Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

3. A k�z�pkori Jap�nban

Midayoi arra �bredt, hogy valaki kicsit sem finoman keltegeti. Nem akart tudom�s venni r�la, de f�l�t megcsapta az �bredez� csivitel� madarak hangja. Vill�mk�nt csapott elm�j�be a felismer�s, nem otthon van.

H�rtelen fel�lt �s kinyitotta a szemeit. Hajnal volt de Rin �s a z�ld furcsaruh�s man� m�r �bren volt. A kisl�ny odaszaladt hozz� �s t�lc�n k�t s�lt halat vitt az �lmos l�nynak.

-                Tess�k. Sesshoumaru nagy�r szerzett nek�nk reggelit. �s azt mondta, k�s�rjelek le a patakhoz, ha mosakodni akarsz, meg megkell itatnom Aunt - �s vid�m falatozni kezdett. Midayoi �s csendben elfogyasztotta a reggelij�t, k�zben gondolataiba mer�lt: „Na �s akkor hogyan tov�bb? Mikor mehetek haza? �s mi ez a h�rtelen nagy gondoskod�s?” majd nagyot s�hajtott.

-                Mido, akkor gyere! – �llt fel a kis Rin.

Ledobta mag�r�l a takar�t �s k�vette a l�nyt. Rin vid�man csacsogott a legel�sz� s�rk�nyl�hoz:

-                Szia Aun. Rem�lem, j�l aludt�l. Sesshoumaru azt k�rte menny�nk le a patakhoz. Am�gy � itt Midayoi. Egy darabig vel�nk marad. Nagyon kedves l�ny, biztosan j�ba lesztek

Aun a l�nyra pillantott, aki elmosolyodott. A s�rk�nyl� halkan mordult egyet. Rin felm�szott a nyeregbe �s odasz�lt a m�g mindig egyhelyben �ll� Mid�nak:

-                Ne f�lj, Aun nem b�nt. Gyere m�r! – �s kis kez�t kiny�jtotta, hogy seg�tsen felkapaszkodni a l�nynak.

Midayoi b�tortalanul felm�szott a nyeregbe Rin m�g�. Aun kis nekifut�s ut�n k�nnyed�n felrep�lt. Mido pedig n�m�n b�multa az alattuk elsuhan� t�jat.

Mindenhol z�ld f�k �s bokrok, mez�k apr�cska falvak. Rizs �ltetv�nyek, naps�t�s �s tisztas�g �s minden gy�ny�r�. P�r pillanat m�lva a s�rk�nyl� s�llyedni kezdett �s egy patakparton �rt f�ldet. Rin leugrott �s a v�zhez futott. Megt�lt�tte a kulacsokat v�zzel, �s Aunt is megitatta. Mido leguggolt a v�zhez �s megmosta az arc�t. J�l esett a hideg v�z a b�r�nek. Majd kis kortyokkal inni kezdett, hogy szomj�t oltsa.

H�rtelen besz�lget� emberi hangokat hallottak meg a bokrok k�z�l:

-                Ez Sesshoumaru szaga! – ki�ltott fel egy fi�.

Rinnek �s Mid�nak annyi ideje sem maradt, hogy elrejt�zzenek. A f�k k�z�l kiugrott Inuyasha, m�g�tte Kagome tekert ker�kp�rj�n. Futva �rkezett m�g egy l�ny �s egy szerzetes, mellett�k pedig egy kis macska �s egy k�ly�k r�kad�mon.

-                Inuyasha v�rj�l m�r meg! – ki�ltotta a biciklis l�ny.

-                Ez nem is Sesshoumaru csak a gyerek, aki vele szokott lenni – jelentette be csendesen a szerzetes.

-                De akkor Sesshoumaru is a k�zelben lehet! – jelentette ki a hanyou �s k�rben�zett mintha t�mad�st�l tartana.

Ek�zben Kagome odas�t�lt a Rinhez �s lehajolt hozz�:

-                Szia Rin, r�gen l�ttalak! – mosolygott.

-                Kagome! – �s a kisl�ny �r�mteli mosolyt k�ld�tt az �rkez� fel� – Sesshoumaru nagy�r most nincsen itt, de keresni fog minket, ha nem megy�nk vissza hamarosan.

-                J�l van! – mosolygott Kagome �s egy nyal�k�t vett el� a feneketlen s�rga h�tizs�kj�b�l – Ez a tied! - �s a meglepetten �ll� Rin kez�be nyomta.

Ekkor felt�madt a sz�l �s fel�l�k kezdett f�jni. Inuyasha felkapta a fej�t �s �lesen a s�rk�nyl� fel� b�mult:

-                Ki van m�g veled? – k�rdezte inger�lten a gyereket �s morogni kezdett.

Ekkor az eddig a h�tt�rben Aun m�g�tt lapu Mido nyelt egyet �s b�tortalanul kil�pett a fedez�ke m�g�l.

A kis csapatnak t�tva maradt a sz�ja. A l�ny gy�ny�r� volt �s rettent�en hasonl�tott valakire, akit mindannyian l�ttak m�r. De a legmegh�kkent�bb az volt, hogy olyan ruh�kat viselt, mint amilyent Kagome vil�g�ban hordanak az emberek. Kagome csak n�zte a l�nyt, �s egyre ismer�sebbnek tal�lta. L�zasan kutatott a fej�ben, de nem jutott v�gig a gondolatain, mert Inuyasha megsz�lalt:

- H�t ez is megj�tt!

Az �gen megjelent, a j�l ismert halv�nyan dereng� g�mb �s sz�guldva becsap�dott a f�ldre Midayoi �s Inuyash��k k�z�tt. Mikor a por el�lt teljesen ki lehetett venni Sesshoumaru alakj�t. A d�mon g�nyosan elvigyorodott:

-                Szia �csk�s. M�g mindig nem tudsz semmit Narakur�l?

-                Nem, de ha tudn�m, sem mondan�m el neked! – ord�totta vissza Inuyasha inger�lten.

-                Sz�val f�lsz, hogy neked m�r nem maradna bel�le semmi? Milyen sz�nalmas vagy – jelentette ki a d�mon �s indulni k�sz�lt.

-                Te besz�lsz? –v�gott vissza a f�lszellem – Lassan t�bb haland� lesz melletted, mint k�r�l�ttem. A nagy d�monba visszat�rnek tal�n az �rz�sek? Ki a sz�nalmas Sesshoumaru nagy�r? – ehhez m�g pluszba sz�nakoz� vigyort �lt�tt fel, hogy most azt�n j�l megmondta a b�tyj�nak.

De hamar arc�ra fagyott a mosoly, a d�mon, ahogy �ccse kimondta az utols� sz�t, m�r elkapta Inuyasha nyak�t �s magasra emelte. A fi�nak, ak�r hogy kalimp�lt a l�bai m�r messze feljebb voltak a talajn�l. A m�sodperc t�red�ke alatt t�rt�nt minden a t�bbieknek m�g csak megh�kkeni sem volt idej�k. Sesshoumaru a fogai k�z�tt sziszegte Inuyash�nak:

-                Ha meguntad az �leted �csk�s, akkor besz�lj ilyeneket, mert darabokra t�plek!

Sesshoumaru halkan besz�lt, de a be�llt n�ma cs�ndben ord�t�snak is beillettek volna szavai.

Majd egy k�nnyed mozdulattal elhaj�totta a hanyout, aki j� t�z m�teres cs�sz�ssal egy fat�v�ben �llt meg, de �gy belecsap�dott, hogy m�g a madarak is ijedten rebbentek el az �gakr�l. Inuyasha k�b�n n�zett maga el�, m�g az sem jutott esz�be hogy elh�zza a kardj�t �s harciaskodjon.

Ek�zben a d�mon elindult:

-                Rin! Sz�lljatok fel Aunra!

A kisl�ny sz� n�lk�l felm�szott a nyeregbe, Mido pedig szint�n hangtalanul k�vette. Onnan is csak b�multa a kis csapatot. A s�rk�nyl� a magasba emelkedett, mellette pedig ott lebegett a d�mon. Inuyasha �s csapata egyre kisebb lett, m�gnem elt�ntek a l�ny szemei el�l.

K�r�lbel�l egy �r�t rep�ltek, �gy amikor megpillantottak egy nagyobbacska falut. Sesshoumaru elkapta a s�rk�nyl� kant�rj�t, �s lefele vett�k az ir�nyt. A kis tiszt�son Jaken v�rta �ket:

-                Nagyuram, nagyuram! – kiab�lta m�r m�szir�l.

-                Ebben a faluban lakik a halott papn� Kikyou h�ga, Kalde. � tal�n meg tudja mondani ki ez a haland� – �s Mid�ra pillantott.

-                Rendben. Estig itt maradunk. S�t�ted�s ut�n felkeress�k a v�n boszork�nyt – v�laszolta a szellem �s elindult, majd elrugaszkodott a f�ldt�l �s egy fa �g�ra �rkezett.

Rin csendben lepakolt �s t�zet gy�jtott. Miut�n v�gzett a csendben �csorg� Mid�hoz ment. Megfogta a l�ny kez�t �s r�mosolygott:

-                Gyere, keress�nk valami tavat vagy foly�t, f�r�dj�nk �s keress�nk eb�det.

-                Rendben! – mosolygott vissza Mido a kisl�nyra.

Elindultak �s elhaladtak a Sesshoumarut rejt� fa alatt. A szellem ut�nuk sz�lt:

-                Rin! Balra menjetek, arra lesz v�z. �s lehet�leg ne ker�ljetek bajba – hangja szokatlanul f�lt�n csengett.

A kis l�ny b�lintott �s elmosolyodott:

- Nem fogunk, Nagyuram! – �s �jra elindultak.

Hamarosan megtal�lt�k a tavacsk�t. Az �ton vid�man csevegtek, �s egyre jobban megkedvelt�k egym�st a l�nyok. Mikor oda�rtek Rin gondolkod�s n�lk�l ledobta ruh�csk�it �s a v�zbe szaladt. A parton �ll� Midayoi fel� fordult �s nevetve kiab�lta:

-                Gyere be Mido! M�g isteni a v�z!

-                Aha. – v�laszolta t�m�ren a l�ny – �s mi van, ha valaki j�n? Mondjuk egy d�mon �s mi itt pancsolunk ruha n�lk�l?

-                Ne agg�dj! Nincs, azaz �pesz� d�mon, aki idej�nne, hiszen �rzik Sesshoumaru-sama jelenl�t�t. Nem eshet bajunk, � vigy�z r�nk.

-                De az emberek nem �rzik, mi van, ha egy csapat f�rfi j�n erre a k�zeli falub�l? – akad�koskodott tov�bb a l�ny.

-                Akkor Sesshoumaru sz�lna nek�nk id�ben. Ne f�lj m�r!

Rin bele mer�lt a v�zbe. H�t mit volt mit tenni, Mido is lassan vetk�zni kezdett. Kib�jt a cip�j�b�l, leh�zta a farmert, kik�t�tte a fels�j�t �s levett. A d�li naps�t�s k�rbe�let a test�t. H�feh�r b�re ragyogott a napf�nyben. Azt�n kikapcsolta a melltart�j�t �s lerakta a ruhakupac tetej�re, de m�st m�r nem volt hajland� levenni mag�r�l.

� is beleg�zolt a v�zbe, nyak�ban a v�r�s �kk�n megcsillant a nap f�nye. A l�ny �szni kezdett. Azt�n �szrevette a v�zben boh�ckod� Rint is. Oda�szott hozz� �s besz�lgetni kezdtek. A kisl�ny elmes�lte hogyan ker�lt a nagy szellemhez, hogyan hozta �t vissza az �letbe, mennyire szeret vele lenni. Mes�lt a kalandjaikr�l. Mido csak �mulva hallgatta:

 - Sz�val akkor a nagy Sesshoumarunak m�gis vannak �rz�sei? – mondta szinte csak mag�nak.

- Mido! � nagyon kedves is tud lenni! Csak h�t d�mon, �s senkit nem enged k�zel mag�hoz. De nagyon er�s �s becs�letes! – �radozott a kisl�ny mintha csak Midayoit akarta volna meggy�zni.

- Nem tudom Rin. �n nem ismerem, de velem nem viselkedett valami nagyon kedvesen. Persze att�l m�g t�nyleg lehet rendes! – �s b�tor�t�an kisl�nyra mosolygott.

Mido nagyot s�hajtott �s h�rtelen esz�be jutott a csal�dja. „M�r egy napja elt�ntem. Anyu biztosan hal�ra agg�dja mag�t. Haza kell mennem. Sesshoumaru kider�ti, hogy mi ez a valami a nyakamban �s visszavisz. Rem�lem.” M�g egyet s�hajtott.

- Mi baj Mido? – k�rdezte a kis l�ny – Nem �rzed j�l magad vel�nk? – �s cs�pp arc�ra ki�lt a b�nat.

- Jaj, Rin-chan! Nem err�l van sz�! Csak nekem most nagyon messze van a csal�dom, �s m�r biztosan nagyon agg�dnak �rtem! Meg h�t hi�nyoznak is!

- Sz�val haza akarsz menni? – Rin szomor�an b�multa vizet – Pedig azt hittem �r�kre vel�nk maradsz.

- �r�kre? – k�rdezett vissza a l�ny – Az nagyon sok id�…

- De akkor lenne v�gre teljes csal�dom. Sesshoumaru nagy�r olyan mintha a fogadott apuk�m volna. �n meg azt hittem, hogy te a fogadott anyuk�m leszel – v�laszolta angyali �rtatlans�ggal, v�g�l hozz� tette – Nem szeretek �gy gondolni magamra, hogy �rva vagyok…

- Hogy �n anyuka, meg Sessh? – a Mid�b�l kit�rt a nevet�s. Rin meglepetten n�zett r� – Ez kicsit furcsa lenne…

- M�rt? Nem szeretsz tal�n? Vagy Sesshoumaru nagyurat nem szereted? – k�rdezett �rtetlen�l vissza.

- Kawaii Rin! – felkapta �s mag�hoz �lelte a gyereket a v�zben – Alig ismerlek benneteket de, t�ged m�r nagyon megszerettelek! �s ilyen kis l�nyt szeretn�k majd magamnak is! De h�t 6 �vvel vagyok csak id�sebb n�lad, �s a Sessh apuka szerepe meg azt�n t�nyleg nem illik a k�pbe! – �s megp�rgette a l�nyk�t.

- Midayoi, itt a l�nyoknak m�r 16 �vesen f�rj�k van – felelte kacagva, sz�d�lve Rin – �s Sesshoumaru-sama szerintem kedvel t�ged. Eddig csak k�tszer fenyegetett, meg hogy meg�l, ha nem viselkedsz j�l. Pedig nagyon kev�s embert t�r meg maga k�r�l. De t�ged elfogadott az els� nap.

Mido letette a l�nyt. Felh�zta a szem�ld�k�t �s k�rd�n tekintett r�:

- Sz�val az, j� pont, ha nem akar meg�lni? – hangj�ba g�ny �s ir�ni a vegy�lt.

- Mido �hes vagyok! Fogjunk halat! – sz�lalt meg a kis l�ny egy r�vidke cs�nd ut�n.

- Rendben! – �s elkezd�d�tt a vad�szat a f�rge ez�st�s kis halakra.

A l�nyok vis�tva pr�b�lt�k elfogni a sikaml�s j�sz�gokat. Kacag�suk �s vid�m hangjuk elsz�r�d�tt a f�n szieszt�z� d�monig is. Egy halv�ny mosoly futott v�gig az arc�n.

A l�nyok napoztak, t�zet gy�jtottak ettek, �s vid�man besz�lgettek a nap h�tral�v� r�sz�ben. Ruha n�lk�l fek�dtek a f�ben, s�t el is szund�tottak egy kicsit.

Folytat�s k�vetkezik…