B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

6. r�sz

Kellemesen h�v�s fuvallat sz�k�tt be a barlangba, beb�jt nedves ruh�ik al�, megsimogatta k�cos vizes hajukat. Kicsit megborzongtak mindketten, ahogy felismert�k ezt a gy�ng�d szell�t, melyet m�r �reztek egyszer b�r�k�n. 

-               Valamit szeretn�k tudni… - a n� tov�bbra is a t�volba meredt – Azon az �jszak�n, itt a barlangban… - tudta hogy arca m�r nagyon piros – �rezt�l egy�ltal�n valamit… ir�ntam?

A r�vidke csend, ami a v�laszt megel�zte �rj�t� volt Sey�nak. A m�ltja m�g teljesen �ssze volt zavarodva, �s �gy k�ptelen volt a j�v�be pillantani. Musz�j volt megtudnia p�r dolgot. �m az �ta is sz�gyellte egykori gyenges�g�t. �s � az�rt nem �rzett akkora haragot vagy gy�l�letet senki, m�g tal�n Suyama ir�nt sem, mert tiszt�ban volt vele, saj�t gyenges�ge miatt halt mag. De ezt a titkot m�g meg akarta tartani mag�n…

Eg�sz test�ben megr�ndult, ahogy meg�rezte, Sesshoumaru m�g k�zelebb l�p hozz�. Leveg�je bent akadt, mik�zben egy elm�lt �lom gy�ny�reinek eml�kei f�rk�ztek be elm�j�be. „K�r hogy ez most m�r csak �lomk�p marad �r�kk�… � sem az volt aki most, �s �n sem vagyok ugyan az… Fizikailag k�zt�nk nem t�rt�nt semmi…”  �ppen meg akart lep�dni saj�t v�gyakoz�s�n, mikor is �jra remeg�s j�rta �t tagjait.

�rezte, ahogy nyak�b�l p�r vizes sz�l tovacs�szik, majd m�g v�zcseppes b�r�n meg�rezte a f�rfi meleg l�legzet v�tel�t.

-               Ne legy�l buta… - s�gta bizserget� m�ly hangj�n a n�nek.

-               Mit csin�lsz? – Seya alig hallotta saj�t hangj�t.

Derek�ra k�t er�s kar fon�dott, mik�zben b�re bors�zni kezdett, ahogy az els� cs�kot megkapta nyak�ra, majd v�ll�ra.

-               Nem tudom! – v�laszolta a d�mon, de k�zben m�g er�sebben mag�hoz vonta a l�nyt.

-               Sesshoumaru…

-               Van egy k�z�s eml�k�nk a m�ltb�l. Nem tudok t�le szabadulni… - Seyako �rezte, ahogy obija meglazul, �s ahogy haorija lassan sz�tcs�szik v�llain.

H�rtelen fordult meg, �s n�zett fel a megbabon�z� aranybarna szemekbe.

-               Nem lehet! Nem tehetj�k meg m�g egyszer! – fakadt ki megt�rten.

-               M�rt nem? – a l�nyt ism�t szoros �lel�s z�rta k�rbe.

-               �n… �n… - suttogta akadozva, mik�zben m�lyen mag�ba sz�vta a szellem kellemes illat�t – �n f�lek…

Csend lett, csak a t�voli mennyd�rg�s moraja hallatszott be a hom�lyos barlangba. A f�rfi lassan lehajtotta fej�t a l�ny nyak�hoz. Hallgatta a n� ritmusos gyors sz�vver�s�t, a meg-megakad� l�legzetv�teleket. Ugyan azt �rezte rajta, mint akkor, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy akkor nem tiltakozott.

-               Sajn�lom… - a l�ny kezei �k�lbe szorultak – Te is nagyon j�l tudod, nek�nk ez soha nem adatik meg!

-               Nem olyan t�pusnak ismerlek, aki k�nnyed�n bele t�r�di b�rmibe!

-               K�rlek! – szorosan az er�s mellkashoz b�jt.

-               Seya Hime, szerintem nem v�letlen�l vagyunk ism�t itt… - a l�ny meglepetten pr�b�lt felfele pislogni, de nem l�thatta a d�mon arc�t.

-               Azt akarod mondani, hogy a Sors nem v�letlen�l adott �jabb es�lyt nekem?

-               Azt akarom, hogy a r�gi legy�l, azt akarom, hogy olyan legy�l, mint az id�ugr�s el�tt!

Seyako h�rtelen �s meglep� m�don eml�keket l�tott r�gi �nmag�r�l, mire k�nytelen elmosolyodott.

-               Azt akarom, hogy legy�l szemtelen, hogy ne add meg nekem a tiszteletet, azt akarom, hogy ism�t felpofozz, ha �ppen �gy akarod! – a f�rfi mik�zben besz�lt sem hagyta ott a n� nyak�t, minden sz� k�z�tt egy-egy puha cs�kot lehelt a h�feh�r b�rre.

-               Igazad van! Nem k�ne a m�ltam �rny�k�ban �lnem, �s azon r�g�dnom! – Seya kicsit elt�volodott a szellemt�l – �s am�gy is Sesshoumaru – n�zett a m�r r� tekint� d�mon szemeibe – veszed le r�lam a kezeid! – azzal a f�rfi m�r j� 3 m�terrel beljebb k�t�tt ki a barlangba.

Seyako meglep�d�tt, ahogy el�gedett, s�t tal�n �szinte mosolyt v�lt felfedezni a f�rfi arc�n, mik�zben ism�t egy mozdulattal talpon volt.

-               Helyes. Ha �rdekel, nekem sincs kedvem �jra ism�telni a m�ltat… - k�zben m�r vissza s�t�lt a l�nyhoz – Mondjuk p�r dologgal hajland� vagyok kiv�telt tenni! – kaj�n mosolya egy�rtelm�en el�rulta mire gondol.

-               �lmodj tov�bb! – nevetett fel a l�ny – Azt a Seyako Yatsuh�t k�nnyen megkaptad, hab�r nem tudom mi baja volt, hogy ilyenre sz�nta r� mag�t! – direkt g�nyol�dott - De �n nem � vagyok! Legal�bb is nem teljese m�rt�kben…

-               Majd megl�tjuk… hossz� m�g az �jszaka! – Sesshoumaru minden �ron kiakart provok�lni egy veszeked�st.

M�r r�g�ta �rezte, ha Seya �jra olyan lesz, mint amilyennek megismerte, minden vissza�ll a norm�lis ker�kv�g�sba. Furcsa m�don � k�nnyed�n �tl�pett az esem�nyek felett, m�r nem �rezte a m�lt f�jdalm�t, �s fej�ben letiszt�z�dtak az eml�kek.

-               Lehet pr�b�lkozni! – a l�ny �tl�tott a terven, v�g�l mosolyogva el�re l�pett �s �t�lelte a f�rfit – Domo arigatou!

-               Douitashimashite – v�laszolta a d�mon, hab�r nem viszonozta az �lel�st.

-               Akkor ez azt jelenti, hogy a palot�ban sem felejtesz el teljesen?

-               Megpr�b�lhatom…

-               Baka! – engedte el a szellemet a l�ny, majd nagyot s�hajtott.

-               J�l �rtettem, hogy nem fogsz t�bbet a m�lttal foglalkozni?

-               J�l! – Seya visszas�t�lt ledob�lt cuccai mell�, majd le�lt mell�j�k.

Sesshoumaru m�g egy darabig �lldog�lt, majd saj�tjaihoz ment �s ott telepedett le. Odabent m�r s�t�t hom�ly uralkodott, csak a barlang sz�j�ban lehetett dereng�st l�tni, ahogy a t�voz� es�felh�k nyom�n el�b�jtak a csillagok. Sok�ig �ltek csendben, rendezve gondolataikat, �s Seya hossz� napok �ta el�sz�r a j�v�r�l kezdett �br�ndozni. V�g�l mikor m�r �s�t�sokkal kellett megszak�tani gondolatit, azokat visszaterelte a barlangba.

-               �bren vagy m�g? – k�rdezte a s�t�ts�gt�l.

-               Szerinted?

-               J�l van, csak �rdekl�dtem…

Halk motoz�s hallatszott, �m a hom�lyban m�g a d�mon �les szemei sem l�ttak semmit, csup�n hall�s�ra t�maszkodva pr�b�lta bem�rni a l�ny mozg�s�t. Nem lep�d�tt meg, mikor meg�rezte, ahogy mell� �l a n�.

Seya lassan oldalra d�lt, �m �bren v�rt. Ahogy meg�rezte amint a f�rfi �vatosan, �t�leli el�gedetten bele mosolygott a s�t�tbe. Azt�n hagyta, hogy teljesen a d�monnak d�lj�n mik�zben m�g egy utols�t �s�tott.

-               Azt hiszem, szeretlek… - suttogta halkan maga el�, majd lehunyta k�k szemeit.

Nehezen de elaludta, imm�ron azzal a gondolattal, hogy tal�n most jut egy kis boldogs�g neki is az �letben. Tal�n most minden m�s lesz, tal�n v�gre val�ra v�lnak legtitkosabb �lmai…

Sesshoumaru megh�kkent. El�sz�r is azon, hogy senki, nem mondott m�g ilyent neki. Egy pillanatra Rin jutott az esz�be. Azt�n f�l szemmel az oldal�nak d�lve szuszog� n�re n�zett. A furcsa sz�, ami t�bb dolgot is takarhatott, valahogy felmeleg�tette a sz�v�t. S�hajtott egy m�lyet, azt�n � is lehunyta szemeit, ha nem is aludt el. �gy �rte �ket utols� a palot�n k�v�l t�lt�tt �jszak�juk.  

Seya reggel kor�n �bredt, de valami arra k�sztette, v�letlen�l se mozduljon meg. Nem nyitotta fel szemeit, �s meg sem moccant. �gy azt�n hamarosan vissza is aludt. Ennek a k�vetkezm�nye pedig a p�r�r�val k�s�bbi r�m�lt �bred�s volt.

-               J�s�gos kamik! Mennyi az id�!? – �lt fel a l�ny h�rtelen, majd a mellette �l� f�rfira tekintett.

-               Tal�n d�l – a szellem nagyot ny�jt�zott, de m�g mindig nem vette le egyik karj�t a l�nyr�l.

-               Hagyt�l eddig aludni? – fakadt ki Seya, majd durc�san leh�mozta mag�r�l az �lel� kezet, �s fel�llt.

-               Nem mondtad, hogy kor�n akarsz indulni… - Sesshoumaru is felkelt.

Seyako morcosan igaz�totta el ruh�j�t, mik�zben visszament saj�t dolgai�rt �s �lt�zk�dni kezdett. Mikor k�szen lett, a d�mon m�r a barlang sz�j�ban v�rta.

-               Fogadjunk h�zni akartad az id�t! – n�zett m�rgesen a kutyaszellemre.

-               Fogadjunk, hogy nem v�letlen�l aludt�l vissza! – n�zett r� az, majd k�nny� l�ptekkel elindult lefel� a szikl�s domboldalon.

Ak�r mennyire is h�zt�k-halasztott�k a dolgokat, alig 2 �ra eltelt�vel el�rt�k a v�rosfalat. Itt azt�n a tenger fel� fordultak, ahol a Kik�t�kapun �t jutottak be Misim�ba. Innent�l Seya haladt az �len, de k�zben mindketten tudt�k ker�l� �ton mennek. Ennek tudat�ban nem nagyon akartak a m�sikra n�zni, ink�bb n�zel�dni kezdtek a pomp�z� �jj��p�tett v�rosban.

Hamarosan a kis szeg�nyes paraszt h�zakat felv�ltott�k n�luk nagyobbak, ugyan ezek sem voltak f�ny�z�k, de ezek m�r nem a f�ldm�vesek�, hanem a hal�szok� voltak. Ahogy egy v�konyka utc�n �thaladtak a semmib�l bukkant el�j�k a gy�ny�r� Misimai-�b�l. Az �g k�k volt, a tenger m�g k�kebb. A magasban sir�lyok vijjogtak, mik�zben a parthoz k�zel s t�vol sok apr� b�rka ringat�zott. Az �bl�t jobbr�l hatalmas szikla �lelte �t, amire �p�lt a palota is. Balr�l ehhez hasonl�, de m�r j�val alacsonyabb domb emelkedett. Ezen m�r z�lds�geket termesztettek, �gyesen kialak�tott teraszokon.

-               Gy�ny�r�! Semmit sem v�ltozott! – s�hajtott nagyot a n�, ahogy besz�vta a friss s�s leveg�t.

-               Val�ban! – b�lintott r� Sesshoumaru is. 

�m zavartalan gy�ny�rk�d�s�k nem tartott sok�ig. Hi�ba is hitt�k �gy, hogy az emberek nagy r�sze a f�ldeken lesz, vagy a v�zen, ez nem �gy t�rt�nt. El�sz�r a taiyoukai fordult oldalra, ahol egy �regasszony �llt meg mellett�k. A n� r�ncos arc�t fel�j�k ford�totta, majd barna szemei r�juk nevettek. Azt�n Seya is arra fordult �s akkor az onna felsikoltott.

-               Seyako Hime! – kapta sz�ja el� mind k�t kez�t, majd tekintete ism�t a d�monra t�vedt – Sesshoumaru Nagy�r! – h�rtelen borult t�rdre.

Ki�lt�s�ra felfigyelt a k�zelben b�rk�j�t jav�t� f�rfi, mire azt�n elt�totta a sz�j�t. Mellette a z�lds�geket cipel� fiatal l�ny is felkapta a fej�t, �s ahogy �szre vette, mit kell n�zni, bar�tn�je ut�n kiab�lt, akit�l az el�bb v�lt el. A h�r fut�t�zk�nt terjedt, alig telt el p�r perc m�r t�meg ver�d�tt �ssze a kik�t�ben. Emberek �lltak a h�zak ajtajaiban, az utcasarkokon, �s ahogy a k�t alak elhaladt mind �ket n�zt�k.

-               Ez igen k�nos… - mosolygott k�nyszeredetten a boldog emberek fel� Seya.

-               Ak�r mondhatjuk ezt is – v�laszolt a d�mon, hab�r arc�n egy sz�l �rzelem sem l�tszott.

-               K�ny�rg�m… - �llt meg a l�ny, mikor egy id�sebb asszony oda futott hozz�juk, f�ldre borult el�tte, majd Seyako kez��rt ny�lt �s megcs�kolta azt.

A l�ny sz�rnyen �rezte mag�t. Nem �rtette, m�rt rajong �rte annyira a n�p, r�gen is tisztelt�k, de akkor ink�bb szerett�k, ami�rt k�zt�k j�rt, �s vel�k dolgozott n�ha. �m ez a b�lv�nyoz�s, rettent�en irrit�lta. K�ts�gbe esetten fogta meg a mellette halad� f�rfi karj�t.

- Vigy�l innen! – szemeiben r�m�let l�tszott, mire a d�mon megsajn�lta.

- Itt az id� hogy meg szokd a gondolatot. M�g Jed�ban gy�l�lik a nev�nket itt h�s�k, vagyunk. F�leg Te… - Sesshoumaru megv�rta, am�g Seya bel�je karol, azt�n egy k�nnyed villan�ssal felr�ppent az emberek fel�.

�m m�g mindketten hallott�k egy id�s f�rfi hangj�t.

-               Szeg�ny Hime, teljesen meg van r�m�lve… De �n is meglenn�k, ha a hal�lb�l hozn�nak vissza…

A h�zak futottak alattuk, a l�ny ide-oda kapkodta a fej�t. Lassan j�ttek a szamur�jok nagyobb t�gasabb h�zai, v�g�l, ahogy haladtak felfel� a palotahegyen k�vetkeztek a kis nemesek, �s a daimjok h�zai.

- Tegy�l le! – n�zett a szellemre a l�ny a g�mb belsej�ben.

Az megr�ntotta a v�ll�t, majd ereszkedni kezdett. L�buk halk koppan�ssal �rt f�ldet a kik�vezett, tiszt�ra sepert �ton. Sz�les utc�n �lltak, f�l�tt�k a k�s� d�lut�ni nap m�r ferd�n s�t�tt be a h�zak k�z�tt.

-               Sietsz valahov�? – k�rdezte h�rtelen a l�ny.

-               Nem �ppen – n�zett r� meglepetten Sesshoumaru.

-               Akkor gyere! – Seya elkapta a d�mon kez�t, ujjait az � ujjai, k�z� f�zte �s elindult az egyik mell�kutc�csk�n.

A kutyaszellem agya egy pillanatra leblokkolt, majd a h�z�sra reag�lva k�vette a l�nyt. N�m�n n�zte az � ujjai k�z�tt a kis puha ujjakat, �s a l�ny k�nnyed l�gies mozg�s�t a neh�z p�nc�lzatban. Azt�n csak �rezte, ahogy hol jobbra, hol ballra kanyarodnak, v�g�l meg�lltak.

Sz�p utcai fa kertkapu �llt el�tt�k, azt oldalr�l �l� bambuszker�t�s k�s�rte. A l�ny h�rom er�set kopogott a kapun, mire nagy sok�ra bentr�l motoz�s hallatszott. Gyors fiatalos l�ptek indultak meg egy val�sz�n�leg kavicsos kerti �sv�nyen, azt�n az ajt� f�lig kiny�lt �s egy 14 �ves forma barna haj�, barna szem� l�ny n�zett ki rajta. El�sz�r a kapuban �ll� f�rfit m�rte v�gig, majd szemei a mellette vid�man mosolyg� n�re t�vedtek.

-               Seya Hime! – sikoltott fel, mik�zben kiv�gta az ajt�t �s az �rkez� nyak�ba borult.

-               Aiko! �n dr�ga Aikom! – �lelte �t meghatottan a l�nyk�t Seya.

A l�ny egy pillanatra elengedte a p�nc�los t�nem�nyt, �jra megn�zte mag�nak majd ism�t szorosan �t�lelte. V�g�l hangosan fels�rt.

- Ne s�rj, most m�r minden rendben! – Seya szemei is bep�r�sodtak, �s vadul viszonozta az �lel�st.

Odabentr�l �jra l�ptek hallatszottak majd, el�gedetlen arc� id�s asszony jelent meg a kapuban.

-               Aiko-chan, mi ez a felfordul�s… - nem jutott a v�g�re, kezeit sz�ja el� kellett kapnia, hogy elnyomjon egy sikolyt.

-               Kiricubo-san… - mosolygott az asszonyra Seya Aiko karjai k�z�l.

-               Dr�ga gyermekem… - folyt le k�t k�v�r k�nnycsepp a barna r�ncos arcon – Na de ne itt ker�ljetek beljebb!

Seyako Sesshoumarura mosolygott, �s apr�n meghajolt fel� m�g mindig a zokog� l�ny karjai k�z�l. Mindenki �rtette, Kiribuco el�llt az ajt�b�l, mik�zben m�lyen meghajolt �s a f�rfi beljebb l�pett. Aiko �s Seya egym�s derek�t �t�lelve l�ptek be a kapun a gy�ny�r� kis udvarba. Az asszony bez�rta a kaput, majd m�r � is �t�lelte az �rkez�t.

-               Seya-chan, h�t ez hogy lehets�ges? – az onna v�llai is r�zk�dni kezdtek.

-               Kiri-sama mindent elmondok! �g�rem, mindent! Most, el�bb ha egy finom te�t… - Seyako habozott – vagy ink�bb egy j� szak�t kaphatn�nk?

-               Azonnal dr�ga gyermekem!  - az asszony let�r�lte k�nnyeit, majd elindult a kis �sv�nyen a h�z fel�, a verand�n az egyik nyitva �ll� shouji m�g�tt elt�nt.

Mind h�rman termetes m�g is f�rge alakja ut�n b�multak, v�g�l Seya �s a d�mon elszak�tott�k tekintet�ket a h�zt�l, �s v�gig n�ztek az udvaron. Gy�ny�r�, apr� udvar volt. Oldalr�l is bambuszker�t�s takarta a szomsz�d port�kt�l, mik�zben k�t kis kavicsos �t vitt a z�ld f�ben. Az egyik a kapuhoz vezetett, elhaladva a kerti apr� t� mellett miben aranyhalak �szk�ltak. A m�sik a kert sark�ban �ll� kis fa �p�let fel� vitt, mir�l l�tszott hogy f�rd�.

A tavat vir�g�gy�s �lelte k�rbe egy fel�l, m�g a kert m�sik sark�ban h�rom fiatal sakura fa �llt. A f� �de z�ld volt, a gang alatt is tiszt�ra volt s�p�rve mindig a f�ld.

- �dv�z�llek szer�ny hajl�komban, Nyugat Ura! – mosolygott a f�rfire Seyako, mire az biccentett.

- M�r r�gen sejtettem hogy van h�zad a v�rosban.

- K�l�nben hogyan tudtalak volna mindig elker�lni r�gen? – a k�tes eml�k m�g csak egy villan�snyi szomor�s�got sem csalt a l�ny arc�ra, ami mutatta val�ban r�gi �nmaga lett.

Kiribuco jelent meg a gangon, �s intett a m�g mindig szipogva �lldog�l� Aikonak. 

A k�t feh�rszem�ly hamarosan p�rn�kat hozott ki, hogy le tudjanak �lni idekint, majd egy t�lc�n szak� �s tea is ker�lt el�. Helyet foglaltak, �s a l�ny int�s�re a k�t n� is.

- Sesshoumaru-sama szeretn�m neked bemutatni Kiricubo-sant, ki any�m helyett any�m lett miut�n Misim�ba ker�ltem. �s t�le tanultam massz�rozni! – kacsintott egyet a l�ny.

A d�mon biccentett Kiri-san fel�, majd m�rgesen Sey�ra meredt.

- Nyugi, el�tt�k b�rmir�l besz�lhet�nk… Eddig is mindent tudtak, ami engem �rintett… - mosolygott tov�bb a l�ny.

- Nagyon j�! – h�zta a sz�j�t a szellem.

- J�l van, ne legy�l ilyen! �k az �n csal�dom. Ha bennem b�zol, benn�k is b�zol!

A kutyaszellem nagyot s�hajtott, amit mindenki igennek vett.

- � pedig – folytatta a bemutat�st Seyako – Aiko, majd hogy nem h�gocsk�m.

- Nagyon �r�l�k, hogy megtisztel minket jelenl�t�vel Nagyuram! – hajolt meg a fiatal l�ny.

- Kiri-san, Aiko-chan, � pedig itt Sesshoumaru-sama, a Nyugati Ter�letek ura. – m�lyen meghajolt mindk�t n�, mik�zben a d�mon nem ker�lhette el az id�sebb arc�n v�gig fut� �rny�kot.

- Meddig maradsz Seya-san? – k�rdezte Aiko, mik�zben szak�t t�lt�tt a cs�sz�kbe.

Seyako egy h�z�sra lehajtotta, �m a d�mon visszautas�totta az italt a szok�snak megfelel�en.

-               Sajnos m�g ma fel k�ne �rn�nk a palot�ba… - s�hajtott nagyot a l�ny.

-               Tudod hogy Aya Hime mennyire v�r! 15 �vig gy�szolt miattad! – n�zett r� fedd�n az id�s asszonny.

-               Kiri-san, k�rlek, hagyd a lelki ismeretemet! – Seya m�g egy cs�sze szak�t leh�zott.

-               Rendben. Minden esetre elmondan�d hogyan… - a n� megakadt – hogyan lehets�ges ez?

-               El�g furcsa lesz. A m�ltb�l j�ttem vissza. Valamit�l feler�s�d�tt az a k�pess�gem hogy befoly�solni tudom az id� m�l�s�t. �s gondoltam akkor m�r nem egyed�l j�v�k.

-               Jaj, l�nyom te semmit sem v�ltozt�l! Azt hittem kit�pt�k a sz�vem, amikor megtudtam, hogy… - az asszony �jabb k�t k�v�r k�nnycseppet t�r�lt le.

-               Felejtsd el! Csak egy rossz �lom volt! – hajolt el�re �s fogta meg Kiri kez�t a l�ny.

-               Ugye amint tudsz, visszaj�ssz? – sz�lt k�zbe Aiko.

-               Amint elrendeztem a dolgaim, ide vezet az els� utam! Nagyon hi�nyoztatok, m�g a hal�lban is! – mosolygott r�juk Seyako, �s m�g egy poh�r italt elsz�rcs�lt.

-               Azt hiszem el�g lesz… - n�zett a szak�ra Sesshoumaru.

-               Val�ban – s�hajtott nagyot a l�ny – H�t akkor menj�nk… �s rem�lj�k a legjobbakat! – mindannyian felkeltek.

Kiricubo megtorpant a v�szj�slat� kijelent�s hallat�n.

-               L�nyom, ugye Aya Hime nem tudja… - azt�n szemei megvillantak, ahogy a d�mon nagy�rra n�zett, majd Seya n�ma utas�t�s�ra elhallgatott.

-               Dadus, mindent megbesz�l�nk. Ha visszaj�ttem! – nyomat�kkal z�rta le a besz�lget�st.

A kertkapuig k�s�rt�k �ket, v�g�l ism�t az utc�n voltak. Ker�lte Sesshoumaru tekintet�t, �m lassan v�gni lehetett a fesz�lts�get k�zt�k. Seyako a legkihaltabb utc�k fel� vezette magukat, hogy ne kelljen emberekkel tal�lkoznia.

- Nem hittem hogy ilyen ostoba vagy – t�rte meg a csendet a f�rfi.

- Figyelj, te nem �rtesz semmit, csak p�r sz�t hallott�l! Ne oktass ki! – a v�lasz gyorsan j�tt.

- Sajnos t�l nyilv�nval� volt, amit hallottam!

- Fejezz�k ezt be. Az �n dolgom! – Seya nagyot f�jt.

- A te dolgod? Legk�zelebb sz�lj, hogy �n nem is kellek hozz�!

- Baka hentai! – vigyorgott h�tra k�nosan a l�ny – De szerintem ezt most fejezz�k be…

Folytat�s k�vetkezik…