Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

10. T�zkereszts�g

Mindenki fesz�lten v�rt, az idegek pattan�sig fesz�ltek. Kagome, Inuyasha, �s a gyerekek valamint Jaken �s Kalde a h�zban maradtak, igaz a fesz�lts�g ugyan �gy ott vibr�lt a kunyh� leveg�j�ben, mint odakint, ahol Sango a nekoyoukaival �s Mirokuval v�dt�k k�v�lr�l a h�zat, nehogy az �rkez� Kagura megpillantsa Inuyash�t emberi alakj�ban. Sesshoumaru egy k�zeli fa �rny�kosabb oldal�nak t�maszkodva figyelte, ahogy a sz�lboszork�ny leugrik a toll�r�l, majd gyanakodva felm�ri a n�ma, kihalt falu utc�it �s a haland�k fel� fordul:

-                Mi t�rt�nt? A Nagy Inuyasha m�r meg sem tisztel a jelenl�t�vel? – k�rdezte, mik�zben j�tszadozva legyez�je m�g� v�rpiros ajkait.

-                � most nem �r r� veled foglalkozni… de ne agg�dj. Itt vagyunk helyette mi! – sz�lalt meg az eddig az ajt�ban �csorg� Midayoi – �n a helyedben �szrevenn�m, hogy t�ler�ben vagyunk �s lel�pn�k…

-                H�t te meg, ki vagy, kisl�ny? – k�rdezte Kagura g�nyosan, noha meglep�d�tt az ismeretlen ellenf�l jelenl�t�t�l.

Rosszat sejtett. Valahogy nem tetszett neki a l�ny magabiztoss�ga, �s az er� sem, ami halv�nyan k�r�l�lelte alakj�t. Embernek t�nt, de volt benne valami, ami zavarta a yash�t.

-                V�g�l is mindegy… Egy halottal t�bb vagy kevesebb… – azzal meglebbentette a legyez�j�t, hogy �tjukra bocs�ssa a gyilkos erej� sz�lpeng�it.

M�g miel�tt a t�mad�s elhagyhatta volna �rtatlannak t�n� fegyver�t, a feh�r piros legyez�t, csukl�j�nak kecses �v�t megt�rte a r�tekered� energiaostor �get�, z�ldess�rga bilincse. A n� t�mad�sa c�lt t�vesztett, Sesshoumaru tov�bbra is a hom�lyban maradva, elt�ntette t�mad�s�t.

-                Eddig nem volt�l valami nagy sz�m… – �sszegezte mag�nak a l�tottakat Mido, imm�ron egy kicsit messzebb a h�zt�l.

Kagura nem t�r�d�tt a g�nyos, f�lhangos megjegyz�ssel, bizalmatlanul tekintgetett a f�k fel�, ahonnan j�tt a nem v�rt t�mad�s, de k�zben a l�nyt is f�l szemmel pr�b�lta szemmel tartani.

-                H�t akkor sz�rakozzatok vel�k egy kicsit… - megunva a macska eg�r j�t�kot, amiben nagyon �gy n�zett ki � lesz az eg�r, a szellemasszony ink�bb Naraku h� csatl�saira b�zta a s�pr�get�st.

Karj�nak egyetlen kecses int�s�re felt�nt m�g�tte, a t�bb sz�z szellemet sz�ml�l� horda.

-                Sz�rakozhatunk… – v�laszolta ism�t a fiatal miko, �jabb l�p�sekkel t�volabba kunyh�t�l – Csak nehogy s�r�s legyen a v�ge…

-                Ugyan kisl�ny, mire vagy te k�pes! Egy nagysz�j� l�nyka mit �rthatna nekem… Ink�bb s�gd, meg hogy ki vigy�z r�tok a f�k m�g�l? – incselkedett a sz�lboszork�ny Mid�val mik�zben, m�g p�r m�sodpercre feltartotta az agyarait csattogtat�, karmaikat pr�b�lgat� gy�lev�sz sereget.

-                Aki k�v�ncsi hamar meg�regszik, nem hallottad m�g? – a k�rdezett �jabb l�p�sekkel t�volodott a h�zt�l.

�szt�n�sen el akarta vinni onnan a sz�lboszork�nyt. Nem akarta hogy a falu, vagy a most emberi alakba z�rt Inuyasha belekeveredjenek a harcokba.

-                Szeretem tudni az �ldozataim nev�t – villantott egy f�l�nyes mosolyt kis piros ajkaival a d�monn�.

Kaj�n �r�me hamarosan j�ghideg f�lelemm� fagyott, ahogy f�leit el�rte a sz�m�ra oly j�l ismert, kellemes ugyanakkor rideg hang.

-                �ldozataid… nevets�ges vagy!

-                Micsoda… Te, itt? De h�t Naraku azt mondta Inuyasha… - dadogta a sz�lboszork�ny, szemmel l�that�an sokkban az id�sebb inuyoukai felt�n�s�t�l

Nem magyar�zkodhatott tov�bb, Sesshoumaru energia ostora fel� s�v�tetett a leveg�ben, de Kagura gyorsabb volt, kih�zott egy h�feh�r pehelytollat a haj�b�l �s a leveg�be r�ppent:

-                Szellemek t�mad�s! – adta ki az utas�t�st.

-                Gyer�nk szerzetes! – ki�ltotta a szellemirt� l�ny tov�bbra is az ajt� mellett str�zs�lva �s elhaj�totta hatalmas csont bumer�ngj�t – Hiraikotsu! – a fegyver nyom�n a szellem horda tizedel�dni kezdett.

A szerzetes el�r�bb l�pett, letekerte jobb kez�r�l az imaf�z�rt:

- Mindenki l�pjen h�tr�bb! – azzal megnyitotta a sz�lcsatorn�t, a tenyer�n t�tong� �rv�nyl� fekete lyukb�l – Kazaana!

A t�mad�s hihetetlen�l hat�sos volt, de m�r j�l ismert. �gy ellenfeleik hamarosan v�delmet tal�ltak a felrebben� saimyoshok �rny�k�ban.

- Miroku! Ne csin�ld, itt vannak a pokoldarazsak! – kiab�lta r�m�lten Sango k�t csap�s k�zben.

A fi� elz�rta a sz�lcsatorn�t �s szent pergameneket, tiszt�t� tekercseket vett el�. A k�t ember minden erej�ket beleadva harcolt a kunyh�ra t�r� d�monok ellen. Kagura eddig a t�megben rejt�zve figyelte az esem�nyeket, de most �gy �rezte, ideje ism�t sz�nre l�pnie.

„K�v�ncsi vagyok, mit rejtegetnek annyira abban a h�zban!” – gondolta, azzal megsuhintotta legyez�j�t.

 – S�rk�nyk�gy� t�nca! – ki�ltotta a harc �r�m�t�l megr�szeg�lt boldogs�ggal.

Miroku �s Sango r�m�lten ugrott v�g�l f�lre a csap�s el�l, amit ugyan megpr�b�ltak blokkolni, de es�ly�k sem volt az �r�lten v�gtat� sz�lt�lcs�rek ellen. Az �rv�nyek egyenesen a h�z fel� k�zeledtek, nyomukban a f�ld�n ki�gett bar�zd�k mutatt�k �tjukat. M�r majdnem el is �rt�k a h�zik�t, amikor is Midayoi, haland� l�t�t meghazudtol� gyorsas�ggal �llta el a t�mad�s gyilkos �tj�t. Apr� terpeszt vett fel, mik�zben mutat� �s k�z�ps� ujj�t kiny�jtva – a t�bbit tenyer�hez h�zva - ajkaihoz �rintette. Nem volt vele tiszt�ban mi�rt is teszi azt amit, egyszer�en tudat�nak seg�ts�g�vel pr�b�lta kiterjeszteni a v�delm�t, hogy er�s, az �rv�nyeknek ellen�ll� pajzsot tudjon l�trehozni. �rezte a kellemes meleg bizserg�st a mellkas�n, ahol az �kk� a nyak�ban f�gg�tt, s csak egy sz�vdobban�snyival az el�tt, hogy a tombol� er� el�rte volna, felderengett a v�r�s v�d�pajzs. A t�mad�sok minden erej�kkel estek neki, de a v�delem gond n�lk�l elnyelte �ket.

Sesshoumaru elismer�en biccentett a l�ny fel�, azt�n egy kis sz�rakoz�st rem�lve elr�gta mag�t a f�ldt�l, kiengedte m�rges karmait �s egy-egy csap�s�val j� p�r d�mont k�ld�tt a pokolra. Gyilkol�s v�gy�nak �r�m�ben �szva az�rt m�g oda sz�lt a pajzsot kitart�an gener�l� tanonc�nak:

-                Itt az ideje az edz�snek!

Mido biccentett �s az Aka no Housekire b�zta a pajzs fel�gyelet�t, a v�r�sen izz� rubink�re, mik�zben � felvette d�moni alakj�t.

T�z v�r�s f�ny csapott be oda, ahol a l�ny �llt, s mire el�lt, j�form�n mindenki sz�m�ra ismeretlen alak �llt a hely�n. V�r�s f�ny�, s�t�t haj�ba bele kapott az �jjeli leveg� h�s szele, meggysz�n ajkai kellemes mosolyra h�z�dtak, az �tv�ltoz�s keltette d�bbenet szeml�l�se k�zben.

Ruh�zat�t k�l�n�s, feh�r, arany sz�v�ses fels� �s fekete csizm�iba t�rt v�r�s hakama adta. �m mindegyik k�l�n�s �s gy�ny�r� darab volt. A magasra hagyott gall�rj�hoz csillog�, rubink�ves gombok futottak, laza ujjai k�ny�kn�l elvesztek a s�t�t alkarv�rtek alatt. V�ll�t �s mellkas�t alakj�ra simul�, idomaihoz finoman igazod� �jfekete, arany veretes v�rtek fedt�k be. A p�nc�lzat combjaiig rugalmass� v�l� szoknyak�nt folytat�dott, ott pedig h�rom aranyozott sz�l� �gra v�lt sz�t, biztos�tva a k�nny� mozg�st visel�je sz�m�ra. �m der�k r�sz�n�l a f�gg�leges, s�rgaf�ny� mint�k k�z�tt v�r�sen �gyaz�dott be az �kk�, teny�rnyi v�r�sen izz� krist�lya, a v�rtezet sz�v�t adva.

A mellv�rt fels� r�sz�n patin�s mint�k csillogtak, mesteri munk�val az ac�lba �gyazva, melynek folytat�sai �lelt�k k�rbe, mint egy kiemelve a Akaihousekit. A rubin belsej�ben tompa v�r�s f�nyek lobogtak, k�s�rteties vil�goss�got vonva a yasha alakja k�r�. A n� fej�re feketeac�l tiara ker�lt, d�s f�rjeit hivatva h�tra fogni. Az �kk�t�l indul�, h�feh�r obij�ba, csup�n egy r�vid kodachi volt f�zve. Igazi fegyvereit, a d�szes tokba rejtett iker kardokat a h�t�ra er�s�tett tegez mellett hordta, melyek szinte egy� voltak olvadva a p�nc�lzattal.

Hirtelen lett csend, ahogy minden szem a d�monl�nyra szegez�d�tt. Mido a k�v�ncsi tekintetek keresztt�z�ben zavartan hunyta le halv�nylila szemh�jait.

-                Mi folyik odakinn? – k�rdezte idegesen Inuyasha mik�zben fel al� j�rk�lt a szob�ban. – Ki akarok menni, harcolni! – d�h�ng�tt.

-                V�rj�l, megn�zem! – felelte Kagome �s az ajt�hoz l�pett.

Elh�zta a bambuszf�gg�nyt �s kin�zett, majd �mulva k�zvet�tette az esem�nyeket.

 - Egy v�r�s pajzs fogja k�rbe a h�zat! Az a l�ny pedig… tal�n �tv�ltozott. �gy n�z ki, mint egy taiyoukai. Valamit besz�l a b�ty�ddal… azt�n t�madnak… Inuyasha ezt l�tnod kell! – �muldozott Kagome.

A hanyou az ajt�hoz rohant �s �vatosan kin�zett a f�gg�ny mellett.

Mido karmai, ahogy energi�it ujjainak hegy�ben gy�jt�tte �ssze, �rnysz�n�en felderengtek, majd ahogy meglend�tette a kezeit �s kicsap�dtak bel�le a s�rg�n �g� ny�lhegynyi t�mad�sok Azok az onik, kiket a f�ny el�rt, f�jdalmasan felord�tottal, �s v�r�sl� l�ngok k�zepette porr� v�ltak.

Kagura, mik�zben els� �mulat�b�l ocs�dva k�rbe futtatta szemeit a s�t�tben is j�l l�tsz� alakokon, v�ratlanul felfedezte az ajt�ban leskel�d� alakot. „Ez biztos az a szemtelen kis fruska, az a Kagome lesz!” – gondolta �s legyez�j�t meglengette mire a d�monok mindannyian arra fordultak, �s t�mad�sba lend�ltek. Midayoi a kezd�k szerencs�tlens�g�nek h�la, erre meglepetten leengedte a v�delmet. Ezzel pontosan az ellenf�lnek kedvezve. De m�r k�s� volt kijav�tania bakl�v�s�t.

-                Jaj ne! – ki�ltotta a val�di Kagome �s Inuyash�t f�lrel�kte az ajt�b�l.

Mido m�r messze volt ahhoz, hogy �jra l�trehozza a v�delmet a h�z k�r�l. A fiatal miko f�lrecsapta a f�gg�nyt, h�trany�lt a tegez�be, vill�mgyorsan egy vessz�t illesztett a h�rra, majd c�lzott �s l�tt. Meg sem n�zte c�lba tal�l-e, de m�r a k�vetkez� ny�lat az �j�ra fesz�tve ind�totta �tnak. A ny�lvessz�ket r�zsasz�n f�nycs�va �lelte k�r�l, att�l a pillanatt�l kezdve, hogy elhagyt�k az ideget. T�bb szellemmel v�geztek, mire egyet telibe tal�ltak, de akiket csak s�rolt a tiszt�t�vessz� egyb�l sz�rnyet haltak.

 A k�t f�rfi �s n�, ek�zben kitart�an ritk�tott�k a szellemeket. Az emberek is, igaz egyre jobban f�radtak, de a k�t youkai energi�it szemmel l�that�an nem csappanttotta meg a k�zelharc. Egy-egy t�mad�suk sok-sok szellemet tett v�gleg �rtalmatlann�, �m a yasha mozdulatai v�g�l lassulni kezdtek. T�mad�si kimer�tett�k �s nagyr�szt csak fizikai erej�t haszn�lta, elv�gre nem tudta mire j�k kardjai �s a tegezben az �j �s a nyilak. Od�ig m�g nem jutott a tanul�sban.

Mido egyre jobban f�radva, a harc megszak�t�s�n t�rte a fej�t, amikor is Sesshoumaru a z�rzavarban mell�l�pett.

-                Menny h�tra �s emeld fel a v�d�pajzsot. Mindenki legyen m�g�tte. A falu is, ha nem akarod, hogy elpusztuljon… – ki�ltotta a csatazajban, mire Midayoi b�lintott �s �r�mmel, hogy elszabadult a frontr�l, rohanni kezdett h�tra fel�.

-                Minna-san! Mennyetek… be… a… h�zba! Most! – ord�totta torka szakadt�b�l.

Miroku �s Sango �rtetlen�l b�multak r�, de az�rt visszah�tr�ltak a kunyh�hoz. A d�monl�ny az ajt� fel� futott, s ott megvetve l�bait visszafordult. K�t pillant�ssal felm�rte a k�zelben �ll� h�zak vesz�lyeztetetts�g�t, �s megpr�b�lt mag�ban egy olyan v�delmet felid�zni, ami megfelelhet erre az alkalomra. Hiszen nem csak saj�t mag�t, vagy ezt a kunyh�t, a m�g�tte �s a t�le nem messze l�v�ket is v�deni kellett.

 „Vajon mit akar Sesshoumaru! Nehogy a nagy h�sk�d�s k�zben valami baja legyen…” – gondolta mik�zben lehunyta csillog� bord� szemeit, s derengve, lassan er�s�tve felh�zta az akad�lyt.

Sesshoumaru h�tran�zett a v�lla felett, ellen�rizv�n, hogy tan�tv�nya v�gzett-e m�r, majd el�r�ntotta gonosz jyakiban �sz� katan�j�t, a Toukijint. Kagura, mikor megl�tta, mire k�sz�l a kutyaszellem, m�r nyargalt is a szelek sz�rny�n, min�l messzebb a t�mad�s v�rhat�an f�lelmetesen nagy epicentrum�t�l. �m menek�l�se k�zben, megjelent mellette a mad�rtollon egy feh�r p�vi�nb�rbe b�jt alak.

-                Kagura… M�rt menek�lsz?

-                De Naraku! Sesshoumaru nem ellenf�l sz�momra… ha szabadj�ra engedi az erej�t mind itt halunk! – r�m�lt meg a sz�lboszork�ny.

-                Rep�lj feljebb! – utas�totta a n�t az �rkez� – Figyelj, amint elereszti a Toukijin erej�t, � egy kis id�re v�dtelen lesz. Csak egy pillanatra, de ha te j�l id�z�tesz, Sesshoumaru ma �jszaka az �n pr�d�m lesz…

-                Hogyan gondolod ezt Naraku? – k�rdezte m�g mindig rettenten Kagura.

„Nem lenne j�, ha ez a terv bev�lik… ha meghal, akkor ki gy�zi le ezt az �tkozott korcsot? Semmi kedvem sincsen �letem v�g�ig ezt az ocsm�ny f�rget szolg�lni. De n�la a sz�vem…” – gondolta a n�.

-                Egyszer�, Kagura! Ezzel er�s�tsd fel a sz�lpeng�id. Rem�lem, nem kell benned csal�dnom! – egy fiol�t nyomott a n� kez�be, azzal leugrott a tollr�l, de Kagura tudta minden l�legzetv�tel�t figyeli.

A taiyoukai egyenesen meg�llt a vicsorg� d�monok el�tt, akik mintha tudn�k mi k�vetkezik, tisztes t�vols�gra maradtak t�le. A lila aur�ban �sz� kard �le gonosz v�r�s f�nnyel csillant meg, ahogy a f�rfi hanyag mozdulattal maga mell� emelte. A kardb�l vil�gosk�k f�nycs�v�k csaptak ki, s mikor emelked�s�nek holtpontj�n t�ljutva visszaindult, dereng�, elektromoss�gt�l izz� vill�ml� g�mb�t hozott l�tre a f�rfi k�r�l.

A h�zban mindenki az ajt�ra �s az ablakokra tapadt, a kis Rin r�m�lten felki�ltott, amikor megl�tta ur�t a tem�rdek ellenf�llel szemben, akiket egyed�l sz�nd�kozott kiv�gezni. Inuyasha �let�ben el�sz�r szurkolt a b�tyj�nak. Nem �rtette, m�rt izgul Sesshoumaru�rt, tudta hogy a d�monnak m�g er�fesz�t�st sem jelent hogy meg�lje ezt a cs�csel�ket. Ebben a pillanatban Miroku megsz�lalt mellette:

-                Sango! Kagome! Ti nem �rzitek? – k�rdezte.

-                Ez Sesshoumaru gyilkos jyakija? Vagy mire gondolsz szerzetes? – k�rdezte a szellemirt�.

-                Nem. Valami k�sz�l. Ez az �rt� sz�nd�k nem bel�le sug�rzik… Itt valami csapda van! – suttogta a szerzetes.

Midayoi mindent hallott az ajt� el�tt koncentr�lva.

 „Sesshoumaru! Csapda? Ne!” – nehezen tudott egyszerre k�t ir�nyba figyelni, de ez az inform�ci� el�g volt ahhoz, hogy megbontsa elt�k�lt v�delm�t �s beki�ltott a h�zba:

-                Kagome! Gyere ki! – a l�ny megjelent az ajt�ban, de nem �rtette Midayoi mit akar t�le. – Ugye te is miko vagy? – k�rdezte hadarva a l�nyt.

-                Igen, de…

-                Nekem seg�tenem kell neki! Gyere ide mell�m! - a l�ny �rtetlen�l l�pett egyet el�re – J�. Akkor most vedd a szil�nkokat a kezedbe, amik n�lad vannak!

Kagome megd�bbenve habozott egy pillanatig, majd b�lintott �s cselekedett. Nem �rtette, mit akar Mido el�rni, s�t azt sem, honnan tud a l�ny a szil�nkokr�l, de �rezte, hogy az id�pont, most nem alkalmas az ellenkez�sre.

-                Akkor mostant�l te tartod fenn az akad�lyt! Add a kezed! – Kagom�nak m�g annyi ideje sem volt hogy megr�m�lj�n.

Mido megfogta a kez�t lehunyta a szem�t �s folytatta.

- Ne gondolj semmi m�sra csak arra, hogy meg kell v�dened Inuyash�t �s a bar�taid! Koncentr�lj!

Ahogy mindkett�j�k ujjai a szil�nkok k�r� fon�dtak, vak�t� r�zsasz�n f�ny sz�k�tt ki kezeik k�z�l, a v�d�burkon remeg�s futott v�gig �s a v�r�sb�l lassan feh�rr� halv�nyodott. Mido sietve ell�pett a koncentr�l� Kagom�t�l.

-                Arigatou! – suttogta a l�nynak, �m m�g mi el�tt kil�pett volna az akad�ly al�l, meghallotta Sesshoumaru m�ly hangj�t:

-                Syouryuuha! – ki�ltotta a d�mon, �gy a yasha m�r csak n�zni tudta az esem�nyeket.

A f�rfi test�t eddig k�r�l �lel� k�k f�ny n�ni kezdett, majd �ri�si tekerg� s�rk�nyk�gy� form�j�t vette fel. A l�ny k�k teste k�r�l �les s�rg�sfeh�r vill�mok cik�ztak, m�g nem hatalmas pof�j�t kit�tva eget-f�ldet renget� robajjal t�mad�sba lend�lt. Mindent elnyelt a ragyog� k�k hom�ly.

Midayoi �gy �rezte, minden lelassul k�r�l�tte. Lass�tva l�tott mindent. A tombol� elemi s�rk�nyt, a porr�hamvad� ellenfeleket, a k�s�rtetf�ny� vill�mokat.  �m egy isteni sugallatt�l vez�relve az �gre tekintett �s megpillantotta a sz�lboszork�nyt, amint �ppen felemeli a legyez�j�t.

Tudta, hogy Kagura k�sz�l valamire, s ahogy felfogta, ki is lehet a c�lpont, �gy �rezte, valami elkapja a sz�v�t, s jeges b�rt�nbe tasz�tja. Ez t�bb volt, mint agg�d�s vagy f�lelem, a legrosszabb balsejtelem volt, mit�l hal�losan megr�m�lt. L�tta hogy a d�monn� Sesshoumarut figyeli, �s hogy az egyik kez�ben megvillan egy �vegcse, minek tartalm�t a legyez�re l�ttyinti.

„Iie… Sesshoumaru… Tennem kell valamit!” – Mido annyira megr�m�lt, hogy m�g gondolkodni sem tudott, de h�rtelen szinte magukt�l megmozdultak a kezei, s mire �szbe kapott, m�r a kifesz�tett �jat tartotta, mely majdnem olyan magas volt mint � maga.

„Mint Kagome! � is miko. Akkor �n is k�pes vagyok r�!”- majd a sz�lboszork�nyra n�zett, aki abban a percben ind�totta �tj�ra a csap�st. Mido c�lzott, �s elengedte a h�rt. Az ac�l hegy felizzott, �s k�k csod�latos f�nycs�va ragyogott fel az eg�sz vessz� k�r�l, majd m�g a h�ron tiszt�t�ny�ll� v�ltozott. Egyenesen Kagura csap�sa fel� sz�guldott, �s telibe tal�lta a piros f�nyben j�tsz� sz�lpeng�ket. A ny�l felragyogott �s dereng� porr� esve semmiv� lett, �m a peng�k, ha ugyan megtisztulva is, de tov�bb sz�lltak �s telibe tal�lt�k a d�mont.

Mido gondolkod�s n�lk�l egy �jabb vessz�t illesztett az idegre �s a kavarg� porfelh� fel� c�lzott. Mindenki d�bbenten figyelte, de �szt�nei nem hazudtak. Valami, a gomolyg� por leple alatt k�zeledett a d�mon fel�. A l�ny, gondolkod�s n�lk�l ell�tte a nyilat �s az, telibe tal�lta a feh�r p�vi�nbund�s alakot. Hatalmas mindenkit elvak�t� f�ny �rasztotta el az eg�sz falut. Kagura t�gra ny�lt pupill�kkal figyelte a jelens�get, azt�n az �get� tisztas�gb�l kicsap�dott egy lila f�nycs�va, a sz�lboszork�nyhoz rep�lt, elkapta azt �s elt�nt az �jszak�ban.

Folytat�s k�vetkezik…