�t�dik fejezet K�rd�sek Sesshoumaru m�g soha �let�ben nem l�tott ehhez a kerthez foghat�t. Viszont a R�zs�k Kast�ly�ban r�vid id� alatt rengeteg mindennel tal�lkozott, amire m�g csak nem is sz�m�tott. Mint p�ld�ul a f�rfiruh�t, nadr�got �s tunik�t visel� Kir�lyn�. A Herceg szem�ben k�l�n�s l�tv�nyt ny�jtott, m�gis furcs�n vonz�nak tal�lta. Rina h�trak�t�tte a haj�t, de nem szalaggal, ahogy b�rmelyik n� tette volna, hanem egy v�kony b�rsz�jjal. Rina arca kipirult a munk�t�l �s pontosan olyan ragyog�an sz�pnek l�tta, mint els� tal�lkoz�suk alkalm�val, amikor �sszet�vesztette egy r�zs�val. Minden jel szerint egy�ltal�n nem �r�lt annak, hogy idej�tt a kertbe. Legal�bbis fagyos tekintete err�l �rulkodott. "N�zd csak, micsoda J�gkir�lyn�" gondolta Sesshoumaru. "De m�gis, b�rmelyik f�rfi megpr�b�ln� felolvasztani, m�g akkor is, ha ezzel legnemesebb testr�szeinek lefagy�s�t kock�ztatja" mosolyodik el mag�ban. Magabiztos l�ptekkel k�zel�t Rina fel� �s p�r m�terre meg�ll t�le. - �gy l�tom, m�r sokkal jobban �rzed magad, j� uram. - Ha sz�nt�l volna r�m �t percet az �rt�kes id�db�l, err�l sokkal hamarabb is meggy�z�dhett�l volna. "Micsoda egy paraszt" gondolta Rina, mik�zben lev�gott egy alig �szrevehet� fintort. - Magunkra hagyn�l benn�nket, Otsune? - t�rdelt le Rina �s elkezdte �ltetni a hossz� szem� krumplit. Ezzel csak a figyelm�t pr�b�lta elterelni. �gy �rezte, csin�lnia kell valamit. - Ne haragudj, j� uram, de folytatnom kell a munk�mat. - Nincsenek szolg�id, akik elv�gezn�k helyetted? - k�rdi j�ghidegen Sesshoumaru, egy kis g�nnyal f�szerezve. - �tvenketten �l�nk a R�zs�k Kast�ly�ban. Mindny�junknak megvan a maga helye �s feladata. Sesshoumaru leguggolt m�g�je, hab�r a mozdulatt�l �les f�jdalom nyilallt az oldal�ba, de nem foglalkozott vele. Majd megfogta Rina kez�t �s megvizsg�lta a tenyer�t. - Akkor azt kell mondanom, neked t�l sok feladat jutott. Egy Kir�lyn�nek am�gy sem kellene dolgoznia. - Nincs jogod engem k�rd�re vonni - csattant fel a l�ny. - Mivel nem felelt�l, �gy folytatnom kell a k�rdez�sk�d�st. Meggy�gy�tott�l. Akkor mi�rt neheztelsz r�m? "T�n mert d�mon vagyok?" - tette fel a k�rd�st gondolatban. - Nem tudom. Azt viszont igen, hogy a munk�mhoz sz�ks�gem van mind a k�t kezemre - �s amikor Sesshoumaru eleresztette, folytatta az �ltet�st. - Nem vagyok hozz�szokva az idegenekhez - kezdte, �s ezzel legal�bb nem �ll�tott val�tlans�got. Eddig m�g csak nem is l�tott, nemhogy gy�gy�tott volna valakit, aki a birodalma hat�rain t�lr�l �rkezett. Tal�n ez a magyar�zata az ir�nta �rzett vonzalomnak, ami akkor kezd�d�tt, amikor a Herceg elm�j�be �s a sz�v�be pillantott! �s egyben f�lt is t�le. - Tal�n nem t�l kifinomult a viselked�sem. �ppen ez�rt eln�z�sedet k�rem, ami�rt mell�ztelek. - A viselked�sed csillog, mint a csiszolt gy�m�nt - igaz�totta ki Sesshoumaru. - �s egy f�rfi meglehet�sen sz�r�snak �rzi. Rina finoman elmosolyodott. - Egyes f�rfiak szerintem is finomabb n�kh�z szoktak. Azt hiszem, Kimie pontosan megfelelne az ig�nyeidnek. - El�g engedelmes, el�g csinos, �s ez megmagyar�zza, mi�rt �rizteted egy s�t�ni asszonnyal. Rina mosolya n�mileg sz�lesebb� v�lt. - Term�szetesen. - Azon gondolkodom, mi�rt keresem ink�bb a te t�rsas�god - �rulja el a d�mon �s k�zben val�ban ezen gondolkozik �s azon, hogy mi�rt mondta ki ny�ltan. - Nem tudom - l�pett tov�bb Rina a soron, �s amikor Sesshoumaru k�vetni akarta, a d�mon hirtelen elkezdett leveg� ut�n kapkodni. Rina �tkoz�dott. - �nfej� - �llt fel, �s Sesshoumaru legnagyobb meglepet�s�re �tfogta a derek�t, �gy t�mogatta. - Kapaszkodj bel�m. Seg�tek. - Nem kell egy asszony seg�ts�ge - jelentette ki h�v�sen a d�mon, de �rezte ez most nem teljesen igaz. - Fogd be a sz�d �s gyere! Sesshoumaru �lla leesett - k�pletesen. "Hogy mer ez az asszony, ha ak�r egy Kir�lyn� is, �gy besz�lni velem?" bosszankodott mag�ban, azt�n gondolt egyet. "Mi�rt is ne?" ter�lt el egy �nel�g�lt mosoly a k�p�n. Egyszer�en Rina haj�ba f�rta az arc�t. - Az illatod - kezdte �gy. - �ld�z. - Hagyd abba. - M�g �lmomban sem tudom kiverni az arcod a fejemb�l. Rina gyomra reszketni kezdett. - Uram, nem szeretem, ha g�nyt �znek bel�lem. - T�ls�gosan gyenge vagyok a g�nyol�d�shoz - t�maszkodott Sesshoumaru a kir�lyn�re, �s mag�ban vigyorog. "Remek�l kezd�dik." - Gy�ny�r� vagy, �n pedig m�g nem haltam meg - �s amikor visszanyerte a l�leget�t, megpr�b�lt meg�llni a saj�t l�b�n. - Pedig meg kellett volna. El�g id�m volt �tgondolni - n�zett m�lyen Rina szem�be. - El�g hossz� �letet �ltem m�r ahhoz, hogy felismerjek egy hal�los sebet. M�rpedig az eny�m hal�los volt. Hogy tudtam r�szedni a hal�lt, Rina? Boszork�ny vagy? - k�rdezte egy kis k�v�ncsis�ggal a hangj�ban, mert val�ban �rdekelte ez a t�ma. - Egyesek tal�n ezt mondan�k r�m - �s mivel tov�bbra is nyugtalan�totta a Herceg s�padt arca, egy pillanatra sem engedte el a derek�t. - Le kell �ln�d, k�l�nben �sszeesel. Menj�nk vissza a szob�dba. - De ne az �gyba. Belebolondulok a fekv�sbe. Rina el�g beteget �s sebes�ltet �polt m�r ahhoz, hogy tudja, mennyi igazs�g rejlik Sesshoumaru szavai m�g�tt. - �lj�nk le, �s igyunk meg egy te�t. - Ap�m �vjon att�l. Szak� nincs? Rina �gy gondolta, a d�mon ki�rdemelt egy italt. Bevezette az ajt�n, v�gigmentek egy hom�lyos folyos�n, majd megker�lt�k az el�csarnokot �s befordultak a k�vetkez� folyos�ra. V�g�l egy apr�, h�v�s szob�ba �rtek, melynek padl�t�l a mennyezetig �r� polcai majd leszakadtak a rengeteg k�nyv s�lya alatt. Itt Rina beseg�tette egy, a kih�lt kandall� el�tt �ll� karsz�kbe, majd kinyitotta az ablakt�bl�kat �s beengedte a napf�nyt. - A nappalok m�g hossz�ak - jegyezte meg k�nnyed�n a l�ny, mik�zben a z�ld m�rv�nyb�l rakott kandall�hoz l�pdelt. - Be kell fejezni a pal�nt�z�st, am�g a sugarainak van annyi erej�k, hogy melengess�k a n�v�nyeket - kuporodott le a kandall� el�, �s nekil�tott t�zet csiholni. - A te otthonodban n� f�? Eg�sz mez�nyi? - Igen. Rina egy pillanatra lehunyta a szem�t. - �s f�k is, melyek z�ldbe borulnak, ha elj�n a tavasz? Sesshoumaru gyomra g�rcsbe r�ndult. Egyszerre v�gy�dott az otthona ut�n, mely oly k�nyelmes �s unalmas volt, �s sajn�lta Rin�t. - Igen. - Csod�latos lehet - �llt fel Rina, �s �l�nken folytatta. - Megmosakszom �s elint�zem a szak�d. Addig melegedj meg a t�z mellett. Nemsok�ra j�v�k. - Rina! M�g sohasem l�tt�l mez�t vagy f�vet? - Csak k�nyvek k�pein. �s az �lmaimban - nyitotta sz�ra sz�j�t a l�ny, �s csaknem megk�rdezte a d�mont, hogy milyen a f� illata. De igaz�n maga sem tudta, hogy val�ban hallani akarja-e. - Nem foglak sok�ig v�ratni, j� uram. Rina nem hazudtolta meg mag�t. T�z percen bel�l visszat�rt. A haj�t kibontotta �s munkaruh�j�t is s�t�tz�ld �lt�zetre cser�lte. A szak�t is saj�t maga hozta. - Egyszer r�gen alaposan felt�lt�tt�k a borospinc�t. Mes�lt�k, hogy a nagyap�m kit�n�en �rtett az italokhoz, �s gyakran h�z�dott vissza ide - mutatott k�rbe -, hogy egy poh�r j� borral a kez�ben �lvezze a k�nyvek t�rsas�g�t. - �s te? - A k�nyveket gyakorta l�togatom, a borospinc�t m�r ritk�bban. Rina az ajt� fel� pillantott �s Sesshoumaru most els� �zben l�tta sz�vb�l, melegen mosolyogni. �s mik�zben a vend�gl�t�j�t figyelte, �rezte, hogy kisz�rad a torka �s megdobban a sz�ve. Erre �sszer�ncolta homlok�t. - K�sz�n�m Mariko. Majd �n visszaviszem. - An�lk�l is el�g sok a dolgod, asszonyom, hogy t�lc�kat hordozn�l - felelt a n�, akit Sesshoumaru �s�regnek l�tott. Olyan aszott volt az arca, mint a t�li alm�nak, a gerince pedig meghajlott, mintha csak t�gl�t cipelne a h�t�n. De letette a t�lc�t a t�lal�asztal sz�l�re �s kecsesen pikedlizett. - T�lthetek, asszonyom? - Majd �n. Hogy van a kezed? - M�r nem f�j nagyon. Rina a tenyer�be fogta a szolg�l� g�cs�rt�s, dagadt �z�let� kez�t. - Haszn�lod a ken�cs�t, amit t�lem kapt�l? - Igen, asszonyom, naponta k�tszer is. Nagyon sokat seg�t. Mariko szem�be n�zve Rina ritmikusan simogatni kezdte h�velykujj�val az �regasszony kez�t. - Az egyik te�m seg�teni fog rajtad. Majd megmutatom, hogy kell elk�sz�teni �s napj�ban h�romszor megiszol bel�le egy cs�sz�vel. - K�sz�n�m, asszonyom - pukedlizett ism�t Mariko, miel�tt elhagyta volna a szob�t. Sesshoumaru l�tta, hogy d�rzs�lgeti Rina az �regasszony kez�t, mintha csak a f�jdalmat akarn� el�zni bel�le, miel�tt a cs�sz�je ut�n ny�lt. - V�laszolok a k�rd�seidre, Sesshoumaru Herceg, �s rem�lem, hogy ugyanakkor a saj�t k�rd�seim egy r�sz�re is v�laszt kapok - h�zott maga el� egy kisebb, sajttal �s s�tem�nnyel megrakott t�ny�rt, majd k�nyelmesen elhelyezkedett. - Hogy tudod t�l�lni ezt a hideget? "Egyb�l a l�nyegre t�rt" gondolta Rina. - A kert sokat seg�t. �s tartunk n�h�ny ty�kot �s kecsk�t is, a toj�s �s a tej miatt. Na meg a h�suk�rt, mert h�sra is sz�ks�g�nk van. Az erd�b�l szerezz�k a t�zre val�t, �s ha szerencs�vel j�runk, vadat is ejthet�nk. A fiatalok hozz�szoktak, hogy nem egyszer� kiel�g�teni a sz�ks�gleteinket. Egyszer�en �l�nk - kortyolt bele a te�j�ba. - �s meglehet�sen j�l. - Mi�rt maradsz itt? - Mert ez az otthonom. Te is az �letedet kock�ztattad a csat�ban, hogy megv�dd a saj�tod. - Honnan tudod, hogy abban a csat�ban nem azt akartam elvenni, ami valaki m�shoz tartozott? Rina a cs�sze pereme f�l�tt figyelte a d�mont. "Igen, val�ban csinos. A tekintete is sokkal leny�g�z�bb most, hogy visszanyerte az ereje egy kicsiny r�sz�t." �gy sokkal vesz�lyesebbnek is l�tszott. - �s �gy t�rt�nt? - Tudod, hogy nem - vonta �ssze Sesshoumaru a szem�ld�k�t. - Tudod. Hogy is volt ez? - fogta meg Rina karj�t. - Mi�rt m�velted velem azt, mik�zben l�zasan fek�dtem? - Meggy�gy�tottalak. - Boszork�nys�ggal? - Birtok�ban vagyok a gy�gy�t�s k�pess�g�nek - felelte nyugodtan Rina. - Hagynom kellett volna, hogy meghalj? Ebben nincs semmi gonosz, �s tartozni sem tartozol �rte semmivel. - Akkor m�gis mi�rt �rzem �gy, hogy magadhoz l�ncolsz? - k�rdezte a d�mon kiss� irrit�ltan. Rina sz�ve megdobbant. Sesshoumaru keze szor�totta a karj�t. - Semmit sem tettem, amivel magamhoz akarn�lak l�ncolni. Nem v�gyom ilyesmire, �s nem is �rtek hozz� - szabad�totta ki karj�t �s h�z�dott h�tra �vatosan, hogy Sesshoumaru ne �rhesse el. - A szavamat adom r�, hogy amint el�gg� meger�s�dsz az �thoz, szabadon t�vozhatsz. - Hogyan? - k�rdezte keser�en a d�mon. - Merre? Az t�ny, hogy j� a szagl�som, de erre m�g sosem j�rtam, behat�rolni sem tudom, hogy merre mi van. M�rf�ldekre csak h�bor�totta t�j fekszik, semmit nem �rezni, mondd h�t el, m�gis merre menjek? Rin�t el�nt�tte a sz�nalom. Visszaeml�kezett a f�rfire, akinek a k�p�t Sesshoumaru elm�j�ben l�tta, �s arra, milyen els�pr� erej� fesz�lts�g van k�zt�k. Az apja. Az apja, akivel �lland�an harcolnak, hogy kider�lj�n melyik az er�sebb. Az apja, aki ennek ellen�re m�g most is v�rja a fia hazat�rt�t. - Nem lesz egyszer�, sem pedig kock�zatmentes. Van s�rk�nyod, mi pedig adunk �lelmet az �tra. Az egyik alattval�m elk�s�r, amilyen messzire csak tud. Enn�l t�bbet nem tehetek �rted. Sesshoumaru nem foglalkozott tov�bb a k�rd�ssel. Ha elj�n az ideje, �gyis megtal�lja a hazavezet� utat. Folytat�sa k�vetkezik...