3.rész
2006.12.15. 21:22
A múlt árnya
3. rész:Lezárás
Már egy ideje rótták a végtelenút porát és
egyetlen olyan démonnal, sem találkoztak,
akibe kagome ékkő szilánkot érzékelt volna.
Heian kisé furcsán érezte magát az emberi
társaságba. Egyáltalán nem volt hozzá szokva,
hogy ennyi ember veszi körül. Mindig
magának való kutyadémon volt.
A nap már utolsó sugarait szórta a tájra.
Heian egy pillanatra megáll és ránézet a vörös
színekbe játszó égboltra. Miközbe nézte, ahogy
a nap eltűnik a nyugati horizonton visszatért
múltja minden fájdalma és öröme.
Még ilyen hosszú idő után is fájdalommal teli
szomorúsággal gondolt vissza szeretet
nevelőapja halálára. Valaha egész nyugat a
tiéd volt. Még bele gondolni is fáj hogy már
nem tied az a táj. Így elmélkedet magában,
egész addig még felnem eszmélt, azon hogy
elvesztette inuyashat és társait. Már az első
csillagok is fel jöttek az égen.
-inuyasha egésznap idegesen csendes volt.
Ez csak egyet jelenthet számára, ma van újhold első éjszakája.
Akkor sietnem kell. Bele szimatolt a levegőbe
inuyasha illatát keresve. Mikor meg találta,
lépteit felgyorsítva elindult az illat irányába.
***
inuyasha és barátai egy mezőn ütöttek tábort.
A domb tetejéről egy árny közelítet feléjük.
A szerzetes és a szellemirtó lány felfigyelt a
közelgő árnyra.
-szerzetes érzed, van itt valaki.
-hm igen érzem.
Felugranak, és támadni készülnek, de sango
hirtelen megtorpan és felkiált.
-Heian!
Heian a szerzetesre nézet.
-féltölem látom a szemén.
Hiába próbálod palástolni félelmed szerzetes.
-Miből gondolod, hogy félek?
-Legyen annyi elég, hogy látom rajtad, bárhogy
próbálod is rejteni.
Heian még utoljára belenézet a szerzetes
szemébe és otthagyta.
Nyugodt léptekkel közelítet inuyasha felé.
-Na végre hogy ide értél. Hol voltál ilyen
sokáig?
Ránéztem inuyashára és röviden csak ennyit,
mondtam.
-Egy kicsit elmerengtem.
Feleltem ridegen a féldémonak.
-Gyere, ülj le közénk.
Invitált kagome, de nem volt túl sok kedvem
hozzá, ezért inkább vissza utasitotam
szívélyes invitálását.
-köszönöm de nem fázok.
Tipikus démon reakció gondolja magába
kagome.
Egy darabig csak álltam és figyeltem.
Éreztem, hogy történi fog valami, de egyelőre
nyugodt csend honolt mindenütt.
Mikor meguntam az örökös kémleléses
álldogálást leültem a kistársaság közelébe.
Az ég csillagosan nézet le ránk. A tűz finom
melege egy kicsit eltompitota őket.
Ezért semmit nem vetek észre a feléjük
közeledő veszélyből.
***
A tűz körül mindenki a saját gondolataival
volt elfoglalva. kagomét nagyonfoglalkoztata
Heian viselkedése. Hol kedves bűbájosan
anyáskodó kutyus volt utána a megfoghatalan
kegyetlen nagyúrnő. Minden áron meg
szerette volna fejteni Heian titkát, ezért ismét
inuyashahoz fordult, hátha tud valamit.
Nem talajátok furcsának Heian viselkedését?
-Ugyan már Kagome.
Heian mindig ilyen volt.
-Ennyire természetes neki emberi mivoltod?
-igen.
Válaszolta Heian a távolból.
- Esetleg meg is magyarázzam?
-Igen, jó lenne.
-Már nagyon sokszor láttam inuyashat emberi
alakba.
Mikor elváltunk egymástól meg ígértetem
vele, hogy mindig óvatos lesz, és vigyáz
magára.
Ennek ellenére mindig visszatértem hozzá,
amikor eljött az újhold ideje.
Heian megfordult és ránézet kagoméra.
-kielégítetem kíváncsiságodat?
-igen köszönöm. Bár kagome nem ere a
válaszra várt.
-Nem sokára vége a sötét éjszakának, és
inuyasha megint a régi lesz.
-Elég nyugodt éjszakát tudhatunk magunk
mögött.
Azért ne vegyél rá mérget. Még bármi meg
történhet.
Mindenki elhallgatott, a tájra néma csend
borult.
Csak Heian volt fent őrizte inuyasha álmát.
Aludj csak inuyasha. Nem tudhatod, hogy
mikor lesz részed újból ilyen édes dedként
álmodni. Csak várt, már a tűz is kialudt.
Heian felállt és elnézet a dombok felé.
-jön valaki. Szinte érezni a levegőbe a gonosz
szél auráját.
Hirtelen szél támadt és az ép kezdődő
pirkadatba meg jelent egy női alak könnyű
pihe tollon szállva. A nő leugrott a földre és
elindult inuyasha felé.
***
Sango megérezte a veszélyt, de a mély
álmaimba merült társaságot nem tudta
magához téríteni. Heian hova lett? Kérdezte
önmagától sango és elkezdte kémlelni a mezőt.
Miközbe heiant kereste szemeivel megakadt a
szeme egy dombon és annak szélén ott ált
Heian és kagura. ép harchoz készülődtek.
Sango oda ment inuyashahoz és elkezdte
ébreszgetni. nem sok síkerel. helyete felkelt
kagome.
-mi van sango mi baj?
-itt van kagura.
Felkel ébreszteni inuyashat, nem szabad így meglátnia.
Most kagome próbálta felkelteni a féldémont.
oda ment hozzá és a fülébe mondta ébresztő.
A hanyou felemelte a fejét és kagomére nézet.
-mit akarsz kagome?
-valami fontosat szeretnék mondani.
Akkor igyekezz, mert mindjárt újból földnek
dőlök.
-inuyasha itt van kagura.
A hanyou felpattan a földről és idegesen,
ráförmed kagoméra.
-mért nem ezzel kezdted!
Hol az a nyomorult boszorkány?
Gyorsan körbe pásztázta a dombot, kagurat
kersve.
Heian. mondta alig érthető hangon a
féldémon.
Mikor meglátta Heiant és kagurat harcközbe.
A féldémon gondolkodás nélkül az épp harcolni
készülő démonő után rohan.
Kagome utána kiáltott, de mint hiába süket
fülekre talált kiáltása.
-gyere vissza inuyasha!
Inuyasha csak futott a domb felé és nem tudott
másra gondolni csak ara, hogy most végezni fog
a boszorkánnyal.
Folyt. köv
|