6. A kast�ly  II. (16)

Kosimo, aki eddig a l�ny v�ll�n �lt, most szomor�an dorombolt neki. A szellem is �rezte a k�nnyek s�s illat�t. Azt�n �jabb csend k�vetkezett.

-          Mit v�rsz t�lem, mit tegyek? – k�rdezte v�g�l Sesshoumaru.

-          Semmit. Csak sz�lhatt�l volna.

-          Att�l mi lenne jobb?

-          Nem engedtem volna, hogy �gy alakuljanak az esem�nyek.

-          Szerinted b�rmin tudt�l volna v�ltoztatni?

-          De legal�bb megpr�b�ltam volna! – pottyantak �jabb k�nnyek a korl�tra.

Azt�n �rezte, hogy Sessh h�tulr�l �t�leli. Hi�ba nem akarta, de � is megfordult �s a szellem v�ll�ra hajtotta a fej�t. 

-          Ne s�rj! Kital�lunk valamit! – simogatta a l�ny h�t�t a f�rfi.

Mido nem v�laszolt, csak alakja felragyogott �s visszav�ltozott emberr�.

-          Ez �gy nem lesz j�. K�rlek, v�ltozz d�monn�, mert �gy kisz�rj�k a szagod. Itt csak szellemek �lnek. – n�zett r� Sessh.

-          De egy id� ut�n nyomaszt� az, az alak. – s�hajtott a l�ny �s visszav�ltozott.

Kosimo m�r a korl�ton �lt �s �rdekl�dve figyelte a besz�lget�st. Azt�n meg egy a korl�ton m�sz� nagy bog�r k�t�tte le a figyelm�t.

-          Mido, mes�lj, mi t�rt�nt veled mi�ta elv�ltunk. Amikor n�lad j�rtam nem nagyon besz�lgett�nk! – sz�lalt meg Sessh engedve az �lel�s szor�t�s�n.

-          Nem is az�rt j�tt�l, hogy besz�lgess�nk. – v�laszolta b�jos vigyorral Mido, majd s�hajtva a korl�tnak d�lt. – Sok minden. �sszesen 4 �gk�szil�nkot tal�ltunk a 4 h�nap alatt. H�rmat p�r hete, egy Tsubaki nev� S�t�t papn�t�l vettem el. M�r egyszer keresztbe tette Inuyash��knak, � is az �kk�t akarja. Akkor meg�tkozta Kagom�t, aki majdnem bele halt. Most is �t kereste, csak helyette engem tal�lt. Most Naraku oldal�n k�zd, mert az a kisl�ny, Kanna is vele volt.

-          Tsubaki? – k�rdezte a szellem – M�r hallottam r�la.

-          El� fordulhat. Egy gonosz szent�ly sz�z, aki �tkokra specializ�l�dott, �s az �kk� megront�s�ra. 

-          Nem vagyok benne, biztos, hogy helyes dolog volt magadra harag�tani.

-          Ne kezd te is? Rajtam nem fognak a szerencs�tlen kis �tkai.

-          Tudom.

�jabb hossz� csend k�vetkezett. Mido felkelt �s bes�t�lt a szob�ba. Az nagy volt �s gy�ny�r�. Kev�s b�tor volt benne, de azok �zl�sesek, az erk�ly ajt�t�l nem messze egy nagy baldachinos francia �gy �llt.

-          Sz�p szoba. A ti�d? – k�rdezte a l�ny, mik�zben egyik kez�vel v�gig sim�totta az �jjeli szekr�ny sz�pen faragott tetej�t.

-          Igen.

-          Sz�val ilyen pomp�ban �l Nyugat Ura? – huppant a l�ny az �gyra, ami kellemesen rug�zott.

-          Ne g�nyol�dj!

-          Nem annak sz�ntam. �s te mikor mes�lsz arr�l, mit csin�lt�l december �ta?

-          Nem lenne �rdekes, �s sok�ig tartana. – n�zett az erk�ly fel� Sesshoumaru, ahol Kosimo m�g mindig a nagy bog�rat piszk�lta.

-          Ahogy gondolod. De �n azt hiszem, lassan indulok.

-          Te tudod Mido.

-          Mikor l�tjuk �jra egym�st? – k�rdezte a l�ny.

-          �prilis 30-�n. A Cseresznyefavir�g �nnep�n. 

-          K�t h�t?

-          Annyi.

-          �s ut�na?

-          Hogy �rted?

-          Megint elt�nsz h�napokra.

-          Nem, ut�na Naraku ellen indulunk.

-          �gy �rted egy�tt? – csillantak fel a l�ny szemei.

-          Igen. Egy�tt. �gy, mint r�gen.

-          De j� lesz! – ugrott boldogan a szellem nyak�ba Mido.

Szorosan �t�lelte, l�bujjhegyen �llva, saj�t arc�t Sesshoumaru nyak�hoz nyomta. Azt�n lassan visszaereszkedett, de karjait, m�g mindig a d�mon nyaka k�r� fonva tartotta. N�m�n n�ztek egym�s szem�be, majd a f�rfi finoman lehajtotta a fej�t �s sz�jon cs�kolta Midot. A l�ny olyan boldognak �rezte mag�t. Az elm�lt nap ut�n �gy gondolta, ilyen m�r soha nem lesz az �let�ben. Legsz�vesebben s�rt volna, de azt nem tehette, mert m�g a v�g�n Sesshoumaru azt hiszi, hogy nem �r�l. Pedig annyira j� volt. Ha a sz�v�re hallgat vissza sem ment volna a faluba. Nem engedte megt�rni a cs�kot, m�g percek m�lva sem. Ennek persze az lett a v�ge, hogy a f�rfi f�lre �rtette hevess�g�t, �s finoman �lbe kapta, majd bevitte a szob�ba. Sesshoumaru karj�ban a l�nnyal az �gyhoz s�t�lt �s lerakta r� Midayoit. 

-          H�, te mindig ugyan azt akarod? – kacagott fel a l�ny mik�zben m�r p�nc�ljaik �s fegyvereik a f�ld�n hevertek.

-          N�gy h�napja egyszer l�ttalak! M�g is mit v�rsz? – k�rdezett vissza a f�rfi, mik�zben hevesen szabadult meg a l�ny ruh�it�l.

Mikor m�r csak a legals� r�tegek voltak rajta azt is sz�th�zta majd kez�vel, v�gigsim�totta a gy�ny�r� testet.

-          �s tehet ilyent Nyugat Ura? Egy f�lv�rrel…  – ironiz�lt a l�ny.

-          Fejezd be! Te nem haland�, meg f�lv�r vagy sz�momra, hanem az egyetlen n�, akit szeretek!

-          Rem�lem is! – futtatta v�gig l�gyan a kez�t a l�ny a f�rfi, er�s h�t�n �s v�llain. – De nekem vissza kell indulnom. M�r biztosan nagyon agg�dnak miattam!

-          Akkor m�rt engedted, hogy belekezdj�nk? – k�rdezte Sessh, mik�zben egy pillanatra sem hagyta abba a n� test�nek simogat�s�t.

S�t Mido melleit �s nyak�t kezdte el cs�kolgatni, mire a l�ny h�t�n v�gig futott a hideg.

-          Tal�n, mert lassan 3 h�napja nem voltam veled, �s hi�nyozt�l. – pirult el Mido.

-          Cssss! Ne besz�lj! – s�gta a f�rfi. 

(Korhat�ros r�sz, mely nem viszi el�r�bb a t�rt�net folyam�t, ha �gy �rzed, hagyd ki.)

�s �gy is lett. Nem besz�ltek t�bbet. A l�nyr�l leker�ltek a marad�k a ruh�k, �s csak furcs�llva n�zte a saj�t test�t. D�moni form�ban volt �s most valahogy m�sk�pp n�zett ki. Persze ezzel most csak � foglalkozott, a f�rfinek szemmel l�that�an ez a forma is t�k�letes volt. A l�ny lehunyta szemeit, mik�zben minden porcik�j�ra cs�kokat kapott.

Sesshoumaru sz�m�ra is kicsit furcsa volt a l�ny haj�ban a k�t v�r�s cs�k, a bord� szemh�jak, a v�r�s ajkak. De ezek az ajkak ugyan olyan puh�k voltak �s ugyan olyan v�ggyal cs�koltak vissza. A csokol�d�barna szemekben ugyan azt az �rz�st l�tta, amit r�gen. Ugyan azt a vad�t� �rz�st, amit�l �gy �rezte, kir�zza a hideg, ami nem hagyott nyugtot neki, ami arra k�sztette, hogy �jra, �jra �s �jra mag��v� tegye a l�nyt. A cs�kok egyre forr�bbak lettek, test�ket �tj�rta a v�gy, de m�g sok�ig nem hagyt�k beteljes�lni azt.

Csak j�tszottak a m�sik �rz�keivel, majd bele �r�lve a beteljes�l�s hi�ny�ba, de ki akart�k �lvezni a h�tra l�v� �jszak�t. V�g�l Mido ker�lt f�l�re, �s p�r percig csak n�zt�k egym�st, mintha nem tudn�nak betelni a pillanattal. A f�rfi �vatosan �s vigy�zva v�gig sim�totta a l�ny oldal�t, derek�t, majd a h�t�t. Azt�n fel�lt, �gy a l�ny lejjebb cs�szott az �l�ben. Elh�zta a hossz� selymes tincseket �s a n� nyak�n�l kezdve felfedez��tra indult. Lassan haladt, �rezte, ahogy a l�ny egyre jobban mocorog.

-          Ugyan olyan gy�ny�r�, vagy mint 3 h�napja, mikor ott hagytalak a t�l k�zep�n – s�gta a szellem a l�ny f�l�be.

-          Olyan csod�latos, amikor hozz�m �rsz, minden �lmatlan �jjelemen ez k�s�rtett… – v�laszolta a n� lehunyt szemekkel.

Azt�n a l�ny nem b�rta tov�bb �jra odaadta mag�t a d�monnak. El�sz�r csak f�lve kezdett el mozogni, de amikor meg�rezte fenek�n az er�s kezeket, amik emelgetni kezdt�k felb�torodott. V�g�l minden szenved�ly�t beleadva szeretkeztek. Csak halk ny�g�sik hallatszottak a szob�ban, �s finoman sz�r�dtek ki az erk�lyre. De ezek a ny�g�sek ak�r elfojtott szerelmi vallom�sok is lehettek volna. 

Sok�ra csendesedtek csak el. Egym�s karjaiban fek�dtek az �gyban �s pihentek.

(V�ge a korhat�ros r�sznek)

-          Nem akarom, hogy elmenj! – sz�lalt meg a f�rfi.

-          Sesshoumaru? – lep�d�tt meg a l�ny.

-          Ha veled vagyok, az er�t ad. Ha mellettem vagy, valahogy minden teljesen m�s. Tal�n ez lehetett, amit ap�m �rzett Izayoi mellett. Ami�rt szerette…

-          Fejezd be az itteni dolgaid, �s ut�na velem leszel. Egyfolyt�ban! �jjel nappal!

-          Ha Narakunak v�ge, vissza akarlak hozni ide. De akkor m�r �gy, mint a feles�gem, a Nyugat �rn�je k�nt.

-          Sesshoumaru, hagyjad. Hiszen tudod, hogy nem lehet.

-          Ugyan m�rt nem? Ebben a form�dban, senki nem mondhatja azt r�lad, hogy nem vagy d�mon.

-          Cssss! Ezt most hagyd! Azt mondtad, mostant�l �jra Narakura fogunk vad�szni, mint r�gen! Majd r��r�nk ezzel ut�na is foglalkozni! Meg hiszen, ha j�l tudom, senki m�s nem tudhatja, mi van k�zt�nk! Mondjuk Kagom��k mindent, sejtenek… �s am�gy is, korai ez m�g.

-          Tal�n igazad van. De ez nem v�ltozat azon, amit akarok…

-          Sessh! – b�jt m�g jobban a f�rfihoz, Mido – ne tedd ez velem! Szerinted �n akarom? Akarom hogy egy pillanatig is n�lk�led legyek? De te mondtad, k�teless�ged van, ahogy nekem is!

Nem j�tt v�lasz, csak visszafogott n�mas�g. A d�mon a l�ny fenek�ig leoml� hajsz�lakkal j�tszott, messze elmerengve. Csak sok�ra sz�lalt meg.

- M�r nem vagyok benne biztos, hogy tudom mi �szszer� �s mi nem. Ha mellettem vagy az mindent megv�ltozat!

-          Tudom �n is, ezt �rzem, de most indulok. Itt a hajnal, nem akarom, hogy a n�ped tudjon r�lam. Egyel�re. – �llt fel Mido, �s �lt�zk�dni kezdett.

-          Rendben. De vigy�zz magadra. Ez a Naraku Tsubaki sz�vets�g el�g ideges�t�.

-          Ugyan m�r! Ne f�lts engem. – �lt�z�tt tov�bb a l�ny.

-          M�rt m�r azt sem lehet?

-          Csak felesleges.

-          �n att�l m�g f�ltelek.

-          J� hagyjuk. Nem lesz semmi bajom. �s most indulok! – l�pett vissza az �gy mell� a l�ny.

-          J�, szia!

-          A Cseresznyefavir�g �nnep�n v�rlak! – mosolygott Mido, cs�kot adott a d�monnak, majd az erk�lyhez ment. – Kosimo, ha megk�rhetn�lek?

Odakintr�l csak egy fellobban� vil�goss�g l�tszott, majd Kosimo a magasba emelkedett �s elrep�lt. Sesshoumaru nyugodtan fek�dt az �gyban, �s azon gondolkodott, mennyire hi�nyzik m�r neki a v�ndorl� �letm�d. Milyen nyomaszt� itt a k�falak k�z�tt, h�napok �ta.