B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

3. r�sz

M�g s�t�t volt, amikor Seya mag�hoz t�rt. H�rtelen �lt fel, erre a mellette �l� alak megmoccant. Ahogy k�rbe n�zett megnyugodott, hab�r sejtelme sem volt hogyan ker�lt ide. Nagy leveg�t vett, mire meglepetten r�j�tt, hogy m�g mi olyan furcsa sz�m�ra. Nem �rzett f�jdalmat, vagy f�radts�got.

-               K�l�n�s… - motyogta, mik�zben megtapogatta sebes�lt karj�t.

Maga mell�l ny�jt�z�s hangjait hallotta, majd a s�t�t sziluett megmozdult.

-               Mi olyan k�l�n�s?

-               Teljesen kipihentem magam – suttogta vissza a l�ny.

-               Remek, akkor v�gre itt hagyhatjuk a dr�ga �cs�m�ket.

-               Most azonnal? – lep�d�tt meg a n�.

-               Hai. – a d�mon felkelt, majd fel�breszttette Jakent �s Aunt is.

Rint finoman felemelte, majd a s�rk�nyl� h�t�ra tette. Sey�nak egyb�l szemet sz�rt milyen gyeng�den b�nik a kisl�nnyal a szellem.

-               Induljunk! – sz�lalt meg v�g�l Sesshoumaru, erre m�r Seyako is felt�p�szkodott.

-               Nem b�cs�zhatok el t�l�k? – k�rdezte a l�ny.

-               De, csak akkor egyed�l m�sz Misim�ba.

Nem maradt v�laszt�sa, h�t �tra keltek. �pp �gy, ahogy a k�vetkez� hat nap reggel�n is. Szerencs�j�kre nem t�rt�nt semmi, �tjuk nyugodt �s biztons�gos volt. Seya �s Rin hamar �sszebar�tkoztak. A hatodik nap d�lel�ttj�n �rte �ket a szemb�l k�zel�t� fut�r. Meg�ll�totta lov�t el�tt�k, mik�zben arc�ra �lt a d�bbenet:

-               H�t m�g is igaz! – suttogta maga el�, majd �sszeszedte mag�t – Sesshoumaru nagy�r, Ryohmaru-dono �zenet�t hozom neked! – �tadta a lepecs�telt levelet, majd a sz�ke haj� l�nyra pillantott – J� �jra l�tni Seyako Hime!

A lev�lb�l s�t�tt a boldogs�g, Seya is megkapta �tolvas�sra, mire kicsit megnyugodott. M�r kezdett agg�dni, hogy nem j�l oldotta fel a paradoxont, �s az id� l�nc �nmag�ba t�rt vissza, �gy ism�telve a m�r megt�rt�nt esem�nyeket. Esze �g�ban sem volt id�hurkot id�zni, hogy a v�gtelenig ugyan abban a csapt�ban teng�dj�n.

Ryohmaru l�nyeg�ben k�sz�nt�tte ur�t, �s �rdekl�d�tt vajon igaz-e a h�r, hogy Seya �letben van. Felsz�l�totta �ket, hogy amint tudnak, t�rjenek vissza Misim�ba, �s k�zben szinte sz�rnyaltak �r�sjelei a boldogs�gt�l.

-               Igen j�k az �szaki k�mek… - pislogott a szellem oldalra, ahogy a l�ny feln�zett a lev�lb�l.

-               Mint mindig! – a v�lasz sz�les mosolyba fulladt.

V�g�l vissza�zentek a fut�rral, hogy p�r napon bel�l meg�rkeznek.

Ezek ut�n m�r csak egy gond foglalkoztatta �ket. Se Sesshoumaru se Seyako nem tartotta helyesnek, hogy Rint bevigy�k az �szaki ter�letekre. Elv�gre Nyugat az m�s, legal�bb is sz�m�ra. Ennek f�j� b�cs� lett a v�ge, mik�zben a n� ezerszer megesk�d�tt, hogy amint tud, � is Nyugatra megy, azt�n Aun Jakennel �s Rinnel elt�nt a f�nyes �gen.

-               Hi�nyozni fog! – s�hajtott nagyot a l�ny, ahogy tov�bb indultak.

-               Igen.

K�t nap m�lva t�rt�nt. Forr� d�lel�tt volt, a nap szikr�zva �gette a f�ldet. Az �t a hossz� sz�razs�gt�l poros volt, oldalain a f� is s�rgulni kezdett. K�nyelmes temp�ban haladtak a kis kocsi�ton, mely p�r m�rf�lddel arr�bb majd a Misimai nagy�tra viszi r� �ket. Onnant�l l�pkedhetnek �szak �v� fennhat�s�ga alatt. De az m�g negyednapnyi j�r�sra volt.

Az �gi kir�ly ontotta meleg�t, a madarak daloltak, az �t k�t oldal�n �ll� erd� lombjai k�z�tt susogott a sz�l. Mindk�t utaz�nk m�lyen gondolataikba mer�lve l�pkedtek egy m�s mellett, hol a t�voli kanyarokat, hol a feh�r homokszemeket figyelt�k a l�buk el�tt. �gy t�nt, minden idilli, minden t�k�letes.

Sesshoumaru egyszer csak megtorpant, mire Seya is lassan meg �llt. Figyelte, ahogy a f�rfi szem�ld�kei �sszefutnak, majd arc�ra alig l�that� fesz�lts�g �l ki.

-               Mi az? – k�rdezte meglepetten.

-               Souhei… (felfegyverzett, harcos buddhista papok).

-               Ugyan mit keresnek itt? – lep�d�tt meg a l�ny.

Ahogy � eml�kezett egyetlen imah�z vagy templom sem volt a k�zel�kben. Csup�n egy apr� szent�ly, de az is csak a Misimai nagy�ton, messze t�l�k.

-               Te nem tudhatod – a f�rfi halv�ny mosolyra h�zta ajkait – a lerombolt Jed�b�l telep�ltek �t ide. Hatamat�nak (ter�leti �rnak) �rzik itt magukat a senki f�ldj�n.

-               �s ezt Suwatari-sama hagyja?

-               Ez most l�nyegtelen… - a d�mon felkapta a fej�t, �s a t�volba meredt – Add ide a fegyvereid �s a p�nc�lod!

-               Megbuggyant�l? Dehogy adom! – h�borodott fel a l�ny.

Megh�kkeni sem maradt ideje, a szellem kih�zta �v�b�l a katan�t �s a t�rt.

-               Sesshoumaru… - m�ltatlankodott felemelt hangon a l�ny.

-               Semmi kedvem ezekkel a nyomorultakkal harcolni. �s te is rosszul j�rn�l. A fegyvereidnek �s a p�nc�ljaidnak jakija van. Sug�rzik bel�l�k a d�moni energia. – a kutyaszellem leoldotta a l�ny v�ll�r�l a v�rtet, Seya m�g mindig nem mozdult – Kiv�telesen haszn�ld a fejed, �s amint tudod, r�zd le �ket. – ek�zben m�r a rejtett peng�t is kikapta a l�ny alkarv�rtj�b�l.

-               De Te hov� m�sz?

-               Kis ker�l�t teszek. Nincs kedvem �sszefutni vel�k. Te csak egy l�ny vagy, el fognak engedni.

-               K�sz a bizalmat. De mi van, ha nem?

-               Akkor megadom nekik azt az �r�met, hogy megpr�b�lhassanak bossz�t �llni rajtam Jed��rt… - a f�rfi elvigyorodott, mik�zben anyagi alakj�t megsz�ntette – A hakamatod engedd le, �s viselkedj �gy, mint egy �tlagos onna – azzal a Sesshoumarut rejt� szellemg�mb felr�ppent a leveg�be.

Seya m�g hossz� percekig b�mult ut�na, mik�zben egyetlen egy k�rd�st tudott megfogalmazni:

-               Mi van?

Hossz� elm�lked�s ut�n arra a meg�llap�t�sra jutott, hogy ezek bizony�ra azok a Jed� tartom�nybeli souheik akik, a d�monokon akarj�k megbosszulni a h�bor�ban elesett �rtatlan haland�k �let�t. A bossz� jogosnak t�nt, �m valahogy m�g is csak s�nt�tott. Seyako er�ltette elm�j�t, hogy az id�utaz�s alatt felgy�jt�tt inform�ci�kat �sszerakja e t�ren. Nem eml�tette Sesshoumarunak, de az alatt a neki p�r pillanatnak t�n� ugr�s sor�n � megtudott mindent, ami ehhez a korhoz kapcsol�dik, �s sz�m�ra fontos. Csak kicsit hom�lyos volt minden, ami a fej�be ker�lt �s k�zel sem olyan pontos, mint a val�s�g.

S�hajtva indult tov�bb az �ton, mik�zben figyelte a t�volba vesz� kanyarokat. Az erd�b�l egyszer csak m�sik kisebb utacska futott r� �v�re, �s m�g teljesen el sem �rte azt, mikor meg l�tta az onnan k�zel�t� szerzeteseket. Gyors pillant�ssal felm�rte �ket, kilencen voltak. El�l egy 30 �v k�r�li, borotv�lt fej�, j� k�p� f�rfi, gazdagon d�sz�tett kimon�ban, m�g�tte kettes�vel n�l�n�l fiatalabb gy�ngyf�z�rekkel felszerelkezett t�rsai. A vezet� kez�ben hossz� botot tartott, melynek tetej�n k�r alak jelent meg, benne egy lil�s ragyog� �kk�vel.

Seya meg�llt, �gy ahogy az illem tartotta �s m�lyen meghajolt. V�rta hogy a szerzetesek elhaladjanak mellette, de k�zben f�l szem�t rajtuk tartotta. Ahogy az �tkeresztez�d�shez �rtek, vezet�j�k int�s�re meg �lltak. A f�rfi v�gig m�rte a l�nyt, �that� pillant�sokat k�ldve fel� k�k szem�b�l. Azt�n furcsa gesztussal megbiccentette a fej�t, �s mutatta, hogy a l�ny mehet, amerre akar.

Seyako fel egyenesedett, majd kellemes s�t�l� temp�ban elindult. Nem n�zett h�tra, ahogy elhaladt mellett�k m�r �rezte, hogy valami nincs rendben. Meg pr�b�lt olvasni a vezet� szerzetes gondolataiban, �m elm�je valami k�l�n�s akad�lyba �tk�z�tt, mit�l kell� k�pen megd�bbent. Tudta, hogy rosszul csin�lta, a f�rfi gondolatait er�s v�delem vette k�rbe, �s m�r �rezte is az idegen behatol�st. A l�ny mag�ban k�romkodott, de nem �llt meg.

-               H�, te l�ny… - hallotta maga m�g�tt.

-               Hogy a Sou'unga lebegjen a fejetek felett… - motyogta maga el� Seya, azzal megfordult �rtatlan �br�zattal elmosolyodva – Hai?

-               Nem l�tt�l erre fel� egy nagy erej� youkait? – k�rdezte a k�kszem� f�rfi.

-               Nagy erej� youkait? – k�rdezett vissza tetetett meglepet�ssel a n�.

-               Azt. D�mont.

-               Gomen, Houshi-sama (szerzetes) – r�zta meg a fej�t Seya, meghajolt majd ism�t elindult.

-               �llj meg! – ki�ltott r� a f�rfi, a l�nynak mozdulni sem maradt ideje, h�rtelen a szerzetesekb�l �ll� gy�r� k�zep�n tal�lta mag�t.

�jabb hib�t v�tett, automatikusan kapott oldal�hoz, �m most a katana helyett csak a leveg�t markolta meg.

-               �rad bel�led egy szellem jakija, pedig bizony�ra hito (ember) vagy – l�pett el� a f�pap.

-               Bizony�ra t�vedsz uram. �n csak megf�radt utaz� vagyok, aki Misim�ba tart!

-               Fiatal n�k a te korodban nem utaznak erre fel� mag�nyosan.

-               Akkor �n vagyok a kiv�tel. Most ha megengedi… - Seyako �vatosan megpr�b�lt kicsusszanni a k�r�n k�v�lre.

-               Iie! Azt akarom, hogy mondd meg, hol van! – f�rmedt r� a szerzetes.

-               Micsoda? – k�rdezett cs�p�b�l vissza a l�ny.

-               A d�mon, akivel tal�lkozt�l. Napok �ta �rezz�k a k�zeled�s�t.

-               Nem tal�lkoztam semmilyen d�monnal! –szegte fel dacosan a fej�t a l�ny – „O, Sesshoumaru hogy a fene vinne el! Lel�pt�l az �sszes fegyveremmel, �n meg itt veszekedhetek ezzel a borotv�lt fej� barommal…” - soha nem kedvelte a papokat, ez m�g gyermek kor�ban bel�je r�gz�d�tt.

-               Ne hazudj te l�ny! �rad bel�led annak a youkainak az aur�ja, m�g a tied�t sem l�tom rendesen t�le!

Seya legsz�vesebben oda v�gta volna neki, hogy sz�lljon le az � aur�j�r�l �s foglalkozzon a saj�tj�val, de r�j�tt ezzel nagyban rontan� �gy sem f�nyes es�lyeit.

-               Eddig utaztam egy asszonnyal, de nekem nem �gy t�nt, hogy d�mon lenne… - jobb nem jutott esz�be, �m �gy n�zett ki, a csel bev�lt.

-               Merre ment?- harapott r� a csalira a f�rfi.

-               P�r m�rf�ldnyire innen, ha visszamennek ezen az �ton lesz egy le�gaz�s. Ott v�ltunk el.

-               Rem�lem igaz, amit mondasz…

-               Hanto! (igaz) – b�logatott hevesen a l�ny.

-               Isogi! (mozg�s) – ki�ltott r� t�rsaira, mire azok �jra kettes oszlopba fejl�dtek.

-               Sayonara! – hajolt meg Seya.

-               Sayonara! - v�laszolt a szerzetes, azzal elindultak abba az ir�nyba, ahonnan a l�ny j�tt.

Seyako temp�san gyalogolt tov�bb, lassan f�k k�z� kanyarodott az �tja. Ahogy m�lott az id�, �gy lett egyre furcs�bb minden. Az t�nt fel neki, hogy t�l nagy a csend. Egyszer m�r k�nytelen volt meg�llni inni, de k�zben folyamatosan v�rta Sesshoumaru felbukkan�s�t, �m a f�rfi v�ratott mag�ra. Lassan lesz�llt az este �s m�g semmi nyoma sem volt.

S�r� erd�n vezetett �t az �sv�ny, melyen haladt, �s az er�s�d� s�t�ts�gben egyre rosszabbul �rezte mag�t. Az els� csillagok felbukkantak az �gen, mikorra meg�rezte, hogy k�vetik. Nem volt benne biztos, csup�n az �szt�nei s�gt�k ezt neki. Egy percre sem lass�tott le, mik�zben gyan�ja er�s�d�tt.

Zajt hallott maga m�g�l, �s meg fordult. Rosszul tette, mire visszan�zett, m�r egy n� �llt el�tte. K�nny� ny�ri szokny�t viselt, egy k�zeli f�nak t�maszkodva n�zte a l�nyt. Seya megtorpant. P�r pillanatig egym�st m�regett�k, mire a d�monasszony megsz�lalt:

-               Ez �gy m�r nem is olyan j�… - s�hajtott nagyot – Jobban szeretem, ha �rzem, hogy f�lnek t�lem…

-               Akkor ma nincs szerencs�d! – �br�nd�totta ki a l�ny a szellemn�t, mire az kac�r mosollyal felemelte jobbj�t.

Ujjai k�z�tt z�ld red�s sz�l� levelek jelentek meg.

-               Haland� l�tedre nagyon sok energia van benned. Azt hiszem, ma este j�l fogok lakni.

-               �n ebben nem lenn�k olyan biztos!

Seyako az utols� pillanatban t�rt ki a penge �les levelek el�l, kecses, de f�jdalmas mozdulattal. Erre a n� m�sik kez�re is ilyen kis fegyvereket id�zett �s ell�tte �ket. A l�ny ezt m�r csak h�rtelen k�sz�tett pajzzsal tudta kiv�deni. De csak ekkor vette �szre, hogy az el�z� t�mad�s elporladt �s csillog� f�st kezd a levelek maradv�nyaib�l �ramlani. Az pedig pajzsa al� is besziv�rgott.

-               Altat� g�z… A fene… - kapta haorij�t sz�ja el� Seya, de addigra m�r nagy adagot bel�legzett.

-               Oyasumi nasai… - integetett fel� a d�monasszony, �s � csak tehetetlen�l megingott.

K�zdeni akart, �m feje elb�dult, tehetetlen�l el�re d�lt, de a f�ldet �r�st m�r meg sem �rezte. Minden els�t�tedett, azt�n utols� �bren marad�si k�s�rlet�re m�g l�tta a f�l� hajol� n� v�r�s szemeit.

-               Ma nagyon-nagyon j� napom van! – d�rzs�lte �ssze kezeit Sazuko, a youkai, ahogy eszm�letlen �ldozat�ra n�zett – Er�s �s tele van hatalmas energi�kkal!

K�zelebb s�t�lt a l�nyhoz, �s �sszefogott haj�n�l fogva felemelte. Annak m�g f�lig nyitva voltak a szemei, de azt�n megadta mag�t.

-               K�l�n�s, ennyit�l azonnal el kellett volna �julnia… - m�l�zott a n�, azt�n v�llat vont.

Visszaengedte a l�ny fej�t �s leguggolt mell�. A h�t�ra l�kte, majd jobban megn�zte az arc�t. Nem l�tott semmi k�l�n�set sem, csup�n a sz�ke haj volt nem oda ill�. �jra elvigyorodott, m�r �rezte a csontjaiban sz�t�rad� er�t.

-               J� �tv�gyat Sazuko! – sz�l�totta meg saj�t mag�t, majd a l�ny arca f�l� hajolt.

Lassan k�zeledett fel�, majd ajkait a l�ny�ra tette.  Azonnal meg�rezte a test�t el�nt� energia t�bbletet. K�r�l�tt�k f�nyes v�r�s er�t�r jelent meg, �s � boldogan sz�vta Seya energi�j�t. De nem �lvezhette sok�ig �j erej�t, h�rtelen er�s l�k�st �rzett, majd m�tereket h�tra sz�llt. Nyekkenve �rt f�ldet az �t por�ban, de abban a pillanatban talpon volt.

Meg kell hagyni meglep�d�tt, amikor megl�tta a l�nyt k�r�l�lel� v�kony halv�nyk�k f�ny r�teget. Olyannak t�nt, mintha a b�re vil�g�tana. K�zelebb ment hozz�, de mikor l�tta Seya m�g mindig alszik, b�trabban kezdte vizsg�lni a jelens�get.

A f�ny forr�sait hamar megtal�lta. A n� nyak�n k�k jel vibr�lt, �s egy m�sikat is �rzett, hab�r ruh�it�l nem l�tott. A k�t kis stigma folyamatosan �gett, azt�n a szellem onna meg�rezte a l�ny v�r�nek illat�t.

 - De hiszen nem sebeztem meg! – pislogott nagyokat.

�rz�kei h�rtelen m�k�d�sbe l�ptek, k�zeled�t jelezve neki. P�r pillanatig szimatolt �s figyelt, majd gyors mozdulattal v�ll�ra dobta az al�lt haland�t.

-               Egy taiyoukai… ennek is most kell j�nnie… - bosszankodott, majd gyors l�ptekkel elindult az erd� fel�.

Sesshoumaru sz�guldott az �jszak�ban. Egyenesen, nem n�zett se jobbra, se balra. �rezte t�rs�nak v�r�t a leveg�ben, �s minden d�moni erej�t kihaszn�lva r�p�lt a f�k felett. P�r percen bel�l el�rte azt a helyet, ahol a legintenz�vebben �rezte ezt a k�l�n�s, fej�be v�s�d�tt illatot. Villant egyet, majd alakot �ltve lesz�llt az �t por�ra.

Tekintete k�nnyed�n, m�g is alapos vizsg�lattal p�szt�zta v�gig a talajt. Hamar megtal�lta, amit keresett, ici-pici v�rcseppek egy horpad�sban. Ny�lv�n val� volt, hogy a lyuk att�l keletkezett, hogy ott valaki kem�nyen f�ldet fogott. Az illat �s a v�r pedig egy�rtelm�en Seyakot�l sz�rmaztak.

M�r �t k�zben meg�rezte egy m�sik youkai k�zels�g�t, most, hogy ide �rt m�r mindent tudott r�la. Nem t�l er�s asszony, egyed�l van. J�tszi k�nnyeds�ggel indult el a n� nyomain, be a s�r� f�k k�z�. Alig haladt p�r m�tert, a sz�l sz�m�ra undor�t� hanyou szagot sodort fel�.

-               M�r megint a nyavaly�s �cs�m! – morogta maga el�, azt�n, ahogy jobban meg�zlelte a leveg�t gonosz mosolyra h�zta sz�j�t – �s ma �jjel csak egy ningen!

Hirtelen k�t dolog kezdett k�zdeni fej�ben, v�g�l bosszankodva elvetette a tervet, mi szerint k�nny� szerrel meg�li Inuyash�t. De az napi balszerencs�je a felbukkan� alakok ter�n m�g nem �rt teljesen v�get. 

-               J�n valaki! – suttogta Miroku a s�t�tben.

-               B�jjunk el! – n�zett h�tra Sango, de bumer�ngja m�r k�szenl�tben volt.

-               A fene a bujk�l�sba… - morogta Inuyasha, mik�zben h�tra csapta fekete f�rtjeit.

-               Dozo… (k�rlek) – suttogta Kagome, mire mindannyian fedez�ket kerestek, �s csak onnan lestek ki.

Hamarosan egy furcsa alak jelent meg, ahogy sietve k�zeledett m�r l�tni lehetett, hogy cipel valamit. Azt�n, ahogy elhaladt, felismert�k, hogy az egy szellem n�, a v�ll�n pedig egy m�sik l�ny himb�l�zik.

-               Az nem a b�ty�d �tit�rsa volt? – k�rdezte a szerzetes Inuyash�r�l.

-               Ha most nem egy sz�nalmas emberi testben lenn�k, sz�vesen megmondan�m!

-               Mindegy. �gy sem tehet�nk semmit. Menj�nk! – sz�lt k�zbe Shippou, mik�zben nagyot �s�tott.

-               V�rjatok! – sz�lalt meg �jra Miroku.

-               M�g valaki j�n… - hegyezte a f�leit a kis r�kaszellem.

-               Ink�bb valakik! – helyesb�tett Sango.

�jra meglapultak, mik�zben kilenc �rny�kot v�ltek l�tni a f�k k�z�tt f�rg�n mozogni, majd azok is elt�ntek. Kis csapatunk egy�ntet�en fels�hajtott, majd lassan tov�bb indultak.

Folytat�s k�vetkezik…