B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

2. r�sz

S�t�t, �jholdas �jszaka volt. A t�voli tenger felett szipork�ztak a csillagok. F�radt voltam, de az�rt k�vettem a nyomaitokat. Egy barlangban tal�ltam r�tok, Aun �s Jaken m�r r�gen aludtak. Te a barlang sz�j�ban �llt�l, �s a t�voli palot�t n�zted. Lehet nem akartad mutatni, de arcodon k�ts�gbe es�s �lt.

Felugrottam �n is a p�rk�nyra, majd z�r�gve, cs�r�mp�lve lepakoltam. Minden izmom f�jt �s hasogatott. H�rom napja voltam t�vol, rengeteget utaztam. A zajra sem pillantott�l fel�m, csak Jaken fordult a m�sik oldal�ra. �k m�lyen a barlang gyomr�ban aludtak. Kis�t�ltam mell�d �s figyeltelek. Valahogy furcsa volt�l.

-               F�lsz? – k�rdeztem, mire te �sszerezzent�l.

-               Van valami, amit�l f�lnem k�ne? – k�rdezt�l vissza, ahogy r�m n�zt�l, m�g mindig ott csillogott szemeidben a k�ts�g.

-               Nem tudod, hogy vissza akarsz-e menni… - �sszegeztem, amit az arcodon l�ttam.

-               Ugyan m�r! – s�rt� hangsz�nt akart�l meg�tni, de most az sem siker�lt.

-               Amit mondtam. Yokosen�n�l. Az aj�nlatom m�g mindig �l!

L�ttam rajtad, hogy elgondolkozol, egy tincset a f�led m�g� t�rt�l k�zben. Tetszett ez a mozdulat, hab�r nem mutattam jel�t.

-               Mosakodj meg. Tiszta por vagy. Ha tov�bb m�sz Aun�k mellett tal�lsz egy kis csermelyt.

Nem akart�l v�laszolni, h�t �n hagytam. Nem fogok k�ny�r�gni. Halkan bes�t�ltam a barlangba, meg is tal�ltam a vizet. Megmostam kezeim, m�g �reztem rajtuk az aznap meg�lt onik b�z�t. Azt�n megoldottam obimat, de csak annyira hogy ki tudjak b�jni haorim �s az alatta l�v� ing ujjaib�l. J�l esett a friss hideg v�z, hajamra is ker�lt bel�le. Nem baj. M�r nekem is hi�nyzott egy kiad�s f�rd�s.

Felkeltem, megr�ztam magam, de nem �lt�ztem vissza. Figyeltem, ahogy kezeimr�l al�csepeg a v�z. Halkan koppantak a cseppek a sziklapadl�n. Visszaindultam, elhagytam hortyog� szolg�im, te m�g mindig ott �lt�l �s a f�ny�rban �sz� kast�lyt figyelted. Karjaid magad el�tt �sszefonva tartottad, nem l�ttam de, �reztem hogy fels�d meglaz�tottad. Sz� mi sz� forr� �jszaka volt. A leveg� �jjelre sem h�lt le, n�ha m�r �gy youkai l�temre is elviselhetetlennek tartottam.

Ahogy a tenger fel�l �raml� s�s sz�l bef�jt a barlangba fel�m sodorta az illatod. Nem tudom mit �reztem akkor, egyszeriben szemeim el�tt megjelent els� cs�kunk eml�ke. Nevets�gesnek tartottam, ami�rt erre eml�kezem. Azt�n eszembe jutott a leveg�ben l�g� h�bor�, �s a k�sz�b�n �ll� esk�v�m. Megborzongtam a gondolatt�l, mik�zben pr�b�ltam r�gen l�tott menyasszonyom felid�zni. Nem siker�lt, valami�rt mindig r�d siklott ink�bb pillant�som.

S�hajtottam, ahogy bele gondoltam, tal�n ez utols� szabad �jszak�m. Azon t�prengtem mennyi mindent meg kellett volna tennem eddig �letem sor�n, amit m�r lehet, soha sem fogok. Eszem �g�ban sem volt se a csat�k, se az esk�v�m el�l elfutni, csup�n egyikhez sem volt kedvem. Valami�rt nem v�gytam harcra. �s f�leg nem akartam elvenni Ayasihot. Ahogy felid�ztem magam el�tt, m�g gyerek volt. J�s�gos kamik – futott �t a fejemen – ki tudja az�ta mennyit v�ltozott. Biztos, hogy bele bolondulok, ha egy gyereket kell feles�g�l vennem! Nem eml�keztem h�ny �vvel fiatalabb n�lam, csup�n azt tudtam, m�g meg sem fogant mikor ap�m �s az � apja meg�llapodtak abban, hogy �sszeh�zasodunk majd. Az sem r�mlett mikor l�ttam utolj�ra, pedig nem lehetett olyan nagyon r�gen. P�r �ve, m�g is eml�ke oly hamar megfakult. Lassan fekete haj�, fekete szem� tizenh�rom �v k�r�li d�mon l�nyka jelent meg a szemeim el�tt. �n m�r akkor jav�ban a sz�zat taposhattam, j�s�gos istenek! – ink�bb megr�ztam a fejem �s elfelejtettem az eg�szet.

Azon kezdtem t�prengeni, ahogy a m�terekkel el�ttem �ll�, karcs�t, t�r�keny alakot figyeltem, hogy mit is kezdjek utols� szabad, de cseppet sem gondtalan �jszak�mmal. Nem voltam �lmos, csak f�radt, de m�r azzal pihentem, hogy nem r�pk�dtem, hanem csak egyhelyben �lltam.

Gondolataimba ism�t te f�rk�zted be magad. M�r megszoktam, hogy t�voll�temben is sokat gondolok r�d, bele t�r�dtem, a kezdeti ellenkez�sek ut�n. Elv�gre k�l�nleges vagy, ezt el kell ismernem. Szinte mindig er�snek l�ttalak, sosem akartad feladni. Most m�g is, megt�rtnek t�nt�l, �s ez zavarni kezdett.

Lassan m�g�d s�t�ltam, megrezzent�l, ahogy meg�rezted k�zels�gem. Hallottam, ahogy sz�ved h�rtelen er�sebben kezd verni, mik�zben l�gz�sed is felgyorsult. Meg szoktam m�r. Sok n�n �reztem ugyan ezt, ha a k�zel�kbe ker�ltem. Rajtad is, nem is egyszer. Azt hitted olyan j�l titkolod, a szemed sem rebbent. Csak h�t nekem m�g is kifinomultabb �rz�keim vannak.

Ahogy m�g�d l�ptem meg�t�tt a bel�led �rad� �des illat. Hihetetlen volt, de m�g harcok ut�n is �reztem, folyamatosan ott lebegett k�r�l�tted. Kicsit �lvezni akartam ezt, elv�gre nagyon �gy n�zett ki a dolog, hogy a hal�l �s Aya illat�n k�v�l m�s nem jut nekem mostan�ban. �szak ur�nak levelei vil�gosak voltak, csup�n r�lad felejtkezett el mindenki.

Gondolataimb�l halk szavaid z�kkentettek ki:

-               Lehet, hogy val�ban nem akarok vissza menni…

M�s volt a hangod, megfogott a cseng�se. Szomor�nak t�nt, �s �n sajn�ltalak. De t�bbet nem tehettem �rted, hab�r �reztem, az hogy visszaadom a szabads�god a Nobunag�kkal szemben, nem sokat sz�m�t majd neked. Nem hittem benne hogy val�ban csak ez b�nt t�ged.

�jra be�ramlott a tengeri, k�nny� meleg sz�l, kisebb megnyugv�st hozva b�r�mnek, irrit�lt ez a p�rad�s, f�lledt leveg�. L�that�an t�ged is, ahogy �ttekintettem a v�llad felett, m�r l�ttam is sz�th�zott haorid. Meleged volt, nem meg lep�. N�ztelek, n�ztelek �s m�r csak azon kaptam magam hogy szorosan m�g�d l�pek.

Jobb kezemmel magamhoz h�ztalak, �gy h�ttal, ahogy �lltunk, �t�leltelek. �reztem, hogy egyszerre minden izmod megr�ndul. Nem tiltakozt�l, h�t ez�rt m�sik kezemmel elh�ztam a v�lladra oml� aranysz�ke tincseket. Tudtam, hogy nem fogsz tudni ellen �llni, ahogy bele cs�koltam a nyakadba, �jra megremegt�l, �m k�s�rletet sem tett�l r�, hogy szabadulj, vagy hogy ell�kj magadt�l.

�reztem, ahogy ellazulsz, majd h�tra d�lsz, hagyva, hogy �n tartsalak. Nem is tudom mi�ta motoszk�lt a v�gy a fejemben, hogy v�gre ezt �rezzem. Megadtad magad n�m�n, s csak halkan s�hajtva hagytad, hogy m�g jobban sz�th�zzam a ruh�dat.

El�gedett voltam. Rettent�en el�gedett. Eddig mindig valami k�zbe j�tt, vagy tiltakozt�l, ha vesz�lyesen k�zel ker�lt�nk egym�shoz. J�ttek a pofonok meg a kiab�l�s, vagy �ppen �n nem tal�ltam megfelel�nek a helyzetet, mint amikor egy kicsit leittad magad. J�zanul, soha nem volt�l hajland� k�zeledni, igaz gyakran aludtunk egy�tt, illetve csak te aludt�l, �n n�ztelek.

K�zben beny�ltam az obid al�, �vatosan meglaz�tottam, �s hallgattam, ahogy kardod a f�ldre hullik. M�g mindig nem tiltakozt�l, rem�ltem hogy van annyi eszed, hogy r�j�jj, egy id� m�lva m�r hi�ba is tenn�d. Persze erre nem ker�lt sor.

Megfordult�l �gy, hogy az �lel�sembe maradj, �s a v�llamra hajtottad a fejed. Leh�ztam r�lad a haorit, f�rtjeid takar�s�ban m�r l�ttam feh�r, kecses h�tad. Azt�n mikor egy er�sebb r�nt�s hat�s�ra elt�vol�tottam az als� ingedet is m�r mez�telen fels�testtel simult�l hozz�m. Zavart hogy nem akarod felemelni a fejed, vagy hogy nem n�zel a szemembe. �n t�tov�ztam egy pillanatot, mire kellemes, f�tyolos hangod vill�mcsap�sk�nt �rt.

-               Mire v�rsz? H�t nem ezt akarod m�r h�napok �ta…

Legsz�vesebben megs�rt�dtem volna, azt�n r�j�ttem, nem olyan k�z�ns�gesen sz�ntad, mint ahogy hangzott. Feln�zt�l, szemeid f�nyesek voltak, arcod halv�ny r�zsasz�n. Az�rt nem b�rtam ki, hogy ne v�gjak vissza.

-               Mond a szemembe, hogy te nem!

Persze hogy nem mondtad. Lehajtottam a fejem �s megcs�koltalak. Ugyanolyan �des �s bizserget� volt veled ezt csin�lni, mint annak idej�n m�g a Nyugati palot�ban. Haland� l�tedre a vil�g legvonz�bb n�j�nek tartottalak. M�g az felett is szemet hunytam – illetve pr�b�ltam nem gondolni r� – hogy m�g csak 17 �ves leszel.

Lassan h�tr�lni kezdtem, sejtve hol hagytam a pr�memet, majd led�nt�ttelek r�. Meglep�dtem saj�t figyelmess�gemen, de k�zben �reztem, ahogy kezeid lejjebb siklanak �s �vemet kezdik jobb bel�t�sra b�rni. �gyes lehett�l, a sz�p masnit hamar kik�t�tted, addigra �n m�r leh�ztam r�lad a hakam�t. Hallottam, ahogy a nevemet suttogod, de nem figyeltem r�, mert m�g a v�g�n ellenkezni szeretn�l. V�gig cs�koltam a hasadat, te zih�lni kezdt�l, kezeid ut�nam ny�ltak visszah�zt�l. Nem tehettem r�la f�lig meddig r�d estem, de te mire felocs�dtam m�r kiszabad�tottad a l�baid az eny�im al�l. Egyik kezeddel magadhoz �lelt�l, �s valami hihetetlen szenved�lyesen megcs�kolt�l. Musz�j volt mosolyognom, soha nem hittem hogy ilyen dolgokat kihozok bel�led. �reztem, ahogy m�sik kezed v�gig sim�tja a h�tam, majd a derekunkn�l becs�szik k�z�nk, �s k�nnyed�n lejebb tolja a nadr�gom.

Tudtam, k�ptelen leszek meg�lljt parancsolni �szt�neimnek, ha most tov�bb megy�nk, annyira �r�lten v�gytam ut�nad. Ezt mindenk�pp el akartam mondani, de csod�lkoz�somra m�r az �n hangom is elgyeng�lt, rekedt volt mikor lihegve megszak�tottam cs�kunkat.

-               Seya… ha most… - nem engedted, hogy eldadogjam, amit akarok.

M�rt megint az az �rz�sem t�madt, hogy olvasol a gondolatimban.

-               Nem tudom m�rt… de k�v�nlak… - s�gtad a f�lembe, mik�zben k�z�s er�vel megszabadultunk az als� ruh�idt�l is.

Nem �rtettem, m�rt mondtad ezt akkor nekem, hiszen egy�rtelm� volt. H�rtelen megemelted a cs�p�d, korod ellen�re nem t�nt�l tapasztalatlannak. �n m�g �lelni akartalak volna egy kicsit, de hom�lyos m�g is gy�ny�r� szemeiden l�ttam, te m�r elsz�ntad magad, h�t ha azt akarod,  �m legyen…

Gondolatok cik�ztak a fejemben, ahogy m�g jobban r�d nehezedtem, nem hittem el hogy ez most a val�s�g. Felny�gt�l, de nem att�l, hogy neh�znek tal�lt�l, erre az�rt �gyeltem. A nyakadhoz hajtottam a fejem, �reztem v�llaimon reszket� kezeid. Tudtam, hogy most megt�rt�nik, �s tudtam, hogy j� lesz. Val�ban r�g�ta v�gytam erre, sz�gyen, de magam�v� akartam tenni egy haland�t. Most ebb�l csak az akar�s maradt, a sz�gyent ruh�immal egy�tt levetk�ztem. A nyakadba cs�koltam �s hallgattam kiszakad� ny�g�sed…

-               Sesshoumaru, te utols� perverz diszn�! – az �les hang olyan er�vel v�gta fejbe a f�rfit, hogy m�g �lt�ben is megt�ntorodott.

R�m�lten pislogott p�rat, mik�zben pr�b�lta felismerni a helyzetet, amibe bele cs�ppent. 

-               Sesshoumaru, ne mer�szelj �gy n�zni r�m! Az nem �n voltam, �s neked is csak egy r�szed! – Seya megpr�b�lt idegesnek t�nni, de ink�bb csak zavartnak l�tszott.

-               Ne hisztizz m�r! – vonta �ssze szem�ld�keit a d�mon – Elv�gre nem te akartad hogy eml�kezzek!

-               De azt egy sz�val sem mondtam, hogy �ld bele magad… Az arcodra volt �rva, hogy nem a temet�semr�l elm�lkedsz!

M�rgesen fordultak el egym�st�l. Sok�ig nem sz�ltak egy sz�t sem. V�g�l a n� nem b�rta tov�bb, f�lve a mellette �l�re pillantott. Sesshoumaru m�r percek �ta �t n�zte.

-               Val�ban megt�rt�nt? – k�rdezte nemes egyszer�s�ggel.

-               Meg – Seya �rzete, ahogy arca pirosodni kezd.

-               �gy is, hogy �tugrottuk azt a kort? 

-               Azt hiszem igen. Fizikai �rtelemben v�ve nem eg�szen… - dadogta, egyre pirosabban - Ez egy olyan eml�k marad, ami mindig a val�s�g �s az �lom hat�r�n mozog majd.

-               Nekem nagyon is val�snak t�nt! – n�zett r� �rtatlannak sz�nt kifejez�ssel a kutyaszellem.

A l�ny megpr�b�lt nagyon m�rgesen visszatekinteni, v�g�l sz�ja megremegett �s elnevette mag�t.

- Olyan idi�ta vagy! – azzal elfordult, hogy visszanyerje komolys�g�t.

- �s ezek ut�n? – k�rdezte a f�rfi.

- H�t ezek ut�n, volt k�p�nk visszamenni az �szaki palot�ba. Persze �gy tett�nk, mint ha semmi sem t�rt�nt volna. F�leg �n. B�rmikor is kerest�l, mindig ker�ltelek �s pr�b�ltam hideg lenni veled. Rettent� lelkiismeret furdal�som volt, f�leg amikor Aya Hime a nyakamba ugrott �r�m�ben, hogy viszont l�t.

- Hidd el nekem sem volt jobb. Ugyan Aya m�r legal�bb 19 �ves volt, �s nem az a gyerek akire eml�keztem. M�g is, folyamatosan hazudni, mik�zben el�szeretettel k�rdezett r� k�nyesebbn�l k�nyesebb dolgokra.

- Mindegy. Az m�r elm�lott. Ezut�n majd ha koncentr�lsz sz�pen lassan el� j�nnek a palot�ban t�lt�tt napok. A k�vetkez� fontos dolog �ppen az nap t�rt�nt, amikor Suwatari-sama besz�lni akart veled az esk�v�r�l. Az nap robbant ki a M�sodik Nagy D�monh�bor�.

- Meruseno… - suttogta maga el� gy�l�lettel a nevet Sesshoumaru.

- Hai. A Kvant� 8 tartom�ny�nak ura az nap este lerohanta Misim�t. Sokan elestek azon az �jszak�n, de reggelre visszavert�k �ket. Igaz hogy a v�ros l�ngokban �llt. Te aznap elindult�l Nyugatnak, �gy volt, hogy 4 napon bel�l az eg�sz hadsereggel visszat�rsz. K�ny�r�gtem, hogy veled mehessek…

- De �n megtiltottam. Azt mondtam, maradj itt �s v�dd meg Aya Him�t.

- Pontosan… Igaz nem is mehettem volna, hiszen az �szaki Ter�letek Hadsereg�nek vezet�je k�nt, rajtam �llt vagy bukott Misima v�delme. Azt�n 5 nap telt el, �s te nem j�tt�l. Ryohmaru tartotta bennem a lelket, de egyre nehezebb volt k�zdenem.

- Feltartottak. A hat�rn�l sereg fogadott minket. Azt hittem meg�r�l�k, tudtam hogy ott vagy alig p�r sz�z m�rf�ldnyire el�ttem, �s �n nem tudtam menni.

- M�r mindegy. Azon, az �t�dik �jjelen t�rt�nt minden. Rettent� rossz el� �rzetem volt, �s m�g az nap �jabb ostrom indult. Am�g lehetett a falakat v�dtem, azt�n m�r csak a palot�ra, a Nobunag�kra, v�g�l m�r csak Ay�ra koncentr�ltam.

- Elmenek�lhett�l volna, hiszen �k d�monok. V�vj�k meg a saj�t harcukat!

- Te is tudod, hogy Aya-san soha egy kardot nem fogott a kez�be. Nem tehettem.

- Mi t�rt�nt akkor �jjel? Senki nem tudta megmondani nekem… - Sesshoumaru m�r nem n�zett a l�ny szem�be, el�re fordult �s a s�t�ts�gbe meredt.

- Ay�t kerestem. A p�nik teljes volt, a palota l�ngolt. Az emeleten tal�ltam meg, ak�r egy r�m�lt vad bolyongott a f�stben. Elindultam vele lefel�, az el�csarnokig jutottam. L�tszott nem voltam �nmagam, a f�stb�l h�rtelen t�mad�st kaptam. Akkor m�r tudtam, hogy meg fogok halni, ahogy az ac�l hegy ki�llt a mellkasomb�l – a l�ny megborzongott, mik�zben �p keze felfutott mellkas�ra - Soha t�bb� nem akarom azt az �rz�st �t�lni.

- Ki volt az? – Sesshoumaru m�r nem tudott nyugodt �s higgadt maradni.

- Suyama. Ironikus nem? 16 �vig abban a t�vhitben �lhetett, hogy � v�gzett egy Minovar�val. 

- Minovara? – a f�rfi meglep�d�tt.

- Igen. A teljes nevem Seyako Yatsuha no Minovara. De ezt kevesen tudj�k, �s szeretn�m, ha k�zt�nk maradna.

- De akkor…?

- Igen, any�m volt Minovara. De most nem err�l kell besz�lgetn�nk.

(Minovara: �si nemesi csal�d Jap�nban. Azon h�rom nobilis csal�d egyike, melyekb�l kiker�lhettek a s�gunok, Jap�n Had�rjai.)

A szellem b�lintott.

- Kit�ptem a vessz�t �s Ay�ra ord�tottam, hogy rohanjon ki. Nem mozdult, erre kihaj�tottam az udvarra. Suwatari nagy�r ott harcolt, biztons�gba jutott. �ppen idej�ben, miel�tt az el�csarnokot is elem�szttett�k a l�ngok. Minket ez nem zavart, harcoltunk. Nekem m�r mindegy volt, fel�ltem az utols� tartal�kaim is. V�g�l is � elmenek�lt. Biztos vagyok benne, hogy m�g most is �l – a l�ny kezei �k�lbe szorultak - �n pedig ott t�rdeltem a hideg k�v�n, mik�zben l�ngol� gerend�k csaptak be mell�m. Im�dkoztam any�mhoz, im�dkoztam a kamikhoz. �s im�dkoztam hozz�d… De err�l nem akarok besz�lni, m�g nekem is furcsa ez az eg�sz…

- De nem �gt�l bent a palot�ban, l�ttalak…

- Iie, val�ban nem. Egyszer csak megjelent valaki a l�ngok k�z�tt. Izgatottan l�pkedett, hol neki l�dult, hol meg�llt. Keresett valakit. Furcsa alak volt, az eg�sz teste t�zben �gett, m�lyv�r�s szemeiben aggodalom f�nylett. Alig ismertem fel, pedig alig v�ltoztatott emberi alakj�n…

- Ryohmaru. – sz�lt k�zbe az inuyoukai.

- Igen. Azt hittem els�rom magam, pedig elhat�roztam, hogy nem fogok k�nnyes szemekkel meghalni. �rtem j�tt, felkapott �s kivitt. De m�r k�s� volt. M�g l�ttam a f�nyes �jjeli csillagokat �s v�ge lett. Egy pillanatra minden �des vagy f�j� eml�kem eszembe jutott, azt�n m�r csak egy valami maradt… - Seya hangja melankolikuss� �s �lmodoz�v� v�lt.

Elhallgatott, �gy t�nt megviseli, hogy err�l kell besz�lnie.

-               Ha nem akarod nem musz�j. De lehet jobb lenne, ha nem tartan�d magadban…

-               Furcsa ezt hallani t�led! – n�zett a f�rfira Seya, majd maga el� b�mulva folytatta – Te �s Aya voltatok az utols� gondolataim. Azt�n j�tt a s�t�ts�g, a zuhan�s. Ut�na alig eml�kszem valamire, a m�svil�gra sem nagyon.

-               Ott tal�lkozt�l ap�mmal?

-               Honnan tudod? – lep�d�tt meg a l�ny – Am�gy igen, ott. Viszont innent�l neked kell mes�lned!

Most a d�monon volt a sor, megpr�b�lta �sszeszedni lassan el�bukkan� eml�keit. Hangja most m�s volt, nem b�rta �rzelmeit teljesen elz�rni.

-               Toltuk �ket h�tra, messze a legels� sorok m�g�tt j�rtam. Akkor pillantottuk meg a l�ngol� Misim�t. Sz�rny� volt, tudtam, hogy valami nincs rendben. Menni akartam, ott akartam hagynia a csat�t, de nem engedtek. Feltartottak. Feltartottak m�g 24 �r�t. Azt�n akkor �tt�rt�k magunkat, lassan felapr�tottuk minden erej�ket. Egy percre sem �lltam meg, de �gy is csak s�t�ted�s ut�n �rtem el a v�rost. A palota �s a h�zak nagy r�sze csontig �gett, semmi nem maradt csak hamu �s korom. Azt�n megl�ttam az �szaki Hadsereg marad�k�t, t�l�k megtudtam, hogy a Nobunag�k a kik�t�n�l vannak. Temetnek… 

A f�rfi nagy leveg�t vett, de folytatta:

- M�r akkor �reztem. Rohantam, foh�szkodva, hogy t�vedjek – a szellem hangja hol ironikus, hol csup�n komor volt – Mikor el�rtem a partot m�r �llt a m�glya. Abban a pillanatban gy�jtott�k meg, ahogy megpillantottam. Aya a homokban t�rdelt, azt hittem bele hal a f�jdalomba. Mellette Hiroko �rn� �llt, �gy t�nt � is a v�gkimer�l�s sz�l�n van. Ryohmaru �llt a legk�zelebb a t�zh�z. Azt hiszem ord�tottam, hogy oltsa el, de � meg sem mozdult.

Seya elford�totta a fej�t, nem akarta hogy l�tsz�djanak leg�rd�l� k�nnyei. �gy �rezte, megszakad a sz�ve, de m�r nem is saj�t hal�l�t siratta.

-               Mire oda �rtem, m�r em�sztettek t�ged a l�ngok. Minden h�rtelen t�voli �s tompa lett mik�zben Ay�t n�ztem, � csak zokogott. Azt�n hallottam Suwatari hangj�t. Azt hiszem – v�rakoz� hossz� csend lett - A k�vetkez� eml�kem m�r csak az, hogy a Jed�i fenns�kon �llok. A Kvant�-i f�v�ros romokban hever el�ttem. Minden �res volt, azt hiszem az es� is szit�lt. Holtak halottak h�t�n, a h�zak �s a palota romokban. A ruh�im m�r csak rongyok voltak, k�ny�kig v�res volt mindk�t karom. �gy ahogy a nyakam �s az arcom is. Tudtam, hogy �tv�ltoztam…

-               Mit tett�l? – Seya nem b�rta tov�bb, a f�rfira pillantott, k�nnyei egyre csak potyogtak.

-               Azt hiszem lem�sz�roltam a Kvant�, Jed� tartom�ny�nak �sszes lakos�t…

-               De… - a l�ny lassan m�r a tork�b�l el� t�r� s�r�s hangjait sem tudta elnyomni.

-               Nem eml�kszem semmire. Ryohmaru tal�lt r�m. – a f�rfi nem folytatta, de gondolataiban tov�bb p�r�gtek az eml�kek. Seya lehunyta szemeit �s hallgatta �ket – „�ll�t�lag �lltam a szakad� es�ben �s �v�lt�ttem. El�g neh�z elk�pzelnem. � meg le�t�tt. Meg is akartam �lni �rte k�s�bb, de nem tettem. A Nyugati Palot�ban t�rtem eszm�letemhez. F�radt �s tompa voltam, azt hittem ez csak egy r�m�lom. Nagami �llt az �gyam mellett, eg�sz test�ben remegett. M�g azt a szolg�l�t is sajn�ltam, ahogy megtudta a hal�lod h�r�t teljesen �sszet�r�tt. Misim�ban megindultak az �jj��p�t�sek, �n pedig fogtam magam, �s ott hagytam a palot�t. �vente egyszer, ha visszat�rtem, de nem b�rtam megmaradni, minden r�d eml�keztetett. �gy azt�n k�nyszer�ttettem magam a felejt�sre. �s lassan siker�lt, az eml�keke megkoptak, elt�ntek valahol az elm�m m�ly�ben.”         

-               �s ezek ut�n? – k�rdezte a l�ny, mik�zben let�r�lt p�r cseppet az arc�r�l.

-               Elfelejtettelek.

Furcs�n n�ztek egym�sra, v�g�l a f�rfi folytatta.

-               Elfelejtettem mindent, ami arra az �vre eml�keztetett, �s elindultam megkeresni a Tetsusaig�t. K�zben az �cs�met fel�bresztette az a k�l�n�s haland�, �s v�g�l is az orrom el�l elvitte.

-               Meg lev�gta a bal karod.

-               Igen. De most megint itt van – n�zett a v�gtagra a szellem.

-               Amikor �sszeolvasztottalak titeket, akkor n�tt vissza. Illetve a m�ltad adta.

-               Gondoltam. Ezek ut�n r�tal�ltam Rinre. Furcsa dolog volt, a Tenseiga m�ve az eg�sz. Visszahoztam a hal�lb�l, �gy ahogy t�ged nem tudtalak. Az�ta velem van.

-               �s l�gy�tja vissza a sz�vedet, igaz?

A d�mon m�rgesen f�jt egyet. Nem maradt t�bb mondani val�juk. �gy is sok dolog maradt, amit m�g meg kell em�szteni�k. A m�ltat kives�zt�k, �gy h�t csendesen n�zt�k a csillagokat. V�g�l a l�ny s�hajtva oldalra d�lt, �s a d�mon v�ll�ra hajtotta a fej�t.

- J� dolog �jra �lni. F�leg hogy majdhogynem el�r�l, kezdhetek mindent!

- Nekem is lehet ki k�ne pr�b�lnom… - Sesshoumaru nem b�rta ki egy kis g�nyol�d�s n�lk�l, nem volt az el�rz�keny�l�s h�ve.

- L�gy sz�ves ne gonoszkodj! Nem neked kellett meghalnod!

- Boldog lettem volna, ha akkor �n is meghalok.

- Beteg vagy? – tette k�zfej�t a szellem homlok�ra Seya.

- Azt hiszed olyan j� dolog volt a II. Nagy H�bor� ut�n itt maradni? – tolta el a hideg kis kezet a f�rfi.

Nem besz�lgettek tov�bb, csendesen figyelt�k a csillagokat. �gy n�zett ki a l�ny el is szund�tott. V�g�l is a kutyaszellem �vatosan �tkarolta, hogy b�k�sebben tudjon pihenni. K�zben elgondolkodott: „Nem lehetsz m�g egyszer olyan ostoba! Itt az ideje hogy �ssze szedd magad, ha m�g egyszer valami �rzel egy haland� ir�nt ism�t csak gondokat szerzel magadnak! Ezt az egyik feled m�r tapasztalatb�l mondja! A m�siknak meg v�letlen�l se engedd, hogy k�vesse annak a p�ld�j�t!”

-               Atya vil�g, m�r saj�t magammal besz�lgetek! – s�hajtott nagyot a f�rfi.

Nem �lhettek sok�ig �gy nyugodtan, m�r t�volr�l meg�rezte �ccs�nek egyik bar�tj�nak k�zeled�s�t. A l�ny tisztes t�vols�gra meg �llt t�l�k, �rezte rajta a meglepet�st �s a bizonytalans�got. V�g�l megk�sz�r�lte a tork�t.

-               Sesshoumaru. Szeretn�m ell�tni Seyako sebeit.

-               Alszik – a f�rfi egy�ltal�n nem akart a l�nnyal csevegni.

-               M�g is, ha megtenn�d… Sokkal hamarabb meggy�gyulna.

Ideges s�haj sz�llt Kagome fel�, mire a l�ny r�m�lten megremegett. �tkozta mag�t ami�rt Inuyash�nak nem engedte hogy vele j�jj�n.

-               F�lsz, haland�? – k�rdezte �lvezettel a d�mon.

-               Nem! – h�zta ki mag�t a l�ny.

-               Ostoba dolog – a szellem megmozdult, felemelte a m�lyen szuszog� Seyakot, �s elindult vele.

Kagome l�bai remegtek, �s sok�ra tudta csak �sszeszedni mag�t. Vontatottan k�vette a szellemet, majd mikor az lepakolta a l�nyt Rin mell�, m�r kezdte mag�t jobban �rezni. �vatosan leoldotta a l�ny v�llv�rtj�t, �s leh�zta jobbj�r�l a ruh�kat. Csendesen dolgozott, alig csapott zajt. Leszedte a k�t�st is, a heged�snek indult sebre ism�telten gy�gy�t� kr�met kent. M�g is nem tudott elnyomni egy meglepett s�hajt.

-               Mi van? – vetette oda neki, az eddig h�tt�rben figyel� szellem.

-               Lehetetlen!

-               Micsoda? – Sesshoumaru kezdett inger�lt lenni.

-               A sebe, szinte m�r teljesen behegedt.

A youkai v�llat vont, csak akkor pillantott fel k�v�ncsian amikor a l�ny csizm�j�t is leh�zta Kagome. Ott is feh�r k�t�st pillantott meg, majd hamarosan megl�thatta az �jabb jelet. M�r nem v�rzett.

- Mikor jelent meg rajta? – k�rdezte hidegen.

- Amikor f�r�dt�nk.

- Te l�ny, tudod mik ezek?

- Nem nagyon. �n arra tippeln�k, hogy megjel�lt�k valamihez. Vagy m�g ink�bb, mintha er� jelek t�rn�nek vissza a test�re.

- Ezt meg hogy �rted?

- H�t… - a l�ny elgondolkodott – P�ld�ul, ha a te er�det lepecs�teln�nk, ugyan �gy d�mon maradn�l, csak sokkal gyeng�bb lenn�l.

Mire Kagome befejezte a mondand�j�t, m�r a sebek �tk�t�z�s�vel is v�gzett.