Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

6. A v�ratlan vend�g

Mido s�t�ted�sre �rt haza. Bement a h�zba ledobta t�sk�j�t �s kib�jt a szand�ljaib�l.

-                Tadaima… – kiab�lt be a nappaliba ahol is csal�dja �ppen tv-t n�zett.

-                Szia kincsem! – j�tt ki az �desanyja – Holnap m�g nem kell bemenned az iskol�ba. Besz�ltem az oszt�lyf�n�k�ddel, �gy tudja megbetegedt�l!

-                Arigatou Kaa-san! J�l is fog esni a pihen�s, de jut eszembe… Nagymama! – kiab�lt be, majd elindult a fotelban �l� n� fel�.

-                Tess�k Midayoi?

-                Gondolkodtam! Holnap reggel elkezdhetj�k a tanul�st!

-                J�l v�lasztott�l l�nyom! – mosolyodott el az asszony.

-                Rem�lem – v�laszolt Mido majd elt�nt a szob�j�ban.

F�rd�vizet engedett mag�nak �s begy�jtotta, a porcel�n t�lra odak�sz�tett ,citrom �s mentaf�ves f�st�l�t �s a gyerty�kat a f�rd�ben. Relax�lni akart. Elmer�lni a tudatalattij�ban, h�tha mag�t�l megfejt valamit. Kit�rta az ablakait a szob�ban, majd n�m�n vetk�zni kezdett. Lecs�sztatta test�r�l a finom anyag� k�k sz�vetruh�t, majd ott hagyva a f�ld�n kil�pett bel�le. A k�d el�tt �llva levette a feh�rnem�it �s felcsatolta hossz� haj�t, �m egy k�sza �tlett�l vez�relve m�g is ki is bontotta, �s �gy �lt be a kellemesen langyos v�zbe. Az illatos habos k�zeg puh�n, simogatva fogadta be test�t, megnyugtatva minden ideg�t ellaz�tva minden izm�t.  K�nyelmesen elhelyezkedett, h�trad�lt �s lehunyt szemmel kezdte �lvezni ezt az apr� f�ldi gy�ny�rt.

Sesshoumaru meg�llt az �tj�r� el�tt. M�g mindig l�tta. „Sz�val m�g mindig �t is engedne.” – gondolta. T�tov�n feln�zett a csillagos �gre, mintha a sz�pen f�nyl� t�zes p�tty�kt�l v�rna b�ztat�st d�nt�se fel�l. M�g fiatal volt, j�val �jf�l el�tt j�rt az id�. V�g�l r�sz�nva mag�t elindult �s �tl�pett, a sz�m�ra idegen, riaszt� a j�v�be.

Mikor v�gre ki�rt a v�r�sen dereng� k�db�l, �jra maga el�tt l�tta a szent�lyt. Most minden csendes volt, �s semmi sem mozdult k�r�l�tte. S�t�t volt, de � �gy is t�k�letesen l�tta a t�rgyak k�rvonalait. Egyenesen elindult az ajt� fel�, majd elh�zta �s kil�pett a csillagf�nyes �jszak�ba. M�g �rezte a l�ny halv�ny, dereng� illat�t a f�ld�n.

Er�sen kellett figyelnie, mert a nyom m�r t�bb mint egy napos volt �s nagyon sok, sz�m�ra teljesen ismeretlen illatmint�val keveredett. Hat�rozottan, ugyan akkor �vatosan, mindenre felk�sz�lten elindult a f�k alatt. Nem tellett sok id�be, ki�rve a gy�m�lcs�sb�l megpillantotta a h�zat. Itt m�r val�ban elbizonytalanodva torpant meg, nem igaz�n tudta mit tegyen. Nem s�t�lhatott csak be �s k�z�lhette, hogy � a l�ny �j szem�lyi edz�je, a Sengoku-jidaib�l.

„De akkor mit is tegyen?” – kezdett gondolkozni, mik�zben felm�rte az �p�letet, melyhez sok hasonl�t l�tott saj�t idej�ben is. - „Meg kell tal�lnom a szob�j�t” – azzal kreat�v �tlet�t�l vez�relve elindult az ablakok fel�. Halkan, k�nnyed�n l�pkedett, �gy gyorsan el�rte az ajt�ig. �rezte rajta a l�ny friss illat�t, nem r�g j�rhatott itt. Azt�n a konyha, majd az eb�dl� ablak�n�l pr�b�lkozott, de semmi jel�t nem �rezte, hogy Midayoi ott lenne. Elindult az ellenkez� ir�nyba, mik�zben v�gig olyan k�nnyed�n csendben mozgott, mint egy �rny�k.

Lel�pett a gangr�l �s meg�llt az els� ablak el�tt. Halv�nyan �rezte a l�ny illat�t, de az�rt tov�bb l�pet. Ezt az ablakot m�r sarkokig kit�rva tal�lta. A szob�b�l valami �des f�st�l� arom�ja sz�llt ki, amit�l t�sszent�shez hasonl� ingert �rzett. Egy pillanatra hagyta, hogy a b�d�t� illatok egyvelege megzavarja koncentr�ci�j�t, de a p�r pillanatos k�zj�t�k ut�n ism�t a helyis�get kezdte t�zetesen felm�rni. Odabentr�l, egy parav�n m�g�tt v�z csobogott v�lt kihallani, valamint gyertya t�ncol� l�ngj�t sejtette. A l�ny jelenl�t�t, ezzel szemben viszont hat�rozottan �rezte.

Elrugaszkodott a f�ldt�l, �s zajtalanul felugrott az ablakba. A szob�ban sejtelmes f�lhom�ly uralkodott, csak a parav�n m�g�tt j�tszottak a gyertyaf�nyben az �rny�kok. V�zcsobog�st most m�r �sszet�veszthetetlen�l felismerte, �gy arra is pillantott. A v�sznon �tvet�d� f�ny-�rny�k j�t�kban egy n�i testet pillantott meg. A v�zlocsog�s v�rtalanul abba maradt, az alak fel�llt �s t�r�lk�z��rt l�pett. El�re hajolt, hossz� haja majdnem a f�ldet s�rolta. A t�r�lk�z�vel gyors mozdulatokkal �td�rzs�lte tincseit, hogy sz�radjanak. Mikor v�gezett h�tradobta f�rtjeit, �s egy sz�raz t�r�lk�z�be csavarva mag�t, egy mozdulattal elh�zta a parav�nt.

�les sikolt�s r�zta meg a h�zat. A szellem ott �llt n�m�n, egy helyben, mozdulatlanul �s n�zte a l�nyt. Mido v�kony, form�s alakj�t csak egy sz�l t�r�lk�z� fedte – ami mag�ban is elegend� lett volna ahhoz, hogy sikongasson egy, a szob�j�ban v�rtalanul felbukkan� f�rfi l�tt�n -, �s m�g testk�zelb�l farkas szemet n�zhetett, a Sesshoumaru p�nc�lzat�n l�v� t�sk�kkel. Ha egy picit hevesebben l�p ki…

Azt�n ijedten felkapta a fej�t - felismerve, hogy egy v�rtezet mag�t�l nem s�t�lna be �hozz� -, �s a szellem, ig�z�, borosty�n szemei n�ztek vissza r�. Ekkor sikoltott fel, de abban a pillanatban az egyetlen mozdulat, amire k�pesnek �rezte mag�t, hogy lend�letb�l �ri�si pofont kevert le a f�rfinak, olyant, hogy m�g maga is meglep�d�tt rajta.

De m�g Sesshoumaru hogy meglep�d�tt… Ez a haland� �gy felpofozta egy sz� n�lk�l, hogy m�g csak od�ig sem jutott hogy arra gondoljon, hogy magyar�zatba kezdjen, ami�rt m�g is csak illet�ktelen�l r�t�rt otthona szent biztons�g�ban. V�g�l hossz� percekig n�m�n b�multak egym�sra. A l�ny ijedten, Sesshoumaru pedig meglepetten. �m pillanatokon bel�l meg�t�tt�k f�leiket, a r�m�lten �rkez� csal�dtagok hangjai. Mido egy mozdulattal az ajt�n�l termett �s r�z�rta azt kulccsal. Midayoi anyuk�ja ugyanabban a percben kopogtatott be:

-                Mido! J�l vagy? Minden rendben? – k�rdezte idegesen �s megpr�b�lta lenyomni a kilincset.

-                Igen anya, semmi bajom, csak a macska megint besz�k�tt �s megijesztett! – felelte �s rem�lte hogy a cica nem �ppen �desanyja l�b�hoz d�rg�l�zk�dik dorombolva.

-                J�l van dr�g�m! – v�laszolta a n� �s visszaindult a nappaliba.

A l�ny nagyon lassan, m�lyen bent tartott l�legzet�t kif�jva fordult vissza a d�mon ir�ny�ba. Az m�g mindig egy helyben �llt �s ugyanolyan led�bbenten b�mult maga el�. M�g most sem fogta fel igaz�n mi t�rt�nt. Azt�n �szrevette az �t figyel� l�nyt �s fel� fordult. Mutat� ujj�t kiny�jtva az arca jobb oldal�n v�r�sl� szab�lyos teny�rnyomra mutatott, mik�zben szem�ld�kei idegesen r�ngat�zni kezdtek �s valamit mondani akart, de a d�ht�l nem tal�lta a szavakat. H�t nem gyakran szokt�k �gy, minden sz� n�lk�l felpofozni.

- Sesshoumaru! – sz�lalt meg a l�ny hidegen – Hogy k�pzeled, hogy belopakodsz a szob�mba, mik�zben f�rd�k, �s a sz�vbajt hozod r�m?

- Ut�nad j�ttem �s az illa… a szagodat k�vettem eddig. – kezdte a k�rdezett ugyanilyen st�lusban – Az pedig m�r nem az �n hib�m, hogy te pont most f�rdesz. De akkor �n vissza is megyek, �gy is boldogulsz egyed�l. – v�laszolta a t�le telhet� leghidegebben, �s s�rt�d�ssel a hangj�ban de a hat�st rontotta a m�g mindig r�ngat�z� szem�ld�ke.

- J�l van, gomen nasai! – sz�lalt meg a l�ny. – K�rlek ne menny el, ink�bb mond el, m�rt j�tt�l! Csak el�bb fel�lt�zn�k! – azzal visszal�pett a parav�n m�g�.

A szekr�nyben kotor�szni kezdett �s kivette bel�le a megfelel� ruhadarabokat. Mikor kil�pett a szellem m�g mindig ugyan ott �llt ahol hagyta, v�r�sen �g� arc�t tapogatva. Mido elmosolyodott a l�tv�nyon.

-                �lj le! – mutatott helyet a te�z� asztal mellet.

Mindketten helyet foglaltak, Sesshoumaru t�r�k�l�sben, b�szke egyenes tart�ssal, a l�ny az asztal m�sik, szemben lev� oldal�ra t�rdelt, fenek�t a sarkain nyugosztva.

-                M�rt j�tt�l ut�nam? – t�rte meg a csendet Midayoi.

-                Mert sz�ks�ged van r�m – felelte kurt�n a d�mon.

-                Azt tudom – v�laszolta egy s�haj k�s�ret�ben a l�ny – De hogyhogy hajland� vagy seg�teni nekem? – k�rdezte szomor�an.

-                Mert ha k�szen �llsz, te fogsz nekem seg�teni – v�laszolta f�rfi nyugodtan.

-                Sz�val tan�tani fogsz engem? De mi lesz, amit meg kell tanulnom? – k�rdezte k�v�ncsian Mido.

-                Szerintem egy�rtelm�. Meg kel tanulnod ir�ny�tani a youkid, �s az sem �rtana, ha n�mi j�rtass�got szerezn�l a fegyverforgat�sban… – felelte a szellem.

-                Wakatta! �s mikor kezdj�k az edz�st? – k�rdezte egyre jobban felb�torodva a l�ny. „Ez m�r az �t�dik k�rd�sem, amire v�laszol.” – lelkendezett mag�ban �s el�gedetten elmosolyodott.

-                Amint azt mondod, hogy k�sszen �llsz.

-                �n m�r most k�sz vagyok! – heveskedett Mido.

Sesshoumaru erre felemelkedett, mint aki m�r is kezdeni akarja az edz�st.

-                Akkor vedd fel a d�moni form�dat!  - kezdte.

-                H�t igen… – �s Mido elv�r�s�d�tt – Csak tudod itt kezd�dnek a probl�m�k…

A d�mon nagyot s�hajtott:

- Csak koncentr�lnod kell r� �s k�sz. Er�sen arra gondolj, amit el akarsz �rni. Az eg�sz csak akarat k�rd�se. Am�gy ha d�h�s vagy, vagy az �leted vesz�lyben van, akaratod ellen�re �tv�ltozol.

- �rtem! - „Sz�val akkor, a d�moni form�mat akarom. Az er�met akarom”- gondolta a l�ny. Erre a felsz�l�t�sra felizzott a nyak�ban a k� �s � ism�t �rezte, ahogy az energi�k k�rbefogj�k, �s mire feleszm�lt, ott �lt �jra talpig v�rtben, fegyverekkel, d�moni form�j�ban.

Sesshoumaru megmozgatta az orr�t, �s �sszeh�zta a szem�t.

-                Sz�val ilyenkor nagyobb r�szben youkai vagy? – k�rdezte.

-                Azt hiszem… Ap�m f�lszellem volt. Nagyany�m papn�. De hogy milyen ar�nyban �r�k�ltem az erej�ket… nem tudom.

-                �n viszont biztos vagyok benne. �rzem benned az embers�get, de m�g is senki sem mondhatn� r�lad, hogy egyszer� haland� vagy. Val�sz�n�leg a miko v�red feler�s�tette benned a d�mon v�rt, �gy vagy k�pes alakot v�ltani.

-                Sz�val b�rmikor k�pes vagyok erre? –k�rdezte.

-                Igen. Akkor most v�ltozz vissza.

-                Ok�!  - „Vissza akarok v�ltozni. Ember akarok lenni!” – koncentr�lt a l�ny, behunyta a szem�t, de mire kinyitotta megint a pizsam�s Mido volt. – Ez szuper! Ezt mind egyed�l csin�ltam! – lelkendezett – T�nyleg? Sesshoumaru neked milyen a… a val�di form�d? Mert ez ugye az emberszer� alakod? M�rmint, hogy ugye te, teljes d�mon vagy de van m�g egy m�sik form�d is, nem? – a l�nyb�l �radtak a k�rd�sek.

-                H�t azt most nem tudom meg mutatni neked – a d�mon elh�zta a sz�j�t. – Nem hiszem, hogy el�g nagy lenne a szob�d… �s ha f�lsz t�lem, nem tudlak rendesen tan�tani. De ez nem azt jelenti, hogy az ellenkez�j�t teheted…

-                Te j� �g! Olyan hatalmas vagy akkor? Te bizonyosan ezerszer er�sebb vagy n�lam. Akkor meg mi sz�ks�ged van r�m? – k�rdezte csal�dottan �s alig pal�stolt elkeseredetts�ggel a l�ny.

-                Mert te m�sra is k�pes, vagy mint d�moni er�ket haszn�lni. �n taiyoukai vagyok, fajt�mb�l a leger�sebb. – v�laszolta teljesen term�szetes hangon a szellem - Te nem vagy teljes d�mon, de a miko er�d k�rp�tol ez�rt.

Mido nagyot �s�tott.

-                De �gy l�tom m�ra ennyi el�g volt. Holnap reggel legy�l k�szen, elkezdj�k az edz�st. - sz�lat meg a f�rfi �s az ablak fel� l�pett, de Mido elkapta a kez�t.

-                Hova m�sz? M�g dolgunk van!

-                Visszamegyek az �n koromba, de m�rt? – n�zett r� meglepetten a f�rfi.

-                Nem kell el menned! Itt is elf�rsz! Am�gy meg, m�g be kell mutatnom t�ged valakiknek! – �s h�zni kezdte Sesshoumarut az ajt� fel�. A szellem a kez�t fog� kis n�i k�zre n�zett �s v�g�l nem �llt ellen. K�vette a l�nyt.

Kil�ptek az el�szob�ba, �tmentek a nappali fel�, el a konyha mellett �s ott meg�lltak az ajt�ban. Mido megk�sz�r�lte a tork�t, mire mindenki fel�j�k fordult:

-                Oba-chan! Be szeretn�m mutatni neked Sesshoumarut. � egy igazi youkai �s seg�teni fog nekem meg tanulni kezelni az er�m. N�zd! – azzal bemutat� c�lj�b�l felvette d�moni alakj�t.

Kis h�ga majd leesett a szikr�l, �desanyja meg sem tudott sz�lalni, �s a csal�d egy �ntet�en t�tott sz�jjal b�multa �ket. Mido ek�zben izgalm�ban, m�g mindig a f�rfi kez�t fogta. A d�bbenet mult�val el�sz�r a nagymama �llt fel �s l�pett k�zelebb.

-                Hajimemashite! – n�zett Sesshoumarura, de � csak biccentett.

-                Itt fog lakni n�lam, am�g felk�sz�t! Ja �s anya! Sz�ks�gem lenne k�t h�tre, am�g nem megyek suliba! Esk�sz�m minden nap, elhozatom a h�zit! – fogadkozott az �r�mt�l pirosl� arccal a l�ny.

A csal�d csak n�m�n �llt majd Mido anyuk�ja sz�lalt meg:

- Kis l�nyom gyere egy kicsit. Szeretn�k veled besz�lni n�gy szem k�zt - �s a konyha fel� indult.

Midayoi k�vette.

-                Mido, tiszt�ba vagy vele, hogy mit csin�lsz? – fojtotta vissza a hangj�t amennyire tudta - Egy d�mont hozol a vil�gunkba! Teljesen v�dtelenek vagyunk vele szemben. � egy youkai, egy gyilkol� g�p. Tudod te, mit csin�lt�l? – k�rdezte suttogva �s k�ts�gbe esve az asszony.

-                Kaa-san! B�zz�l bennem! Sesshoumaru nem fog b�ntani senkit. �s az �n szob�mba fog aludni, hogy nektek m�g v�letlen�l se keljen az �tj�ba lennetek! – azzal megfordult �s visszaindult.

-                Hogy hol? – fakadt ki �desanyja megk�sve.

Mido megfogta �jra a d�mon kez�t, �s visszavezette a szob�j�ba. Persze gondolta, hogy Sesshoumaru mindent hallott a besz�lget�sb�l. Sz� n�lk�l sz�tnyitotta a kanap�t. P�rn�i k�z�l kett�t r�helyezett, �s egy takar�t keresett a szekr�nyben. Mikor v�gzett a d�monra pillantott.

-                Rem�lem k�nyelmes lesz.

-                Feleslegesen csin�ltad – sz�lalt meg az.

-                Ugyan ne makacskodj. L�ttam abban a vil�gban, nem nagyon szokt�l aludni, de most az �n kedvem�rt pihenj le egy kicsit! – ezzel � le�lt az �gy�ra �s le akart fek�dni de ekkor vette �szre, hogy m�g mindig p�nc�lban van �s a d�moni form�j�ban.

-                H�t, ja, ez �gy el�g k�nyelmetlen – �s visszaalak�totta mag�t.

Sesshoumaru m�g mindig egyhelyben �llt. Mido s�hajtott �s ism�t fel�lt.

-                K�rlek! - n�zett a d�mon szem�be k�ny�rg�en.

Hosszan, n�m�n n�zt�k egym�st, majd a l�ny bele pirult ebbe a szenvtelen kontaktusba �s elford�totta a tekintet�t. A f�rfi s�hajtott �s levette kardjait. Azt�n ledobta a p�nc�lt is a f�ldre. „Ebben a vil�gban senki sem t�madhat meg. Legal�bb egy kicsit laz�tok!” – gondolta. Leh�zta a cip�it, �s haorij�t a m�r el�z�leg levetett pr�mre fektette.

Midayoi csak �llt �s n�zte. M�g nem l�tta p�nc�l n�lk�l a f�rfit, �s most valahogy nagyon furcsa volt a gy�r f�nyben, hiszen csak az �jjeli l�mp�ja �gett a szob�ban. Sesshoumaru ott �llt v�rtezet n�lk�l, feh�r nadr�gj�ban, feh�r ingben, kardok pr�m �s t�sk�s p�nc�lzat n�lk�l. Teljesen emberinek hatott. Mido v�gre �gy �rezte, nem v�lasztj�k el �t a szellemt�l f�ny�vek.

Azt�n a l�ny elmosolyodott �s lefek�dt az �gy�ra. Leoltotta a villanyt.

-                Oyasuminasai! – �s�tott nagyot.

-                Neked is! – v�laszolta a szellem �s � is elhelyezkedett a fekhely�n.

H�t�ra fek�dt, kez�t a tark�ja al� rakta, egyik l�b�t felh�zta �s a plafont b�multa, hogyan j�tszanak rajta a kertben pisl�kol� l�mp�k f�nyei.

„Milyen nyugodt ez a vil�g. Semmilyen vesz�lyt�l vagy t�mad�st�l nem kell tartanom. �n vagyok az egyetlen egy �l� d�mon ebben a korban. Illetve val�sz�n�leg �n sem �lek m�r itt, csak �tj�ttem, de a j�v�ben m�r halott leszek.” – milyen �rdekes, gondolta. – „De mit kezdek ezzel a l�nnyal, ha felk�sz�lt? Naraku ellen haszn�lom? �s egy�ltal�n m�rt �rdekel a sorsa. El�g er�s vagyok magam is, hogy megszabaduljak Narakut�l… Az, az �tkozott, megpr�b�lt mag�ba olvasztani! Hogy k�pzelete!” – �s keze �k�lbe szorultak. A l�ny hangosan l�legzett �lm�ban. A szellem arra fordult.

Midayoi az oldal�n fek�dt, arccal a d�mon fel�. Egyik karja a feje alatt, m�sik a teste mellett. L�bait behajl�totta t�r�keny alakj�r�l lecs�szott a takar�. Sesshoumaru l�legzet visszafojtva figyelte. A csendben m�g a l�ny sz�vver�s�t is hallotta. Lassan �s szab�lyosan dobogott, nyugodtan aludt.

„M�rt vagyok ezzel a haland�val… vagy mivel? M�rt �rzem �gy, hogy nem hagyhatom mag�ra? – halkan s�hajtott. – „�n is alszok egyet, abban a vil�gban �gy sem nagyon van r� m�dom, mondjuk, nem nagyon hi�nyzik. K�t naponta 3-4 �ra b�ven el�g nekem. De most akkor el�re kipihenem magam.” – gondolta �s lehunyta a szem�t.

T�z perc m�lva m�r semmit sem lehetett hallani a szob�ban csak k�t l�ny egyenletes szuszog�s�t. Ezt hallotta a halkan az ajt� kilincs�t lenyom� n� is, amikor ben�zett a szob�ba. „Minden rendben. Alszanak.” –gondolta, megfordult �s visszat�rt saj�t szob�j�ba ahol m�r valaki v�rta.

-                Sz�val nem b�rtad ki l�nyom – sz�lalt meg a l�togat�.

-                Nem, tudom hogy nem helyes – s�haj - M�r majdnem feln�tt n�, nem sz�lhatok bele minden d�nt�s�be, �s �gy is el�g nagy a teher a sz�m�ra ez az eg�sz. Csak f�lek, elk�veti ugyan azt a hib�t, mint �n 17 �vvel ezel�tt…

-                �gy gondolod, hogy � �s az a d�mon? Nem hinn�m… - v�laszolt az id�sebbik n� – Sesshoumaru teljes d�mon, nem hanyou, ahogy � volt. Nem hinn�m, hogy lenn�nek emberi �rz�sei, �s azt sem �rtem m�rt seg�t Midayoinak.

-                Pont ezen gondolkodtam anya. Milyen sz�l f�zi a l�nyomhoz?

-                Nem tudom de, rajta tartom a szemem – azzal fel�llt.

-                �s mit tudn�l csin�lni, ha bevadul? Nincsen az, az er� ezen a vil�gon, ami meg tudn� �ll�tani. L�ttad nem is csak egy kisebb d�monocska, bizonyosan valamelyik tartom�ny �r�k�se, l�ttad a v�rtj�t �s a pr�mj�t…

-                Nem vagyok vak. De nem tehet�nk semmit – �s kil�pett az ajt�n – J� �jt!

-                Neked is anya!

Mindketten nyugov�ra t�rtek. A h�z v�gleg elcsendesedett.

Folytat�s k�vetkezik…