A múlt árnya

6. rész: A múlt igazsága

   Az úton végig haladva szembe találtam

magam

apámmal.

   Szomorúan a szemébe néztem, és azt

mondtam

neki.

- Jó lenne, ha végre elmondanád az igazságot

Yoshironak.

  Talán akkor békén hagyna, és tovább

mentem.

  Az úti célom az istálló volt.

  Úgy gondoltam vissza térek Rinhez és ott,

alszok vele a szalmába.

  Már kezdtem magam ki ismerni a palotába,

és nagyjából tudtam hogy mi hol található.

Miután meg találtam az istállót bementem.

Nagyon sötét volt bent de ez nem érdekelt és

elkezdtem rint és ah unt keresni.

Itt kell valahol lennie annak a karámnak,

érzem Rin és ah un illatát.

Na végre meg vagytok.

Öröm ült ki arcomra, mert már kezdtem

álmosodni.

Bementem a karámba és lefeküdtem, ah un

közelében.

A sárkányló lehajolt és jól szemügyre vet vajon

ki az, aki lefeküdt a mellé. Megszaglászott és

miután érezte, hogy csak én vagyok felemelte

fejét és tovább aludt.

De nem jött álom a szememre, annyira

felzaklatót a bátyám.

Az, ahogy nézet rám, ahogy meg csókolt.

Bár csak Sesshoumaru tette volna mind ezt?

Aztán egy nagy sóhaj hagyta el ajkamat, és

még egyszer megpróbáltam egy kisalvásra

sarkalni önmagam.

Már majd nem elaludtam mikor léptekre

lettem figyelmes.

Ez sosem agya fel.

Futott át a fejemen.

Felálltam és vártam hogy kiderüljön, vajon

melyik férfit rejti a sötétség.

Feszült várakozással telt el bennem az a pár

perc, míg kiderül, hogy ki van a sötétbe.  Mikor

meg éreztem illatát a férfinak, már tudtam

hogy ez Sesshoumaru.

A bennem lévő stressz oldódni kezdet.

***

Beléptem az istállóba azonnal meg éreztem

Heian és Rin finoman édeskés illatát.

Elindultam az illat irányába és egyik

karámba meg is találtam a kedvesemet.

Ott ált előttem és riadt szemekkel nézet rám.

Mi a baj Heian?

Semmi Sesshoumaru most már semmi.

A sötét istállóba két aranyló szempár nézet

egymásra, mély szerelmes öszinteségel

- Mért vagy az istálóba?

- Lejöttem Rinhez.

Itt biztonságosabb, mint bent a palota falai

mögött.

Sesshoumaru kíváncsian rám nézet.

Piszkált a bátyád?

- Igen.

Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem

szeretem.

- Ezt a sebet az arcodon ö okozta?

- Nem felet semmit csak bólintott egyet.

A seb az arcán mindent elárult.

 Tudtam, hogy nem önszántából történt meg a

csók.

- Minden rendbe?

Kérdeztem tőle aggodalommal teli hangon.

Igen minden rendbe de mért kérded?

Nem tehetek róla, aggódok érted.

Tudom és jólesik aggodalmad, de szeretnék

végre elaludni, mert álmos vagyok.

Nem alszol itt.

Jelentete ki Sesshoumaru kedves határozot

hangon.

Velem jössz a palotába.

- Nem megyek oda vissza.

Túl könnyű préda lennék a bátyámnak!

Nem, ha a szobámba töltenéd az éjszakát Rinel

együtt.

Keresd meg és hozd utánam.

Elkezdtem a szalmába kutatni és nagy

nehezen meg találtam rint.

Édes dedként aludt a szalmába.

Óvatosan felvetem és Sesshoumaru után

mentem.

Ott várt az istálló ajtónál.

 Végig mentünk az udvaron és belopóztunk a

palotába.

Jól kijátszottuk az őröket Sesshoumaruval.

Aztán bementünk az előtérbe és onnan fel egy

lépcsőn a folyosóig.

A folyóson elhaladva megállt Sesshoumaru egy

ajtónál itt vagyunk.

Menj be és fektesd le rint.

Azzal elment és egyedül maradtam a

kislánnyal.

Szerencsére nem ébredt fel, amikor letetem, a

megvetet ágyára.

Gondosan betakartam és a szobába, lévő

félhomályba meg kerestem azt az ágyat, mit

Sesshoumaru szánt nekem.

De nem találtam más fekhelyet

Sesshoumaruén kívül.

Úgy hogy oda lefeküdtem, és ismét magamra

erőltetem az alvást.

Mire visszaért Sesshoumaru addigra már rég

aludtam.

Hm Heian elaludt.

Végre lesz egy nyugodt éjszakája.

Kiment az erkélyre egy kicsit gondolkodni.

A hold ezüstösen csillogott a sötét égen be

villágitot mindent így Sesshoumarut is.

Mélyen elgondolkodó állapotba volt mikor

megérzet egy kezet a mellkasán.

Heian gondolta magába Sesshoumaru és

megfogta az ismeretlen kezet.

- Drága sesshoumarum végre visszajöttél.

- Igen visszajöttem Heian.

-Yakent kerestem, de nem találtam meg.

- Talán felébresztettelek?

- Nem Sesshoumaru, nem ébresztettél fel.

Mikor elmentél megpróbáltam ismét elaludni.

Azt hiszem sikerült is egy kicsit aludnom.

De amikor meg éreztem, hogy visszatértél

egyből magamhoz tértem, és nem tudtam már

visszaaludni.

Pedig olyan álmos vagyok.

- Tudom Heian.

Ott feküdt álmos fejem a hátán és csak némán

álltam mögötte.

Szorosan fogtam mellkasát, nem akartam

elengedni, de kénytelen voltam.

A szorításom gyengülni kezdet.

 A fáradtságerősebb volt akaratomnál a földre

zuhantam és ismét mélyálomba

szenderültem.

Meg fordultam Heian a földön feküdt.

Olyan békésnek látszót.

Kihinné el neki ezt a megrázó élményt.

Kezdtem már álmos lenni és tudtam, hogy

Heian nélkülem, nem tud elaludni, mert nem

érezte magát biztonságba.

Felvetem karomba és oda vittem az ágyhoz.

Letetem az ágyra aztán betakartam és

lefeküdtem mellé.

Még álmába is beszélt és a nevemet ejtette ki

száján.

Sesshoumaru szeretlek.

Elernyedtem mellette egy darabig csak

gondolkodtam aztán engem is elnyomott az

álom.

***

Hiroshi nagyúr még megfordult Heian után

nézet.

Ideje lesz elmondanom az igazat Yoshironak.

Mélyen a gondolataimba burkolózva

elindultam megkeresni a fiamat

Egy kis séta után meg is találtam.

           A tóparton ált és szomorú tekintettel nézte a tó

tükör sima felszínét.

Yoshiro érezte, hogy valaki közeledik.

Biztos az apám gondolta magába és tekinteté

az útfele emelte.

Egy darabig nézte az utat aztán vissza,

fordította fejét a víz simogató tükrére.

Odaértem hozzá és csak néztem öt a szomorú

arcát.

Tudtam, mit érez, mert én is azt éreztem

mikor Aya visszautasítót.

Éreztem hogy apám az ki közelit felém, még is

levegőnek néztem.

Te vagy az apa?

Igen fiam.

Mit csinálsz itt a kertbe, már késő van.

Semmit.

Yoshiro nagyot sóhajtót és megtört szemekkel

apja szemébe nézet.

Mi ez a nagy sóhaj édes fiam?

Nehezen viselem Heian visszautasítását.

Pedig mennyire szeretem!

Az életemet adnám érte, de az ő szíve inkább

ahoz a ficsurhoz húza.

Akkár bele is pusztulhatok a fájdalomba.

Az sem érdekelné.

Elkeseredet szemkel nézet apjára és nem tudta

mitévő lehetne.

A nagyúr érezte hogy most jöt el az igazság

pillanata.

Most kell neki elmondania Heianról az

igazságot.

Fiam !

Valamit el kell mondanom de ez nekem sem

könnyű.

Mondjad apám halgatlak.

Heian a testvéred.

Ezért nem érezhetsz iránta szerelmet.

Meg könnyebülés lett úra Hiroshi nagyúr

szívén,miután kimondta ezt a párszót.

Várta a fia reakcióját.

Sejtetem, hogy rokonom lehet,de hogy a

testvérem ara nem gondoltam.

Még akor sem gondoltál rá mikor édes

lányomnak szólitotam?

Nem apám.

Hiroshi nagyúr a lehorgasztot fejel a földre nézet.

Aztán vissza emelte  a fejét és ismét fia szemeibe nézet.

Elmondok neked egy történetet Ayaról és

rólam.

Igy legaláb meg ismered Heian szűletésének

történetét.

Hiroshi nagyúr belekezdet történetébe.

„A hugom mindig közel ált hozám.

Mikor megszületet akor már felnöt férfinak

számitotam.

Ahogy az évekteltek egyre csinosab lett,és

sajnos beleszertem a saját hugomba.

A gond még is ott volt hogy mire Aya

felcseperedet akkora  már  megnösültem és

adigra már te is megszűletél.

Még nagyon kicsi voltál és szinte semmit nem

értetél a körülöted lévő világból.

Egy éjjel lefekvéshez készülödtünk de én nem

birtam elaludni.

Folyton az  járt a fejembe hogy vajon Aya

viszonozná e érzéseimet.!

Nem gondolkodtam sokáig.

Ki keltem az ágyból és elindultam Aya szobája

felé.

Meg álltam az ajtó elöt és halgatoztam egy

darabig.

Szerncsére még fent volt.

Bementem hozzá és szerelmes vágyakal teli szemekel belenéztem szemeibe.

Zavartan rám nézet és ezt mondta nekem?

Mi van veled Hiroshi?

Nagyon furcsán viselkedsz.

Oda mentem hozzá megfogtam az ajkát és meg

csókoltam.

Utána leszedtem róla a háló ruháját és

letepertem az ágyára.

Befogtam a száját és ara kértem, hogy ne

sikítson, mert különben kénytelen leszek

valamivel betömni.

Az a félóra, amit vele töltöttem minden egyes

perc mélyen beleívódót a szívembe.

Eltelt egy hónap és kiderült hogy Aya állapotos

lett.

Aya kérdöre vont hogy miért tetem ezt vele,és

hogy tönkre tetem az egész életét.

Ekkor látam öt útoljára élve.

Mikor megszületet Heian nem voltam ott.

Aya egyedül akarta megszülni a gyereket,

minden segítség nélkül.

Egy nap be mentem Ayahoz hogy megnézem

hogy van.

Szörnyű látványba volt részem.

Aya földön feküt felvágót erekel és már alig

volt benne élet.

Letérdeltem vérbe fagyot testéhez.

Fölé hajoltam és kérdöen a szemébe néztem.

Bánatos szemekel nézet rám vissza  minntha

azt kérdené még mindig hogy miért tetem ezt

vele.

Egy darabig még egymás tekintetét fürkésztük

aztán végleg lehunyta szemét.

Erösen magamhoz öleltem jéghideg testét és

elkezdtek potyogni könnyeim.

Aztán meg látam Heiant.

Ott feküdt Aya vérébe és csak sírt sírt.

A kis teste csupa vérvolt.

Felkaptam Heiant és berohantam vele

apámhoz.

Jéghideg tekintetel rám nézet aztán a vértől

szenyes gyermekre.

Most mit kezdesz ezel a gyermekel?

Kérdezte tölem apám.

Nem tudtam neki mit felelni,de már akor

tudtam hogy Heian nem maradhat itt.

Másnap elindultam a nyugat felé.

Tudtam, hogy Taisho nagyúr nem fog vissza

útasitani mert nagyon jó volt a kapcsolatunk a

nyugati birodalomal.

Mikor oda értem a gyermekel a karomon a

nagyúr fogadot és mosolyogva megkérdezte

hogy mibe segithet.

Elmondtam neki mindent a történtekről és

meg kértem, hogy nevelje fel a lányomat.

Nem volt más kikötése csak, az hogy egy nap az

én lányom és Sesshoumaru férj és feleség

legyen.

Boldogan bele egyeztem és átadtam neki a

lányomat, és elmentem vissza keletre.”

***

Yoshiro kikerkedet szemekel figyelte apja

minden szavát.

Hiroshi nagyúr a bűnbánó szemekel a fiára

nézet.

Sajnálom, amiért ilyen hosszú ideig

eltitkoltam elöted az igazságot.

Most már te is ismered Heian történetét, és

biztos vagyok benne, hogy Sesshoumaru is.

Yoshiro csak nézte apját és most már

megértete hogy miért nem, akarja, hogy

Heianal egy pár legyenek.

Nem akarta hogy elkövese úgyan azt a hibát,

amit már apja egyszer elkövetet.

Menj aludni yoshiro .

Holnap korán kell kelned mert elkel vined egy

levelet a nagynénédnek az északi területekre.

Yoshiro csak bólintót egyet és elindult vissza a

palotába.

Folyt.köv