B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

11. r�sz

Sesshoumaru megr�ndult, ahogy Zadei �t�lelte a l�nyt. Aya hercegn�, ki ekkor m�r vele egy�tt �llva figyelte a jelenetet feln�zett jegyes�re. Ahogy elgondolkodva visszapillantott a zajl� esem�nyekre, m�g l�thatta a zokogva t�voz� Seyakot, �m figyelm�t a k�vetkez� vad mozdulat sem ker�lhette el.

A kutya szellem Seyako t�voz�s�t figyelve akaratlanul el�re l�pett egyet, tekintet�t az ajt�ra szegezve, �m ahogy karj�n meg�rezte j�vend�belije �rint�s�t megtorpant. A l�ny furcsa kifejez�ssel n�zett r�, de addigra m�r a teremben t�bb szem is r�juk szegez�d�tt. Mindegyik�k arc�n k�v�ncsis�g �lt, mik�zben ugyan arra gondoltak: Most megl�tjuk!

- Dozo… Menj ut�na, ne engedd hogy valami… - a hercegn� olyan halkan suttogott hogy a mellett�k k�v�ncsian �ll�k is csak alig hallottak valamit, akik messzebb �lltak ink�bb k�l�n�s szomor�s�got l�thattak a l�ny sz�ja k�r�l kirajzol�dni szavak helyett.

Mennyd�rg�s robaja r�zta meg a palot�t, mik�zben a bej�rati csarnok fel�l be�raml� viharos sz�l megremegtette a csill�ron vil�g�t� sok sz�z gyerty�t. Az inuyoukai m�g egyszer az ajt�ra pillantott, majd a mellette �ll� l�nyra, mik�zben �rezte Aya egy l�p�st h�tr�bb l�p. Sesshoumaru apr�t b�lintott, s �les villan�ssal felvette testetlen alakj�t. A szellemg�mb sebesen felr�ppent majd sz�lt kavarva maga ut�n elt�nt az ajt�ban, mely a kisebbik hercegn�t is elnyelte p�r pillanattal azel�tt.

-               Na de…? – n�zett a megk�v�lten �ll� Suwatarira Zadei.

-               Amire mi nem voltunk k�pesek, Sesshoumaru k�pes lehet… - emelkedett fel Hiroko �rn� is.

� volt az egyetlen, aki �lve, rezzen�stelen arccal n�zte v�gig az esem�nyeket.

- �r�ljetek, hogy ennyivel meg�szt�tok. Seya Hime m�g eg�sz finoman reag�lta le ezt az eg�szet… - a n� l�nya mell� s�t�lt, majd bel�je karolt – Suwatari nem tudom mit v�rt�l! Ha engedted volna, hogy el�bb besz�ljek vele…

- Akkor m�ra m�r nem lenne vezet�je az �szaki Hadseregnek, vagy… - a d�mon m�rgesen felhorkantott – vagy az eg�sz palota romokban heverne!

- Egy palota vagy a bizalom �r t�bbet neked… - az asszony kecsesen elfordult, majd Ay�val egy�tt elindult az egyik h�ts� ajt� fel�.

- Haha-ue… Ugye Sey�nak nem lesz semmi baja? – k�rdezte a hercegn� b�natosan.

- J�l tetted hogy ut�na k�ldeted Sesshoumarut. � az egyetlen, aki vissza tudja hozni, ha �gy alakulna ez az eg�sz…

A k�t n� elt�nt az ajt� m�g�tti foly�s�n. 

Sesshoumaru j�tszi k�nnyeds�ggel k�vette a l�ny illat�t a folyos�kon, eg�szen az �szaknyugati sz�rny hajl�s�ig. Ott Seya feljebb ment egy emeletet, hogy �tt�rhessen a v�rfalhoz viv� kis falszakaszra. A d�mon megtorpant, ahogy el�rte a nyitott faajt�t, mi a b�sty�khoz viv� �tra n�zett.

Odakint szakadt az es�, vill�mok cik�ztak a feh�r tajt�kot dob�l� tenger felett, mik�zben folyamatoss� v�lt a mennyd�rg�s. A f�rfi t�tov�zott, �m tudta, ha sokat v�r k�nnyen elveszti a l�ny illat�t, �gy h�t kir�ppent fedez�k�b�l �s folytatta �tj�t. Az es� felett�bb irrit�lta, �gy ink�bb testet �lt�tt, hogy anyagi r�szei �zzanak. A sz�l az arc�ba csapott, mik�zben m�r �rezte, k�zeledik a l�nyhoz.

Ahogy egy sz�lroham elf�jta a cseppeket szemei el�l m�r l�tta, a b�rig�z� kis fekete alakot a t�voli mellv�rten �lldog�lni. Meggyors�totta l�pteit, majd m�g miel�tt esetleg a l�ny lesz�d�lhetett volna a m�lys�gbe, elkapta egyik csukl�j�t. Seyako r�m�lt, k�nnyekkel telt szemekkel n�zett le r�, majd hagyta, hogy levezesse a biztos talajra. Sz�rnyen n�zett ki �gy el�zva, felt�z�tt haja leomlott, gy�ny�r� ruh�j�b�l csepegett a v�z.

N�m�n n�ztek egym�sra, v�g�l a n� elfordult, mik�zben kimon�ja ujj�val pr�b�lta meg let�r�lni az elfolyt szemfest�ket. �m ism�t megindultak h�feh�r arc�n a k�nnyek. 

-               Nem hittem hogy ekkora jelenetet rendezel… - sz�lalt meg p�r perc m�lva a m�r szint�n b�rig �zott kutyaszellem.

-               Pedig ekkor�t rendeztem. – a v�lasz el�sz�r halkan �s szaggatva j�tt a felt�r� h�pp�g�st�l – Mit akarsz?

-               Ut�nad j�ttem…

-               Minek, hogy te legy�l az els�, aki lehord a viselked�sem�rt? Mert akkor ak�r vissza is mehetsz! – Seyako megfordult, de k�zben �jra megt�r�lte az arc�t a r�hull� es�cseppekt�l �s k�nnyekt�l.

-               Nem �llt sz�nd�komban �t�lkezni feletted – vont v�llat a f�rfi, majd sz�th�zta szem�be l�g� vizes frufruj�t, hogy legal�bb valamicsk�t l�sson a v�zf�gg�ny�n kereszt�l.

-               Nekem viszont igen is sz�nd�komban �ll! �n megb�ztam benned! Te meg? – a l�ny heves mozdulattal el�r�bb l�pett kett�t, de a mozdulat abba maradt.

-               Mir�l besz�lsz? – csod�lkozott el a taiyoukai.

Nem messze t�l�k vill�m csapott be a szikla egy ki�ll� r�sz�re, mire a k�vek nagy robajjal gurultak le, s buktak a h�borg� tengerbe. A l�ny megborzongott, val�j�ban csup�n most fogta fel, hogy � kint �ll a sz�m�ra oly f�lelmetes viharban. De ez a probl�ma elt�rp�lt a t�bbi mellett.

-               Te tudt�l mindent! Tudtad, hogy mi van velem! Biztos vagyok benne, �n ostoba… - �jabb s�r� roham folytatta el a tov�bbi szidalom �radatot.

-               Az az�rt t�lz�s, hogy mindent! Arr�l a… - a f�rfi elhallgatott – Zadeir�l �s az esk�v�r�l semmit sem. Nehogy azt hidd, hogy Suwatari marad�ktalanul megb�zik bennem a t�ged �rint� dolgokban!

-               Kit �rdekel ez a nyomorult esk�v�! Ez m�r csup�n az utols� csepp volt! Te tudtad, m�rt viselkedik velem mindenki olyan… olyan furcs�n! M�g Suwatari nagy�r is! �n meg nem �rtettem semmit sem… De te nem mondtad el! – v�gta ki v�g�l a l�ny.

-               Ha ett�l jobb �n voltam a legels�, aki meg�rezte…- t�rt ki az egyenes v�lasz el�l a szellem.

-               Nem, nem jobb! Akkor m�rt nem mondtad el? M�rt most kellett megtudnom? �s egy�ltal�n mi ez az eg�sz, ami velem t�rt�nik?

-               Nagyon egyszer�. Megv�ltozott a tested. M�r nem vagy haland�. – Sesshoumaru lassan �s higgadtan besz�lt.

-               Ez neked olyan egyszer�? – futottak �ssze a l�ny szem�ld�kei k�ts�gekt�l gy�t�rten.

-               Az. Arr�l m�r nem �n tehetek, hogy pont abban a korban vagy… - a szellem f�lre n�zett.

Mennyd�rg�s k�zeli d�b�rg�se futott el felett�k, mik�zben a l�ny �zlelgette mag�ban a sz�t: „Abban a korban…”.

-               Ez�rt volt az eg�sz, ugye? – h�rtelen maradt el a zokog�s al�fest�se Seya hangja m�g�l, ami riadtan komolly� tette mondanival�j�t.

-               Milyen eg�sz? – terelte vissza tekintet�t a h�borg� tengerr�l a hercegn�re Sesshoumaru.

-               Ez�rt viselkedt�l Te is velem �gy… - a felismer�s f�jdalma ki�lt a n� arc�ra.

Csend lett, hab�r az es� tov�bbra is szakadt. V�rakoz� csend �lte meg a v�rfalat.

A fest�knek m�r semmi nyoma sem maradt a l�ny arc�n, vizes ruh�ja m�g jobban a test�hez tapadt, l�tni engedve, hogy f�zik, �m �gy t�nt nem hajland� r�la tudom�st venni mennyi mindent l�tszatni enged selyem ruh�ja.

-               Ha nem �rezn�d, azt a… azt az illatot… akkor is… akkor is ugyan �gy t�rt�nt volna minden? – a l�ny szem�ben ism�t k�nnyek jelentek meg, �m ezeket m�r m�s indok sz�lt. Kalap�l� sz�vvel v�rta a v�laszt.

Sesshoumaru elh�zta a sz�j�t. Val�j�ban gy�ny�r�nek l�tta a l�nyt m�g �gy is, az �ta a perc �ta hogy megpillantotta, �s m�r sokkal r�gebben �szlelte a fel�je h�z� meg�rthetetlen vonzalmat. Most hogy itt �lltak kint ketten az es�ben, �s n�zte a karcs� form�s testet, az al�oml� vizesen is f�nyes tincseket ez az �rz�s egyre jobban er�s�d�tt lelk�ben. �s biztos volt benne, ha rajta m�lik ugyan �gy t�rt�ntek, volna az esem�nyek. Ha nem jobban…

-               Igen �gy. Azt lesz�m�tva, hogy nem k�ne f�rjhez menned… - hangj�ban furcsa �rz�s bujk�lt, nyugodt volt, m�g is valami oda nem ill� csengett benne.

-               Gy�l�l�m ezt az eg�szet! Gy�l�l�m azt a k�t jegyet. Minden �j k�pess�gem oda adn�m, az�rt ha ez most nem �gy lenne… - a l�ny kezei �k�lbe szorultak.

-               M�r k�s�… - a meg�llap�t�s helyt�ll� volt.

-               Te is azt akarod, hogy hozz� menjek? – d�bbent meg Seyako.

-               Nem az �n dolgom… Azt csin�lsz, amit akarsz.

-               De Suwatari akarat�val nem sz�llhatok szembe! – �jabb k�nnycseppek indultak meg lefel� – Viszont akkor sem akarok hozz�menni ahhoz az alakhoz!

A d�mon csendesen figyelte hogyan egyes�lnek a k�nnyek az es�cseppekkel, majd folynak v�gig patakban a l�ny arc�n. Meg nem tudta volna mondani mit�l, de rossz �rz�s j�rta �t, ahogy Sey�t ilyen megt�rten l�tta. �s mint ilyenkor mindig, megsz�letett lelk�ben az elhat�roz�s, valamit s�rg�sen tenni kell ez ellen.

-               A s�r�s nem fogja megoldani a probl�m�id… - Sesshoumaru k�zelebb l�pett, majd egyszer� mozdulattal let�r�lte a l�ny arc�r�l a k�nnyeket vizes haorij�nak ujj�val.

�m a mozdulat v�gezt�vel keze a n� hideg b�r�n maradt, mire a hercegn� zavaros f�nyes tekintet�vel feln�zett r�. J�l esett neki, hogy valaki, legal�bb egyetlen ember/youkai ut�na j�tt �s mellette van ezekben a sz�rny� percekben.

-               �n el akartam mondani. De nem tudtam volna hogyan… - vallotta be v�g�l a f�rfi, rem�lve ezzel saj�t sar�t lemossa az �gyr�l.

-               Lehet. Lehet hogy a sors akarta �gy… Viszont – a l�ny arc�n meglepet�s futott v�gig – Te m�rt vagy itt? Hiszen Ay�val a vacsor�n lenne a helyed!

-               Nem �rdekel a vacsora… - Seya megd�bbent, de nem mondott t�bbet.

N�m�n n�zt�k egym�st mindketten, mik�zben visszaj�ttek az elm�lt �r�k gondolatai, feltev�sei, gy�trelmei �s k�rd�se. A hercegn� pr�b�lta rendezni gondolatait, de k�zben a tudatalattij�ban a Hiroko �rn�vel folytatott besz�lget�s zakatolt. V�ratlan furcsa k�rd�s fogalmaz�dott meg benne, amit valami�rt meg kellett k�rdeznie.

-               Mond… vonz�nak tal�lsz engem? – k�rdezte halkan, �m szemei megrebbentek ahogy r�j�tt mit is k�rdezett.

A viharmad�r t�ncolt, az �gen szapor�n cik�ztak a vill�mok. �k ketten m�g is zavartalanul �lltak a k�falon a szakad� es�ben. Ahogy �jabb k�nnycsepp indult �tj�ra, a f�rfi keze ism�t megmozdult �s let�r�lte azt, mik�zben �szre sem vette mikor �lelte �t a l�nyt m�sik karj�val.

- Igen, annak… - v�laszolt a d�mon halkan, s�gva, ejtve a szavakat, mik�zben megsz�ntette a test�k k�z�tt l�v� csek�lyke t�vols�got is, szorosan mag�hoz �lelve a hercegn�t.

A l�ny kezei a nedves v�rten pihentek, mik�zben szemeiben meglepetts�g, �s k�v�ncsis�g f�nyei j�tszottak. �rezte, ahogy sz�vver�se gyorsulni kezd, de m�r nem maradt ideje ilyenekkel foglalkozni. Ism�t elveszettnek �rezte mag�t az esem�nyek sodr�s�ban, de ez�ttal nem is akart annyira kiker�lni az �rb�l.

Sesshoumaru lassan lehajtotta a fej�t, mik�zben kez�t m�g mindig a l�ny arc�n tartotta. M�g egyszer a n� szem�be n�zett, k�zvetlen k�zelr�l, miel�tt m�g f�lig nyitott ajkaik �ssze�rhettek volna. A l�ny nem mozdult, hitetlenkedve n�zett fel a d�mon aranybarna szemeibe. A f�rfi kiss� oldalra billentette a fej�t, majd sz�jon cs�kolta Sey�t. Ez a cs�k m�r nem volt olyan gyeng�d �s keresg�l�, a l�ny a k�vetkez� pillanatban elveszett annak �rzelem d�s vads�g�ban.

�lltak a szakad� es�ben, �s szenved�lyesen cs�kol�ztak. Seyako kezei lassan remegve megindultak felfel�, mik�zben a pillanatokkal ezel�tt �rzett b�nat hely�t valami nyugodt b�k�s boldogs�g v�ltotta fel lelk�ben. Ajkai a cs�kok k�zben lassan mosolyra g�rb�ltek, majd l�bujjhegyre �llva, minden v�gy�val �t�lelte a szellemet. A k�lvil�g megsz�nt, csak �k ketten l�teztek, m�r az es� nedvess�g�t, a t�voli vihar hangjait, semmit sem �rz�keltek, csak a m�sik forr� l�ktet� test�t. Azt hogy erre v�rtak, minden �jszaka err�l �lmodtak, mik�zben pr�b�lt�k megj�tszani a k�z�nyt. Pr�b�ltak megfelelni az elv�r�soknak, teljes�teni a k�telezetts�geket. Most egy felkavar� esem�ny sor v�g�n pedig v�gre megtett�k, bele sem gondolva a k�vetkezm�nyekbe.

Leveg�j�k lassan fogyni kezdett, nyelveik egyre t�bbsz�r szakadtak sz�t, hogy zih�lva l�legzethez jussanak, �m ajkaik ism�t �s �jra kerest�k a m�sik�t. V�g�l a f�rfi akadozva megt�rte a cs�kot, de helyette �tt�rt a l�ny vizes arc�ra, majd megindult lefel� a n� nyak�n. M�lyen belecs�kolt, mire a l�ny borzongva hajtotta fej�t a d�mon v�ll�ra. Ez volt az a perc, amikor mindketten meg tudt�k volna mondani mit is akarnak m�g az �lett�l.

Ugyan ebben a pillanatban k�t alak bontakozott ki a falon, ahogy fel�j�k k�zeledtek, majd ahogy megpillantott�k �ket meg�lltak. Ahogy a szakad� es�ben el�re szegezt�k tekintet�ket, csup�n csak annyit l�ttak a kutyaszellem szorosan �t�leli a l�nyt. Az egyik, fiatalabbik alak tork�t halk morg�s hagyta el mik�zben el�re indult volna, �m t�rsa megakad�lyozta ebben.

-               Megj�tt a k�s�rted. Vel�k, vagy velem j�ssz vissza a palot�ba? – Sesshoumaru nem mozdult, noha �szt�nei m�r r�gen riasztott�k �t a nem v�rt vend�gek �rkez�s�r�l.

-               Csak akkor megyek vissza, ha holnap reggelig egyiket sem engeded a k�zelembe! – Seya sem moccant, szinte �lvezte, ahogy elk�pzelte mostohaapja �s v�leg�nye arckifejez�s�t.

-               Ahogy akarod, Hime! – s�gta a d�mon, majd finoman �lbe kapta a l�nyt.

Seyako arc�t a vizes pr�mbe temette, hogy m�g r� se kelljen n�znie a k�t f�rfira, mik�zben er�sen kapaszkodott. Sesshoumaru lass� nyugodt l�ptekkel elindult, a m�r lassan csendesed� es�ben. A vihar m�r tov�bb vonult.

Hamarosan el�rte az �ket figyel� k�t alakot. Egy pillanatra meg�llt, r�juk n�zett. Suwatari kifejez�stelen arc�r�l hamar lesiklott tekintete �m nem �llhatta meg, hogy egy lekezel� pillant�st ne vessen Zadeire. Az felmordult, majd ahogy az inuyoukai tov�bb indult volna megsz�lalt.

-               Azonnal tedd le a jegyesem! – f�rmedt r� Sesshoumarura.

Suwatari megr�ndult, de egy sz�t sem sz�lt.

A kutyaszellem arra sem m�ltatva, hogy h�tra forduljon, v�laszolt elhaladt�ban.

- Takarodj vissza a Kvant�ba, vagy te leszel ap�d ut�n a k�vetkez�, akit sz�tt�pek…

V�laszt m�r nem kapott, �m �rezte, ahogy kezei k�z�tt a l�ny megremeg. Tudta nagyon j�l, hogy Seyakonak fogalma sincsen arr�l, hogy a f�rj, akit v�lasztottak sz�m�ra Meruseno v�rszerinti fia. Annak a Merusen�nak, ki miatt 15 �vvel ezel�tt meghalt, ki felb�relte Suyam�t, hogy v�gezzen az �szaki hadsereg vezet�j�vel.

Be�rtek a kapuhoz, majd v�gig haladtak a s�t�t folyos�kon, v�g�l Sesshoumaru hossz� gyalogl�s ut�n f�l k�zzel kinyitott egy ajt�t. Aya Hime �s Hiroko �rn� meglepetten tekintett az �rkez�k fel�…

-               Seya-chan… - a hercegn� azonnal talpon volt, majd mutatta a d�monnak, �ltesse a l�nyt az �gy�ra.

-               K�s�i a l�togat�s – mosolyodott el az �rn�, ahogy a k�t csurom vizes alakra n�zett.

-               Hiroko, megtenn�d helyettem, hogy t�vol tartod az urad �s azt… - Sesshoumaru d�h�sen elfordult, mire haj�b�l kisebb t�cs�nyi v�z csap�dott ki – �s Zadeit, am�g �t�lt�z�k?

-               K�r�s n�lk�l is ezt tettem volna! – b�lintott az asszony, mik�zben aranysz�n szemei �sszefon�dtak a f�rfi�val.

-               Arigatou – a taiyoukai ism�t elsietett.

-               Seya, �n annyira sajn�lom! Ha tudtam volna! – a hercegn� kezei m�rgesen �k�lbe szorultak – Nem tudom ap�m, hogy k�pzelte ezt az eg�szet!

-               Ne besz�lj annyit! – sz�lt a l�nyra az asszony – Ink�bb k�s�rd be Seya-chant a f�rd�be, �s dugd bele egy k�d forr� v�zbe!

-               Hai! – a l�ny felseg�tette az �t�zott Seyakot, majd elt�nt a f�rd� shoujija m�g�tt, s hamarosan m�r v�zcsobog�s hallatszott csak.

A meleg p�r�ban Seya hamarosan olvadni kezdett, �m m�g t�l lassan mozgott, feje �lom neh�z volt, �gy h�t a hercegn� kezdte vetk�ztetni. A csurom v�z ruh�kat a k�re dob�lta, majd a meztelen libab�r�s alakot a k�dba parancsolta.

- K�szi… - ny�gte a l�ny, ahogy test�t k�r�l �lelte a mindent elnyel� melegs�g.

- Ugyan – legyintett a hercegn�, majd le�lt a k�d sz�l�re – Te m�r enn�l sokkal t�bbet is tett�l �rtem…

Seyako elfordult, mik�zben les�t�tte szemeit. „Jaj, dr�ga Aya, ha tudn�d mennyit v�tettem ellened…” – gondolta mik�zben lassan m�k�d�sbe l�pett lelkiismeret furdal�sa.

Seya f�l�lomb�l riadt, ahogy meghallotta a rizspap�r t�loldal�r�l sz�r�d� hangos zajokat. A hangok lassan �rtelmet nyertek f�radt elm�j�ben.

-               Hiroko! Ne viselkedj te is �gy, mint Suwatari. Tudni akarom, hol van Seya Hime. Besz�lni akarok vele! – a hang els�re ismeretlen volt, k�s�bb viszont m�r felismer�st nyert.

-               Zadei-sama, k�rlek hagyd el Aya Hime szob�j�t! Ha Seyako Hime itt is lenne, majd jelentkezik, ha besz�lni akar veled. �rthet� hogy ki van borulva!

-               Tudom, hogy itt van, hiszen ide �rzem az illat�t. L�tnom kell, k�rlek sz�lj neki!

Seyako kim�szott a k�db�l, majd felemelt egy �sszehajtogatott tiszta t�r�lk�z�t �s �tt�r�lte vele mag�t, �s nagyj�b�l nedves tincseit is. Azt�n azt maga k�r� csavarta, s remeg� l�bakkal elindult az ajt� fel�, neh�zkesen elh�zta azt �s kin�zett.

Egy pillanatra csend borult a szob�ra, m�g nem a l�ny megk�sz�r�lte tork�t.

-               K�rlek, Uram, a besz�lget�st halasszuk holnapra. M�g sok mindent kell �tgondolnom!

-               Hime, szeretn�m ha tudn�d fogalmam sem volt r�la, hogy t�ged nem �rtes�tettek… Gomen nasai…

-               K�rlek, Zadei-dono… Szeretn�k pihenni! – n� hangja er�tlen volt.

-               Hercegn�, ugye… - a f�rfi nem fejezhette be, m�g�tte a nyitott ajt�ban Sesshoumaru alakja t�nt fel.

-               Azt hiszem a hercegn�k f�radtak, te is eltehetn�d magad holnapra! – l�pett Zadei el� a kutyaszellem.

-               �h… M�r megint Te? – f�jt nagyot a m�sik d�mon – Nem tudom, m�rt kell neked mindenbe bele avatkoznod…

-               Ha nem lenn�l itt, semmibe sem avatkozn�k bele! – v�gott vissza az inuyoukai.

Kvant� ura megk�sve v�laszolt csak, ugyan is tekintet�t, a m�g mindig a shoujiba kapaszkod�, egy sz�l t�r�lk�z�ben �lldog�l� Seya foglalta le. Szemeiben el�gedetts�g villant, ahogy a v�kony, form�s l�bakon v�gig n�zett. Veszt�re azonban a holt f�radt l�ny �szre vette pillant�s�t, �s amennyire tudott visszab�jt a f�lig nyitott rizspap�rfal m�g�.

Sesshoumaru m�rgesen felmordult, ahogy �szrevette, mit figyel Zadei, majd egy mozdulattal a foly�sora l�kte a f�rfit. Ha Hiroko asszony nem �r id�ben oda, biztosan azonnal egym�snak estek volna, �m az �rn� j�l lehordta �ket, �s mindkett�t elzavarta, majd kulcsra z�rta az ajt�t.

F�l perc sem telt el, morcos szellemg�mb libbent be a f�lig nyitott erk�ly ajt�n, majd t�ntet�leg letelepedett az egyik �l�alkalmatoss�gra a szoba k�zep�n.

-               Jaj, Sesshoumaru! Nem kell �gy mellre sz�vni! – Hiroko nagyasszony a vibr�l� ez�st g�mbre mosolygott, �m az csak m�rgesen mordult egyet, mire Aya �s Seya elmosolyodtak.  – Tudod nagyon j�l, hogy nekem p�rtatlannak kell lennem! Nem szeg�lhetek szembe ny�ltan az uram akarat�val!

-               Sajn�lom. Ez az eg�sz az �n hib�m… - Seyako lassan besz�lt, mik�zben meztelen l�bait n�zte –�g�rem mindent j�v� teszek…

-               K�rlek! – Hiroko nagyot s�hajtott – Olyan sz�rny� ez az eg�sz! Ti mind a gyermekeim lehetn�tek… Igen Sesshoumaru m�g te is! – b�lintott a szellemg�mbnek a n�, miut�n abb�l �jabb morg�s sz�r�d�tt – �s mindanyiotokat szeretlem… Most viszont a k�teless�gem el�tek ker�l, �gy meg vannak k�tve a kezeim…

-               Ugyan anya! Szerintem senki nem v�r t�bbet t�led! – �lelte �t a m�r k�nny� otthoni k�penyben l�v� asszony v�ll�t Aya.

-               Hagyjuk ezt! K�s� van m�r! – csapta �ssze kezei Hiroko �rn� – Aya dr�g�m, k�rlek adj valami ruh�t Seya-channak, �s fek�djetek le aludni. Mi itt maradunk Sesshoumaru nagy�rral, de csak az ajt�n k�v�l!

A szellemg�mb ism�t morgott, majd v�rakoz�an az ajt� fel� r�ppent, de tov�bbra is t�ntet�en nem volt hajland� megmutatni alakj�t. Hiroko vele egy�tt t�vozott.

Aya Hime h�l�ruh�t keresett Seyakonak, majd mindketten beb�jtak a l�ny �gy�ba.

-               Ez most olyan, mint gyerekkorunkban. Amikor f�lt�l a vihart�l, mindig �tj�tt�l.

-               Igen, t�nyleg olyan! – nyomott el egy �s�t�st Seya – K�sz�n�m hogy ilyen rendes vagy velem.

-               Ne but�skodj, hiszen bar�tn�k vagyunk, vagy nem? – k�rdezte a hercegn�, mik�zben k�nyelmesen elhelyezkedett.

-               Igen, azok vagyunk! – Seya is lehunyta szemeit.

-               Am�gy engem nem zavar, ha Sesshoumaruval vagy…

Seyako nem v�laszolt, ink�bb hagyta mag�t els�ppedni az �des pihentet� �lomban. Hamarosan mindketten m�lyen aludtak, arra sem �bredtek fel, hogy Hiroko visszat�rt �rizni �lmukat, s arra sem hogy az �rn� hajnalban t�vozott. S�t m�g arra sem hogy a nap els� sugaraival Sesshoumaru is bet�rt megn�zni �ket…  

Folytat�s k�vetkezik…