Átokhercegnő

Előzmények:

        Alverat döbbenten bámult húgára. Kezét az oldalára szorította, a levegőt betöltötte a démonvér keserédes illata. Agatha egész testében remegett. Szemében már megjelentek az első bűnbánó könnycseppek...

- Én...- kezdte volna, de nővére közbevágott:

- Ki adta neked azt a tőrt?

- Ne..Nem mondhatom meg!...

- Agatha!- hangja inkább könyörgő, mintsem parancsoló volt- Ki adta neked azt a tőrt?

- Meg fog ölni... Azt mo-mondta erős leszek, de ha... Ha elárulom me-megöl!... Jaj, Alvie, én...

- Agatha, kicsim, tudod te egyáltalán, mit beszélsz?

Nem, nem tudta. Mindössze tizenkét esztendős volt, és végtelenül naiv: csak annyit akart, hogy olyan nagy és erős legyen, mint a testvérei; három bátyja és nővére.

Bocsánat!- suttogta, amikor Alverat az ölébe vette- Sajnálom...

Az idősebb lány keserűen nyugtázta, hogy az az átkozott penge, még mindig a húga kezében van.

- Semmi baj! Látod; mindjárt el fog múlni!

Nem, nem látták...

        A seb ugyanis nem forrt be, ahogy más sebek szoktak. Agatha újból sírva fakadt. Ekkor jött ki a hátsó udvarra legidősebb testvérük, Kai.

- Mi történt? Alvie, te... Agatha! Mit műveltél?!

- Hagyd!- szól rá az idősebb lány- Kicsim, menj a szobádba!

Amint Agatha eltűnt a színről folytatta:

- Kai? Megnéznéd? Valami nem stimmel vele...

A férfi odatérdelt a lány mellé, az pedig hanyattdől a kút szélén, hogy szabaddá tegye a még mindig erősen vérző sebet.

- Ezt varrni kell, ha nem gyógyul be magától három percen belül.

- Van rá bármennyi esély?- nyöszörögte a lány.

- Nincs.

- Meg tudod csinálni?

- Tudjam?- kérdezte Kai gyengéden.

- Légyszi! És ne szólj apának, jó?

- Biztos, hogy ezt akarod?

- Igen. Anya is ezt tenné. Rendben. Néhány perccel később Kai már Alverat szobájában varrta húga oldalát. Alig fejezte be, odakinnt felharsant a kürt, jelezve apjuk visszatértét. A két idősebb testvér átrohant Agathahoz, és együtt lesiettek az előcsarnokba, várva apjuk és két fiatalabb bátyjuk érkezését.

        Még mielőtt találkozhattak volna az apjukkal, Agatha hirtelen összeesett. Az oszlopok félhomályából egy fekete ruhába öltözött gyönyörű nő lépett elő.

- Milla!- kiáltották egyszerre. Az asszony a dajkájuk volt annakidején, de akkor már a hegyekben élt egy ideje- Mit keresel itt???

A boszorkány Agathahoz lépett, és gyengéden a hátára fordította.

- Mi történt vele?- kérdezte Kai rosszat sejtve.

- Meghalt- válaszolta nemes egyszerűséggel a nő.

- Mért?- kérdezte Alverat dühösen. Látszott rajta, hogy már a tisztelet sem tartja vissza attől, hogy darabokra tépje a boszorkányt.

- Ez a lány Naraku szolgája volt- Milla nyugodt hangon beszélt, sosem ilyedt meg a démonlány dühkitöréseitől.

- Hazudsz!- vágta rá egyszerre a két testvér.

- Hazudnék? Alverat, az a tőr Naraku ajándéka neked. Tizenkilenc éve próbállak megvédeni tőle... Most nem sikerült.

- Megátkozott... Nem, az nem lehet! Agatha, kicsim...

A kislány teste váratlanul megrezzent, és ezt suttogta:

- Naraku, Alvie, Naraku....

Nem mozdult többet. Milla felkapta a kis testet, és kivitte a kertbe. Alverat követte. Kai azon gondolkodott, mit is mondjon apjuknak húgai távolmaradásáról...

        Milla lefektette Agathat a fűre, azután Alverathoz fordult:

- Az átok csak akkor oldódik fel, ha férjhez mész. Amint lesz egy férfi, aki a magáénak vall, visszakaphatod az erődet. Persze még nem vetted észre, de folyamatosan gyengülsz. A külsődben is be fog következni némi változás...

Alveratnak nem volt kedve végighallgatni.

- Most meg hová mész?

- Megyek és megölöm Narakut. Miatta halt meg Agatha; ez felhívás egy táncra... Megmutatom neki kivel szadizzon...

- Alverat! Azzal, hogy odamész megkönnyíted a dolgát! A rabszolgája leszel, ahogy Agatha is...

Alverat kidugta fejét a bokorból:

- Mi van?- tekintete a húga testére siklott- Megölöm azt a barmot!

Még Milla is meglepődött, hogy a dühtől a lány arcán tisztán kirajzolódtak a méregcsíkok, pedig Alverat sötét bőrén ez nem volt jellemző. A lány tehetetlen dühében darabokra szaggatta a bokrot- jobbat nem tudott kitalálni. Nem sírt- a könnyeket ő is a gyengeség jelének tartotta. Zihált, de már sokkal tisztább volt a feje.

- Rendben, mi legyen?- kérdezte a boszorkányt.

- Gyere velem. Észak felé megyünk a hegyekbe, ott van a barlangom. Jut elég hely neked is. Meg aztán a herceged is oda fog jönni érted...

- Herceg?

- Én csináltam a horoszkópodat, csak tudom???

- Szóval tudod. Azt is tudtad, hogy Agatha meg fog halni, mégsem tettél ellene semmit!...

- Induljunk!- tért ki Milla a válaszadás elől....