Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

7. Els� leck�k

A hajnali �bred�s �ppen csak elkezd�d�tt, amikor Sesshoumarunak szemei felpattantak. A szob�ban kellemes f�lhom�ly uralkodott, de � �gy is t�k�letesen l�tott. Egy pillanatig nem �rtette, hol van, kin�l is �bredt ilyen m�ly �lomb�l. Azt�n megcsapta az orr�t a l�ny kellemes illata. M�lyet szippantott a leveg�b�l, hogy t�dej�be �s eml�keibe rakt�rozza ezt az �rz�ki arom�t, mik�zben nem is foglalkozott e fajta gondolatainak jelent�ss�g�vel. A hajnali csendben f�lelni kezdett, �s �szrevette Mido m�r nem alszik olyan m�lyen, �s l�legz�se is szab�lytalanodik, �temtelen�l felgyorsul. „Vagy �lmodik, vagy lassan fel�bred.” – gondolta a f�rfi �s zajtalanul felkelt.

Nagyot ny�jt�zkodott �s �s�tott, hogy a csontjai is csak �gy ropogtak. „Ez hihetetlen! Gyermek kormom �ta nem aludtam ilyen j�t �s ilyen m�lyen!” – �jabb ny�jt�zkod�s – „Meg k�ne mosakodnom, de itt vajon hol lehet itt v�z?” – gondolta �jabb �s�t�s k�zben – „Tudom m�r, tegnap a parav�n m�g�tt tiszt�n hallottam a v�z csobog�s�t. Bizony�ra ott van a f�rd�je.” – felh�zta a szem�ld�k�t �s elindult arra.

Furcsa t�rgyakat tal�lt a parav�n m�g�tt. A k�d a t�k�r �s a szekr�ny j�l ismert volt sz�m�ra is. De a modern csappal meggy�lt a baja. R� nem tudott j�nni, hogy m�k�dik, pedig �rezte bel�le a v�z szag�t, de nem tudta hogyan csalogassa el� azt. Azt�n v�letlen�l felh�zott egy furcsa f�m cs�vet �s azzal egy�tt a pirossal jelzett r�sz fel� is l�kte, mire a csapb�l folyni kezdett a kellemesen langyos v�z.

„Sz�val �gy… Nem is olyan bonyolult ez a vil�g!” – gondolta. Felt�rte jubanja ujj�t, �s megmosta a kezeit, az arc�t, azt�n az el�bbi mozdulatb�l kik�vetkeztetve lenyomta a cs�vecsk�t. A mosd�s ut�n, megszok�sb�l, kutya m�dra megr�zta mag�t, a v�zcseppek szanasz�t sz�lltak a f�rd�szob�ban. Azt�n kil�pett a parav�n m�g�l.

Midayoi az �gyban �lt, szemei m�g kicsik �s dagadtak voltak, hiszen csak most �bredt. M�r a pirkadat fak� f�nyei j�tszottak a kertben, ahogy az ablakon kin�zett. �lomittas szemeit k�rbej�rtatva v�g�l megpillantotta a szellemet, ahogy a f�rd�j�nek bej�rat�ban �ll.

-                Ohayou gozaimasu! – k�sz�nt rekedten a f�rfinek.

-                Ohayou – v�laszolta az, �s elgondolkodva kib�mult az ablakon. – �lt�zz, m�g hajnalban tartunk egy kis edz�st, azt�n mehetsz az �regasszonyhoz var�zsig�t magolni.

-                Rendben – Mido kikecmergett az �gyb�l, ny�jt�zkodott �s elindult a parav�n fel�, elhaladt a szellem mellet, de nem b�rta ki, hogy ne emelje r� a tekintet�t.

Odabent azt�n csendben fel�lt�z�tt. Meleg�t� sz�rke, trap�zos sz�r�, b� nadr�got, fekete sportcip�t �s hossz� ujj� fekete pamutpul�vert h�zott. Mire v�gzett is kij�tt m�r Sesshoumaru is teljes p�nc�lzatban �llt el�tte. A l�ny elmosolyodott:

-                M�g egy cs�sze ocha belef�r indul�s el�tt? – k�rdezte.

A szellem n�m�n b�lintott. Kis�t�ltak a konyh�ba, Mido vizet forralt �s el�vette a cs�sz�ket:

- Te is k�rsz? – k�rdezte csendesen, mert a csal�dja m�g aludt.

- Iie, �n ilyeneket nem iszok.

- Akkor te mit eszel, vagy mit iszol? – k�rdezte meglepetten a l�ny.

- H�t, olyan �teleket, amikt�l a haland�k biztosan meghaln�nak. Meg igaz�b�l nem is t�l gyakran szoktam enni. Amikor v�ndorlok, p�ld�ul szinte b�rmit meg eszek, ak�r emberi �tkeket is  – h�zta meg a d�mon a v�ll�t, mag�t is meglepve azzal, hogy �nk�nt mes�l valami r�szletet az �let�b�l

- H�t j�. Nem tudod, mit hagysz ki. Ez nagyon finom gy�gyn�v�ny tea. Er�s�ti a szervezetet. Biztosan meg sem k�stolod? – k�rdezte Mido.

A youkai megr�zta a fej�t. Mido v�llat vont �s a konyha pultnak t�maszkodva sz�rcs�lgetni kezdte a forr� italt. Miut�n kiitatta a mosogat�ba rakta, �s egy cetlit �rt �desanyj�nak, hogy ne agg�djon, csak edzeni mentek. Azt�n Sesshoumaruval egy�tt elhagyt�k a h�zat. �tv�gtak a gy�m�lcs�s�n �s bel�ptek a szent�lybe. A sarokban megpillantott�k a v�r�s, f�nyl� plazm�t. Mido a d�monra n�zett, Sesshoumaru el�re l�pett:

- �n megyek el�re. Nem k�ne, ha m�sok is �szre venn�k az �tj�r�t – �s f�lig bel�pett.

Mido k�zvetlen m�g�tte �llt, Sesshoumaru hom�lyosan l�tta maga el�tt a hajnali tiszt�st. Nem l�pett el�r�bb, hallgat�zott majd beleszippantott a leveg�be. Nem �szlelt semmi gyan�sat. H�trany�lt, megfogta a l�ny csukl�j�t, �s maga ut�n h�zta.

Kil�ptek a harmatcseppes smaragdz�ld f�be, a nap ekkor kezdett kib�jni a t�voli, h�sapk�s k�d�sen dereng� hegyek m�g�l, a keleti �gboltozatot pirkadati p�rral festve be.

-                Sesshoumaru, szerintem ez felesleges, rajtad meg rajtam k�v�l senki nem l�tja az �tj�r�t – kezdte bizonytalanul a l�ny.

-                Ez igaz. De t�k�letes csapd�t tudn�nak itt �ll�tani nek�nk – v�laszolt a d�mon, majd egy sz� n�lk�l elr�gta mag�t a f�ldt�l, �s felrep�lt a f�k f�l�.

K�rbe k�mlelt, �jra beleszagolt a leveg�be �s mivel �jfent sem �szlelt semmi gyan�sat visszaereszkedett a f�ldre. Mido csak �llt �s n�zett, m�g a d�mon meg nem sz�lalt:

-                Vedd fel a m�sik alakod.

A l�ny engedelmeskedett �s �tv�ltozott. Az �rz�st�l, ami r�t�rt m�g a sz�ja is t�tva maradt. Olyan dolgokat �szlelt, amiket eddig m�g soha. �lesen hallotta az erd� minden egyes zaj�t, l�legzet�t, z�mm�g�s�t, az �bred� madarak vegyes k�rusa, mintha csak f�lei mellett ontan�k trill�ikat. A f�k alatti hom�lyban is tiszt�n l�tta az �les, sz�rk�s barna fat�rzseket �s a bodor, z�ld level� cserj�ket. A sz�l, sz�m�ra olyan szagok �s illatok ezreit hordozta, amiket m�g soha nem �rzett, elm�je k�ptelen volt b�rmihez is k�tni. �m egy k�l�n�s, behat�rolhatatlan illat a t�bbin�l is er�sebb volt a k�zel�ben. Sesshoumaru n�m�n �llt �s figyelte a l�nyt amint megmozdulnak a f�lei, pupill�ja �sszesz�k�l �s kit�gul, majd ahogy pisze orrocsk�j�t mozgatni nem kezdi. Azt�n ahogy ez a szagl�l�d�s egyre m�lyebb �s gyorsabb lett, valamint a k�v�ncsis�g felk�szott a yasha kipirult arc�ra, megsz�lalt:

- Igen, Midayoi. Ez az �n szagom. – sz�lalt meg k�nnyed�n, ak�r ha olvasna a l�ny gondolataiban – Most m�r �rzed, a t�bbi sok m�ssal egy�tt. Nem �rtana, ha ezt j�l megjegyezn�d, mert ez ut�n b�rmikor meg tudsz tal�lni ez alapj�n. �pp �gy, mint �n t�ged a saj�tod alapj�n. �s m�g egy, val�sz�n�leg az �szt�neid k�zt ott lapul� ingerre figyelj mindig – kezdte �s �les szemfog�val egy nagyon v�kony cs�kban, fels�rtette a k�zfej�n a b�rt.

Ap� s�t�tbord� v�rcsepp jelent meg a szinte azonnal �sszez�r�d� seb nyom�n. A l�ny �gy �rezte, mintha a az eg�sz tiszt�s bebor�totta volna ez a jellegzetes, �sszet�veszthetetlen, m�lyr�l ismer�s, �thatotta a szag.

 - Ez a youkai v�r szaga. Amint ez megcsapja az orrod k�szenl�tben kell lenned, ezt j�l jegyezd meg. Ha majd m�s v�r�t is �rezted, lassan meg tudod majd k�l�nb�ztetni az eny�met, a saj�todat, a haland�k�t, vagy amit csak akarsz. Meg�llap�thatod, hogy milyen sz�rmaz�s�, erej�, hatalm� az akinek a v�r�t meg�rezted, �s ez is hasznos lehet.

Mido b�lintott �s el�re l�pett egyet, lehunyta a szem�t, koncentr�lni kezdett, Sesshoumarura gondolt, majd m�ly leveg�t vett. Az illat minden egyes kis r�szecsk�j�t j�l elrakt�rozta mag�ban, kit�r�lhetetlen�l m�lyen �s �r�kre. Azt�n �jra kinyitotta a szem�t. A d�mon b�lintott.

-                J�l van! Most pedig n�zz�k mire vagy k�pes – kezdte �s a l�nyhoz l�pett.

-                Rendben! – b�lintott a l�ny igen csak buzg�n.

�m ekkor teljesen m�s t�rt�nt, mint amire gondolt. Sesshoumaru odal�pett mell�, megfogta a csukl�j�t �s fel emelte, hogy a yasha b�ujj� haorija visszacs�sszon a k�ny�k�ig. Mido csak n�zett zavartan, ahogy a f�rfi k�t szak�rt� pillant�ssal felm�rte kecses kis kezeit.

-                Sz�val, ahogy gondoltam – kezdte a szellem – a karmaid igen is haszn�lhat�k.

A l�ny a kez�re n�zett. T�nyleg legal�bb egy centivel hosszabb k�rmei voltak, jelenleg k�r�lbel�l akkor�k, mint a f�rfinek.

- Ez a legalapvet�bb dolog, az ilyen karmokkal sim�n lehet darabolni b�rmit. Gyere! – azzal az erd� fel� indult.

Mikor el�rt�k az els� f�kat Sesshoumaru kiv�lasztott egy k�zepesen nagyot, �reg sz�rk�l� k�reggel. Meg �llt el�tte �s a l�nyra n�zett. Ekkor n�zte csak meg el�sz�r �gy igaz�n, ebben a form�j�ban. „Hiszen ez nem is az a fiatal l�ny, aki szokott lenni. Ez egy… n�.” – n�zett megd�bbenten a l�ny v�r�sf�ny�, s�t�t szemeibe. Midayoi a n�z�st�l lassan elv�r�s�d�tt. Sesshoumaru erre megszak�totta a kontaktust, �s a f�ra n�zett:

-                Semmi m�st nem kell tenned, mint koncentr�lni arra, amit tenni akarsz. – felemelte a kez�t, k�rmei megvillantak �gy t�nt mintha meg is n�ttek volna, �s a fa fel� kapott egy hanyag mozdulattal. A t�rzs�n lass� reped�sek futottak v�gig, �t helyen recsegve hasadni kezdett, v�g�l er�s robajjal kid�lt. Midayoi kikerekedett szemmel b�mult a led�nt�tt �ri�sra.

-                Huh! �s ezt �n is megtudom? – k�rdezte.

A d�mon egy m�sik f�ra mutatott. Mido oda l�pett felemelte a kez�t �s koncentr�lt: „T�zif�v� apr�tom ezt a t�rzset!” – gondolta elsz�ntan. K�rmei aranys�rg�n felragyogtak �s les�jtott. �t aranyl� v�g�s izzott a f�ban, azt�n egy pillanat m�lva hangos reccsen�ssel megadta mag�t a csap�s erej�nek. Ropogva eld�lt az el�bbi mell�.

Sesshoumaru elismer�en biccentett �s a fat�rzs mell� l�pett. F�l k�zzel felemelte �s elindult vele vissza, az a r�t k�zepe fel�. Mido pedig t�tott sz�jjal b�mult ut�na m�g k�t hossz� pillanatig. „Hogyan k�pes azt a fat�rzset csak �gy… ilyen k�nnyen felkapni, �s els�t�lni vele?” – de azt�n sietve a szellem ut�n indult.

-                Na, most ezt darabold fel! – hangzott az utas�t�s.

Mido odal�pett felemelte a kez�t, karmai �jra megcsillantak �s nekil�tott. P�r perc ut�n a fat�rzs sz�p egyenletes darabokra lett v�gva.

-                J� l�tom, ez m�r megy. De csak maradjunk a karmokn�l – folytatta a mentor – Val�sz�n�leg tudsz vel�k t�volra is t�madni. Azt nem tudom hogyan, arra magadnak kell r�j�nn�d. �n p�ld�ul, erre vagyok k�pes… - azzal feldobta az egyik fahas�bot, s amikor az el�rte emelked�si magass�g�nak cs�cs pontj�t a youkai mutat� ujj�b�l egy z�ld energia ostor csap�dott ki, �s kis darabokra szelte a has�bot m�g a leveg�ben, azt�n a d�mon visszah�vta fegyver�t, a fadarabok, pedig koppanva �rtek f�ldet.

Midayoi szemei �jfent elkerekedtek, l�tta m�r a d�monnak ezt a t�mad�s�t, de az nem volt ennyire megd�bbent� �s l�tv�nyos.

-                �rtem! – motyogta a l�ny. – Sz�val elm�letileg valami ilyesmit �n is tudok?

-                Igen. – b�lintott a szellem – Koncentr�lj!

Mido b�lintott lehunyta a szem�t �s gondolkodott. M�r percek �ta �gy �llt, amikor egy k�p jelent meg a szeme el�tt amint a saj�t ujjaib�l egy s�rga a f�rfi�hez hasonl� valami jelenik meg az ujja v�g�n. H�rtelen kinyitotta a szem�t:

-                Tudom m�r! – mosolyodott el. „Midoriko megint seg�tett!” – gondolta. – Sesshoumaru, dobd fel az egyiket.

A d�mon b�lintott �s a leveg�be dobta a has�bot. Mido f�loldalasan �llt be, egyik kez�t maga el� emelte v�llmagass�gba. Rep�lt a has�b, � suhintott egyet �s a mutat� ujj�b�l el�j�tt a s�rga, k�gy�k�nt tekerg�z� fon�l. Sokkal v�konyabb volt, mint az inuyoukai energia ostora, csak egy v�kony fon�l volt, de a c�lnak t�k�letesen megfelelt. Mido megmozgatta csukl�j�t �s el is tal�lta a fahas�bot, de csak egyszer.

- Nem is rossz! – de ezt m�g gyakorolnod kell.

M�g egy f�l �r�t gyakorolt�k a v�konyka ostor haszn�lat�t. Mido r�j�tt tekergetni is tudja a fon�lk�t �s mag�hoz, tud vele r�ntani dolgokat. Azt�n egyszer olyan hevesre siker�lt a r�nt�s hogy a fahas�b egyenesen a l�ny feje fel� tartott olyan lend�lettel hogy Midayoinak m�g csak f�lrel�pni sem volt ideje. Sesshoumaru �ppen lend�tette volna a kez�t, hogy kett�szelje a fadarabot, �m ekkor Mido k�r�l �jra felderengett a v�r�s v�d�pajzs. Amint a has�b neki �tk�z�tt elvesz�tette a lend�let�t �s a f�ldre hullott.

-                Ez meleg volt! – s�hajtott a l�ny.

Sesshoumaru leengedte a kez�t.

-                J� ezt m�g holnap gyakoroljuk, de eddig eg�sz j�. Gyorsan tanulsz! – dics�rte meg a l�nyt. – Nekem van m�g egy t�mad�som, de… - kezdte, �m miel�tt befejezte volna a l�ny el� l�pett.

Egy hat�rozott mozdulattal elt�rte a haj�t �s k�zel hajolt hozz�, mit�l Mido f�ldbe gy�kerezette l�bbal mozdulni sem mert, elk�pzel�se sem volt mit csin�l a f�rfi, de �rezte annak perzsel� k�zels�g�t, mit�l a sz�ve kihagyott egy dobban�st, �m ut�na �r�lt kalap�l�sba kezdett. Sesshoumaru megfogta a kez�t �s felh�zta a ruh�ja ujj�t, v�g�l megr�zta a fej�t majd megsz�lalt:

– Amint l�tom rajtad egy m�regcs�k sincsen, �gyhogy te val�sz�n�leg erre nem vagy k�pes.

Felemelte a kez�t �s a k�zfeje z�lden kezdett el vil�g�tani. Belecsapott az egyik fadarabba, ami olvadni kezdett majd a d�mon csukl�ja �t�rt a fa m�sik oldal�ba. Magyar�zat k�pen hozz�tette:

-                K�pes vagyok m�rget �sszpontos�tani a karmaimban. Nincs az a p�nc�l vagy f�m, ami ellen �llna ennek. Neked viszont nem tudom m�g mire haszn�lhat�k a kezeid.

-                Aha. �rtem. Gondolkodjak rajta? – k�rdezte a l�ny

-                Ha akarsz – vont v�llat a f�rfi �s le�lt az egyik r�nkre. – Szerintem ennyi el�g volt egyszerre, majd d�lut�n folytatjuk.

-                Rendben. – v�laszolt Mido, de nem mozdult el onnan ahol �llt. �rezte hogy m�g valamire k�pes, de nem tudta pontosan mire is.

�lmodozva j�tszott a kezeivel. Hol a fonalat h�vta el�, hol pedig koncentr�lt �s s�rg�n vil�g�t� k�rmeit n�zte. Az egyik ilyen alkalommal teljesen v�letlenszer�en megr�zta a kez�t. �s t�tva marad a sz�ja. �t darab aranys�rga ny�lhegyszer� dolog hagyta el a k�rmeit �s rep�ltek egyenesen az erd� fel�. Ott belef�r�dtak az els� f�kba, megp�rk�lve azoknak t�rzseit.

-                H�ha! Ez eg�sz j�! – �muldozott a l�ny.

-                Na, m�r ezt is tudod. Most pr�b�lj meg figyelni arra, hogy pontosan hova is f�r�djanak.

-                Ok�! – Mido c�lzott �s suhintott. Az aranys�rga ny�lhegyek s�v�tettek a leveg�be �s becsap�dtak, mindannyian ugyanannak a f�nak a t�rzs�be.

-                J�, l�tom ez is megy, de most menj�nk vissza. A m�sik r�szed is edzened kell, lehet, hogy az �ltal majd �j k�pess�gekre tegy�l szert.

-                Rendben. – v�laszolta a Midayoi.

Elindultak az �tj�r� fel�. Mi el�tt bel�ptek volna a f�rfi automatikusan ellen�rizete a terepet. Miut�n mindent rendben tal�lt, �tindult a m�sik korba, nyom�ban a l�nnyal. Mikor ki�rtek a szent�lyben Mido megsz�lalt:

-                A fegyvereim haszn�lat�ra is megtan�tasz? – k�rdezte, mik�zben visszav�ltott haland� alakj�ra.

-                Igen. – j�tt a kurta v�lasz.

Elindultak a h�z fel�. Mido nagyanyja a rakt�r �p�let terasz�n �lt, �s oda sz�lt a k�t elhalad� alaknak:

-                Midayoi. Ha megreggelizt�l, k�rlek, gyere ide vissza.

-                Rendben nagyi! J�v�k - v�laszolta Mido, majd a f�rfivel egy�tt elt�nt a h�z ajtaj�ban.

Folytat�s k�vetkezik…