Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

13. Gondolatok – Midayoi

Kagome kinyitotta a szem�t a kunyh�ban, majd fel�lt. M�r csak �, �s a gyerekek voltak a kunyh�ban. Felkelt, de a zajra a t�bbiek is �bredezni kezdtek. Rin �lmosan megd�rzs�lte a szem�t �s nagyot �s�tott. Kagome r�mosolygott:

-                Ki aludtad magad? – k�rdezte.

-                Igen! De hol van Sesshoumaru nagy�r �s Midayoi? – k�rdezte �s�tozva.

-                �k m�r biztosan felkeltek. Csin�ljak valami ennival�t?

-                Igen! �hen halok! – l�pett be Inuyasha az ennival� sz�ra.

-                Rendben!

Kagome f�zni kezdett – persze csak instant kaj�t, f�leg rament - �s f�l �ra m�lva m�r �nycsikland� szagok terjengtek a kunyh� k�r�l. A kis csapat tagjai az illatokra visszasz�lling�ztak h�z k�zel�be. Utols�nak Mido �rkezett.

-                V�letlen�l nem tudj�tok, hol van Sesshoumaru? – k�rdezte agg�dva.

-                Iie! – v�laszolta cs�mcsogva Inuyasha.

-                M�rt valami baj van? – k�rdezte Sango lerakva az ev�eszk�zt.

-                Csak nem tal�lom ami�ta felkeltem…

-                Gondolom a p�nc�lj�t ment el megjav�tani. – v�laszolta Jaken a sarokb�l – Meg a ruh�j�t, a nagyurunk nem kock�ztatja, meg hogy k�nny� pr�d�v� v�ljon. Bizonyosan m�r a sz�p Yorue-sann�l �s az anyj�n�l van.

-                Aha – v�laszolta t�m�ren Mido �s enni kezdett.

Miut�n mindenki v�gzett Kagome a t�sk�j�hoz l�pett �s el�vette a t�r�lk�z�j�t. Majd a k�t l�nyra n�zett:

-                Na megy�nk f�rdeni?

-                Persze! – v�laszolta Sango. – Midayoi ugye te is j�ssz?

-                H�t �ppen mehetek… – v�laszolta nem t�l lelkesen a l�ny.

-                F�rdeni mentek? – k�v�ncsiskodott a szerzetes.

-                Miroku �ll�tsd le magad, mert nagyon megb�nod! – fenyegette mag Sango a fi�t.

A h�rom l�ny f�rd� eszk�z�kkel felszerelkezve kil�pett a h�zb�l, a szerzetes pedig azonnal az ablakra tapadt, majd a m�g mindig instant t�szt�t sz�rcs�l� Inuyash�ra n�zett:

- Szerinted hova mennek? K�vetni k�ne �ket, elv�gre Midayoit m�g nem l�ttam ruha n�lk�l… - csillantak fel v�gyakozva a Housi szemei.

Inu k�t cs�mcsog�s k�z�tt odasz�lt az �lmodoz� szerzetesnek:

-                Szerintem nem is fogod, mert ha megtudja az lesz �leted utols� napja is egyben… te is l�thattad, van valami k�zte meg Sesshoumaru k�z�tt – h�t�tte le az �lmodoz� fi� forr� v�gyait, de ahogy bele gondolt az elhangzottak �rtelm�be megakadt a tork�n a t�szta.

Fulladozni kezdett m�g a t�l is kiesett a kez�b�l. Rin �s Shippou �rtetlen�l n�ztek r�, m�g nem Kalde any� h�tba nem veregette a fuldokl� hanyout. V�g�l Miroku nem b�rva a k�v�ncsis�g�val, egy �vatlan pillanatban kiosont a kunyh�b�l…

Ez id� alatt a l�nyok el�rt�k a h�forr�st. Kib�jtak ruh�ikb�l �s elmer�ltek a kellemes g�zfelh�csk�ket p�rologtat� v�zben. �lvezettel adt�k �t magukat az onsen �lvezet�nek, mik�zben lehunyt szemmel pihentek. V�g�l megunva a hallgat�st csendes besz�lget�s alakult ki k�zt�k. Kagome �s Sango ugyan olyan k�v�ncsi volt Midayoi t�rt�net�re, mint ahogy a l�ny az �v�kre.

Els�nek Sango t�rt�nete hangzott el. Mes�lt a faluj�r�l, a csal�dj�r�l �s az �ccs�r�l, akiket elrabolt t�le, a gy�l�lt f�lszellem Naraku. Mido Kagome t�rt�net�t hallgatva, m�r �rtette, a sz�lak mind-mind egy k�zbe futnak �ssze. �s ez a k�z a p�vi�nbund�s alak�, akinek nev�t is oly gy�l�lettel ejtett�k, hogy m�r az �rulkodott gaztetteinek hossz� b�nlajstrom�r�l. A fiatal miko r�viden kit�rt Inuyasha �s Kikyou t�rt�net�re is, majd elmes�lt�k Naraku t�bbi ellens�g�nek, egy Kouga nev� farkasd�mon, a Kazaan�val meg�tkozott szerzetes t�rt�net�t, majd r�viden ismertett�k a korcs cseppet sem f�nyes �letp�ly�j�t. A romokban hever� faluk, �s legyilkolt csal�dok t�megeinek hallat�n Mido sz�ve egyre jobban elszorult. Ennyi gonoszs�g, ennyi gaz tett! A lelke m�ly�n m�r ekkor megfogant az elhat�roz�s, ha t�rik, ha szakad, kereszt�l viszi Midoriko akarat�t, elt�nteti ezt a gonoszt a f�ld sz�n�r�l a Shikon gy�nggyel egy�tt!

V�g�l, a r�vid �sszefoglal� ut�n a taijiya �s a miko faggatni kezdt�k Midot is. A l�ny r�viden el�adta, milyen k�l�n�s m�don ker�lt a Sengoku-ba, �s itt hogyan ismerkedett meg a taiyoukaival. Elmes�lte mennyire meglepte �desanyj�nak �s nagyanyj�nak vallom�sa miut�n visszat�rt, majd kit�rt a Sesshoumaruval tartott oktat�sra is.

Miut�n k�zel tiszt�ban voltak egym�s m�ltj�val, Kagome csalfa mosollyal feltette a k�rd�st, ami az eg�sz kis t�rsas�got foglalkoztatta, ami�ta k�l�n�s p�rosunk a sz�nre l�pett:

-                Te egy�tt vagy Sesshoumaruval?

-                H�t, amolyan t�rsak vagyunk… Vagy hogyan �rted? – pirult el Mido.

-                T�rsak? K�z�s c�l �s eszm�k? – k�rdezett vissza a szellemirt� – Nekem �gy t�nt bens�s�gesebb a kapcsolatotok… ami valljuk be, rettent�en megd�bbentett!

-                Dehogy is! Semmi sincsen k�zt�nk! – hebegte egyre csak pirulva Mido, noha a sz�ntiszta igazat mondta.

-                Figyelj, mi nem akarunk a mag�n�letetekben v�jk�lni… csak l�ttuk, amit l�ttunk. De m�r j� ideje ismerj�k Sesshoumarut, �s volt szerencs�nk megtapasztalni a term�szet�t… amivel sz�ges ellent�tben �ll azzal, hogy maga mell� fogad egy f�lv�rt…

-                Igen, ez �gy igaz! – biccentett apr�t Sango is – csak figyelmeztetni szeretn�nk. Te m�g �j vagy itt, keveset tudsz a d�monokr�l. �s nem szeretn�nk, ha valami bajod lenne… sokat k�sz�nhet�nk neked a m�lt �jjel kapcs�n!

-                Sz�val ti is �gy gondolj�tok, hogy csup�n sz�nj�t�k ez… hogy t�nyleg csak egy eszk�z vagyok a kez�ben, hogy megfosszam Narakut a Shikon no Tam�t�l?

Nem kapott v�laszt a k�rd�s�re, helyette a k�t l�ny d�bbenet�t vehette csak �szre:

-                Mido-chan… mi is vagy te tulajdonk�ppen? – k�rdezte suttogva Kagome.

-                Gondoltam, hogy nem �rtitek… mivel nem eml�tettem meg Midorik�t.

-                Midoriko?

-                Igen. Az � lesz�rmazottja vagyok, �s persze olyan szerencs�s hogy a Akaihouseki-vel egy�tt meg�r�k�ltem a k�ldet�s�t is…

-                Akkor egy �jabb harcos l�pett sz�nre Naraku �s gonoszs�g ellen! – lelkes�lt fel a szellemirt� l�ny.

-                �s te vagy a harmadik miko, aki l�tja az �kk�szil�nkokat. Mert hogy akkor az vagy, ugye? – k�rdezte Kagome, mik�zben lassan mindent meg�rtett.

-                Hai.

Hossz� percekig nem sz�lalt meg egyik�k sem. Mindannyian em�sztett�k a friss inform�ci�kat. Sango �s Kagome a Mido kil�te felett �rzett meglepet�st, Mido pedig a korr�l szerzett tud�st.

-                V�g�l is, akkor ez�rt volt�l ennyire ismer�s… nagyon hasonl�tasz Midoriko-sam�ra…

-                Nem tudom – vont v�llat a l�ny mik�zben m�shogy helyezkedett a kis sziklap�rk�nyon – De Kagome… ha meg szabad k�rdeznem…

-                Mond csak! – mosolyodott el b�tor�t�n az ifj� papn�.

-                Te �s Inuyasha… � f�lszellem, de ti egy�tt vagytok. Akkor… - szerencs�j�re, vagy szerencs�tlens�g�re nem tudta befejezni, ugyan is az �mulatb�l ocs�d� Sango k�zbe v�gott:

-                Hogy �rted, hogy egy�tt vannak?

-                H�t, cs�kol�ztak amikor r�juk t�rt�nk… - hebegte a yasha a taijiya ostroml� k�rd�s�re.

Most Kagom�n volt a sor, hogy m�lys�gesen elpiruljon. Nem hitte, hogy pont ezt a k�nyes t�m�t fogj�k �rinteni.

-                Ez nem eg�szen �gy volt… csak amikor emberr� v�ltozik. Akkor olyan m�s… olyankor olyan kedves… - motyogta �llig a v�zbe s�llyedve.

-                Ugyan, ne viselkedj �gy! Hiszen kicsit morcos, de aranyos sr�c, nem? Mi�rt olyan nagy baj, ha �sszej�tt�k?

-                Mert � m�g mindig Kikyou ut�n fut… - mondta ki a miko helyett Sango – Igaz, � legal�bb csak k�t l�ny k�z�tt ing�zik…

Nem k�rdeztek r�, hiszen mindketten tudt�k a sz�p szellemirt�nak Miroku szoknyapec�rs�ge okozza az ilyen fajta s�hajt�sokat. Ism�t elcsendesedtek, hogy merengve �ztass�k magukat a kellemes meleg v�zben. Midayoi gondolatai, �jra �s �jra, minduntalan a Sesshoumarur�l szerzett �j inform�ci�kkal foglalkozott, v�g�l feltette a k�rd�st, ami annyira nyomasztotta:

-                L�nyok… �s �… itt t�nyleg… t�nyleg olyan…

-                Kegyetlen. Igen, Mido-chan, a youkaik mind ilyenek. Jobb lesz, ha erre fel k�sz�lsz…

„De mi�rt? Hiszen olyan rendes volt eddig… betartotta a szav�t �s elkezdett tan�tani. �s amikor a Nagyival gyakoroltunk… Seg�tett, minden tiltakoz�s n�lk�l. Olyan… olyan emberi volt. Az �l�ben vitt a szob�mba, amikor kiborultam… Mi�rt lenne � kegyetlen?”

-                Azt hiszem k�s�n sz�ltunk… - �llap�totta meg Kagome csendesen a l�ny csal�dott, szomor� arc�t l�tva

-                Ugyan… csak nem �rtem, mert velem eddig eg�szen rendesen viselkedett! – kapta r�ncba von�sait Mido, mikor r�j�tt, hogy �rul�j�v� v�ltak – Mit k�vethetett el, hogy ilyen v�lem�nnyel vagytok r�la?

-                P�ld�ul nem egyszer akart v�gezni vel�nk is. Legf�k�ppen Inuyash�val. Ak�rmennyire is neh�z elhinned, �t akkor is a kegyetlen sz� festi le a legjobban. Igaz minket egy ideje b�k�n hagy. Ami�ta Rin-chan vele van… ezt sem �rtj�k tiszt�n…

-                Visszahozta a hal�lb�l – fedte fel a titkot a l�nyok el�tt, amit a kis Rin mes�lt neki – Rin meghalt, �s Sesshoumaru visszahozta a hal�lb�l.

-                �gy n�z ki egyre t�bb �rthetetlen dolog t�rt�nik k�r�l�tt�nk – vont v�llat Sango – Minden esetre �n a helyedben nem b�zn�k meg benne felt�tlen�l. Ami�ta az eszemet tudom a fajt�j�val foglalkozom, �n igaz�n tudom milyenek is val�j�ban…

A nap ferde, narancs sugarai bes�t�ttek a f�k t�rzsei k�z�tt. Az id� k�s� d�lut�nra j�rt, mivel a l�nyok �taludt�k a nap nagy r�sz�t. Mikor a ferd�n bet�z� f�nyeket �szrevett�k, mindannyian nekikezdtek az igazi mosd�snak. Hajukb�l, test�kr�l lemost�k a port, a csata izzads�g�t �s b�z�t. J� volt v�gre rendesen megf�r�dni, hiszen az a kis mosakv�s, amit lefekv�s el�tt megejtettek vajmi keveset �rt.

- Lehet, hogy igazatok van Sesshoumaruval kapcsolatban – sz�lalt meg a yasha, mik�zben kil�pett az onsenb�l – majd igyekszem figyelni, de addig nem �t�lkezem am�g nincs r� indokom… Minden esetre valamire k�v�ncsi lenn�k! Ti honnan ismeritek Midorik�t?

- Ahol a falum volt egykoron… Mellette van egy barlang. Ott van k�v� dermedve, abban a p�zban, mint amikor elvesztette a lelk�t a nagy csata k�zben… - v�laszolt k�szs�gesen Sango.

- K�sz�n�m! Egyszer okvetlen�l elmegyek oda.

A m�sik k�t l�ny is csatlakozott hozz�, kil�ptek a v�zb�l �s t�r�lk�z�ik�rt ny�lva sz�r�tkozni kezdtek a nap kellemesen langyos sugaraiban.

- Mido, ha j�l gondolom, akkor te is hanyou vagy, igaz? – tette fel a k�rd�st Kagome.

- Igen, azt hiszem valami olyan… az ap�m f�lszellem volt. Kiss� nagyon korcs vagyok, azt hiszem… d�mon- miko- �s ember v�r is van bennem… - heher�szett zavartan a k�rdezett.

- Ne haragudj k�rlek! Nem akartam tapintatlan lenni. Csak �rdekelt, hogyan tudt�l este alakot v�ltani.

- Sesshoumaru szerint ez egy k�pess�gem – a l�ny felvillantotta d�moni form�j�t, miben most ugyanolyan mez�telen volt – de t�bb mint val�sz�n� csak annak k�sz�nhetem, hogy a spiritu�lis er�m – vagy mim – feler�s�ti a bennem l�v� youkai v�rt.

- El�g hasznos dolog ez �gy! - ismerte el a k�t l�ny, mik�zben nem gy�ztek �mulni azon, mennyire m�s a l�ny arca a m�lybord�, csillog� szemekkel, a s�t�tv�r�s hajjal �s a szemeit oly sz�pen kiemel� lil�s szemh�jakkal.

A l�ny automatikusan sz�vta be m�lyen az esti leveg�t, s �szt�nei azonnal riasztott�k. �sszer�ncolt szem�ld�k�kkel pr�b�lta azonos�tani az illat anyagot.

- Sango! Kagome! Lehets�ges, hogy a szerzetes itt lenne a k�zelben? – k�rdezte t�tov�zva.

Ugyan v�laszt nem kapott, de a lend�let, amivel a szellemirt� l�ny berontott a bokrok k�z� val�sz�n�leg igennek sz�m�tott. P�r perc m�lva, a test�re csavart t�r�lk�z�ben vissza cs�rtetett a feld�h�d�tt amazon �s szikr�z� szemekkel �lt�zk�dni kezdett.

-                � volt? – k�rdezte Kagome semmi j�t nem �g�r� hangs�llyal.

-                Az az utols� szoknyapec�r, n�cs�b�sz perverz… - Sango kezei �k�lbe szorultak.

-                Miroku… minket… itt… kukkolt? V�gig, am�g f�r�dt�nk? – Mid�nak igen lassan estek le a dolgok – Mik�zben f�r�dt�nk �s teljesen… TELJESEN RUH�TLANOK VOLTUNK!?!

Az ifj� papn� s�hajtva b�lintott, de l�tszott rajta, egy fokkal k�nnyebben napirendre t�r az esem�nyek felett.

-                Egyszer �gy is vissza fog j�nni a h�zhoz… azt majd megemlegeti!

Ugyan a fesz�lts�g megmaradt, �s csak gy�lt a l�nyok lelk�ben, ahogy a leselked�re gondoltak, de csendesen fel�lt�ztek �s �sszeszedt�k c�km�kjaikat. �m mikor visszaindultak, Mido nem tartott vel�k. Kis mag�nyra v�gyott, �gy �tj�t arra fel� vette, ahol tegnap a turb�kol� szerelmesp�rra tal�ltak.

�gy, az alkony j�tszadoz� f�nyp�szm�iban jobban meg tudta n�zni a hatalmas, �gbet�r� �ri�sf�t, a Goshinbokut, mikor v�gre el�rte a tiszt�st. Hossz� percekig csod�lta a szent f�s sz�r�t, gy�ny�rk�d�tt az �szi id�ben is m�g �de z�ld levelekben, a bar�zd�lt barna t�rzsben, a hatalmas, a f�ldb�l kib�j� gy�kerekben. V�g�l az �ri�s t�v�hez s�t�lt, �s felm�szva le�lt egy kit�remked� gy�k�rcsom�ra.

Lehunyt szemmel hallgatta a tiszt�s csendj�t. Ilyent oda haza sosem �rzett, a v�gtelen b�kess�g �s harm�nia �des �rint�s�t. S�hajtva k�nyszer�ttette test�t d�moni alakj�ba, s �gy a m�g teljesebb� v�l� �lm�nyben eg�szen elveszett. �sszel alig felfoghat� volt, hogy �rz�kelni tudott mindent, ami �lt �s mozgott k�r�l�tte. Olyan hangokat is meghallott, amik m�skor bizony�ra nem jutottak volna el tudat�ig, a leveg� olyan, de olyan sok �z� volt, ahogy bel�legezte. Andal�t� m�morba s�llyedve figyelte a b�k�s kis tiszt�s minden nesz�t, m�g nem v�ratlanul bizserg�s szaladt v�gig a test�n, melyhez azonnal egy kellemes, megnyugtat� illat t�rsult. Ahogy �jra �s �jra arc�ba csapta a k�nnyed esti fuvallat, az ismer�s arom�t, fej�ben v�ratlanul sz�letett meg a felismer�s.

 „Ez �!” – gondolta �s azonnal felpattant – „Sesshoumaru… v�gre visszaj�tt!”

Elindult a r�t k�zepe fel�, hogy a szellem is �szlelje �t, s ne menjen vissza egyb�l a faluba. Nem kellett sokat v�rnia, hamarosan megpillantotta a feh�r szellemg�mb�t. Az, mikor elsuhant volna a tiszt�s felett, v�ratlanul kanyarodott lefel�, �s alig karny�jt�snyira szipork�z� f�nnyel �lt�tte fel a f�rfi er�s alakj�t. A lemen� nap utols�, v�r�sbe csap� f�ny�ben ott �llt el�tte �jra a d�mon, aki�rt titokban annyit agg�dott ma. Ugyan eml�kezett r�, hogy a gy�gy�t�s sikeres volt, de nem tudta mi is t�rt�nt ezut�n vele. Most ezt pr�b�lta kutatva kiolvasni a csillog�, borosty�n szemp�rb�l. �m ezek a szemek most k�l�n�s tekintettel f�r�dtak �v�ibe, �rezte, hogy valami nincs rendben.

-                Agg�dtam – t�rte meg a csendet Midayoi, mivel a youkai csak nem sz�lalt meg.

-                Felesleges volt – a v�lasz k�z�mb�sen csengett.

-                De �n m�g is agg�dattam! – futottak �ssze a n� kecses s�t�t szem�ld�kei - Tegnap rosszul n�zt�l ki…

-                Az akkor volt.

-                �rtem… - hajtotta le a fej�t a yasha, belezavarodva az eg�sz helyzetbe – �s merre volt�l?

Sesshoumaru elfordult, hogy bele n�zzen a lemen� nap narancs t�ny�rj�ba, majd odamordult a l�nynak:

-                Neked nem mindegy?

-                Csak k�rdeztem…

N�m�n �lltak egym�s mellett, mik�zben f�h�sn�nk gyomra egyre jobban �sszeszorult. A taiyoukai, mikor a f�ny �ri�sa elt�nt a horizontot szeg�lyez� hegyek m�g�tt, sz� n�lk�l elindult a Goshinboku fel�. Midayoi lemaradva k�vette.

-                L�tom �j a p�nc�lod – pr�b�lta �jra �leszteni a besz�lget�st a d�monl�ny.

-                Igen.

-                Nem is gondoltam hogy ilyen gyorsan �jat szerzel.

-                Pedig szereztem.

-                �s a ruh�d is �j, hab�r olyan, mint a r�gi.

-                Tudom.

A besz�lget�s annyira er�ltetett volt, hogy v�g�l a l�ny feladta a rem�nyt. S�hajtva rogyott vissza a gy�k�rre, amin p�r perccel kor�bban is �ld�g�lt, majd nem b�rta mag�ban tartani elkeseredetts�g�t:

- Elegem van ebb�l a napb�l! Hal�lra agg�dtam magam �rted… Az a perverz szerzetes meglesett f�rd�s k�zben… Any�m�k bizony�ra m�r nagyon idegesek, ami�rt nem ment�nk haza… �s most m�g, amikor visszaj�ssz v�gre nagy kegyesen, olyan vagy mint egy fadarab! Elegem van! – a l�ny keze �k�lbe szorult, majd elindult a falu fel�.

- Nem tartozom elsz�mol�ssal neked a dolgaimr�l! Ha annyira akart�l volna egyed�l is haza mehett�l volna. Nem mondtam, hogy v�rj meg… - a f�rfi is felemelte a hangj�t.

- Ja, nem mondtad. De azt se mondtad, hogy elm�sz! Nem v�rom el, hogy megk�sz�nd, amit �rted tettem, de az lenne a minimum, hogy norm�lisan viselkedsz velem ezek ut�n! �s m�g �n vagyok a hib�s, hogy agg�dtam… - Mido, meg sem v�rva a f�rfi v�lasz�t cs�rtetve indult vissza a falu fel�.

Nem sz�ltak egym�shoz a vissza �ton, eg�szen az els� h�zakig.

-                Ma m�r k�s� van. Holnap visszaviszlek az �tj�r�hoz.

-                Remek, �n is �gy gondoltam!  - villantott egy torz, grimaszos mosolyt a szellemnek a l�ny, majd egyenesen Kalde h�za fel� fordult.

-                Midayoi… t�led sem fogom t�rni az ilye hangnemet! – �llta el a l�ny �tj�t Sesshoumaru.

-                Nem? �s mit teszel, ha engem ez m�g sem �rdekel? – h�zta fel haragv�n szem�ld�keit.

A d�mon indulatosan v�laszra nyitotta a sz�j�t. De azt�n m�g sem mondott semmit. Egyszer�en nem ment. R� kellett j�nnie, nem hogy nem is haragszik a l�nyra, egyszer�en nem volt k�pes �t �gy kezelni, mint b�rki m�st Rinen k�v�l. Ennek hat�s�ra, f�rk�szve f�rta tekintet�t, a villog� sz�ps�ges szemp�rba, ami visszan�zett r�. Hossz� m�sodpercekig tart� n�ma csat�jukat a h�zb�l kisz�r�d� kiab�l�s vetett v�get.

Hamarosan elrobogott mellett�k a r�m�lt szerzetes, �m kev�s es�lye volt. A Hiraikotsu hal�los pontoss�ggal ter�tette le, majd a f�ld�n k�tyagosan fetreng� f�rfi nyak�ba z�dult az �sszes szidalom, amit Kagome �s Sango a perc hevess�g�ben sz�kincs�ben lelt. �m a kis jelenet gyorsan lezajlott, a l�nyok, miut�n m�g p�r tettlegesebb mozdulattal m�resre tan�tott�k a leselked�t vissza vonultak a h�zba. Miroku pedig azt megker�lve elt�nt a falu ir�ny�ba. �gy �jra kettesben maradtak.

P�rosunk ism�t egym�s fel� pillantott, �m most m�r valahogy hi�nyoztak az indulatok �s a harag bossz�s l�ngocsk�ja tekintet�kb�l. A f�rfi �ppen megsz�lalt volna, amikor a kunyh� ajtaj�ban Kagome �s Inuyasha jelent meg, majd �ket �szre sem v�ve csendesen elt�ntek az erd�ben.    

Ez�ttal �jra, �s az �jszak�ra v�gleg kettesben maradtak.

-                Azt hiszem besz�ln�nk kell… - t�rte meg a csendet a taiyoukai, majd s�hajtva elindult, a faluval ellent�tes ir�nyba.

-                Azt hiszem ebben egyet �rt�nk… - v�laszolta a l�ny, s miut�n a szellem bev�rta egym�s mellet l�ptek be �k is a lassan kel� Hold f�ny�ben ez�st�s ragyog�sba vont erd�be.

Folytat�s k�vetkezik…