B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

7. r�sz

Mindketten feln�zet az el�tt�k tornyosul� hatalmas k�falra. M�r csak t�z l�p�s �s bes�t�lnak a v�rba. V�g�l csak megindultak a kapu fel�, bizalmatlanul szeml�lve a vasrost�lyokat. A v�r udvar�ra �rve �jabb h�zakat l�ttak, egy�rtelm� volt hogy ezek kasz�rny�k k�nt m�k�dtek, hab�r volt itt fent kocsma, z�lds�g �rus, �s bord�lyh�z is. Valamint az �sszes fontosabb �szaki hivatal �s miniszt�rium. Ahogy tov�bb mentek, m�r nem t�rtek le sem jobbra se balra.

Hatalmas kert t�rult fel a szem�k el�tt, gy�ny�r� �reg f�kkal, tavakkal, vir�g�gy�sokkal. A kaput�l a kast�ly hatalmas k�tsz�rny� ajtaj�ig kik�vezett �t futott. Az �t mellett pedig h�rsf�k �lltak, igaz m�r nem lehetett rendesen �rezni illatukat, hiszen benne j�rtunk m�r a ny�rban. Sesshoumaru �s Seyako akaratlanul is egyszerre s�hajtott nagyot, majd elindultak a kast�ly fel�.

Maga az �p�let is �rdekes volt. Egy hossz� f��p�let, mindene k�b�l, m�g a tetej�n cser�ppel. Homlokzata sz�rke volt, �s az ablakok �s erk�llyel ment�n k�csipk�vel d�sz�tve, frontja keletnek n�zett. Erre mer�legesen �p�ltek r� a r�vid mell�k sz�rnyak melyek nyugatnak ny�ltak h�tra fel�. Majd k�vetkezett egy hajl�t�s �s egyik oldalon az �szaknyugati, a m�sik oldalon a d�lnyugati sz�rny emelkedett ki egym�s fel� k�zeledve. De ezek m�r m�sok voltak, hagyom�nyos f��ri �p�letek. Pap�r falak, g�mb�ly�tett tet�, nyitott gang. A k�t �p�let r�sz m�g sem �rt �ssze, k�zt�k ki lehetett jutni a palota harmadik kertj�be.

Az �szaki kast�lynak h�rom nagy kertje volt. Az els�, ami a v�ros fel� n�zett, parkos�tott leng�n �ll� f�kkal, tavacsk�kkal, z�ld r�vidre ny�lt gyeppel. Ez h�rom k�ls� oldalr�l �lelte k�rbe az �p�letet, a d�li sz�rny fel�l rendezv�nyeket lehetett tartani, gy�ny�r� kil�t�ssal a tengerre, ha az ember fel megy a v�d�falra, vagy a b�sty�kra. Szemb�l lehetett megk�zel�teni, m�g �szakr�l gyakorl�t�r ny�lt. A Test�rs�g sz�m�ra volt itt lehet�s�g az edz�sre, de �gy hogy a kast�ly fel�l fasor takarja a gyakorlatoz�kat. Mindezen h�rom oldalt pedig vastag v�d� fal vett k�rbe, egy helyen megszak�tva a kapu sz�m�ra, �s szab�lyos k�z�nk�nt b�sty�kkal.

A m�sodik kertet a n�gy sz�rny z�rta k�rbe, ez volt a palota bels� kertje, ami a legv�dettebb volt. Itt volt t�len-ny�ron a legkellemesebb id�. A harmadik kertet csak onnan lehetett megk�zel�teni, ugyan is az �p�letet d�lr�l �s �szakr�l is megker�l� fal egy r�sze itt mindk�t oldalon visszakanyarodott �gy, hogy pont ott kapcsol�djon a sz�rnyakhoz, ahol a hajl�t�s van benn�k. �gy k�z�pen nagyobb t�r j�hetett l�tre, ami h�rom emeleten �t henger alak� akn�t alkotott, k�r�l�tte kering�szer� folyos�kkal, hatalmas l�pcs�h�zk�nt funkcion�lva.

�gy h�t a d�lnyugati �s az �szaknyugati sz�rnyak k�z�tt lehetett kis�t�lni a palota harmadik kertj�hez. Ez m�r jobban hasonl�tott egy erd�re, s�r�n n�ttek benne a f�k, miknek �rny�k�ban gy�gyn�v�ny �gy�sok, �s �vegh�zak b�jtak meg. Sokat lehetett benne egyenesen el�re haladni, m�g nem ism�t v�rfalba futott az ember. Ha kicsit �szaknak tartva megy�nk m�g a tengert is l�thatjuk, viszont ha d�lnek tartunk ism�t a sz�razf�ldet a v�rost, �s a t�voli rizsf�ldeket, gabona t�lb�l�kat csod�lhatjuk meg.

Seyako �s Sesshoumaru gyorsan megtette az utat a v�rfal kapuj�t�l a palota nagykapuj�ig. Szinte meg is r�m�ltek, hogy ilyen hamar �jra ebben a kapuban �llnak. Egyszerre tekintettek h�tra majd egym�sra:

-               Azt hiszem, itt vagyunk… - s�hajtott nagyot Seya.

-               Hai… - valahogy Sesshoumaru furcsa hangsz�nen besz�lt.

-               Szerinted biztos, hogy be k�ne menn�nk, oda? – b�k�tt a fa ajt� fel� a l�ny.

-               Ha m�r id�ig elj�tt�nk.

-               �n ink�bb elfutn�k… - a zavart k�k szemek felett �sszefutottak a kecses szem�ld�k�k.

-               Sz�nalmas! – fordult el a f�rfi.

-               Ok�, meggy�zt�l! – Seyako �sszeh�zta szemeit, mire a k�t nagy fa ajt�sz�rny nyikorogva ny�lni kezdett.

Bentr�l halk moraj hallatszott, mik�zben a k�t, lenyugv� nap f�ny�t�l kivehetetlen alak bel�pett, �s meg�llt a k�sz�b�n. A bentiek a vil�goss�got, a kintiek a f�lhom�lyt szoktatt�k szemeikkel. A l�ny lassan visszanyerte l�t�s�t, mik�zben egyre t�bb alak bontakozott ki el�tte a fogad�csarnok s�t�tj�ben. N�hol mintha egyenruh�kat l�tott volna, n�hol csillog� selyemruh�kat. P�nc�lok f�ny�t, halk fegyvercs�rg�st. V�g�l egy elfojtott hang has�tott a leveg�be:

- Seya-chan…

A l�nynak megijedni sem maradt ideje, valami kiv�lt el�tte �ll� a n�p gy�lekezetb�l, majd t�r�keny n�i testet �rzett mag�n, ahogy r�borul.

- Aya Hime… - suttogta meglepetten.

Szemei imm�ron tiszt�n l�ttak a s�t�tben, ahol megd�bbent, hitetlenked�, boldog arcok n�ztek vissza r�. Azt�n len�zett a hideg p�nc�lj�hoz simul� fekete hajsz�lakra, melyeken v�r�s f�nnyel t�ncoltak a termet bevil�g�t� csill�rok l�ngjai.

Mag�hoz �lelte a l�nyt, ki m�r lassan 34 �ves volt, �m alig t�nt t�bbnek 20-n�l. Egy magasak voltak, �s aki nem figyeli szem�k �s hajuk sz�n�t testv�reknek is n�zheti �ket. A meghat� pillanat nem tarthatott sok�ig, el�gedetlen k�hint�s hallatszott a d�monok k�z�l. Seya kib�jt az �lel�sb�l �s elindult el�re.

Menet k�zben szemeit v�gi futatta az ismer�s arcokon, mindr�l d�l� �rzelmeket leolvasva. Azt�n hamarosan megl�tta Hiroko asszonyt. A d�monn� sz�lfa egyenes tart�ssal �llt, csup�n a kez�ben szorongatott zsebkend� �rulkodott arr�l, hogy val�j�ban � is meg van hatva. Seyako ism�t gy�ny�r�nek l�tta, k�nnyekt�l f�nyes aranysz�n szemeivel, m�zbarna ragyog� haj�val. Azt�n tekintete tov�bb futott Suwatari nagy�rra. A f�rfi arc�n ugyan ritk�n szoktak megjelenni �rzelmek, most m�g is l�that� volt n�h�ny.

A l�ny meg�llt a kortalan, magas d�mon el�tt, p�r pillant�ssal felm�rte hogy az�rt mostoha apja arc�n t�bb a r�nc, mint 15 �vvel ezel�tt, v�g�l m�lyen meghajolt, majd f�lt�dre ereszkedett.

- Seyako Yatsuha szolg�latodra jelentkezik Nagyuram…

Ez volt az a pont a teremben, amikor mindenki sz�v�r�l leg�rd�ltek a k�vek. V�gre megbizonyosodtak r�la, hogy nem csak l�tom�s az, amit szem�k el� vetett a sors n�ha oly kegyetlen j�t�ka. A d�mon nagy�r el�re l�pett, majd egyik kez�t leny�jtotta a l�nynak.

- �r�l�k hogy ism�t k�zt�nk vagy, gyermekem… - Seyako boldogan veszett el nevel� apja �lel�s�ben, majd a f�rfi elengedte �s feles�g�re n�zett.

Hiroko �rn� el�re l�pett, a l�ny el�tte is meghajolt, majd �t is mag�hoz �lelhette. A d�monasszony szemeiben aranysz�n k�nnynek csillogtak.

-               Saya-chan… H�t visszaadtak nek�nk az �giek!

A meghat� jelenetet az �szaki nagy�r hangja t�rte meg:

- Sesshoumaru. �r�mmel k�sz�ntelek ism�t k�reinkben! – a fiatal d�mon form�lisan meghajolt, mik�zben j�vend� b�li ap�sa el�je l�pett – Mond, hogy h�l�lhatn�nk, meg hogy visszahoztad nek�nk kisebbik l�nyunk?

- Nem tartoztok h�l�val… - h�r�tott a kutyaszellem, �m Seya majdhogynem felnevetett, amit �gyesen k�h�g�snek �lc�zott, ahogy meghallotta a f�rfi gondolatait.

Ek�zben Ayasiho hercegn� apja mell� l�pett, fej�t lehajtva tartotta, hogy �ben fekete f�rtjei elrejts�k k�nnyekt�l nedves arc�t. Az �szaki d�mon l�ny�ra n�zett, mire � m�g mindig lehajtott fejjel el�re l�pett:

-               Sesshoumaru nagy�r. J� t�ged �jra l�tni… - suttogta alig hallhat�an a k�vezetet fix�rozva.

-               Hime, �n is �r�l�k, hogy �jra l�tlak. Csup�n k�nnyeid nem tetszenek… - Sesshoumaru pont elkapta m�g Seyako megvillan� tekintet�t.

Az nap m�r nem l�tt�k t�bbet egym�st. Elv�lasztotta �ket a m�hkask�nt fel bolydul� t�rsas�g. Sey�t k�zr�l k�zre adt�k, mindenki meg�lelte, meg simogatta mint egy visszakapott kincset. Sesshoumarut pedig ellept�k az �szaki f�urak. Nem is sejtett�k, hogy majd egy h�t kell hozz�, hogy ism�t l�ss�k egym�st.

A kutyad�mon c�ltalanul bolyongott a palot�ban. M�g csak kora d�lel�tt volt, de m�r unta ezt a napot. K�ls�re nem mutatta mennyire ny�gl�dik, hogy nem tud mit kezdeni mag�val itt. Az els� napok j�k voltak, kipihenhette az �t f�radalmait, �s sokat besz�lgetett Suwatari nagy�rral is. Azt�n m�r a m�sodik nap az esk�v� lett a t�ma, �gy h�t ezek a besz�lget�sek is egyre k�nosabb� v�ltak. F�leg onnant�l kezdve, hogy Hiroko asszony is hivatta az egyik nap, �s hosszan hallgathatta, hogy Aya hercegn� m�r mennyire v�rta hogy visszat�rjen hozz�. V�g�l aznapi b�skomors�g�nak az adta meg a l�k�st, ahogy a d�mon asszony z�rt; „Azt akarom, hogy boldogg� tedd a l�nyom. Tudom, hogy j�l meglesztek…” �s ez m�g nem volt el�g. Hamarosan neki�lltak bet�bl�zni �r�it �s � m�r csak azon kapta mag�t, hogy id�re megy reggelizni, id�re megy s�t�lni Ay�val, lassan m�r �gy v�lte tal�n id�re is fog meghalni.

De hi�ba is t�velygett egyre fogyatkoz� szabadidej�ben, a palot�ban, a kertben, vagy a gyakorl�t�r k�r�l Seyako �pp �gy elt�nt a szeme el�l, mint egykoron. Arc�n term�szetes nyugalommal, bel�l tombol� �r�lettel mas�rozott v�gig a hossz� folyos�kon, majd kiv�gta szob�j�nak ajtaj�t.

A mozdulat f�lbe szakadt, ahogy a szoba k�zep�n �csorg� reszket� szolg�l�ra n�zett. A l�ny r�m�lten megfordult majd remeg� kezekkel egy kis pap�rt adott �t.

- Bocs�sson meg a zavar�s�rt… Nagyuram… - meghajolt majd elt�nt az ajt�ban.

A d�mon �rtetlen�l n�zte a tenyer�ben pihen� pici pap�rt, majd bontani kezdte. Eg�sz j�l elsz�rakozott vele mire kihajtogatta, persze pont �gy, hogy m�g meg kellett ford�tania, hogy el tudja olvasni az �r�st.

Sz�rk�letkor v�rlak a Kik�t�i kapun�l,ahol bej�tt�nk a v�rosba.
 Ne kelts felt�n�st, �s fegyvereket hozz magaddal!
 Ezt most gy�jtsd fel, �s ne sz�lj r�la senkinek!

Rem�lem, j�l viselkedsz!

Seya

Ui.: Ne sz�l�ts a nevemen, amikor tal�lkozunk!

A f�rfi m�g egyszer, �s m�g egyszer elolvasta a sietve �rott, finom �r�sjeleket. Biztos akart benne lenni, hogy nem csak ny�zott idegei sz�rakoznak vele. Azt�n az utas�t�snak megfelel�en cselekedett, �sszeszor�totta ujjait, mik�zben kez�t z�ld f�ny j�rta �t, �s a lev�lb�l semmi sem maradt.

- V�gre valami j� h�r! – s�t�lt az erk�ly�hez – M�r csak ki kell b�rnom estig.

A nap csigalass�s�ggal v�nszorgott nyugat fel�, mik�zben a nagy�r pr�b�l term�szetesen viselkedni a vacsor�n. Mellette Aya Hime szemezgetett az �tel k�z�tt, �s mint mindig, ha nem ketten voltak, de a f�rfi a k�zel�be ker�lt zavart p�rral arc�n �ld�g�lt. Sesshoumaru pr�b�lt kedvesen �s meg�rt�en viselkedni menyasszony�val de, minduntalan ha vele volt elkalandoztak gondolatai. Val�j�ban megkedvelte Ay�t, csak kor�nt sem �gy, ahogy egy j�vend� b�li f�rjnek kedvelnie k�ne ar�j�t. Azt pedig m�g szomor�bban konst�llta hogy a d�mon l�ny bizony f�lig szerelmes.

Azt�n csak v�get �rt a vacsora is, �s a szok�sos rendet felbor�tva nem k�s�rte vissza szob�j�ig a hercegn�t. Persze senki nem sz�lt semmit, amikor els�nek �llt fel, k�sz�nte meg az �telt �s indult el, de tudta t�bb ilyent nem engedhet meg mag�nak. Onnant�l kezdve, hogy bel�pett ebbe a palot�ba, oda ahol j�vend�belije lakik szigor� szab�lyok k�z�tt kellett mozogni. P�ld�nak ok��rt nem maradhatott kettesben a hercegn�vel, amit � ugyan teljesen feleslegesnek �rzett. Ugyan akkor nem tudott kiigazodni mag�n ez �gyben, semmi f�le testi vonzalmat nem tudott kicsikarni mag�b�l, pedig a l�ny val�ban gy�ny�r� volt. Hossz� f�nyes haja, sz�nfekete ig�z� szemei, melyet fekete szempill�k, �s fekete szem�ld�k keretez. B�jos �s szemet gy�ny�rk�dtet� arc volt ez, �s Ayasiho kor�nt sem volt m�r kis l�ny. Karcs� dereka, g�mb�ly� mellei a legt�bb f�rfi szemet magukhoz vonzott�k. � meg m�g csak k�s�rt�st sem �rzett.

Kisietett az �tkez�b�l, �tv�gott az el�csarnokon, majd alakot v�ltott �s a lemen� nap utols� sugara mellett felr�ppent az �gbe. Azt�n elrep�lt a v�ros �s a kik�t� felett, de nem sz�llt le a megbesz�lt helyen, hiszen m�g kor�n volt a tal�lkoz�hoz. Ink�bb fel�lt egy magasabb h�z tetej�re, k�nyelmesen h�tra d�lt a cserepeken �s figyelte a r�zsasz�n f�nyben �sz� eget.

-               Nem k�ldhetek ut�na senkit! �rtsd meg! – s�jtott �r�asztal�ra Suwatari nagy�r.

-               Ugyan dr�g�m, �n semmi ilyent nem k�rtem! –rakta f�rje kez�re csit�t�lag Hiroko asszony feh�r kezeit.

-               Akkor m�g is mit tegyek? Siettetem az esk�v�t amennyire, tudom, �s Seya-channak is b�ven adok feladatot. De nem fogjuk tudni t�vol tartani �ket egym�st�l!

-               M�rt k�ne t�vol tartanunk �ket egym�st�l? Sesshoumaru nem fogja felr�gni a jegyess�get egy haland� l�ny miatta, b�rmilyen is az… - az asszony arc�n szomor�s�g futott �t – Mindkett�j�knek j�t akarn�k…

-               Tudom… �n sem akarok Seya-channak sem rosszat. Annyival tartozunk neki! De � nem v�rszerinti l�nyunk.

-               Ne f�lj kedvesem, majd a sors elrendezi ezt helyett�nk! – az asszony megker�lte az asztalt �s �t�lelte ura v�ll�t – Ha m�r egyszer visszahozta �t nek�nk, majd megmutatja, mit akar vele ism�telten.

-               Komolyan, egy percre azt hittem el sem j�ssz! – v�lt el egy �rny�k a v�rosfalt�l.

-               Komolyan, egy h�tig azt hittem megint elt�nsz – v�laszolta a d�mon.

-               Ugye nem mert r�d �ll�tani senkit? – a l�ny a f�rfi el� l�pkedett.

-               Szerinted, �lne m�g az illet�, ha… - Sesshoumaru nem fejezte be a mondatot, csup�n �rdekl�dve oldalra billentette a fej�t.

Cseppet sem leplezve v�gig n�zett a l�nyon, ahogy az eddig alakj�t takar� fekete k�penyt lekanyar�totta v�llair�l. �s val�ban volt mit n�znie. A n� nagyon r�vid, tal�n ha combja k�zep�ig �r� ruh�t viselt, ami finoman k�vette vonalait. A vil�gosk�k selyem anyagnak magas nyaka volt de m�r ujjai nem voltak. Ez�stsz�n c�rn�val szegt�k be oldalt, �s feh�r k�csag mint�k d�sz�tett�k. A l�ny derek�n, laz�n megk�tve v�kony obi pihent, benne katan�j�val �s a hossz� t�rrel. Jobbj�n viselt csak alkarv�d�t, ny�lv�n a rejtett peng�nek. L�bain majdnem t�rdig �r� b�r, f�z�vel k�t�s csizm�k voltak. Haja feje tetej�n copfba volt felk�tve, de a f�rfi �szre vette, nem r�g v�ghattak bel�le. Frufruja egyenes volt, m�g f�le el�tti oldals� tincseit ism�t visszav�gt�k �gy, hogy csak a l�ny v�ll�ig �rjen. De m�g is a legfurcs�bb az volt hogy orr�t �s sz�j�t maszk takarta, csup�n szemei villantak ki al�la. Ny�lv�n nem akarta, hogy megl�ss�k az arc�t.

-               Ha kib�m�szkodtad magad, indulhatunk! – tette cs�p�re kezeit Seya.

Sesshoumaru nem siette el a dolgokat m�g egy fut� pillant�st k�ld�tt a n� combjai fel�, majd b�lintott. Elindult a l�ny vezet�s�vel, be a s�t�t �jszak�ba. Hamarosan erd�be �rtek, ahol Seyako meg�llt.

-               Gondolom, �rdekel mit is csin�lunk itt kin…

-               H�t t�bb dologra is gondoltam… - azt�n ahogy a megvillan� k�k szemeket l�tta Sesshoumaru ink�bb nem osztotta meg a n�vel elk�pzel�seit – De v�gs� soron teljesen mindegy. Csak v�gre nem ott vagyok! – b�k�tt arra ahonnan j�ttek.

-               Annyira sz�rny�? – a l�ny szemei most r�szv�tet t�kr�ztek.

-               Csup�n idegrombol�, a nyomorult szab�lyaik szerint �lni! �s folyton csak az esk�v�r�l besz�lni!

-               Nem �rtem m�rt nem vagy boldog… - a l�ny elfordult.

-               Pr�b�ld ki �s megtudod – s�hajtott nagyot a szellem, majd h�rtelen f�lelni kezdett.

Seya megfordult �s meg akart sz�lalni, de f�rfi jelezte maradjon csendbe. �jra f�lelt, mik�zben a leveg�ben terjeng� szagokat figyelte.

-               Hol vannak? – suttogta a l�ny k�zel hajolva, miut�n szabadd� tette sz�j�t.

Itt a s�t�t erd�ben m�r nem f�lt annyira, hogy felismerik arc�t.

-               Az erd� m�sik fel�ben. T�volodnak… - adott helyzet jelent�st a youkai.

-               Oh, a fene! – h�zta el a sz�j�t a l�ny – Akkor menj�nk, mert el�bb ott k�ne lenn�nk!

Elindultak a csendes s�t�tbe borult erd�ben. Halkan haladtak, Sey�nak n�ha h�tra kellett n�znie, hogy a d�mon k�veti-e olyan halkan. Azt�n hamarosan kis tiszt�st pillantottak meg, melyre h�rom ir�nyb�l utacsk�k futottak be.

-               Hol vannak? – a l�ny k�zel h�z�dott a f�rfihez.

-               M�r m�g�tt�nk. De mi dolgod vel�k? Ha j�l �rzem k�t k�zepes rend� youkai meg egy haland�…

-               Jelent�st kaptam, miszerint az ember, akit „b�n�z�k�nt” k�s�rnek �r�k erre, val�j�ban… Kvant� k�mje…

-               Meger�s�d�tt ism�t… Ami�ta Zadei visszat�rt…

-               Aha – b�lintott a l�ny, majd csendben v�rtak.

Nem kellet sokat v�rniuk, hamarosan alakok jelentek meg az �ton �s k�zeledtek a kis keresztez�d�s fel�. K�t egyenruh�s d�mon, �s egy megbilincselt kez� haland�. �rdekes m�don csendesen besz�lgettek.

-               A parancs, az hogy mindegyikkel v�gezzek… A hito… Megtenn�d helyettem? – Seya oldalra fordult, fej�t a szellem v�ll�ra hajtotta, �gy suttogta el mondani val�j�t. Hihetetlen�l j�l esett neki ism�t a f�rfi k�zels�ge.

Sesshoumaru r�n�zet, majd apr�t b�lintott.

-               Arigatou… - s�gta a l�ny, de m�g mindig nem mozdult, ugyan �gy �llt, arc�t a finom anyag� haorin nyugasztotta.

Az alakok el�rt�k a keresztez�d�st, ahol v�ratlanul meg�lltak. A leveg�ben lassan fesz�lts�g kezdett vibr�lni. V�g�l Seyako�kt�l nem messze megz�rrent egy bokor �s egy n� l�pett ki bel�le. Hossz� v�r�s haja �szott ut�na a leveg�ben. Seya nem mozdult, ha kicsit lefel� n�zett l�tta az esem�nyeket, �s k�zben m�g sem kellett elszakadni a f�rfit�l.

Sesshoumaru meglepetten pillantott fel, mikor meg�rezte a l�ny test�n v�gig fut� remeg�st. Ahogy a sz�l fel�j�k sodorta az idegenek szag�t m�r � is �rtette.

-               Suyama…- sziszegte Seyako, mik�zben szemeiben k�k l�ngok kezdtek t�ncolni.

A taiyoukai m�g id�ben reag�lt, mag�hoz szor�totta az indulni k�sz�l� n�t. Tudta, ha a l�ny forr� fejjel nekik megy abb�l semmi j� sem s�l ki. Nem sz�lt semmit csak v�rta hogy a fesz�lten remeg� test nyugodni kezdjen. Mikor ez megt�rt�nt lehajtotta fej�t �s a n� f�l�be s�gta.

- �n most kimegyek oda, �s elterelem a figyelm�ket. Ha gyenge alakok azonnal meg�l�m �ket.

- De… Vigy�zz vele! Nem hinn�d de nagyon er�s… Nem tudom mit�l!

- Majd pont egy ningent�l fogok f�lni… - a d�mon elengedte a l�nyt, majd alakot v�ltott �s kir�ppent a f�k k�z�l.

Seyako m�g mindig remegve az elfojtott indulatt�l elindult a f�k takar�s�ban hogy h�tba t�madhassa a kis csapatot.

-               Te meg ki a fene vagy? – hallotta a tiszt�s fel�l.

V�lasz nem j�tt csak a leveg�ben sziszegve sz�ll� energia ostor hangja hallatszott, majd f�mes cs�rg�s. T�l lass�nak �rezte temp�j�t, �gy h�t nem ker�lte meg �ket teljesen, ink�bb oldalr�l bukkant ki a f�k k�z�l. Nem t�tov�zott t�l sokat, l�tta hogy Suyam�t Sesshoumaru kell� k�pen lefoglalja. K�t mozdulat volt, a neki h�ttal oldalt �ll� �r�k h�r�gve buktak fel.

-               V�rj, tudom ki vagy! – csend�lt a v�r�s haj� n� b�rsonyos hangja – Ha azt mondod, hogy most akarsz bossz�t �llni az�rt az ostoba Yatsuh�rt…

-               Sesshoumaru most ezt �tveszem! – Seya k�nnyed ugr�ssal k�zt�k volt – A haland� befutott az erd�be.

-               Rendben! – a f�rfi elrakta kardj�t majd szellemg�mbk�nt elt�nt a f�k k�z�tt.

Suyama mereven �llt, g�rcs�sen szorongatta katan�j�t.

-               Lehetetlen! – t�rtek el� tork�b�l meglepet�s�nek rekedt hangjai.

-               Sz�nalmas vagy Suyama… Azt hitted Te a kis maroknyi er�ddel meg�lhetsz egy oniwabait? Azt hitted a te sz�nalmas Fujiwara sz�rmaz�sod el�g ahhoz hogy elpuszt�ts egy Minovar�t? – Seya �rd�gi f�nnyel szemeiben elindult a gy�keret vert l�ny fel�.

-               Meg�ltelek. A saj�t k�t kezemmel! – h�rd�lt fel Suyama – De nem baj, m�g egyszer megteszem!

Mindketten megindultak, majd a k�t kard �sszecsapott. A v�r�s l�ny a leveg�be emelkedett, de abban a pillanatban meg b�nta. Test�t elemi er� ragadta meg majd v�gta a f�ldh�z. �ppen hogy siker�lt fekt�ben h�r�tani a k�vetkez� csap�st, majd egy k�zen �tfordul�ssal a talpra torn�zta mag�t. �m m�g kez�t megmozd�tania sem maradt ideje, feh�ren �g� ac�l hegye nyom�dott tork�hoz.

-               Mondj im�t Suyama! – h�zta �ssze szemeit Seyako.

H�rtelen alakok jelentek meg a tiszt�son, tal�n �ten lehettek. A csillagok f�nye p�nc�lokon csillant meg. Azonnal mindenki j�g� dermedt.

-               Hol a fen�ben voltatok! – rivallt r�juk a sakkban tartott n�.

Seya m�g k�rbe n�zni sem tudott, h�r�tania kellett egy r�t�r� t�mad�st. Suyama felkacagott, ahogy l�tta ellenfele k�nytelen pajzsot vonni maga k�r� �s az m�g� b�jni.

-               Meggondolatlan volt�l… �s most m�r tudod, hogy sarokba ker�lt�l… - j�tszva betolta ujjait a k�ken dereng� f�nyburokba – Er�sebb lett�l, de te is tudod hogy ugyan azt a tud�st birtoklom, mint te!

A k�vetkez� percben a n� m�r bel�l volt a v�d�pajzson.

- Al� becs�lsz… Ez�rt nem tudsz meg�lni! – Seya szabad kez�t el�re ny�jtotta, �sszez�rt �kle k�ken �gett – �g veled, te �tkozott…

- Mi ez? Nem lehet… - Suyama h�tr�lt de m�r k�s� volt.

- Goku no Kaze – ejtette �des suttog�ssal Seya az �jszak�ban, mik�zben ujjait sz�nyitotta.

Feh�r s k�k f�ny robbant ki tenyer�b�l, els�p�rve mindent, ami �tj�ba ker�lt. Az id� egy pillanatra k�r�l�tt�k meg �llt, �m a l�ny tiszt�n l�tta az egyetlen mozg� dolgot, egy k�gy�k�nt tekerg�z� z�ld energia ostort, ami k�nnyed mozdulattal lecsapja a b�m�szkod� d�monok fej�t. Azt�n az id�z�s elrobbant, de mivel nem volt teljes, gyorsan el�lt. Addigra m�r csak egyed�l �llt a csatat�rr� alakult kis tiszt�son. Lehajtott fejjel �csorogott, mik�zben hallgatta a fel� k�zeled� l�pteket.

-               Elmenek�lt… - suttogta maga el� keser�en.

Folytat�s k�vetkezik…