B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

4. r�sz

-               Uh… - ny�gte Seya halkan, ahogy f�jdalmas lass�s�ggal felnyitotta szemeit.

-               Mi a f�szkes… - h�k�lt h�tra a d�monn�, aki eddig a nyak�n l�ktet� k�k kis jegyet tanulm�nyozta.

A haland� l�ny idegei �s izmai is egyb�l m�k�d�sbe l�ptek, �lt�ben cs�szott h�tr�bb, de ek�zben m�r felm�rte a terepet is. Hideg kis sziklahasad�kban volt, balra maga mellett l�tta a kij�ratot. Odakint ez�st�sen vil�g�tott a Hold. Azt�n, ahogy a tereppel v�gzett, �jra t�mad�j�ra n�zett.

- Hogy �zlett a vacsi? – k�rdezte kaj�n mosollyal.

- Kitart� egy vakarcs vagy. Eddig te vagy az els�, aki fel�bredt az �lomporomb�l!

- Gondolom, jutalom nem j�r �rte… - f�zte tov�bb Seyako, mik�zben a szikl�hoz lapulva felegyenesedett.

Nem maradt t�bb idej�k a besz�lget�sre, odakintr�l zajok sz�r�dtek be. A szellem asszony m�rgesen �sszeh�zta v�r�s szemeit.

-               Mit akar t�lem az a kutya… - szimatolt a leveg�be, mik�zben p�r l�p�st el�re ment, hogy kil�sson a reped�sen.

-               Ink�bb kit! – helyesb�tett Seya angyali mosollyal.

-               Ugyan kisl�ny azt ne mond, hogy… - a n� nem fejezhette be.

Hirtelen mozdulattal a mellkas�hoz kapott, mik�zben h�r�gni kezdett. Seyako kihaszn�lta az alkalmat, kirohant a ny�l�son, �s egyenesen bele futott egy emberbe. Megt�ntorodni sem tudott, a szerzetes elkapta, �s mag�hoz szor�totta.

-               Isogi! V�gezzetek vele! – hadon�szott botj�val, melyben a k� most lila f�nnyel �gett.

-               Hai!

-               Hai!

-               Hai! – visszhangzott minden ir�nyb�l, mire a papok el�re tartott�k kez�ket, benn�k a gy�ngyf�z�rrel.

Ahogy az imaf�z�rt megszor�tva k�rbe �llt�k a barlang kij�rat�t, odabentr�l sikoly hallatszott, majd megjelent a d�monn� is. Arc�r�l komoly f�jdalmakat lehetett leolvasni, alig b�rt meg�llni rogyadoz� l�bain. A szerzetesek azonnal k�r�l vett�k, majd fut�sb�l tiszt�t� lapokat sz�rtak r�. A lapok, ahogy az asszony b�r�hez �s ruh�j�hoz �rtek, sisteregni, feh�ren �gni kezdtek, mire � ism�t felsikoltott.

A vezet�, ki tov�bbra is szorosan tartotta Seyakot, el�re l�pett �s botj�val a k�nok k�zt verg�d� szellemalakra mutatott:

- Pusztulj youkai! – ord�totta vad l�ngokkal k�k szemeiben, mire botj�nak lila k�v�b�l f�ny csapott ki, feler�s�tve a hamarfan lapok erej�t.

A youkai onna teste hirtelen elt�nt, csak jakij�nak l�nye maradt feh�r �s lila t�zben �gve, melyb�l n�ha s�rga vill�mocsk�k csaptak ki. Hal�lsikolya sz�rny� �s megd�bbent� volt, de a jelens�g nem tartott sok�ig. A l�ngokb�l hamar m�r csak vill�dz� f�st maradt, mire a szerzetesek rizs sapk�ja al�l megk�nnyebb�lt s�haj sz�llt ki. Seya csak most n�zte meg �ket jobban. Mindannyian a szok�sos ruh�zatot viselt�k, barna �s fekete sz�nekben. H�tukon bambusz t�ska, fej�k�n a cs�csos rizssapka. Jobbjukon gy�ngysor, baljukban �les�tett bot. Csup�n vezet�j�k k�l�nb�z�tt t�l�k, k�k �s z�ld sz�n ruh�j�val, �s a kez�ben tartott lila k�ves bottal. 

- Hn… - Seya halkan kr�kogott egy kicsit, mire a f�rfi elengedte.

- Buddha �jra �sszevez�relte utunkat – biccentett az a n� fel�.

- Hai. Arigatou, hogy megmentett!

- K�teless�gem, hogy puszt�tsam a gonosz d�monokat, megv�dve ez�ltal embert�rsaim.

- H�t akkor �n menn�k is… - hajolt meg a l�ny. 

M�g j�l eml�kezett, mit mondott neki az energia tolvaj szellemn�, Sesshoumaru m�r bizonyosan nagyon k�zel van. De tudta, a f�rfi nem fogja megmutatni mag�t addig, am�g ezek a papok a k�zel�ben vannak. A l�ny lassan m�r kezdte is meg�rteni el�vigy�zatoss�g�t, most, hogy l�tta milyen f�lelmetes er�k birtokosai ezek a souhei-ek. �gy h�t min�l hamarabb meg akart szabadulni t�l�k.

-               Nem m�sz sehova! – fon�dtak bilincsk�nt csukl�j�ra er�s ujjak.

A n� idegesen k�rbe pislogott.

- M�rt hazudt�l nek�nk? – meredt r� a szerzetesek vezet�je.

- De h�t �n…

- Mi�rt hazudt�l nek�nk? Kid neked az a d�mon, akit rejtegetsz?

- De �n senkit sem rejtegetek! – a tettetett felh�borod�s semmit sem �rt.

- Tudjuk, hogy egy ez�sthaj� d�monnal utazt�l.

- Igen, m�r mondtam…

- Iie! Az a d�mon f�rfi volt…

Seyako sz�ja megr�ndult. „Oh, hogy menn�tek m�r a pokol fenek�re! Mi a fr�szt akartok t�lem? Szerintetek az orromra k�t�tte az az arrog�ns inuyoukai, hogy hova ment? Igaz, ha tudn�m, sem mondan�m meg, f�leg, hogy sejtem, m�r a k�zelben van!”

-               Te l�ny! Ne j�tssz a t�relmemmel! Hol van?

-               Erre t�bb dolgot is mondhatn�k… - motyogta az orra al� Seya, csak, hogy id�t nyerjen.

-               Mit mondasz? – f�rmedt r� a f�rfi, mik�zben a szerzetesek egyre k�zelebb j�ttek hozz�juk.

-               Csup�n annyit hogy erre k�t dolgot is mondhatok. Az egyik az, hogy nem tudom mir�l besz�l, de akkor �gy sem hagyna b�k�n. A m�sik meg az, hogy ha tudn�m, sem mondan�m el egy ilyen ostoba durva hitonak mint te! – a n� kir�ntotta csukl�j�t, �s h�tr�lni kezdett.

-               �gy l�tom onna, nagyon felv�gt�k a nyelved. �gy besz�lsz, mintha egy r�hes szellem jobb lenne n�lunk emberekn�l!

-               Ha m�r �gy r�k�rdezett; a nyom�ba sem �rtek! – a l�ny besz�lt, de k�zben szemei a menek�l�si �tvonalakat m�rlegelt�k – „Oh, a kamikhoz, hogy nincsen n�lam egy rozsd�s k�s sem!”

-               J�l van, akkor vel�nk j�ssz! – a f�rfi nem t�tov�zott, elkapta a n�la sokkal alacsonyabb k�nny� kis alakot, �s er�sen megragadta a derek�n�l fogva.

-               Nem megyek! Hallja! Eresszen el! – kezdett r�gkap�lni Seya, azt�n m�r csak m�rgesen �sszeh�zta csillog� k�k szemeit.

Egyszerre csak a szerzetes kez�ben a boton a k� ragyogni kezdett, majd kialudt. A l�ny r�m�lten h�rd�lt fel.

-               Minden spiritu�lis s�kon j�v� t�mad�st fel fog – k�z�lte a l�nnyal.

-               Nagyuram! Akkor elvissz�k ezt a l�nyt csalinak a szellemnek? – l�pett mell� egy fiatal, de Seyakon�l id�sebb fi�.

-               El. A youkai meg fog jelenni, ha val�ban �rdekli ez a l�ny. Ha meg nem… - nem fejezte be a mondatot, de �gy m�g jobb hat�st keltett vele

-               Na most m�r az�rt el�g legyen! – vis�tott fel a n� tekeregve – Azonnal eresszenek el! Nem megyek magukkal sehova!

-               Sikoltozz csak, legal�bb el�bb �rted j�n!

-               De nem j�n �rtem senki! �rtse m�r meg! Nem fog �rtem j�nni! – a l�ny kezdett p�nikolni.

Fegyverek �s szellemi ereje n�lk�l teljesen v�dtelen �s kiszolg�ltatott volt. �s val�ban, sehol nem �rezte Sesshoumaru k�zels�g�t, �sszezavart gondolatai k�z�tt az is felmer�lt, hogy tal�n a taiyoukai mag�ra hagyta. V�gleg.

-               Ha egy d�mon �s egy haland� egy�tt utazik, az eleve gyan�s. De t�bben �ll�tott�k, hogy l�tt�k, nagyon j�l meg�rtett�tek egym�st, s�t besz�lgettetek!

-               Hazudnak, csup�n egy ir�nyba utaztunk. � is �szakra tart, csak el kell int�znie valamit, az�rt maradt el!

-               De vissza fog j�nni, �s keresni fog t�ged! Csak messzir�l �rezt�k a jelenl�t�t, de bizony�ra nem k�z�ns�ges oni…

-               �rtse m�r meg, �rtem senki nem fog j�nni… - a l�ny hangja elf�lt a kiab�l�s v�g�re.

Sesshoumaru bent a f�k takar�s�ban lehunyta aranybarna szemeit. Nem mozdult, hallgatta a szerzetes �s a l�ny vit�j�t, fontolgatva a k�zbe l�p�st. �rezte, amikor Seyako a telekint�zist akarta haszn�lni, �s azt is �rezte, hogy nem siker�lt neki. Viszont nem akart a papok k�zel�be menni, �gy azonban cserbenhagyta volna a l�nyt.

-               Eressz el! Nem akarok veletek menni! – k�ts�g sz�lte k�nnyek s�s szaga terjengett a leveg�ben, mire az �rny alak a f�k k�z�tt megmoccant – Sesshoumaru-sama, seg�ts!!!

-               Sesshoumaru Nagy�r? – h�zta fel k�rd�n k�k szemeit a szerzetes.

-               Engedjetek el! – nagy leveg� – Sesshoumaru, Sesshoumaru…

A kutyaszellem feladta a v�v�d�st, az erd�b�l csak egy apr� zaj hallatszott. Mindenki arra kapta a fej�t, a hoshi elengedte a l�nyt, de k�zben m�r ruh�ja al� ny�jt. Abban a pillanatban elhaj�totta a kis szent arany t�rgyat, be egyenesen a s�r� fekete erd�be a hang forr�sa fel�. S�rga f�ny villant, ahogy az ereklye be�rt a sz�rke t�rzsek k�z�, majd robaj hallatszott �s porral kevert f�st emelkedett a leveg�be.

Ez sok�ig kavargott el�tt�k, mik�zben p�r halk l�p�s hallatszott. Azt�n lassan kivehet�v� v�lt egy f�rfi sziluettje, majd felt�nt ez�st haja, er�t sug�rz� testalkata, f�nyes v�rtje, mik�zben hideg szemeit az el�tte �ll�kra emelte.

-               Sesshoumaru… - ny�gte er�tlen�l Seya, szemeiben k�ny�rg�s �lt.

K�ny�rg�s tal�n, az�rt hogy ments�k meg, vagy az�rt hogy t�nj�n innen. Rettegett, ahogy a d�monasszony hal�lsikoly�ra gondolt.

A youkai hideg szil�rds�ggal n�zett a szerzetesekre, a t�mad�s ut�szele m�g lebegtette ez�st haj�t. Azt�n a fi�, akivel a vezet� el�z�leg besz�lgetett, hirtelen r�mutatott:

- Ez az a szellem, akit a mesterem Jed�ban nem tudott meg�ll�tani! – hangja jeges volt, �s bossz� szomjas.

Felismer�s gy�l�lt moraja futott v�gig a t�rsas�gon. J�l mondta Sesshoumaru, mindannyian a Jedo-i templom lesz�rmazottjai. Mestereiket, bar�taikat, �desap�kat vesztettek el abban a 15 �vvel ezel�tti h�bor�ban. Valakinek az egyszem�lyes bossz� hadj�rat�ban.

-               Ostoba youkai! – mordult r� a vezet� szerzetes – Most nem csak Jed��rt fizetsz meg. Ezt a l�nyt is bizony�ra elvar�zsoltad!

„N�z�pont k�rd�se!” – futott �t egy gondolat Seya fej�n, de azt�n ism�t az esem�nyekre figyelt.

Sesshoumaru hat�rozott, gyors l�ptekkel megindult fel�j�k. Egyenesen a l�nyt jelenleg botj�val sakkban tart� ningen fel�.

-               Nagyuram… - meredtek r� k�rd�n a fiatal papok.

-               Hai. Ennek a szellemnek az undor�t� aur�j�t nem k�ne hagyni k�rba veszni! – mutatott a kutyaszellemre botj�val.

A tanoncok fut�snak eredtek a d�mon fel�, mire Sesshoumaru meg�llt, �s szem�vel k�vette mozdulataikat.

- Hn… - h�zta el a sz�j�t, mikor felismerte a k�rt, melyet a papok alkottak.

Azok sebesen rohantak k�r�l�tte, mik�zben vezet�j�k Seyakora n�zett:

- Te meg addig nem m�sz sehova! – parancsolt r�, mire nyomat�k k�pen �ll�hoz nyomta a lila k�ves botot.

A l�nyt annyira lefoglalt�k az esem�nyek, hogy m�g tiltakozni is elfelejtett, �lt a f�ld�n �s figyelte a sz�d�lten sz�guld� alakokat. Arc�ra r�m�let �s agg�d�s �lt ki, amin a szerzetes elfintorodott, �s ink�bb embereire ford�totta figyelm�t. Azok �ppen egyes�vel felemelt�k gy�ngyf�z�rt tart� jobbjukat. A n� tudta, b�rmi is fog t�rt�nni, Sesshoumarun a f�jdalom legkisebb jel�t sem fogja �szlelni. M�g is rettegett, ahogy a folytat�sra gondolt.

Ahogy a nyolcadik ember is felemelte jobbj�t, furcsa r�zk�d�s keletkezett, majd a l�thatatlan, csup�n �rezhet� jelens�g k�rbe vette a d�mont. Minden pont ugyan olyan volt, ugyan �gy j�rtak el, mint az el�z� szellemn�l. A k�vetkez� pillanatban tiszt�t� lapok sz�lltak a leveg�ben, majd tapadtak r� a f�rfi pr�mj�re, haorij�ra, v�rtj�re, nadr�gj�ra.

-               Tesse o youkai! (T�nj el d�mon)- ki�ltotta a pap, Sesshoumaru fel� ford�tva botj�t.

Azon a k�, vak�t�an f�nyleni kezdett, egy pillanatra elvak�tva az emberek szem�t. Bel�le lila vill�mocsk�k �radtak, r�kapcsol�dva �s feler�s�tve a szent pap�rokat. A d�mon csak n�m�n �llt. V�ratlanul hatalmas robban�s t�madt, a lila f�ny sz�t�radt azon a helyen, ahol a taiyoukai v�rt eddig. F�ld �s por emelkedett a leveg�be.

-               Sesshoumaru… - Seya szemei elkerekedtek r�m�let�ben. 

Ek�zben Inuyasha �s kiscsapata a csatazaj fel� k�zeledtek.  Kagome �s Sango az �tv�ltozott nekon, Kirar�n lovagoltak, m�g a fi�k, Inuyasha �s Miroku futva igyekeztek az �ton, melyen el�tt�k Sey�t cipelte v�gig a d�monasszony.

-               Mi volt az? – kapta a fej�t, az �gbe sz�k� vak�t� f�ny fel� Kagome.

-               A szerzetesek, akiket l�ttunk az erd�ben meg a faluban. Harcolnak! – v�laszolta neki Miroku tov�bbra sem lass�tva.

-               Inuyasha… �n nem vagyok feln�tt, de… - Shippou a fekete haj� fi� v�ll�ra ugrott – l�ttuk Seyako-chant, �s �n… mintha…

-               Ny�gd m�r ki, Shippou! – rivallt r� a fi�.

-               �n mintha Sesshoumaru szag�t �rezn�m…

-               Logikus �sszef�gg�s! – vonta le a tanuls�got Sango.

-               Csak hagyjuk, hogy azok az ostoba emberek megpr�b�ljanak megid�zni valami sz�nalmas var�zslatot. Sesshoumaru k�nnyed�n f�lre dobja! – n�zett t�rsaira a most emberi testben l�v� hanyou. 

A robban�s keltette sz�l sok�ig kavarta a leveg�be ker�lt f�ldet �s port, �gy a v�rakoz�s percei elviselhetetlen�l hossz�ra ny�ltak Seyako sz�m�ra. M�g f�lni is elfelejtett, csak rend�thetetlen�l b�mult a sz�rke semmibe. Azt�n egy fuvallat, �s a d�mon �jra l�that�v� v�lt.

Egyenesen �llt, �pp �gy, ahogy az �t �rt t�mad�s el�tt. Semmi nem l�tszott rajta, csup�n arany szemeiben t�kr�z�d�tt a sz�nalom, melyet ezen emberek ir�nt �rzett. R�m�lt moraj futott v�gig a szerzeteseken. A youkai ism�t elindult fel�j�k.

-               M�g mindig �l! – suttogta az egyik pap.

-               Ne habozzatok! – utas�totta �ket vezet�j�k, mire b�lintottak – �ll�ts�tok meg!

-               Hai! – a szerzetesek ism�t fut�snak eredtek.

Sebesen mozg� k�rt alkottak, k�vetve a d�mon halad�s�t, majd egyszerre �lltak meg. Felki�ltottak, mire feh�r f�nyl� gy�r� jelent meg a f�ld�n, k�zt�k �s a d�mon k�z�tt. Az gyorsan sz�k�lni kezdett, m�g nem meg�ll�sra k�nyszer�ttette a kutyaszellemet. Ahogy felvette legkisebb form�j�t, a gy�r� f�nyes k�k l�ngokkal �gni kezdett. K�r�l�tte lassan energia mez� alakult ki, ami szint�n sz�k�lni pr�b�lt, r�fesz�lve ez�ltal a youkai test�re. Ahol a k�t aura tal�lkozott, villan�sok, sisterg� f�nyjelens�gek keletkeztek.

A f� szerzetes el�re l�pett, kez�ben megp�rgette a botot, melyet most k�l�n�s f�ny lengett k�rbe. Azt�n fegyver�t kem�nyen a f�ldbe v�gta.

- T�nj el youkai! – kiab�lta szok�sos csata ki�lt�s�t.

A botot remeg� spiritu�lis energia j�rta �t, majd a lila k� l�ktetni kezdett, �s f�nysugarak t�rtek ki bel�le. Azok �rv�nyt alkottak, mik egyenesen a d�monnak csap�dtak.

Seya l�tta, hogy a szellem szem�ld�kei megr�ndulnak, mik�zben arc�ra az elt�k�lt akar�s k�szik fel. Lass� mozdulattal az �v�ben l�g� kardok fel� ny�lt, majd keze r�kulcsol�dott a Toukijin markolat�ra. K�r�l�tte a leveg� elhom�lyosodott, szinte v�gni lehetne a botb�l �rad� hatalmas er�t.

-               �des kamik… - a l�ny lassan remegni kezdett �lt�ben, s�t libab�r�s lett, ahogy �t is megcir�gatta a pap spiritu�lis ereje.

-               Haaa… - ki�ltott fel a hoshi, kiny�jtott mutat� �s k�z�ps� ujj�val a k� fel� mutatott, mire abb�l kavarg� lila �s feh�r f�nyek buktak ki.

K�r�ket alkottak, majd a d�mon teste k�r� fon�dtak. Seya l�tta, ahogy a kis k�k �s s�rga vill�ml�sok egyre jobban feler�s�dnek a kutyaszellem teste k�r�l, pr�b�lva bontani jakij�t. �m a f�rfi arc�n nyoma sem volt f�jdalomnak, ink�bb, mintha lassan m�rgesedni kezdene. Egyszerre csak eddig hideg arany szemei v�rpirosba futottak �t, mire a szerzetesek d�bbenten felh�rd�ltek.

Sesshoumaru teste v�ltozni kezdett, tork�b�l m�ly morg�s t�rt el�, ahogy v�r�s szemeit az �gre emelve v�rta hogy �talakuljon. Arca ny�lni kezdett, fogai lassan n�ttek sz�j�ban, m�gnem m�r nem tudta elrejteni �ket. M�regcs�kjai hull�mosak lettek, �sszetorzultak, mik�zben haj�t �s ruh�j�t az elemi sz�l a magasba emelte.

-               Megmutatja az igazi alakj�t – �sszegezte a vezet� szerzetes, mik�zben pillant�s�t le nem vette a d�monr�l.

Sesshoumaru f�lelmetes �s r�miszt� volt. Seyako hideg ver�t�kben �szott, ahogy figyelte a v�r�s f�nnyel k�r�l�lelt d�ht�l remeg� alakot. Az eddig oly gy�ny�r� arc most megrettentette, a sz�p mindig f�nyes ez�st haj most nem puh�n omlott a f�rfi v�llaira, m�r m�snak hatott, elvesztette eddigi ez�st�s f�ny�t, imm�ron ink�bb csak h�feh�r volt. A szellem homlok�n szembet�n� lett a k�k f�lhold, eddig azt mindig frufruja rejtette, most hogy jakij�nak szel�t�l f�lre lebegett, furcs�nak t�nt. A l�ny �gy �rezte, kezdi meg�rezni, milyen retteg�st �lhetett �t Jed�, amikor egy ilyen erej� szellem r�t�rt. �s tudta, ez m�g csak nem is a v�gleges, teljes d�moni alakja a f�rfinek.

A lassan �v�lt�ss� er�s�d� morg�sban a taiyoukai maga el� emelte jobbj�t, elengedve a Toukijin markolat�t. Ujjai megvastagodtak, karmai m�g nagyobbra n�ttek, mik�zben m�regcs�kos karj�n l�ktetve kidudorodtak az erek.

A bot keltette �rv�nyek �s a szellemet eddig k�r�l�lel� v�r�s f�ny hirtelen elt�nt. Egy pillanatra viharos sz�l futott v�gig a t�jon, majd a f�rfi alakj�b�l az �g fel� t�r� r�zsasz�n t�lcs�r csapott ki, teljesen mag�ba nyelve a d�mont. A f�nyek �rv�nylettek, belsej�kben lassan v�r�s k�d ereszkedett Sesshoumaru szemeire. Veszetten morgott, �rezte hatalmas, r�g nem haszn�lt erej�t. S�t�t �nje ord�tott, hogy szabad�tsa �jra ezt az er�t a vil�gra. �m a f�rfi nem akarta v�gig vinni a v�ltoz�st.

L�ktet�s futott v�gig az erd�n. Olyan, mint egy sz�v dobban�sa, csak er�sebb, els�pr�bb. A szerzetes arc�ra r�m�lt megd�bben�s �lt ki, karja libab�r�z�tt. Botj�ban a k� h�rtelen milli�nyi szil�nkra t�r�tt sz�t, mik�zben t�rasain�l a gy�ngyf�z�rek sz�tszakadtak �s szemeik koppanva gurultak el a f�ld�n. V�r�s robban�s lett az eddig �rv�nyl� r�zsasz�n jakib�l, ami mindenkit els�p�rt �s led�nt�tt a l�b�r�l. Seya r�m�lten cs�szott h�tra �lt�ben, ahogy mell� rogyott a souhei sensei. A f�rfi arca verejt�kben �szott, rizssapk�ja elsz�llt. K�k szemei remegtek, szembogara icipicire sz�k�lt.

-               Micsoda er�… - suttogta maga el� b�mulva.

Az erd�ben csend lett. Sesshoumaru n�m�n, hideg tekintettel, emberi alakj�ban �llt ugyan ott, ahol az �tv�ltoz�s el�tt. M�g�tte m�ly �rok h�z�dott, messze utat nyitva a f�k k�z�tt. Seyako �szre sem vette, hogy az �r�m megk�nnyebb�lt k�nnyei kezdenek csillogni szemeiben, mik�zben lassan megpr�b�l l�bra �llni �s el�re indul.

P�r l�p�s ut�n azt�n m�r kezdett er�t �rezni v�gtagjaiban. Eg�szen k�zel ment a f�rfihez, mellkasa el�tt �k�lbe szor�tott remeg� k�zzel �llt meg el�tte. Nem lehetett eld�nteni, hogy d�h�sen vagy megk�nnyebb�lten n�z a szellemre.

-               Te… te ostoba… - hangja rekedt volt �s remeg�, m�g nem hirtelen elv�konyodva feler�s�d�tt – �n �gy f�ltettelek!

Fel sem fogta, mit tesz, a f�rfi nyak�ba borult. Egyik kez�t a v�ll�ra tette, m�g m�sikkal k�t t�ske k�z�tt megmarkolta a d�mon v�rtj�t. Gy�m�nt f�ny� pici cseppek indultak lefel� s�padt, feh�r arc�n. A szellem nem mozdult, csak lepillantotta a l�nyra, v�rta hogy az megnyugodjon.

A k�nnyek v�gig g�rd�ltek a n� arc�n, majd koppanva a p�nc�lra hullottak �s ott folytatt�k �tjukat lefel�. „S�r” – gondolta Sesshoumaru – „�rtem s�r…” Nem mozdult, csak n�zte Seya �sszeszor�tott szemeit, remeg� sz�j�t. Nem �rtette ezt az eg�szet, m�g is, az�rt valahol m�lyen boldog volt. Eddig sosem s�rt ��rte senki, maximum miatta.

Inuyasha, Sango, Miroku �s Kagome csendben �lltak a f�k takar�s�ban. N�m�n figyelt�k az esem�nyeket, szinte nem is akartak hinni szemeiknek. A hanyou m�g �gy emberk�nt is vicsorgott, ahogy b�tyja hatalmas erej�t figyelte. Azt�n a por el�lt�vel megpillantott�k Seyakot is. Meglep�dtek, amikor a l�ny a szellem nyak�ba borult, l�tt�k hogy s�r.

-               �n �gy f�ltettelek… - hallott�k t�volr�l.

Mindannyian �sszen�ztek.

Azt�n Sesshoumaru lassan h�tra l�pett egyet, mire a l�ny kezei elengedt�k �t. Seya m�g mindig nem n�zett r�, hab�r m�r lehunyt szemh�jai al�l nem folytak k�nnyek. Jobbj�t m�g maga el�tt tartotta, igaz m�r �k�lbe szor�tott keze nem remegett.

-               Menj�nk! – a taiyoukai hangja hideg volt, �rzelemnek szikr�ja sem volt benne.

Inuyash��k akaratlanul megr�ndultak ett�l a hangt�l.

-               Hai! – nyelt nagyot a l�ny, ruh�ja ujj�val let�r�lte k�nnyeit majd indult volna, de valaki elkapta a kez�t.

-               V�rj! De h�t tudod hogy az egy szellem! – n�zett r� �r�lt zavarral szemeiben a szerzetesek vezet�je – Nem olyasvalaki, akivel egy embernek utaznia kellene!

-               Engedj el! – t�pte ki mag�t a l�ny a szor�t�sb�l, majd a kutyaszellem ut�n indult.

-               Ne csin�ld! – ki�ltott ut�na a pap – Az emberek �s a szellemek k�t k�l�nb�z� vil�gban l�teznek! Soha nem leszel k�pes hozz� tartozni!

Seya lelass�tott, majd meg�llt, de nem n�zett h�tra.

-               Mindezzel tiszt�ban vagyok, �s azt is tudom, hogy ez az akad�ly �r�kk� ott lesz a fajt�ink k�z�tt. Azt is tudom, hogy ha meghalok, � ism�t elfelejt… De mivel ember vagyok, nem tudok �gy parancsolni az �rz�seimnek, mint �, �s addig azt fogom k�v�nni, hogy vele lehessek… - a l�ny tov�bb indult, majd futni kezdett, hogy be�rje a m�r messze elt�volod� alakot.

-               Mi�rt? – k�rdezte mag�t�l a szerzetes, ahogy a t�volod�k ut�n pillantott – Mi�rt? 

Folytat�s k�vetkezik…