J�gbe fagyott R�zsa

Els� fejezet

Ismeretlen

Feh�rr� v�ltozott a vil�g. �s hideg volt, cs�p�s hideg. Sesshoumaru kimer�lten g�rnyedt el�re a nyeregbe �s m�r csak a s�rk�ny�ban tudott b�zni, hogy az �llat az ir�ny�t�sa n�lk�l is tov�bb botork�l el�re. Mindig csak el�re. Tudta, hogy a metsz�, jeges sz�lben ak�r egy pillanatnyi meg�ll�s is a hal�lt jelentheti. F�jdalom �gette az oldal�t, �s csak ez tartotta vissza, hogy nehogy belehulljon az eszm�letlens�g k�tj�ba.

Elveszett a feh�r vil�gban, megvak�totta a m�rf�ldekre ny�l� h�takar�, amely befedte a hegyeket, a f�kat �s az eget, csapd�ba esett a gonosz h� fagyott pokl�ban, melynek jeges szil�nkjait folyton-folyv�st az arc�ba sodorta a sz�l. De annak ellen�re, hogy a s�rk�nya lass� l�pteit�l is komoly f�jdalmat �rzett, egyetlen eff�l�t jelz� szisszen�s sem hagyta el a sz�j�t.

El�sz�r is a hideg jelent�s enyh�l�st jelentett a s�rg�n perzsel� naphoz k�pest. Sesshoumaru arra gondolt, legal�bb enyh�ti a sajg� seb okozta d�moni l�zat. A makul�tlanul feh�r takar� elzsibbasztotta az elm�j�t, �gy t�bb� nem l�tta szeme el�tt a csatateret �ztat� v�rt, melyben apja, a nagy InuTaisho fuldoklott, s v�g�l leveg�h�z jutott. �s nem �rezte a hal�l szag�t.

Egy ideig, amikor az ereje egy�tt fogyott a test�b�l patakz� v�rrel, �gy v�lte, hangokat sodor fel�je a tombol� sz�l. Hangokat, melyek a nev�t suttogj�k.

"Hallucin�ci�" magyar�zta be mag�nak Sesshoumaru, mert m�g ilyen �llapotban sem hitte el, hogy a leveg� besz�lni tud.

M�r elvesz�tette az id��rz�k�t. �s annak ellen�re, hogy d�mon volt, kiv�l� szagl�ssal �s hall�ssal - �s persze id��rz�kkel - nem tudta, mi�ta tart az utaz�s. �r�k vagy napok teltek el? El�sz�r m�g azt hitte, hogy majd belebotlik egy szellemfaluba, ahol ell�tj�k a sebeit, mivel ezek az �tkozott v�g�sok, t�l nagyok, t�l m�lyek �s t�l vesz�lyesek az �let�re n�zve. Most viszont m�r csak valami f�lrees� helyet keresett, ahol megpihenhet, �s ha nincs szerencs�je, akkor, ahol nyugodtan meghalhat. Vagy tal�n m�r meg is halt, �s a pokol nem m�s, mint a soha v�get nem �r� t�l. B�r tudta, hogy ez nem igaz.

A Nagy Kutyaszellem, a Nyugati Tartom�nyok �r�k�se nem �gy k�pzelte el hal�l�t, sebes�lten, egy kihalt, f�lrees� helyen. Hanem csat�ban, h�bor�ban ahol m�lt�s�ggal �s dics�s�ggel halhat meg, mikor m�r az ellens�g nagyj�t eltiporta. De a sors nem �gy akarta.

�hs�get sem �rzett, pedig utolj�ra a csata el�tt p�r nappal evett. "A csata el�tt" gondolta k�d�sen, melyben gy�ztek �s egyetlen sebet sem kapott. Ostobas�g, k�nnyelm� ostobas�g volt t�le, hogy ut�na egyed�l akart hazamenni... Hi�ba volt � er�s, a leger�sebb d�mon, ha egy 1 h�ten �t tart� csat�ban rendesen kif�radt.

Biztosra vette, hogy a 6 ellens�ges �s egyben er�s P�rducd�mon is hazafel� tartott, amikor azon az erdei �sv�nyen szembeker�ltek egym�ssal. El�sz�r �gy gondolta elengedi �ket, elv�gre megadt�k magukat. " A marh�k" gondolta. Nyugat megnyerte a csat�t, �s a P�rducd�monok serege �sszeomlott. De a 6 d�mon szem�ben m�g ott izzott a csata heve, a v�gel�thatatlan v�ront�s �s a hal�l, s mikor a Nagy�rra rontottak, � m�r kivont karddal, v�rta a t�mad�st.

Imm�r soha t�bb� nem l�tj�k az otthonukat, de att�l tartott � sem fogja l�tni a saj�tj�t. Nem l�phet a Nyugati Tr�nra, nem birtokolhatja, amit �r�k�lt, de ez most a legkev�sb� �rdekelte.

Mik�zben a s�rk�nya keservesen vonszolta mag�t el�re, minden erej�vel az�rt k�zd�tt, hogy az eszm�let�n maradjon. M�r el is �rt a k�vetkez� erd�be, vette �szre tomp�n, mik�zben pr�b�lt koncentr�lni. Nem tudta, merre j�r, �s ezt az�rt is k�l�n�snek tal�lta, mert �gy ismerte a Birodalmat, ahol �lt, mint a saj�t tenyer�t.

Errefel� m�g sohasem j�rt. A t�r�keny, sz�rke f�k teljesen halottnak t�ntek. Madarakat sem hallott, csak azt az egyhang� ropog�st, ahogy a s�rk�nya egyre el�r�bb t�r a h�ban.

Ez lehet a hal�l f�ldje. Vagy a haldokl�s�.

M�sodpercekbe telt, mire felismerte, hogy mi az, amit l�t, amikor megpillantotta a szarvast. Mi�ta elkezdett esni a h�, ez volt az els� �l�l�ny, amit l�tott. Az �llat r�ad�sul f�lelem n�lk�l figyelte.

"De mit�l is kellene f�lnie?" gondolta keser�en, �s er�tlen�l felnevetett, ami ink�bb egy k�h�csel�snek hallattszott. Hiszen m�g arra sincs ereje, hogy el�h�vja energiaostor�t. �s amikor a szarvas od�bb sz�kkent, Nyugati Sesshoumaru Herceg er�tlen�l a lova nyak�ra zuhant.

Amikor visszanyerte az eszm�let�t, az erd� m�r a h�ta m�g� ker�lt, el�tte pedig feh�r tenger ter�lt el. Vagy legal�bbis annak t�nt. Egy tengernek, melynek k�zep�n ez�stsziget csillog. K�d�s l�tom�s�ban kisebb �s nagyobb tornyok is felt�rultak. A legmagasabb cs�cs�n z�szl� dacolt a vadul tombol� sz�llel. Egy kiny�lott, v�r�s r�zsa a feh�rs�gben.

Pr�b�lt er�re kapni. Ahol z�szl� lobog, ott Kir�lys�gnak, Birodalomnak kell lennie. �s melegnek. Az �ssze �gyas�t odaadta volna, ha �let�nek utols� �r�it lobog� t�z meleg�n�l �s f�ny�n�l t�ltheti. Nem szerette egyik �gyas�t sem, ez�rt is adta volna oda. A hideget b�rta, most m�gis nagyon v�gyott a t�z meleg simogat�s�ra.

De a szeme el�tt lassan elfeketedett a vil�g, �s megsz�d�lt. A kimer�lts�g �s a gyenges�g r�t�r� hull�mai k�zepette �gy v�lte, l�tja a v�rv�r�s r�zs�t, ahogy a feh�r tenger f�l�tt k�zeledik fel�je. �szt�k�lte a s�rk�ny�t el�re. Ha nem halhat meg a t�z mellett, legal�bb szippantani akart a vir�g illat�b�l, miel�tt meghal. Szerette a r�zs�kat. Sosem vallan� be, de nagyon szerette.

M�r annyi ereje sem maradt, hogy a sors�t �tkozza, amikor ism�t �ntudatlans�gba zuhant, �s lecs�szott a nyeregb�l, egyenesen bele a h�ba.

A f�ldet �r�s f�jdalma visszar�ntotta a val�s�gba �s l�tta, amint egy arc hajol fel�je. Gy�ny�r�, smaragdz�ld szemp�rt l�tott, r�zs�s, tejsz�n� b�rt, �s l�gy, telt ajkakat, melyek megmozdultak de a szavak m�r nem jutottak el a f�l�ig.

A n�nek v�r�s csukja fedte a haj�t, � pedig kiny�jtotta a kez�t, hogy meg�rintse.

- Ezek szerint nem vir�g vagy. -ny�gte hidegen a szellem.

- Nem, j� uram. Csup�n egy asszony.

- Jobb meghalni egy cs�k meleg�n�l, mint a t�z mellett - r�ntotta maga fel� a csukly�n�l fogva, �s miel�tt m�g el�jult volna, �rezte, hogy tal�koznak az ajkaik.

"F�rfiak" gondolta Rina, mik�zben h�tr�bb h�z�dott, "nagyon is furcsa teremtm�nyek". Ilyen �llapotban cs�kot lopni t�bb, mint ostobas�g. A fej�t cs�v�lva fel�llt, �s kez�be vette a k�rt�t, ami eddig sz�les selyem�v�n l�gott. Seg�lyk�r� jelet f�jt, majd levette a k�peny�t �s a h�ban fekv� Sesshoumarura ter�tette. Ut�na mell� �lt, a karjaiba vette, �s v�rta, hogy n�h�ny er�sebb k�z seg�ts�g�vel a kast�lyba vigy�k a v�ratlan vend�get.

Folytat�sa k�vetkezik...