�tokhercegn�

2. fejezet

Alacsony volt, s�padt, �s csontsov�ny. Sz�ke, egyenessz�l� haja f�nytelen�l l�gott a v�ll�ra. Tal�n csak k�k szem�ben l�tszott valamennyi eg�szs�ges- kegyetlen �s hideg- f�ny. Ugyan kih�zta mag�t, de �gy is csak Sesshoumaru derek�ig �rt. Von�sain semmif�le �rzelem nem t�kr�z�d�tt... - � lenne az?- k�rdezte a d�mon. A l�ny is d�mon volt, er�snek er�s, de m�gis... - Ha nem tetszik, keress m�st- vonta meg a v�ll�t a boszork�ny. - M�rt pont �?- k�rdezte Sesshoumaru. - El�g er�s, hogy megv�dje mag�t, ha te elt�nn�l. - Ebben nem vagyok biztos...- morogta a d�mon. Sesshoumaru kis�t�lt a barlangb�l. Milla mag�hozh�vta Alveratot. - M�rt pont �?- krdezte a l�ny is. - � fogja megt�rni az �tkot... �jra er�s leszel...- M�rt pont �? - El�g er�s ahoz, hogy akkor is megv�djen, ha teljesen elgyeng�lsz...- Pazar... A l�ny elindult a saj�t vacka fel�, ami k�zvetlen�l a boszork�ny�b�l ny�lt. - Alverat!- a l�ny �sszerezzent a hirtelen hangra- Ma �jjel! - Ne!- suttogta a sz�kes�g, �s elmenek�lt a sz�nr�l. ***

M�r �jf�lre j�rt az id�. Sesshoumaru �tv�gott Milla l�d�i k�zt �s bel�pett Alverat barlangj�ba. A l�ny a t�ls� ny�l�sn�l �lt, ami egy szakad�kra ny�lt, �s a haj�t f�s�lte. - Gyere!- mondta a d�mon. Hangja teljesen szenvtelen volt. Sesshoumaru nem tart�zkodott negyed �r�n�l t�bbet a barlangban. Alverat m�g akkor is a plafonra meredt, amikor a d�mon elhagyta a termet. M�snap reggel Sesshoumaru megl�togatta Rin�ket a k�zeli t�n�l. Mivel mindent rendben tal�lt, meghagyta Jakennek, hogy vigy�zzon Rinre, �s visszaindult a hegyre. Mill�n�l nem �ppen r�zs�s hangulat fogadta. A boszork�ny a t�zhelyn�l tett- vett, �s igencsak d�h�s pillant�ssal k�sz�nt�tte a d�mont. Alverat meg sem sz�lalt, t�rd�t �t�lelve �lt az egyik h�ts� sarokban, �s icipicire �sszeh�zta mag�t- valljuk be, nem kellet nagyon er�lk�dnie. - Mi van banya?- k�rdezte n�mileg idegesen Sesshoumaru.- Fogy az id�... - Nem rajtam m�lt- morogta a d�mon. - Dehogynem!- ellenkezett Milla- Aj�nlom, hogy kapd �ssze magadat, �s ne b�ntsd a l�nyom! T�bb sz� nem esett a t�m�r�l. Milla elment gy�gyf�veket gy�jteni, Alverat pedig elt�nt egy kos�r szennyessel. Sesshoumaru csak �ld�g�lt az �rny�kban, �s elgondolkodott valamin... D�l k�r�l Milla visszat�rt. Eb�ddel k�n�lta a d�mont, de az ("nem eszem emberi �tkeket") elutas�totta. M�r n�gy �ra is elm�lt, de Alverat m�g mindig nem j�tt meg. Sesshoumaru �rezte a l�ny nyugtalans�g�t... Elindult megkeresni a l�nyt. Les�t�lt a foly�hoz. Alverat egy k�v�n �ld�g�lt a v�zben, �s elm�ly�lten r�gcs�lt valamit. A ruh�k a parton sz�radtak a f�k k�z�tt. A l�ny hirtelen a v�zbe csapott, �s amikor �jra felemelte a kez�t, egy k�zepes m�ret� hal verg�d�tt a karmai k�z�tt. Vill�mgyorsan let�pte a fej�t. Azt�n persze �j szerzem�ny�t is kom�tosan elt�ntette. Sesshoumaru enyhe d�bbenettel figyelte a jelenetet. Miut�n Alverat v�gzett az uzsonn�j�val, �sszeszedte az imm�r sz�raz ruh�kat, �s visszaindult a barlangba. -J�ssz?- k�rdezte Sesshoumarut�l, mikor elhaladt mellette. A d�mon k�vette. M�r eg�szen beesteledett, mire vissza�rtek. Milla �tvette a mosott ruh�t, azt�n h�tramentek Alverathoz, �s komoly besz�lget�sbe kezdtek a l�ny j�v��t illet�en. Sesshoumaru az erd�ben s�t�lt.