Midayoi I.

Midoriko �r�k�se

by Mido & Yume

2. Az id�utaz�s

Midayoi r�m�lten �bredt zavaros �lm�b�l. Idegen �s furcsa embereket l�tott �s egy�ltal�n nem tudta hol van. Mikor kinyitotta szemeit �s fel�lt az �gy�n, �mulva vette tudom�sul, hogy legal�bb n�gy �r�t aludt, mert m�r este 7 fel� j�rt az id� �s ilyenkor szeptemberben, m�r nem sok�ra bes�t�tedik.

Felkelt �s ruh�t v�ltott. Egy egyszer� koptatott, s�t�t farmert �s egy nyakba akaszthat� bord� toppot vett fel. �gy gondolta s�t�l egyet az alkonyati gy�m�lcs�sben, hogy kiszell�ztesse zavaros fej�t. �desanyja a konyh�ban k�sz�tette a vacsor�t, �s az ajt� fel� l�pked� l�nya ut�n n�zet:

-                Mido! Kicsim, nem j�ssz vacsor�zni? – �s a l�ny ut�n l�pett kez�ben egy serpeny�vel.

-                Nem anyu, k�szi, most s�t�lok ink�bb egyet odakint – v�laszolta a l�ny s azzal kil�pett a h�zb�l.

Elindult a kik�vezett kis �sv�nyen, be a f�k k�z�. �mulva vette �szre, hogy az �t folytat�dik, �s egyre t�volabb fut a h�zt�l, be az �si kert m�lye fel�. P�r m�ter ut�n egy kis tiszt�sra �rt, ahol egy, a t�bbin�l sokkal nagyobb �s �regebb fa �llt. A l�ny odas�t�lt �s le�lt a t�v�be. Ahogy a h�ta a fa t�rzs�hez �rt egyszerre sz�d�lni kezdett, elhom�lyosult el�tte a vil�g �s egy sz�m�ra idegen k�psor cik�zott �t az agy�n.

Egy fiatal n�t l�tott furcsa, r�gies harci �lt�zetben. Minden l�ngolt k�r�l�tte. �rezte a n� f�jdalm�t, az arc�n k�nnycseppek csorogtak le. Sz�m�ra ismeretlen, k�l�n�s l�nyek t�madtak a harcosra, de � mesterien forgatva k�t kardj�t sorra gy�zte le �ket. A z�rzavarb�l el�t�nt �t emberszer� alak. A n� fel�j�k sietett, mindegyik�kben m�r csak alig pisl�kolt az �let. Azt�n a harcos amazon teljesen v�ratlanul �sszeesett, a k�p elfeketedett, hogy p�r pillanat m�lva ism�t kitisztulhasson. A l�ny most teljesen m�sk�pp n�zett ki. Mido �gy �rezte ismeri, de m�gsem tudta honnan, k�ptelen volt megl�tni az arc�t, hi�ba is meresztgette a szemeit. Az idegen lehajolt �s ekkor k�t gyermek futott fel�, karj�ba z�rta �ket �s vid�man felnevetett. Az idilli k�p gyorsan t�nt el, �gy ahogy j�tt, �s egy m�sik jelent meg helyette. �jra a csatat�ren volt de most h�rtelen a l�ny �letk�pinek �sszess�ge pergett le a szeme el�tt. Gyermekkor, szerelmek, szerettek, minden �gy, mint a hal�l el�tt. �s val�ban, a n� mellkas�b�l, egy �les karmokb�l �ll k�z robbant ki, sz�p piros v�r�vel �ztatva el ruh�j�t. � megfordult �s f�jdalmas keser�s�ggel felzokogott, ugyan ekkor egy m�sik alak felnevetett, majd minden �sszefojt.

Mikor ism�t mag�hoz t�rt, Mido a f�ld�n hasalt, arc�n forr� k�nnycseppek csorogtak le. A feje zsongott �s �gy �rzet meg hal a lelk�t elszor�t� f�jdalomt�l. Olyan �rz�sek ker�tett�k hatalmukba melyekhez foghat�t eddig m�g soha sem �rzett. V�g�l csak �sszeszedte mag�t. Zavarodottan k�rben�zett az alkonyod� gy�m�lcs�sben s ekkor vette �szre a kis h�zat a fa m�g�tt.

„Mi ez?” - gondolta a l�ny, mik�zben elindult arra de �gy �rezte minden csontja sz�t akar hasadni �s csak neh�zs�gek �r�n k�pes l�legezni. 

Ahogy teste mozg�sba kezdett, nyomaszt� �llapota rohamosan visszajavult, s amikor fell�pett a l�pcs�n �s elh�zta az ajt�t, m�r a k�v�ncsis�g �nt�tte el az el�bbi r�m�lom eml�k�nek hely�t. Csak egy sz�l gyertya pisl�kolt odabent k�zvetlen a bej�rat mellett. Felvette �s elindult a s�t�ts�g fel�, majd v�ratlanul valami asztalf�l�nek �tk�z�tt. Felemelte a gyerty�t �s �jabbakat pillantott meg. Azokat is meggy�jtotta. A hirtelen vil�goss�gban meglepte a felismer�sre, egy szent�lyben �ll �ppen.

El�tte olt�r, rajta m�hviasz gyerty�k, szent iratok, egy �kesen faragott fa doboz, �s egy furcsa f�nyben j�tsz� kis t�k�r fek�dt, k�z�pen pedig k�t ez�st�sen izz� f�lhossz� iker kard �llt �l�vel k�t m�lyed�sbe d�fve. Az �p�let sarkaiban s�t�ts�g maradt tov�bbra is.

A l�ny meggy�jtotta az �sszes gyerty�t, hogy j�l k�rbe tudjon n�zni �s els�nek az olt�rra pillantott. Keze �nk�ntelen�l is a d�szesen faragott fadoboz fel� v�ndorolt legels� mozdulat�val �s kinyitotta azt. Egy nagy, bord�, tompa f�ny� �kk� volt benne, v�kony ez�stsz�n l�ncra f�zve. Mido kivette �s pr�ba k�nt nyak�ba akasztotta, k�v�ncsis�g�t�l vez�relve.

„Csak felpr�b�lom, megn�zem, hogy �ll �s m�r vissza is teszem” – gondolta saj�t maga megnyugtat�s�ra. Az �kk� rabul ejt� f�nnyel megcsillant mik�zben � a t�k�rre pillantott, hogy meg n�zze, j�l fest e rajta a nyakl�nc. �m legnagyobb megd�bben�s�re, nem a saj�t j�l megszokott kamaszos, de sz�p, szab�lyos arca n�zett r� vissza. A t�k�rk�pnek h�tra volt t�zve �jf�l fekete v�r�sen csillog� haja, amibe k�t oldalt bord�s cs�kok futottak. Szemh�jai halv�nyan, magenta sz�nben pomp�ztak, hatalmas m�lybarna szemei feket�re lettek kih�zva, mik�zben f�lei mintha megny�ltak volna. Mido r�m�lten h�tra l�pett �s a t�k�rk�p azonnal elt�nt, v�gre saj�t mag�t l�tta. Hitetlenkedve b�multa a h�rtelen visszat�rt arcot.

Ekkor szemei megakadtak a kardokon. �gy �rezte l�tta m�r �ket. De vajon hol? Ujjait a sz�ve felett l�g� med�l k�r� fonta, becsukta a szem�t �s egy m�lyet s�hajtott, �m ugyanebben a pillanatban hirtelen kics�szott a l�ba al�l a talaj. A f�ld�n cs�cs�lt, mikor ism�t kinyitotta szemeit. De el�tte, az olt�r el�tt, v�r�s er�t�r lebegett, amely eddig nem volt ott.

Midayoi fel�llt �s �rdekl�dve k�mlelte a hirtelen j�tt t�nem�nyt. Majd k�zelebb l�pet �s kiss� hiszt�rikusan felnevetett:

-                Mido! Ez �jra egy �lom. Na �bredj fel �s menj sz�pen vacsor�zni – de nem t�rt�nt semmi. – Ugye, ez csak egy �lom? – �s megpofozgatta mag�t – �ucs. H�t nem, ez a val�s�g…

Nagyot s�hajtott �s m�g k�zelebb ment a v�r�s f�nyben j�tsz� er�t�rhez. Azt�n kiny�jtotta a karj�t, de nem t�rt�nt semmi. Majd eg�sz test�vel belel�pett. Furcsa �s idegen vil�gban tal�lta mag�t. A csillagok �ppen akkor gy�ltak ki az �gen. Ahogy h�tran�zett l�tta a v�r�s er�teret. B�tortalanul l�pett p�rat el�re, de tov�bbra sem t�rt�nt semmi. Az er�t�r m�g mindig ugyanott volt. Egy sziklafal �rny�k�ban tereb�lyes nagy fa �llt az �tj�r� t�k�letesen a szikl�val egy s�kban f�nylett. Mido m�g tett n�h�ny l�p�st h�tr�lva, de nem t�rt�nt semmi.

„Sz�val haza tudok menni” – gondolta. – „Na ha m�r ide keveredtem, n�zz�k meg hol vagyok. Elv�gre dolgom fel�l, r��rek.” A nyak�ban l�g� med�lra tekintett �s �szrevette, hogy a v�r�s k� belsej�ben, mintha valami izzana. Pedig hat�rozottan eml�kezett a tompa f�nyre, ami jellemezte miel�tt m�g a nyak�ba akasztotta volna. Leengedte a nyakl�ncot �s k�rben�zett. B�tortalanul elindult a tiszt�s k�zepe fel� az egyre hom�lyosod� id�ben. Hirtelen �les sikolt�st hallott, amiben eg�sz teste �sszerezzent. A hang ir�ny�ba fordult, �gy megpillantott egy 10 �ves kisl�nyt, ahogy kiv�g�dik f�k k�z�l. M�g�tte rengett a f�ld �s imbolyogtak a f�k. A l�ny r�m�lten rohant a r�ten, de a k�vetkez� pillanatban megjelent �ld�z�je. Mido sz�jt�tva b�mult el�re. Ilyet m�g soha nem l�tott. Egy j� 5 m�ter magas f�jtat�, h�rom v�r�s szemmel rendelkez� medve kocogott a l�ny ut�n. A l�ny a k�vetkez� pillanatban megbotlott, a medve azonnal be�rte �s f�l� magasodott. Undor�t� pof�j�b�l csorgott a g�z�lg� a ny�l. Ekkor Midayoi valami olyat tett, amire az�ta sem tal�lt magyar�zatot. Futni kezdett a hangtalanul fekv� kisl�ny fel�, elkapta a karj�t �s az utols� pillanatban, elr�ntotta a kit�tott hatalmas v�rszomja pofa el�l.

F�l t�rdre ereszkedve �rt f�ldet �l�ben a gyerekkel. Nem �rtette mit �s hogyan csin�lt. �m a karmos mancs �jra csap�sra lend�lt Mido �jra elugrott, �m ez az �rkez�s kem�nyebbre siker�lt.  Tompa reccsen�ssel kibicsaklott a bok�ja. �rezte, innen m�r nem fut el.

-                A francba! – szitkoz�dott - Nem egy vad idegen helyen, egy vad idegen kisl�nnyal, egy vad idegen sz�rny �ltal akarok meghalni! – nagy leveg�t vett �s felsik�tott – Seg�tsen valaki!!! – hab�r nem is rem�lte hogy valaki erre fog v�llalkozni a monstrummal szemben.

Ugyan ebben a pillanatban egy ez�st�sen dereng� alak jelent meg az erd� sz�l�n. De m�r t�l k�s�n. A medve mancsa megl�dult hogy k�ny�rtelen�l v�gezzen �ldozataival…

Mido kinyitotta a szem�t a nagy cs�ndre. A teste k�r�l kicsiny kupola alak�, s�t�tv�r�sen csillog� pajzs lebegett. A medve meglepetten indult volna �jabb rohamra, �m ekkor megjelent egy magas, hossz� ez�sthaj� f�rfi. Ujjain a karmok aranyos-z�ld f�nyben felizzottak, egyet suhintott kez�vel �s a medve darabjaira hullott sz�t. Mido �gy gondolta ez m�r t�nyleg sok neki egy napra, �s hangtalanul, �jultan eld�lt a f�ld�n.

Mikor kinyitotta a szem�t a csillagos eget l�tta maga felett.

„Sz�val nem �lom volt. T�nyleg itt vagyok… de hol is?”

Neh�zkesen fel�lt. Kicsiny t�bort�z �gett mellette �s a t�z k�r�l n�gy alak fek�dt, �lt vagy �ppen aludt. Egy z�ld kis gn�m hortyogott, a m�r l�tott barnahaj� kisl�ny Mido mellett �lt, t�volabb egy nagy s�rk�nyl� fek�dt. Legmesszebb egy nagy fa �rny�kban pedig megpillantotta megment�j�ket is. A f�rfi csukott szemmel �lt, �m abban a percben, hogy a l�ny fel� tekintett megsz�lalt:

-                Rin, adj neki enni! – utas�totta a t�rdel� kisl�nyt.

-                Igenis, Sesshoumaru nagy�r! – v�laszolta vid�man a l�nyka.

Megfogta Mido kez�t �s mosolyogva a t�z fel� h�zta. Ott ny�rson k�t ny�l s�lt. A gyerek levette �ket �s az egyiket a b�mul� idegen kez�be adta, majd a saj�tj�ba gondolkod�s n�lk�l beleharapott �s k�t r�g�s k�z�tt megsz�lalt:

-                Az �n nevem Rin. – mondta �s lenyelt egy falatot – T�ged hogy h�vnak?

-                Midayoinak… de h�vj�l csak Mid�nak – v�laszolta f�h�sn�nk – Meg tudn�d mondani, hol vagyok?

-                Persze, a Medve szurdokt�l d�lre, 3 r�nyire. Am�gy honnan j�tt�l? – k�rdezte Rin k�v�ncsian.

Midayoi nagyot s�hajtott. Halv�ny elk�pzel�se sem volt hol lehet. „A ruh�kat �s az �letvitelt n�zve legal�bb 500 �vvel el vannak maradva az � kor�t�l. De hogy mondan� meg ennek az aranyos kis l�nynak h � val�sz�n�leg egy m�sik id�b�l j�tt?”

Ekkor eddig a f�le sz�m�ra ismeretlen hang sz�lat meg, egy hang, ami egy �letre az eml�kezet�be v�s�d�tt. Behat�rolhatatlan, �rzelem n�lk�li, hideg, de fens�ges.

-                Nem a mi vil�gunkb�l val�. Egy m�sik kor szaga van rajta. – jelentette ki az eddig csendben hallgat� d�mon.

Mido �s a kis Rin csod�lkozva megfordult. A l�ny k�t hatalmas aranys�rga szemp�rral tal�lta szemben mag�t, amik vel�ig hat� pillant�ssal tanulm�nyozt�k. A szellem k�zvetlen m�g�tte �llt, �szre sem vette mikor ker�lt oda, zavar�ban � is felemelkedett �lt�b�l. Majd egy fejjel alacsonyabb volt a f�rfin�l, gyeng�nek �s kicsinek �rezte mag�t, de k�ptelen volt elford�tani tekintet�, a ragyog� szemp�rban elveszett. Ott �lltak egy m�ssal szemben, a d�mon ny�ltan v�gigm�rte a l�nyt. Majd felh�zta a szem�ld�k�t:

-                Nem �gy n�zel ki, mint akinek nagy hatalma lenne – jelentette ki. – De m�g is, akkor hogyan hoztad l�tre azt az er�teret, haland�? – k�rdezte kicsit sem kedvesen.

Mido beleremegett ebbe a hangnembe. D�h�tett�k a szellem szavai, v�g�l kisebb csend ut�n megsz�lat:

-                A nevem nem haland�, hanem Midayoi – felelte ugyanolyan nyersen, mint ahogy a f�rfi besz�lt hozz�. – �s halv�ny elk�pzel�sem sincsen, hogy ker�lt oda az az iz�, de hogy nem �n csin�ltam az holtbiztos. �s ha m�r itt tartunk neked mi a neved �s milyen alapon haland�zol le? – k�rdezte egyre inger�ltebben.

Sesshoumaru szeme megvillant. A l�ny megr�m�lt: „Tal�n nem kellett volna �gy besz�lnem vele”. A szellem elford�totta a tekintet�t �s csak a v�lla felett v�laszolt, nagyon hidegen, nagyon kim�rten, �s hatalmas fens�bbs�ggel a hangj�ban:

-                Az �n nevem Sesshoumaru �s taiyoukai vagyok. �s – egy v�ratlan mozdulattal a l�ny fel� fordult, aki �nk�ntelen�l is h�tr�lni kezdett a h�rtelen mozdulatt�l. – ne mer�szelj ilyen hangnemben besz�lni velem haland�, mert b�rmikor v�gezhetn�k veled!

A l�ny n�m�n megfordult, le�lt �s folytatta az ev�st. „Nem valami kedves fick� �s tal�n nem k�ne kih�znom n�la a gyuf�t, elv�gre megmentett. �s j�val er�sebbnek t�nik n�lam…” Miut�n v�geztek, Mido felkelt �s elindult a d�mon fel�, aki addigra �jra a fa t�v�ben �lt. Meg�llt el�tte �s megsz�lalt:

- K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letem, de haza szeretn�k jutni! – kezdett bele a mondand�j�ba – Most m�r �jszaka van meg minden, de mivel nem ismerem ezt a vid�ket, szeretn�lek megk�rni, hogy vezess vissza oda, ahol r�m tal�lt�l.

- Csak a gyerek�rt mentem – felelte kurt�n a d�mon. – �s nem vagyok idegenvezet�, de ha arra menn�nk tov�bb, vel�nk j�hetsz.

- M�rt vagy ilyen velem? Megk�sz�ntem a seg�ts�ged, semennyi sem m�lik rajta, ha m�g egyszer seg�tesz? K�rtelek, nem tudom, hol vagyok, f�zok, �s haza akarok jutni. Ez olyan nagy k�r�s? – k�rdezte haraggal �s k�ts�gbees�ssel Midayoi, mert l�tta a szellemre nem sz�m�that.

- Ne legy�l tiszteletlen haland�! – sziszegte a fogai k�z�tt a d�mon �s m�lt�s�gteljes lass�s�ggal felemelkedett.

Mid�t �jra kissebs�gi �rz�s fogta el, ahogy tekintet�t a szellemre emelt. Ebben a n�ma szemkontaktusos sakkj�tszm�ban sz�pen lassan k�rbe fordultak, �s a l�ny h�ta m�g�tt m�r a nagy fa t�rzse volt.  

-                Nem �lsz meg… – mondta a l�ny, ami m�g annyira sem siker�lt meggy�z�re, hogy � elhiggye – Ha ez lenne a c�lod, m�r megetted volna. B�rmit megteszek, csak seg�ts! – fogta k�ny�rg�re a dolgokat.

A szellem m�g k�zelebb l�pett hozz�. Mido h�tr�lt �s a fat�rzsnek �tk�z�tt. Nem tudta elford�tani a fej�t. Csak b�multa azt a gy�ny�r� aranysz�n� szemp�rt. Sesshoumaru halkan beszippantott a leveg�be, mik�zben ny�ltan �lvezte pr�d�j�nak bizonytalans�g�t.

- Ismer�s a szagod, de nem tudom honnan. K�pes vagy er�teret l�trehozni de azt mondod nem tudatosan. Ami viszont a leg�rdekesebb, hogy egy csepp retteg�s sincsen benned. Pedig a legt�bb haland� sz�ve m�r �r�lten verne �s leveg�t is alig merne venni a k�zelemben… Ki vagy te? – k�rdezte nyomat�kosan �s elkapta a l�ny karj�t, aki ek�zben pr�b�lt a matt helyzetb�l oldalra csusszanni.

Ahogy ujjai a csupasz feh�r karra fon�dtak v�r�s �kk� felizzott Mido ruh�ja alatt. Sesshoumaru elr�ntotta a kez�t �szt�n�sen a h�rtelen t�rt�nt v�ltoz�s miatt �s a l�nyt figyelte. Midayoi remeg� ujjakkal el�szedte a k�vet. Az v�r�ses-bord� f�nyben derengett. K�rd�n a d�monra tekintet, de � is ugyanolyan �rtetlen�l n�zett vissza.

-                Honnan szerezted ezt? – k�rdezte nem el�gg� leplezve a k�v�ncsis�got a hangj�ban a f�rfi.

-                H�t, ez egy nagyon hossz� t�rt�net lenne – n�zett Mido a szellemre – �s nem hiszem, hogy �rdekelne egy haland� mes�je…

Sesshoumaru r�n�zett, �s hidegen megvillantak a szemei:

-                Csak a l�nyeget mond! – utas�totta a l�nyt.

-                H�t j�! – Midayoi nagyot s�hajtott �s le�lt a fa t�v�be, a m�r t�r�k�l�sben �l� d�monnal szemben – �n, ha j�l gondolom a j�v�b�l j�ttem. Ott �lek a csal�dommal, nemr�g a nagyany�m h�z�ba k�lt�zt�nk, ahol van egy �reg szent�ly. V�letlen�l tal�ltam r� a kertben. Azt�n furcsa dolgok t�rt�ntek velem. Egy f�nak d�lve idegen eml�kk�peket l�ttam. El�g rossz volt. Azt�n meg bementem a szent�lybe �s ezt – el�h�zta a nyakl�ncot – tal�ltam. Felvettem �s egyszer csak valami furcsa v�r�s valami lebegett el�ttem �n �tj�ttem rajta �s itt lyukadtam ki. Azt�n j�tt Rin, kergette az a nagy medveszer� iz�, �n meg nem tudom m�rt, de seg�tettem neki. Azt�n kiment a bok�m – itt megakadt a mondatban – Hogyan tudok �n menni, hiszen akkor�t reccsent a bok�m, mint egy vill�m csapta fa? – �s a szellemre n�zett.

Sesshoumaru nem figyelt a l�nyra, a csillagokat n�zte:

-                Rin �s Jaken helyre r�ntotta. – felelte a d�mon, majd csendlett.

Midayoi is feln�zett az �gre: „Hihetetlen! Otthonr�l soha nem l�tszik ilyen gy�ny�r�nek az �gbolt.” – nagyot s�hajtott. V�ratlanul a szellem megsz�lalt:

-                Ha haza akarsz menni, elk�s�rlek az �tj�r�dig, de el�tte ki akarom der�teni a med�lod eredet�t.

Mido h�l�san n�zett a d�monra, de nem tal�lta annak tekintet�t, mert � ism�t az eget k�mlelte. A l�ny egy halk k�sz�n�m�t rebegett majd visszaindult a kis t�z fel�. Ott le�lt �s a parazsat piszk�lta. Rin m�r m�lyen aludta a s�rk�nyl� mellett, a z�ld kis gn�m, aki val�sz�n�leg Jaken lehetett, pedig az �ta sem �bredt fel. A t�z kezdett kihunyni ez�rt a l�ny dideregve felkelt, �s az erd� fel� indult. A k�zeli �gakr�l gallyakat t�rt le, de nem mert beljebb mer�szkedni a s�t�t erd�ben.

A d�mon csukott szemmel figyelte a l�ny minden mozdulat�t, kiv�l� hall�sa �s a l�ny fel�li sz�lj�r�s el�g volt sz�m�ra, hogy t�k�letesen behat�rolja a mozg�s�t. Mido visszat�rt, �s a t�zre sz�rta a gallyakat, ami �gy �jb�l felizzott. �sszekuporodott �s lefek�dt a lehet� legk�zelebb a meleghez, mivel ujjatlanban volt �s el�gg� f�zott a kora �szi id�ben. Nem tudott elaludni, n�m�n fek�dt, �s hallgatta az �jszakai erd� hangjait. Id�r�l id�re megremegett, eg�sz teste libab�r�s lett. Ekkor halk mozg�st �rz�kelt a h�ta m�g�l, de nem n�zett arra. Bizonyosra vette, hogy a d�mon m�szk�l m�g�tte. Nem is t�vedett. Sesshoumaru l�pett a s�rk�nyl� mell�. A nyeregt�sk�b�l kivett egy pokr�cot �s az alv� Rinre ter�tette. Azt�n odal�pett a hangtalanul fekv� Mido mell�:

- Ha nem akarsz megfagyni menny oda Rin mell�. �n most elmegyek. – jelentette ki csendben.

Midayoi fel�lt �s a d�monra tekintett. Olyan �lomb�linek t�nt az eg�sz, a f�rfit k�rberagyogta a hold ez�st�s f�nye, �m alakja h�rtelen v�ltozni kezdett. H�feh�ren felvillant �s test�t egy g�mb vette k�rben, ami elnyelte �s kisebb� zsugorodott. A g�mbben megsz�lalt a szellem hangja:

-                �s ha �lve akarod megl�tni a reggelt, ne hagyd el ezt a helyet.

Majd a g�mb felemelkedett �s elt�nt a csillagos �gben.

Midayoi felt�p�szkodott �s megpakolta a t�zet. Halk ny�jt�z�st hallott a h�ta m�g�l �s oda n�zett. Rin n�zett r� nagy �lmos szemeivel:

-                Sesshoumaru nagy�r elment? – k�rdezte, de tudta a v�laszt. – Gyere ide mell�m! - �s felnyitotta a takar�t – K�l�nben megbetegszel.

Mido csendben felkelt �s a l�nyka mell� fek�dt. Hamarosan felmelegedett �s m�r nem tudott parancsolni lecsuk�d� szempill�inak. Elaludt, pedig annyi mindent akart volna k�rdezni. De majd holnap, tal�n, gondolta �s �lomba mer�lt.

Folytat�s k�vetkezik…