Midayoi – A Harc

A 2. r�sz

1. Szokatlan esem�nyek (avagy egy b�k�s �let v�ge?)

Egy fiatal n� s�t�l a falu fel� egy kora tavaszi est�n. A nap m�r alacsonyan j�r, a m�rciusi este m�g el�g cs�p�s. A n� egyszer� ruh�kat visel, nem t�nik t�bbnek, egy �tlagos falusi l�nyn�l. Hossz�, majdnem fen�kig �r� s�t�tbarna haj�t szalaggal �tk�tve hordta. Csak rakonc�tlan frufruj�t f�jja szabadon a sz�l. Termete �tlagos, alakja t�r�keny �s n�ies, m�g is er�t sejtet�. Csak a szemi m�sak. Azokban valami m�sf�le l�ngok �gtek. A n� most is szomor�, mint az ut�bbi id�ben oly sokszor. Szinte soha nem mutatja, ha t�rsaival van. Csak az ilyen alkonyati �r�kban �l ki a b�nat sz�p metsz�s� arc�ra. Mag�nyosnak �s elhagyatottnak �rzi mag�t, m�shova v�gy�dik. Pedig most sem volt egyed�l. H� t�rsa, a k�tfark� k�l�nc cica, Kosimo most is mellette s�t�lt.

A nap lassan kezdett lenyugodni, a n� gyors�tott l�ptein. Azt�n meg�llt. A mellette l�v� erd� s�r�j�b�l motoz�st hallott. F�radtan s�hajtott fel, �s k�rd�n a cic�ra n�zett. Az csak dorombolva tekerg�z�tt a l�bai k�z�tt. A f�k k�z�l p�r pillanat m�lva egy piros ruh�s, kutyaf�l� fi� l�pett ki. A fi� hossz� ez�st haj�ba bele kapott a sz�l. A n� �s a hanyou csak n�m�n n�zt�k egym�st, majd az �rkez� t�rte meg a csendet.

- Megint egyed�l bolyongsz?- k�rdezte.

- Csak s�t�ltam. Meg gondolkodtam.

- Ne r�gd m�r ezen magad! Ha azt mondja j�nni fog, akkor az �gy is lesz. – besz�lt tov�bb a hanyou – P�ld�ul nekem sosem �g�ri, m�g is mindig j�n. B�r �n nem v�rom �t sz�vesen.

- Inuyasha! Ne f�rassz! – s�hajtott nagyot a n�.

- Csak nem b�rom n�zni, milyen vagy. Ahogy a t�bbiek sem!

- Kagome k�ld�tt igaz? – mosolyodott el a n�.

- Nem, nem, egy�ltal�n! – kezdett r�m�lten dadogni a hanyou.

- M�g a b�ty�don is �szre veszem, ha hazudik. Felesleges Inuyasha! De j�l esik, hogy agg�dtok �rtem! – vid�modott fel a l�ny �s a t�rs�ba karolt.

A fi� egy pillanatig csak meglepetten �s pipacs pirosan n�zett, majd besz�lgetve s�t�ltak vissza a falu fel�. A nap m�r nyugov�ra t�rt, mire el�rt�k a cs�ppnyi telep�l�st. A h�zak ablak�b�l kellemes, h�vogat� vil�goss�g sz�r�d�tt ki. A dombtet� ahonnan letekintettek a falura, m�r vir�gba borult. N�rciszok �s kis k�k iboly�k pislogtak ki a s�r�s�d� z�ld f�b�l. A dombtet�n egy kisl�ny �lt. Egybe r�szes kis narancss�rga, barna mint�s kimon�t viselt, k�cos zabol�zatlan f�rtjeibe bele-bele kapott a sz�l. L�b�r�l a sarut ler�gta, a kora tavaszi id�ben is mez�tl�b akart m�szk�lni. Mikor megpillantotta a k�zeled�ket b�natos barna szemeivel n�zett r�juk.

- Rin! Mit csin�lsz ilyenkor kint? M�rt nem vagy Kalde any��kkal? – l�pett mell� a fiatal n�.

- H�t, mert f�j a l�bam. – v�laszolta szipogva a gyermek, �s lehorzsolt kis t�rd�re n�zett.

- Rin baba! De m�rt nem k�rted meg az any�t hogy k�t�zze be! �s hogyan szerezted? – k�rdezte a l�ny agg�dva.

K�zben leguggolt a kisl�ny mell�, h�v�s feh�r kis kez�t a sebre rakta. Rin felszisszent, de a k�z h�feh�ren felragyogott, majd miut�n el�lt a l�tom�s a sebnek nyoma sem volt.

-          Gyer�nk rosszcsont! Kalde m�rges lesz, ha kih�l a vacsora! – mondta a hanyou a kisl�nynak, mire az, mosolyogva el�re szaladt.

A fi� �s a l�ny ut�na indultak. P�r perc hallgat�s ut�n a kutya f�l� fi� sz�lalt meg:

- Mido. Te sem �rzed Narakut, sehol? – k�rdezte halkan.

- Nem, sajnos nem. Fogalmam sincsen hova t�nhetett. – s�hajtott a l�ny.

- Egyszer�en hihetetlen. Az igaz hogy eg�sz t�len semmit sem csin�ltunk, csak egyetlen egy �rva �kk�szil�nkot szerezt�nk, de m�g azt is te meg Sango �s Kagome. Hova t�nhetett az a korcs? – szitkoz�dott a fi�, mik�zben m�r a falut �tszel� foly�cska partj�n s�t�ltak.

- Valamit tervez, csak azt nem tudjuk mit. �s a t�mad�sok is. Rengetegen t�madj�k a falut, de egy pokoldar�zs, egy �rva szil�nk, vagy jel sincs, ami arra a fatty�ra mutatna. Mikor a b�ty�d itt j�rt, � is figyelmeztetett. De mire megyek vele?

- Hagyd Mido. Ha visszat�r, �jra elindulunk. Azt�n megkeress�k azt a nyomorult Narakut. – t�zeskedett a hanyou.

- R�szemr�l rendben. De most menj enni. – s�hajtott a l�ny �s a lassan csillagosod� �gboltra n�zett.

- Nem Mido. Ma m�r nem fogsz �rk�dni. Hetek �ta te akarsz �jjel vigy�zni r�nk, am�g alszunk. Ma �n leszek fent. – r�zta meg a fej�t Inuyasha.

- K�sz�n�m! – mosolygott �jra a l�ny �s f�lre tolta a bambusz f�gg�nyt, ami az ajt�t takarta, �s bel�pett a h�zba.

Odabent Kalde any� �ppen a g�z�lg� levest merte ki a t�bbieknek. A l�ny �rkez�s�re mindenki felkapta a fej�t, �s vid�man besz�lgetni kezdtek. Kosimo befutott az ajt�n �s egyb�l Kirar�nak esett j�t�kosan. A k�t cica dorombolva hanc�rozott. Kirara t�nyleg k�ly�k volt m�g Kosimohoz k�pest, a maga p�r sz�z �ves kor�val. Azt�n �k is megkapt�k leves adagjukat, mire halk lefetyel�st lehetett csak hallgatni.

-          Kirara nagyon boldog, mi�ta Kosimo vele van! – mosolygott Sango a t�ny�rja felett.

-          �gy n�z ki, m�r r�gebbr�l ismerik egym�st. – v�laszolta a szerzetes – Csak �n egy valamit nem �rtek.

-          Mit, Miroku? – k�rdezte Shippou k�v�ncsian.

-          Ugye, mi �gy tudjuk, hogy Midoriko nem volt mag�nyos harcos. Nem sokat tudunk az �let�r�l, de �gy sejtj�k egy nagy erej� h�s�ges d�mon k�s�rte hal�la perc�ig. – v�laszolt a f�rfi. – Mi mindeddig Kirar�ra gyanakodtunk. De � m�g sem lehetett, hiszen az m�r nagyon r�gen volt!

-          Nem tudom, n�ha �gy t�nik, mint ha Kosimo any�skodna Kirara felett. Tal�n rokonok. – vont v�llat ev�p�lcik�kkal a kez�ben Mido. – De t�nyleg, Kagome merre van?

-          Hiszen mondta, hogy haza megy. Hab�r azt �g�rte ma est�re vissza�r. – t�n�d�tt Sango.

-          M�g �gy sem vagyok �lmos. Elmegyek a k�t fel�. – aj�nlotta Mido �s kil�pett a h�zb�l.

Inuyasha a h�z tetej�n fek�dt, �s a csillagokat b�multa. A l�ny az ajt� mellett falnak t�masztott tegez�rt ny�lt, �s a h�t�ra vette. Majd felemelte az �jat is �s elindult.

-          Ha Kagom��rt m�sz, felesleges. Azt mondta, lehet, hogy csak reggel j�n, mert moziba megy. Hab�r nem tudom mi az. – sz�lt ut�na a hanyou.

-          Nem baj, legal�bb s�t�lok egyet.

-          Veled mennyek? Vesz�lyes mostan�ban �jszaka kint s�t�lni. – k�rdezte Inu aj�nlkozva.

A bambuszf�gg�ny �jra meglend�lt �s Kosimo futott ki rajta, majd, mi�kolva gazd�ja v�ll�ra ugrott.

- K�sz�n�m, de nem sz�ks�ges Inuyasha! Itt az �n h�s�m, aki majd megv�d! –simogatta meg a dorombol� macska �ll�t a l�ny.

- Te tudod. De nekem nem tetszik itt valami. – szimatolt bele a leveg�be Inu.

- �n is �rzem. De m�r f�lni sincsen kedvem. Ugyan mi lehet. �jabb szellem? Nem �rdekel. A falura helyezett pajzsomat �gy sem tudja egy k�zepes er�ss�g� szellemecske �tt�rni. Ez sem lehet er�sebb az edigiekn�l.  – s�hajtott a l�ny.

- M�g is. Valahogy t�l fesz�lt a leveg�. K�sz�l valami. – f�rk�szte az eget a fi�.

- Akkor legy�l r�sen. Rint ne engedj�tek a h�zamba egyed�l, ha nem t�rek vissza, aludjon Kald�n�l.

- Nem menj t�l messze. Ha baj van, sz�m�tunk r�d is. �s ha te ker�ln�l bajba, sik�ts!

- �gy lesz! – mosolyodott el a n�.

Azt�n a csillagf�nyben elindult a falu sz�l�n �ll� kis domb fel�. L�p�sei l�gyak �s finomak voltak, hossz� haja selymesen �szott ut�na. Inuyash�t nagyon eml�keztette valakire, akit m�r r�gen elvesztett. Mido �rezte a hanyou f�rk�sz� tekintet�t a h�t�n, eg�szen addig, am�g el nem t�nt a domb m�g�tt. Ott meg�llt �s nagyot s�hajtott. Arra gondolt, milyenek voltak itt az els� napjai. Ruh�j�ra n�zett. S�t�tk�k nadr�g, �s bord� ing. Ugyan olyan ruhadarabok, mint amilyent Kikyou hordott, csak m�s sz�nben. M�g a haj�t is ugyan�gy k�t�tte fel. De nem akarta Inuyash�t a mikora eml�keztetni, ez�rt nem is fogadta el Kald�t�l a papn�i ruh�t. Az arca nem hasonl�tott Kikyou�ra, de m�g is tudta a hanyounak f�jdalmat okozna, ha eml�kk�pk�nt j�rna el�tte, arr�l a l�nyr�l, akit legel�sz�r megszeretett. �s persze Kagom�nak is f�jna egy Kikyou hasonm�st n�zegetnie nap, mint nap.

Azt�n gondolt egyet �s Kikyou �rn� szent�lye fel� s�t�lt. Fell�pdelt a hossz� l�pcs�soron, a lassan r�gyez� f�k k�z�tt. �tl�pett a szent�ly kapun �s meg�llt az urna el�tt, ami egykoron Kikyou hamvait rejtette. Azt�n let�rdelt �s im�dkozni kezdett. Az ut�bbi id�ben sokszor tette ezt. Tal�n �gy �rezte, �gy a lelke �jra el�rheti a papn�t. Annyira j� lett volna sz�m�ra Kikyouval besz�lgetni. De Naraku miatt imm�ron nem tehette. Mikor erre gondolt, mindig gy�l�letet �rzett.

Befejezte az im�ds�got, �s felkelt. Mosolyogva felid�zte maga el�tt a l�ny kedves, de szomor� arc�t. Ilyenkor mindig ugyan azt k�v�nta: B�rcsak m�s sors adatott volna meg neki! Azt�n les�t�lt a szent�lyt�l, Kosimo tekerg�zve k�vette. �jra elment a dombhoz ahonnan lel�tni az eg�sz v�lgybe, ahol a kis falu fekszik.

P�r perc m�lva megfordult �s a halv�ny dereng�s fel� indult az erd�ben. A Csontok K�tja id�n �tny�l� f�nye az � szem�nek b�rmikor l�that� volt. Lassan s�t�lt az erd�ben, �j�t, botk�nt haszn�lva. Egy�ltal�n nem f�lt, az eltelt h�rom h�napban �gy t�nt ki veszett a lelk�b�l ez az �rz�s. �rezte maga k�r�l a l�nyek aur�it, hol k�zel, hol t�volabb, de egyikt�l sem tartott. Ha r�t�madn�nak, �k j�rn�nak rosszabbul. F�l �r�s s�ta ut�n el�rte a kutat. 

Meg �llt a rogyadoz� k�va mellett �s a s�t�t m�lybe b�mult. Tudta hogy Kagome nem fog j�nni. De azon t�n�d�tt, vajon � �tn�zzen-e a m�sik vil�gba. R�gen volt otthon. M�r nem a saj�t �tj�r�j�t haszn�lt. Messze esett az a falut�l, �gy a k�t k�nyelmesebbnek bizonyult. Hab�r oda�t Toki�ban m�g �gy is sokat kellett gyalogolnia vagy metr�znia hogy haza �rjen. Elvetette az �tlete. Minek keltse fel a csal�dot.

Gondolatib�l k�zeled� l�ptek zaja �bresztette fel. F�rg�n megfordult �s a hom�lyba b�mult. A l�ptek elhaltak, de tudta, aki a k�zel�tett fel� m�g mindig ott van.

-          Ki van ott? – k�rdezte hat�rozottan.

A l�ba mellett, Kosimo a leveg�t kezdte szimatolni. Azt�n a cica morogva gazd�ja el� futott. Mido ny�l�rt ny�lt �s az �jra fesz�tette. Miel�tt ell�hette volna a vessz�t egy ismer�s hang, �ll�totta meg:

- Hiraikotsu! – ki�ltotta Sango Kirara h�t�n k�zel�tve.

A csontt�r� z�gva sz�llt a leveg�ben, de nem �rt c�lt. Vissza�tj�n a szellemirt� l�ny elkapta.

- J�l vagy? – k�rdezte Midot.

- Persze. K�sz�n�m. De mi volt ez? – k�rdezte a meglepett n�.

- Azt �n is szeretn�m tudni. Amint kil�pt�l a h�zb�l mindenki, meg�rezte. Csak az volt a legjobb, hogy mindenki m�shonnan. De �gy n�z ki az �n �rz�keim nem csaltak.

- Hogy �rted?

- Kikyou szent�ly�n�l tal�ltam r�, �s id�ig k�vettem. Nem k�z�ns�ges ember volt, de nem tudtam felismerni. Azt�n eg�szen id�ig k�vettem, k�v�ncsi voltam mit akar. Azt�n Kirara nyugtalan lett, tudtam, hogy titeket �rez �s megkock�ztattam, hogy eltal�lom azt az �rnyat.

- Kikyou szent�lye? Hiszen �n is onnan j�v�k! – lep�d�tt meg Mido.

- Ez �rdekes. Mikor megpillantottam, egy percre azt hittem te vagy. De azt�n r�j�ttem, nem lehetsz te, mert a n� k�zel�ben kir�zott a hideg. �s tudom, hogy l�ttam m�r valahol.

- Sango, csend! – suttogta a l�ny.

A be�ll� n�mas�gban csak Kosimo morgott kitart�an. �s a sarjad� f� k�z�l hallatszott motoz�s. Mintha valami el�tt�k cs�szna a f�ld�n. Mido kez�ben az �j k�ken felderengett.

- Sz�nalmas vagy! – mondta a s�t�ts�gnek – Engem akarsz egy pap�r b�b�jjal megt�madni?

Kiny�jtotta kez�t, mire az �jb�l k�k f�nycs�v�k csaptak ki. A f� k�z�tt valami sz�rke k�gy�szer� tekerg�z�tt. �m az �jb�l �rad� f�ny k�nnyed�n sz�tt�pte �s csak pap�rdarabok hullottak al� maradv�nyokk�nt. Mindketten hallott�k, ahogy a f�k k�z�l valami elrep�l.

-          Ez az�rt vicces volt. – h�zta el a sz�j�t Mido.

-          Szerintem nem. – v�laszolta halkan Sango – Ismerem ezt a Shikigamit.

-          Tess�k?

-          Ez Tusbaki gonosz b�b�ja. Mido, ugye semmi nem harapott meg? – k�rdezte f�lelemmel a hangj�ban. 

-          Nem, nem hinn�m. De m�rt? Sango besz�lj m�r vil�gosabban!

-          Menj�nk vissza. Majd mindent elmes�lek! – utas�totta szellemirt�.

A l�nyok felsz�lltak Kosimo �s Kirara h�t�ra, majd visszarep�ltek a faluba. Ott Inuyasha �s Miroku �ppen Kalde h�za el�tt besz�lgettek.

- Gyertek be! Besz�ln�nk kell! – sz�lt r�juk Sango.

A fi�k a k�t l�ny nyom�ban bel�ptek a h�zba �s helyet foglaltak. Mindenki fesz�lten v�rta a folytat�st.

- Azt hiszem baj van. – kezdte a szellemirt� l�ny. – Tsubaki ism�t felt�nt.

- Tess�k? – pattan fel Inuyasha �s m�r is a Tetsusaiga markolat�t szorongatta.

- Mes�ld el Mido!

- �n, hiszen egy sz�t sem �rtek?

- Csak mond el. Majd meg�rted! – b�ztatta Sango.

- H�t kimentem. Elmentem Kikyou szent�ly�hez, im�dkoztam azt�n a k�thoz mentem. Ott valaki k�vetett. Mikor megfordultam m�r csak Sango Hiraikotsuj�t l�ttam. Azt�n besz�lt�nk, mire egy pap�r b�b�j, egy sz�rke k�gy� r�nk t�madt. Persze nevets�ges volt. 

- Sango, biztos vagy benne, hogy Tsubaki volt? – k�rdezte a szerzetes.

- Teljes m�rt�kben. Ugyan az a var�zslat. Ugyan az a l�ny, �s ism�t t�mad�s. Hallottuk, ahogy elrep�l k�s�bb.

- Sango, mond el te, mit l�tt�l! – sz�lt r� Mido.

- Eml�keztek, meg�rezt�nk valamit. Valamit, amit nem tudtunk behat�rolni. Inuyasha a falub�l, Miroku az erd� fel�l, �n a szent�lyt�l, Kalde a k�tt�l �rezte. Sz�tv�ltunk, ti nem tal�ltatok semmit. De �n igen. A szent�lyn�l valaki �llt. El�sz�r azt hittem Midayoi, de a hideg futkosott t�le a h�tamon. �s halkan kacagott. Azt�n �szrevett �s menek�lni kezdett, �n k�vettem. A Csontok K�tj�n�l �rtem utol. Midot n�zte, �n eldobtam a csontt�r�t, mire k�dd� v�lt. P�r perc m�lva Mido meg�rezte a Shikigamit, �s megsemmis�tette. Ugyan �gy, mint Kagome �s r�gen Kikyou. Csak � egy pillanatig sem habozott, tudta mit tegyen. Ezut�n a n�, akit l�ttam elmenek�lt.

- Inuyasha. Most azonnal menj Kagome ut�n. Nem k�ne visszaj�nnie, am�g ezt ki nem der�tj�k. – �llt fel a szerzetes.

- Igazad van Miroku! Megyek! – azzal a hanyou elt�nt az ajt�ban.

- Valaki igaz�n beavathatna engem is! – s�rt�d�tt meg Midayoi.

- L�nyom, az, hossz� mese lesz, k�sz�lj fel r�. – s�hajtott nagyot Kalde any�.

- Nem baj, r��r�nk.