Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

14. Aj�nd�k

Lassan s�t�tedett, a Nap utols� sugarai is al�buktak a horizonton, �m m�g el�tte egyszer, utolj�ra ezen a napon, hossz�ra ny�jtott�k az �rny�kokat. A l�ny csendesen k�vette a d�mont az egyre sz�rk�l� erd�ben, n�mas�g�ban hallgatta az alkonyod� term�szet neszeit, z�rejeit, moccan�sait, s csod�lkozott milyen �j dolgokat k�pes �gy �szre venni. Nem haladtak gyorsan, de �gy is hamarosan el�rt�k a meleg forr�st, ahol a l�nyok nem sokkal ezel�tt vid�man f�rd�ztek. Itt Sesshoumaru az onsent t�pl�l� csermelyre pillantott, majd balra fordult �s elindult a foly�st k�vetve felfel�. Az alkonyati erd� csendj�t csak �temes l�pteiknek halk, eleny�sz� zaja t�rte meg. Ugyan n�hol m�g k�nnyed, dallamos mad�rf�tty sz�llt a gallyak k�z�tt, a legt�bb l�ny meglapult a k�zel�kben, a sz�mukra fenyeget� er�s aur�kat �rezv�n. A yasha nem figyelte merre haladnak, csak akkor t�rtek vissza kalandoz� gondolatai test�be, mikor egy, az esti p�r�ba vont kis nyilad�kba �rtek ki. Tov�bbra is mellett�k csordog�lt a meleg viz� csermelyecske, sek�ly kavicsos medr�ben.

A k�t alak tov�bbra sem sz�lva egym�shoz gyalogolt, m�gnem a v�z, s egyben az � �tjukat is m�teres, moh�s sziklat�mb z�rta el. A csenev�sz kis patak, itt minden erej�t bele adva t�rt utat mag�nak egy hasad�kon, hogy alig k�tm�ternyi magasb�l al�zuhanhasson. Az apr� zuhatag krist�lycsengetty�k hangj�hoz hasonlatos csilingel�ssel csobbant bele medr�be, hogy ott sietve, locsogva folytathassa �tj�t. A youkai egy hanyag mozdulattal a szikla tetej�re lend�lt, s egy pillanatig �gy t�nt nem is t�r�dik a m�g�tte tan�cstalanul �lldog�l� n�vel. �m v�g�l v�lla felett visszatekintve az�rt, �s oda sz�lt a k�nj�ban egyik l�b�r�l a m�sikra �ll� l�nynak:

-                Nem j�ssz?

-                H�t, ha tudn�k… nem olyan k�nny� az!

-                Pr�b�ld meg!

Mido p�rszor pr�bak�ppen rug�zott egyet-kett�t, mire p�nc�ljai tompa nesszel �sszekoccantak, v�g�l �sszeszedve b�tors�g�t elr�gta mag�t, �s guggolva f�ldet �rt a szikla tetej�n. D�moni form�j�ban kor�ntsem volt ez olyan nagy feladat, csup�n nem volt hozz� szokva a gondolathoz, hogy neki egy ilyen mozdulat siker�lhet. Youkai k�nt teljesen m�s kaliber� er�k dolgoztak izmaiban, s ezen form�j�ban s�t�juk sor�n megfigyelhette az erd� hangjait, illatait, melyeket gondosan elrakt�rozott mem�ri�j�ban.

Noha ugr�sa eg�sz kecses �s sikeres volt, az id� foga m�r megv�jta a k�vet l�bai alatt, �szrevehetetlen�l porhany�ss� tette. Midayoi el�gedetten egyenesedett fel, �r�lve a sikeres �rkez�snek, �m ugyanabban a pillanatban elindultak l�bai alatt a sziklat�rmel�kek. R�m�let�ben becsukta a szem�t �s sik�tani akart, de mint ahogy az ilyenkor lenni szokott nem tudott, csak t�togott, hang nem j�tt ki a tork�n.

Azt�n hi�ba is v�rta, nem �rzett f�jdalmat. K�tkedve kinyitotta a szem�t �s len�zett a l�ba al�, hol csak m�terekre az el�bb elhagyott z�ld gyep l�tszott. Valami oda nem ill� nyom�st �rzett a derek�n�l, ett�l �szt�k�lve feljebb emelte a tekintet�t. Egyb�l felismerte a sz�rk�s v�rtet, amihez saj�t p�nc�lja fesz�lt, s a h�feh�r haorit mely takarta az er�s kart, ami tov�bbra is megtartotta. Dacosnak sz�nt mozdulattal felszegte a fej�t �s a taiyoukai gy�ny�r� szemei n�ztek vissza r�. Ott lebegetek mind ketten a p�rk�ny mellett, a biztos talajt�l j� p�rm�ternyire.

Sesshoumaru f�l karj�val mag�hoz szor�totta a yash�t, �gy tartva meg �t is a leveg�ben. Az apr� ijeds�g ut�n egyik�k sem mozdult, csak f�rk�szve n�zt�k egym�st a lassan kel� Hold ez�st�s f�ny�ben. Mido �gy �rezte, hirtelen nagyon meleg lett. Mintha valaki a h�m�rs�kletet egyik percr�l a m�sikra 40 fokra �ll�totta volna. De nem moccant meg, csup�n figyelte a k�l�n�s, elb�v�l� s�rga szemeket, �s a benn�k s�t�ten csillog� fekete �riszt. Valami�rt a f�rfi sem akart megmozdulni, pillant�sa t�k�letesen �sszekapcsol�dott a bord�, aranyl� cikk-cakkokkal �lelt s�t�t pupill�j� szemmel. Kellemes �rz�snek tal�lta a n� k�zels�g�t, aki ugyan annyira vonzotta, mint amennyire tasz�totta akaratos, konok haland� viselked�se.

Oly k�zel voltak, hogy arcukat csup�n eleny�sz� centim�terek v�lasztott�k el, �s mintha ez a t�vols�g is cs�kkeni l�tszott volna a remeg� holdf�nyben. Azt�n a d�mon megmozdult, megt�rte az idilli l�tszatot �s nagyon halkan megsz�lalt:

-                Nem v�letlen hoztalak ide. Itt nyugodtan besz�lhet�nk �s tiszt�zhatunk egyet s m�st… – azzal beh�zta Midot a sziklap�rk�ny f�l�.

A l�ny meg�rezte csizm�i alatt a talajt, de m�g ugyan�gy �rezte a derek�n az er�s k�z szor�t�s�t is. Sesshoumaru kim�rt lass�s�ggal engedte el �t. M�g miel�tt teljesen sz�tv�ltak volna, meglepet�sszer�en, f�l�tt�k a tark�n h�mzett �jjeli �gen elfutott egy v�r�s f�ny� hull� csillag. Mindketten felemelt�k a fej�ket, �s arra n�ztek amerre a kis fut� j�sz�g elt�nt.

- Most k�v�nni k�ne valamit – jegyezte meg halkan a fiatal miko.

Sesshoumaru �jra a l�nyra pillantott. Hosszan n�zte a t�zes, f�nyl� szemeket, majd elmosolyodott, a gyermeteg babona hallat�n, ami a hull�csillaghoz kapcsol�dott. V�ratlan mosoly term�szetess�ge, egyenesen megd�bbentette a n�t. M�g sosem l�tta a taiyoukait mosolyogni, de el kellett ismernie kimondottan j�l �ll neki ez a cselekv�s. �nk�ntelen�l, visszamosolygott, feledve nem is olyan r�gi bossz�s�g�t, s k�zben legy�zve a k�sztet�st, hogy meg�rintse e t�nem�nyes jelens�g tulajdonos�t.

-                Gyakrabban mosolyoghatn�l… Ha �rdekel, eg�sz j�l �ll… – sz�lalt meg oly csendesen, hogy hangj�t majd elnyelte a v�z csobog�sa.

De ez a hang m�s volt. M�r a legels� alkalommal felt�nt neki, d�moni form�j�ban kiss� m�s zeng�st, k�l�n�s csilingel�st kap hangja, �m most majdhogynem buj�nak �s n�iesnek v�lte azt. Kijelent�s�t csend k�vetett, �jra elm�ly�lten tanulm�nyozt�k egym�s szemeit, arc�t, s pr�b�lt�k megsejteni a m�sik gondolatait. Azt�n h�rtelen megt�rt az idilli pillanat.

Mido �rezte, hogy a d�mon v�gleg elengedi �t, a keze lesiklik a derek�r�l. De nem l�pett h�tr�bb, csak egy sz�vdobban�snyi id� �s egy m�ly s�haj k�vetkezt�ben. De ez a s�hajt�s felkeltette a l�ny figyelm�t, mivel felt�n�en t�l sok �rzelem rejlett m�g�tte.

Az alkonyati hom�lyban hirtelen szakadt v�ge a sziklap�rk�nynak, melyen folytatt�k �tjukat a f�rfi vezet�s�vel. Sesshoumaru p�r l�p�ssel el�r�bb haladt, �gy mikor Mido be�rte a szellemet, �mulva fedezte fel a gy�ny�r�s�ges tavacsk�t, ami a szeme el� t�rult a s�r�s�d� holdf�nysugarak j�t�k�ban. Kis g�mb�lyded, az�ros sz�n� szikl�kkal szeg�lyezett g�z�lg� t� partj�n �lltak.

K�r�l�tt�k hossz� m�tereken �t csak a csillog� v�zfelsz�n, �s az azt k�r�l �lel� s�t�t erd�s�v l�tszott. A t�ban v�ratlanul bukkantak fel nagyobb, �rdekes form�j� szikl�k, s ugyan ilyenek fek�dtek elsz�rtan a selymesen smaragd z�ld f�ben is, ami a p�r m�teres s�von �t k�s�rte az onsen partj�t. Szeptember v�g�hez k�pest itt minden olyan z�ld volt, mint ha csak �pp most �rkezett volna el a tavasz, az id� itt megfiatalodott s megsz�p�lt.

-                Ez nagyon gy�ny�r�! – suttogta Mido halkan az �mulatt�l elkereked� szemekkel.

Ugyan nem kapott v�laszt, de az apr� biccent�s bizony�ra arra utalt, hogy a f�rfi is egyet �rt kijelent�s�vel.

 „Meg kell hagyni, van sz�p �rz�ked!” – pillantott fel t�rsa arc�ra a yasha – „De vajon mi�rt hozt�l pont ide? Kiss� t�lont�l romantikus ez a mi kapcsolatunkhoz… Minden esetre nem b�nom, hogy itt vagyunk!” – �s elfeledkezve mag�r�l kaj�nul elmosolyodott.

-                Mit mosolyogsz? – k�rdezte k�v�ncsian Sesshoumaru.

-                Nem l�nyeges! – Mido elford�totta a fej�t, de nem tudta let�r�lni az arc�r�l a huncut kis mosolyt.

-                Az�rt hoztalak ide, hogy besz�lgess�nk. Val�j�ban nem �llt sosem sz�nd�komban egy haland�val k�z�sk�dni, vagy t�rs k�nt tekinteni r�, de �gy hat�roztam veled kiv�telt teszek – a f�rfi az �gre tekintett.

-                Ezt �r�mmel hallom! – v�laszolta j�l �rezhet� g�nnyal a papn�.

A szellem nem foglalkozott a cserfes v�lasszal, leugrott a szikl�r�l �s csobbanva �rt f�ldet a t�rdig �r� v�zben. Mido �jfent magasnak tal�lta a szikl�t, ez�rt ink�bb le�lt, hogy majd �vatosan leereszkedik, de az er�zi� itt sem k�m�lte meg jobban az anyagokat. A k�p�rk�ny egy r�sze leomlott, �s a l�ny hangos csobban�s k�s�ret�ben lepottyant a v�zbe. �gy azt�n a k�vetkez� pillanatban m�r ott �lt der�kig vizesen, kalimp�l� l�bakkal �s meglepett arccal a szikla t�v�ben. A youkai, szerencs�tlenked�s�t l�tva alig tudott komoly maradni.

- Egy�ltal�n nem vicces! – dohogta s�rt�d�tten Mido.

Egy v�ll r�nd�t�st kapott v�lasznak – jelezve vicces, nem vicces, de nevets�ges az �gyetlenked�se – majd a f�rfi sz� n�lk�l a kez�t ny�jtotta, hogy felseg�tse �t. A mozdulat k�zben mind a ketten led�bbentek.

„Az egy dolog, hogy kedves akarok lenni hozz�… Semmi kedvem h�bor�s �vezetben �lni am�g nem v�gzek Narakuval. De az�rt ennyire nem k�ne figyelmesnek lennem, hiszen csak egy hanyou!” – gondolta Sesshoumaru, mik�zben az is megfordult a fej�ben, hogy nem h�zza fel a n�t, �m ez m�g is csak gyermeteg �s sz�nalmas megold�s lenne, s valahonnan �rezte, nem is tenn� meg. T�l puh�n, t�l l�gyan simultak tenyer�be a miko karcs� feh�r ujjai – „K�r, hogy ennyire vonz�nak tal�lom…F�leg �gy…” – h�zta el a sz�j�t alig l�that�an meg�llap�t�sa ut�n a f�rfi, majd talpra h�zta a d�monl�nyt.

„Ebbe meg mi �t�tt? Mi ez a nagy figyelmess�g… Gyan�s vagy te nekem…”- h�zta �ssze s�t�t gondolataira szem�ld�keit a Mido – „Csak tudn�m, mi�rt keresek �n mindenhol h�ts� sz�nd�kot?” – v�g�l mosolyogva megk�sz�nte a seg�ts�get.

-                Domou arigatou gozaimasu…

-                Nem kell megk�sz�nn�d. �gy is tartozok eggyel a tegnapi�rt… - felelte a lehet� legk�z�ny�sebben a f�rfi – Ha akkor nem teszed amit, m�ra m�r t�bb mint val�sz�n�, hogy Naraku r�sze lenn�k.

-                Hogy mi? – k�rdezett vissza Mido �rtetlen fintor k�s�ret�ben.

-                Nem ez az els�, – kezdte a taiyoukai a kis mes�t, amivel hajland� volt betekint�st engedni a l�nynak �let�be, mik�zben elindult a part fel� – m�r m�skor is megpr�b�lta. Sz�ks�ge van egy kifejlett d�moni er�re. K�lcs�n�sen vad�szunk egym�sra. Tegnap, el kell ismernem, hogy j�l j�tt a seg�ts�ged…

-                Huh… �rtem. – v�laszolta p�r pillanat m�lva a miko - De ez akkor is sz�rny�. Hallottam a l�nyokt�l miket m�velt az a korcs; Inuyasha �s Kikyou, Miroku �s a Kazaana, Sango �s az �ccse, a faluja, az eg�sz csal�dja! Most meg m�g ez is… - dohogta a d�monl�ny – Komolyan, lassan ut�lni kezdem ezt az alakot!

P�r l�p�sig homokos f�veny szeg�lyezte a tavat, majd az iszapos f�ld szemcs�i k�z�tt felbukkantak az �de z�ld f�sz�lak. N�h�ny m�ter m�lva, a f� m�r nem csak b�rsonyosan puha, �s smaragdsz�n volt, hanem j� tizen�t centim�ter magas is. Fel�rve a parts�v emelked�s�n v�g�l, mintha csak megbesz�lt�k volna, egyszerre �ltek le egy �reg, sz�rk�s szikla t�v�be. Mindketten a v�zen t�nd�kl� ez�sthidat figyelt�k.

-                Midayoi! – kezdte a d�mon – Szeretn�k p�r dolgot megtudni… p�ld�ul, hogy hogyan t�nt el az a rengeteg s�r�l�s r�lam? Vagy egy�ltal�n, hogyan maradhattam �letben? Hogyan kaptam vissza az er�m? – Sesshoumaru szok�s�t�l elt�r�en moh�n v�rta a v�laszt, �gy sietve hadarta el k�rd�seit – Vagy csak �lom volt az is, hogy haland� lettem p�r �r�ra?

Az utols� gondolatra azt�n m�g jobban �sszefutottak a finom vonal� szem�ld�k�k, groteszk kis foltt� zsugor�tva a youkai homlok�n a sarl�hold alak� jegyet.

-                H�t… r�viden, t�m�ren… haszn�ltam Midoriko erej�t! – v�gta a r� a fiatal n� f�lig �r� b�szke mosollyal.

-                Te gy�gy�tottad be a sebeimet? – n�zett a l�nyra a d�mon, �m szemeiben l�tszott, nem lepi meg teljesen a v�lasz.

-                Igen, �s, hogy minden k�rd�sedre v�laszoljak; t�nyleg emberr� v�ltozt�l, �s val�ban �gy n�zett ki, hogy nem �led meg a hajnalt. De a sors m�sk�pp akarta, �s vo�l�! Itt vagy! – mosolygott rend�thetetlen�l t�rs�ra a yasha – Viszont valami felt�nt… gondoltam r�, hogy visszaadom neked, hab�r nem biztos, hogy z�kken�mentesen menni fog…

-                Mire gondolsz? – k�rdezte �rdekl�d� pislog�ssal a f�rfi, a bizakod�, le nem hervad� mosoly l�tt�n

A l�ny felt�rdelt �s a d�monra pillantott.

- Vedd le a p�nc�lt, a haorid �s a yubant! Egy-kett�! – csapta �ssze tenyereit, t�rsa �rtetlenked�se l�tt�n.

Sesshoumaru felh�zta az egyik szem�ld�k�t. Azt�n v�g�l a m�sikat is. De az az �rj�t�en vonz�, �des kis mosoly m�g mindig ott j�tszott a finoman cs�cs�r�t�, meggysz�n ajkakon, s ez a gesztus el�bb lend�tette mozg�sba tagjait, mint hogy elm�je megform�lhatta volna, a k�tked� k�rd�s szavait:

-                Nem gyors ez egy kicsit… neked? – k�rdezte olyan �rtatlanul k�z�ny�s hangon, mintha csak �ppen az id�j�r�st hozta volna fel t�m�nak, de k�zben az�rt szorgalmasan szabadult fels�ruh�it�l

A cs�cs�r�t� kis ajkak, hirtelen mintha sz�ntelenebb� v�ltak volna, ahogy tulajdonosuk felh�borod�s�ban �sszeszor�totta �ket. Ennek k�vetkezt�ben a szemekb�l kiveszett a b�ztat� csillog�s, s csak rosszall�s maradt. Midayoi nem t�rt mag�hoz az utols� szavakt�l. Mondani akart valamit de nem igaz�n tudta, hogyan is fejezhetn� ki felh�borod�s�t, amit az el�bbi aljas gyan�s�t�s felett �rzett. Egy t�tova �tlett�l maga mell� emelte sz�tt�rt karjait, v�g�l megbotr�nkoz�s�nak a legegyszer�bben adott hangot.

-                Sesshoumaru… - h�zta el v�szesen hosszan, �s vagy egy okt�vval m�lyebben a saj�t hangsz�ne alatt a f�rfi nev�t – �gy m�g is minek n�zel te engem?!? Egy�ltal�n honnan mer�lt fel ez az elk�pzel�s a fejedben… - a pillanatnyi v�szes csendben a szellem m�r meg�llap�thatta, enyh�n f�lre �rtelmezte a kedvesnek sz�nt gesztust – Hogyan mert�l arra a k�vetkeztet�sre jutni, hogy �n le akarok fek�dni veled?

H�t igen… Ha �gy egy hete valaki azt mondja nekik, hogy ezen az �jszak�n, a m�sik t�rsas�g�ban, egy onsen partj�n err�l fognak vitatkozni, h�t bizony�ra elmebetegnek titul�lj�k az illet�t. �m m�g csak az is abszurd lett volna, ha ak�r k�t nappal kor�bban valaki felveti, hogy k�zt�k valaha felmer�l ilyen t�ma. Egy�ltal�n a t�ma gondolata!

-                H�t pedig nagyon �gy hangzott! – vont v�llat teljes k�z�nnyel a d�mon – F�lre �rthet� volt, nem az �n hib�m…

Mido v�laszolni akart, �m nem igaz�n tudta mit mondhatna. Meg kellett egyeznie mag�val, ha kicsit perverzebbre engedi a fant�zi�j�t, ak�r t�nyleg elk�pzelhet�v� v�lhatna, hogy val�ban f�lre �rthet� m�don fogalmazta meg a sz�nd�k�t. Az�rt l�tv�nyosan duzzogva elfordult a f�rfit�l, mire az szatirikus k�rd�s�vel megt�rte a be�llni k�sz�l� csendet:

- Akkor most ez�rt vetk�ztem le?

Mido h�ta megremegett, - egy pillanatra nem lehetett tudni nevet�s, vagy d�hroham jele k�nt – �s egy „Baka hentai!” ki�lt�ssal, meglend�tett jobbj�t, hogy azt�n tenyer�nek sz�p piros lenyomat�val aj�nd�kozza meg ezt a „perverz d�mont” aki miatt ilyen helyzetbe ker�lt. Addigra m�r pipacs piros volt az arca, nem is csak a m�regt�l, hanem att�l is, hogy val�ban meg�rtette mit is gondolt r�la a youkai.

�m most Sesshoumaru j�val gyorsabb volt, j�tszi k�nnyeds�ggel elkapta a fel� lend�l� kis kezet, s sarkair�l t�rd�re r�ntotta a l�nyt. D�h�sen meredtek egym�sra, mik�zben �szre sem vett�k, hogy az orruk majd �ssze�r.

Pontosan ugyan ebben a percben k�t kis alak felk�zd�tte mag�t a szikla p�rk�nyra. Lihegve, kif�radtan �ltek le a m�lladoz� k�re. Az egyik, emberibb kis �rnynak hossz� haja �s r�vid kimon�ja volt, a m�sik enyh�n groteszk figura kez�ben pedig egy furcsa botot szorongattak. Mind ketten �ppen n�ma csat�t v�v� f�h�seink fel� pillantottak �s abban a percben megdermedtek. V�g�l a kisl�ny sz�lalt meg el�sz�r:

-                L�tod Jaken-sama mondtam, hogy nem k�ne zavarnunk �ket!

-                De �n azt hittem tov�bb akarnak menni…

-                Nem hagytak volna itt minket sz� n�lk�l. De szerintem nem k�ne, leskel�d�nk, kettesben akarnak maradni! – mosolygott a kisl�ny �s m�r ereszkedett is vissza a szikl�n.

-                Ugyan, kettesben! Rin, m�r megint buta vagy… mit akarna az urunk egy ilyen n�t�l… - z�ld kis gn�m m�g egyszer a k�t alak fel� n�zett, a hossz� ez�sthaj� f�rfire �s a d�h�s, gy�ny�r� hanyou n�re.

A k�p, amit l�tott �ppen, hogy meghazudtolta szavait, �m � rend�thetetlen�l kitartott v�lem�nye mellett.

Mido meg sem tudott sz�lalni. Sesshoumaru er�sen, ugyan akkor gyeng�den kapta el a csukl�j�t. Azt�n a n�ma harc megun�s�val leengedte a kez�t. A d�monl�ny a pillanatt�l elvar�zsoltan, csak n�zett a youkai szem�ben �s elfelejtette a k�lvil�got. Elfelejtette, hogy hol van, m�rt van itt, az el�bbi haragot, mindent… Csak b�multa a b�v�s, arany szemekben j�tsz� f�nyeket, az �rzelmek fut�, tovat�n� megjelen�seit. Ha jobban figyel, r�j�hetett volna, a v�v�d�st l�tja, ami azokban a pillanatokban a f�rfi fej�ben �s lelk�ben j�tsz�dtak.

El kellett ismernie, v�ratlanul m�g vonz�bbnak tal�lja a l�nyt. Annyira, hogy ez m�g saj�t mag�t is meglepte. Mindeddig nem mutatott t�lzott �rdekl�d�st fajt�ja n�tagjai ir�nt, csak fut�lag foglalkozott vel�k, ha nagyritk�n visszat�rt a palot�ba, amit megpr�b�lt nem s�r�n megtenni. Nem akarta �ket kihaszn�lni, egyszer�en egyik sem �rdekelte jobban, egyikben sem tal�lt semmi k�l�nlegeset, valamit, amire azt mondhatn� ez fogott meg benne. Test�nek olykor felt�n� v�gyainak ki�l�s�re t�k�letesek voltak, de a legt�bbet egy tartalom n�lk�li, �res, k�v�lr�l gy�ny�r�en megmunk�lt, sz�pen festett v�z�hoz tudta csak hasonl�tani. Azt�n most, teljesen v�ratlanul j�tt ez a l�ny, aki r�ad�sul nemhogy j�val rangja alatti, m�g f�lv�r is. �s vele egy�tt ez az �rtelmetlen, bolond k�sztet�s…

Sesshoumaru, b�rmennyire is megpr�b�lta f�lre magyar�zni, nagyon j�l tudta, az �vek s�lya lapul a h�tt�rben. Ak�r mennyire is nem t�r�dik az id�vel, vagy az id� m�l�s�val, most akarat�n k�v�l ez az id� �rkezett el valami fontoshoz az �let�ben, noha semmi kedvet nem l�tott ef�le t�rt�n�sekhez.

A taiyoukai megpr�b�lta nem meg�rteni saj�t mag�t, vit�ba sz�llni minden �szt�nb�l j�v� k�sztet�snek, de azt�n a csillog� bord� szemek, az �jra pajkosan lebiggyed� ajkak, a l�t�ter�be ker�l�, a n�i p�nc�l alatt j�l sejthet� mellek elt�ntor�tott�k elk�pzel�seit�l. Be kellett h�dolni annak a gondolatnak a s�lya alatt, hogy valami �rdekeset, valami �jszer�t tal�lt ebben a n�ben. �s bele kellett t�r�dni ehhez a gondolathoz �desen t�rsul a v�gy, ami – maga sem �rtve hogyan – h�rtelen ott lebegett �rz�sei k�z�tt.

Mido meglep�d�tt, mikor a sokadik perc eltelte ut�n egyszer csak h�z�st �rzett a kez�n, minek hat�s�ra, t�rdein t�maszkodva el�re d�lt. Nem tudta mit gondoljon, amikor v�ratlanul egy hat�rozott �lel�sben tal�lta mag�t, r�ad�sul pont annak a f�rfinak az �lel�s�ben, akit�l ezt a legkev�sb� v�rta, s akit�l a legjobban megdobbant eddig a sz�ve. Sesshoumaru lehunyta a szem�t s mik�zben pr�b�lt nem gondolni semmire sem m�lyen mag�ba sz�vta a puha, v�r�ses f�ny�, selymes tincsek illat�t. Tudta, hogy ezzel is saj�t mag�nak �ssa azt a bizonyos, s�t�t, vak vermet, de k�zelr�l, m�lyr�l akarta �rezni azt az arom�t, ami k�pes volt ennyire elvenni az esz�t.

A yasha meglep�d�tt, de nem ellenkezett. V�ratlan, de ugyan annyira kellemes is volt az �rz�s, ami bej�rta tagjait a f�rfi �rint�s�t�l. �gy �ltek k�t sz�vdobban�snyi ideig, majd a l�ny karjait felemelve viszonozni kezdte az �lel�st.

A percek teltek, semmi egy�b nem t�rt�nt. Mido kellemesen zsibbadt �llapotba ker�lt, arc�t az er�s v�llakra fektette, mik�zben �jra m�lyen elrakt�rozta mag�ban a f�rfi illat�t. Nem �rtette, hogy lehet valami, k�zzel alig foghat�, emberek sz�m�ra oly t�red�kesen ismert dolog ennyire besz�des, ennyire felkavar�. Gondolatainak menet�t csak egy halk k�rd�s t�rte meg:

-                M�rt s�rt�l m�lt �jjel? – k�rdezte a f�rfi, meglep�en l�gy hangon.

Mido fel� ford�totta a fej�t, de nem bontakozott ki az �lel�sb�l:

-                H�t nem egy�rtelm�? – k�rdezte kiss� csod�lkozva – Tudom, hogy nem szorulsz r�, de �n f�ltettelek! Azt hittem… – ism�t elford�totta az arc�t, de nem fejezte be a kimond�sra v�r� gondolatot.

-                Tudod, te volt�l az els�, aki �rtem s�rt… - jelentette be, m�g mindig �rzelem mentesnek t�n� hangon Sesshoumaru.

-                Ez csak az�rt van, mert te nem engedsz k�zel magadhoz senkit!

-                Nem szoktam v�gyni senki k�zels�g�re… �s a s�r�s sem hat meg. Egyszer�en nem �rtem mi�rt s�rt�l, �rtem. Hi�ba van benned v�r az �n fajt�mb�l, emberek neveltek, emberi �rz�sek ir�ny�tanak. Gy�l�ln�d k�ne, vagy legal�bb rettegned. Ami�ta vil�g a vil�g az �n fajt�m uralkodik, kihaszn�lja, elnyomja a tied�t… akkor meg te hogyan tudt�l agg�dni �rtem?

-                Alig tudok valamit a youkaik �s az emberek k�zt l�v� k�l�nbs�gekr�l. �gy ez sz�momra nem akad�ly, f�leg, ha valaki olyanr�l van sz�, akit eg�szen megkedveltem – �sszer�nek hangzott a felelt.

-                Nem tudom meg�rteni… r�gen sem tudtam. Hogyan kedvelhet meg egy hito egy youkait… - morogta a f�rfi, majd gondolatban hozz� tette – Izayoi, Rin, te… - Ez csak is az�rt lehet, mert semmit nem tudsz r�lam, mert nem tudod miket tettem! – Sesshoumaru nagyleveg�t vett, hogy folytassa, de a l�ny p�r sz� ut�n k�zbe v�gott – Ha csak b�rmit is tudn�l r�lam egyszer�en gyilkosnak nevezn�l �s…

Mido gyorsan kib�jt a m�g mindig megl�v� �lel�sb�l. Valahogy term�szetes volt mindkett�j�knek, hogy tov�bbra is �gy besz�lgetnek. Szinte m�r el is feledkeztek a testi kontaktusr�l. A yasha felemelve jobbj�t, mutat� ujj�nak halv�ny �rint�s�vel a f�rfi ajkain elhallgattatta d�mont.

-                Csss!  - susogta �sszer�ncolt szem�ld�kkel – Nem �rdekel! Nekem az sz�m�t, hogy velem eddig rendes volt�l, tan�tott�l, �s nem fordult�l el �s hagyt�l magamra. Mert megtehetted volna, de ehelyett t�r�d�st kaptam t�led.

-                T�r�d�st? – k�rdezett vissza a f�rfi grimaszolva.

-                Igen! Nem fogom elfelejteni, hogy mellettem volt�l, miut�n megkaptam a miko er�m. �s most ezt a t�r�d�st szeretn�m megh�l�lni! Visszaadok valamit, ami m�g j�l j�het!

Sesshoumaru kisseb t�tov�z�s ut�n elhelyezkedett a sarkain, �s v�rta mi k�vetkezik. Mido ellaz�totta von�sait, majd v�r�ses dereng�s mellett leolvadt alakj�r�l a v�rt, s p�r pillanat m�lva haland� form�ban �lt a szellem el�tt. M�g miel�tt a f�rfi meglep�dhetett volna, a l�ny el�re hajolt, �s leh�zta v�llair�l a sz�tnyitott yubant, s kezei csonka bal karj�ra tette. A szellemnek nem maradt ideje tiltakozni.

Titokzatos, halv�nyan dereng� f�ny j�rta k�rbe a kis feh�r kezeket. Az �rint�s egyszeriben majdhogynem forr�v� melegedett, majd valami hihetetlen dolog kezdett t�rt�nni. A f�rfi elkerekedett szemekkel b�multa, ahogy csonka karja – melyet Inuyash�nak k�sz�nhetett – egyszerre csak elkezd �jraform�l�dni a gy�gy�t� kezek k�z�tt. A l�ny szeme v�gig csukva volt, nem is figyelte mit csin�l. �m lelki szemei el�tt l�tta az eg�sz folyamatot, ahogy a v�gtag form�l�dik ujjai k�z�tt, felt�nnek rajta a p�ros d�moni jegyek, majd irrit�l� z�ld f�ny k�s�ret�ben a karom hossz�s�g� k�rm�k.

A megmagyar�zhatatlan, gy�ny�r� jelens�g f�nye m�g p�r pillanatig ott izzott a hely�re forrt v�gtag k�r�l, majd kellemes f�jdalommal has�tott a zsibbadts�g �rz�se a d�mon idegeibe, mire automatikusan megmozgatta balj�n az ujjakat. Karj�r�l m�g mindig d�bbenett�l f�nyes szemeit a papn�re emelte, �m nem tal�lta a szavakat meglepet�s�ben.

- Rem�lem, siker�lt kellemesen meglepnem t�ged! �s �lvezed annyira, mintha m�st adtam volna… – f�radt, ironikus kis mosoly villant a n� arc�n, majd s�hajtva el�re g�rnyedt.

M�g p�r percig n�ztek egym�sra, vagy a csod�san visszat�rt karra, azt�n a l�ny v�gs�, m�r nem pal�stolhat� kimer�lts�g�ben �szre sem vette, ahogy el�re d�l. Sesshoumaru m�g id�ben kapcsolt, �s a m�r f�lig szenderg�sbe mer�l, l�ny�rt ny�lt, majd k�nnyed�n mag�hoz h�zta �s vele egy�tt eld�lt az illatos puha f�ben. J� �rz�s volt, hogy �jra, t�k�letesen teljesnek tudhatta test�t, s ett�l az aj�nd�kt�l m�rhetetlen�l boldog lett. Ez, az ilyen intenz�ven �s tiszt�n csak n�ha hozz� t�rsul� �rz�s pedig felmeleg�tette a sz�v�t.

-          K�sz�n�m… - s�gta a f�lig mellette, f�lig rajta fekv� l�nynak, �m az addigra a kimer�lts�gt�l m�lyen aludt.

Folytat�s k�vetkezik…