A múlt árnya

1. rész: Érzések

Nap sütötte nyári napra ébredet Sesshoumaru

és csapata.

A nagyúr már korán felkelt nem tudott

aludni.

Akár hogy erőltette.

Valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság

lett úrrá a szívén.

Rin meg is jegyezte reggeli közben.

-Mi a baj Sesshoumaru nagyúr.

-Nincs semmi Rin

-Nincs semmi baj.

A démon Rin felé fordul.

 Rin meg a nagyúr felé fordul.

-Sesshoumaru nagyúr elmehetek közeli tóhoz.

-Miután megetted a reggelid.

Párperc elteltével boldogan fut

Sesshoumaruhoz a kislány.

-Meg reggeliztem!

-Most már elmehetek Sesshoumaru nagyúr?

-Menj csak Rin.

-De veled megy Yaken is.

-Jó rendbe.

Bólintott a kislány és már futott is a tó felé

-Várj meg Rin.

Kiabált utána Yaken.

-Na végre hogy beértelek.

Eközben Sesshoumaru mélyen belemerült a

gondolataiba.

Rin és Yaken nagy nehezen meg találták a

tavat.

A tó partján meg pillantottak egy nőt.

Ép a tavat nézte.

Hosszú ezüstös fehér haja lófarokba volt

felkötve.

Külsőleg olyan volt, mint egy kutya démon.

A démon észrevette de nem foglalkozott velük.

Rin összeszedte minden bátorságát és előjött a

fák árnyékából.

Yaken próbálta a kislányt visszatartania de

nem sikerült marasztalásra bírnia.

-te ki vagy?

Kérdezi félénk bátortalan hangon Rin az

idegen démont.

A démon Rin felé fordult.

Az arca kimondottan szép és ridegen

karizmatikus volt.

Arany sárga szemei nyugodtságot tükröztek.

♣♣♣

Sesshoumaru magához tér mély gondolataiból.

Érezte az idegen démon illatát ismerős volt számára.

Hisz ez hozta vissza a gondolataiból.

Ezért Rin után ment.

Mikor elég közel ért hozzájuk meg állt.

Meg van a nyugtalanságom oka.

Gondolta magába Sesshoumaru.

Nem hit a szemének mikor meg látta azt a nőt

kivel együtt nevelkedtek.

Bár nem voltak vérszerinti testvérek a kötelék

meg maradt a szívükbe.

-Heian te mit keresel itt.

Kérdezte nyugodt ridegséggel a húgát.

-Bizonyára csak a véletlen műve hogy

találkoztunk.

Mondta neki Heian.

Egy darabig csak nézték, kutatták egymás

gondolatát.

Még Yaken sem mert, megszólalni nehogy

dühös legyen rá a nagyúr.

A síri csendet Rin törte meg.

-Ki ez Sesshoumaru nagyúr?

Sesshoumaru mérgesen ránézet és nyugodt

hangon, ezt mondta.

-egy rég nem látott testvér.

Rin ekkor újból összeszedte a bátorságát és

mindenkit bemutatott Heianak.

-Sesshoumaru nagyurat már ismered ez itt

Yaken én, pedig Rin vagyok.

-és te… -Heian.

Jött a válasz a démonnőtől.

A kislány odafutott a tó partjához és, elkezdet

a vízbe sétálni.

Néha bele dobot egy- egy kavicsot a tó vízébe.

Heian utána ment.

Egy darabig csak nézte a játszadozó kislányt.

Aztán úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá.

Sesshoumaru meg őket nézte egy fa

árnyékából.

A nap már lemenőbe volt és, Rin egy nem várt

kérdést tett fel Heianak.

-Szeretném, ha ezt az éjszakát velünk

töltenéd.

A nagyúr nem volt elragadtatva Rin kérésétől.

Heian, Sesshoumarura néz.

-Miért tölteném az éjszakámat olyan helyen,

ahol nem látnak szívesen.

-Akkor gyere velünk vissza.

Mondta közömbös ridegséggel a nagyúr.

Heian elment velük a táborhelyükre.

Tűzet gyújtottak.

Rin meg vacsorázott és elaludt.

Az éjszaka kimondottan hideg volt.

Ezért Heian levette prémjét és ráterítette a

kislányra.

Sesshoumaru ezt észre vette.

-előjöttek az anyai érzéseid?

-Mi közöd hozzá.

Felelte neki rideg közömböségel.

Nyugodj csak, meg nem miattad alszok veled

itt a fa tövébe.

-gondoltam.

A két kutyadémon nagy nehezen elaludt.

Másnap hajnalba Heian elmegy a tóhoz

fürdeni.

Nem sejti hogy Sesshoumaru már rég

felébredt.

A démon gondol egyet, és Heian után megy.

Igyekszik tisztes távolságból, követni nehogy

megérezze az illatát.

Sesshoumaru odaér a tóhoz és leül egy fa

tövébe.

Természetesen olyan szögbe hogy Heiant jól

lássa.

Egy kicsit elgondolkodott miközben a nő telt

keblét és széles csípőjét nézte a rózsaszín

napfelkeltében.

Heian ki jön a tó vízéből, és Sesshoumarura

néz.

-Te leskelődtél.

Sesshoumaru szemén némi zavarodottságot

lehet felfedezni.

-öööizé csak ere jártam.

-Na persze és ezt higgyem is el.

Sesshoumaru lenézet a földre.

-Még mindig átlát rajtam.

Tudja, mit érzek, és mit gondolok.

Ha jóban meg gondolom, Heian ismer a

legjobban.

Heian felöltözik és a nagyúr felé, fordul.

-Elmegyek.

-Miért?

-Nem tudom veled újra kezdeni az életem.

Még nem.

Mikor meg láttalak vissza tértek a régi

emlékek.

Amíg nem tudom lezárni magamba 

múltatamat.

Addig, nem tudok hozzád visszatérni.

Heian szép lassan eltávolodott és közben a nap

is fel kelt a keleti horizonton.

Sesshoumaru legszívesebben utána ment

volna.

De nem tette.

Tiszteletbe tartotta a kérését és szíve

legmélyén remélte, hogy egy nap még

találkoznak.

Folyt.köv