Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

9. El�j�t�k az els� igazi harchoz

A Nap als�, �r�k�s t�zben �g� pereme, finoman kezdett al�s�llyedni a narancs f�nybe vont l�t�hat�ron, amikor is Mido, k�b�n az �lomtalan alv�s ut�n, kinyitotta a szemeit. Valahogy zsibbadtan, ugyan akkor kellemesen �rezte mag�t. Se test�ben, se lelk�ben nem �rzett f�jdalmat, amit felett�bb kellemesnek tal�lt. F�lig lehunyt szempill�i al�l figyelte arany ragyog�sba borult szob�j�nak �les kont�rjait. A n�ma relax�l�s �des hull�maib�l azonban �temes dobog�s tompa nesze mozd�totta ki. A hang egyenletes, t�voli ugyan akkor v�gtelen�l ismer�s volt, s ahogy jobban k�rbek�mlelt, k�l�n�s oda nem ill� dolgokat fedezett fel. P�ld�nak ok��rt a kart, ami �vatosan �t�leli, azt�n a feh�r hakam�s l�bakat, melyeket �v�i �lelnek �t, valamint a puha anyag a feje alatt. Lassan tudatosulni kezdett Mido fej�ben, hogy val�j�ban Sesshoumaru �l�ben fekszik, m�g jelen pillanatban is.

Ijedten fel�lt, f�leg mivel els� r�m�lt pillanat�ban nem is tudta mit kezdjen a helyezettel. Ennyire, s �gy m�g nem ker�lt k�zel f�rfihez, ahogy fej�t felemelte, ajkai szinte s�rolt�k a szellem nemesvon�s� arc�t, l�bai alatt ott pihentek a youkai l�bai, s noha test�ket a ruh�k �s a p�nc�lzat er�sen elhat�rolta, m�g is t�lont�l bens�s�ges volt ez a k�zels�g. F�leg egy olyan szem�ly ir�nt, akit csak p�r napja ismert.

Mikor �lt�ben h�trafordult meggy�z�dhetett r�la, hogy a kutyaszellem szenvtelen�l figyeli �t. Legal�bb is semmi jel�t nem mutatta, hogy zavarn�, vagy fesz�lyezn� a l�ny ilyesfajta k�zels�ge.  Mido ahogy a d�mon csillog� borosty�n szemeibe n�zett, m�r tudta; � �gy aludt hossz� �r�kat a f�rfi karjaiban. Rettent�en elv�r�s�d�tt �s zavart eln�z�st k�r�snek hangz� motyog�sok k�zepette pr�b�lt felk�sz�l�dni.

- Rem�lem kipihented magad – t�rte meg a be�ll� zavar� csendet Sesshoumaru kellemes, m�ly hangja.

- Aha – v�laszolta t�m�ren Midayoi, mik�zben meredten fix�rozott egy pontot a szob�ja �tellenes sark�ban.

- Nagyon ki borulhatt�l. Annyira kapaszkodt�l bel�m, hogy nem tudtalak lefektetetni, aludni – tiszt�zta a helyzetet tov�bbra is teljes nyugalomban az inuyoukai, h�tha a paradicsom piros l�ny, ett�l kicsit megnyugszik.

�rezte rajta a tan�cstalan zavart, ami ugyan �t is fesz�lyezte egy r�vid pillanatig, de most m�r csak egy sz�ja szeglet�be csalhat� kis mosoly volt csup�n. H�t ez a nyugtat�s nem siker�lt igaz�n j�l, a l�ny m�g jobban elv�r�s�d�tt. Sesshoumaru �rtetlen�l felh�zta az egyik szem�ld�k�t, v�g�l �gy d�nt�tt ink�bb hanyagolja ezt a t�m�t.

- �gy gondoltam ma visszaj�ssz velem a Sengoku-ba. �jszaka is k�ne edzen�nk, hogy az �rz�keid finomodjanak.

- J�, akkor �sszepakolok �s sz�lok anyu�knak – v�laszolt a l�ny h�ttal a d�monnak, mik�zben l�ngol� arc�t k�t kez�vel h�s�tette.

- Felesleges, �n m�r mondtam nekik.

- Nani? Mikor, ha itt volt�l v�gig velem? – a l�ny besz�dk�zben ism�t elpirult.

- �k j�ttek be – vonta meg a d�mon a v�ll�t �s fel�llt, hogy k�sz�lj�n az indul�sra.

- Tess�k? �k, itt bent, mi k�zbe �n… �n… - Midayoi olyan ideges lett hogy a szavakat sem tal�lta.

Sesshoumaru m�r nem v�laszolt neki, am�gy sem �rtette, hogy min akadt ki ennyire a n�. Mido pedig inger�lten, de csomagolni kezdett. Illetve kezdett volna, ha r� nem j�tt volna, hogy felesleges b�rmit is vinnie. „Holnap reggel visszaj�v�nk, akkor meg minek!” – gondolta.

-                Fel�lem mehet�nk – sz�lt hidegen a v�rakoz� f�rfihez.

Sesshoumaru sz� n�lk�l elindult az ajt� fel�. Mido k�vette, de nem b�rta ki �s bel�pett a nappaliba �s elk�sz�nt �desanyj�t�l. Nem akarta, hogy azt higgy�k f�l�t fark�t beh�zva sunnyogott el. �s am�gy is! � semmi, de semmi rosszat nem tett az �gvil�gon.

-                Szia anya! Holnap reggel j�v�k! – puszit nyomott kis h�ga arc�ra �s elindult.

Nem akarta megv�rni, hogy anyja megsz�laljon. N�m�n kis�t�ltak az udvarra, a lemen� Nap utols� f�nysugaraiba megf�rdetve arc�t. A rakt�r terasz�n Mido �reganyja a ritkul� f�nyben, m�g sietve olvasott. Ahogy megl�tta az elhalad� k�t alakot fel�llt �s ut�nuk indult.

-                Midayoi! V�rj egy percet!

-                Igen, Nagyi? – k�rdezte a l�ny �s az asszonyra n�zett, aki egy adag furcsa ruh�t szorongatott.

-                K�rlek, ezt vedd fel. �gy nem fogsz felt�nni senkinek sem! Ha ker�l�d a felt�n�st, tal�n a bajt is ker�l�d…

-                Arigatou gozaimasu Baa-chan!

-                Akkor vigy�zzatok magatokra, �s – n�zett a szellemre az asszony – hozd vissza �ps�gben…

Sesshoumaru csak biccentett a nevets�ges, k�r�sbe burkolt, halv�ny fenyeget�sre �s �jra elindultak. A szent�lybe �rve Mido meg�llt.

-                Menny csak �t, �n �t�lt�z�k, �s mindj�rt megyek ut�nad.

A d�mon sz� n�lk�l elt�nt az �tj�r�ban. Mido levettette a meleg�t� nadr�gj�t, a pulcsit �s a p�l�t. Kibontotta a ruhak�teget �s egy s�t�tk�k nadr�got tal�lt benne, egy h�feh�r inggel, amihez, egy bord�, beb�j�s t�rdig �r� tunikaszer�s�g is volt. Csendben fel�lt�z�tt. A csomagban, volt egy s�t�tk�k, arany s�jt�sos obi is, amit laz�n a dereka k�r� tekert. Ekkor mintha l�pteket hallott volna h�tra fordult �s megl�tta nagyanyj�t, amint �ppen elh�zza az ajt�t.

- Ezt majdnem elfelejttettem! – �s egy p�r fekete magas sz�r� b�r cip�t adott a l�nynak. – Ezeket pedig akkor visszaviszem – felemelte a l�ny levetett ruh�it �s n�m�n kil�pett a szent�jb�l.

Mido felh�zta a cip�ket is, hossz� f�z� �s patent is volt rajtuk, �gyhogy el�g sokat sz�rakozott vele. �ppen bel�pett az �tj�r�ba, amikor f�l�ton neki �tk�z�tt valaminek. Ijedten behunyta a szem�t, de amint kinyitotta Sesshoumaru rosszall� arc�t l�tta maga el�tt.

-                M�r azt hittem sosem j�ssz – mondta az, �s megfordult.

-                Csak… - kezdte volna a l�ny de, nem fejezhette be, mert a szellem fak�pn�l hagyta.

� is a f�rfi ut�n indult �s ki�rtek az alkonyati f�nyekben j�tsz� tiszt�sra. M�lyet l�legzett a tiszta leveg�b�l:

- Merre? – k�rdezte b�tortalanul az el�bbi ridegs�g miatt.

- D�lnek – v�laszolt Sesshoumaru. – De sietn�nk kell. Lement a Nap, a korcs �cs�m pedig emberr� v�ltozott. Nincsen aki, megv�dje Rint.

- �rtem. K�r. Azt hittem most s�t�lni fogunk, hogy megjegyezzem az utat… meg szeretn�m a t�jat is megfigyelni, hogy egyed�l is haza tudja majd j�nni –s�hajtott nagyot ki�br�ndultan a l�ny.

- Ha b�rod a temp�t, r�szemr�l a f�ld�n is mehet�nk. Mondjuk rep�lni �gy sem tudsz, legal�bb nem kell, hogy vigyelek… – vonta meg a v�ll�t a szellem.

- J� – felelt a l�ny �s engedelmesen alakot v�ltott.

Sesshoumaru h�tra sem n�zett csak eliramodott �s elindult d�lnek. Mido apr�bb lemarad�ssal k�vette. Futni kezdett, de minden olyan furcsa volt, sokkal gyorsabban hald, mint gondolta �s nem is futott ink�bb suhant a leveg�ben csak n�ha-n�ha l�kte el a f�ldt�l mag�t. �m �gy is j�l le volt maradva a d�mont�l. �gy haladt negyed �r�n �t �s Mido f�radni kezdett. Egyre jobban is lemaradt. Mikor m�r �ppen sz�lni akart, Sesshoumaru v�ratlanul bev�rta. Mido is lass�tott �s lihegve meg�llt a d�mon mellett. Csak a f�rfi d�h�s morg�s�ra pillantott fel.

-                Nem hiszem el! Naraku te fatty�! Most megvagy! – villantak meg a fent eml�tett szemei.

-                Mir�l besz�lsz? – k�rdezte de, ekkor az � orr�t is megcsapta valami undort kelt� szag – F�j, ez sz�rny�.

-                De veled mit kezdjek? – n�zett a l�nyra a youkai, mint aki csak most j�tt r�, hogy Mido is vele van.

-                Hogy, hogy mit? Keress�k meg az Narakut vagy kit, j�l hup�ld el, azt�n siess�nk Rin�khez.

-                Nem �rted. � m�s. M�r t�bbsz�r harcoltam vele, de eddig mindig siker�lt megl�pnie. �s k�zben sikeresen n�velte az ellens�geinek list�j�t. Inuyasha, �s a farkas d�mon Kouga is �t �ld�zik.

-                �s te persze nem akarod, hogy �v�k legyen a dics�s�g – vonta le a tanuls�got, a taiyoukai gy�l�lett�l �sszesz�k�l� szemeib�l Mido.

-                �n fogom meg�lni ez nem k�rd�ses. Csak am�g n�la van az a hatalmas darab a Shikon gy�ngyb�l addig b�rmikor k�pes �jraform�lni a test�t. 

-                Sz�val � miatta kell nekem min�l el�bb felk�sz�ln�m? – v�gta ki a k�rd�st a l�ny ny�ltan.

-                Igen. – az inuyoukai is ny�ltan besz�lt – Jelenleg csak te vagy k�pes r�, hogy megsemmis�tsd az �kk�t. Az a te dolgod, hogy hogyan viszed ezt v�gbe. De �gy �n le tudom gy�zni Narakut. Ez�rt van r�d sz�ks�gem. – fordult el a d�mon a n�t�l, mivel a vallom�s v�g�re keservesen megb�nta, hogy elmondta ezt.

F�lt Midayoi reakci�j�t�l. Nem akarta hogy a l�ny ilyen hamar megtudja, mire akarja �t felhaszn�lni, �s tartott t�le, hogy Mido megs�rt�dik, �s nem seg�t neki. De tudta, ezt tekinten� kisebb csap�snak, azzal szemben… azzal amire nem akart gondolni.

-                �rtem – felelte halkan a l�ny. – Akkor k�vess�k a szag�t egy darabig. Azt�n sz�ljunk az �cs�d�knek �s menj�nk ut�na.

-                Inuyash�val nem k�z�sk�d�m – h�zta fel az orr�t a d�mon.

Mido sz� n�lk�l k�vetni pr�b�lta a kellemetlen szagot, �m p�r l�p�s ut�n Sesshoumaru megk�sz�r�lt a tork�t.

-                Nem arra. Arr�l j�tt.

-                Upsz – hajtotta le a fej�t Mido.

„�s �n azt honnan tudtam volna?” – gondolta enyh�n bossz�san fels�l�se miatt.

-                Amerre megy arra �l�nkebb, melegebb a szag. Ahonnan j�n, onnan sokkal t�volabbinak t�nik.

Mido koncentr�lt �s m�ris �rzett valami nagyon halv�ny k�l�nbs�get.

-                V�g�l is mindegy. �n kutyad�mon vagyok sokkal jobb a szagl�som – nyugt�zta a f�rfi, �s elindult a l�thatatlan nyomokat k�vetve.

N�m�n haladtak, m�g nem a youkai meg�llt. Idegesen sz�vta be a leveg�t.

-                Mido, sietn�nk kell. Ez egyenesen a falu fel� tart!

Ennyi volt a figyelmeztet�s r�sze, m�g miel�tt a l�ny �rtelmezhette volna szavainak l�nyeg�t, elkapta a l�ny derek�t, �s szorosan tartva Midot elk�peszt� sebess�ggel iramodott a falu fel�. A l�ny egy pillanatra el is sz�d�lt a sz�d�t� sebess�gt�l, majd el�z�kenyen visszav�ltott haland� alakj�ba, gondolta ne legyen rajta a p�nc�lzat is, csak nehez�ti a d�mont, majd ha kell, �jra felveszi azt az alakj�t.

A szellem ism�t v�ratlanul torpant meg. A szag elt�nt. Teljesen befejez�d�tt.

-                Kisama! – sziszegte Sesshoumaru - Elrep�lt. Most m�r biztos, hogy Kagura volt.

-                Az meg ki? – k�rdezte volna a l�ny, de nem volt r� ideje.

Sesshoumaru lerakta a f�ldre, de csak arra a pillanatra, am�g jobb fog�st keresett rajta, hogy v�letlen�l se ejtse le, s egy sz�vdobban�snyi id�, �s m�r v�ltozott is az alakjuk. A szellemg�mb kisuhant a f�k k�z�l �s irdatlan sebess�ggel sz�guldott a falu fel�. Midayoi r�m�lten b�jt a d�monhoz. Ha � leesik, biztosan sz�rnyet hal. Hihetetlen�l r�vid id� m�lt�n a d�mon leereszkedett �s lerakta a f�ldre a l�nyt.

-                Megel�zt�k. Sehol nem �rzem. Am�gy – tette meg az elk�sett magyar�zatot -  Kagura Naraku inkarn�ci�ja, akit az �kk� seg�ts�g�vel hozott l�tre saj�t mag�b�l.

-                �rtem. – felelte Mido �s csendben elindultak a falu fel�.

„Inuyasha m�g mindig nem j�tt vissza. Pedig m�r r�g lement a nap.” – gondolta Kagome Kalde any� kunyh�j�ban �s felvette �jj� �s nyilakkal teli tegez�t, majd a kij�rat fel� indult.

-                Kagome, hova m�sz? – k�rdezte a szerzetes.

-                Megkeresem Inuyash�t, nem k�ne ilyenkor egyed�l kint k�borolnia – v�laszolta a fiatal miko, azzal kil�pett az ajt�n.

Az els� csillagok m�r gy�ny�r�en szipork�zta az �gbolton. Kagome elindult a friss esti leveg�ben. Els�t�lt a h�zak mellet be az erd�be. A Csontok k�tja fel� tartott, hogy megn�zze a fi� ott van-e, vagy esetleg az 1000 �ves f�n pihen-e. Nem mozdult k�r�l�tte semmi, gond n�lk�l eljutott a tiszt�sra �s a fa fel� pillantott. Majd al� s�t�lt.

-                Inuyasha. Ha ott vagy akkor gyere le! – besz�lt a s�t�ts�gnek, n�i meg�rz�s�t�l vez�relve szinte bizonyosan, hogy a hanyou a d�s lomb m�g�tt rejt�zik.

Mivel v�lasz nem �rkezett, k�nytelen volt hat�sosabb eszk�z�ket bevetni.

-                Hallod, ha nem j�ssz le, �n tov�bb megyek a s�t�tbe �s kitudja ki t�mad r�m! – ekkor halk zajt lehetett hallani a lombkorona fel�l.

-                Kagome, mit akarsz? M�rt nem vagy a t�bbiekkel? – k�rdezte Inuyasha hangja.

-                Elj�ttem megkeresni t�ged. Ilyenkor nem k�ne egyed�l lenned.

-                Mindig egyed�l szoktam lenni ilyenkor.

-                De ez vesz�lyes. Gyere le, k�rlek! – k�rlelte a l�ny.

M�ly s�haj volt a v�lasz, v�g�l a f�lszellem l�ny mell� ugrott az egyik als� �gr�l. Hossz� fekete haja suhanva sz�llt ut�na. S�t�t szemei csillogtak a csillagok f�ny�ben. Mindketten le�ltek a fa ki�ll� gy�kereire. Egy m�s mell�, de m�g is t�vol. Kagome t�rte meg a csendet:

-                Olyan csod�latosak ma �jjel a csillagok! – s�hajtott.

-                Igen. Ma k�l�n�sen f�nyesek – v�laszolt Inuyasha szint�n szentimentalikus �tszellem�lts�gben.

Azt�n a l�ny fel� fordult nagy leveg�t vett �s megsz�lalt:

-                Kagome. El kell mondanom neked valamit.

-                Igen?

-                Tudod �n, n�ha tal�lkozok Kikyouval. �s r�lad is besz�lgett�nk… - Kagome megremegett.

 „M�r megint Kikyou.” – gondolta.

- � azt mondta… szerinte neked �n…

Nem tudta folytatni, nem tal�lta a szavakat.

-                Fontos vagy – fejezte be halkan a l�ny helyette.

-                Igen, �s �n, �n nem igaz�n tudom… hogyan lenne lehets�ges, hogy egyikk�t�ket sem b�ntom meg… – s�hajtott nagyot a fi�.

-                Tudtam, hogy tal�lkozgatsz Kikyouval – t�rte meg a be�ll� csendet Kagome – De nem tehetek ellene semmit. Tudom, hogy k�ztetek olyan k�tel�k van, amit nem tudok elszak�tani, de nem is akarok. M�g is melletted akartam maradni. Tudom, hogy m�g mindig szereted Kikyout – a miko hangja a v�g�re elv�konyodott �s elhalkult.

Csend �llt be a besz�lget�s�kbe. Inuyasha mag el� b�mult, Kagome pedig a csillagokat n�zte. Azt�n a fi� egy hirtelen mozdulattal elkapta a l�ny kez�t, �s maga fel� ford�totta:

-                Kagome. Azt akarom elmondani. �n m�r nem hiszem, hogy ugyan �gy szeretn�m Kikyout…

Kagome szeme f�tyolosan csillogott a f�nyben. Inuyasha hatalmas k�s�rt�st �rzett, hogy k�zelebb ker�lj�n a l�nyhoz. Vonzott�k a puha, b�rsonyos ajkak, a l�ny kellemes meleg b�re. Mindig ezt �rezte, amikor �jhold �jszak�j�n emberr� v�lva k�zel ker�lt a fiatal papn�h�z. �vatosan mag�hoz akarta h�zni �s meg�lelni, de Kagome felpattant �s elfordult t�le.

-                Inuyasha, ne mondj ilyeneket. Mind a ketten tiszt�ban vagyunk azzal, hogy am�g �lsz szeretni fogod Kikyout – a l�ny hangja remegett.

A fi� fel�llt �s a l�ny m�g� l�pett, mire annak kihagyott a l�legzete. Ott �lltak egym�shoz oly k�zel, de a hanyou nem merte megtenni, amit annyira szeretett volna. Helyette csak a l�ny csukl�j�t fogta meg, hab�r olyan k�zel volt hozz�, hogy k�nny� szerrel �lel�s�be rejthette volna a miko t�r�keny alakj�t.

-                Nem akarom, hogy miattam rosszul �rezd magad… - a Inuyasha csak ennyit mondott.

-                Sajn�lom, hogy ennyi gondot okozok. Mindig, mindenben csak az utadban vagyok. Tudom, hogy n�lk�lem sokkal k�nnyebb lenne az �leted… - Kagome kimondta, azt, amit�l a kezdetek kezdet�t�l tartott.

Inuyasha ujjai f�jdalmasan szorosan fon�dtak a v�kony csukl� k�r�, majd egyetlen hat�rozott, de f�jdalom mentes mozdulattal maga fel� ford�totta a papn�t. Egy pillanatra megrettent a l�ny szem�ben csillog� k�nnyekt�l, de azt�n ellenkez�st nem t�r� mozdulattal, szok�sos hevess�g�vel mag�hoz �lelte a mik�t. Kagome nem mozdult a szenved�lyes �lel�s rabs�g�ban, nem is viszonyozta azt. El volt foglalva a lelk�ben d�l� harccal, hogy ne s�rja el mag�t ny�ltan a fi� el�tt.

A hanyou, p�r ilyen mozdulatlan pillanat m�lt�n, lehajolt �s megkereste a l�ny tekintet�t. Azt�n m�g miel�tt Kagome meglep�dhetett volna, gyeng�den rabul ejtette a r�g�ta k�v�nt b�rsonyos ajkakat.  Ink�bb csak fut� �rint�s volt a l�ny sz�j�n, de ezt az apr�cska cs�kot el�sz�r akadozva, de �jabb �s �jabb k�vette, m�g nem a l�ny is viszonozta ezt a kicsiny kellemes gesztust.

- Nem akartam hogy ezt hidd. Ha miattam van, akkor igazad van… val�ban egy jav�thatatlan bunk� vagyok… - Inuyasha nem akarta tov�bb ott l�tni a kis f�nyes cseppeket a meleg barna szemek sark�ban.

Kagome v�g�l csak elmosolyodott, mire ajkait �jra forr�, szenved�lyes ajkak k�vetelt�k maguknak. De ez m�r val�di, szenved�lyes, m�lyr�l felk�v�nkoz� cs�k volt. A fiatalok forr� �lel�sben fon�dtak �ssze a Goshinboku vigy�z� �gai alatt, m�g nem, egy ismeretlen alak megk�sz�r�lte a tork�t, vesz�lyesen k�zel hozz�juk a hom�lyban.

A p�r r�m�lten sz�trebbent �s a f�lszellem azonnal v�delmez�en a l�ny el� �llt.

- Nem tudtunk volna csendben tov�bb menni? Most m�rt kellet megzavarnod �ket? Olyan sz�pek voltak! – hallatszott egy halk n�i hang, ahogy valakit �ppen kedvesnek nem mondhat� hangs�llyal szid.

- Midayoi, fejezd be! Besz�lnem kell az �cs�mmel! – azzal Sesshoumaru kil�pett az �rny�kb�l, nyom�ban az idegen n�vel. - Rem�lem nem zavartunk meg semmi fontosat – fordult a dermedten �ll� p�ros fel�.

- Sesshoumaru! – hallatszott �jra az el�bbi hang, a d�mon m�g�l, majd Mido a szellem mell� l�pett. – Tapintatlan vagy! T�rj ink�bb a l�nyegre, �s hagyjuk �ket!

- Mit akarsz? – ny�gte k�nosan Inuyasha.

- Kagura errefel� tart. Nem tudom, mit akar, de te most nem vagy k�pes megv�deni itt senkit, musz�j volt nekem visszaj�nn�m.

- Kit akarsz te itt megv�deni? – k�rdezte lelkinyugalm�nak lass� visszanyer�se k�zben g�nyosan Inuyasha.

- Els�sorban Rint. De ha sz�pen k�rsz tal�n a te kis vakar�k �leted is meg�vom – v�laszolt hasonl�an kedves hangs�llyal a d�mon.

Inuyasha a s�rt�sek hallat�n elfeledkezve mag�r�l, b�tyj�nak akart ugrani, de Sesshoumaru egy k�nnyed mozdulattal elr�gta mag�t a f�ldt�l. �gy a fiatalabbik testv�r csak a f�ldet kapta el, de azt alaposan.

- Fejezz�tek ezt be! Olyan gyerekesek vagytok – sz�lalt meg ism�t a hanyou �s a miko sz�m�ra idegen n� – Ti testv�rek vagytok? – k�rdezte k�tkedve.

- Igen, csak most Inuyasha �ppen ember. Am�gy � hanyou. – v�laszolta Kagome k�szs�gesen.

- �rtem. Am�gy term�szetben nagyon egyform�k! – mosolyodott el Mido. – De most induljunk vissza a faluba, am�gy is besz�lnem kell az any�val.

A fiuk sz� n�lk�l k�vett�k a k�t l�nyt. Amint bel�ptek a kunyh� ajtaj�n Rin felpattant �s rohanva Sesshoumaruhoz indult. Azt�n megl�tta a mosolyg� Mid�t is, �s a l�ny nyak�ba vetette mag�t. Midayoi felemelte �s nevetve mag�hoz �lelte a kisl�nyt.

- Na mi van, anyucit is siker�lt szerezned a haland� kisl�nyhoz? – k�rdezte nagyon halkan �s g�nyosan Inu.

Sesshoumaruban erre egy�rtelm�en fel ment a pumpa. Eg�szen jogosan.

- Inuyasha! Te leszel ma az els�, akit meg�l�k, �des mindegy hogy most m�g gyeng�bb vagy mint �ltal�ban… – �rkezett az �letvesz�lyes fenyeget�s, de valaki megel�zte a tettek mezej�n.

Mido gyorsabb volt �s akkor�t v�gott az �mul� Inuyasha fej�re, hogy az megt�ntorodott �s le�lt, majd bamb�n pislogott a fel�je tornyosul� n�re.

- Nem vagyok anyuci, �s Sesshoumaruval szigor�an csak t�rsak vagyunk! – fektette le a t�nyeket kiab�lva a l�ny – �s ha nem �ll�tod le magad…

- Hah! Mit tudna csin�lni egy haland� n� ellenem. M�g ebben az alakomban is er�sebb vagyok! – vetette vissza a fi� a tasli okozta k�bulat�b�l ocs�dva.

Midayoi v�laszolni akart de ekkor Sesshoumaru hideg hangon megt�rte a vit�t:

-                Itt vannak! – �s kil�pett a h�zb�l.

Folytat�s k�vetkezik…