Negyedik fejezet

R�zs�k Kast�lya

- V�rj! Hol vagyok? - k�rdezte Sesshoumaru ellentmond�st nem t�r�, j�ghideg hangon.

Rina visszafordult.

- A R�zs�k Kast�ly�ban, a T�l Sziget�n, ami a J�gtengerben emelkedik.

Sesshoumaru sz�ve kihagyott egy �temet, de a tekintete nyugodt maradt.

- Ez egy gyermekmese. Legenda. -jelentette ki h�v�sen.

- �pp olyan val�s�gos, mint az �let vagy a hal�l. T�bb mint h�sz �ve te vagy az els� ember, Sesshoumaru, aki erre j�rt. Ha majd kipihented magad �s meger�s�dsz, elbesz�lget�nk arr�l, hogyan ker�lt�l ide.

- V�rj! - emelte fel Sesshoumaru a kez�t, amikor Rina kinyitotta a szoba vaskos, faragott ajtaj�t. - Te nem szolg�l� vagy - �s hirtelen arra gondolt, hogy is t�vedhetett ekkor�t. Az egyszer� ruha, a kibontott haj �s az, hogy Rina nem viselt �kszereket, teljesen f�lrevezett�k. De b�szke tart�sa �s m�velt besz�de el�kel� sz�rmaz�s�r�l �s j� nevel�sr�l tan�skodott.

- Szolg�lok - ellenkezett Rina. - Mint ahogy eg�sz �letemben szolg�ltam. Rina vagyok, a J�gtenger Kir�lyn�je.

Sesshoumaru elk�ped�se akkor sem sz�nt, amikor becsuk�dott Rina m�g�tt az ajt�. Gyermekkor�ban mes�lt�k m�r neki a R�zs�k Kast�ly�nak a legend�j�t. A palota egy szigeten �llt, melyet egykoron nyugodt, gy�ny�r� t� �vezett, k�r�l�tte buja erd�k z�ldelltek �s gazdag term�st hozott a f�ld. De �r�k t�lbe tasz�totta az �rul�s, a f�lt�kenys�g, a bossz� �s a var�zslat.

�s emlegettek m�g egy j�goszlopba fagyott r�zs�t is. De m�r nem tudta pontosan felid�zni a r�szleteket.

Persze az eff�le sz�besz�deket mindig is ostobas�gnak tartotta. T�nd�rmes�nek, amit az�rt tal�ltak ki, hogy lefekv�s el�tt elmondj�k a gyerekeknek.

�s m�gis... M�gis, �tkelt a h� �s hideg birodalm�n. A csat�t, melyben harcolt �s v�g�l megnyert, a ny�r elej�n v�vt�k, ut�na valahogy m�gis elveszett a t�lben.

Mert a l�zt�l f�lig eszm�letlen�l messze, �szakra keveredett. Tal�n a K�rhozott Hegys�gbe, vagy m�g azon is t�l, ahol vad t�rzsek �zik a hatalmas, feh�r medv�ket �s m�g mindig s�rk�nyok �rzik a barlangokat.

"Ostobas�g" gondolta Sesshoumaru. Besz�lt olyan d�monokkal, akik azt �ll�tott�k, j�rtak ott, �s s�t�tk�k v�zzel �vezett j�gszigetekr�l, sz�lfatermet� harcosokr�l mes�ltek.

Egyik�k sem eml�tett soha semmif�le kast�lyt.

Vajon mindebb�l mennyit tudhat be a k�pzelet�nek, vagy az �lmainak? Elhat�rozta, hogy majd szem�lyesen j�r ut�na, �s f�lrel�kte a takar�t. Kiverte a verejt�k �s az izmai is remegtek, mire fel tudott �lni az �gya sz�l�re. Annyira legyeng�lt, hogy az m�r-m�r a b�szkes�g�t is s�rtette. "Hogy a francba lehets�ges ez?" szitkoz�dott mag�ban. "�n nem lehetek ilyen gyenge, m�g sebes�lten sem!" Hossz� percekbe ker�lt, mire �sszeszedte mag�t.

Amikor fel�llt, megremegett el�tte a vil�g, mintha csak v�zt�kr�n pillantana kereszt�l. �rezte, milyen merev a t�rde �s meg kellett kapaszkodnia az �gy t�ml�j�ban, csak �gy tudott talpon maradni.

Mik�zben pihent �s k�sz�lt a k�vetkez� mozdulatra, alaposan megn�zte mag�nak a szob�t. A fel�letes szeml�l� �zl�sesnek, ak�r m�g el�kel�nek is tal�ln�, de Sesshoumarunak felt�nt, hogy a sz�veteket rojtosra koptatta az id�. De a szekr�nyek �s a sz�kek f�nyesen ragyogtak �s a fak� sz�nyegen is l�tszott, micsoda mestermunka. A gyertyatart�k ez�stb�l k�sz�ltek �s a t�z is egy m�rv�nyb�l rakott kandall�ban lobogott.

Majd recseg� iz�letekkel, �vatosan, mint egy �reg nagyap�, az ablakhoz botork�lt �s ott j�les�en kiegyenesedett.

Csak feh�rbe borult vil�got l�tott, b�rmennyire is er�ltette a szem�t. A nap f�nye tomp�n vil�glott az eget bor�t�, tejszer� f�gg�ny m�g�l, f�nye m�g �gy is megcsillant a kast�lyt k�r�lvev� j�gen. A t�volban hom�lyosan ki tudta venni egy kop�r erd� h�val bor�tott �rny�t. Feh�rs�g �s feh�rs�g mindenfel�.

A kast�ly l�b�n�l a h�takar� �gy ter�lt el, mint egy frissen mosott leped�. Sesshoumaru nem l�tott mozg�st, nem l�tott nyomokat. Nem l�tta semmi jel�t az �letnek.

"Vajon kettesben lenn�nk?" t�n�d�tt. "Kettesben azzal az asszonnyal, aki kir�lyn�nek nevezi mag�t?"

Hirtelen megpillantotta Rin�t. V�r�s ruh�s alakja �lesen el�t�tt a feh�r h�tt�rt�l. Hossz�, gyors l�ptekkel haladt, "mint aki hazafel� igyekszik a v�s�rr�l" gondolta Sesshoumaru. �s mintha csak megneszelt volna valamit, Rina meg�llt, megfordult, �s feln�zett Sesshoumaru ablak�ra.

A d�mon nem tudta tiszt�n kivenni a l�ny arckifejez�s�t, az �lla tart�s�b�l arra k�vetkeztetett, nincs megel�gedve a viselked�s�vel. "De h�t az kit �rdekel, nekem ne parancsolgasson!" Majd Rina visszafordult �s tov�bb ment az erd� fel�. T�zv�r�s k�penye r�pk�d�tt a sz�lben.

Sesshoumaru legsz�vesebben ut�na sietett volna, hogy v�laszt �s magyar�zatot k�veteljen a k�rd�seire. Az �gy�ig is alig tudott visszav�nszorogni, miel�tt a kimer�lts�g teljesen eluralkodott rajta. Be b�jt a takar�k al� �s a nap h�tralev� r�sz�t �taludta.

- �rn�, a d�mon ism�t l�tni akar.

Rina tov�bb folytatta a munk�j�t a sz�les kupola alatt, a dr�ga f�ld�n. A h�ta m�r sajgott, de cseppet sem b�nta. Ezen a helyen, amit kertnek nevezett, termesztette a gy�gyn�v�nyeit, na meg n�mi z�lds�get �s n�h�ny vir�got, melyek megel�gedtek az �vegboltozaton besziv�rg� napsugarak csek�ly f�ny�vel.

- Most nincs id�m r�, Otsune - h�zott kap�j�val egy keskeny �rkot. A k�r sohasem szakadt meg: �ltet�s, �pol�s, arat�s. A kert �letet csemp�szett a vil�g�ba. Nem sok �r�me volt ezen k�v�l. - Kimi�vel egy�tt ti is eltudj�tok l�tni.

Otsune elh�zta a sz�j�t. � gondozta gyermekk�nt Rin�t, � tan�totta, �polta, amikor megbetegedett �s Reiko Kir�lyn� hal�la �ta �gy gondoskodott r�la, mintha az �desanyja lenne. Azon kevesek k�z� tartozott a R�zs�k Kast�ly�ban, akik k�rd�re mert�k vonni az ifj� Kir�lyn�t.

- M�r h�rom napja eszm�letre t�rt �s az�ta nyughatatlan. Nagyon akaratos �s vesz�lyes is. M�r t�bbsz�r megfenyegett minket, de sosem tudott semmit sem csin�lni.

Rina felegyenesedett �s r�t�maszkodott a kap�j�ra.

- F�jdalmai vannak?

Otsune arc�n t�relmetlen fintorba szaladtak �ssze a r�ncok.

- Azt �ll�tja nincsenek, de h�t mi m�st is mondhatna egy f�rfi? Igenis vannak. Ennek ellen�re nem tudjuk tov�bb a szob�j�ban tartani. �rn�m, az a d�mon egy Herceg �s hozz�szokott, hogy engedelmeskednek a parancsainak.

- Itt �n vagyok az �r - n�zett v�gig Rina a kerten, melyben sz�pen fejl�d�tt a korai vetem�ny. Nem t�l buj�n, az igaz, de �gy is megtermett minden, amire sz�ks�ge volt. M�g a satnya, naps�t�s ut�n s�v�rg� sz�zszorsz�pek is, melyeket egy gyenge pillanat�ban �ltetett.

- Az egyik fi� a konyh�r�l szedhetne k�poszt�t az eb�dhez - kezdte. - �s a szak�cs v�lasszon ki k�t ty�kot. A vend�g�nknek h�sra van sz�ks�ge.

- Mi�rt utas�tod vissza, hogy megl�togasd?

- Nem utas�tok vissza semmit - t�rt vissza bosszankodva Rina a munk�j�hoz. Pedig val�ban sz�ntsz�nd�kkal ker�lte a tal�lkoz�st a herceggel. Valami fel�bredt benne, mik�zben igyekezett meggy�gy�tani. Valami, amit nem ismert, �s ez nagyon nyugtalan�totta. - H�rom nap �s h�rom �jjel virrasztottam mellette - eml�keztette Otsun�t. - Ez j�val t�bb, mint ami elv�rhat�.

- Nagyon sz�p.

- Mint ahogy a s�rk�nya is - felelt Rina k�nnyed�n. - �s engem a s�rk�ny sokkal ink�bb �rdekel.

- �s er�s - folytatta Otsune, mik�zben k�zelebb l�pett a kir�lyn�h�z. - Egy Herceg, aki a vil�gunk hat�rain t�lr�l �rkezett. Lehet, hogy � az, akire v�rsz.

- Nem � az - kapta fel a fej�t Rina. - Nem akarok egy f�rfit magam mell�, Otsune, f�leg nem egy d�mont. Nem akarok f�ggeni senkit�l, csak �s kiz�r�lag �nmagamt�l. Asszonyi ostobas�g, asszonyi v�gy �s f�rfi�i fondorlat hozta fej�nkre az �tkot.

- Az asszonyi b�szkes�g legal�bb ennyire ostobas�g - fogta meg Otsune a kapa nyel�t. - Nem pr�b�ln�d meg a szabads�g rem�ny�ben a sarokba dobni?

- Gondoskodnom kell az alattval�imr�l. �s amikor elj�n az ideje, addig �ltatok hazugs�gokkal egy f�rfit, am�g teherbe nem ejt. Megsz�l�m az ut�domat, �s megtan�tom mindenre, mint ahogy engem is megtan�tottak.

- A gyerekeket szeretni kell - suttogta Otsune.

- J�ghideg a sz�vem - hunyta le Rina f�radtan a szem�t. - Att�l f�lek, nem maradt m�r bennem szeretet. �s hogy adhatn�k olyasmit, amib�l nekem sincs?

- T�vedsz! - sim�tott v�gig Otsune gyeng�den az �rn�je arc�n. - A sz�ved nem j�ghideg. Csak csapd�ba esett, mint ahogy a r�zsa is csapd�ba esett a j�gben.

- �s ez�rt szabad�tsam ki, hogy azt�n �sszet�rj�k, mint ahogy szeg�ny any�m�t is? - cs�v�lta meg a fej�t Rina. - Az nem oldana meg semmit. �telt kell rakni az asztalra �s f�t a t�zre. Most menj, �s mondd meg a vend�g�nknek, hogy amint az id�m megengedi, megl�togatom a szob�j�ban.

- Nekem �gy t�nik, m�ris elj�tt a megfelel� pillanat - sz�lalt meg egy j�ghideg hang az ajt�ban �s Sesshoumaru lassan, de hat�rozottan bel�pett a kupola al�.

Folytat�sa k�vetkezik...