Befejezés
2007.01.06. 17:31
Átokhercegnő
Befejezés:
A támadás olyan jól sikerült, hogy Naraku simán kilépett előle. A másik irányból bevágódott a szikrázóenergia- csomóba bevágódott egy kék energiagömb; így az egész hátba találta a kajánul vigyorgó félszellemet. Az arcáról gyorsan eltűnt a mosoly, de megdöbbenni már nem maradt ideje. Biztos, ami biztos Kai utána vágta Kagurát és Kannát is, akik szintén eltűntek a kékeszöld örvényben.
Nem messze tőlük, fent egy szikla tetején két alak állt. A fiút már ismerték; Kohaku mellett egy barna bőrű, fekete hajú, kékbe öltözött lány feszített. - Agatha!- kiáltott fel Kai. A lány egy gyönyörű szaltóval leugrutt a férfi elé, és átölelte. Alverat még nem volt képben. Teste körül zöld lángnyelvek cikáztak. Zihált, karjáról és arcáról a méregcsíkok pedig nem tűntek el. Jó pár percbe telt, amíg megnyugodott. Amikor felegyenesedett újra felvette köznapi alakját. Elgondolkodva megfordult, húgához lépett, és lekevert neki egy hatalmas pofont. Agatha kicsit meglepődött, de aztán megölelte nővérét is. Alverat megnyugodva szorította magához.
Közben Kagome oda sétált, ahol Naraku eltűnt. A kiégett fű helyét lilás derengésbe fonta a Szent Ékkő jókora darabja- az, amelyik Narakunál volt. A lány odavitte Inuyashahoz: - Akarod? Mindenki idegesen figyelte a jelenetet. A félszellem habozni látszott. Lódobogás hangzott a közelből. Inuyasha még mindig nem mozdult… Az erdőből egy fekete déli ló lépett ki. Hátán egy fiatal lány ült- persze nyereg nélkül. A lány Kai nyakába vetette magát, aki nagyon örül neki, hogy látja. Húgai- és mindenki más- kérdő pillantásaira csak ennyit szólt: - Yume, a menyasszonyom. Miután ezt letárgyalták, újra Kagomeék felé fordult a figyelem. - Nem kell!- mondta végül Inuyasha. Kagome a nyakába ugrott. Barátaikkal- és Kohakuval- együtt eltűntek az erdőben.
Sesshoumaru odalépett Alverathoz: - Rin! - Tényleg!- eszmélt fel a lány- Erre gyere! Néhány lépés után szinte beleütköztek a kislányba, aki boldogan szaladt Sesshoumaruhoz, és átölelte a térdét. Amint kiörömködte magát, kérdőn Alveratra nézett. - Szia!- köszönt az- Alverat vagyok! Rin megnyugodva bemutatkozott.
Alverat hirtelen elindult az úton. Sesshoumaru egyetlen ugrással beérte. - Igen?- kérdezte a lány kissé idegesen. - Az átok- emlékeztette Sesshoumaru. - Fel fog oldódni… Még valami? - Hová mész?
- Haza. A testvéreim gyerekeire, meg még néhányra én vigyázok… Elkél a segítség. Azután újra az út felé fordult. Alig tett néhány lépést, mikor Sesshoumaru hangját hallotta: - Rin! Gyere! A lány nem állt meg, csak lassított, hogy beérjék…
|