Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

5. Az �tj�r� �rz�k titka

Mido �rezte ujjai k�z�tt a szellem ujjait, de elvesztette az egyens�ly�t �s h�tra borult, mintha csak a k�l�n�s t�r h�zta volna maga fel�. Hirtelen er�s f�nyt vak�totta el ez�rt becsukta a szem�t. Mire �jra kinyitotta, a szent�lyben �llt ahova bes�t�tt a reggeli nap f�nye a nyitott tol�ajt�kon �t. Az olt�r mellett �lt nagyanyja, medit�l� p�zban, v�ll�n vastag takar�val, de eddig az ajt�n kifel�, a hajnalod� kert fel� n�zett. A zajra megfordulva megpillantotta nagyon-nagyon ny�zott unok�j�t, a v�ll�n feh�r pr�mmel, egy magas ez�st�s haj�, furcsa szerzet kez�t szorongatva

-                Megj�tt! V�gre hazaj�tt! Midayoi visszaj�tt! – ki�ltott ki az ajt�n az asszony az �lmoss�gt�l m�g rekedt hangon.

Fut� l�p�sek zaja hallatszott �s Mido �desanyja t�nt fel a bej�ratban, �m amint megpillantotta a d�mont ledermedt. A k�t n� n�m�n �s mereven n�zte �ket, t�lont�l is sokat mond� pillant�sokkal.

-                Ezt visszavenn�m! – sz�lalt meg Sesshoumaru sz�nlelt nyugalommal – bel�l igen �ssze volt zavarodva -, azzal levette a l�ny v�ll�r�l a pr�met. Egy pillanatra m�g v�gig n�zett a k�t hidegtekintet� asszonyon, majd egy sz� n�lk�l megfordult, bel�pett az �tj�r�ba �s elt�nt.

Ekkor mintha �lomb�l �bredtek volna, Midayoi csal�dja felbolydult, ak�r egy m�hkas az els� meleg fuvallatra. �desanyja s�rva mag�hoz �lelte �s ezerszer megk�sz�nte az �gieknek, hogy visszaadt�k neki dr�ga gyermek�t. V�g�l a sok �r�mk�nny k�zepette Mid�t bek�s�rt�k a szob�j�ba, f�rd�vizet engedtek neki, k�zben semmit nem k�rdeztek csak mes�ltek, hogy mennyire agg�dtak, hogy f�ltett�k, azt�n a l�ny �gyba ker�lt �s egy csap�sra visszaaludt.

***

Midayoi vid�man �bredt. A d�lut�ni nap, aranyl�, narancsos f�nnyel s�t�tt be a szob�j�ba a f�lig elh�zott s�t�t�t�n �t. Nagyot ny�jt�zkodott, mik�zben �breszt��r�j�ra n�zett, f�l �t. Kib�jt a paplan al�l �s kicsoszogott a konyh�ba.

-                K�pzelj�tek mekkora baroms�got �lmodtam! – �s belekezdett. Mindenki n�m�n b�multa majd kish�ga t�rte meg a csendet:

-                Mido! Te t�nyleg elt�nt�l k�t napra! – mondta csendesen.

-                Sz�val ez nem �lom volt? – �s ekkor meg�rezte  b�r�n az �kk� hideg simogat�s�t.

Lerogyott egy sz�kre mik�zben pizsam�ja al�l el�h�zta a l�ncon f�gg� krist�lyt �s merengve f�rta pillant�sait a k�zep�n t�ncol� apr� f�nyre. Az az�ta volt ott, hogy a felvette. „Sz�val nem �lom! Sesshoumaru, Rin, Kalde, Jaken, Inuyash��k… Minden igaz. �s �n… �s �n… egy… papn� vagyok…”  - s�hajtott m�lyet.

-                Anya kaphatn�k valamit enni? – k�rdezte.

-                Persze kincsem, egy eg�sz napot �taludt�l gondoltam biztosan �hes leszel �s m�r megf�ztem! – azzal a l�ny el� kezdte pakolni a t�m�rdek �telt.

-                Milyen nap van ma? – k�rdezte k�t harap�s k�zben.

-                H�tf� – v�laszolta anyuk�ja.

Midayoi mindent betemetett �s ezek ut�n m�g megivott, vagy egy liter gy�m�lcslevet. V�g�l el�gedetten elmosolyodott. Ugyan ebben a pillanatban bel�pett nagyanyja a konyh�ba:

-                �r�l�k, hogy fel�bredt�l! – n�zett a pukkad�sig tele lev� l�nyra, majd kis h�ga fel� fordult – Kincsem nem n�zed meg a bab�idat? Odaraktam az �gyadra! – a kisl�ny szemei felcsillantak �s kifutott – Midayoi, itt az ideje, hogy le�lj�nk h�rmasban besz�lgetni…

-                Ezt �n is �gy �rzem! – kicsit er�sen flegm�ra �s indulatosra siker�lt a v�lasz, ez�rt b�nb�n�n kijav�totta mag�t - Rendben. K�rlek, mondjatok el mindent…

Mindannyian helyet foglaltak az asztaln�l:

-                Midayoi, te papn� vagy, mint nemzed�kek �ta mindenki n��gon a csal�dban. �s azt hiszem, el kell ismernem, hogy a leger�sebb, �vsz�zadok �ta… - l�legzet v�telnyi csend ut�n az asszony folytatta.

-                A mi v�rvonalunk egy legend�s mik�t�l, Midorik�t�l sz�rmaztathat�. � fedezte fel – vagy nyitotta meg - az �tj�r�t, �s � hozta l�tre hal�la perc�ben a N�gy L�lek �kk�v�t, amir�l azt hiszem eleget mes�ltem neked…

-                De Baa-chan! Azok nem csak mes�k voltak? A gy�ngyr�l, amit keresnek a d�monok a k�z�pkorban, �s ami miatt h�bor�k, �s gonoszs�g van a vil�gon? – Mido egyre jobban kezdett megzavarodni.

-                Azok nem mes�k Midayoi. Az �kk� igen is l�tezik, �s a te feladatod hogy befejezd, amit Midoriko elkezdett, felszabad�tsd a Shikon no Tam�t, legy�zve a benne l�tez� gonosszal egy�tt! Joggal k�rdezheted, m�rt nem mondtuk el ezt el�bb… – emelte fel v�dekez�n az id�s h�lgy kezeit, amint l�tta, hogy unok�ja k�zbe akar v�gni.

-                Nem tudtuk mi a te sorsod… �s ha meghallgatsz, tal�n meg is �rtesz benn�nket! – Mido t�tov�n b�lintott, mik�zben lehajtott fejjel �ld�g�l� �desanyj�ra siklott a pillant�sa. - �n teljesen ember vagyok, ugyan akkor mondhatom azt, jelent�s szellemi k�pess�gekkel b�rok. De �desany�d sajnos nem �r�k�lte a k�szs�geim. Viszont, valami m�s m�g is sz�rmazik t�le, mert �desap�dr�l nem az igazat tudod…

Fesz�lt csend �llt be, mik�zben a l�ny figyelm�t nem ker�lhette el, hogyan sz�kik ki anyj�nak arc�b�l a v�r, s hogy feh�redik el fokr�l fokra jobban.

-                �desap�d youkai volt. Illetve, ha pontos akarok lenni, csak f�lig. R�viden; �tjutott az �tj�r�n �s megismerte any�dat. Mire �n tudom�st szereztem a jelenl�t�r�l a l�nyom m�r v�rand�s volt t�le… – Midayoi meglepetten anyj�ra pillantott – Nem tehettem semmit. �m egy harc sor�n � az �let�t vesztette a k�z�pkorban, m�g miel�tt te a vil�gra j�tt�l volna. Nem akartuk elrontani a gyerekkorod �s ez�rt egy sz�t sem sz�ltunk neked err�l.

-                �s a h�gom? – k�rdezte halkan Mido. Nem akart hinni a f�l�nek, tudta hogy furcsa dolgokat fog hallani, de ilyenekre az�rt nem sz�m�tott.

-                � nem. � a f�rjemt�l sz�letett, akit eddig ap�dnak hitt�l. – Mido mam�ja elhallgatott, majd k�nnyes szemekkel feln�zett – Ugye nem gy�l�lsz engem Mido-chan? – k�rdezte suttogva.

-                Dehogy gy�l�llek anya! – fogta meg a n� kez�t a l�nya – Nem haragszom, csak neh�z ezt a sok mindent… �gy egyszerre… megem�sztenem…

-                Mido, ez nem minden! – folytatta a nagyi egy percig sem v�rva, hogy a k�nnyes vallom�s hat�sa el�lj�n – Neked k�ldet�sed van! �s fel kell r� k�sz�ln�d. Neh�z lesz, mindent megtanulni hetek vagy ak�r napok alatt, de tebenned Midoriko �ledt �jra, csak ism�tl�s lesz sz�modra minden. Viszont sajnos a szellemv�reddel, nem tudok mit kezdeni. Azt nem tan�thatom, meg hogyan urald. Magadnak kell r�j�nn�d…

-                �rtem! – b�lintott a l�ny tetetett k�nnyeds�ggel, de k�zben a lelke �lomneh�z volt. – Visszamenn�k a szob�mba �s �tgondoln�m ezt a sok dolgot – felkelt �s kil�pett a konyh�b�l.

N�ma csened maradt ut�na.

-                Nem gondoltam volna, hogy ilyen k�nnyen fogadja – s�hajtott Mido anyuk�ja, id�sebbik gyermeke t�voz�sa ut�n.

-                �n sem! De ebb�l is l�tszik mennyire er�s l�ny, – a nagymama fel�llt – �t kell olvasnom m�g p�r dolgot. Holnapt�l neki is tanulnia kell.

-                Igazad van! �n pedig felh�vom az iskol�t, hogy csak holnaput�n megy be, mert megbetegedett.

-                Rendben! De szerinted l�nyom, Mido b�rni fogja a kett�s �letet, a dupla tanul�st?

-                Nem tudom anya, de ez az � vil�ga, ha a sorsa nem is ide k�ti, nem hagyhatja, hogy innen minden feled�sbe mer�lj�n! – azzal kil�pett a konyh�b�l �s t�rcs�zni kezdett az el�szob�ban �ll� k�sz�l�kr�l.

Ek�zben Mido be�rt a szob�j�ba. �t�lt�z�tt, egy t�rdig �r� ujjatlan k�k eg�sz ruh�t, egy bord� kardig�nt vett fel. Megf�s�lk�d�tt �s visszament a konyh�ba. �desanyja ekkor rakta le a kagyl�t.

-                Anya, szeretn�k elmenni, s�t�lni! Ki kell szell�ztetni a fejem.

-                Rendben, meg�rtelek! – v�laszolt a n� �s meg�lelte l�ny�t. Mido �desanyj�hoz b�jt, azt�n p�r perc m�lva kibontakozott az �v� karok k�z�l.

Kis�t�lt a bej�rati ajt�n, majd t�tov�n elindult az utca fel�. A villamos akkor csukta be az ajt�it a meg�ll�ban. Emberek mentek el mellett, mindenki rohant, besz�lgetett, telefon�lt vagy �ppen menet k�zben uzsonn�zott. „Milyen rohan� vil�g!” – gondolta a l�ny – „Ott, ilyen nem volt. Az a tisztas�g, a gy�ny�r�s�ges term�szet mindenhol, csend, nyugalom. De a harc!” – �jra maga el�tt l�tta a csat�t a faluban. Szem�ld�keit �sszeh�zta �s megr�zk�dott. – „Hogy voltam r� k�pes? Mit �reztem akkor? F�lelmet? Agg�d�st? D�h�t? Meg akartam menteni azokat az idegen embereket. Mi lett volna, ha �n nem vagyok ott? Ha nem tal�lkozok Sesshoumaruval? Ha nem megyek �t az �tj�r�n? Ha nem megyek be a szent�lybe?” – a f�ldet b�mulva lassan s�t�lt a ny�zsg� t�megbe. Egyszer csak felpillantott �s balra megl�tott egy hangulatos kis te�z�t. Le�lt a teraszra, majd amikor j�tt a pinc�r rendelt egy forr� gy�m�lcs te�t, �s egy alm�s r�test. M�g az asztal�hoz hozt�k �s fizetett, szint�n csendben gondolataiba mer�lve �lt. Azt�n lassan enni kezdett, k�zben kevergette a te�j�t. „Sesshoumaru!” – gondolta – „Vajon mi van veled? L�tlak-e m�g valaha?” – ekkor vill�mk�nt has�tott a tudat�ba a felismer�s – „Lehet, hogy soha t�bb� nem l�tom �t, vagy Rint! Az nem lehet…” – egy kicsiny, csillog� k�nnycsepp szalad v�gig az arc�n. Mido meglep�d�tt, v�g�l finoman let�r�lte a csillog� s�s cseppecsk�t. – „H�t te mit akarsz?” - �s az ujjbegy�n csillog� k�nnycseppre mosolygott – „Sz�val hi�nyoznak nekem… Olyan j� volt vel�k, nem tudom m�rt, de j�l �reztem ott magam. Biztons�gban… �s az a kisl�ny? Mennyire odavolt �rtem. Annyi szeretet �radt bel�le, �s annyira, szeretetre v�gyott. Szeg�nyke �rva, nincsen senkije �s r�ad�sul egy d�mon neveli. Mit tudhatna �, arr�l hogy mi kell annak a gyereknek? Megv�di �s �talt ad neki, de h�t youkai. Rinnek szeretetre �s �szinte t�r�d�sre lenne sz�ks�ge! Vissza kell mennem!” – h�rtelen fel�llt, olyan lend�lettel, hogy a sz�k nyikorogva, recsegve cs�szott h�tra m�g�tte, majd az els� h�v elm�lt�val vissza is �lt. – „Nem mehetek… M�g nem… Ki kell tanulnom mindent itt. De a nagyi azt mondta, nem tud mindenben seg�teni. Azt sem tudja, hogy �t tudok v�ltozni. S�t �n sem tudom, hogyan vagyok r� k�pes.” – nagyot s�hajtott, kih�rpintette a marad�k te�j�t �s haza indult.

***

Ek�zben a k�z�pkorban, Inuyasha, Miroku, Kirara �s a falusiak m�g mindig a h�zak �jj��p�t�s�n dolgoztak. Gerend�kat cipeltek, �stak, falat h�ztak fel. A k�t fi� ruh�ik ujj�t k�ny�kig feltolva, izzadva seg�tettek a munk�kban. Inuyasha hangosan morgol�dott, Miroku cs�ndesen dolgozott. A l�nyok Sango �s Kagome, pedig Kalde any�nak seg�tettek. Bek�t�zt�k a sebes�lteket, kimost�k sebeiket �s �polt�k �ket. M�g Shippou �s Rin is a seg�ts�g�kre volt, hoztak vizet, gy�gyn�v�nyeket, vagy amit �ppen r�juk b�ztak. Csak Jaken m�rgel�d�tt �s folyamatosan az eget b�multa l�batlankod�sa k�zben.

Est�re j�rt az id�, de m�r az utols� h�zakat is megjav�tott�k, az �sszed�lteket pedig elhordt�k, hogy holnap �jat �p�tsenek a hely�kre. A fiuk az utols� halottakat is eltemett�k a temet�be, amikor Kagome hangj�t sodorta fel�j�k a k�nny� szell�:

-                Inuyasha! Miroku! K�szen van a vacsora. – mindketten abbahagyt�k munk�jukat �s Kalde h�za fel� siettek.

Odabent le�ltek, megk�sz�nt�k az �telt, majd csendesen elfogyasztott�k a vacsor�t. Inuyasha az utols� falatokat nyelte le amikor, f�lei mozogni kezdtek, majd beleszippantott a leveg�be:

-                Keh, megj�tt Sesshoumaru! – sz�lalt meg fintorogva.

-                �gyes vagy �csi! - sz�lalt meg a d�mon az ajt�ban.

Rin ledobva a t�ny�rj�t a d�monhoz szalad �s boldog mosollyal �llt meg el�tte. Sesshoumaru megsimogatta a kis l�ny fej�t.

-                Nagyuram! – ugrott fel Jaken, a t�bbiek pedig csak d�bbenten figyelt�k az esem�nyeket, majd Kalde t�rte meg a csendet:

- Visszavitted a vil�g�ba? – k�rdezte a d�monra pillantva.

Az b�lintott, majd �jra csend lett. Megint Kalde sz�lalt meg:

-                Sesshoumaru, hogyan d�nt�tt�l? – k�rdezte rejt�lyesen az �reg papn�.

A t�bbiek felkapt�k a fej�ket. „Mir�l besz�lnek ezek?” – gondolt�k.

- M�g nem gondolkodtam rajta – v�laszolta a k�rdezett.

- Ti meg mir�l besz�ltek? – k�rdezte Inuyasha inger�lten, mert nem �rtette mir�l is van sz�.

- Semmi k�z�d hozz� – felelte a d�mon.

- De, igen is van hozz� k�z�m, mert tudni akarom, hogy mi folyik itt! – ugrott fel a hanyou.

- Inuyasha! Nyugodj�l le, k�rlek! Majd ha besz�ltem a b�ty�ddal te is megtudsz mindent!

- De �n most akarom tudni any�! – kiab�lta Inuyasha mik�zben az �kl�t r�zta.

- Inuyasha nyugodj le, mert k�l�nben Kagome k�nytelen lesz megleck�zetni t�ged! – besz�lt bele a kis Shippou.

- Fogd be! – kiab�lta Inuyasha �s egy akkor�t �t�tt a r�kak�ly�k fej�re, hogy annak k�vetkezt�ben hatalmas p�p lett a keze hely�n.

- Kagome! Inuyasha megint b�nt! – b�mb�lte Shippou.

- Inuyasha, hogy lehetsz ilyen? � m�g csak egy gyerek! – sz�lt r� a l�ny.

- Kagome, te maradj ki ebb�l! Kalde any�, azonnal mondja el, hogy mir�l van sz�! – �s az �regasszony fel� l�pett.

- Kagome, k�rlek! – sz�lt szomor�an az any�.

A l�ny hangosat s�hajtott, fej�t elford�totta �s halkan megsz�lalt:

- Inuyasha! – kezdte hideg fenyeget� hangon, a hanyou megrettent, sejttette mi fog k�vetkezni – Fekszik! – fejezte be a l�ny.

Ahogy ezt kimondta a f�lszellem fejjel el�re belesimult a padl�ba. Saj�t izmai pr�selt�k a f�ldh�z, olyan er�vel hogy –szerencs�re – percekig nem volt m�g besz�d k�pes �llapotban. Ekkor az eddig csendben �ll� Sesshoumaru sz�lalt meg:

-                Milyen sz�rakoztat�! – �s sz�nakoz�an �ccse fel� n�zett – M�g eln�zn�m ezt a kom�di�t �csik�m, de nem �rek r� a gyerekes viselked�seden sz�nakozni. �regasszony, gyere velem, besz�ln�nk kell – azzal megindult kifel� �s Kalde k�vette.

N�m�n s�t�ltak el az 1000 �ves Szent F�hoz. Ott Sesshoumaru meg �llt, majd f�lelni kezdett. Megbizonyosodott r�la, hogy Inuyasha nem k�vette �ket, azt�n megsz�lalt:

-                Elvittem �t. L�ttam az �tj�r�t. � �tment, de engem is �tr�ntott. J�rtam a vil�g�ban. Ott m�r nem �lnek d�monok. Egyetlen egy darab sem. Nem �reztem a szagukat. K�t n� v�rta, �s nem ijedtek meg t�lem. Biztosra veszem, hogy ennek ellen�re nem �n voltam az els� szellem, akit l�tnak. Azt�n visszaj�ttem – fejezte be az extra t�m�r kis mes�t.

-                �rtem! – sz�lalt meg Kalde any� kisebb sz�net ut�n – De most nem ez a l�nyeg! Sesshoumaru, l�ttad a l�ny hatalm�t…  

-                L�ttam. – v�gott az asszony szav�ba a youkai – De m�g is mit hiszel haland�, mit fogok csin�lni?

-                Tudod j�l! Ut�na m�sz �s seg�ted! Meg kell tanulnia uralnia az erej�t, �s erre egyed�l nem lesz k�pes. Meg kell tanulnia harcolni. �s n�lad nem lehet jobb mestere.

A d�mon f�l mosolyra h�zta a sz�j�t, de m�g mindig vonakodott:

- De mi lesz nekem j� att�l, ha � meg tanulja uralni az erej�t? – k�rdezett vissza �jra Sesshoumaru.

- Le akarod gy�zni Narakut, nem? Am�g n�la van az a hatalmas �kk�darab es�lyed sem lehet, ak�rmilyen er�s is vagy. Az � sorsa hogy elpuszt�tsa az Shikon gy�ngy�t. Mivel Kagome m�g nem olyan er�s, hogy meg tudja tiszt�tani, az id� szor�t�s�ban, musz�j megszabadulnunk t�le.

A d�mon feln�zett az �gre �s nagyot s�hajtott. Az any� l�tta, hogy m�r siker�lt meggy�znie, de az�rt hozz� tette:

- �s az sem utols� szempont, hogy akkor folyamatosan egy gy�ny�r�, er�s, fiatal l�ny k�zel�ben lehetsz! Hiszen ha j�l sejtem el�rted azt a kort, hogy p�rt v�lassz magad mell�… – azzal az asszony sarkon fordult �s elindult visszafel�.

A f�rfinek egy pillanatra elkerekedtek a szemei, enyh�n bamb�n n�zett maga el�, m�g Kalde csak ballagott vissza nyugodtan a faluba. „Most, ak�r az �ccse!” – gondolta az any� megf�radt mosollyal.

M�r messze a falu fel� j�rt, amikor megcsapta a f�l�t Sesshoumaru inger�lt v�lasza:

-                Mit gondolsz haland�! Engem nem �rdekelnek a korcsok, �s az az onna akkor is csak egy hanyou! – de azt�n m�r nem volt hajland� t�bb sz�t pazarolni a magyar�zat jelleg�, v�dekez�snek hangz� v�laszra, a m�sodik r�sz�t pedig am�gy sem akarta komment�lni. Senkinek semmi k�ze az � mag�n�gyeihez. V�g�l m�g is csak elgondolkodott Kalde any� szavain: „Ak�r milyen sz�nalmas is egy korcs, az�rt annak a n�nek vannak j� tulajdons�gai. P�ld�ul, nagyon megkedveltette mag�t Rinnel…” – a kisl�ny eml�t�sre m�g jobban elkomorodott – „Gondoskodnom kellene r�la… f�leg, ha t�nyleg elj�n az az id�…”  – s�hajtott m�lyet, majd szellemg�mb� alakult �s elrep�lt, a v�kony sarl�k�nt f�nyl� Hold alatt, egyenesen vissza az �tj�r�hoz.

Folytat�s k�vetkezik…