B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

14. r�sz

-               Csod�lkozom, hogy elj�tt�l… - Sesshoumaru �jjeli �lt�zetben fek�dt �gy�n, nem is pillantott a szelek sz�rny�n �rkez� f�nyekre, melyekb�l hamarosan n�i alak sz�letett.

-               Mi t�rt�nt? – k�rdezte a l�ny halkan.

-               Ugyan ezt �n is k�rdezhetn�m! – Seya meglep�d�tt, ahogy arc�ba csapott a visszafojtott d�h.

-               Sesshoumaru. Mindent megmagyar�zok. Zadei �l m�g? – k�rdezte megremeg� hangon a l�ny.

-               Persze hogy �l.  – csattant fel a f�rfi – Viszont bel�led elegem van! Most m�r nagyon elegem van!

A hercegn� pislogott p�rat, �s figyelte, ahogy a d�mon felkel.

- Elegem van bel�led is, meg magamb�l is! Mert vagyok olyan bolond, hogy megv�delek!

- �n semmit sem �rtek…

- �n sem! – a szellem idegesen fel s le kezdett m�szk�lni a szob�ban.

L�ptei �temesen d�b�r�gtek, a besz�lget�s megszakadt.

-               Nem tudom mit csin�lt�l, de az biztos hogy teljesen elment a marad�k eszed is am�g t�vol volt�l. Egy k�z�ns�ges gyilkos m�dj�ra viselkedt�l. P�rbaj volt, de nem �let hal�lra, k�l�nben Zadei m�r r�gen v�gezhetett volna veled.

-               Mir�l besz�lsz?

-               Arr�l, amit tett�l. Ha Suwatari nem �r oda id�ben, �n magam �t�ttelek le volna. Csak akkor nem biztos, hogy itt lenn�l!

-               Sz�val a nagy�r le�t�tt. �s ezut�n?

-               Ezut�n �n utols� ostoba meg megv�dtelek t�le. Ha Hiroko nincs ott… - Sesshoumaru d�h�sen �k�lbe szor�totta kezeit – Mond, m�g meddig akarsz elmenni az ostobas�gaiddal!?!

Ism�t csend lett. Seya em�sztette a hallottakat, �s pr�b�lta meg�rteni a f�rfi d�hrohamainak ok�t. Ak�r hogyan is er�lk�d�tt, nem �rzett hib�t cselekedeteiben. Valahol sejtette, hogy kicsit messzire ment, de tudta hogy csak v�gleg hal�lra akarta r�miszteni a kvant�i urat, esze �g�ban sem volt kiv�gezni. Viszont, most hogy m�r Sesshoumaru is bele keveredett, r�ad�sul nevel� apja is felbukkant a p�rbaj alatt. R� kellett j�nnie nyakig �l a slamasztik�ban, m�ghozz� saj�t nagyra n�tt eg�j�nak k�sz�nhet�n. Az el�ad�s t�l j�l siker�lt.

-               Sajn�lom… - motyogta maga el�, mire a d�mon felhagyott k�s�rlet�vel, miszerint �rkot tapos szob�ja padl�j�ba.

-               �s azt hiszed most el van rendezve? Suwatari �rj�ng, Hiroko ki van borulva. Zadei pedig majd meg pukkad a boldogs�gt�l. M�r megint lej�rattam magam miattad Seya, �s csup�n annyit �rt�l el mindezzel, hogy minden ellenszeg�l�sed hi�baval� lesz innent�l…

-               De �n csak…

-               Te csak azt hitted, ha megf�leml�ted minden el lesz rendezve. De t�ll�tt�l a c�lon… R�m pedig ne sz�m�ts t�bbet! – Sesshoumaru elfordult.

Seyako n�ma d�bbenettel �lt, sz�ja kiny�lt, de nem j�ttek ki rajta hangok. Egyszer�en nem akarta elhinni, hogy minden ilyen balul s�lt el. �s ami a legjobban megr�misztette, az a f�rfi utols� kijelent�se volt. F�lve ny�jtotta el�re kez�t, de nem merte meg�rinteni a youkai h�t�t. Egyre jobban kezdett k�ts�gbe esni, ahogy a percek m�lni kezdtek, �s m�g mindig nem t�rt�nt semmi.

-               Sessh… - a l�ny hangja remegett, mik�zben �rezte sz�ja kisz�rad.

Nem t�rt�nt semmi, mire Seyako komolyan f�lni kezdett. Remegve ugyan, de ujjai hozz��rtek a f�rfi feh�r ruh�j�hoz.

-               Sajn�lom… - lassan el�re l�pett, de nem engedte el a puha anyagot.

Kezdte �gy �rezni, elveszik a n�ma �rben. Nem akarta elhinni, hogy ez most val�s�g. A lelke m�ly�n abban rem�nykedett, hogy a szellem mindj�rt megfordult, �s r�mosolyog, mik�zben azon g�nyol�dik, hogy mennyire r� tudott ijeszteni. De ez csak nem t�rt�nt meg.

Seya megmozdult, lassan, remegve �t�lelte h�tulr�l a d�mont, arc�t a feh�r anyagra fektette. Kezei reszketve kulcsol�dtak �ssze a szellem mellkas�n.

-               K�rlek… �n holnap. Holnap bocs�natot fogok k�rni mindenkit�l. �s hozz� megyek… Ha ezt akarod, hozz�megyek! – d�bbenten vette �szre, hogy hangja elhalkul a tork�ban n�v� gomb�ct�l – K�ny�rg�m…

Sesshoumaru v�llai megmozdultak, mire a l�ny m�g elkeseredettebben �lelte mag�hoz. Sz�ve egy �temet kihagyott, mikor meg�rezte, er�s ujjak fejtik le �lel� karjait. Szapor�n nyelte k�nnyeit, m�g mindig nem akarta elhinni, hogy ez megt�rt�nik.

-               Sesshoumaru… �n… �n nem akarlak… - szemeit lehunyva hajtotta le fej�t, mit�l k�v�r k�nnycsepp pottyant a padl�ra.

Nem hitte el, hogy ez megt�rt�nik. Csup�n saj�t ostoba b�szkes�ge miatt elvesz�t mindent. Mindent, ami sz�m�tott. Most, hogy ilyen k�zel sodr�dott a f�j� sz�tv�l�shoz, most �rtette csak meg. Sokkal t�bbet �rez a f�rfi ir�nt, mint bar�ts�g. Most, hogy kezdte felt�rni a lelk�ben keletkez� �rt, mi n�ni kezdett a k�zt�k t�tong� szakad�kkal egy�tt, most j�tt r� igaz�b�l mit �rez, �s hogy mit �rzett 15 �vvel ezel�tt.

Mi az a f�jdalom, ami akkor j�rta �t, amikor a d�mon h�trahagyta azon az �jszak�n, mi volt az a f�jdalom, hogy tudta meg kell halni. Meg kell halnia an�lk�l, hogy elmondhatta volna. Elviselhetetlennek �rezte, nem kapott t�le leveg�t. M�r tudta, nincs menekv�se a m�ltja el�l, mert ez az �rz�s �jj�sz�letett lelk�ben, ez az �rz�s nem fog elm�lni am�g a sz�ve ver. K�ptelen volt tov�bb hazudni �nmag�nak, m�r nem hitt abban, hogy az � h�s�ge mindenn�l nagyobb Aya hercegn� ir�nt, m�r nem hitt abban, hogy a szabads�g, f�ggetlens�g �s e f�le fogalmak boldogg� tudj�k tenni. M�r nem �rdekelte az sem, ha �rdek h�zass�gba k�nyszer�tik, mindennek a tudata eleny�szett az mellett, hogy �gy �rezte, a szerelem kisiklik karjai k�z�l.

Sesshoumaru gondterhelt szomor�s�ggal n�zett le a l�nyra, figyelte a meg-megr�ndul� v�llakat figyelte, ahogy a tiszta f�nyes k�nnyek potyogni kezdenek. Megd�bbent, a l�ny eg�sz l�ny�t sz�m�ra tiszt�n �rezhet� f�lelem j�rta k�rbe. A szomor�s�got lassan csod�lat v�ltotta fel, ahogy finom �rz�kei fokr�l fokra felfogt�k, mi j�tsz�dik a n� lelk�ben. Egy pillanatra nem akart hinni a szem�nek. B�r ez m�r a sokadik olyan reakci� volt, ami az �j folyam�n meglepte Sey�t�l.

-               K�ny�rg�k… Sesshoumaru…B�ntess meg, csin�lj, amit akarsz… - a hercegn� hangja er�sen remegett.

Seyako h�rtelen felszegte a fej�t, szemeiben b�nat �s retteg�s �lt.

-               Csin�lj, amit akarsz velem… B�rmit! B�rmit, csak k�ny�rg�m ne… nem akarom…

F�jt a pillanat, mindkett�j�knek. A f�rfi ismeretlen fojtogat� �rz�st fedezett fel, h�rtelen kellett r�j�nni, a sz�ve �r�lten kezd verni. Egyszer�en nem b�rt elszakadni a l�nyt�l, m�g soha nem �rezte ezt. Ragaszkodott valakihez, ragaszkodott hozz� �gy, hogy minden egyes porcik�j�t d�l� �rzelmek j�rt�k be. Nem tudta felfogni, de m�r nem is t�r�d�tt vele. Egyet akart csak, egyetlen egy dolgot…

Seya remegve n�zte, ahogy a d�mon el�je l�p, majd sz�ve reszketni kezdett, ahogy hom�lyos szemeivel a csillog� arany szemekbe tekintett. Nem tudta mit�l f�l igaz�n. Att�l, ami t�rt�nni fog, vagy att�l, ami nem fog megt�rt�nni. De ez sem �rdekelte, teljesen mindegy volt a j�v�, csak nem akarta t�bbet azt az �res l�lekszaggat� f�jdalmat �rezni, amit utols� perceiben �lt meg. Ahogy foh�szkodott az istenekhez, hogy csak egy utols� pillant�st engedjenek.

Er�s r�nt�st �rzett, a k�vetkez� percben, pedig arc�t a f�rfi haorij�ba temethette mik�zben, t�dej�b�l felt�rt az elfojtott zokog�s. G�rcs�sen kapaszkodott a f�lig sz�th�zott fels�ruh�ba, szemeib�l ez�st patakok indultak meg, s m�r k�s�rletet sem tett r� hogy elnyomja kavarg� �rzelmeit.

Nem tudta mit �rez, boldogs�gnak nem tudta nevezni, azt�n ahogy az �lel�s egyre vadabb lett lassan abbamaradt a zokog�sa. Egy pillanatra nem akarta elhinni, hogy ez most m�g is igaz. A taiyoukai szorosan �lelte mag�hoz, lassan lehajtotta fej�t, arc�t a l�ny nyak�hoz hajtotta. Seya izmai idegei mindene remegett, ahogy meg�rezte a megad� el�t�r� s�hajt f�l�n�l.

-               Soha nem akarlak elhagyni…

A hercegn� szemei t�gra meredtek, k�nnyei h�rtelen maradtak abba, nem b�rt mozdulni. Teljesen megb�n�tott�k ezek a szavak, mik�zben valami sz�t�rad� melegs�g f�l�t �rzett test�n.

T�l sok volt ez, t�l h�rtelen. Nem hitte, s�t �gy v�lte soha nem fogja ezt hallani. Belet�r�d�tt volna �s elfogadta volna. De most hogy a semmi sz�l�r�l h�rtelen mindent megkapott, amit akart. Mindent, amire v�gyott, hiszen ez volt legm�lyebb k�v�ns�ga, soha nem vallotta volna be, lelkiismerete l�zadt sz�ve ellen, de valahol m�lyen �rezte. Csup�n egyetlen egy dologra van sz�ks�ge, egyvalakikre, aki most ezt a b�v�s mondatot a f�l�be s�gta… 

Sok�ig �lltak �gy csendesen, a l�ny k�nnyei lassan kezdtek csak apadni, �m hi�ba v�rta az �bred�st, nem t�rt�nt meg. Minden val�s volt, �s minden megt�rt�nt maradt. Az �lel�s nem sz�nt meg, mire a hercegn� ism�t remegni kezdett. De m�r nem a f�lelem vagy retteg�s j�rta �t test�t. V�ratlan k�sztet�st �rzett, arra hogy megsz�laljon:

-               �n… - hangja annyira gyenge volt, hogy szinte saj�t maga sem hallotta – �n el szeretn�m mondani… hogy, �n…

-               Ne mondj semmit!

Seyako meglep�d�tt, �m nem folytatta. H�l�s volt a d�monnak, hogy nem engedte kimondani. Am�g nem mondja ki, addig titok marad, titok, amit csup�n sejteni szabad. M�g jobban a f�rfihez simult, karjai kib�jtak a szor�t�sb�l, hogy �k is �lelni tudjanak. F�rads�got �rzett, hat�rtalan f�rads�got. De ezt a t�voli monoton �rz�st hamarosan bizserg�s v�ltotta fel.

B�re bors�zni kezdett, ahogy meg�rezte nyak�n �s mellkas�n v�gigfut� forr� leheletet. Ahogy �rezte a f�rfi l�gz�se felgyorsul att�l, hogy imm�r � is viszonozza az �lel�st. Nem t�rt�nt semmi, Seya hallgatta saj�t sz�v�nek dobog�s�t, majd v�ratlanul megmoccant. Kicsit, csak �ppen, hogy ny�jt�zkodott egyet. Ajkai el�rt�k a f�rfi nyak�t, majd �vatosan alig �rezhet�en megcs�kolta a feh�r b�rt. Azt�n �jb�l �s �jb�l lassan v�gig haladva a laz�n sz�th�zott ruha fels� vonal�ban. �rezte, ahogy az �lel�s gyeng�l, �rezte, ahogy a szellem megborzong �rint�seit�l.

-               Seya… - Sesshoumaru megpr�b�lt a n� szem�be n�zni, de � kitart�an lehunyta �ket.

Csup�n keze mozdult meg lassan, �s cs�szott fel a d�mon v�llaira, mik�zben ujjai remegve sz�th�zt�k az �jjeli kimon�t.

Egyik keze a d�mon arc�hoz simult, mik�zben cs�kjai visszat�rtek a t�k�letes fels�testre. A k�vetkez� pillanatban a szellem elkapta a l�ny fej�t, k�nyszer�tve, hogy feln�zzen r�, �m ahogy a n� felnyitotta csillog� szemeit, kez�b�l minden er� elsz�llt, s visszahullott a hercegn� derek�ra. De a l�ny m�r nem fordult el �jra.

-               Seya… biztos ezt akarod? – k�rdezte halkan, �m hangj�b�l kihallatszott a csod�lkoz�s.

A n� nem felelt, kezei finoman leh�zt�k a f�rfi v�ll�r�l a ruh�t, k�s�rve v�gig, am�g az meg nem akadt a d�mon k�ny�k�n�l. Azt�n ujjai visszat�rtek, l�gyan megsim�tott�k a youkai finom metsz�s� arc�t. N�m�n n�zt�k egym�st, egy pillanatra �gy t�nt Seyako zavartan megakad. Azt�n nagyon lassan el�re hajolt, �s �vatosan megcs�kolta a f�rfit.

Sesshoumaru v�rt, nem viszonozta a cs�kot, mire a l�ny elt�volodott, �s pirulva feln�zett. Lassan sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, mik�zben arc�n er�s�d�tt a r�zsasz�n p�r.

-               Valamit rosszul csin�lok… - k�rdezte halkan, mire meglepet�s�re mosoly futott �t a f�rfi arc�n.

-               Egy�ltal�n nem! – lehajolt �s puh�n megcs�kolt a hercegn�t.

Csod�latos �rz�s volt, nem foghat� eddigi b�rmelyik cs�kjukhoz. Azt�n ahogy a l�ny zih�lni kezdett, hogy leveg�t hagyjon neki elv�lt a piros ajkakt�l, v�gig haladt a lassan forr�sod� arcon, azt�n elindult le a n� nyak�n. �szre sem vette, hogy kezei mikor h�zt�k sz�t Seya yukat�j�t, m�r csak azt �rezte, ahogy a bors�z� forr� test �v�hez �r. Akadozva elindult, megv�rva, m�g a l�ny vontatottan h�tr�lni kezd, majd m�g egy pillanatot v�rva finoman eld�nt�tte az �gyon.

A cs�kok egyre vadabbak lettek, mik�zben Seya a d�mon h�t�r�l is letolta a ruh�t, majd kezei simogatva v�gig j�rt�k azt. Csak egyszer �lltak meg remegve, mikor az ism�t nyak�t k�nyeztet� f�rfi olyan pontot tal�lt a selymes b�r�n, mit�l eg�sz test�t remeg�s j�rta be. �sszeszor�totta ajkait, de tork�b�l halv�nyan �gy is hallhat� lett egy halk ny�g�s.

Sesshoumaru ezen felb�torodva tov�bb folytatta �tj�t, szemeit lehunyta, mik�zben nem akarta elhinni, hogy ezt m�g egyszer �rezni fogja. M�s volt m�g is ugyan az, ism�t azt a zavart kibontakoz�sra v�r� szenved�lyt �rezte, ami a barlangban �rr� lett test�n 15 �vvel ezel�tt. Most m�g is minden m�s volt.

A sz�th�zott h�l�ruha vonal�t k�vetve el�rt a l�ny puha has�ig, ami minden egyes l�legzetv�teln�l megfesz�lt, �gy �rezhet�v� v�ltak az am�gy l�thatatlan kem�ny izmok. Egyszer�en nem hitte el. Hogy tud valaki ennyire gy�ny�r�, ennyire n�ies, m�g is ennyire er�s lenni? Fant�zi�j�ban r�gebben is felbukkant egy ilyen n�, �s most hogy karjaiban tartotta kamaszkor�nak v�gyk�peit, furcs�n �rezte mag�t.

A hercegn� fels�hajtott, mikor a f�rfi obij��rt ny�lt, hogy kioldja. Meg�rezve zavar�t a d�mon �gy folytatta a vetk�ztet�st, hogy k�zben visszat�rt a l�ny ajkaihoz, mint egy saj�t test�vel takarva el a lassan centir�l, centire felt�rulkoz� alakot. Seya m�lys�gesen h�l�s is volt, s k�sz�net�t jelezve, mikor a f�rfi kezei combj�hoz ker�ltek, nem k�rette mag�t, gyeng�den engedte, hogy a k�nyeztet� kezek r�st nyissanak �sszez�rt l�bai k�z�tt. Ha nem is �rezte volna, sejthette test�nek sz�ps�ges form�i mennyire, felkeltett�k a f�rfi v�gy�t, m�g is kicsit meglep�d�tt.

Kezeit lassan kib�jtatta a yukata ujjaib�l, s mikor ezzel v�gzet akadoz�, m�g is elsz�nt mozdulatokkal a f�rfi �v�t vette kezel�sbe. Ujjai kicsit remegett, m�g is prec�z gyors mozdulatokkal bomlott sz�t masni. M�r csup�n annyi dolga maradt volna, hogy a hossz� ruha k�t sz�rny�t sz�th�zza, m�g is ujjai t�tov�n meg�lltak a kidolgozott kock�s hasn�l.

Sesshoumaru feln�zett. Felk�ny�k�lt, majd szem�b�l t�kr�z�d� v�gtelen el�gedetts�ggel figyelte az alatta fekv� t�r�kenynek hat�, mesesz�p testet. Szemei k�vett�k a nyak karcs� vonulat�t, a v�llak finom �v�t, majd tekintete bebarangolta a g�mb�ly�, minden egyes l�legzetv�teln�l fel-le emelked� melleket, egyik kez�t felemelve �vatosan v�gig sim�totta a l�ny test�t, �gy hogy egy pillanatra megcir�gassa a form�s kebleken.

A hercegn�, lassan felemelte egyik kez�t, majd felcs�sztatta a f�rfi nyak�ra, mik�zben visszah�zta. Minden v�gy�val cs�kolta meg a d�mont, mik�zben, m�g miel�tt test�k �sszesimult volna m�sik kez�vel, sz�th�zta az utols� akad�lyoz� t�nyez�t. Tudta hogy ezt akarja, elsz�nta mag�t. Minden m�st kiz�rt elm�j�b�l. 

Abban a pillanatban lehunyta szemeit, mikor meg�rezte mag�n a szellem s�ly�t, borzongva emelte magasabbra t�rdeit. Egyszerre v�ltott eddig is gyors l�gz�s�k heves liheg�sbe, �rezte, ahogy a f�rfi teste megfesz�l. V�rt. V�rta a mindent el�nt� gy�ny�r s k�j �rz�s�t. Ahogy m�g egyszer felpillantott hom�lyosan l�tta Sesshoumaru f�lig lehunyt szemeit, majd a f�rfi arc�t a n� nyak�hoz hajtotta.

Seya nagy leveg�t vette, majd azzal egy�tt, hogy kif�jta hat�rozott mozdulattal megemelte cs�p�j�t, mire v�gy sz�lte m�ly s�haj szaladt ki ajkai k�z�l, s egy �rz�s j�rta �t minden�t. Egy �rz�s mely eddig csak �lomk�nt �lt eml�kei k�z�tt…

Csak egy pillanatuk maradt a gy�ny�r ki�lvez�s�re, h�rtelen gyenge, m�g is hallhat� kopog�s hallatszott az ajt� fel�l. Mindketten megmerevedtek, pillant�suk k�ts�gbe esetten fon�dott �ssze. Alig b�rt�k halkabbra fogni zih�l�sukat, �gy v�lt�k mintha az ajt� el�tt v�rakoz� m�r most tudn�, mi t�rt�nik a szoba fala k�z�tt. Egyszerre t�rt el� minden sz�gyen �s b�n �rzet�k az miatt amit tettek.

A f�rfi nagy nehezen lenyugtatta liheg�s�t, mik�zben �sszeszedte minden akarat erej�t, �s felemelkedett. Test�k k�l�n v�lt, mire a k�j egy fut� �rny�ka t�nt fel m�g �rz�seik k�z�tt. De erre m�r nem gondolhattak. Sesshoumaru fel�lt, majdhogynem esdekl�en a l�nyra n�zett majd kisz�lt:

- Ki az? – szisszenve vette tudom�sul, hogy hangja rekedts�g�t nem tudja elnyomni.

- Suwatari vagyok, besz�lni szeretn�k veled!

Seya r�m�lten t�rdelt fel az �gyon, s h�zta �ssze test�n yukat�j�t, mik�zben pillant�s�t f�lve a d�monra emelte. Sesshoumaru ugyanolyan megt�rt, �s tan�cstalan n�z�st k�ld�tt fel�, mire a l�ny akaratlan f�jdalmas mosolyt var�zsolt ajkaira. „Mint k�t l�zad� serd�l� kit rajta kapnak a tiltott p�sztor�r�n…” A keser� pillant�s megt�rt, a szellem szemei megrebbentek �s az erk�ly fel� pillantott.

A hercegn� fel�llt, egy pillanatra elid�z�tt az el�tte �l� alak el�tt. Kezei el�re emelkedtek, mintha b�cs�z�ul meg akarn� �rinteni a f�rfi arc�t, azt�n remeg� sz�jjal sarkon fordult. Gyors hangtalan l�ptekkel elindult a szob�ban. M�g k�zvetlen a balkon ajt�b�l szomor�, elgy�t�rt mosollyal visszan�zett, azt�n halv�nyk�k g�mb�kk� olvadt teste, s kisz�llt az �jszak�ba.

Az inuyoukai, kapkodva eligaz�totta ruh�zat�t, majd az �gy v�g�b�l egy k�nt�st vett fel, beleb�jt, mik�zben hat�rozott l�ptekkel megindult az ajt� fel�. Felnyitotta azt, �m abban a pillanatban ki is l�pett rajta, majd beh�zta maga ut�n.

-               S�t�ljunk egyet. �n sem tudok aludni…

Suwatari kis� meglepetten de b�lintott, majd a k�t alak elt�nt a s�t�t foly�s�n.

Seyako a szob�j�ban vette vissza csak anyagi alakj�t, mik�zben a f�lelem m�g ott �lt arc�n. P�r percig n�m�n �llt, majd f�j� s�haj szakadt ki t�dej�b�l. Leborult saj�t, j�ghidegnek �rzett �gy�ra, mik�zben a p�r pillanattal ezel�tt �rzet gy�ny�r m�g olyan �lesen �lt eml�keiben. Nem b�rta ki. S�rva fakadt.

Keser�, s�s k�nnyek csordultak ki �sszeszor�tott szemei k�z�l, majd d�h�dten a p�rn�ba f�rta arc�t. K�nyszer�ttette mag�t az �lomba mer�l�sre, s szerencs�j�re a m�lys�ges tudatlan s�t�ts�g nem v�ratott mag�ra. 

A kora hajnali �r�hoz k�pest, m�r egyvalaki �lt az eb�dl�ben. Sesshoumaru figyelte a magasan fekv� ablakokb�l be�rad� halv�ny dereng�st. Legsz�vesebben t�rt s z�zott volna, de mivel ezt nem tehette k�ny�k�lve �lt az asztal mellett. F�rfi kimon�t viselt, de l�tszott rajta nem foglalkozott sokat az �lt�zk�d�ssel.

- Hozhatok valamit, nagyuram? – l�pett a terembe, �s hajolt meg egy fiatal, karik�s szem� l�ny. L�tszott rajta hogy nem aludt t�l sokat az �jjel.

- Iie… - a f�rfi hangja rekedt volt.

Azt�n h�rtelen feln�zett, m�g miel�tt a l�ny elt�nt volna. V�g�l elvetette az �tletet, ha most m�g valaki megl�tja hogy kora reggel itt szak�zik, m�g nagyobb lesz a botr�ny. Lassan kezdett vil�gosodni, �s alig egy �ra m�lva meg�rkezett az els� reggelire v�r� ember. Hiroko �rn� l�pett a terembe.

Sesshoumaru ahogy �szrevette az �rkez� asszonyt fel�llt, meghajolt majd t�vozni k�sz�lt.

-               K�rlek, maradj nyugodtan…

-               Tal�n nem k�ne.

-               Mindenki sz�m�ra tanuls�gos ugyanakkor megr�z� volt a m�lt �jszaka…

-               Ha csak az lett volna… - motyogta maga el� a d�mon, majd elindult.

-               Sesshoumaru, maradj. Besz�dem van veled.

-               M�r az uradhoz volt szerencs�m! – a kutyaszellem g�nyos mosollyal ism�t meghajolt, mi teljesen el�t�tt szok�sos viselked�s�t�l.

-               �llj meg! – Hiroko �rn� felemelte a hangj�t – Csup�n k�sz�netet akartam mondani…

A taiyoukai megfordult, v�gig n�zett a n�n, majd morogva elfordult ism�t.

- Asszonyok…

- Ugyan, m�g egy f�rfi is meg�rtheti, m�rt mondtam k�sz�netet!

Bosszankod� morg�s volt a v�lasz.

-               Nem szeretek egyed�l reggelizni, ha maradn�l…

V�g�l az inuyoukai ott maradt, de �gy tov�bbi bosszankod�s�ra tal�lkozhatott a palota t�bbi magasabb rang� szem�ly�vel. Egyed�l Ryohmaru felbukkan�sa jelentett kev�ske �r�met, m�g az �rkez� imm�ron hib�tlan �lt�zet�, felk�t�tt kar� Zadei kih�v� n�z�s�t�l ism�t remegni kezdett benne a d�h. R�ad�sul a kvant�i Suwatarival egy�tt �rkezett, mik�zben mindkett�j�k arc�n el�gedetts�g �lt. Utols� el�ttinek befutott Aya Hime is, kinek arc�ra volt �rva, p�r pillanattal ezel�tt �rtes�lt az �jszaka t�rt�ntekr�l.

Sesshoumaru �let�ben el�sz�r kegyetlen lelkiismeret furdal�st �rzett, ahogy a l�ny le�lt mell�, majd b�ztat�an r�mosolygott. A reggeli tov�bbi r�sz�ben k�ptelen volt mind Hiroko mind Ayasiho szem�be n�zni. Azt�n amikor Seyako is befutott, m�r biztos volt benne, hogy a reggeli szak�z�st kellett volna v�lasztania. Egyb�l felt�nt neki, hogy a l�ny pillant m�g csak fel� sem, ami egy�rtelm� jel volt mit gondol az elm�lt �jszak�r�l.

V�g�l, megt�rt�nt a nagy bejelent�s, mik�zben Sesshoumaru legsz�vesebben felrobbant volna. De nem tehette, csup�n �llta Zadei tekintet�t, mik�zben el�tte Seyako t�rdre ereszkedve meghajol, homlok�t a k�h�z �rintve, majd sorra bocs�natot k�rt Suwatarit�l, Hirokot�l �s t�le is. Csak egy pillanatra n�ztek egym�s szem�be, de abban a percben �gy �rezt�k, lebuktak, �s a teremben m�r mindenki tud mindent.

�gy azt�n a Nyugati nagy�r t�vozott, amint lehetett, s elhat�rozta ezent�l m�r korahajnalban annyi bort iszik, hogy �t tudja aludni az eg�sz napot. Persze ebb�l semmi nem lett, unalmasan, monotonon, �s mag�nyosan telt el a k�vetkez� 8 nap, mikorra is az esk�v�k hivatalos bejelent�s�t tervezt�k.

Folytat�s k�vetkezik…