Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

4. Midoriko �r�ks�ge

Mikor Midayoi fel�bredt, m�r nem s�t�tt olyan sz�pen a nap, az �g befelh�s�d�tt. Felkeltette az alv� Rint �s fel�lt�ztek. Er�s sz�l t�madt, ha nem is hideg de m�r nem �rezt�k a kellemes ny�rv�gi id�t.

Visszat�rtek a kis tiszt�shoz, ahol csak Aun legelgetett a d�s smaragdz�ld f�ben. Sesshoumaru �s Jaken elmentek valamerre. A k�t l�ny csendben le�lt �s gondolataikba mer�ltek. Rin k�s�bb elindult vir�got szedni, hogy addig is csin�ljon valamit. D�lut�n n�gy t�jt m�r olyan borult lett, hogy szinte est�nek lehetett volna n�zni az id�t. Nem sokkal ez ut�n Sesshoumaru is meg�rkezett. A gondolataiba m�lyedt Mido mell� l�pett, aki nem vette �szre �rkez�s�t:

-                Gyere velem! – �s elindult de �tk�zben odasz�lt m�g Jakennek – Maradj itt Rinnel �s vigy�zz r�! 

A megsz�l�tott b�lintott �s elindult a kisl�ny fel�. Rin Sesshoumaru fel� fordult, egy vir�gkoszor�t tartott a kez�ben. Felemelte �s a d�mon egyik kardj�ra a Tenseig�ra akasztotta. Sesshoumaru megsimogatta a l�nyka fej�t �s elindult. Midayoi addigra felkelt, majd n�m�n k�vette a f�rfit.

Alig hogy kil�petek az erd�b�l egy falvat pillantottak meg. Sesshoumaru egyenesen a falu fel� tartott. Amikor az els� h�zakat el�rt�k az emberek r�m�lten felki�ltottak, �s menek�lni kezdtek el�l�k. A gyerekek s�rtak a n�k sikoltgattak �s a k�osz k�zep�n ott ment egyenesen a rettegett d�mon, m�g�tte az idegen l�ny. Mido rettent�en rosszul �rezte mag�t ett�l a fogadtat�st�l. Hirtelen a r�m�lt t�meg sz�tny�lt �s egy �reg papn� j�tt vel�k szemben. Feh�r haorit �s piros hakam�t viselt. Kez�ben �jat tartott, h�t�n teli tegez l�gott. Legal�bb 50 �ves lehettet, egyik szem�t kend� fedte. Amikor megpillantotta a szellemet, r�m�lten h�trah�k�lt:

-                Sesshoumaru!?! Inuyasha nincsen itt! Mit akarsz t�l�nk?

-                Hozz�d j�ttem �regasszony. De n�gyszemk�zt kell besz�ln�nk.

Az �reg papn� bizalmatlanul b�lintott. A t�meg utat nyitott �s elengedte �ket. Kalde any� egy h�zba vezette �ket, vizet tett a t�z f�l�, majd le�lt, helyet mutatva a ”vend�geknek” is. Mindannyian le�ltek, majd az �reg papn� t�rte meg a csendet:

-                Miben seg�thetek, Sesshoumaru?

-                Mutasd meg neki! – sz�lt cseppet sem kedvesen �tit�rs�ra a f�rfi.

Az eddig cs�ndben, a h�tt�rben �l� Midayoira tekintettek mindketten, aki el�h�zta ruh�ja al�l az �kk�vet. Kalde �rdekl�dve v�gigm�rte a l�nyt, meglepetten vette �szre mennyire, hasonl�tanak a ruh�i Kagom��ra, �s hogy milyen furcsa aura lengi k�r�l.

-                Ide adn�d, k�rlek? – ny�jtotta a kez�t a nyakl�nc fel�.

Mido a kez�be adta, �s n�m�n figyelt ahogy Kalde any� �sszeh�zta a szemeit. Halkan motyogott maga el� �s vizsg�lgatta a v�r�s �kk�vet, majd lassan vontatottan megsz�lalt:

-                Sz�val m�g is igaz! Nem hittem volna, de itt a bizony�t�k! L�tezik a m�sik �tj�r� is a j�v�be! – hangja ut�n n�ma csend maradt a szob�ban. – Onnan j�tt�l igaz?

-                Igen. Azt hiszem…

-                Sz�val l�tezik az �tj�r� �rz�k legend�ja? Miko vagy, ugye? – k�rdezte a l�nyt.

Mido zavarodottan pislogott:

-                Hogy mi vagyok?

-                Miko. Papn�, akinek spiritu�lis er�vel rendelkezik – v�laszolt Kalde.

-                H�t, �n nem tudok semmi ilyenr�l. A nagymam�m szent�ly�be tal�ltam a nyakl�ncot felvettem �s az �ta furcsa dolgok t�rt�nnek velem – �s r�viden, t�m�ren elmes�lte a l�tom�sait �s a t�rt�nteket.

-                �rtem! – v�laszolta Kalde any� – Ny�lv�n val�. Te vagy a megj�solt hatalmas erej� �tj�r��rz� papn�.

-                Hogy a micsoda vagyok �n? – k�rdezett vissza l�ny hevesen.

-                Midoriko tal�lta meg az �tj�r�t. A legenda �gy tartja, hogy az � v�rvonala �rzi az �tj�r�t a t�loldalr�l. Ez m�r t�bb sz�z �ves mende-monda, de most �letre kelt. Te lehetsz Midoriko egyik lesz�rmazottja, val�sz�n�leg a leger�sebb, ha m�k�d�sbe tudtad hozni az id�kaput. A te feladatod v�ghez vinni, amit a harcos miko elkezdett.

Midayoi bamb�n n�zett maga el�: „A minek a milye vagyok, �s mit kell csin�lnom?”

-                L�tom, nagyon megzavarodt�l. Ki foglalkozik a szent�llyel a ti id�t�kben? – k�rdezte Kalde any�

-                A nagyany�m. Rengeteg �reg irat �s feljegyz�s van n�la, �s mindig furcs�n viselkedik… de persze �n nagyon szeretem! – tette hozz� a t�rgyilagos le�r�s ut�n zavar�ban.

-                Akkor itt az ideje, hogy elbesz�lgess vele. � majd elmondja a titok nyitj�t. De l�nyom azt tudnod kell, hogy a sorsod ehhez a vil�ghoz k�t t�ged, b�rmit is tegy�l! Most menj haza, �s ha felk�sz�lt�l, gyere el hozz�m. K�v�ncsi vagyok az �sszef�gg�sekre! – majd a l�ny kez�be nyomta a med�lt.

Mindannyian fel�lltak, �m ebben a pillanatban r�m�lt sik�t�s hallatszott kintr�l. Tompa puffan�sok, ordib�l�s, r�m�lt menek�l�s, h�rtelen terjedt t�z ropog�sa �s egy iszonyatos �v�lt�s hangja j�rta be a kis helyis�get. Mindenki az ajt� fel� kapta a tekintet�t. Sesshoumaru vill�m gyorsan kint volt az ajt� el�tt, mire a k�t n� ut�na szaladt.

Rettenetes l�tv�ny t�rult a szem�k el�. K�t hatalmas, ember form�j� d�mon �llt a falu romjai k�z�tt. H�tukb�l tollas sz�rnyak �lltak ki, �s nagyon hasonl�tottak is egym�sra. Karmos kezeik, hatalmas v�r�s szemeik voltak, �s szinte porig rombolt�k a falu els� h�zait percek alatt. Mindketten a kis csapat fel� fordultak. Az egyik kisz�rta a csendben szeml�l� kutyaszellemet.

-                N�zd m�r b�tyus, egy m�sik youkai? Csak nem neked is erre a falura f�j a fogad? – k�rdezte g�nyosan az egyik.

-                Mi k�z�d hozz�? – mordult vissza a k�rdezett.

-                T�bb tisztelettel besz�lj szellem! Mert megtal�l a v�gzeted!

-                Te lenn�l az? – k�rdezett vissza inger�lt a d�mon, v�szj�sl�an megropogtatta karmos ujjait. – H�t azt k�tlem! – �s elrugaszkodott a f�ldt�l.

-                B�tyus te addig foglalkozz a v�n bany�val meg a t�bbi emberrel, �n elsz�rakozok ezzel az inuval! – �s � is elr�gta mag�t a talajt�l.

Sesshoumaru karmai felizzottak �s megjelent az energia ostor. K�t hat�rozott mozdulttal szellem fel� csapott a leveg�ben, de az kiterjesztette sz�rnyait �s felrep�lt a t�mad�s el�l. Sesshoumaru elvigyorodott �s � is felr�ppent a magasba. A d�mon meglengette hatalmas sz�rnyait �s ork�n erej� sz�lroham s�p�r t�mad�ja fel�. A felkavarodott port�l semmi nem l�tszott p�r pillanatig, majd megpillantott�k k�t alakot, Sesshoumaru ugyan ott lebegett ahol el�tte �s �jra elvigyorodott. Szem�ben a j�l ismert t�z �gett. A t�k�letes gyilkos, csak mosolygott �s a repked� ellenf�lre n�zett:

-                Csak ennyit tudsz? –k�rdezte majd felemelte a karj�t, k�rme z�lden felragyogtak �s eg�sz k�zfeje vil�g�tott a test�b�l oda �sszpontos�tott m�rgekt�l – Akkor most meghalsz!

Mido csak �llt �s b�mult. Soha nem l�tott azel�tt ilyent. Gyilkol�s, harc, hal�l. D�monok! Nem hitte, hogy ilyen l�tezik a val�s�gban is, ereiben megfagyott a v�r �s csak b�multa a csod�latos kutyaszellem �s ellenfele harc�t. �m ekkor a ”b�tyus” is besz�llt a j�t�kba, kibontotta sz�rnyait �s a k�t n� fel� rep�lt. Kalde l�v�sre emelte �j�t, �m a d�mon kiker�lte azt �s a ny�lvessz� elsuhant mellette. M�r nem volt ideje �jat l�ni t�mad�juk sebesen fel�j�k tartott. Sesshoumaru odapillantott �m ennek, az lett a k�vetkezm�nye hogy ellenfele egyik csap�sa eltal�lta �s p�nc�lj�ba csap�dott.

- Ne a bar�tn�det figyeled, �s f�leg soha ne ford�ts h�tat nekem! – g�nyol�dott a sz�rnyas szellem �s �jra t�mad�sba lend�lt.

�m ekkor Midayoiba visszat�rt az �let. Elugrott �s mag�val r�ntotta a papn�t is, de nem volt el�g gyors, Kaldet el�rte a d�mon �s az id�s asszonyt messze elhaj�totta. Ekkor egy kisgyerek futott az �jultan hever� n� test�hez:

-                �rn�, �rn�! Kalde-sama! K�rlek, �bredj fel! Seg�ts rajtunk! Mind meghalunk! – �s potyogni kezdtek a k�nnyei. 

Az idegen d�mon elmosolyodott �s a gyerek fel� indult. Lassan, kim�rten �s �rd�gi mosollyal az arc�n. Midayoi fel�lt a f�ld�n �s r�m�lten l�tta, ahogy a d�mon a gyermek fel� tart.

- H�t akkor ma te leszel a vacsor�m els� fog�sa! – �s a gyerek�rt ny�lt.

- Nem! – ord�totta torka szakadt�b�l a l�ny – Nem engedem! –�s felpattant.

Ekkor a v�r�s �kk� a nyak�ban felizzott �s �t ugyan ilyen sz�n� aura fogta k�rbe. Energi�k �ramlottak a teste k�r�l, �s mikor a f�ny el�lt ott �llt az ismeretlen t�k�rk�p. V�rtben, v�r�s feh�r ruh�kban, a h�t�n tegezzel �s �jjal �s k�t keresztbe ford�tott kardal. K�rmei megn�ttek, f�le megny�lt, szemh�ja lil�nn �gett. �mulva n�zett v�gig mag�n, de ezzel nem volt egyed�l, a testv�rp�r, Sesshoumaru �s mindenki �t figyelte. Midayoi nem �rtette mi t�rt�nt, �m egy halk, kellemes n�i hang megsz�lalt a f�l�ben:

-                Mido! Most m�g seg�tek rajtad! Higgy bennem, Midayoi!

A l�ny n�m�n b�lintott. �rezte, hogy test�n �tveszi valami az ir�ny�t�st. Kezei a kardok�rt ny�lnak, kir�ntja �ket, �s maga el� tartja azokat. A katan�k felizzottak a kez�ben, � fut�snak eredt felugrott a leveg�be, �s belehas�tott a d�monba. K�tszer megp�rd�lt a tengelye k�r�l, a szably�k villogtak, iszonyatos ord�t�s r�zta meg a k�rny�ket.

A szellem darabjaira hullott sz�t, Mido puh�n f�l t�rdre ereszkedve lehajtott fejjel �rt f�ldet, keresztbe, lefel� ford�tott a szellem v�r�t�l cs�p�g�, izz� kardokkal. A d�mon darabjai hangos puffan�ssal �rtek f�ldet k�r�l�tte. Mikor minden elcsendes�lt �s felemelte a fej�t, v�r�sesbarna szemeiben l�ngok t�ncoltak.

Sesshoumaru eddig egyhelyben a leveg�ben lebegett �s a csat�t figyelte. Most nagyot s�hajtott:

-                Pedig m�g elj�tszadoztam volna veled! – �s a szellemre pillantott.

El� r�ntotta h�vely n�lk�li kardj�t, maga el� tartotta, �s csup�n egyet suhintott vele. K�k vill�mok csaptak ki a peng�b�l �s sz�tt�pt�k a led�bbent ellenfelet.

Ek�zben Midayoi felegyenesedett. N�m�n n�zett maga el�. Tudat�n�l volt �s m�r nem �rezte mag�n a titokzatos seg�t� erej�t. Kalde mag�hoz t�rt m�r vagy f�l perce �s d�bbenten kelt fel a f�ldr�l. Sesshoumaru leereszkedett egyenesen a l�ny el�. Annak szemei szinte �resen hatottak, majd megingott �s el�re zuhant. A szellem maga sem �rtve mi�rt, de elkapta �s k�ts�gbe esve n�zett k�rbe a magatehetetlen l�nnyal a karj�ban.

Kalde lassan bicegve odal�pett mell�j�k:

-                Sesshoumaru, k�rlek, hozd �t be! - �s az �pen maradt h�zak egyike fel� indult.

A szellem �l�be kapta az �jult l�nyt, fej�t a v�ll�ra engedte, hogy ne himb�l�zzon, �s �vatosan megindult az �regasszony ut�n.

Mikor be�rtek Sesshoumaru a f�ldre fektette az eszm�letlen Mid�t. Ebben a percben a med�l felizzott a nyak�ban �s � visszanyerte eredeti alakj�t. L�legz�se is megv�ltozott, eddig csendesen fek�dt most hangosan zil�lni kezdett, mint aki kilom�tereket futott. Kalde le�lt a f�ldre lecsukta a szem�t �s m�lyeket l�legzett. Rosszul volt, val�sz�n�leg elt�rt p�r bord�ja. Azt�n f�jdalmas lass�s�ggal felpillantott �s a szellemre n�zett:

-                Te is l�ttad mire k�pes. – kezdte az asszony - Biztos, hogy van benne d�mon v�r. Sesshoumaru, seg�ts neki! Vidd haza �s seg�ts neki megtal�lni az erej�t! Hidd el nem v�letlen hozott �ssze vele a sors. �s biztos vagyok benne, hogy m�g sz�ks�ged lesz az erej�re, � seg�thet, hogy legy�zz�tek Narakut! – Kalde nehezen fel�llt – Most menjetek, nekem itt most sok dolgom van – �s kil�pett az ajt�n.

A szellem v�gi gondolta a hallottakat. Majd a l�nyra pillantott. „H�t legyen” - gondolta. Felkapta az �jult l�nyt �gy, hogy a kezei se himb�l�zzanak szabadon, mag�hoz szor�totta �s alakulni kezdett. F�nyes kicsit nagyobbacska feh�r g�mb lett bel�le, ami mag�ban rejtette a d�mont �s karj�ban az �jult, maga tehetetlen n�t is �s kisuhan a h�zb�l.

Elrep�lt a tiszt�sra, ahol t�rsaikat hagyta:

-                Rin! Jaken! – sz�lalt meg, �s saj�t maga is meglep�d�tt milyen idegen�l csengett a hangja.

K�t kis t�rsa futva �rkeztek fel�. A kis l�ny mikor megpillantotta ur�t, ahogy az eszm�letlen Midot a f�ldre fekteti nagyon megr�m�lt, �s meg sem mert mozdulni:

-                Sesshoumaru nagy�r! – kezdte halkan �s akadozva – Ugye nem? Ugye Midonak nincsen semmi baja? – hatalmas k�nnycseppek jelentek meg gesztenye barna szemeiben.

-                Nincsen, de vissza kell vinnem a vil�gba! Mennyetek a faluba �s seg�tsetek az �reg papn�nek, hamarosan oda k�ld�m az �cs�m�ket is – s�hajtott – a biztons�g kedv��rt. – azzal lehajolt a l�ny�rt, �s alakj�t megtartva a leveg�be emelkedett.

A kis l�ny ut�na kiab�lt:

- Ugye visszaj�n m�g hozz�nk? – k�rdezte.

- Az csak rajta m�lik. – motyogta az orra al� a szellem.

Felemelkedett �s magasan a f�k felett suhanni kezdett az �jszak�ban. A lassan fogy� hold f�ny�ben n�m�n rep�lt karj�ban a m�g mindig eszm�letlen l�nnyal, az ez�st�s t�j felett. Egy id� ut�n agg�dni kezdett: „Nem ismerem a haland�k dolgait, de kicsit r�g�ta nem t�rt mag�hoz. Tal�n meg is megs�r�lt volna?” Hirtelen d�nt�tt �s ereszkedni kezdett. Megpillantott egy tavat, �s annak a partj�n �rt puh�n f�ldet. A selymes, z�ld f�v�n l�gy fuvallat futott v�gig �rkez�s�kkel egy�tt. Lefektette a l�nyt a v�z mell�, hangosan s�hajtott �s pr�b�lt er�sen koncentr�lni Kalde any� szavaira: „… d�mon v�r van benne… seg�ts�gedre lehet… Naraku ellen…”. Kez�be vizet, mert �s a l�ny arc�ra folyatta. Erre Midayoi pr�szk�lve �bredezni kezdett. Kinyitotta szemeit �s megpillantotta maga mellet a d�mon k�t nagy aranys�rga szem�t, majd elmosolyodott:

-                Sz�val nem �lom volt, �s �lek. Pedig �gy f�j mindenem, hogy ak�r meg is halhattam volna.

Sesshoumaru nem sz�lt semmit csak felegyenesedett. M�lyen beleszippantott a leveg�be �s elfintorodott. Farkas szagot �rzett. Semmi kedve sem volt m�g azokkal is sz�rakozni. Sz� n�lk�l lehajolt a l�ny�rt, �lbe kapta, elr�gta mag�t a f�ldt�l �s m�r suhantak is vissza az �tj�r� fel�. Ha nem is tudta pontosan az id�kapu hol is van, de gondolta annak a r�tnek a k�zel�ben ahol r�tal�lt a l�nyra. Egy erd� k�zepe fellett rep�lve kis t�bort�zet pillantott, meg �jra besz�vta az �jjeli leveg�t, �s m�g egyet s�hajtott:

-                Haza viszlek de, sz�lok az �cs�mnek, hogy mi t�rt�nt a faluban – megint ereszkedni kezdtek.

A t�z mellett �rtek f�ldet k�zvetlen. Az k�r�l n�gy ember �lt �s csendben besz�lgettek, az �rny�kban egy k�ly�k r�ka �s egy macskaszellem aludt. A kis csapat megsz�lalni sem tudott a d�bbenett�l. Inuyasha hangosan fuldokolni kezdett a l�tv�nyt�l, m�g Kagome nagylelk�en h�tba nem verete. A szellemirt� l�ny �s a pap �lt� hely�kben t�volabb h�z�dtak a v�ratlan vend�gt�l. Inuyasha nem akart hinni a szem�nek. Ott �ll el�tte a b�tyja karj�ban egy nagyon megviselt haland� l�nyt tartva �s nem t�mad�ssal kezdi a mondand�j�t. Sesshoumaru mikor megl�tta, mit b�mul �ccse, gyorsan letette a l�nyt.

- Inuyasha, mennyetek vissza az �reg papn� faluj�ba. F�lig lerombolt�k. �n visszaviszem �t a bar�tn�d kor�ba. A r�szleteket az any�t�l k�rdezz�tek – azzal m�r hajol is vissza a l�ny�rt, felegyenesedett, de m�g miel�tt elr�gta volna mag�t a talajt�l visszan�zett – Kagome, Rin is a faluban van. Figyelj r� – �s m�r rep�lt is a f�k felett �jra.

A kis csapat egy�ntet�en leesett �llal, n�ma cs�ndben �lt m�g vagy percekig.

- Ezt ugye csak �lmodtam? – k�rdezte Inuyasha m�g mindig sokkos �llapotban.

- Szerintem nem, mert akkor mindannyiunknak ugyan az az �lma volt – v�laszolta csendesen Sango.

- M�ghozz� el�g hihetetlen �lma! – f�zte tov�bb a szerzetes.

- Most mit vagytok �gy oda! – kezdett napirendre t�rni Kagome – Sesshoumarunak is vannak �rz�sei! – mondta meggy�z�en.

Erre mindenki k�telkedve felh�zta a szem�ld�k�t, �s �gy n�ztek a l�nyra, mintha elmebeteg lenne.

-                De igen is vannak! De ez mindegy, ha igaz, amit mondott most azonnal induljunk.

Mindenki egy�ntet�en b�lintott, felkeltett�k az alv�kat, Inuyasha a h�t�ra vette Kagom�t, a t�bbiek pedig az �talakult Kirar�n elindultak a falu ir�ny�ba.

Ez el�tt nem sokkal a j�v�ben Midayoi �desanyja �s nagymam�ja sz�zadszorra f�s�lt�k �t a kertet �s k�ts�gbeesetten �lltak meg a szent�ly el�tt. Sehol nem tal�lt�k a l�nyt. �m ebben a percben v�r�s f�ny �radt ki az �p�letb�l. A k�t n� egym�sra n�zett �s berohant. A gyerty�kat le�gve tal�lt�k, �m meglepetten l�tt�k a nyitott dobozt �s az abban a percben felemelked� kardokat, amik felizzanak �s �trep�lnek a sarokn�l lebeg� �tj�r�n.

-                Sz�val megnyitotta az �tj�r�t! – sz�lalt meg az �regasszony a halotti csendben – Megtal�lta a v�gzet�t.

-                De anya! M�g semmit nem tud! Felk�sz�letlen, meg is �lhetik! – �s zokog�sba t�rt ki Mido anyuk�ja.

-                Ne agg�dj l�nyom. Mag�hoz h�vta az �r�ks�g�t, Midoriko seg�tett neki, �ldja meg �rte az �g! M�r csak id� k�rd�se �s visszaj�n.

A megt�rt asszony b�lintott �s az eg�sz csal�d �ttelep�lt a szent�lybe, felv�ltva lesve mikor t�nik fel a l�ny alakja a f�nyben.

Sesshoumaru letette az alv� l�nyt a harmatos f�be, azon a r�ten ahol legel�sz�r megpillantotta. A Mido remegett �lm�ban, �s kicsire �sszeh�zta mag�t. A f�rfi r� n�zett, vizsg�l�an �sszeh�zott szemekkel, tekintete elid�z�tt a l�ny sz�p szab�lyos arc�n, d�s fekete szempill�in, f�nyes csillog� haj�n, t�r�keny, n�ies test�n. Azt�n elh�zta a sz�j�t: „Hiszen olyan gyenge �s t�r�keny, � seg�tene nekem?” Rosszall�an megr�zta a fej�t. A l�ny �jra megremegett. Sesshoumaru nagyot s�hajtott �s levette a pr�met a v�ll�r�l, majd a l�nyra ter�tette. Az �lm�ban mag�ra h�zta �s elmosolyodott. „Milyen gyerekes, amikor alszik, pedig m�r k�sz n� is lehetne… Ahogy Rinnel pancsolt a t�n�l.” – a nagy szellem nagyon-nagyon halv�nyan elmosolyodott - „Ki gondolta volna, m�r nem tudom �gy gy�l�lni az embereket… Rin… Olyan mintha a l�nyom lenne. De vajon � boldog-e mellettem? Kisl�ny, szeretetre, gondoskod�sra lenne sz�ks�ge. De ezt mellettem, nem �rezheti kaphatja meg…” – nagyot s�hajtott, mik�zben m�l�zva feltekintett a csillagokkal �th�mzett �gboltra  – „Sz�ks�ge lenne valakire, aki ezt megadja neki, Midayoival milyen boldog volt. Biztos nagyon szomor� lesz, ha � nem j�n t�bbet vissza.” – �jra s�hajtott majd fel�llt �s figyelte a hajnalt.

Lassan pirkadt �s Mido is kezdett mag�hoz t�rni. Teste felmelegedett a pr�m alatt. A szellem fel� fordult, majd meg sem v�rva, hogy a l�ny teljesen fel�bredjen megsz�lalt:

-                Elhoztalak. Hol az �tj�r�? – k�rdezte.

-                Ott! – mutatott a l�ny a sziklafal fel�, ahol ott derengett a v�r�s, k�dszer� anyag.

Sesshoumaru �sszeh�zta szem�t. Semmit nem l�tott. Mido megpr�b�lt felkelni, �m nem engedelmeskedtek tagjai, fel�llt de egyb�l el is esett. Volna. De a d�mon m�g a zuhan�s pillanat�ban elkapta. Mido a tekintet�t a karj�t tart� er�s k�zre n�zett. A hossz� karmokra, a csukl�n l�v� m�regcs�kokra, majd fel a szellem v�lla fel�, �s a szem�be. Semmit nem tudott kiolvasni az aranys�rga csillog� szemp�rb�l. A hajnali dereng�sben ott �lltak kettesben, m�g nem a d�mon megmozdult hogy le�lteti a l�nyt, �m a med�l kics�szott Mido ruh�ja al�l �s a youkai kez�nek �t�d�tt. Sesshoumaru megr�zk�dott, furcsa idegen k�pek jelentek meg a szeme el�tt, de ahogy j�ttek el is mentek. �rtetlen�l a l�nyra n�zett. Azt�n a v�lla f�l�tt megpillantott a v�r�sen dereng� �tj�r�t. N�m�n b�mult arra. Mido megfordult �s � is k�vette a d�mon tekintet�t:

-                M�r l�tod? – k�rdezte halkan.

Sesshoumaru b�lintott:

-                �t tudsz menni egyed�l? – k�rdezte

-                Szerintem igen – v�laszolta a l�ny.

Lassan �vatosan elindult a szikla fel� de �jra megbillent:

-                Tudn�m, minek seg�tek neked! – s�hajtott a szellem, felkapta a l�nyt, oda vitte �s lette az �tj�r� el�tt.

-                K�sz�n�m! –mondta halkan Mido. El�re l�pett �s f�l test�t elnyelte a v�r�s dereng�s.

H�tra tekintet a d�mon egyenesen egyhelyben �llt. Mondani akart valamit �s elkapta Sesshoumaru kez�t, �m ekkor megbillent �s mindketten �tzuhantak a vibr�l� k�l�n�s t�ren…

Folytat�s k�vetkezik…