M�sodik fejezet

D�moni L�z

"A hideg �s a szellemv�re mentette meg az �let�t, de a d�moni l�z csaknem �jra elvette. Mellette �llt a csat�ban az ereje �s" tette hozz� gondolatban Rina "� maga is". Mindent megtett, ami csak az erej�b�l telt, hogy meggy�gy�tsa az ismeretlent, aki, mik�zben a h�l�szob�ja fel� vitt�k, k�tszer is visszanyerte az eszm�let�t. �s mind a k�t alkalommal viaskodni kezdett. Gyeng�n ugyan, de ahhoz az�rt el�g er�sen, hogy felszakadjon a sebe.

Rina gyorsan r�parancsolt k�t ember�re, hogy fogj�k le, am�g �lomkortyot �nt a sz�j�ba, mert tudta, hogy a seb kitiszt�t�sa �s bevarr�sa nagy f�jdalommal j�r, �s Rina nem szerette l�tni, ha valaki szenved.

�sszeszedte orvoss�gait �s gy�gyf�veit, majd felt�rte durva tunik�j�nak az ujj�t. Az �gyon fekv�, ruh�tlan f�rfitestet csak a keskeny ablakon bees�, s�padt napf�ny vil�g�totta meg. Rina m�r kor�bban is l�tott meztelen f�rfit, mint ahogy azt is tudta, mire k�pes a kard peng�je.

- Olyan helyes. - jegyezte meg Kimie, Rina egyik szolg�l�l�nya, akit az �rn�je az�rt h�vott maga mell�, hogy a seg�ts�g�re legyen, �s csaknem fels�hajtott.

- Mir�l besz�lsz? Hiszen haldoklik. - �s Rina felcsattant - Szor�ts�tok meg jobban azt a k�t�st! Nem akarom, hogy pont az �n otthonomban v�rezzen el.

Ezt k�vet�en kiv�lasztotta a megfelel� gy�gyszereket �s az �gy mell� l�pve m�r csak a sebre �sszpontos�tott. A m�ly v�g�s 2 cm-el Sesshoumaru h�na alatt ked�d�tt �s egyenesen h�z�dott, eg�szen a derek�ig. Rina homlok�n gy�ngy�z�tt az izzads�g �s s�padtan, de nyugodt, gyors k�zzel dolgozott.

"Mennyi v�r" gondolta zih�lva. "�s mennyi f�jdalom. Hogy �lhette t�l mindezt? Az ok�, hogy szellem de akkor is m�r r�gen halottnak kellene lennie, ha a hideg le is lass�totta a v�rz�st".

Csak egyszer tarott r�vid sz�netet, amikor le�bl�tette a kez�r�l a v�rt �s megsz�r�totta, de amikor felemelte a t�t, Kimie els�padt.

- Asszonyom...

Rina sz�rakozottan pillantott fel. Csaknem teljesen megfeledkezett arr�l, hogy a l�ny is mellette �ll.

- Elmehetsz. Sokat seg�tett�l.

Kimie olyan gyorsan t�vozott, hogy Rina csaknem mosolygott rajta. "Persze, ha dolgoznia kellett, sohasem volt ilyen f�rge." Majd visszafordult a beteg�hez �s �vatosan, de nagy szak�rtelemmel elkezdte �sszevarrni a sebsz�leket.

Mikor ezzel v�gzett, a saj�t receptje alapj�n k�sz�tett balzsammal fedte be a sebet, majd bek�t�zte, �s azzal a tudattal kezdett kisebb s�r�l�seket keresni Sesshoumaru test�n, hogy tudta, a nehez�n m�r t�ljutott.

Tal�lt n�h�ny kisebb v�g�st �s horzsol�st, valamint egy s�lyosabb v�g�st a d�mon lapock�j�n, de az m�r mag�t�l elkezdett �sszez�r�dni. Rina �gy sz�molt, hogy a csat�t, amiben r�szt vett, legal�bb k�t, de ink�bb h�rom napja v�vhatt�k.

Amikor Rina v�gzett a sebek ell�t�s�val, el�vett egy tiszta ruh�t, �s elkezdte lemosni az eszm�letlen�l hever� d�mon test�r�l a l�z ver�t�k�t.

Meglehet�sen j�k�p�nek tal�lta. Rina most m�r megengedte mag�nak, hogy alaposabban szem�gyre vegye. Magas �s izmos. Ez�st haja sz�tter�lt az �gynem�n, az arc�t pedig mintha m�rv�nyb�l faragt�k volna. A sz�ja telt volt �s valahogy kem�ny. Hideg tekintet� arca eszm�letlen�l vesz�lyes k�ls�t k�lcs�nz�tt neki. K�t szem�ld�ke mint egy-egy fekete kecsesen �vel� vonal. Rina eml�kezett r�, hogy a szeme aranybarna, amely m�g a f�jdalom, a l�z �s a kimer�lts�g ellen�re is gy�m�ntk�nt csillogott.

Ha az Istenn� �gy akarja, ism�t felfogja nyitni.

Gondosan betakarta, majd vetett egy has�bot a t�zre, azt�n le�lt �s virrasztani kezdett.

A l�z k�t napon �s k�t �jszak�n kereszt�l gy�t�rte Sesshoumarut. Id�nk�nt r�ngat�z� roham ker�tette hatalm�ba - val�sz�n�leg a m�regt�l, ami a szervezet�be ker�lt -, ilyenkor az �gyhoz kellett k�t�zni, nehogy felszak�tsa a seb�t. N�ha �gy aludt, mint egy halott �s Rina m�r att�l tartott, sohasem �bred fel. M�g a saj�t kever�s� gy�gyszerei sem voltak k�pesek visszaszor�tani a l�z�t.

Rina csup�n Sesshoumaru �gya mell� h�zott sz�kben szunnyadt el id�nk�nt, amikor tudott. �s egy alkalommal, amikor a d�mont r�zni kezdte a hideg, beb�jt mell� a takar� al�, hogy a saj�t teste meleg�vel pr�b�lja megnyugtatni.

Sesshoumaru kinyitotta a szem�t, de tekintet�b�l csup�n �r�let sug�rzott. Rina eddig sz�nd�kosan szor�totta h�tt�rbe az ir�nta �rzett sajn�lat�t, de az ekkor els�pr� er�vel t�rt ki bel�le. Amikor lesz�llt az �j �s jeges sz�l r�zta az ablakot, kez�be fogta a d�mon kez�t �s m�r el�re gy�szolta.

Az �let a legbecsesebb aj�nd�k �s rettenetesnek t�nt, hogy csak az�rt ker�lt ilyen messzire az otthon�t�l, hogy elvesz�tse.

Varr�ssal �s �nekl�ssel igyekezett megnyugtatni mag�t �s amikor �gy l�tta, hogy Sesshoumaru nyugodtabban l�legzik, az egyik szolg�l�j�ra b�zta fel�gyelet�t �s ment, hogy int�zze a h�z �gyeit. A l�z utols� �jjel�re m�r csaknem megt�rte a k�ts�gbees�s. Rina kimer�lten siratta a d�mon feles�g�t, �desanyj�t, azokat, akiket maga m�g�tt hagyott, �s nem tudj�k, mi t�rt�nt vele. M�r v�g�re j�rt az erej�nek. Sesshoumaru homlok�ra sim�totta a tenyer�t.

- Idegen. �n nem �rtottam neked. Amit most teszek, az �gy, vagy �gy, de v�get vet a szenved�seidnek. Vagy meggy�gyit, vagy meg�l. Ha tudn�m a neved - sim�tott v�gig gyeng�den a l�zt�l �g� homlokon -, vagy jobban ismern�lek, sokkal k�nnyebb lenne mindkett�nk sz�m�ra. L�gy er�s - t�rdelt fel Rina az �gyra Sesshoumaru mell�. - �s harcolj.

Ezzel egyik kez�t a k�t�st�l megfosztott seb, a m�sikat pedig az eszmletlen f�rfi sz�ve f�l� tartotta �s szabadj�ra engedte az er�t, ami kereszt�lsz�guldott a test�n, a v�r�n. Egyenesen a d�monba.

Sesshoumaru felny�g�tt. Rina nem figyelt r�. Tudta, hogy amit csin�l, az mindkettej�knek f�j. A d�mon teste �vben megfesz�lt �s h�travetette a fej�t. Rina l�legzete elakadt a szeme el�tt kavarg� k�pek l�tt�n: hatalmas kast�ly, k�d�s sz�nek, �kk�vekkel d�sz�tett Tr�n.

Eddig m�g sohasem fordult el�, hogy amikor gy�gy�t�s k�zben bepillantott valakinek a sz�v�be, azt l�tta volna, hogy az �v�t sz�l�tja.

Majd hirtelen krist�lytiszt�n felt�nt el�tte egy f�rfi arca, akinek borosty�n szemeib�l sug�rzott a b�szkes�g �s tal�n a f�lelem.

Gyere haza fiam. Gyere haza �ps�gben. Sz�ks�g van r�d! - hallotta Rina a f�rfi szavait.

Zene hallatszott, valamint d�monok ki�ltoz�sa �s r�szeges nevet�se. Majd megvillant valami, mint napsug�r a f�nyl� ac�lon, �s val�s�ggal letagl�zta a v�r szaga �s a csatazaj. Rina elfojtotta a tork�b�l felt�rni k�sz�l� zokog�st, amikor egy r�vid pillanatra megl�tta ezt a k�pet. Kardok csap�dtak egym�shoz, karmok villantak �s vagdaltak, energiaostorok szelt�k a leveg�t, mik�zben �rezni lehetett az izzads�g, a v�r �s a hal�l szag�t. A d�mon minden erej�t �sszeszedve harcolt ellene, verg�d�tt, Rina v�g�l a tudata erej�vel sikeresen legy�zte. �gy v�lte, k�s�bb is r��r ell�tni a sebeket, melyeket ebben a szab�lyos harcban egym�son ejtettek.

Rina izmai remegtek, �s l�ny�nek egy r�sze legsz�vesebben sikoltva menek�lt volna. Hiszen az �gyon fekv� d�mon semmit sem jelentett neki. Ennek ellen�re saj�t lelk�nek a t�z�vel k�zd�tt a l�z ellen, Sesshoumaru pedig a k�pzelet�nek a peng�it ford�totta ellen�k.

Rina �rezte, ahogy az ac�l a h�s�ba mar. Felsikoltott a f�jdalomt�l. Ebben a pillanatban � is belek�stolt a hal�lba.

A d�mon sz�ve hevesebben kezdett verni a keze alatt �s az oldal�n �ktelenked� v�g�s eleven t�zk�nt �gette a tenyer�t. Rina m�r belel�tott az elm�j�be �s igyekezett a f�jdalom f�l�be kerekedni, mik�zben minden tud�s�t latba vetette, hogy megmentse.

Felpattant Sesshoumaru szeme �s �veges tekintettel b�mult a vil�gba.

- Nyugati Sesshoumaru - sz�lalt meg Rina tiszt�n, hab�r �gy �rezte, minden egyes l�legzetv�tel fel�r egy r�m�lommal. - Vedd el, amire sz�ks�ged van. A Gy�gy�t�s T�z�t, �s az �letet.

Sesshoumaru ellazult. Tekintete elhom�lyosodott, majd pill�i remegve lecsuk�dtak. Rina �rezte, hogy finoman reszket a teste, mik�zben �lomba mer�l.

M�g mindig par�zslott benne a t�z.

- Mi ez? - suttogta maga el�, mik�zben nyugtalanul megd�rzs�lte a saj�t sz�v�t. - Nem sz�m�t. M�r nem. Nem tehetek t�bbet �rted. �lj - hajolt el�re, �s homlokon cs�kolta a d�mont. - Vagy halj meg b�k�ben.

Megsz�d�lt, amikor elkezdett lem�szni az �gyr�l, �s amikor elvesztette az eszm�let�t, a feje Sesshoumaru sz�v�re zuhant.

Folytat�sa k�vetkezik...