B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

5. r�sz

-                Hihetetlen, nem? – k�rdezte Miroku Inuyash�t�l, akik szint�n a k�t hom�lyba vesz� alak ut�n tekintettek.

-                Az! – v�laszolt helyette Kagome.

-                Nem hittem, hogy Sesshoumarunak ennyi kis titka van… - a hanyou elh�zta a sz�j�t, de k�zben a lassan virrad� eget k�mlelte a f�k lombjai k�z�tt.

-                Azt hittem, minden d�mon ugyanolyan. Sz�vtelen, k�ny�r�letlen, �rz�ketlen… Most m�g is, azt hiszem, elbizonytalanodtam… - Sango ujjaival a Csontt�r� egyik szalagj�val j�tszott.

-                Igaz�n k�v�ncsi vagyok Sesshoumaru igazi �nj�re! – mondta ki azt, amire mindannyian gondoltak, Kagome.

-                Val�ban. Meglepett. – Inuyash�nak is egyet kellett �rtenie vele – Lassan m�r b�nom, hogy elsz�rtam azt az egy es�lyt…

-                Milyen es�lyt? – k�rdezt�k egyszerre k�v�ncsian t�rsai.

A fi� v�rt, mik�zben a nap lassan kelni kezdett. Az els� f�nyekkel azt�n az � alakjai is felragyogott, haja kifeh�redett, karmai visszan�ttek, �s megjelent a k�t kis kutyaf�l a fej�n. El�gedetten elvigyorodott, majd bar�taira n�zett.

- Azt hiszem 50 �ve lehetett. Vagy m�r t�bb is. Akkor t�jt tal�lkoztam Kikyouval. �zenet j�tt a Nyugati Ter�letek Ur�t�l, nekem… - a t�bbiek kiss� �rtetlen�l n�ztek r� – Sesshoumaru Nyugat v�delm�ben harcba sz�l�totta a Tessaig�t…

- Micsoda? – pislogott nagyokat Shippou.

- De h�t m�g akkor nem is volt n�lad a Szent Kard? – hebegte Kagome is.

- Tudom. M�g is, a b�ty�m azt akarta, hogy az oldal�n harcoljak ap�nk f�ldjei�rt - a f�lszellem elfordult.

- Te pedig megtagadtad… - folytatta helyette Miroku.

- F�ltem, �gy gondoltam biztosan belehalok, ha d�monok k�z� megyek.

- Lassan �rthet�, hogy m�rt gy�l�l ennyire t�ged. Biztos b�ntotta a b�szkes�g�t, hogy te visszautas�tottad – n�zett a fi�ra komolyan Kagome.

P�r pillanatra mindenki gondolataiba mer�lt, majd a hanyou megunta �s elindult. A t�bbiek k�vett�k, �s lassan elt�ntek a hajnalod� erd� f�i k�z�tt.

N�m�n gyalogoltak, mik�zben k�r�l�tt�k a fekete hom�ly lassan oszlani kezdett. A l�ny m�terekkel le volt maradva az el�tte halad� f�rfit�l, �m elf�radt a fut�sban, csak rem�lte hogy a d�mon bev�rja majd. Mindketten gondolataikba voltak m�lyedve, ki-ki a maga m�dj�n em�sztette az elm�lt nap �s �jjel esem�nyeit. A dereng�s lassan k�szott be az erd� f�i k�z�, mire halkan neki kezdtek reggeli daluknak a rig�k.

M�r messze maguk m�g�tt hagyt�k a barlangot, a szerzeteseket �s mindent, mikor Sesshoumaru tompa puffan�st hallott maga m�g�l. H�tra pillantott, azt�n m�r h�tra is fordult. �rtetlen�l meredt a m�g�tte p�r m�ternyire az �ton fekv� alakra. Azt�n s�hajtva vissza ment hozz�, �s lehajolt mell�.

„Elaludt?” – csod�lkozott mag�ban – „V�rjunk csak!” - a leveg�be szimatolt, majd s�r�n pislogva elnyomott egy t�sszent�st, mik�zben mutat� ujj�t v�gig h�zta a l�ny ruh�j�n – „�lompor. F�j!” – kicsit megr�zta a fej�t, hogy orra szabaduljon ett�l az ingerl� szagt�l.

Fel�ltette a l�nyt, majd �vatosan elh�zta tincsei a nyak�b�l. A kis k�k stigma halv�nyan pulz�lt, majd egyre ritk�bban �s gyeng�bben, v�g�l teljesen elhalv�nyult.

„Gondoltam. Val�ban az ereje lehet ezekkel lepecs�telve. Visszahozta �t am�g kellett. De m�g nem el�g er�s…” – �lbe kapta az ernyedt testet �s fel�llt vele. – „Legjobb lesz, ha hagyom pihenni… Ha visszaer�s�dik csak mag�hoz t�r…” – Sesshoumaru r��r�sen elindult az �ton, tov�bb egyenesen amerre eredetileg sz�nd�kozott.

P�r �ra telt el �gy, tal�n ha m�sf�l, mikor Seyako gyomr�nak k�vetel�z� korg�s�ra �bredt. Ny�g�sen fordult a m�sik oldal�ra, de ott bele �tk�z�tt valamibe, ami azt�n z�r�gve elborult. Csukott szemmel ny�jt�zott egyet, majd laposakat pislogva fel�lt.

Egyed�l volt egy foly� partj�n, �s az � p�nc�lja �s fegyverei fek�dtek el�rvultan a f�be. Meglepetten k�rbe pislogott, de nem t�vedett val�ban egyed�l volt.

- Sesshoumaru? – k�rdezte az �ress�gt�l, mik�zben fel�llt.

Szell� futott v�gig a v�zparton, majd a f�k koron�ja fel�l ez�stf�ny� g�mb r�ppent el a l�ny el�tt. Egy villan�ssal alakot �lt�tt, majd a szellem �rdekl�dve a n�re n�zett.

-                M�r azt hittem itt hagyt�l! – s�hajtott nagyot Seya.

-                Ha az lenne a c�lom m�r r�gen megtettem volna! – v�laszolta a f�rfi – Minden esetre tudod, hogy m�r csak m�terek v�lasztanak el az �szaki fennhat�s�gt�l?

-                Micsoda? M�r ott lenn�nk? – lep�d�tt meg a n�.

-                Hai. K�t nap m�lva m�r Misim�ban lesz�nk.

-                Oh… - a l�ny elfordult, majd s�hajtva szedel�zk�dni kezdett – H�t akkor induljunk…

-                M�r j�l vagy? – �rdekl�d�tt a youkai.

-                Azt hiszem igen…

Seya pr�b�lt nem korg� has�ra gondolni, ez egy id�ben �ssze is j�tt, amikor el�rt�k a hat�rk�veket. Ekkor az �js�get gyomr�ban ink�bb szorongat�, k�l�n�s �rz�s v�ltotta fel. M�g is t�lzottan ismer�snek hatott. Azt�n d�lut�n telep�l�s k�rvonalait pillantott�k meg.

-                Menj, szerez magadnak �telt! – �lt meg a d�mon, mik�zben Seyakora n�zett.

-                Yoi, arigatou! – b�lintott a l�ny, majd mosolyogva elindult a falu fel�.

�rezte, hogy Sesshoumaru ott marad ahol elv�ltak, �gy h�t gyorsabban kezdett l�pkedni, hogy ne kelljen megv�rakoztatnia a szellemet.

A faluban viszont k�l�n�s bonyodalmat okozott. R�gebben t�bbsz�r is j�rt itt, ismert innen p�r embert, viszont most �ppen az �szaki Hat�rv�d�k egy csapata �llom�sozott itt, k�zt�k a l�ny egy r�gi bajt�rs�val. Mikor megl�tt�k egym�st mindketten elbizonytalanodtak. A f�rfi el�sz�r nem akart hinni a szem�nek, ut�n pedig meg akart bizonyosodni r�la, hogy akit l�t val�ban az a Seyako Yatsuha akit, � ismert. Ennek kisebb harc lett a v�ge, �m a bizonyoss�g v�tel ut�n boldogan �lelt�k �t ism�t egym�st. Seya rengeteg ennival�t kapott, s�t m�g miut�n j�llakott m�g akkor is k�n�lgatt�k.

Viszont a tal�lkoz�s t�bb dologra is j� volt, hiszen rettent�en sok inform�ci�t megtudott. Megtudta, hogy Ryohmaru is hamarosan �jra a palot�ban lesz, csak haza ugrott Nyugatra, miut�n ura helyett minden �vben elj�tt eddig. Valamint megtudta, hogy h�r�k megel�zte �ket, a Nobunag�k l�zban vannak, most hogy Nyugat Ura 15 �v ut�n ism�t Misim�ba tart. S�t bevallotta, hogy � is hallotta azt a pletyk�t, miszerint a taiyoukaival egy l�ny utazik, aki kik�p�tt m�sa a 15 �ve halott hercegn�nek.

-                Ez a pletyka m�r nem csak Misim�t �rte el, m�r a palot�ba is feljutott. Aya Hime teljesen meg van zavarodva, mik�zben a n�p azt suttogja a Nyugati �r addig nem nyugodhatott am�g… - A d�mon zavartan elhallgatott.

Ahogy Seya k�rbe n�zett a falu f�n�k h�z�ban �l�k k�zt zavart pislog�st v�lt felfedezni. A katon�k t�volabb v�ltottak cinkos pillant�sokat, m�g vezet�j�k pr�b�lta ker�lni a vele szemben �l� n� tekintet�t.

-                Am�g? – a l�ny el�re hajolt �s meg�rintette a d�mon karj�t.

-                Nem mondhatom. Fels�g�rul�s lenne, Hime!

-                Tudod, hogy gy�l�l�m, ha �gy sz�l�tasz! – futottak �ssze a l�ny szem�ld�kei – Parancsolom, hogy folytasd! De… jobban szeretn�m, ha �gy tudn�nk besz�lgetni, mint k�t r�gi j� bar�t!

-                Seya-san… - l�gyult meg a harcedzett f�rfi� pillant�sa – De �n miattad nem akarom mondani…

-                Dozo…

-                H�t legyen, minden akkor kezd�d�tt, a pletyka is r�latok – a f�rfi megakadt majd az els� sz�lon kezdte folytatni a t�rt�netet - amikor a Nyugati Nagy�r megtudta temet�s megy a parton – Seya figyelt, hab�r nem �rtette mi�rt ny�lnak ilyen messzire a t�rt�net gy�kerei.

- �rj�ng�tt �s ord�tott mi megsz�lalni sem b�rtunk a retteg�st�l. A k�vetkez� pillanatban egy v�rhegynyi d�mon kutya �llt el�tt�nk, majd �v�ltve eliramodott. Nem b�rtuk utol �rni, �tv�gtatott a Tartom�nyon, majd egymaga eltiporta az eg�sz frontot. �tt�rt a Kvant� hat�r�n, �s �k sem tudt�k meg�ll�tani. Mire Jed�hoz �rt�nk – az eg�sz �szaki �s Nyugati Sereg - m�r meg volt tiszt�tva a terep nek�nk. Legal�bb is halottakkal kirakott �t vezetett a Jed�i palot�hoz, igaz megk�zd�tt�nk mi is az�rt hogy oda �rj�nk. Akkor m�r mindennek v�ge volt. A v�ros, minden romokban hevert, mellette Meruseno hatalmas d�gje fek�dt. Sz�tt�pte, annyira hogy alig lehetett felismerni.

- �des kamik… - Seya m�r a kezeit t�rdelte, hiszen lassan �rteni kezdte. Amit eddig az � fant�zi�ja elk�pzelt a hal�la ut�ni esem�nyekr�l k�zel sem voltak ilyen borzalmasak, �s k�zel sem voltak ilyen �rthetetlenek. M�r maga is sejtette honnan eredhet a sz�besz�d.   

- Ryohmaru mert csak a k�zel�be menni, mi mindny�jan a v�rosfalak romjain k�v�l maradtunk. Egy pillanatig �gy t�nt vele is v�gez. – az eml�k borzalma ki�lt a katona arc�ra - Tiszta v�r volt a pof�ja, de a szemei… Megt�rtnek t�nt, ahogy r�nk n�zett. Azt�n ny�sz�tett m�g egyet �s visszav�ltozott. Ahogy k�rbe n�zett �rtetlens�g �lt az arc�n. Ruh�ja darabokban l�gott, semmi f��ri nem maradt benne. Ryohmaru-dono le�t�tte. Visszavitte Nyugatra, hab�r mindannyian azt hitt�k meghal az �ton. Annyi sebet m�g senkin nem l�ttam, pedig j� p�r csat�t megv�vtam. Nem is csoda, egyed�l g�zolt �t a Kvant� teljes hadsereg�n. Hetekig nem t�rt mag�hoz, azt�n azut�n is minden olyan furcsa lett…

- Elfelejtett mindent… - s�hajtott nagyot Seya a t�rt�ntet v�g�n.

- Igen. Tal�n ez a legnagyobb el�nye youkainak lenni, kit�rl�d ami f�j, eltemeted �gyhogy soha ne l�sd viszont… Igaz csak egy szikra kell…

- �s robban – fejezte be helyette a n� – Most pedig visszat�rhetn�nk a jelen k�r�lm�nyeihez. Hamarosan indulnom kell – Seyako mindenk�ppen hallani akarta mire sz�m�that.

A szellem elford�totta bord� tekintet�t, mik�zben sz�rakozottan h�tra dobta hull�mos barna f�rtjeit v�llp�nc�lja felett.

- A n�p, az emberek akik Misim�ban �lnek. H�snek tartanak titeket, t�ged �r�kk� csak a Him�nek emlegetnek… A Hercegn�nek… Sesshoumaru pedig majd hogy nem n�lad is h�resebb lett. A Kvant�ban pedig egyenesen rettegett. Ha � nincs nagyon sokan meghaltak, volna abban a h�bor�ban a mijeink k�z�l. De m�g �gy is, hogy az asszonyok miattatok nem gy�szolt�k fiaikat, uraikat… Hogy helyett�k v�vta meg a h�bor�t… - a d�mon zavartan pislogott p�rat - ismered a n�p sz�j�t…

- Nem, nem ismerem. K�rlek, most m�r mond a l�nyeget… - „Nem mintha nem tudn�m mire akarsz kilyukadni!” – s�hajtott nagyot a l�ny.

- Rendben Hime… - a d�mon idegesen felemelkedett – Mindenki hallotta a pletyk�t miszerint k�zted �s a Nyugati Nagy�r k�z�tt t�bb volt, mint szolga-�r, haland�-ember vagy csak egy bar�ti kapcsolatban…Azt rebesgett�k, a kisebbik hercegn�, m�rmint te, sokkal jobban �rdekelte a nagy kutyaszellemet… �s ez mindent megmagyar�zott volna, hiszen a mai napig �rthetetlen Sesshoumaru nagy�r viselked�s…

- �rdekes… - h�zta el a sz�j�t Seyako.

- Az. H�t ebb�l k�vetkezik, hogy miut�n Nyugat hercege elt�nt 15 �vre, s ut�na veled t�r vissza �jra elindul az emberek fant�zi�ja. Meggy�z�d�s�k, hogy Sesshoumaru hozott vissza t�ged a hal�lb�l… Az�rt mert…

- Ki ne mond! – f�rmedt r� a l�ny, majd � is felemelkedett – K�sz�n�m, eleget hallottam.

- Seya-san, tudod hogy mi…

- Igen? – a l�ny m�r t�vozt�ban fordult vissza.

- A Test�rs�g m�g mindig h�s�ges hozz�d… �s ha azon m�lik, meghalunk a becs�leted�rt…

- Az�rt ugyan felesleges lenne… - legyintett egyet a n� – Minden esetre ezeket tudnom kellett. Most m�r minden csak azon m�lik, hogy a Nobunag�k foglalkoznak-e ezzel az ostobas�ggal… vagy t�l nagy lesz az �r�m ahhoz hogy ilyenekkel b�bel�djenek…

- A legjobbakat k�v�nom hercegn�! �s rem�lem, miel�bb l�tjuk egym�st! – a katona m�lyen meghajolt.

- Ha a dolgok j�l mennek k�t nap m�lva �jra egy seregben szolg�lunk – hajolt meg a l�ny is – ha nem, n�zd v�gig a kiv�gz�sem! – kacsintott egyet majd elt�rte a bambusz f�gg�nyt �s kil�pett a f�nyre.

Odakint a katon�k szint�n meghajoltak fel�. „De r�gen volt m�r! J�s�gos �gi istenek! Olyan mintha m�r ezer �v eltelt volna… Pedig csak alig 15…” – Seya gondolataiba mer�lten baktatott vissza oda, ahol a kutyaszellemt�l elb�cs�zott. Nem tal�lta ott, �m csak p�r percig kellett v�rakoznia.

-                Mehet�nk? – k�rdezte egy hideg hang a h�ta m�g�l.

-                Persze! – b�lintott a l�ny.

A f�rfi meg sem v�rta, elindult tov�bb a f�k k�z�tt, de nem t�l messze az �tt�l.

Seya k�l�n�sen hallgatag volt, csak arra t�rtek vissza gondolatai menetel� test�be, mikor t�voli morajl�st hallott maga k�r�l. Kiss� f�radtan pislogott k�rbe, �rtetlen�l b�mulva a f�l�j�k lassan gy�l� nagy, fekete viharfelh�ket. Hamarosan megj�tt a szele is, sz�raz s�s leveg�t v�gva arcukhoz. „Mindj�rt l�tjuk a tengert!” – a l�ny sz�ve hevesebben kezdett verni, �s igaza is lett. Hamarosan magaslatra �rtek, ahol a f�kat felv�ltott�k a teraszosan megm�velt rizsf�ldek. �s val�ban, innen m�r l�tni lehetett a t�voli k�k tengert, amin a sz�l haragos tajt�kokat hajt maga el�tt. �m ebb�l a sz�gb�l m�g �szak f�v�ros�t nem l�thatt�k.

Gyors�tottak a temp�n, de alig �rtek le a v�lgyecsk�be nagy cseppekben kopogni kezdett az es�. L�buk el�tt a f�ld szomjasan nyelte mag�ba az �ltet� cseppeket, mik�zben bubor�kok keletkeztek a rizs�ltetv�nyek v�ztakar�j�n. A sz�l n�ha olyan er�vel l�dult neki, hogy a cseppek nem is �rtek le a f�ldre, �m ahogy al�bb hagyott egyre jobban kezdett szakadni az �gi �ld�s. A k�vetkez� kaptat� fel�n�l sem j�rtak, a vihar m�r g�zer�vel tombolt.

Seya megszapor�zta l�pteit, �s felz�rk�zott a d�mon mell�, mik�zben, bizalmatlanul n�zegette a m�g t�vol cik�z� k�kes f�nyeket. A moraj lassan er�s�d�tt, mintha oda fentr�l gurul� hord�k k�zeledtek volna. �s val�ban, ha lehets�ges volt az es� m�g jobban kezdett zuhogni. A l�ny feln�zett a mellette m�r majdhogynem fut�l�p�sben gyalogl� f�rfira. Abban a pillanatban m�r csak azt �rezte, hogy a d�mon elkapja a karj�t, majd a t�j neki l�dult. Hamarosan a k�vetkez� domb tetej�n voltak, ahol m�r ism�t f�k �lltak, majd ereszkedni kezdtek. P�r m�ter ut�n a n�v�nyzet ism�t elt�nt, a t�j szikl�ss� v�lt.

A vill�mok f�ny�ben a lassul� temp� mellett azt�n Seyako m�r l�tta hova tartanak. Sziklap�rk�ny ny�lt el�re dacolva a gravit�ci�val, �s t�v�ben s�t�t barlang lapult meg. A k�vetkez�, imm�r k�zeli vill�ml�s egy pillanatra bevil�g�totta az eg�sz t�jat. A l�ny nem is gondolkodott, csak kit�pte karj�t a szor�t�sb�l. A f�rfi el�gedetlen�l meg�llt, �s r�n�zett:

- M�g nem vagy el�g vizes? – k�rdezte bosszankodva, ahogy egy nagy adag vizes hajsz�lat elt�rt szemei el�l.

- Sesshoumaru, mond, hogy nem oda akarsz vinni? – mutatott a barlang fel� a l�ny.

Kez�re vizesen tapadt r� a haori, p�nc�lja alatt egyre kellemetlenebb lett a vizesed� �rz�s.

-                Nem, nem oda akarlak vinni! – r�zta meg m�rgesen a fej�t a f�rfi, ism�t elkapta a l�ny karj�t, mire megint megl�dult alattuk a f�ld, �s a k�vetkez� pillanatban m�r a sziklap�rk�ny v�delm�ben �lltak, m�g�tt�k kellemesen sz�razon h�vogat�n s�t�tlett a barlang.

-                Ilyen nincsen… - csavart egy nagy adag vizet a haj�b�l a k�re Seya, l�that�an zavartan �s d�h�sen.

-                Ha akarsz, kimehetsz az es�be. S�t el is indulhatsz a palot�hoz, ebben a viharban! – a vihar sz�t direkt megnyomta a youkai.

-                Tudod mennyire gy�l�l�m… - a l�ny beljebb s�t�lt, majd d�h�sen vetk�zni kezdett.

A f�rfi k�vette, majd � is ugyan ezen m�velethez l�tott hozz�. Hamarosan m�r csak a f�ld�n csillogtak vizesen a p�nc�lok, a kardok �s fegyverek egyik r�szen sz�pen egym�s mellett, a m�sikon m�rgesen szanasz�t dob�lva. Miut�n nem maradt semmi tennival�juk, mindketten le�ltek cuccaik mell�, egym�st�l a lehet� legt�volabb.

V�g�l a l�ny unta meg a hallgat�st, �s mivel ideges�tette, hogy a d�mon �t n�zi ism�t fel�llt, majd a barlang sz�j�ig s�t�lt. Ott k�nyelmesen terpeszbe �llt, karjait �sszef�zte vizes ruh�j�n, �s a t�volba n�zett. Teljesen lefoglalta a l�tv�ny. Ugyan a s�r�n hull� cseppek k�z�tt meresztgetnie kellett a szem�t, de ahogy egyre jobban bes�t�tedett �s f�nyek gy�ltak a t�voli hatalmas v�rosban, mind ink�bb kivehet�bb� v�lt minden. N�ma �h�tattal figyelte a hatalmas kik�t�t a t�voli �b�lben, a legyez�k�nt sz�tter�l� v�rost, melynek utc�it s�rga cs�kok jeleztek. Azt�n tekintete lassan felk�szott a kivil�g�tott, f�ny�rban �sz� palot�ra. Maga az �p�let az �b�l f�l� magasod� hegyb�rcre �p�lt, �m ahogy szikr�z� f�nyei er�re kaptak �gy n�zett ki lent a m�lyben ikertestv�re ragyog.

Seyako t�volr�l hallotta, hogy m�g�tte a d�mon megmozdul, majd t�volod� l�pteit is. Nem t�r�d�tt vele, ahogy a palot�t figyelte lassan eml�kek kezdtek felderengeni szemei k�z�tt. Az els� alkalom, mikor 11 �vesen a mestere elhozta ide. Akkor vett�k meg, az alig serd�lget� gyermeket a Nobunag�k, azzal a c�llal, hogy test�rt faragtatnak bel�le az akkor m�g val�ban fiatal hercegn� mell�. Alig telt el k�t �v, s � Ayasiho legjobb bar�tja lett, majd egy �jszaka majdhogy nem a saj�tja �r�n megmentette a Tartom�nyok nagyur�t. M�g abban a h�napban l�ny�v� fogadta �t Suwatari-sama, �s � imm�ron nem csak mint oniwabai, hanem mint m�sodik hercegn� is, szolg�lta �szakot. Rengeteg dolga volt, a palota�rs�g vezet�j�v� l�ptett�k el�re, mik�zben a fegyverforgat�s mellett imm�r egyre t�bbet kellett tanulnia m�s tudom�nyokat �s m�v�szeteket. 14 �ves kor�ra fejlett, sz�p h�lgy cseperedett bel�le, kor�n�l sokkal id�sebbnek t�nt. Ekkor m�r � volt az m�sodik ember az �szaki Hadseregben, nem akadt p�rja harcban. Minden nap edzet, egyre kem�nyebben �s egyre t�bbet, mik�zben est�nk�nt meg kellett jelennie a fogad�sokon, �s napk�zben ir�ny�tani a palota �let�nek egy r�sz�t. � lett az �szaki k�mh�l�zat feje, mik�zben pr�b�lt megfelelni test�rnek, katon�nak, hercegn�nek �s bar�tnak is egyar�nt.

Mire 15 �ves lett m�r t�bb k�r�je is akadt, k�lseje vetekedett egy 18 �ves n� form�ival, megmutatta mag�t val�di sz�ps�ge. Arca megkomolyodott, �s hi�ba is pr�b�ltak r� f�rfi t�rsai tisztelettel, �s al�zattal n�zni r� mint felettes�kre, ez egyre kevesebbszer j�tt �ssze. Seyako elz�rk�zott minden ilyesfajta k�zeled�st�l, �s �lte cseppet sem �tlagos �let�t. Szabad napjain a n�p k�z� ment, dolgozott a kik�t�kben �s a f�ldeken. Suwatari �r sem tudta ebben meg�ll�tani, a l�ny mindig csak azt hajtogatta, hogy � val�j�ban nem hercegn�, ez�rt �ppen �gy ott lenne a helye a termel�sben. Ez mellett v�dte a palot�t, v�dte a v�rost. Abban az �vben a k�mjelent�sek elbizonytalan�t�ak lettek, Seya kijel�lte egyik legjobb ember�t, hogy �p�lj�n be a Ed�ba, a cs�sz�ri s�gun�tus embereihez. Akkor este lett az a nagy botr�ny.

Aya hercegn�h�z l�togat� j�tt, kedves t�voli rokon. Fiatal f�rfi volt, �s nem tudta kord�ban tartani v�gyait. A fogad�s ut�n, ahol �sszeismerkedett a csod�latos oniwabaival, megkereste a l�ny szob�j�t. �ri�si ribilli� lett a dologb�l, a kisebbik hercegn� kis h�j�n v�gzett a d�mon �rfival. Ek�zben az �szakkeletit sz�rnyat majdhogynem megsemmis�tett�k. Suwatari iszonyatosan m�rges volt, ami �rthet� volt r�sz�r�l, �s b�ntet�sb�l Seyakot k�ldte el az Ed�i munk�ra.

Persze a l�ny minden k�vet megmozgatott, de nem ker�lhette el a b�ntet�st. Ura tudta �gy leck�ztetheti meg legjobban a l�nyt, he elv�lasztja Ay�t�l. �s ez �gy is lett, hossz� h�napok munk�j�val � �p�lt be a sogun szolg�i k�z�, m�g nem megsz�letett az a lev�l. Neki csak erre kellett v�rnia, ez bizony�totta, hogy Kyoto �s Edo meg�llapod�sra jutott � ellen�kben. Elhagyni k�sz�lt a v�rost, mikor is nem sz�m�tott t�nyez� ker�lt az �let�be…

Seya l�pteket hallott maga m�g�l, mire �sszerezzent. Ahogy k�rbe n�zett, l�tta az es� m�r al�bb hagyott csak a vill�mok cik�znak tov�bbra is kitart�an az �gen, �s a menyd�rg�s tov�bbra is nagyon k�zelr�l hangzott m�g. �rezte, ahogy a szellem nem t�l messze t�le meg�ll. Eddig nem f�zott nedves ruh�iban, most m�g is a hideg futott v�gig karjain.

-                Gond terheltnek t�nsz… - sz�lalt meg m�g�tte a f�rfi.

-                Nem vagyok az – Seya a t�voli csillog� palot�t figyelte.

-                Pedig �rzem hogy bizonytalan vagy…

-                Honnan tudn�d te azt, hogy mit �rzek? – csattant fel a l�ny, de a v�g�re m�r ereje elfogyott a kiab�l�shoz.

-                F�lsz – jelentette be kaj�n �lvezettel a d�mon.

-                Szerinted a hal�l ut�n �n m�g tudok f�lni valamit�l?

-                Igen. F�lsz, att�l hogy � mit fog gondolni…

-                Mir�l besz�lsz? – pillantott h�tra m�rgesen a l�ny, de azt�n gyorsan vissza is fordult.

A taiyoukai m�g�tte leengedett haorival �llt, melyet �gy csak az obi tartott derek�n. A l�tv�ny iszonyatosan ismer�s volt sz�m�ra.

- Tudod, hogy Aya is feltette mag�nak a k�rd�st…

- Milyen k�rd�st? – ezt t�nyleg nem �rtette a l�ny.

- A k�rd�st, hogy m�rt viselkedtem olyan ostob�n… - a f�rfi g�nyos ir�ni�val besz�lt a m�ltr�l.

- Sz�val a Nyugati k�mek �p oly j�k? – h�zta el a sz�j�t a l�ny.

- Te is tudod, mit besz�lnek. Engem ugyan nem �rdekel, de te f�lsz. – nem kapott v�laszt h�t folytatta – f�lsz hogy Aya Hime megtudja…

- Azt ne mond, hogy t�ged nem kompromitt�lna!

- Ugyan mi? – a szellem k�nyelmesen a falnak t�maszkodott -  Azt teszek, amit akarok, ha �gy akarom Misima holnap m�r l�ngol…

- Tudod Sesshoumaru, most pont �gy besz�lsz, mint egy ostoba bek�pzelt oni! – Seyako lassan megfordult – Nem tudom mi �rtelme van ennek a besz�lget�snek. Holnapt�l minden m�s lesz, �s most nem fogok �jra ugyan abba a hib�ba l�pni!

- S�rtegethetsz, att�l m�g ez marad az igazs�g. A Nobunag�k f�lnek t�lem… �s vesz�lyesnek tartanak… Ebb�l t�bb dolog is k�vetkezik…

- Na mes�lj! – g�nyol�dott a n�.

- Ahhoz nem f�znek rem�nyt, hogy a k�zel j�v�ben elt�vozn�k, mivel nincsen r� ember�k, akivel elv�geztethetn�k a feladatot. Mert hogy te m�r nem vagy 100%-ig megb�zhat�…

- Ugyan… - a l�ny pr�b�lt �gy tenni mintha ezek ostobas�gok lenn�nek, de kezdte megl�tni benn�k az igazs�got.

- �gy Suwatarinak csak egyetlen megold�sa maradt. Min�l el�bb hozz�m adni Aya Him�t. M�g csak meg sem v�rt�k hogy meg�rkezz�nk, az el�k�sz�letek, ha csendben is, de megkezd�dtek.

- Nem tudom m�rt vagy meglepve!

- Nem vagyok meg lepve – mordult egyet m�rgesen a f�rfi, v�g�l elh�zta a sz�j�t – Csak azt hittem t�bb id�m lesz.

- 15 �v nem volt el�g? – k�rdezte s�hajtva Seya.

- N�h�ny dologra el�g volt, n�h�nyra nem – t�rt ki a v�lasz el�l az inuyoukai.

�jra csendesen �lldog�ltak, egy darabig egym�st szeml�lt�k, v�g�l Seyako ism�t nem b�rta elviselni az �t p�szt�z� arany szemeket. Azok �gy a s�t�tben mintha �gtek volna. Elfordult, �s a t�voli, t�ncol� ismer�s f�nyeket figyelte. A csend lassan f�jdalmass� �s elviselhetetlenn� v�lt, ahogy r�j�ttek m�g sok mindent meg k�ne besz�lni�k, miel�tt be�rnek a kast�lyba, ahol m�r nem lesznek szabadok. K�tik majd �ket a formas�gok, a szab�lyok, �s az elv�r�sok.

-                M�rt tetted? – sz�lalt meg rekedten Seya.

�szre sem vette mikor ment el a hangja ennyire, �s nem �rtette mi�rt gy�lnek k�nnyek szemeibe. Halk l�pteket hallott, majd idegeit borzolva meg�rezte, hogy a f�rfi m�g� s�t�l.

-                Mit? – k�rdetett vissza a d�mon.

-                Jed�, a Kvanto… Meruseno…

-                Azt kapt�k, amit meg�rdemeltek. Meruseno r�t�madt arra a f�ldre ami a j�v�ben az eny�m lesz. Jed� a n�p b�ntet�se volt, hogy tanuljanak bel�le…

-                De amikor megl�tt�l a m�gly�n… - a l�ny nem tudott rendes fogalmaz�sban besz�lni saj�t temet�s�r�l.

-                Nem tudom. – vont v�llat m�g�tte a f�rfi – K�t dologra eml�kszem csup�n arr�l a napr�l.

-             &