Hatodik fejezet

R�gm�lt

- Most �ruld el, hogy lett ilyen ez a hely? Hallottam t�rt�neteket... �rul�sr�l �s hideget hoz� var�zslatokr�l, amit egy hajdan vir�gz� �s b�k�s orsz�gra mondtak.

- Elmondom, ahogy nekem is mes�lt�k - �llt fel Rina �s megpiszk�lta a t�zet. - Amikor a nagyap�m volt a kir�ly, itt val�ban vir�gz� f�ldek �s gazdas�gok ter�ltek el mindenfel�. A vid�k z�ld volt �s gazdag, a t� k�k �s tele halakkal. L�tt�l m�r k�k vizet?

- Igen, m�r l�ttam.

- Hogy lehet a v�z k�k? - k�rdezte Rina, mik�zben megfordult. Az arc�n zavar t�kr�z�d�tt. "S�t m�g enn�l is t�bb" gondolta Sesshoumaru. Olyan t�relmetlens�g, amit kor�bban m�g sohasem l�tott �s ett�l roppant fiatalnak l�tszott.

- Eddig m�g sohasem gondolkoztam el rajta - ismerte be a d�mon. - N�ha k�k, n�ha pedig z�ld, vagy sz�rke. Ahogy az �g sz�ne v�ltozik.

- Az �n orsz�gomban sohasem v�ltozik meg az �g - t�nt el Rina arc�r�l a t�relmetlen kifejez�s, mik�zben az ablakhoz l�pett. - Igen - h�zta ki mag�t. - Igen. A nagyap�mnak ikerl�nyai sz�lettek. A feles�ge belehalt abba, hogy �letet adott nekik �s �ll�t�lag a nagyap�m eg�sz h�tral�v� �let�ben �t gy�szolta. Az egyik gyermeket Rikakonak nevezt�k el. � volt a nagyn�n�m. A m�sikat, az any�mat pedig Reikonak. A nagyap�m nagyon szerette �ket. A legt�bb sz�l� szereti a gyermekeit, nem igaz, j� uram?

- A legt�bb - b�lintott r� Sesshoumaru.

- A nagyap�m is �gy tett. A kisdedek gy�ny�r� l�nyokk� serd�ltek, mint amilyen az anyjuk is volt �s k�l�nleges k�pess�geik voltak. Rikako sz�l�tani tudta a napot, az es�t �s a szelet. Reiko pedig �rtette a vad�llatok �s a madarak nyelv�t. �gy mes�lt�k, folyton versengtek egym�ssal, holott a nagyap�m egyform�n szerette mindkett�j�ket. Neked vannak testv�reid, j� uram?

- Van egy �cs�m.

Rina h�trapillantott. Arra gondolt, Sesshoumaru az apja szem�t �r�k�lte.

- Szereted �t?

- Hm... tal�n.

- Tal�n? - vonta fel szem�ld�k�t a l�ny. - Hogy lehet "tal�n" szeretni egy testv�rt?

- � egy f�lv�r - v�laszolta hidegen a d�mon.

- �s az baj?

Sesshoumaru v�llat vont.

- Nem mondhatn�m.

- Akkor?

- Mondhatjuk, hogy szeretem.

- �gy is kell lennie - mosolyodott el Rina, majd ism�t komolly� v�lt. - De Rikako �s Reiko nem szerett�k egym�st. Tal�n az�rt, mert ugyan�gy n�ztek ki, pedig mindketten saj�t arcot szerettek volna. Ki tudn� ezt megmondani? A l�nyokb�l hamarosan asszony lett, mik�zben a nagyap�m meg�regedett �s egyre t�bbet betegeskedett. Azt akarta, hogy a l�nyai m�g a hal�la el�tt menjenek f�rjhez. Rikakot eljegyezte egy kir�ly, a S�rk�nyhegyen t�lr�l, az any�mat meg a kast�lyt�l �szakra fekv� Kir�lys�g ura. A R�zs�k Kast�lya lett volna a hozom�nya, a n�n�m� pedig a T�zek Palot�ja a S�rk�nyhegys�g l�b�n�l. �gy osztotta kett� a vagyon�t �s a kir�lys�g�t a nagyap�m, mert b�lcs �s igazs�gos ulakod� volt. Valamint szeret� apa - �lt vissza a hely�re Rina �s ivott egy kortyot kih�lt te�j�b�l. - Az esk�v�k megtart�sa el�tti h�ten egy utaz� �rkezett a kast�lyba, akit sz�vesen l�ttak, mint mindenkit akkoriban. Csinos volt �s okos, gyorsan j�rt a nyelve �s sima szavaib�l sug�rzott a kellem. Muzsikus volt, aki �ll�t�lag olyan tiszt�n �nekelt, ak�r egy angyal. De a csinos k�ls� nem jelenti egyszerre a sz�vben lak� j�s�got is, igaz?

- Ak�rmilyen csinos legyen, egy arc csup�n egy arc - vonta meg Sesshoumaru a v�ll�t. - A f�rfi a tetteib�l ismerszik meg.

- Vagy a n� - tette hozz� Rina. - Magam is �gy gondolom. Ez a csinos fick� titokban mindk�t ikret elcs�b�totta, akik vakon beleszerettek. Egy sz�l v�r�s r�zsa �s az �g�retei seg�ts�g�vel, melyeket soha nem �llt sz�nd�k�ban betartani, bef�rk�z�tt any�m �s a n�v�re �gy�ba. Mi�rt hazudoznak a f�rfiak, amikor szembetal�lj�k magukat egy n� szerelm�vel?

A k�rd�s megh�kkentette Sesshoumarut.

- Asszony... Nem minden f�rfi gazember.

"�gy�rted nem minden d�mon mi? Heh, na persze! Tudod ki hiszi el?!" gondolkozott mag�ban Rina.

- Tal�n nem - de err�l egy�ltal�n nem volt meggy�z�dve. - � nagyon is az volt. Az egyik �jjel mindk�t n�v�r a r�zsakertben s�t�lt. Egy sz�l v�r�s r�zs�t akartak szak�tani a kedves�knek. Ekkor der�lt f�ny a hazugs�gokra. Ahelyett, hogy vigasztalt�k volna egym�st, ahelyett, hogy egy�tt z�d�tott�k volna minden d�h�ket az ellen a f�rfi ellen, aki mindkettej�ket r�szedte, egym�snak estek. Mint n�st�ny farkasok a hitv�ny pr�da felett. Rikako indulat�ban vihart kavart, j�ges�t id�zett, Reiko szav�ra pedig az erd� vadjai vadul �v�lteni �s acsarkodni kezdtek.

- A f�lt�kenys�g hal�los fegyver.

Rina b�lintott.

- J�l mondod. A nagyap�m meghallotta a l�rm�t �s felkelt a beteg�gy�r�l. Mivel mindk�t le�ny�t megbecstelen�tett�k, a tervezett lakodalmakr�l sz� sem lehetett. A zen�szt, mivel nem kapott �szbe idej�ben, elfogt�k �s t�ml�cbe vetett�k. A n�v�rek s�rtak �s jajvesz�keltek, mert tudt�k, hogy szerelm�ket sz�m�zik, ha hal�lra nem �t�lik. De a nagyap�m megenyh�lt, amikor megtudta, hogy az any�m gyermeket v�r. M�ghozz� a zen�sz gyermek�t, mivel �el�tte nem h�lt soha, senkivel.

- Aki te volt�l.

- Igen. �n mentettem meg az ap�m �let�t a sz�let�semmel. A nagyap�mmal v�gzett a b�nat �s a sz�gyen. Miel�tt meghalt volna, Rikakot elk�ldte a T�zek Palot�j�ba. �s megparancsolta any�mnak, hogy menjen n��l a zen�szhez. Rikako ett�l vesztette el az esz�t �s az esk�v� napj�n, ami egyben a nagyap�m hal�l�nak a napja is volt, �tkot mondott r�nk. Ekkor vette kezdet�t a v�gtelen t�l. J�gtenger z�rta el a R�zs�k Kast�ly�t a vil�gt�l. A r�zsabokor, melyr�l a hazugs�g szak�tott vir�got, soha t�bb� nem r�gyezett ki. A gyermek, akit Rikako h�ga hozott a vil�gra, sohasem �rezhette arc�n a ny�ri nap meleg�t, nem s�t�lhatott a r�ten �s nem l�thatott gy�m�lcs alatt roskadoz� f�t. Egy �lnok f�rfi �s h�rom �nz� sz�v puszt�tott egy eg�sz vil�got. �gy sz�letettt meg a T�l Szigete �s a J�gtenger.

- Asszonyom... - �llt fel Sesshoumaru, mik�zben arra gondolt, hogy vend�gl�t�j�nak az �lete mindeddig �gy telt, hogy sohasem �lvezhette a naps�t�st. - Az �tkokat meg lehet t�rni. Neked nagy a hatalmad.

- Az �n hatalmam kimer�l a gy�gy�t�sban - �llt fel Rina is. - A f�ldet nem tudom meggy�gy�tani - h�z�dott h�tr�bb a d�mont�l, mert hirtelen ellen�llhatatlan k�nyszert �rzett, hogy megfogja a kez�t �s ujjait Sessh ujjai k�z� f�zze. "Mi a fene, eh, na ne m�r!" - Az ap�m m�g a sz�let�sem el�tt elhagyta any�mat. Megsz�k�tt. K�s�bb any�m, amikor l�tta, hogy az emberek �heznek, k�veteket k�ld�tt a T�zek Palot�j�ba, hogy fegyversz�netet k�rjen. Hogy k�ny�r�gj�n. A k�vetek sohasem t�rtek vissza. Tal�n meghaltak, vagy egyszer�en csak nem tal�lt�k a helyes utat vissza. Az is elk�pzelhet�, hogy ott maradtak, ahol s�t a nap �s meleg van. Aki egyszer elment innen, az eddig m�g sohasem t�rt vissza. Mi�rt is t�rne?

- Rikako, a boszork�nykir�lyn� halott.

- Halott? - b�mult Rina a t�zbe. - Ebben biztos vagy?

- Mindenki tartott t�le, rettegt�k a nev�t. "Csak az �n Birodalmam nem." Nagy �nneps�get rendeztek, amikor itt hagyta a vil�got. J�l eml�kszem r�. A t�li napfordul� idej�n t�rt�nt. M�r k�zel t�z esztendeje. Akkor sz�letett az �cs�m.

Rina lehunyta szem�t.

"Szeg�ny p�ra" gondolta a l�ny "�tkozott az a gyerek, aki akkor sz�letett".

- Mint a n�v�re. Ezek szerint egyszerre haltak meg. Milyen k�l�n�s �s m�gis mennyire sorsszer� - ment vissza az ablakhoz Rina. - T�z �ve halott, az �tka m�gis er�s, ak�r egy �k�lbe szor�tott k�z. Milyen keser� lehetett a sz�ve. - �s ezzel az a halov�ny rem�nysug�r is semmiv� foszlott, hogy a n�nik�je hal�l�val az �tok is semmiv� lesz. Pr�b�lta �sszeszedni mag�t. - Amin az ember nem v�ltoztathat, azzal megtanul egy�tt �lni - n�zett v�gig a v�gtelen, h�feh�r t�jon. - Ebben is meg lehet tal�lni a sz�ps�get.

- Igen - n�zte Rin�t Sesshoumaru. - Igen. Ebben is meg lehet.

Folytat�sa k�vetkezik...