9. r�sz

Csak egy kolonc

Sesshoumaru szemei hirtelen felpattantak, ahogy meg�rezte

azt a furcsa hi�nyt. Eleinte nem tudta, mi hi�nyzik, de

ahogy kardjai�rt ny�lt, r�j�tt. A Tenseiga.

Sarah is fel�bredt. N�m�n figyelte t�rs�t. Egy id�

ut�n fel�llt, �s elindult vizet keresni. Kisv�rtatva

tal�lt is egy forr�st. Megmosakodott, majd laposan

szem�gyre vette a t�k�rk�p�t. Semmit sem

v�ltozott. Az id� nem fogott rajta, �rzelmeit is

elrejtette. Csup�n egy fiatalnak t�n� l�nyt l�tott,

hull�mos, k�k hajjal, amiben k�t ez�stsz�n� tincs

csillogott. A hideg k�k szemek nem t�kr�ztek vissza

semmit a k�lvil�gb�l. „Brighid! Mib�l �ll a te er�d?

Mi�rt van az, hogy m�r semmi �rtelm�t nem l�tom

a l�tnek?” Sarah legnagyobb meglepet�s�re

megsz�lalt a fej�ben egy hang. „Sarah! �n nem

seg�thetek semmiben, magadnak kell, hogy r�j�jj…”

 A fagyt�nd�r lassan visszaindult a t�borba. Amikor

k�zelebb �rt, nekid�lt egy f�nak �gy, hogy � l�tta

t�rsait, de azok nem l�tt�k �t. �gy m�g hallhatta

Sesshoumaru �s Yaken

besz�lget�s�nek v�g�t.

-Yaken, fogd be!

-De nagyuram! Az a l�ny mindig csak kolonc volt a

nyakadon! Mi�rt nem hagyod, hogy egyed�l

harcoljon? Akkor sokkal kevesebb gondot okozna…

-Lehet, hogy n�ha gondot okoz nekem, de akkor is…

Itt marad.

A mondat v�g�t Sarah m�r nem hallotta, ugyanis

fel�lt�tte sas alakj�t �s elrep�lt. Sesshoumaru n�m�n

n�zett ut�na.

-Eeeej.. nagyuram… Szerinted meghallotta?

-Ostoba!!!

N�h�ny pillanat m�lva Yaken egy bokorban tal�lta

mag�t, hatalmas p�pokkal a fej�n. R�m�lten vette

�szre, hogy nagyura m�r r�gen elindult Rinnel.

L�hal�l�ban indult ut�nuk.

�

Miyoko �pp �ton volt Naraku kast�lya fel�. �v�be

t�zve a Tenseiga. Amikor felt�nt el�tte a kast�ly,

megtorpant. A kardra n�zett. „Vajon t�nyleg ez lenne

a helyes �t? Vagy nem lenne szabad

engedelmeskednem Narakunak? Brighid most azt

mondan�, hallgassak a sz�vemre. Megfogadom a

tan�cs�t. A sz�vem azt mondja, ne tegyem ezt. De nem

vihetem vissza a kardot. Teh�t itt maradok a kast�ly

k�zel�ben, �s ha �k is ide�rnek, akkor sz�nre l�pek a

kell� pillanatban. Ez lesz a megold�s.” Miyoko

�rnyakba rejt�zve k�nyelmesen elhelyezkedett egy

f�n. Egy darabig csak merengett, majd lassan

elnyomta az �lom.

�

Sarah egy siv�r vid�k felett rep�lt el. A kisz�radt

s�kon �llati csontok hevertek, n�h�ny els�rgult

f�csom� alkotta a n�v�nyzetet. Az egyetlen �l�l�ny

egy csont sov�ny hi�na volt, aki miut�n megl�tta a

hatalmas madarat fejvesztve menek�lni kezdett.

Sarah f�l�rep�lt, �s �vatosan felemelte. Egy olyan

vid�kre akarta vinni, ahol van es�lye �lni. A

kisz�radt vid�k nagyon nagy volt. T�bb, mit egy

�r�j�ba telt, mire �tszelte. Keresett egy olyan helyet,

ahol a szerencs�tlen �llat b�k�ben �lhetett, �s letette.

M�g egy pillanatra visszav�ltozott t�nd�rr�, hogy

megmutassa igazi val�j�t, v�g�l otthagyta a hi�n�t.

Az hamar tal�lt mag�nak ennival�t, �s h�l�s

szemekkel n�zett az egyre t�volod� sas ut�n. A

fagyt�nd�r csak rep�lt tov�bb. Nem �rzett

f�radts�got. Csup�n b�natot. „Eg�sz eddig csak

kolonc voltam a nyak�n? Akkor… eg�sz eddig

hazudott? Nem, az lehetetlen! Ki van z�rva, hogy ezt

tegye!” A t�nd�r tollas arc�n k�nnyek g�rd�ltek le,

hogy azt�n a sz�l felkapja �ket. A sas okkers�rga

szemeiben k�nnyek �ltek. „Nem is tudtam, hogy a

sasok tudnak s�rni… Meg kellene ismernem ezt az

alakot. Eg�sz kellemes �rz�s mad�rnak lenni…”

Lassan beesteledett. A hatalmas mad�r lesz�llt. 

Sarah ism�t fel�lt�tte emberi alakj�t. V�gigvetette

mag�t a f�v�n. Nem aludt el. Ami�ta �gy �lt, mint

minden m�s t�rsa, ne volt sz�ks�ge alv�sra. „Eddig

annyira… annyira emberi voltam. Most pedig egyre

ink�bb

el�t�r bel�lem a fagyos �n. Egyre d�monibb leszek.

Nem �rdekelnek az emberek. Csak annyi a dolgom,

hogy megv�djem a halhatatlans�g titk�t. Nincs is

sz�ks�gem Sesshoumarura. Nem kell, hogy itt

legyen. Brighid aj�nd�k�t is megtanulom haszn�lni.

Akkor m�r legy�zhetetlen leszek!”

�

Miyoko rosszkedv�en indult �tnak. �rezte, hogy Sarah

elt�nt. Arra gondolt, hogy elrabolja. Am�g az nem figyel.

Persze m�r nem Narakunak akart engedelmeskedni. Azaz

helyesebben: csak fel akarta haszn�lni a terv�hez. „Ha

Naraku megkaparintja a fagyt�nd�rt, �v� lesz az �r�k �let.

Akkor �n meg�lhetem a Nyugat ur�t, ezzel letudn�m a

bossz�t. A halhatatlan korcsnak m�r nem lesz sz�ks�ge a

fagyt�nd�rre. Akkor majd �n sz�pen megl�gok vele, �s

meg�l�m benne a t�nd�rt. Tal�n visszakaphatn�m

Brighidet… Vagy legal�bb a lelk�t. Nekem m�r az is el�g

lenne…” Miyoko l�thatatlanul sz�guldott v�gig a puszt�n. A

s�t�tben a t�j m�g kihaltabbnak t�nt. A csontok

h�tborzongat�an meredeztek. Lassan, nagyon lassan el�rte

azt a helyet, ahol a fagyt�nd�r pihent. A f�ben ott csillogott a

l�ny v�re. Valaki megel�zte.

�

Sesshoumaru ism�telten �tg�zolt Yakenen, amikor

az arra akarta r�venni, hogy hagyja a t�nd�rt, csak

a saj�t dolg�val t�r�dj�n. Egyenesen Naraku

kast�lya fel� tartott. D�mon volt, nem lehetett

megt�veszteni. Pontosan tudta, merre kell mennie.

Rint

h�trahagyta, Ahunnal egy�tt. „M�g hogy kolonc!

Sarah mindenkin�l fontosabb nekem! Hiszen

megmentette az �letemet…” Sesshoumaru gyors�tott.

Nem �rt r�. M�r nem hallotta Yakent. Csak rohant,

ahogy csak b�rt.

�

Naraku el�gedetten mosolygott. Egy s�t�t teremben �llt, az

ajt�val szemben l�v� fal fel� n�zett. Valamit figyelt. Valakit

figyelt.

�

„�n ostoba! �tvert! M�g id�ben oda kell �rnem…”

Miyoko fekete felh�k�nt szelte �t a vid�ket, Naraku

kast�lya fel� tartva.

Folytat�sa k�vetkezik…