Hetedik fejezet

J�gbe fagyott R�zsa

Sesshoumaru seg�teni akart Rin�n. Mi t�bb, meg akarta menteni. Ha akadt volna valami k�zzelfoghat� a k�zel�ben - egy ember, egy vad�llat, egy hadsereg -, azonnal kivonta volna a kardj�t, hogy harcba sz�lljon Rin��rt. �s hogy mi�rt? H�t azt � maga sem tudta.

Meghatotta, lebilincselte �s elb�v�lte a Kir�lyn� t�rt�nete. Hat�rtalan nyugalma, amivel szemben�zett a sors�val, egyszerre t�lt�tte el csod�lattal �s csal�d�ssal a d�mont. Rina nem az a fajta n� volt, aki egy f�rfi v�ll�n s�rja ki mag�t. Hab�r Sesshoumaru bosszankodva gondolt arra, hogy szeretn�, ha m�gis ilyen lenne. M�rmint, ha az a bizonyos f�rfiv�ll az �v�.

Rina rendk�v�li teremt�s volt. Sessh k�zdeni akart �rte. "De hogy v�vhat b�rki is h�bor�t a m�gia ellen?"

Sesshoumaru eddig m�g sohasem ker�lt szembe semmif�le var�zslattal. D�mon volt �s annak ellen�re, hogy hitt a szerencs�ben, tal�n m�g a sorsban is, sokkal ink�bb b�zott a cselfog�sokban, harci tud�sban �s legf�k�ppen az izmaiban, erej�ben.

Hercegnek sz�letett, akit egy nap majd kir�lly� emelnek. Hitt abban, hogy egyszerre kell kem�ny k�zzel �s enged�kenyen uralkodni. B�r � maga nem volt a k�ny�r�letess�g mintak�pe.

Abban nincs igazs�g, ha egy �rtatlan n�t az el�dei b�nei, ostobas�ga �s romlotts�ga miatt �t�lnek �r�k b�rt�nre.

Rina t�l sz�p volt ahhoz, hogy elz�rj�k a vil�gt�l. "R�ad�sul t�l apr�, t�l t�r�keny, hogy k�rgesre dolgozza a tenyer�t" tette hozz� gondolatban Sesshoumaru. H�zisz�ttes helyett ink�bb selymet �s b�rsonyt kellene viselnie.

M�g egy hetet sem t�lt�tt a T�l Sziget�n, de Sesshoumaru m�ris sz�nek �s meleg ut�n s�v�rgott. "Vajon mik�nt tudja Rina meg�rizni a j�zan esz�t �gy, hogy m�g egy egyszer� nyarat sem l�tott soha?" elm�lkedik mag�ban.

A d�mon mag�val akarta vinni a naps�t�sbe. Akkor tal�n m�g nevetne is. Sosem hallotta Rin�t nevetni. M�g sz�v�l mosolyogni is csak ritk�n l�tta. Elhat�rozta, hogy el�csalogatja a mosoly�t, amilyen gyakran csak tudja.

�tg�zolt a Kast�ly hajdani udvar�t bor�t� h�t�megen. �gy v�lte, tal�lnia kell valami elfoglalats�got, valami munk�t mag�nak, ha nem akar eltompulni. R�ad�sul �gy legal�bb visszafizethet valamit Rin�nak �s elfoglalhatja a kez�t �s a gondolatait, mik�zben v�gleg begy�gyul a teste.

Visszaeml�kezett az erd�ben l�tott szarvasra. Ha elejten�, Rina v�gre h�st ehetne. A napok �ta f�j� sz�l v�gre elcsendesedett �s a nyugodt id�j�r�s is egyre ink�bb cs�b�totta egy kis erdei nyomkeres�sre.

Az udvar t�loldal�n kereszt�lv�gott a sz�les �rk�dsoron. Majd megtorpant �s csak b�mult.

"Ez lehetett a R�zsakert" d�bbent r� csod�lkozva. Megfeketedett, g�cs�rt�s sz�rak meredtek el� a h�b�l. Sesshoumaru maga el� k�pzelte egykori csod�j�t, a sz�neit �s az illat�t.

Amib�l nem maradt m�s, csak j�gcsapd�ba ejtett, hatalmas h�mez�.

Ez�stsz�n k�vekb�l rakott �sv�ny osztotta kett� a kertet, melyr�l valaki elseperte a havat. A t�bb sz�z bokor t�r�kenny� fagyott a hidegben, a megfeketedett sz�rak pedig �gy meredtek el� a h� al�l, mint megannyi csont egy s�rbolt m�ly�r�l.

Az �sv�ny kanyarulataiban �kszerk�nt ragyog� padok �lltak, melyeket szint�n megtiszt�tott valaki. Rubin, Zaf�r, Smaragd harcolt a mindent elbor�t�, k�ny�rtelen feh�rs�g ellen. A kicsiny, ny�l� r�zsa alak� tavacsk�t fodros j�gp�nc�l fedte. Halott �gak �s veszedelmes t�sk�k jelezt�k az egykori lugast. Er�tlen, holt ind�k k�sztak fel az ez�stk�vekb�l rakott falakon, mintha csak menek�lni akarn�nak a t�l el�l, mely v�g�l a hal�lukat okozta.

A kert k�zep�n, ahol �sszefutott minden �sv�ny, j�goszlop emelkedett. Az �veges felsz�n m�g�tt Sesshoumaru l�tta a meghajlott, megfeketedett �gakat, rajtuk az elsz�radt vir�gokkal, melyek a hal�luk pillanat�ban �r�kre csapd�ba estek.

"J�gbe fagyott R�zs�k!"

"Err�l a r�zsabokorr�l szak�tott�k a hazugs�g vir�gait" gondolta a d�mon. "Nem", jav�totta ki saj�t mag�t, mik�zben k�zelebb l�pett. "Ink�bb R�zsafa", mivel a halott n�v�ny f�l�be magasodott �s kit�rt karjaival sem tudta �t�rni. Ujjaival v�gigsim�tott a j�gk�rgen �s �gy tal�lta, t�k�letesen sima. Az �v�b�l el�h�zta a kardj�t �s pr�b�lt nyomot hagyni az oszlopon, de meg sem tudta karcolni.

- Nyers er�vel semmire sem m�sz.

Sesshoumaru megfordult �s megpillantotta az �rk�dok alatt �ll� Otsun�t.

- Mi�rt nem v�gj�tok le ezeket az elpusztult �gakat �s vetitek a t�zre? - k�rdezte t�le.

- Mert az azt jelenten�, hogy feladtuk a rem�nyt - felelt Otsune �s amikor Sesshoumaru szem�be n�zett, �gy �rezte, ism�t van miben rem�nykednie.

Pontosan azt l�tta, amit l�tnia kellett, er�t, b�tors�got �s igaz sz�vet, amit b�r a d�mon elrejt, m�gis �szrevenni.

- Rina itt szokott s�t�lni - tette m�g hozz�.

- Mi�rt gy�t�rn� ezzel mag�t? - k�rdezte komolyan a d�mon.

- Azt hiszem, az�rt, mert mindez a m�ltra eml�kezteti. �s a jelenre - de Otsune tartott t�le, hogy a j�v�re m�r nem. - Egykor r�gen, amikor az �rn�m m�g nyolc �ves volt �s elpusztult az utols� kutya, teljesen �sszet�rt �s mag�hoz vette a nagyapja kardj�t. B�nat�ban �s d�h�ben er�vel akart utat v�gni mag�nak a j�gen �t a r�zs�khoz. K�zel egy �r�n kereszt�l cs�pelte az oszlopot, de meg sem tudta karcolni. V�g�l, pontosan azon a helyen, ahol most te is �llsz, t�rdre esett �s s�rva fakadt. Aznap, az utols� kuty�val egy�tt benne is meghalt valami. Az�ta nem hallottam s�rni. De azt k�v�nom, b�rcsak hallottam volna.

- Mi�rt k�v�nod l�tni az �rn�d k�nnyeit?

- Mert akkor biztosan tudn�m, hogy a sz�ve nem halott, hanem csak v�r, mint a r�zs�k.

Sesshoumaru eltette a kardj�t.

- Ha er�vel nem, akkor mivel lehet �tt�rni a jeget?

Otsune elmosolyodott, mert tudta, hogy a d�mon a sz�v�b�l besz�l.

- Ha elj�n az ideje, nagyszer� Kir�ly v�lik majd bel�led, Nyugati Sesshoumaru, mert meghallod azt is, amit az emberek �s d�monok nem mondanak ki. Amit nem gy�zhet le a kard, azt legy�zheti az igazs�g, a szerelem �s az �nfel�ldoz�s. Rina az ist�ll�kn�l van, innen balra. Nem keresi a t�rsas�godat, de biztosra veszem, hogy �lvezni fogja.

Folytat�sa k�vetkezik...