Csendes �j

                                  By Kinuye

Csendes �j volt. A csillagok sokkal, nagyobb f�nnyel cs�b�tgatt�k az embereket, hogy ki�ljenek �s b�mulj�k �ket. M�g sohasem volt ilyen gy�ny�r� az �gbolt, tal�n t�l sz�p volt, hogy igaz legyen, m�gis val�dinak t�ntek. A tavaszi sz�l j�tszadozott a cseresznyefa vir�g halv�nyr�zsasz�n szirmaival, amik k�nnyed�n sz�lltak a szell� karjaiban, mik �vatosan vitt�k �ket. Az �jszaka, nem csak a vir�gokat f�jta le a hatalmas, m�gis gy�ny�r� f�r�l, hanem a m�mor�t� illatot, ki meg�rez szinte el is felejtette val�di c�lj�t.

A mes�be ill� k�pr�l egyetlen dolog hi�nyzott, de nemsok�ra az is a hely�re ker�lt. A tereb�lyes lombkorona alatt, egy �gi t�nem�ny pihent, kit a lehull� szirmok var�zsoltak m�g gy�ny�r�bb�. Minden t�k�letesnek l�tszott, m�gsem stimmelt valami.

A l�ny kis�p�rte a szem�be l�g� m�lyva tincset, azt�n feltekintett a f�ra. El�re tekintett, ahol �ppen a teliholdban gy�ny�rk�dhetett, de ink�bb kiny�jtotta maga el� a kez�t, �s egy szirom hullt a tenyer�be, amit be is z�rt. Egy halv�ny mosoly h�z�dott a s�t�tr�zsasz�n ajkakon. A fiatal sz�ps�g arca el� emelte jobb kez�t, amit kinyitott �s benne hat csillog� Sakura szirom nyugodott. Egy k�nnyed f�j�ssal, a szirmok kisz�lltak a porcel�nfeh�r ujjak k�z�l �s, a l�gy szell� terelgette egy kisebb erd� fel�. A l�ny m�lyva szemeivel k�vette a szikr�z� szirmokat, m�g el nem t�ntek.

A f�k k�z�l, narancs f�ny sz�r�d�tt ki. V�r�s l�ngok t�ncoltak az �jben, amik hat szem�lyt vil�g�tottak meg. Mind az igazak �lm�t aludta.

A gy�ny�r� szirmok a t�z felett �sszegy�ltek, �s megbabon�zva k�r�ztek a meleg l�ngok felett, azt�n mind a t�zbe hullt. Meglep� m�don, a t�z lassan kialudt, ezzel az �jszaka fekete f�tyl�t maga ut�n hagyva.

A kis csapat �szrev�tlen�l aludt tov�bb, de egy hossz� fekete haj� fi� hirtelen fel�lt, �s a meleget sug�rz� l�ngok maradv�nyaira pillantott. Sz�lni akart t�rsinak, de mintha hangja elment volna t�togott. Zavartan, pislogott a mellette nem sokkal fekv� barna haj� l�nyra, akire egy szikr�z� Sakura vir�g hullt a sz�ve fel�. A d�monirt� mellkasa mintha egyre lassabban, emelkedett volna meg, azt�n egyszercsak nem mozdult t�bb�. A l�ny mellett alv� szerzetes is ugyan �gy j�rt, mint kedvese, akit a bar�tai k�vettek.

A fi� k�ts�gbeesetten ugrott a fiatal mik�hoz, akit k�vetkez�nek sz�ntak, hogy �r�k nyugov�ra t�rjen. A hanyou fel akarta �breszteni a l�nyt, ami siker�lt is, miut�n felr�zta. A miko �lmosan pislogott a mellette t�rdepl� f�rfira, de amikor fel�lt, egy szikr�z� szirom hullt a v�ll�ra, amit �szrev�ve levett mag�r�l, �s maga el� emelte kez�t, hogy megvizsg�lja, mik�zben fel�llt.

-         Inuyasha. Mi lehet ez? – k�rdezte szinte hang n�lk�l a j�v�b�l �rkezett, �rtetlen�l tekintve a mellette �ll�ra.

A f�ld�mon, aki most emberi form�j�ban volt, kikapta a l�ny kez�b�l a szirmot �s sz�tt�pte, miel�tt eldobta volna. A fi� azt vette �szre, hogy a miko instabil l�bakon kezd �llni, �s el�jul. Inuyasha elkapta a l�nyt, aki �rezte, hogy meg fog halni, �s egyre nehezebben maradt �bren �s kapott leveg�t.

-         Inuyasha,…mondanom kell…valamit. – mondta a miko akadozva, �s er�tlen�l.

-         Kagome, ne besz�lj. – mondta a f�ld�mon, �s mag�hoz �lelte a l�nyt.

-         Szeret…lek. – mondta ki v�g�l, amit m�r olyan r�gen szeretett volna. Inuyasha meglep�d�tt, de nem vette �szre, hogy az utols� szirom r�sz�llt.

-         �n is szeretlek. – felelte suttogva, �s megcs�kolta Kagom�t.

Amikor elv�ltak, a l�ny m�g halv�nyan elmosolyodott, azt�n lecsukta gesztenyebarna szemeit, �s nem nyitotta ki t�bb�. A hanyou m�g mag�hoz �lelte a mikot, azt�n � is meg�rezte azt a k�l�n�s �rz�st.

Nekid�lt egy fa t�rzs�nek, ami m�g�tte volt, azt�n v�gigfutott a test�n a f�ld�nt�li nyugalom, azt�n � is k�vette szerelm�t a hal�lba.

Volt m�g egy szikr�z� szirom, ami egy palota ablak�n sz�llt be, �s az alv� gonosz hanyoun k�t�tt ki. A f�rfi m�st �lt �t, mint a kis csapat, mert amint a szirom a ruh�j�ra sz�llt, kipattantak a szemei �s hirtelen fel�lt.

A test�be kib�rhatatlan f�jdalom ny�lalt, �s emiatt n�m�n felord�tott, azt�n a test�b�l szirmok lettek �s a palot�val egy�tt elt�ntek a f�ld sz�n�r�l.

A gy�ny�r� l�ny, elmosolyodott �s � is szirmokk� v�lt, csak �t a l�gy szell� felkapta �s elf�jta amerre, �tja vitte.

A fekete �gbolton, a csillagok f�nye bevil�g�totta a hatalmas cseresznyef�t, ami alatt a l�ny n�zte a teliholdat. Ism�t csend honolt az �jszak�ban…

A kis csapatb�l, Sango nyitotta ki el�sz�r a szem�t, �s amikor fel�lt, k�nnyek sz�ktek a szem�be. Mellette fek�dt az �jult Kohaku, a kis�ccse, akit eddig Naraku ir�ny�tott, de a f�rfi hal�l�val visszakapta szabads�g�t.

Miroku is fel�bredt �s egy�tt �r�ltek Kohakunak. A d�monirt�nak bevallotta �rzelemit, ami viszonz�sra tal�ltak.

Inuyasha �s Kagome egyszerre kelt fel, de a l�ny majdnem sik�tott, amikor megpillantotta a fi�t. A hanyou arc�n egy-egy lil�s m�regcs�k d�szelgett, ami azt jelezte, hogy teljes d�mon lett. Mivel �k is szerett�k egym�st, boldogok voltak.

Shippou �s Kirara is j�kedv� volt, hisz mindenki megkapta, amire mindig is v�gyott.

K�s�bb kider�lt, hogy a szirmok nem meg�lt�k �ket, hanem megtiszt�totta a lelk�ket �s teljes�tette a k�v�ns�gukat. Sakura a cseresznyefa szelleme volt, akit Naraku �lt meg, de � is keltette �letre. A f�rfi, emiatt a n� busz�j�nak �ldozata lett.