Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

16. Hazat�r�s… vagy m�gsem?

M�g �ppen hogy csak hajnalodott, az �jszakai hom�ly lassan indult oszl�snak, �lmatagon kezdtek reggeli dalukba az �bredez� madarak. Midayoi m�g �lm�ban rezzent �ssze, �m apr� reflexszer� mozdulat�ra gondolatai �bred�snek indultak. Lassan, t�tov�n moccant meg, apr�t ny�jt�zott puha �s kellemesen meleg takar�ja alatt, majd vid�m mosollyal nyitotta fel mogyor�sz�n szemeit.

A kutyaszellem mellette l�tsz�lag m�g aludt, szemei lehunyva pihentek, �gy Mid�nak es�lye ny�lott, hogy k�zelr�l, t�zetesen megszeml�lje a f�rfi arc�t. M�g mindig idegenek voltak sz�m�ra a k�l�n�s sz�n� m�regcs�kok �s szemh�jak, �ppen �gy, mint az eg�szen elk�peszt� sz�n�, d�s ez�st haj. Annyira elm�lyedt a youkai von�sainak tanulm�nyoz�s�ba, hogy csak pillanatokkal k�s�bb vette �szre, hogy a f�rfi felnyitotta szemeit, s most a f�nyes borosty�n tekintet az � arc�t f�rk�szi. Meglepve �lt fel ijedt�ben, mire azonnal m�sik r�m�let j�tt. Ahogy v�llair�l lecs�szott a takar�j�ul szolg�l� puha sz�rme, mely alatt az �jszak�t t�lt�tte, r� kellett d�bbeni, eg�sz teste ruh�tlan.

Egy pillanatra kikerekedtek mandulav�g�s�, �m a szok�sosn�l ov�lisabb szemei, s apr� sikkant�ssal kapta maga el� karjait, hogy vel�k takarja el mez�telen, buja b�jait.

- Mi a baj? – h�zta fel a v�ratlan mozdulatokt�l meglepett szem�ld�keit a f�rfi, mik�zben a lassan r�zs�ss� pirul� arcot f�rk�szte.

- Iz�, csak… - hebegte a l�ny tov�bbra is ugyan abba a p�zba merevedve – Csak h�t… furcsa volt, �gy �bredni…

Apr�, fut� kaj�n mosoly volt a v�lasz, mit�l, ha lehet m�g jobban elpirult.

- Csak �sszezavarodtam! Nem igaz�n eml�kszem mi is t�rt�nt… - motyogta tov�bb a fiatal miko – Kiss� kiesnek a dolgok…

Hebeg�-habog� magyar�zata ut�n csend lett, �m tekintet�k tov�bbra is �sszekapcsol�dott. V�g�l a l�ny arc�n ism�t fut� �rzelmek t�ntek fel, majd suttogva megk�rdezte:

- Megt�rt�nt?

Az arany szemek, egy s�hajt�snyi id�re, elt�ntek a k�l�n�s szemh�jak m�g�tt, majd a d�mon f�lre pillantva, v�lasz helyett visszak�rdezett:

- M�rt f�lsz… ennyire?

- Nem arr�l van sz�, hogy f�lek! – tiltakozott kezeivel is ellenkez� mozdulatokat t�ve a l�ny, �m mikor �szbekapott ism�t v�r�sl� orc�kkal karjai m�g� rejtette melleit.

- F�lre �rtett�l… �n csak… - Mido t�rte meg �jra a csendet, �m leszegett fejjel besz�lt, hogy arc�ba oml� f�rtjei m�g�tt elb�jhasson – Tudod, b�rmily meglep� is, f�leg itt a Sengoku-ban, de �n m�g nem voltam �gy f�rfivel… csup�n ennyir�l van sz�.

A l�ny �rezte, ahogy az eddig mellette fekv� alak fel�l, majd borzong�s j�rta be eg�sz test�t, ahogy er�s karok fon�dtak alakja k�r�. Hagyta mag�t, belesimult az �lel�sbe, majd boldogan fels�hajtott, ahogy az inuyoukai a nyak�ba cs�kolt. Sesshoumaru nem mozdult meg, halk hangon mes�lte el egyik, nem is olyan r�gi eml�k�t.

- Nem egyszer hallottam a csal�dodat veszekedni… nem sz�nd�kos volt, de olyan v�konyak a falak n�latok. Minduntalan ugyan az volt a t�m�juk; �r�lten f�ltenek t�ged t�lem. R�geszm�j�k, amit te nem akarsz bel�tni, a k�zt�nk l�v� k�l�nbs�g, amib�l szerint�k egyenesen k�vetkezik, hogy mint az emberek �si ellens�gek�nt, kihaszn�llak, �sszet�rlek �s minden m�dot elk�vetek, hogy �rtsak neked… – mes�lte teljesen k�z�mb�sen a d�mon.

- Sesshoumaru, ez komoly? – Midayoi megd�bbenve bontakozott ki az �lel�sb�l.

- Szerinted mondan�m, ha nem? – k�rdezett vissza a f�rfi – S pont ett�l tartottak m�r az elej�t�l is… hogy el�bb ut�bb a karjaimba omlasz… gondoltam, most hogy ez megt�rt�nt elmes�lem a f�lelmeiket.

- Nem tudom, mit mondhatn�k… �ri�sit t�vednek! - �s nem omlottam a karjaidba! - Legal�bb is �n hiszek ebben! Mert mindannak ellen�re, hogy te youkai vagy, �n meg csak egy… korcs… Rendes volt�l velem, vigy�zt�l r�m, tan�tott�l, �s az �jjel is… - a papn� elhallgatott - Ha val�ban csak kihaszn�lsz, h�t legyen! Csak mindig legyen ilyen j�!

- Te d�nt�d el, kinek adsz a bizalmadb�l! – vonta meg a v�llat az d�mon - De valamit tudj, �n nem �g�rtem neked m�st, csak hogy melletted maradok, vigy�zok r�d, am�g itt vagy…

A l�ny furcs�llva, zavarodottan n�zett fel a tiszt�n csillog� arany szemekbe.

„Majdhogynem szerelmet vallok neki, erre ez a v�lasz? De h�t…”

Sesshoumaru �llt a n� pillant�s�t, majd el�re hajolt, s fut� cs�kot lehelt a halv�ny kis ajkakra.

- Gyere! Ideje lenne visszaindulni.

Mido apr�t b�lintott, majd elfordulva felkelt �s ruh�i keres�s�re indult. A harmatos f�ben hamar megtal�lta �ket, s mire v�gzett az �lt�z�ssel a f�rfi m�r teljes v�rtezetben v�rt r�. N�m�n s�t�ltak vissza a faluhoz, eg�sz id� alatt saj�t gondolataikba temetkeztek. Ahogy k�zeledett a n�pes kis telep�l�shez, �gy er�s�d�tt a reggeli zsivaj, �s ezzel ar�nyosan n�tt a miko lelk�ben d�l� zavarodotts�g �s k�ts�gbe es�s.

„Mi volt ez az eg�sz? Mi�rt mondta ezeket, ha az �jjel pont az ellenkez�j�t tette! Mi t�rt�nik? Meggondolta mag�t? M�g sem �rdeklem? M�g is csak sz�nalmas hanyou vagyok a szem�ben?”

Miel�tt kil�ptek volna az utols� f�k takar�s�b�l, a k�dfoszl�nyokkal telehintett rizsf�ld melletti �tra, Sesshoumaru v�ratlanul meg�llt, majd a n� m�g� l�pve �vatosan �t�lelte.

- Ne t�rd a fejed felesleges butas�gokon… nem �rted, �s nem �rtheted ezt a vil�got, f�leg nem azt, mikor mi vez�rel egy taiyoukait!

Mido �sszerezzent a kellemes, halk hangt�l, majd apr�t b�lintott, mire az �lel�s megsz�nt. Mag�ban a taiyoukai sz�t �zlelgette, s tudta m�r hallotta, tal�n haszn�lta is, �m m�g sem tudott m�lyre men� teljes l�nyeg�be bele l�tni, hiszen fogalma sem volt a d�monok k�z�tt ki�p�lt hierarchi�r�l.

„Taiyoukai…”

Sz�m�ra ismeretlen volt teljes tartalma, m�g is, valahol a lelke m�ly�n sejtette, mit is fedhet, s �gy �rezte tal�n a j�v�ben m�g fontosnak is bizonyul.

Mikor ki�rtek a f�k k�z�l, a l�ny csak akkor j�tt r�, nem teljesen ugyan azon az �tvonalon j�ttek, mint amin a t�hoz mentek. P�r percbe tellett, m�g leereszkedtek a f�vel s�r�n ben�tt dombon, majd az el�rasztott parcell�k ment�n el�rt�k Kalde any� kunyh�j�t. M�g �ppen l�tt�k, a hajnali napsugarakt�l megvil�g�tott �sv�nyen Inuyash�t �s Kagom�t k�z a k�zben bel�pni a h�z ajtaj�n.      

Mikor a d�mon �s l�ny bel�pett mindenki fel�j�k fordult, noha legt�bbj�k kez�ben m�g a reggelit tartalmaz� kis t�lak voltak, s a nemr�g �rkezetteken k�v�l mindenki �lomittas �s b�gyadt volt m�g. Tal�n egyed�l Miroku t�nt �bernek, �m �t a nem r�g beszerzett pofonok r�zhatt�k ki a szenderg�s�b�l. �rkez�s�kre megakadt a halk besz�lget�s, �m a kunyh� fal�t t�maszt� Inuyasha nem b�rta ki, hogy ne sz�laljon meg:

- Merre j�rtatok az �jjel?

- Semmi k�z�d hozz�! – mordult r� Sesshoumaru szok�sos st�lus�val, mik�zben szemeivel a reggelivel k�zd� Rint kereste meg.

- Pedig szerintem nincsen olyan… - a fi� jelent�ss�g teljesen elhallgatott, mik�zben m�g sz�lesebbre h�zta vigyor�t - testr�szed, ahol ne �rezn�m egy haland� l�ny szag�t… Mondjuk az �v�t! – b�k�tt fej�vel a zavartan �csorg� Mido fel�, a felt�n�en j�kedv� hanyou.

Egy percre s�ri csend lett, s �gy n�zett ki Jaken felk�sz�l r�, hogy Rinnel egy�tt p�nikszer�en elhagyja a kunyh�t, mik�zben Sango, Miroku, Shippou �s Kalde any� az egyik t�volabbi sarokba h�z�dtak, hogy legal�bb az epicentrumot elker�lj�k. Egyed�l csak Kagome nem mozdult az ok n�lk�l vesz�lyeztetettek k�z�l, �m helyette arca v�szj�sl�an els�t�tedett, ahogy a f�lszellem fel� pillantott.

Az elker�lhetetlennek hitt v�g m�g sem k�vetkezettbe. Sesshoumaru g�nyosan �sszesz�k�tette szemeit, mik�zben majdhogynem �gy n�zett ki elmosolyodik. Ha lehet ett�l m�g nagyobb lett a n�ma p�nik, amit egyed�l csak az �jonnan, a j�v�b�l �rkezett l�ny nem �rtett teljesen.

- Akkor legal�bb rajtam csak az � szaga van… ez legal�bb kev�sb� olyan elviselhetetlen, minta a bel�led �rad�k… Mond csak, mikor f�r�dt�l utolj�ra?

Inuyasha csak h�pogni tudott, mivel felk�sz�letlen�l �rte a visszat�mad�s, s f�leg bosszant� strat�gi�j�nak legnagyobb gyenges�g�vel nem sz�molt, pont szagok ter�n akar ujjat h�zni egy teliv�r kutyaszellem ellen. �m a be�llt csendben tiszt�n hallatszott a sarokb�l a t�bbiek halk kuncog�sa. Rin m�g csuklani is kezdett az elfojtott nevet�st�l.

Mido k�nyszeredett mosolyra h�zta a sz�j�t, mik�zben meg�llap�totta, a k�t fiv�r folytonosan veszekszik, ha egy l�gt�rbe ker�lnek, �s r�ad�sul Inuyasha folyamatosan alul marad a sz�csat�kban is.

- Azt akarod mondani, hogy b�d�s vagyok? – kiab�lt Inu.

- Ha csak az lenn�l! – s�hajtott �s elindult a kunyh� belsej�ben a kuncog� Rinhez.

- J�l aludt�l? – k�rdezte.

- Hai, Sesshoumaru-sama! �s te? – k�rdezte a kisl�ny �rtatlan n�z�ssel, �m pajkosan csillog� szemei t�l sokat �rultak el.

Sesshoumaru szem�ld�ke �sszer�ncol�d�t �s tekintete Jakent kereste, aki minden erej�vel pr�b�lt beleolvadni p�r, a f�ld�n �ll� agyaged�nyek k�z�, mik�zben k�v�r verejt�kcseppek jelentek meg homlok�n. A szellem m�rgesen konst�lta, nem csak k�pzelte Rin illat�t vissza�tjuk egy szakasz�n.

- Jaken! – sz�l�totta szolg�j�t, aki erre, mint a ny�rfalev�l reszketni kezdett, hogy k�zben test�hez k�pest t�lm�retezett botj�val le is csapta az egyik k�cs�g tetej�t.

- Nagyuram ne haragudj r�m! �n nem akartam semmi rosszat! – hebegett-habogott a r�m�lt gn�mocska, mik�zben z�ld b�re lassan elsz�ntelenedett az arc�n.

- Ne b�ntsd �t, Sesshoumaru nagy�r! – kezdett k�ny�r�gni Rin is – Vigy�zott r�m, �s t�nyleg nem l�ttunk mi semmit!

Az id�k�zben ism�t ev�sbe temetkez� kis t�rsas�g tagjai – �l�k�n Mirokuval – erre ism�t felkapt�k a fej�ket. A youkai halk, lemond� s�hajjal engedte ki l�legzet�t, majd j�l fejbe v�gta szolg�l�j�t, hogy annak fej�n, kis kalapja mellett p�r perc m�lva duzzad� v�r�s p�p �ktelenkedett. A t�bbiek, m�g Mido �s Rin is, alig tudt�k visszafogni az el�t�r� nevet�s�ket. Azt�n a kr�kog�snak �lc�zott nevet�s k�zben Inuyasha odasz�lt a b�tyj�nak:

- Az�rt ez m�r t�lz�s… ez olyan mintha Kagom�val Shippout is magunkkal vinn�nk, amikor… – kezdte de, sosem tudhatjuk m�r meg, hogy is akarta befejezni, mert a pillanatok alatt pulyka haragra lobban� Kagome felpattant �s a vesz�lyt m�g �szre sem vev� hanyoura ord�tott:

- Inuyasha! – neve eml�t�s�re a fi� k�v� merevedett, de m�g csak leveg�j�t kiengedni sem maradt ideje, azonnal k�vetkezett a b�ntet�s - Fekszik! Fekszik! Fekszik, fekszik, fekszik!

Szeg�ny Inu minden egyes alkalommal egyre m�lyebbre s�llyedt a h�zik� d�ng�ltf�ld padl�j�ban. A hatalmas robaj �s dobog�s ut�n k�nos csend maradt, amit csak n�h�ny fojtott ny�g�s t�rt meg a f�lszellem r�sz�r�l. Mikor ezek is elhaltak az eddig csendben �l� �s a r�h�g�s�t visszafojt� Miroku is er�s k�sztet�st �rzett, arra hogy megsz�laljon:

- Nem tudom ki, hogy van vele, de �n r�szemr�l egyetlen dolgot sz�rtem le ebb�l az eg�szb�l… - kezdte, de Sango m�g miel�tt es�lye lett volna a szerzetesnek k�vetkeztet�s�t megosztani a nagyk�z�ns�ggel, �gy v�gta kup�n a Houshit, hogy az m�g kez�ben tartott t�lj�t is lefejelte.

- T�ged senki nem k�rdezett! – f�zte hozz�, hab�r a t�bbiek egy�ltal�n nem v�rtak magyar�zatot.

Ugyanebben a percben v�gre megsz�nt a f�lszellemet a f�ldh�z l�ncol� var�zs, s a megviselt Inuyasha v�gre k�pes volt felt�p�szkodni a dimbes-domboss� v�l� padl�r�l, nagy leveg�t v�ve, hogy beolvasson az �t megleck�ztet� szemtelen l�nynak, �m erre nem jutott ideje. M�g miel�tt elkezdhette volna hegyi besz�d�t Sesshoumaru s�hajtva belet�rt balj�val ez�st haj�ba, mint egy az unalom jelek�nt, majd az el�tte �lldog�l� Mid�hoz int�zett p�r halk sz�t, amit a t�bbiek nem �rthettek.

Hirtelen n�mult el cseveg� kis t�rsas�gunk, s j�gszoborr� merevedve b�multak az ajt� el�tt �ll� k�t alakra. Mid�t kiv�ve mindenki nyitott sz�jjal b�mult az inuyoukai fel�, m�g a csupa p�p Jaken is.

- Nagyuram, de h�t… - csak dadogni tudott.

A f�rfi �rtetlen�l felvonta jobb szem�ld�k�t.

- Sesshoumaru! A karod, de azt �n… - n�zett kikerekedett szemekkel Inuyasha, mik�zben besz�d helyett ink�bb illusztr�lta a t�rt�nteket, karj�nak kaszabol� mozg�s�val, ut�nozva mintha a Tessaig�t forgatn�.

A besz�d fonal�t t�le, az eg�sz eddig csendben szeml�l�d� Kalde vette �t:

- Lev�gta, de most ott van a hely�n?

A d�mon m�lyet s�hajtott megr�zta a fej�t, majd ironikus, lekezel� hangon v�laszolt:

- Ostoba haland�k! M�rt, szerintetek mit csin�ltunk eg�sz �jjel Midayoival? – k�rdezte �s �gy n�zett a kis t�rsas�gra, mintha s�rgac�dul�sok gy�lekezete �llna el�tte.

- H�t �n nagyon is azt gondoltam, hogy ti… - kezdte a szerzetes, de ism�telten akkor�t kapott a mellette �l�, inger�lt szellemirt�t�l, hogy a mondat folytat�s�t el is fejtette.

- H�t valahogy �gy… - ny�gte Inuyasha is, de m�g mindig nem tudott napirendre t�rni, sz�rnyen csal�dott volt. - Nem el�g hogy napok �ta el kell viselnem a t�rsas�god, m�g a karod is visszan�tt, hogy k�t k�zzel pr�b�lj ezent�l meg�lni… J� ez a nap, mit ne mondjak! – d�rm�gte a hanyou az orra al�.

- M�g mindig sz�nalmas vagy �csi! – s�hajtott a taiyoukai, �s az ajt� fel� indult, majd meg�llt �s visszan�zett – Mido, Rin, Jaken… indulunk – adta ki az utas�t�st.

- Azonnal megyek! – ki�ltott a szellem ut�n Mido, majd t�rsas�gunk fel� fordult.

K�nnyed mosollyal v�gigfuttatta szemeit a jelenl�v�k�n:

- H�t akkor, a viszont l�t�sra! – hajolt meg apr�n.

- Sz�val elmentek? Rem�lem, hamarosan tal�lkozunk! – s�hajtott szomor�t Kikyou reinkarn�ci�ja.

- Minden bizonnyal! – v�laszolt a k�rdezett helyet Kalde – Hiszen mindannyian ugyan az�rt harcolunk, �s ez �sszehoz minket!

- B�lcsen besz�lsz Kalde-sama! – b�lintott a szerzetes elismer�en – Ha a fajank� f�lszelem�nk nem �ld�zn� el folyton ostobas�gaival, a lehets�ges leger�sebb sz�vets�ges�nk, tal�n m�r t�l is lenn�nk ezen a harcon…

- Miket besz�lsz? Fajank�? Leger�sebb? Majd adok �n neked perverz szerzetes! – h�b�rg�tt Inuyasha �kl�t r�zva, de persze senki nem foglalkozott vele.

- Pedig azt hittem ezek v�gre kib�k�lnek… annyira es�lyesnek t�nt a dolog! – kezdte Kagome.

- Felejtsd el! – kiab�lt bele Inuyasha �jra.

- Pedig ha �ssze�lln�nak bizonyosan le tudn�nk gy�zni Narakut! – s�hajtott Miroku.

- Pontosan, de mind a kett� olyan makacs hogy ezt sem k�pesek bel�tni! – f�zte tov�bb Mido elgondolkodva.

- Valahogy �ssze k�ne b�k�teni �ket! – sz�lalt meg Shippou a sarokban.

- Ne besz�lj h�lyes�geket! – ugatta el a kis r�k�t a hanyou.

- Pedig igaza van! Ha ti ketten �sszefogtok, akkor Narakunak es�lye sincsen. – mondta csendesen Sango.

Hamarosan m�ltatlankod� veszeked�s keletkezett besz�lget�s�kb�l, amit Mido szak�tott meg:

- V�g�l is, ha k�l�n v�lunk legal�bb gyorsabban, megtal�ljuk Narakut! – kezdte – De egyezz�nk meg abban ak�rmelyik�nk is tal�l r� a nyom�ra, �rtes�ti a m�sikat. �s akkor egyes�l�nk, �s �sszehangoljuk er�inket. Ja, �s m�g valami… csak most jutott eszembe! Ha minden igaz k�t miko bens�s�gesebben is tud kommunik�lni, mint a besz�d… Kagome! Ha nem baj felkutatn�m a nagyim k�nyviben, hogy is van ez, s akkor ha siker�l �lland�an kapcsolatban tudn�nk lenni!

- Remek �tlet! – lelkesedett a m�sik l�ny is.

- Igen ez �gy j� lesz! Azt�n majd megl�tjuk mi s�l ki ebb�l az egy�tt m�k�d�sb�l. De van valamink, amivel sarokba szor�thatjuk �ket. – mosolygott Sango.

- Pontosan! Ha Kagome veletek akar lenni Inuyasha k�vetni fogja, �s ha te �s Rin vel�nk akartok egyes�lni Sesshoumaru k�nytelen kelletlen, de k�vet majd benneteket. – f�zte tov�bb a szerzetes.

- Sz�val a miel�bbi viszontl�t�sra! – nevetett Kagome.

Rin �s Mido meg�lelt�k a l�nyokat, Kalde any�t �s Shippout b�cs�z�ul, azt�n az id�sebb l�ny a szerzeteshez �s a besz�lget�s �ta duzzog� Inuyash�hoz l�pett. R�mosolyogott a Houshira �s kezet ny�jtott neki:

- B�ke, j�? M�r nem haragszok! – Miroku elfogadta a b�ke jobbot.

- �r�l�k neki, mert eddig retteg�sben �ltem! De most meg�g�rem, hogy ezen t�l csak Sang�nak �lek! – mosolygott a szerzetes �s az eml�tett fenek�re rakta a kez�t, aminek a jutalma egy nagy piros teny�r nyom lett az arc�n.

Mido elmosolyodott majd a f�lszellemhez l�pett:

- Vigy�zz Kagom�ra! – s�gta a hanyou f�l�be �s r�mosolygott.

- Te meg az idi�ta b�ty�mra! – v�laszolta a fi�, majd nagyon halkan hozz�tette – Mondhattok, amit akartok, az �n orrom nem hazudik…

A miko apr�t kacsintott, majd kiny�jtott mutat� ujj�t a sz�j�ra rakta. Inuyasha �rtette a c�lz�st, nem folytatta. El�g volt ez a tud�s �t�lapnak a kez�be. Mido, Rin �s Jaken fel�ltek Aun h�t�ra, akit Sesshoumaru vezetett el� az erd�b�l a hossz�ra ny�lt b�cs�zkod�s alatt. A youkai jel�re a leveg�be emelkedtek, fel a magas, k�k �gbe, azt�n elt�ntek Inuyash��k szeme el�l.

Az utaz�s lassan telt hazafel�, Midayoi azon morfond�rozott, vajon mit mondhatna otthon, ha haza �rtek, hiszen csal�dja bizony�ra nyugtalan �s m�rges lesz. Elm�letileg csak egy �jszak�ra lett enged�lyezve a kis kiruccan�s a k�z�pkorba, �m ebb�l k�t �jjel �s k�t nappal lett.

A t�z� d�li naps�t�ssel egy�tt �rt�k el a kis tiszt�st, ahol a v�n fa �rny�k�ban a k�l�n�s, majdhogynem oda nem ill� sz�rke szikla �lldog�lt. De �k t�bbet l�ttak ebben a k�kolosszusban, mint egyszer� m�ll� anyagot, k�zep�n halv�ny v�r�sen vibr�lt a t�r, h�vva a fel�je k�zeled�ket. Aun k�zvetlen az �tj�r� el�tt landolt, mire a l�nyok lek�sz�l�dtak a nyeregb�l.

- Itt megv�rlak. Mond, hogy dolgod akadt ide�t…

- De h�t, a tanul�s? – pislogott meglepetten a l�ny.

- Nem �r�nk r�! Naraku minden elfecs�relt perccel er�sebb lesz. Tan�tani tudlak est�nk�nt is, ha let�borozunk! 

- J�, de akkor j�ssz te is sz�pen, �s meggy�z�d Obaa-chan �s Kaa-sant! – Mido a f�rfi karj�ba karolt – Nem vitatkozom.

Lemond� s�haj volt a v�lasz.

- Jaken! Maradjatok itt, t�borozzatok le, am�g nem j�v�nk.

- Igen is nagyuram!

- Jaken… - sz�lt m�g a r�zs��rt rohan� szolg�nak a d�mon – �s vigy�zz Rinre…

- Hai, Sesshoumaru-sama!

A szellem �s Midayoi k�nnyed�n beles�t�ltak a lebeg� er�t�rbe, s a p�rpillanatos v�r�s semmi ut�n a s�t�t szent�lyben �rtek ki.

- A fene, az orromig sem l�tok! – indult meg el�re tartott kezekkel a l�ny.

Sesshoumaru csak a fej�t r�zta a s�t�ts�gben, amiben persze � majdhogynem ugyanolyan j�l l�tott, ha a sz�neket nem is tudta megk�l�nb�ztetni. P�r perces verg�d�s ut�n a n� el�rte a tol�ajt�t �s elh�zva azt f�nnyel t�lt�tte meg a helyis�get.

- Gyere csak, gyere! – integetett a hirtelen vil�goss�gban hunyorg� f�rfinek, majd el�re szaladt a gy�m�lcs�sben.

Mikor Sesshoumaru be�rte �t a h�zn�l Mido m�r csal�dottan a k�sz�b�n �lt.

- Be van z�rva… - d�nny�gte m�rgesen, v�laszul az �rtetlenked� tekintetre.

- A h�z �res – egyezett bele a szellem is.

- Tess�k, haza j�v�k, erre mi van? Lel�pnek, mintha nem is l�tezn�k!

A f�rfi v�llat vont, majd visszaindult a szent�ly fel�. V�g�l Midayoi is k�vette. M�r �ppen �tl�ptek volna az id��tj�r�n, mikor is a l�nynak szemet sz�rt valami. Kis csomag �llt az olt�ron, a faragott fa l�dika, a t�k�r, �s a tart�jukban pihen� ikerpeng�k mellett. Mikor k�zelebbr�l megvizsg�lta �szrevette a tetej�re rakott levelet, melyen az � neve �llt.

- Nocsak, m�g sem felejtettek el! – azzal sz�thajtotta �s olvasni kezdet nagyanyja gy�ny�r�en festett �r�sjeleit.

- Mit �r? – �rdekl�d�tt a youkai miut�n a l�ny befejezte az olvas�st.

- Vid�kre utaztak, n�gy napra. Valami t�voli rokon temet�s�re… meg azt �rja, addig maradjak veled. �s hogy a csomagban tal�lok sz�raz kaj�t, �s v�lt�s ruh�t…

- Kaj�t? – k�rdezett vissza �rtetlenkedve a szellem.

- �telt, tudod, amit eszel, ha �hes vagy.

- Tudom mi az az �tel! – h�zta fel az orr�t Sesshoumaru, majd f�lig bel�pett a dereng� v�r�ss�gbe – Int�zd el amit kell, azt�n gyere �t!

Mido b�lintott, majd miut�n a d�mon elt�nt levetk�z�tt �s �t�lt�z�tt tiszta als�nem�kbe. Koszos ruh�it �sszehajtva az olt�r mell� helyezte. A ruh�k alatt megtal�lta az obentot, benne a gondosan �ssze�ll�tott nem romland�, sz�raz �telekkel. M�r �ppen neki�llt volna, mikor meggondolta mag�t, visszacsukta �s csomagj�nak anyagj�b�l h�t�ra k�thet� kis batyut csin�lt, belerakta egy v�lt�snyi tiszta ruh�j�t, �s a nagyanyj�t�l kapott levelet. Mikor az olt�ron utolj�ra v�gigsiklatta pillant�s�t �szrevette az egyetlen dolgot, ami eddig elker�lte a figyelm�t. Ahogy jobban gondolkodott r�j�tt, az m�r r�gebben is ott lehetett, csup�n � nem foglalkozott vele.

Visszal�pett, s meglep�dve vette �szre, a vastag, v�r�sesbarna b�rk�t�ses k�nyv�n egy kisebb, v�konyabb f�zetszer�s�g fekszik. �rdekl�dve leemelte azt, majd a k�nyv�rt ny�lt. Rettent�en meglep�d�tt, amikor az tiltakozni kezdett �rint�se ellen, s ennek jel��l �get�en forr�v� v�lt ujjai alatt. Szisszenve dobta vissz az akaratos pap�rk�teget, s k�zben leejtette a kisebbik f�zetet, ami sz�tny�lott es�s k�zben.

V�letlen�l kapta el az els� mondat elej�t, mire k�v�ncsis�ga m�g nagyobb lett.

„Ne lep�dj meg, ha �ppen nincs kedve engedni, hogy beleolvass…te alak�tottad ilyenn�…”

- Mi a sz�sz? – h�mm�gte a l�ny, majd felvette f�zetet �s az ajt�hoz s�t�lt vele.

Folytat�s k�vetkezik…