2.fejezet

By Kinuye

A h�rom d�mon, j�l elt�rsalogtak a csal�dok hogyl�t�r�l �s a tartom�nyokr�l. Az Ez�sts�rk�ny sz�rakoztat�nak tal�lta a tigrisd�mon �s �tit�rsa t�rsas�g�t, b�r az ut�bbi viselked�se kiss� zavarba hozta.

Ami a l�nyt nem hagyta nyugodni, hogy a k�pek, amik akkor j�tsz�dtak le az elm�j�ben, amikor a fekete haj� f�rfire tekintett, hogy azok a m�ltat, vagy a j�v�t mutatt�k. Mivelhogy ez az esem�ny kiss� zavarba hozta, mert ha m�r megt�rt�nt mindaz, amit ott l�tott, akkor nem eml�kszik r�, vagy ha az a j�v�… egy biztos, ha az megt�rt�nik majd, ak�r h�bor� is kirobbanhat emiatt, vagy ak�r meg is gyilkolhatj�k �rul�s miatt. Term�szetesen ezt el akarja ker�lni, legal�bb addig, am�g testv�r�t �s �desanyj�t biztons�gban vissza nem hozta. B�r, am�gy sem tervezne be ilyet, ha m�r van kire t�maszkodnia, mint egy jel�lt, hogy annak a szem�lynek a seg�ts�g�vel, ki is ki�lthatj�k, hogy � Kelet uralkod�ja �s nem csak egy ideiglenes t�masza a tartom�nynak, m�g l�bra nem �ll sz�l�haz�ja.

A d�monn�, ezekkel a gondolatokkal volt elfoglalva, mikor feltettek neki egy k�rd�st, mire � gondolkod�s n�lk�l beleegyezett, hisz nem hallott bel�le semmit. A v�r�s haj� f�rfi szeme megcsillant a felelet hallat�ra, b�r nem � volt az egyetlen, aki �gy reag�lt a v�lasz miatt.

-        Kinuye, teh�t akkor beleegyezel? – tette fel a k�rd�st Takeshi, hogy megbizonyosodjon a l�ny d�nt�s�ben.

-        Igen. – b�lintott a hercegn� mosolyogva.

-        Ez nagyszer�! – ki�ltott fel �r�m�ben a tigrisd�mon, amivel �szhez t�r�tette az elm�ly�lt n�t. – Rem�lem, �gy megfelel neked, ha k�t nap m�lva indulunk.

-        Bocs�ssatok meg, de nem figyeltem. – sz�lalt meg zavartan Kinuye. – Hova, is mentek majd?

-        Semmi baj. Am�gy �szakra, de te is vel�nk tartasz, hisz beleegyezt�l. – felelte mosolyogva a v�r�s haj� fi�, amit�l a l�ny led�bbent, hogy ilyenbe belement, b�r nem l�tszott rajta.

-        Ha nem lenne baj, akkor �n, majd egy h�t m�lva induln�k ut�natok, mert m�g van egy-k�t elint�zni val�m. – pr�b�lt kib�jni a dolog al�l, b�r ez nem j�tt be neki.

-        Vesz�lyes lenne, mert h�bor� van �szakon �s mi kett�nknek is nagy er�fesz�t�sbe ker�lt, m�g el�rt�k Kelet hat�rait. Az eg�sz tartom�nyban nagy erej� d�monok gy�lekeznek �s fell�zadtak az ap�m ellen. Mint mondtam, az�rt ilyen fontos, hogy mihamar�bb visszat�rjek. – k�z�lte a l�nnyal, aki m�r el is felejtette ezt az apr�s�got.

-        �rtem, akkor Danjur�ra b�zom majd Keletet, am�g t�vol leszek. – felelte belet�r�dve, �s egy mosolyt er�ltetett m�lyva ajkaira.

Kinuye m�r hozz� szokott a gondolathoz, hogy elmegy �szakra, �gy mindennel id�ben k�szen �llt. Danjuro kez�be adta a tartom�ny ir�ny�t�s�t, aki meg�rtette a l�nyt, �gy elfogadta a feladatot.

Aznap kora hajnalban, amikor indultak k�t l�ny s�rg�l�d�tt egy nagy szob�ban. Az egyiknek fekete haja volt a m�siknak z�ld, �s mind a ketten egy szekr�nyben keresg�ltek. N�ha kidobtak valamit a hatalmas �gyra, ami m�g�tt�k �llt. Miut�n mindent megtal�ltak, amire sz�ks�g�k volt, neki�lltak v�logatni a tem�rdek ruha k�z�l.

-        Nem gondoltam volna, hogy egy szekr�nyben ennyi dolog elf�r. – sz�lalt meg a fekete haj� n�, mik�zben egy feh�r, f�nyl� anyagot vett a kez�be, amit j�l megn�zett, majd a mellette �ll�ra tekintett. – Szerintem ez j� lesz, nem gondolod?

-        Az a l�nyeg, hogy neked j�-e Kinuye. Nekem tetszik. Pr�b�ld fel, hogy milyen. – felelte a m�sik d�mon.

-        Rendben. – b�lintott a hercegn�, �s kez�ben a ruh�val bement a parav�n m�g�.

-        Ezt vedd fel al�. – rakott fel egy k�k ruhadarabot a parav�nra, majd visszament v�logatni.

-        J�l van, Rika. – v�laszolta Kelet �rn�je �s �lt�zk�dni kezdett.

A szolg�l�, m�g n�h�ny dolgot beadogatott a s�rk�nynak, majd t�relmesen v�rta, m�g az mag�ra �lti a ruh�kat. Kinuye kis id� m�lva kil�pett a parav�n m�g�l.

Egy feh�r hossz� kimon� volt rajta, ami al�l kil�tszott az �l�nk k�k als� ruh�zat. Egy szint�n ugyan olyan sz�n� obit k�t�tt a derek�ra, aminek az alja elfeh�r�lt �s h�tul a t�rd�ig lel�gott. Egy s�t�tk�k bok�ig �r� csizma l�tszott ki a feh�r ruh�zat al�l. S�t�tk�k alkarv�d�k voltak m�g rajta, csak a ruha eltakarta �ket. A k�z�ps� ujjain egy a fekete zsin�r l�tszott, amik szorosan fogt�k az alkarv�d�ket.

-        Azt hiszem, �gy j� lesz. – mondta Kinuye v�gign�zve mag�n.

-        Szerintem is. – biccentett Rika.

-        Hol vannak fegyverek? – �rdekl�d�tt a fekete haj� n�.

-        Itt. – mutatott a kis asztalra, amin k�l�nb�z� t�r�k �s kardok voltak felsorakoztatva. A s�rk�ny odament �s v�logatni kezdett. – B�r nem �rtem, hogy mi�rt kellenek, ha magad is tudsz csin�lni, b�rmikor.

-        Nemsok�ra ingadozni fog az er�m, �s valamivel meg kell v�denem magam. – felelte h�tra sem n�zve, mik�zben egy t�rt forgatott meg a kez�ben.

-        Csak nem? – d�bbent le Rika.

-        De igen. – b�lintott, �s az im�nt n�zegetett fegyvert bedugta a jobb csizm�ja sz�r�ba. – Ilyenkor nem tudom ir�ny�tani az er�met. N�ha elmegy t�bb napra, n�ha meg megn�vekszik.

-        Akkor, m�r tapasztalt vagy ebben. – l�pett bar�tn�je is az asztalhoz.

-        Igen. B�r r�gebben a t�rsam v�dett meg, de 10 �ve egy Feketes�rk�ny v�gzett vele, ha j�l l�ttam. – eml�kezett vissza.

-        Ha j�l l�ttad? – h�zta fel a szem�ld�k�t Rika.

-        Nem vagyok benne biztos. Csak azt tudom, hogy harcoltak, �s ut�na nem tal�lkoztam vele t�bbet. – tekintett k�k szemeivel a mellette �ll�ra.

-        �rtem. Nem hi�nyzik? – k�v�ncsiskodott tov�bb a z�ld haj� d�monn� �s egy szamur�j kardot vett a kez�be.

-        De, igen. – mosolyodott el szel�den.

Megpillantott a f�ld�n egy kardot, aminek a peng�j�n s�rk�ny mint�k d�szelegtek. A fog�s�n�l ez�st szalag volt r�tekerve. Felvette a f�ldr�l �s megvizsg�lta, azt�n a felismer�st�l elkerekedett a szeme.

-        Ez a Ryuu no Gai, m�sik fele? – k�rdezte Rika bar�tn�j�t�l.

-        Igen. Az ap�m m�r mes�lt r�la, de nem tudtam, hogy l�tezik. – felelte �s megmarkolta a kardot. K�nny� volt, hisz n�i k�zbe tervezt�k. A penge hirtelen ez�st�s f�nnyel felragyogott, �s k�k vill�mok keletkeztek a markolatn�l, amik megr�zt�k a d�monn�t, b�r az meg sem �rezte �ket. A jelens�g al�bbhagyott, majd el is t�nt. – �gy l�tom, elfogadott engem, mint gazd�j�t.

-        Hihetetlen. – d�bbent le a l�ny, azt�n mag�hoz t�rt �s kin�zett az ablakon, ahol a Nap korongja m�r f�lig l�tszott. – Igyekezz�nk, mert nemsok�ra indultok.

-        Jaj, t�nyleg. – kapott �szbe Kinuye �s �sszekapkodta a cuccait.

K�t szem�ly v�rakozott a hatalmas el�csarnokban, amikor f�l�ket gyors l�ptek zaja �t�tte meg. H�trafordultak �s megpillantott�k a szalad� d�monn�t, aki el�j�k �rve meg�llt.

Koromfekete haj�t fel�l felk�t�tte egy k�k szalaggal, de m�g n�gy ez�st hajt� d�szelgett a haj�ban. Oldal�n a Ryuu no Gai p�rja l�gott egy fekete kardh�velyben, ezzel elrejtve val�di kil�t�t.

-        Sajn�lom, hogy megv�rakoztattalak benneteket. – sz�gyellte el mag�t egy kicsit a l�ny.

-        Semmi baj. Indulhatunk? – k�rdezte Takeshi.

-        Igen. – b�lintottak Shiro�k.

A h�rom d�mon el�tt kiny�lt r�snyire a vaskapu, amin kil�ptek. Az utc�kon m�g egy l�lek sem volt, �gy �szrev�tlen�l tudtak t�vozni a palot�b�l. Az erd�be �rve, m�r nem kellett sietni�k, ez�rt m�r lelass�thattak.

-        Kinuye, m�g nem mondtuk, de a Feketes�rk�nyok palot�ja melletti erd�n kell �tkeln�nk, ami nem t�l biztons�gos. – sz�lalt meg Shiro a n�re n�zve b�bor szemeivel.

-        M�r j�rtam ott n�h�ny �ve. Csak n�h�ny gyeng�bb s�rk�ny t�madott meg. – felelte a d�monn�, �s elnyomott egy �s�t�st.

-        Az m�g, akkor volt. Ha igaz, amit hallottam, akkor a vez�r�k nagy erej� d�monokk� k�pezte ki a katon�it. – k�z�lte Takeshi.

-        Ryou, tal�n f�lsz valamit�l? – k�rdezte mag�t�l hangosan, �s g�nyosan elmosolyodott. Az �tit�rsai k�v�ncsian tekintettek a l�nyra.

-        Tal�n ismered? – �rdekl�d�tt a v�r�s haj� f�rfi.

-        Igen. – b�lintott a l�ny.

-        M�gis honnan? – k�rdezte Shiro meglep�dve.

-        Fumiet � rabolta el, �s az any�m is n�la van. Azt mondta, egy felt�tele van annak, hogy elengedje �ket, de nincs kedvem teljes�teni. – mondta Kinuye �s ny�jt�zott egyet, �gy nem l�tta a d�bbent arcokat. – Csak arra, m�g nem gondolt, hogy van egy-k�t �tletem a h�gom kiszabad�t�s�ra �s a Ryuu no Gai visszaszerz�s�re.

-        Bairei kardj�t? – k�v�ncsiskodott Takeshi.

-        Aha. – biccentett egyet a l�ny.

A h�rom d�mon, a nap tov�bbi r�sz�ben nem nagyon besz�ltek, vagy ha igen valamilyen vid�m t�m�r�l.

Folytat�sa k�vetkezik…