Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

12. Gondolatok - Sesshoumaru

Kicsiny, feh�ren dereng� f�nyg�mb szelte k�nnyed�n a vak�t�an k�k �szeleji eget. Az aranyl� napsug�rban szinte l�thatatlann� v�lt, lust�n himb�l�zott a szelek k�nny� sz�rny�ba kapaszkodva. N�ha meg-meg�llt, mintha csak a lassan v�r�sbe �lt�z� sz�npomp�s f�kat figyeln�.

Sesshoumaru gondolataiba mer�lve keresett egy helyet. Egy helyet ahol nem sokszor, �s nem sz�vesen tart�zkodott, ugyanakkor most l�tk�rd�s volt, hogy felkeresse. Az aranylomb� f�k k�z�tt hamarosan r�lelt a hatalmas �p�letekb�l �ll� udvarh�zra, melyet halv�ny v�d�mez� �lelt k�r�l. Ez a pajzsocska, nem a kintr�l �rkezetteket volt hivatott t�vol tartani, hanem a lent t�m�nny� er�s�d�, ittl�t�ket felfed� d�moni aur�kat takarta fel.

A f�nyg�mb lust�n al�bukott, majd gond n�lk�l leereszkedett az udvarh�z tereb�lyes f�kkal tele�ltetett udvar�ra. �m ott l�te csak egy pillanatig maradhatott titokban.

-                �, Sesshoumaru! Mi sz�l hozott fel�nk? – k�rdezte a h�z torn�c�ra kil�p�, matr�na alkat� szellemasszony.

-                L�tod nem? – mordult r� a k�rdezett cseppet sem kedvesen, mik�zben felvette emberi alakj�t.

-                H�t l�tom… - �sszegezte a yasha fintorogva, ahogy v�gig m�rte a f�rfi test�n cafatokban l�g�, egykor ruh�nak nevezett rongyokat – T�ged azt�n j�l el kaptak… de az�rt ez m�r er�s t�lz�s. Tudod mennyi ideig szenved�nk mi, hogy megfelel� �lt�zetet tudjunk adni az ilyen… - v�g�l nem mondta ki amit gondolt – magad fajt�nak…  

-                Nem vagyok j� kedvemben. Megfizetlek, te is tudod nagyon j�l… �s azt a sz�vess�get, m�g ezer v�g megvarrott ruh�val �s t�bb sz�z v�rtezettel sem el�g�ted ki, te is tiszt�ban vagy vele! – morogta a d�mon tov�bbra is k�z�mb�sen.

-                El�szeretettel eml�keztetsz r�, igaz? – jelent meg egy karcs�bb, vonz�bb n�i alak az egyik nyitva �ll� ajt�ban.

-                Yorue – biccentett a n� fel� a taiyoukai, de tov�bbra is az id�sebb asszony haragv� pillant�s�t �llta.

-                Rendben, a ruh�d add oda. Persze ami meg maradt bel�le csak azt…

A f�rfi figyelm�t nem ker�lte el, hogy a tov�bbra is az ajt�ban t�maszkod� l�ny e mondatra v�gyakozva v�gignyalja kis puha ajkait.

- Felejtsd el… - d�nny�gte az inuyoukai, majd m�g miel�tt b�rmelyik n� megsz�lalhatott volna, embertelen csontropog�sok �s tombol� elemi sz�l k�zepette alakot v�ltott.

Sesshoumaru �tv�ltozott, de teljesen nyugodt maradt. Csak d�monok voltak a k�zel�ben, r�ad�sul olyanok, akiket gyerek kora �ta ismert. S�t valahogy kimondottan furcs�n �rezte mag�t. Nem �szlelte, m�g csak m�lyen elnyomva sem, hogy v�rengz� �nje pr�d�t k�vetelne. �g�piros szemeit �sszeh�zta �s n�m�n gondolkodott, mi�rt �rzi furcs�n mag�t.

R�gen, ha �tv�ltozott egyb�l mag�val ragadta a k�nyszer, hogy gyilkoljon, m�sz�roljon. �gy ment ez eg�sz k�ly�k kor�ban, s ami�ta a maga �tj�t j�rja, az�ta is, noha egy kez�n meg tudta sz�molni, mikor k�nyszer�lt alakv�lt�sra. Jobb�ra ezt a testet haszn�lta. �m unalmas, m�l�z� �r�iban mindig ott motoszk�lt a k�rd�s, melyre apja mindannyiszor megtagadta a v�laszt. Kit�r�en csak annyit felelt ezekre a faggat�z�sokra, hogy majd egyszer, ha a saj�t b�r�n tapasztalja meg r�j�n.

�s most el�rkezett ez a pillanat. Se v�r�s k�d, se gyilkos hajlam. Csak csendes melank�lia.  „Vajon mi v�ltozott meg… �ppen most?” – gondolta, �s k�zben elfek�dt az udvaron. �sszes, megmaradt ruhadarabja �s kardjai el�tte fek�dtek a f�ld�n.

A k�t n� bizalmatlanul m�regette a feh�r �ri�st, amint k�nyelmesen, majd az eg�sz udvart bet�ltve elter�l a f�k mellet.

- Sesshoumaru! Mi t�rt�nt veled? Mi�ta vagy te ilyen szel�d kiskutyus? – h�zta fel v�r�sesbarna szem�ld�keit, a Yorue n�vre hallgat� n�.

Halk, torokb�l felt�r� morg�s volt a v�lasz, mint egy biztos�t�kk�nt, rosszul l�tja a helyzetet.

- Szel�ds�g ide vagy oda, nem buggyantunk meg, hogy odas�t�ljunk a sz�d el�… - rakta felh�borodottan cs�p�j�re kezeit a matr�na.

Sesshoumaru megunva az �rtetlenked�, ostoba asszonyok semmit tev�s�t, v�ratlanul besz�dre nyitotta hatalmas pof�j�t. �s siker�lt. �rtelmes szavakat mondott, ebben az alakj�ban, noha eddig erre sem volt k�pes. Meg kellett �llap�tania, ezen a napon sok v�ratlan, kellemes dolog �ri.

-                Ha azt akarj�tok, hogy sz�tt�pjelek benneteket, akkor h�zz�tok m�g az id�t! – vicsorgott.

Yorue a fenyeget�sre, sz�npadias s�hajjal lel�pett a torn�cr�l, �s a f�rfi el� s�t�lt, hogy felvegye annak marad�k ruh�it. �m nem b�rta meg�llni, v�kony ujjaival bele t�rt az inuyoukai d�s feh�r bund�j�ba, �m az csak lehunyta lila szemh�jait, se nem sz�lalt meg.

- Amikor utolj�ra itt j�rt�l akkor is ilyen mogorva volt�l… n�ha laz�thatn�l kicsit Sessh-chan…

A d�mon nem volt hajland� t�bb sz�t pazarolni az incselked� feh�rn�pre, ink�bb hagyta, hogy tudata valami �lom �s �brenl�t k�z�tti �llapotba s�llyedjen. Figyelte, ahogy a l�ny elt�volodik t�le, majd elt�nik a kolossz�lis �p�letben. �m tudta az id�sebbik onna, m�g mindig el�tte �ll p�r m�terre.

- Sz�val t�ged is utol�rt a v�gzeted? – furakodott be elm�j�be a kaj�n �r�mmel feltett k�rd�s.

- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte unottan a szellem kutya, m�g csak fel sem tekintve.

- Megszel�d�lsz, k�pes vagy v�gre besz�lni… N� van a dologban ugye?

A youkai bal szem�t felnyitotta, majd unottan vissza is hunyta.

- Ugyan m�r! Felesleges titkol�zni… hiszen m�g kis p�ly�s csecsem� volt�l mikor elk�sz�tettem neked az els� rangodhoz m�lt� ruh�t. Beavathatn�l a fiatalok �let�be… - a szellemasszony szemmel l�that�an nagyon �lvezte a t�m�t.

- Nincs mit mes�lnem – f�jt nagyot a szellemkutya.

- De feld�lt vagy. Csak nem kikosarazott? – vigyorgott az asszony.

- Mi k�z�d hozz�! – mordult r� Sesshoumaru, most m�r t�nyleg inger�lten.

- Sz�val a Nagy Kutyaszellem kosarat kapott? – a n� nevetni kezdett – Ki volt az a b�tor yasha, aki �gy megbolond�tott?

- Ki mondta hogy d�mon? – k�rdezett vissza inger�lten a taiyoukai.

A besz�lget�s folyam�n el�sz�r akadt fent a sz�, a szab�mester tork�n.

- Te Sesshoumaru, ha nekem azt mondod, hogy szerelmes vagy egy haland� n�be, �n, �n… �gy sem hiszem el! – t�rt ki f�ktelen kacag�sban d�bbenet m�lt�n.

- Nem vagyok – felelte k�z�mb�sen a k�rdezett.

- Akkor azt mond meg hogyan vagy k�pes ebben az alakban �gy viselkedni. Ap�d fia vagy, nem tagadhatod! – sz�lt az asszony felkelt �s elindult.

A h�feh�r szellemkutya felkapta a fej�t:

- Azt mondod ap�m az�rt volt k�pes ezt az alakj�t ir�ny�tani, mert bel�szeretett egy haland� n�be? – k�rdezte.

- H�t nem nyilv�nval�… - de sosem �rulta el mi olyan ny�lv�n val� is val�j�ban – Minden esetre ne p�nikolj. Egy kor ut�n lehet, hogy mag�t�l is megj�n az esze a magadfajt�nak. �s el ne felejtsem, a fizets�g pedig az lenne, hogy menny �s vad�ssz egy kicsit. Kezdenek kimer�lni a h�sk�szleteink – �llt fel az asszony �s mag�ra hagyta a gondolataiba s�llyed� f�rfit.

A kutyaszellem ny�jt�zott �s �s�tott egyet, majd �jra elter�lt a f�ld�n. Hatalmas �lkapcs�t els� l�b�n nyugtatta, melyek k�z�l az egyik csonka volt. Lev�gott balj�ra n�zett majd nyalogatni kezdte, mint egy megszok�sb�l a sz�rmentes csonkot. V�g�l �gy hat�rozott a vad�szat r��r, most els� a pihen�s.

Folytat�s k�vetkezik…