Bűvöletben

Halandó Istennő

By: Mido

13. rész

Sesshoumaru alig tudott lenyelni egy aggódó nyögést, mikor észlelte a férfi démoni sebességgel mozog, miközben a lány továbbra sem mozdul meg.

Seya az utolsó pillanatig várt, s olyan gyorsasággal rántotta ki kardját, hogy még a penge fénye is elveszett tőle. Aztán már csak páncél reccsenése hallatszott, majd hírtelen a démon egyedül maradt a küzdőtéren.

Hiroko nem bírt elnyomni egy meglepett csuklást, miközben annyira megtántorodott, hogy a kutyaszellemnek kellett megtartania őt. Körülbelül ezt a megrökönyödött érzést érezhette Zadei nagyúr is, ahogy berepedt vértje alatt csiklandozva vérfolyam indult le oldalán. Nem akart hinni a szemének, a lány gyorsabban mozgott, mint eddig bárki kivel megküzdött, s a szúrás, amit kirántott katanával véghez vitt olyan erős volt, hogy vértezetét is berepesztette. Sőt, ami ezután jött.

Nem maradt ideje a fájdalommal vagy a meglepetéssel törődni, kard suhant a levegőbe, a háta mögül. Ám ösztönei kisegítették a két penge összecsapott, kékes szikrákat szórva mindenfelé. Állást változtatott, de a lány azonnal kitért, amint megérezte a szellem súlyát, oldalsó vágást vitt be, miután ez nem vált be alulról szúrt felfelé, úgy hogy a két kard elcsússzon egymás lapján.

Zadei frufrujából pár szál bizony sokkal rövidebb lett, és a démon villámgyors mozdulattal meghátrálásra kényszerült, így ismét teret nyitva közte és a lány között. Pár pillanatig pihenni akart, hogy felkészüljön a komolyabb harcra, ám a hercegnő két kézbe fogta a katanát, miközben pengével felfelé a füle mellé emelte. Nyílván való volt hogy támadni fog.

Acél csengett folyamatosan az éjjeli levegőben, miközben a feleken mit sem mutatkozott a fáradság. A lány néha már úgy tűnt unja is, a küzdelmet, s ezt mutatta is partnerének. A pár pillanatos szétváláskor hanyag mozdulattal, pengével hátrafelé tartotta meg fegyverét, mivel sikerült felbőszítenie a férfit. Így annak támadásai egyre vadabbak lettek, miközben már használta démoni erejét is.

Egyik ilyen alkalommal, mikor a két acél összecsókolózott, ő fél kezébe fogva kardját, meglökte a lányt, mire Seya majdnem a katana élébe dőlt, de ekkor különös dolog történt, a lány teste kéken felvillant, és még mielőtt elérhette volna a kardot egyszerűen köddé vált, majd feltűnt, de már csak a levegőben. Alakját körbe fogta a sárgás-fehér Hold, miközben, teljesen megdőlt a levegőben, s zuhanva csapott le ellenfelére. Egy pillanatig úgy tűnt nem történt semmi, a nő guggolva, előre nyújtott katanával ért földet.

Feszült csend lett. Ezt végül hirtelen futó repedés hangja tört meg, majd a vállvért, a mellvért és az összes páncél miszlikbe hullva zuhant a földre a démonról. Újabb szünet után, aztán hírtelen vágás jelent meg a démon hófehér haoriján, majd vér fröccsent a levegőbe. Ezután már csak egy roppanás hallatszott, s a férfi bal válla megrogyott. A démon arcán árnyék suhant át, miközben szürke szemei vörösen felvillantak.

-               Jól teszed, ha mihamarabb meggyógyítod. A kulcscsontod és talán még a vállad is szilánkosra törtem. Igaz csupán a katanám életlen felét használtam. Ha nem így lett volna, most már nem lenne se bal kezed, se bal lábad. – Seya lassan felegyenesedett, miközben pengéjét a levegőbe vágva lehúzatta róla a vért – Minden esetre, ha meggyógyítod magad sok energiád, elmegy…

-               Lehetetlen… - Hiroko asszony arcán hideg veríték csepp folyt végig.

Megviselten hagyta, hogy az inuyoukai továbbra is támogassa, de közben látta a férfi arcára is kiülő döbbenetet. Legjobban mindkettőjüket a lány mosolya lepett meg, mi elégedetten ült ki arcára.

-               Te szajha… - Zadei már nem tudta magát kontrolálni, nyílván való volt, hogy iszonyatos fájdalmat érez.

-               Talán fel akarod adni? – Seyako előre nyújtotta kardját, mi egyenesen a férfi álla alatt állt meg.

-               Rosszul tetted, hogy megmutattad, mit tudsz… most már csak azért is az enyém leszel! – a démon alakja körül vörös auraszél kezdett örvényleni, majd hangos ropogás hallatszott.

A vörös szemek az égre tekintettek, a torzult arcról lerítt a kínok kínja, de a következő pillanatban már sem sebnek, sem törésnek nem volt nyoma testén.

- Gyere és mutasd meg, hogy méltó vagy rá, hogy a tiéd legyek… - Seya visszacsúsztatta hüvelyébe kardját, miközben ismét támadó pozícióba állt fel.

A harc új lendületet vett, Zadei alakja elmosódva csapott a lány felé, ám az már nem volt a helyén. A kardok szikrázva összecsaptak, vágások, szúrások követték egymást, de a tanuk szemét nem kerülhette el a megállapítás, a nő ezerszer csiszoltabb tökéletesebb technikát használ. Egyetlen egyszer sem hagyott rést védelmén, miközben, támadásai sorra becsúsztak, vagy éppen csak hajszálon múltak. Újabb hosszú heves periódus után a youkai csatakosan véresen vissza lépett, majd eltávolodott a lánytól.

- Ne siess annyira. Még csak most kezdem élvezni… - nyalta meg piros ajkait a hercegnő, s azonnal támadásba lendült.

Zadei kardja pörögve szelte a levegőt, majd beleállt a fűbe, jó messze gazdájától. A férfi ugyan abban a pillanatban arcába kapott egy erős ütést, majd szédülve hátra zuhant. A lány már fölötte volt, a kard neki feszült a szellem gégéjének.

-               Azt hiszem, győztem! – a nő kardja megcirógatta a démon arcának mind két oldalát, miközben szemei jéghidegen összeszűkültek – Tudod mekkora örömet, okoznál vele, ha most megölhetnélek…

Sesshoumaru összerezzent. Nem hitt a füleinek. Az az édes, örökké vidám és szájaló lány, akit ő ismert most inkább hasonlított egy vérengző kegyetlen gyilkosra. Minden idegszála borzongott, de képtelen volt, arra hogy megszólaljon. Hiroko ugyan ezt érezhette, azzal a különbséggel, hogy ő megengedett magának egy fájdalmas nyögést.

-               Ne félj hercegnő, majd kapsz tőlem másfajta örömet… – húzta el a száját a férfi, majd egy mozdulattal megmarkolta a kardot és azzal együtt a levegőbe dobta a lányt is.

Seya szinte libbenve ért földet annyira lelassította esését, ám addigra ellenfele talpon volt.

-               Eddig finom voltam, nem akartam benned kárt tenni. Hallottam rólad Seyako, ám az a csúfos eset 15 évvel ezelőtt. Állítólag az a nő, Suyama, egyetlen vágással elintézett…

-               Te rohadék… - izzottak fel a lány szemei – Honnan tudod mind ezt? Te akkor a kontinensen voltál.

-               Így igaz. De te is tudod, hogy belőled és a nagyszerű Sesshoumaru-samából legenda lett. És most már élő legenda… Szerinted mivel keltetted fel a figyelmem?

-               Fogd be és harcolj. Különben valóban megöllek!

-               Ha azt akarod, hogy harcoljak, nem tudok elnéző lenni veled… és ha kárt teszek abban a finom kis testedben, akkor ma még egy csatát meg kéne vívnom… - kihívóan Sesshoumarura nézett, ki már a beszélgetés kezdete óta görcsös feszességgel állt, csupán a karján csüngő Hiroko akadályozta meg a közben lépésben.

-               Nyomorult… - a lány maga mellé engedte a katanát, miközben futásnak eredt.

Zadei nem mozdult kardjáért, kitért az első támadás elől, majd fordulatból a nő hátába vágott. Egy másodpercre a kecses mozdulat megtört, majd a lány ismét eltűnt a szemük elől, s a következő pillanatban, minden erejéből orrba vágta a szellemet, ám az abban a percben karomtámadást küldött felé, bele sem gondolva, hogy széttépheti a lányt.

Erre nem került sor, Seya kitért, mire a férfi ismét felé csapott. Ekkor már a vörösen égő pengék mindenhogyan eltalálták volna. De még mielőtt ez megtörténhetett volna, a nő csupán egy tiltó mozdulatot tett, mire, mintha a levegő is meg fagyott volna, s a támadás elhalt mielőtt elérte volna őt.

-               Bármilyen erőt használhatsz. Akkor is csak egy szánalmas sokad rendű oni szintjén vagy… - Zadei őrül gyorsasággal kapott a lány után, Seya eltűnt, de még hallani lehetett, ahogy ruha szakad.

A nő méterekkel arrébb fél térdre ereszkedve bukkant fel ismét. A tanuk pontosan jól láthatták, a négy vörös csíkot, a szakadt ruhán keresztül, miközben a lány vére lassan tócsát alkot alatta. Ám még mielőtt bármelyikük mozdulhatott volna, Seyako felállt.

- Látom, valóban kezdesz komolyan venni. Akkor játszunk élesben! – ajkain édes gúnymosoly körvonalazódott.

Pengéje megvillant a holdfényben, ahogy leeresztette, de ő nem mozdult. Helyette lehunyta szemeit, de abban a percben szél ölelte körbe testét. Különös, kék szél, ami a magasba kapta copfját, de eközben éles fény is kibontakozott mellette. Jobban mondva rajta. Nyakánál hírtelen kéken lüktetni kezdett a jegy, miközben minta bal csizmája is világosabbá vált volna pár árnyalattal.

-               Javaslom, vedd fel a kardod, különben meghallhatsz… - a hercegnő felpillantott, pupilláján táncoltak az égkék lángok.

Még hagyott egy pillanatot, hogy a démon felvegye katanáját, aztán hírtelen köddé vált. A két következő támadás olyan gyorsan történt, hogy szinte alig bírták felfogni. Fehéren égő penge villant, majd szellemvér fröccsent a levegőbe. Aztán a következő támadásban a youkai kardja hírtelen reccsent egyet. Zadei azonnal válaszolni akart a támadásra, elengedve a kardot, fél kézzel a lány felé vágott, amit Seya majdnem rendesen be is kapott, ám az utolsó pillanatban kitért előle. De nem vette észre a gyors váltást, így a másik feléje közeledő ütésbe belefordult. Csupán annyi szerencséje volt, hogy ahogy oldalról az arca elé rántotta kardját, annak markolata fogta fel az ütés nagy részét, de így is épen hogy csak állva tudott maradni, miközben szemei elhomályosultak. Még is, ahogy a következő ökölcsapás feléje szállt volna, szinte ösztönösen hárított. Jobbja szembe futott a csapással, miközben tenyere kéken kezdett égni, s elkapta Zadei kezét. A tompa kék ragyogás minden démoni erőt elnyert a csapásból, így a lány a következő pillanatban oldalra gördült és sikeresen felállt.

Még szédült egy kicsit, és érezte, halványan az orra is vérzik. De a következő pillanatban ezzel már nem törődött. Tisztában volt vele, ellenfele sokkal több és komolyabb sérülést szerzett.

-               Egyre gyengébb vagy. Egy cselédlány nagyobbat üt nálad! – lassan fogást váltott a kardon, ami minden kenjostouban (kardforgatásban) jártas szemnek feltűnt.

-               Gúnyolódhatsz nyugodtan. Bármit is csinálsz, hajnalra az enyém leszel kedvesem… - Zadei is kiegyenesedett, s közben végig tekintett felszabdalt ruházatán.

Sesshoumaru kezei ökölbe szorultak, mire az úrnő mérgesen ránézett. Erre a mozdulat megfagyott, csupán idegei remegtek tovább.

-               Még mindig nem félsz? Feleségül vennél, annak tudatában, hogy bármelyik pillanatban szívfájdalom nélkül elvágnám a torkod?

A hercegnő, nem várta meg a választ, neki lendült, majd eltűnt mindenki szeme elől. Ugyan azt a támadást használta, erre ellenfele is hamar rájött. Azonnal védekező állást vett fel, ahogy maga felett megpillantotta a megvillanó pengét. Tudta mit jelent, Seyako be akarja fejezni a küzdelmet. Zadei maga elé emelte katanáját, s készült, hogy visszalökje a támadást. 

Fény villant, miközben éles reccsenés futott végig a széljárta mezőn. Kard pengéje roppant, majd szilánkjai szálltak szabadon, csillogva a levegőbe. E hangot újabb borzongatóbb reccsenés váltotta fel, aztán fájdalmas ordítás harsant az éjszakába. A tanuk kővé dermedten álltak, és nézték, ahogy a démon eldől a fűbe. Vérfröccsent a levegőbe, félig beterítve a támadót is. Seya lehajtott fejjel, mosolyogva guggolt Zadei mellett.

Senkinek nem maradt ideje mozdulni, a lány felegyenesedett, miközben katanája élét a férfi nyakához érintette. A fegyver markolatát egyik keze elhagyta, hogy arcából kitöröljön egy adag, undorító, ragacsos démonvért. Mosolygott, továbbra is, rendíthetetlenül miközben szemei hidegen, fagyosan tekintettek a földön fekvőre.

Sesshoumaru még soha nem érzett ilyent, de gyomra mintha hírtelen zuhanásba kezdett volna. Teljesen leblokkolt, ahogy a villogó, kék szemeket nézte, meg dermedt a felismeréstől. Ezek a szemek emlékeket keltettek elméjében, emlékeket melyben ezrek lelték halálukat. A nő ugyanolyan kegyetlenül nézett le a kvantói szellemre, mint ahogy egykoron ő maga emelte tekintetét áldozataira. A nézés, mitől az erekben megfagy a vér, mitől a test kihűl. Tudta hogy a hercegnő végezni akar áldozatával, még is annyira megdöbbentette hogy egy halandótól, ráadásul egy nőtől éli át ezt a fojtó, perzselő érzést, hogy képtelen volt moccanni. Hiroko nagyasszony teljes testében megremegett, fényes arany szemei homályosan tekintettek előre. Egykoron ő is veszélyes démonnő volt, szégyellte, de sok emberrel és youkaival végzett. Ám gyermeke megszületésétől teljesen más életet élt. Most, hogy az emlékek őt is megrohanták ettől a vérfagyasztó látványtól, minden ereje elhagyta.

-               Add át apádnak üdvözletem, és mond meg neki, Suyamát is hamarosan viszont látja… - a katana lassan a levegőbe emelkedett, holtpontján lelassult.

A nő számára megszűnt a külvilág. Percek óta ismeretlen érzések kerítették hatalmukba. Olyanok, melyeket csak a háborúk idején érzett, amit mélyen szégyellt, s most élvezettel töltötték el testét. Nyakán és bokáján a két jegy lüktetve égett, mély levegőt vett, s félig nyitott ajkakkal, vágyakozó szemekkel lecsapni készült. A penge megvillant, majd suhogva hasítani kezdte a levegőt…

Hírtelen fények kezdtek imbolyogni a fák között. Legalább két tucat lámpa, majd szürke alakok bukkantak ki a gyakorlótér szélén. A legelöl haladó megtorpant, ahogy a Holdfényben megvillanó pengét megpillantotta.

Halk nesz hallatszott, majd a semmiből acél került elő, eltérítve a hercegnő katanáját.

-               Ostoba, eszetlen lány! Mit műveltél? – Seya döbbenten nézett Suwatari lángoló szemébe.

A következő pillanatban éles csattanás hallatszott, majd a nő elvágódott a főben. Pár pillanatig még gurult is a lendülettől, majd mozdulatlanul elterült kardja mellett. A férfi keze a magasban maradt az ütés nyomán, haragosan szemlélve a nyugodt testet, majd újra megmozdult.

Ezüst fény villant, a következő pillanatban Sesshoumaru állt Suwatari és az eszméletlen lány között. Az északi úr visszalépett egyet, meggondolva magát a felől, hogy folytassa lánya megleckéztetését, mi eredeti szándéka volt. Keményen felnézett, a közbe avatkozó szemébe, mitől megrémült, annyira hogy alig sikerült titkolnia. Az inuyoukai szemei összeszűkültek, hideg fénnyel tekintettek rá, és a felzárkózó katonákra. Morogva fogta meg kardja markolatát, mitől minden katona megtorpant, és leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy azonnal eltűnjön innen.

-               Ne szólj bele ebbe Sesshoumaru. Ez az ostoba, bolond lány majdnem kivégezte Kvantó urát. Újabb háborút akartok? – Suwatari hangja remegett, hol az indulattól, hol az elkeseredéstől.

-               Nem érdekel az a nyomorult… Ha hozzá mersz érni Seyához akár téged is megöllek! – Sesshoumaru hangja jég hideg volt, nyugodt, ám még is eltökélt szándékról tanúskodott.

Egyértelmű volt hogy megteszi, ha úgy szükséges, miközben maga is elcsodálkozott vakmerőségén. Tudta hogy hibát követ el, ám minden porcikája lázadt a tudat ellen, hogy a lánynak bármiféle bántódása essen. Agyában lüktetett a gondolat: „Minden áron megvédem!”  

-               Elég legyen! – a semmiből tűnt fel Hiroko asszony, majd keserű tekintettel a két férfire nézett – Egyikőtök gyalázatosabban viselkedik, mint a másik!

Nem kapott választ, néma csend maradt a réten, egészen addig, amíg Zadei nyögve fel nem ült. Vörösen égő szemekkel pillantott körbe, miközben lassan állni kezdett az óriási sebből vérzése.

Sesshoumaru morogva vette tudomásul, hogy Zadei még mindig életben van, majd végig mérte ismét Suwatarit. Végül megunva a feszült némaságot, megfordult, lehajolt az eszméletlen lányért, majd felemelte. A nő katanáját visszarakta hüvelyébe, majd Hirokóra nézett, mire az asszony bólintott. Az inuyoukai alakot váltott, majd elrepült a palota felé.

Az úrnő utasítására Zadeit is felnyalábolták, majd mindenki visszatért az alvó palotába.

Seya hírtelen ébredt, kezei oldalához kaptak. Ekkor jött rá, hogy fekszik, s katanája nem lóg mál oldalán. Felült, mire megállapította, saját szobájába került. Hogy hogyan, arra nem emlékezett. Agyát erőltetve idézte fel utolsó emlékeit.

Az erőlködésbe hamar bele fáradt, inkább felkelt, és átment a fürdőbe. Megengedte a vizet és megmosta arcát és alvadt vértől mocskos kezeit. Ahogy felnézett tükörképére, lassan elhatározott valamit, amit gyors tett követett. Alakja semmivé vált, majd halványan égő kék gömböcskék születtek testéből. Ebben az alakjában röppent ki félig nyitott erkély ajtaján, s elindult a fal mentén.

Folytatás következik…