benneteket. – sz�lalt meg a l�ny kedvesen �s mosolyogva. – Rem�lem nem volt semmilyen baj, az idevezet� utatok alatt.

-        �r�l�k, hogy l�tlak hercegn�. – felelte a v�r�s haj� f�rfi, �s feln�zett halv�nyk�k szemeivel a n�re. – Takeshi vagyok �szak �r�k�se, �s az �tit�rsam Shiro.

-        R�gen tal�lkoztunk Takeshi. – mosolygott a s�rk�ny, azt�n a r�vid, fekete haj� fi�ra n�zett.

Kinuye belen�zett a v�r�s szemp�rba, amik ravasszan csillogtak, ahogy a l�ny �ce�n k�k szemeibe pillantott. A d�monn� fej�ben egy mondat fogalmaz�dott meg: „Milyen gy�ny�r� szemek.” Gondolta, �s egy eml�kk�p futott v�gig az elm�j�ben. Mire v�ge lett a k�peknek, Kelet �rn�j�nek arca v�r�s�dni kezdett, mire gyorsan h�tat ford�tott az �rkez�knek.

-        K�rlek, gyertek ut�nam. – sz�lalt meg halkan, �s mivel h�ttal �lt nekik, nem l�tta Shiro diadalittas mosoly�t.

A k�t f�rfi k�vette a l�nyt, egyenesen a fogad� terembe, ahol tan�cskozni szoktak.

A h�rom szem�ly bel�pett az ajt�n. Kinuye le�lt a megszokott hely�re, �s az el�tte elk�sz�tett helyre telepedtek le a vend�gek.

-        K�rlek mes�ljetek nekem �szakr�l. M�g nem j�rtam ott, �s ha j�l tudom, nemsok�ra oda kell mennem. – mondta a l�ny.

-        M�g mindig gazdag orsz�g, de Kelet nem sokkal maradt le t�le. Rem�lem, ha majd elj�ssz tetszeni fog. – felelte Takeshi.

-        �rtem. – b�lintott a l�ny. – Hogy van az �desap�d?

-        J�l szerencs�re.

-        Shiro, te milyen d�mon vagy? – n�zett a fi�ra, aki eddig le sem vette r�la a szem�t, ami kiss� zavarba hozta.

-        �jd�mon. – v�laszolta.

-        Akkor neked, hasonl� er�d van a Feketes�rk�nyok�hoz, ugye? – �rdekl�d�tt.

-        Igen. Lenne egy k�rd�sem.

-        Mi lenne az? – pillantott a f�rfira.

-        �nnek, hogy lehet fekete a haja, ha Ez�sts�rk�ny? – tapintott a l�nyegre.

-        Ma reggel, volt egy kisebb �tv�ltoz�som, �s m�g nem m�lt el az ut�hat�sa. – felelte zavartan.

-        J�l �ll neked, val�ban gy�ny�r� vagy, ezzel a hajsz�nnel is. – b�kolt a l�nynak �szak �r�k�se.

-        K�sz�n�m. – jelent meg az ajkain egy halv�ny mosoly. – �gy gondolom, meg�heztetek, mik�zben ide tartottatok.

-        Val�ban. – b�lintott a v�r�s haj� d�mon.

-        Rendben. – mondta a n�, mire a terembe szolg�l�k l�ptek be, �s megt�laltak mindenkinek.

Elkezdtek enni, �s k�zben j�l elbesz�lgettek. B�r Kinuye nem nagyon volt �hes, mert nemr�g evett. A l�ny megtudta, hogy mi van �szakon, meg azt is, hogy az apja Takeshinek adta a kez�t. Persze ez a d�monn�nek annyira tetszett, hogy nem gy�zte mag�t nyugtatni. A v�g�n m�g az apja ut�n megy, �s rajta t�lti ki a d�h�t, azt�n meg dolg�t j�l v�gezve visszaj�n ide.

Folytat�sa k�vetkezik…