Harmadik fejezet

�bred�s

Sesshoumaru az �brenl�t �s az �lom hat�r�n sodr�dott. Id�nk�nt azt k�pzelte, m�g mindig a csat�ban harcol �s parancsokat ki�lt a d�mon t�rsainak, mik�zben kardja �s energiaostora k�m�letlen�l kaszabolja azokat, akik meg mer�szelt�k t�madni a f�ldjeit.

Hirtelen visszaker�lt abba a k�l�n�s, fagyott erd�be, ahol annyira f�zott, hogy att�l tartott, szil�nkokra roppannak a csontjai. Majd a hideg egyszerre t�zbe v�ltott �s l�ny�nek egy darabk�ja, mely halv�nyan �rz�kelte a k�lvil�got, fel�v�lt�tt f�jdalm�ban.

Valami h�v�s �s �des cs�szott le a tork�n, �s ett�l ism�t elszunnyadt. Arr�l �lmodott, hogy otthon fekszik az �gy�ban, egy mindenre k�sz asszony mellett, aki egy kis �letet visz eddigi unalmas �let�be, melyet igaz m�r megszokott, m�gis v�gyna egy olyan n�re, akinek a b�re meleg, puha �s r�zsaillat�.

Lassan k�zeledik a hajnal.

Azt hitte zen�t hall, h�rfamuzsik�t �s l�gy, dallamos �neksz�t.

Id�nk�nt egy arcot l�tott. Smaragdz�ld szemp�rt, b�jos, telt ajkakat. Mindezt aranybarna, m�zsz�n� haj vette k�rbe �s a l�tv�ny egyszerre volt kib�rhatatlanul gy�ny�r� �s kib�rhatatlanul szomor�. �s minden egyes alkalommal megjelent, amikor a hideg, a forr�s�g vagy a f�jdalom kib�rhatatlann� v�lt.

Egyszer arr�l �lmodott, hogy az ismeretlen n� a nev�n sz�l�tja. A hangja �gy csengett, mintha parancsolna. A tekintete els�t�t�lt, majd megtelt f�jdalommal �s er�vel. Haja a melle el� bukott, � pedig elaludt, m�lyen �s b�k�sen, mik�zben elt�lt�tte az �rz�s, hogy mindenfel�l k�r�lveszi az ismeretlen asszony illata.

Amikor fel�bredt, ugyanazt az illatot �rezte. �gy k�szott oda hozz�, mint a h�s szell� egy forr�, ny�ri napon. A feje f�l�tt m�lyv�r�s b�rsonybaldachin fesz�lt. Azt b�multa, mik�zben gondolkodni pr�b�lt.

Nem otthon van. El�sz�r erre d�bbent r�.

Ut�na arra, hogy �l.

Reggel van. Keskeny, tompa f�nysug�r sz�r�d�tt be az ablakon. Nem sokkal hajnal ut�n. Megpr�b�lt fel�lni, de a mozdulatt�l azonnal l�ktetni kezdett az oldala. Az ismeretlen n� abban a pillanatban mellette termett, ahogy felszisszent.

- �vatosan - cs�sztatta Rina egyik kez�t Sesshoumaru feje al�, �s vigy�zva egy cs�sz�t emelt a sz�j�hoz. - Igy�l.

Nem hagyott sz�m�ra m�s v�laszt�st, le kellett nyelnie n�h�ny kortyot, de el�tte sikeresen el�t�rt tork�b�l egy morg�s. Azt�n felemelte �s f�lretolta a n� kez�t.

- Hol... - �s hallotta, milyen rekedt �s gyenge a hangja, de m�g �gy is sikeresen megtudta tartani a rideg sz�nvonalat. - Hol vagyok?

- Idd meg az er�levest, Sesshoumaru Herceg. Nagyon gyenge vagy.

Sesshoumarunak nem tetszett, hogy ez az asszony csak �gy parancsolgat neki �s legsz�vesebben ellenkezett volna, de csal�dottan be kellett ismernie, hogy val�ban roppant er�tlen. Ellent�tben a n�vel, akinek a kez�n megl�tszott a kem�ny munka. Mik�zben a levest nyelte, alaposan megn�zte mag�nak.

M�zsz�n�, egyenes sz�l� haja eg�szen sz�rke ruh�j�nak derek�ig �rt. Nem viselt �kszert, sem szalagot a haj�ban, semmi f�le csecsebecs�t sem, ennek ellen�re gy�ny�r� volt, sug�rzott r�la a n�iess�g.

"Egy szolga" tal�lgatott mag�ban Sesshoumaru "aki �rt valamelyest a gy�gy�t�shoz". Majd megtal�lja a m�dj�t, hogy megh�l�lja, amit �rte tett. Mind neki, mind az ur�nak.

- Mi a neved, asszony? - k�rdezte hidegen Sesshoumaru.

Rina megborzongott a m�ly, fagyos hangt�l. "A f�rfiak val�ban furcsa teremtm�nyek" gondolta, mik�zben felvonta a szem�ld�k�t. Alig nyerte vissza az eszm�let�t, m�ris elkezdte csapni neki a szelet. Legal�bbis �gy gondolta, ugyanis itt, ebben a Birodalomban, ha egy f�rfi els�re megk�rdi egy n� nev�t, az azt jelenti, hogy udvarolni akar neki. Persze Sesshoumaru nem tudott az eff�le szok�sokr�l.

- Rina vagyok.

- H�l�val tartozom neked Rina - ezzel megpr�b�lt felkelni, ami nem igaz�n siker�lt neki.

- Ma m�g nem lehet, uram. Tal�n majd holnap - tette f�lre a cs�sz�t a l�ny. - Am�g ell�tom a sebedet, fel�lhetsz.

- �lmodtam r�lad - jelentette ki k�z�mb�sen a d�mon. "Igen, nagyon gyenge vagyok" gondolta Sesshoumaru. "Biztosan a P�rducd�monok mocskos m�rg�t�l". Nem tudta, hogy lehets�ges ez, hiszen � immunis a m�rgekre, de ez valahogy kifogott rajta. Legk�zelebb �vatosabb lesz �s nem becs�li al� az ellens�g�t, mik�zben � maga is meggyeng�lt. De hat�rozottan jobban �rzi mag�t. - Mi�rt �nekelt�l?

- Az�rt �nekeltem, hogy m�lassam az id�t. H�rom napja vagy itt.

- H�rom... - ism�telte Sesshoumaru, azt�n �sszeszor�totta a fog�t, mik�zben Rina seg�tett neki fel�lni. Nem mutatta a f�jdalm�t. - Egy�ltal�n nem eml�kszek semmire.

- Ez teljesen term�szetes. Most ne mozogj.

Sesshoumaru �sszevont szem�ld�kkel figyelte, ahogy az oldal�r�l Rina letekeri a k�t�st. Nemesi sz�let�se folyt�n egy�ltal�n nem szokott hozz� ahhoz, hogy parancsokat teljes�tsen. K�l�n�sen nem szolg�l�l�nyokt�l. M�gsem tett semmif�le megjegyz�st.

- Besz�lni akarok az uraddal �s megfizetni a... vend�gszeretet�t - Sesshoumaru nem tal�lta a megfelel� szavakat, de ugyanolyan ridegen ejtette ki a �ket, mint eddig.

- Itt nincs semmif�le �r. Sz�pen gy�gyul - mormolta maga el� Rina, mik�zben ujjaival finoman v�gigsim�tott a sebhelyen. - �s h�v�s. Sz�p sebhelyet szerezt�l. Nem biztos, hogy elfog t�nni - kente be balzsammal gyorsan, nagy szak�rtelemmel. - Tudom, hogy f�j m�g. De eddig is kib�rtad, �s nem szeretek t�l sok alv�kortyot adni a betegeimnek.

- Minden jel szerint m�r eleget aludtam.

Rina elkezdett friss k�t�st rakni a sebre �s k�zben hozz��rt a d�monhoz. "B�jos teremt�s" gondolta Sesshoumaru, �s megr�k�ny�dve vette �szre, hogy n�mi �rdekl�d�st �rzett a n� ir�nt. De azt�n �gy gondolta, ez csak a f�rfiass�g�nak jelei. Ezek szerint val�ban kezdi jobban �rezni mag�t. Arra gondolt, hogy ez a l�ny sokkalta szebb az � �gyasain�l. Egyik kez�vel �rz�kelhetetlen�l v�gigsim�tott Rina haj�n. Tetszett neki a selymes, m�zsz�n� haj. Eddig csak barna �s fekete haj� n�kkel volt dolga...

- M�g soha �letemben nem volt ilyen csinos �pol�n�m - v�ltott cseveg� hangulatra a d�mon, de a hangsz�ne mit sem v�ltozott.

- Tartogasd az er�det k�s�bbre, j� uram - felelte h�v�sen, elutas�t�an Rina, �s hangj�t�l Sesshoumaru szem�ld�ke ism�t �sszeszaladt. - Nem tudom elv�gezni a dolgom, ha k�zben csak a saj�t v�gyaid kiel�g�t�s�re gondolsz - l�pett h�tra �s ridegen v�gigm�rte. - De ha ennyire er�snek �rzed magad, akkor tal�n tudsz enni m�g egy kis levest, �s egy falat kenyeret.

- Nem szoktam emberi �tkekkel t�pl�lkozni - felelte kim�rten Sesshoumaru, majd hozz� tette - de ha musz�j, jobb szeretn�k h�st.

- Azt meghiszem. De nem kapsz. Tudsz olvasni, Nyugati Sesshoumaru?

- Igen. Term�szetesen.. A nevemen sz�l�tott�l - folytatta gyanakv�an. - Honnan tudtad meg?

Rina a lelk�ben t�tong� k�tra gondolt. Arra, amit l�tott. Amit �rzett, �s arra, hogy m�g nem k�sz�lt fel r�, hogy b�rmelyikr�l besz�lgessen.

- Mik�zben l�zasan fek�dt�l, nagyon sokat besz�lt�l - felelt. �s ezzel nem is hazudott nagyot. - Majd keresek neked k�nyveket. �gyban fek�dni unalmas. Az olvas�s seg�t - emelte fel Rina az �res levesescs�sz�t �s elindult az ajt� fel�.

- V�rj! Hol vagyok? - k�rdezte Sesshoumaru ellentmond�st nem t�r�, j�ghideg hangon.

Rina visszafordult.

- A R�zs�k Kast�ly�ban, a T�l Sziget�n, ami a J�gtengerben emelkedik.

Folytat�sa k�vetkezik...