Bűvöletben

Halandó Istennő

By: Mido

20. rész

Odabent vakítóan égtek a csillárok, s legnagyobb elképedésükre a terem tömve volt. Tömve egyenruhás kék és szürke köpenyes katonákkal, kik feszülten álltak egymással szemben ketté osztva a hatalmas teret. Ugyan a kékek jóval többen voltak, még is rajtuk látszott nagyobb feszültség. A terem hátsó felében testőr gyűrűk bújtak meg a tömegben, amik rossz érzést váltottak ki az érkezőkből. Ahogy a sok páncélos állig felfegyverzett katonát nézte Sesshoumarut rossz érzés fogta el. Igazán nem szokott élni testőreivel, most még is szinte meztelennek érezte magát így egy szál Nyugati ként.

A nehéz faajtószárnyak kicsapódására azonnali némaság ereszkedett az átrendezett ebédlőre. Minden fej feléjük fordult, miközben érzelmek áradata tükröződött róluk. Ám bárhogy erőlködtek pozitívat egyikük sem tudott felfedezni. A beálló vibráló némaságban vezényszó harsant, mire a tömeg kettévált, de koránt sem jóindulatúan. A kék köpenyes északi katonák hátra léptek egyet, hogy helyükre sorfalként kvantói szürkék érkezzenek. Fényes ezüst vállszárnyaikról szikrázva pergett le a fény. Újra csend lett.

- Mire véljem ezt? – hördült fel a hercegnő, ahogy a feszülten várakozó sorfalra nézett.

- Elzárni! – hangzott az érthető, távoli utasítás a szürke testőrgyűrűből.

Vakító, égető kék fény járta be a termet. Pár pillanatra mindenki megvakult tőle. A katonáknak egy lépést sem sikerült tenniük. Az ezüst-kék fényár közepén Seyako a terem felénél járt már, futása olyan könnyednek tűnt, mint szellő járása tavasszal sakura ágak között. Kissé előredőlt, futás közben már meglazította kardját hüvelyében, felkészülvén az érkező támadásra. Ám minden elővigyázatosság ellenére, fél távon megállásra kényszeríttették. A testőrfal szűkülni kezdett s lassan összezáródott körülötte még mielőtt eljuthatott volna a gyűrűig, s benne minden bizonnyal azokkal akik az eseményeket mozgatják. Úgy tűnt menthetetlenül körül vették.

-         Mit akartok? – próbált hátrálni a lány, szemeivel menekülési útvonalat keresve.

Válasz nem jött, csak dárdák szegeződtek előre, mitől a nő végkép mozdulatlanná dermedt. Veszélyes csend lett.

-         Acélt szegezni egy himénknek? Ez ám a modortalanság! – Seya oldalra kapta a fejét, de csak a dominóként boruló katonákat látta.

Hírtelen távolodtak el tőle a katonák. Az üres téren belül csak két, éj kék ruhás s ezüst páncélos alak maradt. Egy nő és egy férfi. Mindegyikük nyakában az Északi Oniwaban-shu tiszti medálja lógott.

-         Remélem jól vagy Seya-chan! – mosolygott hátra a nő, szépséges mély bordó szemeivel a hercegnőre.

-         Zenkatsu? Yumiko? De hát?

-         Bocsáss meg Seya-sama – pillantott hátra a férfi is, kinek a nőéhez hasonló szemei voltak – igazán előbb is jöhettünk volna?

-         Mire véljem ezt Suwatari? – szakította őket félbe egy test nélküli hang – Nem elég súlyosak a vádjaim?

-         Gomen nasai. De a testőreink felesküdtek Seyako Hime védelmére is. Nem tehetek semmit… - Suwatari hangja vékony volt és elgyötört.

A tömegben mozgolódás támadt, mire a két oniwabai azonnal védekező állást vett fel. Rutinosan és összhangban mozogtak. Az emberek elhátráltak, míg nem kvantói testőrgyűrű jelent meg, középen kísérve Zadei nagyurat.

- Ohayo Yatsuha! – hosszú percekig farkasszemet néztek, végül a férfi szólalt meg újra – Remélem kellemesen telt az éjszakád!

- Magyarázatot! – sziszegte vissza a hercegnő.

Láthatóan még mondani akart valamit, de torkára forrtak a szavak. Megérzett valamit, amit egész idő alatt keresett a teremben.

-         Hol van? – a lány ismét villámgyorsan mozgott, és játszi könnyedséggel a testőrgyűrűn belül volt. Szem képtelen volt követni mozdulatait.

Jobbja görcsösen szorította katanája markolatát, míg ellenfele undorodva elfordult.

-         Tiszteletlen vagy. Nem véletlenül nem mentem közelebb hozzád onna…

-         Mi van? – Seya végső elképedéssel vonta össze szemöldökeit.

Zadei sokáig élvezte, hogy a lány lassan fokról fokra veszíti el a türelmét. Nagy sokára válaszolt csak.

-         Nem érdemes megjátszanod magad Yatsuha! – a férfi ismét a hercegnő halandó családnevét használta, hogy még jobban ingerelje őt – Legegyszerűbb lenne, ha szépen mindent bevallanál - a részletektől persze kímélve – és elfogadnád a büntetésed…

-         Miről beszélsz? – a lány palástolt zavarral meredt a szürke szempárba.

-         Seyako… - Suwatari tűnt fel a kvantói mögött – Mond, igaz amit Zadei-sama mondott nekünk?

-         Uram? – hajtott fejet a lány, lassan lecsillapítva kalapáló szívét.

-         Valóban az éjjel Sesshoumaru nagyúrral voltál? – a démon megfáradt sóhajjal ejtette ki e vádló szavakat.

-         Nézőpont kérdése… - megdöbbent moraj futott végig a termen.

Zadei teljesen váratlanul lépett előre, és ragadta meg a nő karját.

-         Ne szórakozz! Mindketten tudjuk mit kérdezett Suwatari-san! Odaadtad magad neki, ugye, te oiran? (öhm^^”… prostituált)

Seya nem gondolkodott, azonnali ösztönből cselekedett. Az események oly gyorsan történtek hogy szinte senki nem bírta követni őket ebben az őrült száguldásban. Szabad kezével azonnal pofon vágta a férfit. De még mielőtt hátra lendülhetett volna, Zadei visszakézből arcon ütötte őt. Valószínűleg cseppet sem gyengéden, mivel a lány elvágódott a padlón s csak hosszú csúszás után állt meg.

Vérfagyasztó csend lett. A nő hosszú másodpercekig nem mozdult, majd lassan de biztosan feltámaszkodott és felállt. Ajkai felrepedtek, vékony csíkban vérszivárgott belőlük. A hercegnő haorija ujjába törölte a vért, kissé megnyalta az a száját, majd felnézett.

-         Úgy ütsz, mint egy kislány! – fintorodott el.

A démon feléje indult, de abban a pillanatban a két oniwabai az útjába állt.

- Nagyuram kérem, maradjon távol a hercegnőtől! – szólalt meg Yumiko.

- Félre!

- Nagyuram…

- Azt mondtam, takarodjatok az útból! – Zadei a lány oniwabai felé csapott, ám Zenkatsu hárította a húgára érkező csapást.

- Nagyuram nyomatékosan megkérem…

- Hagyjátok! – Seya kilépett mögülük – Ez az én ügyem.

A két testőr azonnal elhátrált.

- Nos akkor talán folytathatnánk… A vádjaidra a válaszom az, hogy ezek hazugságok!

- Seya, ne nézz ostobának! Mit gondolsz, meddig tűröm el ezt a szégyent?!?

- Mitől ez a nagy magabiztosság? – kérdezett vissza a hime a második mondatot teljesen figyelmén kívül hagyva.

- Elfelejtettél valamit kislány! Itt démonokkal vagy körülvéve. A legtöbbünk azt is megérzi, mikor mire gondolsz, nem ám azt hogy… - a kvantói mindent leíró grimasszal elfordult.

- Igen? Konkrétan érzed rajtam, hogy valakivel voltam az éjjel? – a hercegnő túlzott nyugalommal kérdezett vissza.

- Érzem, hogy valakinek a szaga körbe vesz. Ilyen távolságról nem biztosan, de…

Zadei kissé megriadt, ahogy a lány egy pillanat alatt előtte volt. Seya félre fogta hosszú haját, s kissé meglazította haoriját mitől ball válla kibukott az anyag alól. Kvantói részről minden férfi szem elkerekedett, s meredten próbáltak mást is meglátni a ruha alatt, északi részről csak egy elkínzott fejcsóválás futotta. Ők úgy sejtették, a hercegnő ismét megnyerte ezt a csatát, még azelőtt h a harc ténylegesen kezdetét vehette volna. Csak részben tévedtek.

-         Mond, kit érzel rajtam?

Csend lett. Sesshoumaru nem messze az eseményektől, életében először úgy érezte, ki akar ugrani a szíve mellkasából miközben a gyomra vészesen zsugorodik. De nem akart közbe avatkozni. Úgy gondolta talán a lány valóban ki tud mászni ebből a kutyaszorítóból, anélkül hogy vérontásra kerül sor.

-         Ne szórakozz velem! – a kvantói ellökte a nőt.

-         Egy pillanat! – Seya az egyik szürke köpenyes katonához lépett – Érzed rajtam Sesshoumaru nagyurat? – szegezte neki a konkrét kérdést.

A katona rettentően megdöbbent, arca lassan rózsaszínre váltott, ahogy próbált nem a lány orra elő dugott melleire bámulni, noha azok takarva voltak a kísértés óriási volt. Valahol a sorok mélyén egy kutyadémont ép az agyvérzés kerülgette ezzel párhuzamosan. Végül a teljesen megzavarodott samuráj bátortalanul nemet intett. Seya gúnyosan elmosolyodott, de azért biztos ami biztos, még eljátszotta ezt két emberrel többek között nevelő apjával is, aki még a többieknél is jobban megdöbbent. Tudta mit érez, csak és kizárólag nevelt lányának különös édes illatát, de mellette semmi mást. Vagy csak nem figyelt eléggé. Ám Zadei hamarosan elvesztette a türelmét a kibontakozó komédia láttán.

- Lehet, hogy a Nyugatit nem érzem rajtad. De már nem érzem felőled azt az illatot sem! És ezt mindenki tudja mit jelent, hiszen egy onna iránt csak egy okból csappanhat az érdeklődés.

- Mi is az pontosan? – feszegette a húrt Seyako, arcára kiülő magabiztossággal. Boldog volt hogy az ide úton lejátszott magában mindenféle a fantáziája által elképzelhető fogadtatást, így felkészült erre az esetre is.

- Azt hogy egy férfi magáévá tett, és így egy időre rajta kívül más nem talál vonzónak! – a férfi undorodva ejtette a szavakat, s a hercegnő nem sejthette elveszett elmébe-látó képessége nélkül hogy a szavak mögött több fájdalom lappang mint amennyit ő el képzelt.

- A válasz tökéletes lenne, ha én valóban youkai onna lennék. De a halandó nők máshogy működnek… - a pillanatnyi megdöbbenést kihasználva a lány váltott – De akkor mostantól én kérdezek! Hol van Aiko?

- A szolgálólányra gondolsz, aki vallomást tett ellened? Ne is foglalkozz vele, még ma kivégzik… - a férfi ördögi mosollyal elfordult. Kijátszotta legnagyobb ütő lapját.

- Azonnal hozasd ide! – a beszélgetés folyamán először remegett meg a nő hangja.

- Attól félek, továbbra sem tudok eleget tenni a kívánságodnak, ahogy te sem tettél eleget az enyémnek! – persze ezt csak ők ketten értették igazán.

- Utoljára kérlek, azonnal hozasd ide! – a lány lassan előhúzta katanáját.

- Seyako! Még is mit képzelsz? – Suwatari egészen eddig nem avatkozott közbe.

- Uram, kérlek maradj ki ebből…

- Látom már azt sem tudod eldönteni kinek tartozol engedelmességgel! – fintorodott el a kvantói.

- Neked biztos, hogy nem!

- Rendben. Ha így akarod… Hozzátok!

Seya rettentően meglepődött. Meg volt róla győződve hogy a youkai nem fogja a közelébe engedni Aikot. Nem értette a férfi tervét, és nem értette az események szövevényességét. Csupán annyit tudott nem hagyhatja szerettét ilyen helyen. Hiszen már mozog lábai alatt a part.

A tömeg utat nyitott, és hamarosan őrök kíséretében meghozták Aikot. A lány szemmel láthatóan rettentően félt, sőt zúzódás nyomokat is fel lehetett fedezni elfehéredett arcán. Valaki egy köpenyt terített rá, ám ahogy a kámzsa lecsúszott a fejéről láthatóvá váltak felrepedt ajkai, s a halántékán feketéllő alvadt vérfolt. Szemmell láthatóan erősen tiltakozhatott elrablása során.

- Elengedni! – szólt az őrökre Seya határozottan.

- Sajnos erről szó sem lehet. Sajnálom, de talán legközelebb jobban meggondolod, mit kérek tőled…

- Idefigyelj te aljas utolsó szemétláda! Azonnal engedd el őt! Ennyire még te sem lehetsz gerinctelen, hogy egy ártatlan lányt használsz fel a céljaidért!

- Sajnálom. Így legalább legközelebb meggondolod mikor és kivel alszol együtt! Magyarázhatsz, amit akarsz Seyako, mindketten tudjuk mi történt az éjjel! A lányt pedig ki fogják végezni, mivel azt vallotta amit, és te ezt letagadod. – intett a lányt tartó őröknek, mire azok közül az egyik katanáját Aiko nyakához szegezte - Nos, akkor választhatsz! Odaadtad magad annak a Nyugati kutyának?

Zadei számára a következő emlék a szürke kőlapok látványa volt. Ám a körülötte állók mind tisztán és kivehetően látták a kibontakozó eseményeket. Nem tudni honnan mikor és hogyan, de egyszer csak Sesshoumaru a kvantói mögött volt. Az erő amivel a leütötte bőven elég volt ahhoz hogy Zadei embereinek egy részét elsodorva hosszú métereken át csússzon ismerkedve a terem kövezetével, és megállásra is csak a kőfal bírta..

A pillanatnyi káosz és fejetlenség elég volt Seyának. Tőrt rántott, s egy könnyed mozdulattal ártalmatlanította Aiko őrét. A katona árszúrt torokkal vágódott el a földön. Társa azonnal a megrémült lányra akart súlytani de a hercegnő addigra ott volt. Hárította az ütést, majd minden tétovázás nélkül vágta le a youkait. A teremben kitört a pánik.

Zadei lassan ismét talpon volt, és bosszúszomjas viccsorral meredt a tőle nem messze a fejetlenség közepén nyugodtan álló kutya démonra. Elfintorodott, majd felegyenesedés közben egy véreset köpött a padlóra.

-         Látom nem tanítottak meg viselkedni! – Sesshoumaru már közvetlen előtte állt, és ismét behúzott egyet a kvantóinak.

Ám most már Zadei is résen volt, ugyan az ütés becsúszott, azonnal visszatámadt. Vörös pengéket küldött az inuyoukai felé, aki könnyedén kitért, majd ismét mögötte volt. A harc lassan elmérgesedett, mindketten használni kezdték démoni adottságaikat, mire a kaotikus tömeg lecsillapodva figyelni, és egyúttal menekülni kezdett.

Seya időközben Yumiko gondjaira bízta Aikot, aki azonnal elhagyta a termet. Ahogy a két nagyúr küzdelme megindult, úgy estek neki a szürke katonák az északiaknak. Számuk jóval kisebb volt, még is első támadásuk fölényesre sikeredett. A pár perces előny azonban azonnal megszűnt. Harsány az északi szíveket megdobogtató hang csendült:

-         Oniwaban-shu alakzatban, kettes gyűrű Suwatari-sama köré. Palotaőrség katanát ránts! A terem azonnali megtisztítása!

Szinte hihetetlennek hatott milyen gyorsan lettek úrrá az északiak ellenfeleiken. Alig pár perc telt el, az összes itt tartózkodó szürkét az egyik sarokba terelték, és lefegyverezték, miközben a védőgyűrű áthatolhatatlanul védte Suwatarit. Ahogy a rend kezdett vissza állni, ismét mindenki a továbbra is kitartóan hadakozó youkaik felé pillantott.

A csata immáron valóban démoni szintre lépett, elsuhanó alakok, tomboló energiák, süvítő támadások maradtak csak láthatóak. Az ellenfeleket csak akkor lehetett látni mikor mindketten szétváltak és egy pillanatig pihentek hogy utána ismét újult erővel folytassák. Ám szemmel láthatóan egy ideje nem tértek újabb szintre, nem merték a totális háborút megkockáztatni. De büszkeségük nem engedte, hogy a másiknál előbb hagyják abba a támadásokat.

- Seyako! – Suwatari váratlanul hagyta ott őrgyűrűjét – Azonnal vess ennek véget!

- Hai, uram! – Seya nagy levegőt vett és a következő pihenő alkalmával a két alakra koncentrált.

Mind a ketten megdöbbentek, mikor mozdulatlanul a levegőben maradtak. Sesshoumaru azonnal tudta hogy a hercegnő avatkozott közbe, így nem is tiltakozott, hogy a lánynak ne kerüljön sok energiájába az akció. Ezzel ellentétben Zadei minden erejével próbált kikerülni a testére tapadó fojtó szorításból.

Seya nagy nehezen mindkettőjüket ilyen dermedt állapotban a földre irányította, ahol azonnal lefegyverezte őket, habár kardjaik nélkül is ugyan olyan veszélyesek voltak.

-         Még is mire véljem ezt? – Suwatari végig nézett a két férfin – Zadei-san azt ígérted bizonyítékaid lesznek. Azzal vagdalkoztál, hogy Seyako Hime megcsalt téged, és a büntetését követelted. Ehelyett kiderül, hogy szolgálókat ejtetsz foglyul, és ilyesféle felhajtást merészelsz rendezni a palotámban!

Sesshoumaru nem állhatta gonoszul a kvantóira vigyorgott.

-         Sesshoumaru-sama! Te sem vagy kivétel! Valóban csak most értesültem ezekről a vádakról, amik egy részét hamisnak tekintek. Viszont! Seyako Hime beismerte és többen is tanúsították hogy az éjszakát a hercegnő házában töltötted. Ez már magában óriási sértés! Magyarázatot követelek!

-         Nem tudok róla, hogy tilos lenne vendégeket hívnom! –Seya váratlanul vágott közbe.

-         Csend legyen! Veled még külön számolok!

-         Igen is! – a hercegnő nem szólt többet közbe.

-         Nem tudom mit kéne megmagyaráznom. Seya-san meghívott vacsorára. Késő éjjelig beszélgettünk, hajnalhasadáskor vissza indultunk. Nem tartozok magyarázattal!

-         De igen is tartozol! Te is tisztában vagy vele hogy a jegyszabályok tiltják, hogy az éjjelt másneműnél töltsétek! Akármilyen kapcsolat is van köztetek!

Csend lett. Feszült csend.

-         Itt te vagy az úr, mondj ránk büntetést, ha úgy akarod! De nem fogsz elszámoltatni a cselekedeteimért, ép úgy nem, ahogy a kvantói sem! – Sesshoumaru lassan megfordult, majd kivonult a teremből.

Pár pillanat után Seyako mozdult meg először.

-         Engedelmetekkel, a folytatást a szobámban kívánom meg várni!

Folytatás következik…